Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. AUGUSZTUS 10. Kodály­szeminárium Kecskeméten. A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben II. alkalommal rendezték meg a nemzetközi Kodály- ' szemináriumot. Képünkön: Igo Lenke vezetésével metodikával ismerkednek a hallgatók Szeptembertől Uj tanfolyamok a pedagógiai intézetben Néhány hót múlva ismét benépesülnek az iskolák, megkezdődik az új tanév. Azonban nemcsak a diákok ülnek be a padokba, hanem nevelőik is, hiszen megkez­dődik a tanév a megyei pe­dagógiai intézetben, is. Az idén, akárcsak tavaly, harmincféle tanfolyam in­dul illetve folytatódik, óvó­nőknek, tanítóknak, taná­roknak. A tanfolyamok felö­lelik az oktatás-nevelés szin­te valamennyi területét, s néhány újdonságot is beve­zetnek az új tanévben. Az idén hét kihelyezett tanfo­lyam várja a Karcag, Jászbe­rény és Tiszafüred körzeté­ben tanító nevelőket. Így könnyebbé válik számukra az utazás, de a továbbképzés színvonala változatlan ma­rad, a pedagógiai intézet munkatársai gondoskodtak arról, hogy a szakterület leg­kiválóbb jai tartsanak előa­dásokat, konzultációkat a kihelyezett tanfolyamokon. Ugyancsak újdonság lesz az óvónők, tanítók közös logo­pédiai tanfolyama. Hiány­pótló s reményteljes kezde­ményezés ez, hiszen a me­gyében mindössze öt-hat lo­gopédus dolgozik, a beszéd­hibás gyerekek száma pedig igen jelentős. A tanfolyamon — amelyre egyébként örven­detesen sokan jelentkeztek — az óvónők, tanítók elsa­játítják a leggyakoribb, leg­egyszerűbb beszédhibák sa­játosságait, s a kezelés, gyó­Máté megáll a szálloda bejárata előtt, s egy pilla­natra azt a feszültséget érzi, mint a színész közvetlenül színpadra lépés előitt. Jólesik ez a kis szívdobogás, gyo­morszorítás, hozzátartozik az élethez. Felnéz az épületre, az ablakokra. Valahol tehát ott fekszik egy halott, s ta­lán a gyilkos is ott rejtőzik még az ablakok mögött. Forgóajtó, neonbetűk. Az előcsarnok nem túlságosan elegáns. Alacsony asztalok a hallban, kényelmetlen szé­kek portáspult a szokásos kulcstartóval. Idős férfi áll a pult mögött, majdnem aláza­tosan köszön, bár arcán, tekintetén látszik, hogy bizo­nyos helyzetekben tud fölé­nyes és lekezelő is lenni azokkal, akikkel teheti. Idős férfi ritka manapság a szakmában, ezért az állásért fiatalok tolonganak és főis­kolát végeznek el érte. Ez az ember ügyesen tartja magát, s lám most is készségesen áll, várja az utasításokat, a meghallgatást. Az ügyeletes rendőr is ott ácsorog az egyik fotel mellett. Bajuszos, ter­gyítás módját is. így lehető­vé válik, hogy az óvodában, iskolában rendszeresen gya­koroltassák a gyerekekkel a hangok helyes kiejtését. A tapasztalatok szerint ugyan­is a kisebb beszédhibák jó­része elsősorban rendszeres gyakorlással, némi segédlet­tel megszüntethető. A logo­pédusoknak azonban a ki­sebb beszédhibákra jut a legkevesebb idejük. Folytatódik az új tanév­ben a számítástechnikai tan­folyam is. Az idén azonban nemcsak a matematika-fizi­ka szakos nevelőket vezetik be a számítógépek világába, hanem a kémia, biológia, földrajz szakosokat is. A szá­mítógépeket valamennyi tantárgy tanításánál ered­ményesen alkalmazhatják a pedagógusok. Azok számára pedig, akik kimaradnak a tanfolyamokról sok segítsé­get ad majd az augusztus végén megjelenő kéziköny i, amelyet a megyei pedagó­giai intézet ad ki mintegy ötezer példányban, s orszá­gos terjesztésű lesz. Igen nagy népszerűségnek örvend a nevelők körében a pedagógia-psziohológia tan­folyam is. Az általános is­kolai pedagógusoknak pedig egyéves tanfolyam indul. Az előadásokat a debreceni Kossuth Lajos Tudománye­gyetem oktatói tartják. Az idén először indul tan­folyam, munkaközösségi ve­zetőknek. Ezen a pedagógiai metes, kissé riadt. Talán ez az első hulla, amit életében látott. Az első halott nagy élmény. Máté annak idején elszédült, hányt is titokban. Ma is szégyenli a gyenge­ségét. Az őrmester röviden, aka­dozva jelent. Hajnalban, öt óra harmincöt perckor ka­pott utasítást, hogy jöjjön ide a Pókerba, ahol egy ha­lottat talált a liftesfiiú. Be­szélt a portással, a liftes­gyerekkel, megnézte a halott nőt a harisnya vagy mifélé­vel a nyakán. Amikor mind­ezt telefonon jelentette a Központi Ügyeletnek, pa­rancsot kapott, hogy marad­jon a helyszínen, amíg a gyilkossági csoport megér­kezik. Bezárta a szobaajtót, szólt a portásnak, hogy sen­ki ne hagyja el a szállodát. A portás vigyázott a főbe­járatra, a liftesfiút meg el­küldte a hátsó kijárathoz. — Ha a portásnak vagy a liftesnek köze van a gyil­kossághoz, akkor ez rossz húzás volt — villant át Má­té agyán a gondolat, de azon­nal védelmébe vette az őr­mestert, aki nem tehetett munka értékelése, a vezetői magatartás, személyiség lesz a fő téma. Ugyancsak először szerveztek továbbképzést ku­tató pedagógusoknak. Köz­tudott, hogy megyénkben különösen sok alkotó óvónő, tanító, tanár dolgozik. Az országos pedagógiai pályáza­tokon már évek óta a díjak 25—30 százalékát „hozzák el” nevelőink. A kutatásme­todikai tanfolyamra huszon­két pedagógust hívtak meg, elsősorban azokat, akik ki­magasló eredményeket értek el tudományos munkában. Valamennyi tanfolyamon az önképzés erősítése lesz a fő feladat. Bár pontosan azoknál a pedagógusoknál, akik részt vesznek a tanfo­lyamokon az önképzés már reges régen igénnyé vált. Ä tapasztalatok szerint ugyan­is a továbbképzésekre évről- évre jobbára ugyanazok a nevelők jelentkeznek. A pe­dagógusok tekintélyes há­nyadát csak nagy nehezen sikerül az igazgatóknak rá­venni arra, hogy részt ve­gyenek szervezett tovább­képzésen. A jelentkezés ugyanis önkéntes. A pedagó­giai intézetnek ettől függet­lenül nincsenek „beiskolázá­si” gondjai. Az új tanévben kilencszázan mélyítik el tu­dásukat, illetve szereznek újabb ismereteket a harminc tanfolyamon megyénkben. T. G. mást. Megköszönte a jelen­tést, a karórájára nézett. Hat óra huszonhét perc. Het­venöt perc telt el a holttest felfedezése óta. Nagy idő- veszteség. Egyelőre fel kell mennie a 214-es szobába. Megnézni a hullát, s rögtön utána beszél a férfival, aki idegesen és türelmetlenül üldögél az egyik fotelban. Az őrmester alig bírta visz- szatartahi, mindenáron el akart menni azzal, hogy in­dul a vonata. Lehet, hogy igazat mond, lehet, hogy nem. Most minden kétséges és kérdéses, és így lesz egé­szen addig, amíg a 214-esben fekvő nő gyilkosát el nem fogják. Máté agyában megjelent a láthatatlan forgatókönyv. Tennivalók egymás után, kö­telességek és feladatok. Kö­rülnézett az előcsarnokban, ahol már dolgozni kezdtek a gyilkossági csoport tagjai. A pult mögött és körülötte ci­vilruhás rendőrtisztek ácso- rogtak. Tormás hadnagy a bejelentőket egyeztette a vendégkönyv adataival. Vígh Gyula a portás helyét fog­lalta el, Balogh főtörzs, a csoport legfiatalabb tagja el­indult, hogy felváltsa a hát­só kijáratnál őrködő liftes­fiút. A vendégkönyv szerint százketten laktak a szállóban, majdnem telt ház. Máté biz­tos volt, hogy többen tartóz­Probstner János grafikái Probstner Jánost mint ke­ramikust és mint a Kecske­méti Kerámia Stúdió fárad­hatatlan vezetőjét ismertem meg néhány évvel ezelőtt. Titkon talán kicsit sajnál­tam is; vajon nem megy-e ez a nagy körültekintést és állandó készenlétet igénylő szervező munka keramikus­művészi munkásságának ro­vására. A stúdió és a nem­zetközi kerámiatáborok, ta­nácskozások igazgatója és szervezője ráadásul a Bács- Kiskun megyében élő képző­művészek képviselője is a szövetség területi szerveze­tében. Mi indíthat egy sike­res keramikusművészt még­is arra, hogy más művészeti ágban is kipróbálja erejét? Gyám tható, hogy a folytét nos megújulás vágya, az ér­zelmi, gondolati hatások — a klasszikus használati ke­rámiakészítéstől távol álló — feldolgozásának belső, fe­szítő igénye. így robbant be Probstner János néhány éve a grafika világába. S talán nem túlozunk, ha azt mond­juk: rögtön az élvonalba tört. Hogyan alakította tit­kon képi világát? Sokáig hordozta magában a gondo­latot, vagy egyik pilla­natról a másikra vilá­gosodott meg előtte, hogy han­gulatait rajzban ér­demes meg­fogalmaz­nia? Szá­munkra az a fontos, hogy ma láthatjuk ezeket a grafikákat. Persze a „grafika” nem egé­szen jó szó, hiszen szí­nesek ezek a munkák, s a krétán, szénen kí­vül. néhol akvarell - festék is látszik raj­tuk. De nem is a technika meghatá­Sí A vendégek magyarul köszöntek el Végétért a pécsi nyári egyetem Magyarul köszöntek el egy­mástól és vendéglátóiktól azok a külföldi hallgatók, akik részt vettek a „Népek barátsága” elnevezésű nem­zetközi nyári egyetemen Pé­csett. A tegnap zárult tizen­két napos programiba ugyan­is kis magyar nyelvtanfo­lyamot is beiktattak, ame­lyen az érdeklődők megis­merhették nyelvünk jelleg­zetességeit, elsajátíthatták a minimális nyelvi érintke­zéshez szükséges szavakat és nyelvtani szabályokat. A TIT Baranya megyei szervezete által 26. alkalom­mal megrendezett nyári egyetemen tíz országból — köztük Pécs külföldi testvér­városaiból — vettek részt a hallgatók. Sokoldalú, tárgyi­lagos képet kaptak a mai magyar valóságról: hazánk gazdasági, társadalmi, műve­lődési és politikai helyzeté­ről, valamint nemzetközi kapcsolatainkról. Előadá­sok, kiállítások, filmvetíté­sek, üzemlátogatások, kirán­dulások gazdagították a programot. A nyári egyetem igazgatósága piros pecséttel ellátott diplomával tanúsí­totta, hogy a vendégek elvé­gezték a pécsi stúdiumot. rozása a fontos. Sokkal fon­tosabb a látvány lényege, és az, hogy a vonalak pecíz anatómiai és formaismeret­ről tanúskodnak. Óhatatla­nul a japán rajzművészet nagyjai jutnak eszünkbe, Probstner lapjait szemlélve. A rájuk jellemző biztos tu­dásra van szükség ahhoz, hogy egy-egy folyamatos vonallal, — szinte a krétát a papírról fel sem emelve — jellemző formákat határol­jon be a művész, az emberi test köbösségét, hajlatait, domborulatait csak a vonal vastagságának változtatásá­val jelezve. így aztán ezek a rajzok sajátos, friss hatást is nyújtanak. Probstnerben nincs „horror vacui” érzés. Nem fél a pa­pír üres felületétől, és pon­tosan tudja, hogy egy — a valóságban éles kontúrral határolt forma — hű megje­lenítésében segítségül lehet hívni a hiányt, az üres fol­tot, a megszakadó-szünetelő vonalat is. Probstner János Kecske­méten él. 1965 óta kiállító művész, itthon és külföldön is sikeresen szerepel művei­vel. Üj grafikai munkássá­gáról 1984-ben a budapesti Helikon Galériában kapha­tott átfogó képet a tárlatlá­togató. A napokban zárult grafikai kamarakiállítása a Kecskeméti Galéria és a Pe­tőfi Népe „Grafikai műhely- sorozat” bemutatásában. Most néhány művét Szol­nokon a „Tabán” iparművé­szeti boltban láthatjuk, ne­ves keramikusművészek munkáinak társaságában. L. Menyhért László Őszi kamarakoncertek Az európai szocialista or­szágok felszabadulásának közelgő, 40. évfordulója tisz­teletére a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége a követ­kező hónapokban több hang­versenyt rendez. Szeptemberben Győrött rendezik meg azt a koncer­tet, amelynek műsorában kartárs bolgár zeneszerzők műveit mutatják ibe. Októ­ber elején kerül sor Debre­cenben, arra a kamarahang­versenyre, amelyen mai ro­mán zeneszerzők alkotásai csendülnek fel. Ugyancsak októberben, a mai cseh és szlovák zenéből kaphat íze­lítőt a közönség a Budapes­ten és Vácott megtartandó hangversenyeken. kodnak odafenn, lehet vagy tíz-tizenöt bejelentetlen há­lóvendég, nők természetesen, akik valuta reményében sur­rantak fel a lépcsőn. Az áldozat egyedül lakott a 214-esben. Halas Violának hívták, huszonhárom éves adminisztrátor. Vibrányból érkezett a fővárosba előző nap délután, s ennek a pi­ciny Balaton menti városnak szomszédságában, Tóhalmon született. Máté most örült, hogy alaposan ismeri a Ba­laton vidékét, hogy leg­alább annyit tud, milyen az a hely, ahol eddig Halas Viola élt. Az egyik legpró­zaibb települések egyike, ám­bár van néhány eszpresszó, irodalmi klub, színház is vendégszerepei olykor a mű­velődési házban. A noteszába írta az adato­kat, még egyszer megnézte a szállodai bejelentőt. Szép, szálkás, nyugodt betűi voltak Halas Violának. Lassú léptekkel ment fel a második emeletre. A portás készségesen ugrott a lifthez, de nem fogadta el a kiszolgá­lást. Ez a pár perc is jó a töprengéshez. Amíg felfelé megy a lépcsőn, a kissé ko­pott bordó szőnyegen, meg­próbálja latolgatni az indí­tékokat. Szerelem? Pénz? Bosszú? Miért jött Halas Viola Budapestre, s főként miért jött szállodába? Vala­ki meghívta, de rejtegetni akarta? Egy nős ember ta­lán ily módon intézte el a számára kínos ügyet? Hirte­len megfordult, mintha a gyilkos mögötte állna, fi­gyelné, és kajánul moso­lyogna. De csak a technikus csodálkozó pillantását látta, s a két hatósági tanú — a szomszéd házból áthívott két álmos férfi — . riadt tekinte­tét. Megálltak a 214-es szoba ajtaja előtt. Nyitva volt ugyanúgy, ahogy a liftesfiú találta, amikor tévedésből bekopogott. A fiú már el­hebegte, hogy a 217-est kel­lett volna keltenie, de rósz. szül hallotta a számot, álmos volt, máshova ment. Miközben Máté mégis ki­próbálta a kulcsot a zárban, megállapította, hogy a szál­lodában a szokásostól eltérő, különleges zárakat szereltek fel. Ezt a fajtát a hazai bű­nözők közül csak néhányan tudják kinyitni. Könyökével nyomta le a kilincset. A szobába piciny előszobán át jutottak. Jelleg­telen szoba volt, két fotel, egy asztal, egy heverő, s egy modern rajz a falon. Az ál­lólámpa még világított. Hal­ványan, erőtlenül az erősö­dő nappali fényben. A lány a heverőn feküdt, hanyatt, tágra nyílt szemek­kel és lila arccal. Nyakában sötét valami, amelyről még nem lehet tudni, micsoda. Hol volt ez a valami a gyil­kosság előtt? És a lány ül­dögélt, vagy feküdt? Való­színű, hogy a heverő szélén ülhetett, talán lefekvéshez készülődött, a szobában rend van, dulakodásnak semmi nyoma, a támadás váratla­nul érhette, a gyilkos ügye­sen dolgozott. A heverő mel­letti kis asztalkán csak egy krémes tubus, a fotelon pél­dásan letett szoknya, az ab­lak mellett egy kis utazó­táska. A többit majd később, a nyomszakértők után. Máté a szoba rendjéről látta, hogy itt nem történt váratlan do­log, hirtelen felindulás. A szomszédok majd elmondják, hallottak-e kiabálást, sikol­tozást, de ő majdnem biztos volt benne, hogy senki nem hallott semmit. A fényképész már rásze­relte a gépet az állványra. Megérkeztek a nyomszakér­tők, villant a vaku, az or­vos a műszereit rakosgatta az éjjeliszekrényre. A két hatósági tanú riadtan, a lát­ványtól sápadt arccal, a fal­hoz húzódva álldogált. Egyi­kőjük sem mert a lányra nézni, aki immár mindenki­től távol, közönyösen feküdt a heverőn, s hagyta, hogy elvégezzék körülötte mind­azt, ami ilyenkor tenni kell. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents