Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

Nemzetközi körkép 1984. AUGUSZTUS 11. íírháborúk vagy tárgyalások? Megnőtt a világűr milita- rizálásának veszélye. Külö­nösen éles fordulatot tett Washington a világűr mili- tarizálása felé a nyolcvanas években. Reagan elnök sze­mélyes utasítására 1981 óta többször is a legmagasabb szinten tanácskoztak azért, hogy kiválasszák a világűr­ben, a levegőben és a földön található célpontok világűr­ből történő megsemmisítésé­re alkalmas hatékony eszkö­zök kifejlesztésének útjait. Növekedett - katonai célú űrprogram költségvetése is: 1983—1985. között 8,5-ről 12,9 milliárd dollárra. A ter­vek szerint 1988-ra elérheti a húszmilliárd dollárt. A kö­zelmúltban kísérletet hajtot­tak végre a korszerű és a szakértők szerint rendkívül hatékony ASAT műholdel­hárító rendszerrel. Gyorsí­tott ütemben fejlesztik az irányított energiával műkö­dő lézeres és sugárfegyverek új típusait, s dolgoznak a világűrben történő elhelye­zésük megvalósításán. Vala­mennyi program összhang­ban van az USA nemzeti űr­politikájára vonatkozó (1982. júliusi) elnöki irányelvekftei, amelyek a világűr és a világ uralmára irányuló hódító tö­rekvésekre épülnek. A világűr militarizálására vonatkozó USA-tervekben különleges helyet foglalnak el a többször felhasználható Shuttle típusú űrhajók, ame­lyeket a Pentagon már rég­óta katonai célokra szán. A na,pókban az USA Nemzeti Űrhajózási és Űrkutatási Hi­vatala (NASA) jóváhagyta az űrrepülőgép-program ki­bővítését. öt esztendő alatt mintegy száz űrrepülést haj­tanak végre, hetet még az idén. Milyen feladatokat tűzött ki a Pentagon a Shuttle- program keretében ? Ezek köre rendkívül tág. Az USA hadügyminisztériuma ürfel- derítésre, katonai célú mű­holdak pályára állítására és onnan való eltávolítására, más államok űrobjektumai­nak megfigyelésére, és megsemmisítésére külön­böző katonai berendezések új típusú lézer- és sugárfegy­verek kipróbálására, vala­mint a hadműveletek irányí­tásához szükséges harcállás­pontok megszervezésére szándékozik felhasználni az Űrrepülőgépet. Nem kizárha­tó az űrsikló bombázóként való felhasználása sem, amellyel földi célpontokra juttatnának bambákat, köz­tük atombombákat is. Mi is az a Shuttle-nend- szer? Fő eleme a többször felhasználható, emberi irá­nyítású szállító űrhajó, amely képes a földhöz közeli pályára (kib. 200 kilométeres magasságba) juttatni, és on­nan a földre visszahozni ma­ximum harminc tonnányi hasznos terhet. A rendszer másik eleme a föld körüli pályán felhasználható szál­lító űrhajó, amelyet az űr­sikló teher-rekeszében jut­tatnak földközeli pályára, s a fedélzetről indítják. Maxi­mum 2,5 tonna hasznos tér*- hét (főként műholdakat) jut­tathatnak közelebbi föld kö­rüli pályáról távolabbi pá- lyára. A szovjet kormány a már ismert felhívással fordult az USA-hoz. Ebben rámutatott, hogy a fegyverkezési ver­seny világűrre való kiter­jesztésének megakadályozá­sa korunk egyik legaktuáli­sabb feladata. Hiszen min­denki előtt nyilvánvaló, hogy a világűr felfegyverzése új jelleget ad a fegyverkezési versenynek, újabb utakat nyit meg előtte és rendkívül erős negatív hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre. Más­részt pedig a fegyverkezési verseny kiterjesztése a világ­űrre nagymértékben fokozza a háborús veszélyt. Harmad­részt az űrfegyverek megje­lenése nagyon megnehezíte­né a tárgyalások folytatását minden más fegyverfajta korlátozásáról