Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

1984. AUGUSZTUS 10. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 A szolnoki Afész tekercselőüzemé- ben a váltóáramú villanymotorok mindegyik típu­sát javítják. A kis üzem dolgozói évente átlag 700 motort újítanak fel Egymásra utalva Aki régein járt a község ­Nélkii/özhetetlen a munkájuk Megyei építők Budapesten Régóta látni Budapesten megyei építőipari vállalato­kat, nélkülük lassabban éipülne a főváros. Az utóbbi években vidéken többnyire csökkentek a beruházások, míg Budapesten még ma­napság is bőven találnak munkát. Igaz, hogy nagyobb részt versenytárgyaláson kell elnyerniük a megbízást, de ha már megyehatáron túlra kell menniük, akkor egyébként is jól meggondol­ják, hogy jól felkészültek-e, s egyáltalán gazdaságos-e, amit elvállalnak. Mindenütt ott vannak Felsorolni is sok, hogy a főváros hány pontján érde­keltek a vidéki építőipari vállalatok. Az Észak-Ma­gyarországi Állami Építői­pari Vállalat a Ganz-Mávag épület-rekonstrukcióját vég­zi, míg a Hajdú megyei ÁÉV jó minőségben és rövid ha­táridőre vállal iskola építé­seket. A hajdúságiak lakáso­kat is építenek. A Szabolcs megyei ÁÉV közintézmények építését vál­lalta sorozatban, s a kedve­ző tapasztalatok miatt rá­juk bízták a Nemzeti Sport­uszoda rekonstrukcióját is. A Szolnok megyeiek a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem rekonstrukcióját és Leányvállalatok Az Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium vezetői szerint a vidéki vállalatok semmivel sem maradnak el a fővárosiak mögött, és amíg túlkereslet van, addig min­dig találnak maguknak munkát. Ám azok a cégek, amelyek nem tartanai lé­pést az új feladatokkal és vállalkozási formákkal, né­hány esztendő múlva bizo­nyosan kiszorulnak a fővá­rosból. Még az is meglehet, hogy a versenytárgyalások elterjedésével megyehatáron belül is kapaszkodniuk kell. Mind több biztató jel mu­tat azonlban a helytállásra. Ahogy Görbe Bálint, a mi­lenni, és saját maguknak kö­D. L. Jászapáti — Oiobig Csereüdülés tsz-tagoknak Budapest térségében 1981 óta bérpreferenciát kapnak e vállalatok, s így a munká­sok 10 százalékkal többet kereshetnek, mint megyé­jükben. Ez egyébként a vi­lág minden táján így törté­nik, hiszen a különélést és annak költségeit meg kell téríteni, hogy a munkások vállalják. Idén január elseje óta az Építési és Városfej­lesztési Minisztérium újabb rendelkezéssel támogatta a vidéki vállalatokat, amelyek így magasabb árakat érhet­nek el. a János kórház bölcsődéjé­nek építését vállalták. A Kelet-Magyarországi ÁÉV munkásai IKV-telepeket is építenek, a Somogy megyei­ek pedig a békásmegyeri szakorvosi rendelőintézetet építik fel. A pesterzsébeti áruház falait a Duna-Tisza közi Építőipari Vállalat szak­munkásai húzzák fel. Budapest sarkalatos gondja a lakásépítés, amit az állam külön is támogat. (Meglehet, hogy különben már ki is vonultak volna a megyei vállalatok, a fővárosból.) A fővárosi vállalatok ugyanis még sokáig nem győzik majd a megrendeléseket. nisztérium iparszervezési osztályvezetője is elmondta, a Veszprémi Állami Építői­pari Vállalat egy pesti és egy budai leányvállalatot ala­kított lakásfelújításra. Ugyanezt tette a Zala me­gyei és a Dél-Magyarországi ÁÉV is. Budapest a tömbrekonst- rukciók, a régi lakóházak felújításának idejét éli, s ha egy cég ezt időben felisme­ri, hosszú évekig megvethe­ti a lábát. A leányvállalat pedig kedvező formája a Budapestre települt részle­geknek. Így sokkal önállób­bak, rugalmasabbak tudnak ben, aligha ismerne rá Tó­szeg főterére. Az utca gon­dozott, új házak épültek, és bármerre járunk Szilágyi Lászlóval, a teremtő, szépítő emberi kéz nyomait minde­nütt fölleljük. — Ma délben nyitjuk meg ezt a kis ABC-t, — mutet a párttitkár egy takaros üz­letre. — De ezekben a na­pokban van az átadása an­nak a 6 tanteremnek is, amellyel az iskolát bővítet­tük. Talán már hangsúlyozni sem kellene, de jó leírni: a Két nap az iskoláért akció, amelyben a község apraja, nagyja, az üzemek, a szövet­Tószegen is megnézzük azt a 12 utcát, amely már sz: lárd burkolatot kapott, szem­revételezzük a kibővített óvodát, az új gyógyszertárat, cukrászdát, az öregek nap­közi otthonát, a megszépült egészségházat,. gyönyörkö­dünk a szépen karbantartott sporttelepben, ahhol tenisz­pálya épp úgy van, mint fo­ci-, teke-, röplabda-, vagy futópálya, ugró- és dobóhe­lyek. Aztán kimegyünk aira a zártkerti résizre, ahol 180 szolnoki és tószegi munkás kapott viszonylag olcsón tel­ket, hogy megtermelje a csa • ládjának szükséges zöldsé­get és ahol 10 hektáron hor- gászpanadicsomot hozott .lét­re a Petőfi Tsz. — Rá kellett jönnünk, hogy a szolnoki üzemekkel egymásra vagyunk utalva, — magyarázza később, ami­kor a pártirodában beszél­getünk Gulyás István, a Egyébként Tószegen is va­lóságos kis kupaktanács gyűlik össze, hogy az újság­íróval meghányják-vessék a községfejlesztés eddigi dol­gait: itt van Gulyás István, Tóth Albert, a községi nép­front bizottság titkára, Tóth Imre a községi területi párt- alapszervezet titkára, Péko János, a helyi téesz pártve- zetőségének titkára, Tenkő József, a Mezőgép tószegi gyárának főmérnöke. Szilá­gyi László szerint ők a te­lepülésfejlesztés. „motorjai” — Korábban is volt itt társadalmi munka, hiszen anélkül nem létezhettünk volna, — magyarázza Tóth Albert, — de nem volt eny- nyire tervszerű, mint az utóbbi években. Mi most 5 évre szóló programot készí­tettünk, és azt ha törik, ha szakad, végre kell hajta­nunk. A tervet társadalmi vitára bocsátottuk, és ezzei elértük, hogy a lakosság az eddigieknél is jobban támo­kezetek részt vettek, a 4 tan­terem helyett 6 tantermes iskolaszámy létesítését ered ményezte, sőt az épület pad­lásterében még jut hely az iskolai könyvtárnak is. Az építés 12.8 millió forintos költségéből 30—35 százalék a társadalmi munka aránya — Nagyon jelentősnek tart­juk azt is, hogy ma már va­lamennyi iskolai, óvodai csoportunknak kapcsolata van helyi vagy szolnoki üzemmel. Az ő segítségük - kel járhatnak gyerekeink Szolnokra úszni tanulni, vagy mehetnek táborozni, — magyarázza Szilágyi László. nagyközségi közös tanács vb-titkára. — Mi itt élünk lélegzünk a megyeszékhély- lyel. Innét naponta körülbe­lül ezerhatszáz ember jár dolgozni a különböző szo'- noki üzemekbe, intézmé­nyekbe. Ott kell a munkae­rő, és ha azt akarják, hogy dolgozóik ott maradjanak, segíteniük kell abban, hogy ezek az emberek a lakóhe­lyükön is jól érezzék magu­kat. Mi pedig az üzemek se­gítségét igyekszünk valami­képpen „honorálni”. Amikor tószegi látogatá­som után napokkal összeta­lálkoztam a Tiszamenti Ve­gyiművek igazgatójával, Szá­lai Lászlóval, ő is szinte sző szerint ezeket mondta: — Nekünk is érdekünk, hogv fejlődjenek azok a telep iie- sék, ahonnét bejárnak hoz­zánk a dolgozók. Ezért aho­gyan módunk nyílik, sági- tünk a községfejlesztésben. gatja. elképzeléseink valóra váltását. Talán elég, ha eny- nyit mondok: tavaly 12 mil­liós társadalmi munkát ter­veztünk, és 24 millió lett belőle. — Sokat változott a tósze­gi ember gondolkodása, ma­gatartása. Kialakult a lakos­ságban egy egészséges lokál­patriotizmus, és ez nagy eredmény, — nyugtázza Ten­kő József. — Hogyan kezdődött a kapcsolatuk a -szolnoki üze­mekkel ? — Láttuk, hogy magunk­ban nem boldogulunk. Nem szégyelltünk elmenni és kér ni, — mondja Tóth Imre — Először a vegyiművekbe, a cukorgyárba, a BVM-be ko­pogtattunk be. Nem ebrudal- tak ki bennünket, de látszott, nem is nagyon örülnek ne­künk. Az első adomány amit kaptunk az a 200 ezer forint volt, amit az óvoda bővíté­sére költöttünk, a TVM adta. A következő évben az iskolai tornaterem építéséhez kap­tunk tőlük 300 ezer forintot. Így kezdődött. — Nézze, innét naponta csaknem ötszáz ember jár el dolgozni a vegyiművekbe, — szól közbe Gulyás István. — A gyár vezetői jól látták: a munkahelyi és a lakóhelyi közérzetet nem lehet mere­ven szétválasztani. És mi tőlünk telhetőén igyekszünk viszonozni az üzem jóindula­tát. A gyári munkások lete­lepedéséhez mi közművesí­tett telket adunk, a gyereke­ket elhelyezzük az óvodába. És az üzem is segít, évente körülbelül 12 milliót jelent az a támogatás, amit dolgo­zóik otthonépítéséhez nyúj­tanak. — Más üzemek, — veszi át a szót Pékó János, — 1— 2 kommunista műszak bérét fizetik be a tanács számlá­jára településfejlesztési tá­mogatásként. Ezért mi min­den éviben 40—50 előközmű- vesített telket adunk dolgo­zóiknak tartás használatra 40—80 ezer forintért. Az üze­mekkel a nagyközségi ta­nács és a pártbizottság együttműködési megállapo­dást köt, és mindkét fél igyekszik megfelelni az ab­ban foglaltaknak. Hasznos fölismerés — Eddig 16—18 ilyen együttműködési megállapo­dásunk van, — mondja Szi­lágyi László, és mutatja a nagyon konkrét, pontokba szedett megállapodásokat. — A község lakossága lát­ja, érzi az üzemek támoga­tását, hát maga is szíveseb­ben dolgozik, — így Tenkő József. — Minden eredmény amit fölmutathatunk, az a jó csapatmunka következmé­nye. Mi is, a szolnoki üze­mek is együtt gondolkodunk a helyi vezetőkkel, megért­jük gondjaikat, látjuk, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell dolgoznunk. Ez a fölismerés, hogy együtt­működéssel előbbre juthat­nak, nagy haszonnal járt mind Tószegnek, Tiszavár- konymak, mind a szolnoki munkahelyeknek. A külön­böző gyárak, szövetkezetek, vállalatok és intézmények támogatásával a községfej­lesztésre fordítható összeget alaposan megemelhetik a nagyközség vezetői, így több juthat mindkét „házasfél­nek”. A szolnokiak pedig érezhetik, hogy erősödik dolgozóik kötődése munka­helyeikhez, mert látják, hogy őket nemcsak mint munkást tartják szükséges­nek, hanem a vezetők tö­rődnek azzal is, hogy lakó­helyükön jól érezzék magu­kat, hogy életkörülményeik­ben egyre inkább közelítse­nek a városban lakókhoz. Ez a kapcsolat figyelemre,. sőt követésre méltó. Varga Viktória Másfél évtizedes kapcsolat fűzi a jászapáti Velemi End­re Tsz-t az NDK egyik me-" zőgazriasági szövetkezetéhez. A Lipcse közelében lévő Globig községben van a négy települést magába ölelő Rote Stem (Vörös Csillag) Tsz központja. Kezdettől rend­szeres a szakemberek tapasz­talatcseréje, aminek kézzel fogható eredményei is van­nak. Az első küldöttségeket családok kölcsönös látoga­tása követte, sőt ’72 óta kü­lön gyermekcsoportok is vált­ják egymást. A szervezés már a tél vé­gén kezdődik: életkor, fog­lalkozó érdeklődési kör fi­gyelembevételével párosít­ják a családokat, azután a programot készítik elő, hogy életre szóló élményt nyújt­sanak felnőtteknek, gyere­keknek egyaránt. A nyár végi tapasztalatok szerint mindkét téesznél nagy sikere van a csereüdülésnek. — Hasznosak a szakembe­rek találkozásai is — mond­ja Jáger Sándor általános elnökhelyettes —, de azt hi­szem, fontosabbak az embe­ri kapcsolatok, mert két kü­lönböző nép mélyíti a barát­ságát. Ez többet ér minden hivatalos utazásnál! Most éppen tizenöt gyerek — iskolás fiúk és lányok — tölti a szünidő egy részét a Velemi Tsz vendégeként. Két hét alatt gazdag progjám várta őket. Előbb kirándul­tak Göcsejbe, az őrségbe, persze a Balatont se lehetett kihagyni. Azután Miskolc- Tapolcán, Egerben, a Sza- lajka-völgyben jártak, majd Párádon, Szilvásváradon. Természetesen vendéglátó barátaik kíséretében, csak úgy, mint tavaly ők az NDK- ban. — Tavaly volt ott a fiam és nagyszerű élményekkel tért haza, most pedig nálunk találkozott német ismerősei­vel — mondja Bella Ferenc ágazatvezető. — Azontúl, hogy mindenki számára ez a legolcsóbb üdülési forma, rendkívül érdekes, és na­gyon szeretik a gyerekek. Ráadásul a német nyelvta­nár is észreveszi fiamon ezt a nyaralást. A gyerekek lelkendezve számolnak be arról, hogy délelőtt Szolnokon voltak bevásárolni, játékokkal, édességekkel, divatos pólók­kal megrakodva érkeztek vissza Délután a téesz üzemágait nézték meg. A sok látnivaló közül a legna­gyobb tetszést a dinnyeföld aratta, mivel a termését is megkóstolhatták. Mindehhez persze tolmács­ra is szükség van, s e fela­datra Borbás István szak­munkás ugrott be, aki kar­bantartó a keltetőben. — Boldogulok a csoport vezetésével, korábban három évet dolgoztam az NDK-ban, onnan ered a nyelvtudásom, örömmel kalauzolom a gye­rekeket, mert nagyon jól ér­zik magukat — jegyzi meg. Ezt erősítik meg a kis vendégek is, akiknek még egy nap a fővárosban, meg egy nap pihenő van még hát­ra, aztán utaznak ha2a. — Ip — tik az üzleteket. Ma már egyétlen megyeszékhelyről sem lehet átlátni és irányí­tani a 'budapesti munkákat. A Veszprém megyei ÁÉV a felújítási túlkeresletet fel­ismerve alapított két leány- vállalatot, s eddig nem is bánták meg. A leányválla­latok egyedi családi háza­kat is építenek a vállalat házgyári elemeiből, s ez ugyancsak jó vállalkozásnak bizonyult. Zala megyei le­ányvállalat is jó évet zárt tavaly, míg a DÉLÉP leány- vállalata csak idén mérette­tik meg. És a többiek? Mindkét fél előnyére — Máról holnapra nem várható, hogy minden válla­lat felismeri a Legjobb meg­oldást. Ehhez éveknek kell eltelnie. — mondja az ipar­szervezési osztályvezető. — Sok függ attól is, hogy a me­gyei vállalatok mennyire bíznak meg budapesti rész­legeikben. És az sem Diztos, ■hogy minden részleget önál­ló pályára kell állítani. Nem a leányvállalat az egyetlen üdvözítő megoldás — a piac­hoz kell alkalmazkodni. A dunaújvárosi 26-os ÁÉV pél­dául közös vállalatot alapí­tott a 21-es ÁÉV-val. S ugyanígy meglehet, hogy két vállalat társulásából terem­tenek egy új céget, új fela­datok, szolgáltatások ellátá­sára. Az osztályvezető mondatai­ból egyértelműen kiviláglik: sok formája van a vállalko­zásnak, és mindig a konk­rét helyi célok, körülmények határozzák meg, mi a legésfc- szerűbb megoldás. A megyei építők munkája a jövőben is nélkülözhetet­len lesz Budapesten. S amint eddig, ezentúl is arra kell törekedni, hogy mindkét fél — vagyis a főváros, s a Pes­ten dolgozó megyei vállalat — megtalálja a maga számí­tását. Metszés nélküli szőlőművelés A Licencia Külkereskedel­mi Vállalattal kötött szaba­dalmi és know-how-haszno- sítási szerződés alapján a nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezetben meg­kezdik a Babó-féle ágas- kordonos, biológiai termés- szabályozású szőlőművelés nagyüzemi alkalmazását. Az eljárás Babó Tivadar ker­tészmérnök 20 éves munká­jának az eredménye. A fel­találó a szőlőtermesztésnél olyan magasművelési mód­szert dolgozott ki, amelyek alkalmazásával lényegesen csökkenthetők a termesztési költségék és a gyümölcs mi­nőségének megőrzése mellett növelhetők a hozamok. Az új eljárás újonnan és régébben telepített szőlőknél egyaránt alkalmazható. Mindkét eset­ben három, illetve négy év után feleslegessé válnak a szőlőnél az olyan munkák, mint a hajtásválogatás, a csonkozás, a -kötözés és a metszés. Á feltaláló által ki­dolgozott biológiai módszer­rel szabályozható a szőlőtő­kék hozama, s biztosítható a termés mennyiségének és minőségének megfelelő össz­hangja. A magyar találmány iránt nemcsak itthon, külföldön is érdeklődnek. Az eljárást már az NSZK-ban, Francia- országban, Olaszországban, Ausztriában, valamint az USA-ban és Ausztráliában szabadalmaztatták. Értékesí­tését eddig azonban a hazai referencia hiánya akadályoz­ta, mert a külföldi gazdál­kodók szerettek volna a gya­korlatban is megismerkedni a módszerrel. A nagykőrösi kísérletek így egyben előse­gítik a magyar találmány külföldi értékesítését is. Naponta ezerhatszázan Program öt évre

Next

/
Thumbnails
Contents