és csökkenté­séről. A Szovjetunió javasolja," hogy egyszer s mindenkorra zárják el a militarizálás ösz- szes lehetséges csatornáját, és felhívja az USA-t, hogy már szeptemberben kezd­jék me° a tárgyalásokat a világűr militarizálásának megelőzéséről. A szovjet kormány javasolja a nukleá­ris űrfegyverek minden faj­tájának, köztük a világűr­ben telepített műhold- és ra­kétaelhárító rendszereknek, valamint mindenfajta földi, légi és tengeri telepítésű űr­objektumok megsemmisíté­sére alkalmas eszköznek a betiltását és megsemmisíté­sét. Más szavakkal: betilta­nák az összes csapást mérő űreszközt, viszont az ellen­őrző. navigációs és távközlési eszközöket és más rendsze­reket nem tiltanák be. A szovjet fél már ma is egy sor gyakorlati intézke­dés elfogadását javasolja az űrfegyverkezési verseny megfékezésére, hogy kedve­ző feltételek alakuljanak ki a közös megállapodás eléré­sére: így például a tárgya­lások megkezdésének pil­lanatától moratórium elren­delését indítványozza e fegy­verek kipróbálására és el­terjesztésére. COCOM Gyászlobogó a városházán Az egyik nagy vihart kavart szerszámgép az Ardenne-i Re­gard gyárban. Leszállítását a belga kormány megtiltotta Jókora botrány tört ki, amikor nemrég gyászlobogót húztak fel egy belga kisvá­ros. Andenne városházára az első világháború emlékét őr­ző nemzeti ünnep napján. A Liege-től nem messze fekvő település polgármestere e sa­játos módon akarta kifejezni a lakosság tiltakozását a kor­mány döntésével szemben. A Martens-kabinet • ugyanis megtiltotta, hogy az Anden- ne-i Pegard üzem leszállítsa a Szovjetuniónak a két év­vel ezelőtt rendelt korszerű szerszámgépeket. A szerző­dést — amelyet egyébként 1982-ben az illetékes minisz­térium szabályszerűen jóvá­hagyott — Brüsszelben most azzal a kifogással nem enge­délyezték, hogy „a gyártmá­nyok a COCOM-korlátozások alá esnek”, ezért más vevőt kell rájuk keresni. A tilalom viszont érzékeny veszteségei jelent az alig 300 fős gyár számára, s jogos felháboro­dást keltett a csaknem fél­milliós munkanélküliséggel birkózó országban. Mi is ez a furcsa nevű szervezet? A COCOM betű­szó (Coordinating Committee for East—West Trade Policy), a „Kelet—nyugati kereskede­lempolitikát egyeztető bizott- ság”-ot takarja, egy olyan intézményt, amely az elmúlt hetekben ismét gyakrabban szerepel a világsajtó hasáb­jain. S ez már önmagában is aggasztó- jel. A COCOM ugyanis a hidegháborús idő szak tipikus képződménye. 1949-ben hozták létre, s „fénykorát” az ötvenes évek­ben élte, amikor a nyugati országok a kereskedelmi kor­látozások révén (is) igyekez­tek lefékezni a szocialista ál­lamok népgazdaságának gyors ütemű fejlődését. A COCOM alapfeladata ennél hivatalosan ugyan szűkebb (elsősorban a katonai, nukle­áris, valamint a katonai té­ren is felhasználható export ellenőrzése, illetve megaka­dályozása), ám a gyakorlat bebizonyította, hogy nem rit­kán a kereskedelem más te­rületein is beavatkozik.- Ha­zánkban is érthető meghök­kenést váltott ki például, amikor a COCOM közbelépé­se miatt nem szállították le az eredetileg vállalt határ­időre a budapesti Skála-Met­ró áruház számíógépének egységeit, amivel a pénztár­Kezelési—készletnyilván - tartási funkciókat meg lehet oldani. A COCOM ténykedése en­nél persze jóval nagyobb léptékű. Az alapvető gazda­ságpolitikai döntéseket az úgynevezett konzultatív cso­port hozza, amely a tagor­szágok (Izland kivételével valamennyi NATO-állam, valamint Japán) miniszteri szintű képviselőjéből áll. A részkérdésekről szakértők bevonásával állandó munka- csoportok határoznak. A munka mellesleg meglehető­sen titkos, néha még a meg­beszéléseken részt vevő kül­döttek nevét sem hozzák nyilvánosságra. Annyi azon­ban ismert, hogy a határoza­tokat — igy például egy-egy arukategória felvételét a ti­lalmi listára — egyhangúlag kell meghozni. Nem teljesen tisztázott viszont,, hogy a résztvevő államok nemzetkö­zi jogi szempontból mennyi­ben kötelesek a döntésekhez tartani magukat. A párizsi központ feladata ugyanis csak az irányítás, a végre­hajtás a nemzeti külkereske­delmi minisztériumok kezé­ben van. Ebből érthetően gyakran származnak jelentős nézetel­térések, összeütközések is. A kelet—nyugati viszony pilla­natnyi állása alapján a tilal­mi lista hol hosszabb, hol rö- videbb. A COCOM-mal kapcsolatos mostani hírek mélyebb, nagypolitikai jelentést is hordoznak. A Reagan-kor- mány megszorító intézkedé­sei (még ha egyes konkrét amerikai embargóintézkedé­sek hatástalanoknak bizo­nyultak is) beleilleszkednek a washingtoni összképbe. Csakúgy, mint a legutóbbi események: júliusban példá­ul a számítógépek kiviteli szabályait módosították, fel­vették a tilalmi listára a ro­botokat és felvettek egyes számítógép-programokat is. Kérdés persze, hogy ilyen célzatos jellegű „enyhítések­kel” hozzá lehet-e járulni a valódi, oly kívánatos kelet— nyugati közeledéshez, ame­lyet éppen a kereskedelem, a gazdasági együttműködés se­gíthetne elő leginkább. Szegő Gábor A francia fordulat Laurent Fabius, az új kor­mányfő Sokk sokk hátán Történelminek mondják egyes megfigyelők mindazt, ami az elmúlt hetekben Franciaországban történt,. de hogy valóban így van-e, na­gyon korai volna megítélni. Az ellenben kétségtelen, hogy az események sűrűsé­ge drámai jellegű volt, és méginkább annak látszik a jövőt tekintve. Tömören összefoglalva, há­rom döntő mozzanatot je­gyezhetünk föl. A baloldali kormánytöbbség a június 17-i közös piaci parlamenti választásokon elvesztette fölényét, kisebbségbe került, amit még tetézett az egy hét múlva rendezett egymilliós párizsi tömegtüntetés az is­kolareform terve ellen. Er­re válaszul Mitterrand el­nök visszavonta kormányá­nak a javaslatát, és egyút­tal szeptemberre népszava­zást hirdetett meg az al­kotmány módosításáról, mondván, hogy ezentúl az ország döntsön a szabad­ságjogokat — így az okta­tás szabadságát is — érintő kérdéseikben. Az államfő ezzel azt akarta elérni, hogy a népszavazáson döntő több­séget kapjon, s így cáfolja meg a jobboldali ellenzék­nek azt az állítását, hogy a baloldal elvesztette a válasz­tók bizalmát, a törvényes koimányzás jogalapját. Fé­lelmetesen bölcs döntés volt, állapították meg a hírmagya­rázok; Mitterrand vissza­nyerte a kezdeményezést bí­rálóival szemben. Néhány nap múlva követ­kezett az újabb szenzációs elhatározás. A Mauroy-kor­Amikor A hölgy születésnapja kö­rül viták vannak — nőknél megesik — de abban min­denki egyetért, hogy meg­lehetősen koros. A vita leg­feljebb arról folyik, hogy századik születésnapja idén lesz-e, vagy csak két év múlva. A többség az utóbbi időpont híve, s ha azt elfo­gadjuk, a hölgy „alig” 98 éves. A New York-i kikötő világszerte ismert neveze­tességéről, a Szabadság-szo­borról van szó, amely — a születésnapi előkészületek során — most alapos koz­metikán esik át. A Szabadság-szobor felál­lításának eszméje nem az Egyesült Államokban szüle­tett. Franciák kezdeményez­ték. ők is készítették él — ez a születésnapi viták egyik forrása. Frédéric Bart­holdi francia szobrászmű­vész ugyanis most száz éve készült el a hatalmas mun­kával, az ötven méternél valamivel nagyobb nőalak­kal —, amelynek kicsinyí­tett mása egyébként az egyik párizsi hídnál ma is áll. Az amerikaiak eredeti­leg nem valami lelkesen fogadták a szobor elkészíté­sének ötletét. Akkori viszo­nyok szerint hatalmas ösz- szegbe került: maga a szo­bor vagy negyedmillió dol­lárba, a félszáz méteres ta­lapzat külön kétszázezerbe, s a gyűjtés nem sok ered­ményt hozott. Végül is a magyar származású New mány, a baloldali vezetés első három esztendejének irányítója lemondott. Lau­rent Fabius, harminchét éves politikus lett az új miniszterelnök. Nagy kép­zettségű, kitűnő fölkészült- ségű férfiú ő, aki alkalmas­nak látszik a fölgyülemlett, főképpen gazdasági termé­szetű bajok megoldására. Csakhogy jött a harmadik sokkhatás. A francia Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága úgy döntött, hogy minisztereivel nem vesz részt az új kormányban, mert annak a gazdasági el­képzelései ellentétesek a párt törekvéseivel. Fabius olyan programot tárt a tör­vényhozás elé, amely a tő­kének nyújt kedvezménye­ket a beruházások serkenté­sére, az ipar modernizálásá­ra. Mint mondta: ezt akkor is végrehajtja, ha a követ­kezménye a munkanélküli­ség lényeges növekedése lesz. Az esztendő végére az állást keresők száma Fran­ciaországban elérheti a 2,8 milliót, ami azt jelenti: a baloldali kormány három esztendő alatt nemhogy csökkenteni nem tudta a foglalkoztatási bajokat, még tetézte is őket. A kommunisták döntése Az alapvető ellentét még­sem ez, illetve nemcsak ez. A kommunisták visszalépése folytán szinte kizárólagosan szocialista kabinet a szigor gazdaságpolitikáját kívánja folytatni, tovább nyirbálni a vásárlóerőt. A kommunisták ennek az ellenkezőjét kíván­ják; az igazságosabb társa­dalmi elosztást, a dolgozó rétegek jólétének a növelé­sét, a munkanélküliség "csök­kentését. És mert nem ez történik, nem osztoznak a kormányzati felelősségben. Úgy ítélik meg, hogy a Fa- bius-program kifejezetten szociáldemőkrata színeze­tű, eltér az egykori közös baloldali céloktól, márpedig az FKP szavazói 1981 -ben erre adták a voksu- kat. A párt úgy nyerheti vissza az 1986-ban esedékes választásra a híveit, ha az eredeti közös programhoz tartja magát. Az FKP azonban csak a kormányból lépett vissza, a baloldali parlamenti több­ségből nem. Meg akarja adni a társadalmi változás esélye­it, ezért támogat mindén ál­tala pozitívnak tartott kezde­a fáklyát York-i lapszerkesztő, Joseph Pulitzer indított hadjáratot a gyűjtés sikere érdekében, s így szedték össze a szük­séges pénzt. Amikor azután a szobor elkészült, jószeré­vel az Egyesült Államok jelképévé vált, — annál is inkább, mert a századfor­duló tömeges bevándorlása idején ez volt áz első, amit az Európából az Egyesült Államokba érkező utas meg­láthatott az országból. (A második élmény, Ellis Is­land bevándorlási központja már inkább betekintést adott a valóságba). Bartholdi azt akarta meg­jeleníteni, amit akkor a vi­lág tulajdonképpen a de­mokratikus eszmék diadalá­nak tekintett: a szavaiban máig is történelmi példát mutató függetlenségi nyilat­kozat eszméit. A láncaiból éppen kilépő, koronás nő­alak magasra emeli a sza­badság fáklyáját, másik ke­zével a függetlenségi nyilat­kozatot szorítja magához. S ha azóta elég sokan kétség­be is vonják, hogy ez a szo­bor valóban jellemző-e a mai Egyesült Államokra, azért azt senki sem vitatja, hogy a monumentális alko­tás jelkép lett. Az igaz, hogy azért a jel­képek is elhasználódhatnak. A nemrég elvégzett gondos vizsgálatok kimutatták, hogy a százméteres emlékmű gyakorlatilag életvesaélyes­ményezést. és nem hajlandó együtt tartani a jobboldali ellenzékkel, amely a hatal­mat törekszik visszaszerezni. De mert a kormányprogram nem elégíti ki az FKP min­den igényét, a nemzetgyűlés­ben tartott bizalmi szavazá­son tartózkodott. így szerez­vén érvényt új taktikájának. A jobboldal ellentámadása A párt annál is inkább megtehette ezt, mert a szo­cialistáknak önmagukban is megvan a kényelmes többsé­gük a parlamentben, Fabius bizalmat kapott. Ezzel azon­ban még korántsem zárult le minden. Sőt, a fejlemények arra engednek következtetni, hogy a legkeményebb küz­delmek hátra vannak. A jobboldali ellenzék ugyanis a meglepetésekből fölocsúd­va ellentámadásba ment át. Jelenleg az a fő célja, hogy megakadályozza Mitterrand népszavazási tervének alkot­mányos elfogadtatását, és ez­zel megfossza az államfőt a nép bizalmi szavazásának serkentést adó eredményei­től. A jobboldalnak erre meg­vannak a lehetőségei. A nép­szavazás lebonyolításához a törvényhozás mindkét házá­nak a jóváhagyására van szükség, és ez korántsem biztos. Az alsóházban — a nemzetgyűlésben — az FKP- nak és a Szocialista Pártnak kényelmes többsége van, a szocialistáknak egyedül is. A szenátusban azonban nem. Ezt ugyanis közvetett szava­zással választják a helyi ta­nácsok. és az 1981 óta tartott járási, majd városi választá­sokon az ellenzék került fö­lénybe. Ott. ő szabja meg a döntéseket. A konzervatívok­nak tehát lehetőségük van arra, hogy különböző jogi kibúvók politikai alkalmazá­sával meghiúsítsák a köztár­sasági elnök terveit. Ha az bekövetkeznék, nyomban odavész mindaz az előny, amit Mitterrand néhány hét alatt magának, illetve a bal­oldalnak szerzett. Az összecsapások drámai­nak ígérkeznek. Ha Mitter­rand a következő hónapok­ban meg tudja tartani takti­kai előnyét. megnyerte a játszmát, ha nem, őszre vagy telelőre még nagyobb fordu­lat is kialakulhat Franciaor­szágban. Várkonyi Tibor cserélik sé vált. A tengeri sós leve­gő, a szinte állandó szél ki­kezdte a hatalmas bronz­elemeket összekötő kapcso­kat, a belső szerkezet ele­meit, elavult a felvonó, a belső lépcső, sőt, a szobor magasra emelt karját a le­válás veszélye fenyegette, a fáklya pedig, amely éjje­lente egyúttal világítóto­ronyként is szolgált a kö­zeledő hajóknak, ugyancsak elhasználódott. Külön bizottság alakult a szobor felújításának irányí­tására, biztosították a tete­mes költségéket is és meg­indult a helyreállítás, előbb a talapzat korszerűsít lsével, átalakításával, most pedig magának a szobornak a rendbehozatalával. Az éven­te milliót meghaladó számú látogató jószerével csak az óriási állványerdőt látja, amely" a hölgyet körülveszi. Az amerikai függetlenségi ünnepen nem mindennapi élményben lehetett részük a jelenlevőknek: eekor emelték le daruval az el­használódott és teljes cse­rére szoruló, másfél tonnás fáklyát. A fáklya új példánya már jövőre a helyén lesz, a tel­jes felújítást pedig 1986-ra fejezik be. A hölgy száza­dik születésnapját fiatalosra kozmetikázva köszöntheti majd. Kiss Csaba Összeállította: Constantia Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents