Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

1984. AUGUSZTUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szövő, és textilipar részére fakellékeket — különböző csévéket, vetélőket, tépődeszká­kat — gyárt a KAEV 8-as számú mezőtúri gyára. Ezekből a megrendelésekből évente mintegy 15 millió forint a bevétele Községfejlesztés önerőből, összefogással Település a Tisza ölelésében Csodálatosan szép errefelé a Tisza-part, ahogyan szelíd hajlattal körülöleli a közsé­get a folyó. ,Az ártéri fákon madarak csivitelnek, kü­lönben csönd, nyugalom ho­nol erre. — Itt akarunk egy terüle­tet horgászt anyák építésére alkalmassá tenni. Ügy szá­mítjuk legalább száz hor­gásznak lehetne itt lehetősé­get teremteni, hogy tanyát húzzon fel magának. Ez a terület úgyis kihasználat­lan, — magyarázza Szilágyi Lálzló, a nagyközségi párt- bizottság titkára, ö vállal­kozott arra, hogy el­kalauzol, hogy bemutatja, Később, amikor a tanácsi kirendeltségen Radics Ru- dolfnéval, a kirendeltség ve­zetőjével, dr. Fekésiházy Sza­bolcsával, a Hazafias Nép­front községi titkárával, Rumpler Györggyel, a Mag- hezitipari Művek tiszavárko- nyi üzemének vezetőjével, Takács Gáborral, a TRVW helyi géptelepének pártalap- szervezeti titkárával és Kiss Károllyal, a községi területi pártalapszervezet titkárával beszélgetünk, valamennyien azt magyarázzák, hogy Ti- szavárkony nagyon alkal­mas a falusi turizmusra. Egyelőre 5—7 olyan ház van, amelyben máris lehetne fo­gadni vendégeket. Takács Gábor ehhez hozzá teszi: — Mi pedig az üzemiben arról beszéltünk, hogy tár­sadalmi munkában építünk a Tiszára egy nagy stéget. — Volt az iskolánál egy régi, romos épület, azt el­bontottuk, a községi párt­alapszervezet szervezésében, az öregek klubja, a vegyi­művek szocialista brigádjai közreműködésével felállítot­tuk ezt a faházat, amit 350 ezer forintért vett a közös tanács. Így nyertünk egy tantermet. Ezzel most már öt tantermes az iskolánk... Az óvodát meg huszonöt hely- lyel tudtuk bővíteni, az ud­varán KRESZ-parkot csi­náltunk a kicsiknek. Mindezt a szülők, a Tiszamenti Ve­gyiművek, a Volán, a Papír­gyár segítségével... A köz­ségben 24 utca van, ebből Hármat portalanított úttal mi történt a két község (Ti- szavárküny és Tószeg) há­zasságában az utóbbi esz­tendőben. — Szép ez a várkonyi ár­téri rész, — mondom ki tud­ja hányadszor. — Szép, — bólint. — Most szabadstnandot szeretnénk itt csinálni. Itt ezt a terüle­tet lésimítják gépekkel, egy maszek büfés vállalkozott arra, hogy idetelepül, és ta­lán sikerül megoldanunk, hogy legyen konténer WC. Akkor mások is felfedezhe­tik majd ezt a nagy termé­szeti kincset, amit itt a Ti­sza jelent. Sajnos annak híján nem köt ki itt a sétahajó. Ha lenne stég, a szép természeti kör­nyezetben szabadstrand, a horgászoknak megfelelő hely a pecázásra, akár üdülőköz­ségek is lehetnénk. Beszélgetőpartnereim kö­zül egyik sem azt mondja: ha kapnánk ennyi meg ennyi pénzt, hogy megcsináljuk. Valamennyien így fogalmaz­nak: ha összefogunk, ha el­készítjük. Ez tulajdonképpen érthető: ebben a községben sincsenek és nem is voltak soha ibőviben a pénznek, amit a település fejlesztésére fordíthatnak. Megszokták már, hogy elsősorban a sa­ját ’ukóhelyük szeretetén, munkájukon, többletvállalá­saikon múlt, hogyan fejlő­dik tovább Tiszavárkony. És az itt élő emberek úgy látszik nem sajnálják a fáradságot. láttunk el, 3—4 utcában bi­tumennel borított már az út­test, 4 utcában csak a kő van szétterítve. A BVM adja a törmeléket, sőt kiszállítja Tószegig, onnan a lakosság hozatja ide. A szolnoki Váro­si Tanács útfenntartó üzeme, meg az Aszfaltútépítő Válla­lat csinálja a bitumenes bo­rítást tanácsi költségvetés­ből. Kell az út, itt is sok már a gépkocsi... A föld- utakat a Héki Állami Gazda­ság, meg a helyi téesz tartja /tarban... Sorolják egymás szavába vágva mire jutottak közös erőből. „összedolgozunk, menti tudjuk, hogy egymás nélkül semmit se tudunk el­érni!” Ez az összedolgozás, egy községi operatív bizott­ságot jelent, amely minden évben dönt, hogy milyen feladatot oldjanak meg és főként, hogyan. Így kerül most már évente 100—120 meggyfa az utcákra, — a termést az a háztulajdonos értékesíti, akinek a háza előtt díszük a fa, és ezt min­denki természetesnek tartja —, így készült sok ötlettel, munkával egy kiszáradt válykosgödörben gyermek- játszótér. .. — Rendszerint év elején születik meg a döntés, aztán mindenki beépíti a saját munkatervébe a tennivaló­kat, — magyarázza Takács Gábor. — Az idén a Hazafias Népfront megyei bizottságá­tól 5 ezer forintot kaptunk fásításra, így most ősszel 200 gyümölcsfát ültethetünk el, — teszi hozzá Fekésházyné. — Az 50 ezer forint tanács­tagi alapból meg mindenütt járdát építenek. Nekünk is érdekünk — Hogy magunkra nézve kötelezőnek ismerjük-e el az operatív bizottság — amelynek én is tagja vagyok — döntését? Természetesen. Hiszen nekünk is érdekünk, hogy fejlődjön az a telepü­lés, ahol dolgozóink élnek, — mondja Rumpler György. — A mi szocialista brigádja­ink elsősorban á gyermek- intézményeket segítik. Ami­kor itt a tavasz, természetes, hogy segítünk a takarítás­ban, festjük a játszótéri fel­szereléseket, segítünk a vas­gyűjtésben. — Azzal tisztában vagyunk, hogy a közös tanács pénzé­ből mindenre nem telik, bár így is, amit lehet, megkap­tunk, — teszi hozzá Kiss Ká­roly. — Példaként említem: évekig nem volt elegendő és megfelelő ivóvizünk, tavaly felépült a vízmű. Van gáz­cseretelepünk, a Tüzép tele­pen készül a hídmérleg, amit már régen kér a lakos­ság. Lassan mi is ismét a fejlődő községek sorába lé­pünk, hiszen évente 15—20 ház épül itt Tiszavárkony- ban. És nemcsak mi mond­hatjuk ezt el magunkról, így van ez Tószegen is. (folytatjuk) Varga Viktória Kikötő társadalmi munkában Meggyfák az utcán Ismét technikusképzés Szolnoki kísérlet Csónakgyórtó építők Export piaccal is kecseg­tető új műanyag termékek, háromszemélyes túrakajakok és kenuk gyártását kezdtfc meg egyelőre próbaképpen a szolnoki Építőipari Szövet­kezet műanyagipari kisüze­me. A vízen jól fekvő, kar­csú járművek üvegszál erősí­tésű, műanyagpaplannal bé­lelt poliészterből készülnek, szilárdságuk vetekszik a fé­mekével. A túrakajakok, ke­nuk, esztétikailag is szépek, két színben, piros-fehér és zöld-fehér változatban ké­szülnek. A próbagyártás so­rán eddig előállított termé­kekből ötvenet egy NSZK- beli kereskedő már megvá­sárolt, s a fővárosi áruhá­zakba is küldtek mintadara­bokat. Várható, hogy a kö­zeljövőben növekszik az export és a belföldi kereslet is az új gyártmányok iránt. Megjelent az üzem egy másik kísérleti termékkel a poliészterhabarcs ládákkal is, amely az építőiparban pótolja a fából készült, ha­mar tönkremenő malteros- ládákat. Háromszázat el­küldték próbára a fővárosi 43-as számú Építőipari Vál­lalatnak, s máris ezer gyár­tására kaptak megrendelést. aratják a kendert A szegedi kendertermesz­tési rendszer harminc gazda­ságában — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Fejér, Haj- dú_Bihar és Tolna megye te­rületén — az idén tavasszal 6200 hektáron vetettek ken­dert. A jeges zivatarok mint­egy ötszáz hektáron kipusz­tították a növényt, de még így is a tavalyinál nagyobb területről, 5700 hektárról arathatnak az idén. Az ipari üzemek munkájában mindig fontos — ha nem éppen kulcssze­repet — játszottak a közép­szintű vezetők. Egy időben technikusokkal oldották meg a munkakörök betöltését. A középszintű oktatás átszerve­zésével azonban a techniku­mok helyét átvették a szak- középiskolák, amelyek azon­ban nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet. A tech­nikusok képzése ismét napi­rendre került, s azzal a Mi­nisztertanács is többször fog­lalkozott, legutóbb ez év ja­nuárjában. A kormány ha­tározatot hozott, hogy 1984 ni először az esti-levelező őszén ismét meg kell indíta­ni először az esti-levelező technikusképzést, majd egy évvel később a nappali ta­gozatos oktatást. Lassan közeledik tehát az első időpont. Érdemes átte­kinteni, hogyan áll a kor­mányhatározat végrehajtása. Az első és legfontosabb megállapítás, hogy tartható lesz az eredeti ütemterv. Az őszi tanévkezdés idején 16 iskolában tíz szakon kezdőd­het meg a felnőtt technikus- képzés, mégpedig a legjobb színvonalon, mert csak azok­ban a szakközépiskolákban határoztak az oktatás meg­szervezéséről', aho(l erre a személyi, anyagi és műszaki feltételek a legjobb garan­ciát nyújtják. Valamennyi szakon elkészültek a nevelé­si-oktatási tervek és a hasz­nálandó jegyzetek és köny­vek is. Bár a nappaü tagozatos oktatás elindításához még csaknem másfél év áll az il­letékesek rendelkezésére, a munka ott is jó ütemben folyik. Elkészültek a tanterv- tervezetek. Ezeket október végéig hagyják jóvá, és jövő tavaszra már kiadhatóvá Válnak. Bizonyos tankönyv változ­tatásokra is számítani kell. Elsősorban a matematika, fizika, kémia, biológia és természetesen a szakmái tár­gyak tankönyvei változnak jelentősen. (Ezekből 1985­ben ideiglenes kiadványok jelennek meg.) A többi köz­ismereti tárgyból — például a magyar, a történelem, az idegen nyelv — útmutatók könnyítik meg az eddigi tan­könyvek használatát. Az említett 16 iskola ter­mészetesen csak töredéke a technikusképzésben résztve­vő tanintézeteknek. Előrelát­hatólag mintegy 85—90 kö­zépiskolában képeznek majd a jövőben technikusokat, de az újabb iskolák bekapcso­lására csak valamennyi fel­tétel megléte esetén kerül sor. Célszerűnek látszik pél­dául a második idegen nyelv oktatása, ehhez azonban még nincsenek meg mindenhol a feltételek. (A 87 iskola közül például csupán 56-ban van második idegen nyelv okta­táséra szakosodott pedagó­gus és számuk még így is csupán 97.). 4 Az oktatás eredményessé­gének fontos záloga az új rendszerű képzésben részt vevő iskolák és a közremű­ködő bázisvállalatok kapcso­latának elmélyítése, az együttműködés kiszélesítése és hatékonnyá tétele. De leg­alább ennyire fontos az a változás, amely a technikus- képző szakközépiskolákat — néhány kivételtől eltekintve — a helyi tanácsok hatáskö­rébe utalja. Ennek az az In­doklása, hogy a képzés beve­zetéséhez és kibontakoztatá­sához mind a tervezés-szer­vezés, illetve a fejlesztés te­rén szükség van az összehan­golt irányításra. Bár amint láttuk biztatóan haladnak az előké­születek, a képzés alapos megszervezése még sok mun­kát igényel. Reméljük, hogy az új technikusok tehermen­tesítik majd az üzemben dol­gozó mérnököket, s hozzájá­rulnak ahhoz, hogy hatéko­nyabban dolgozhasson a mű­szaki vezetés. Az ipar, az építőipar és más népgazda­sági ágak versenyképességé­nek fokozása ugyanis elkép­zelhetetlen enélkül. A. T. Jászsági vizsgálat Üzemanyag-takarékosság a gazdaságokban Vegyes kép fogadta a népi ellenőröket A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium 1981. július 1-től elrendelte az ágazatához tartozó üze­mek részére a helyi sajátos­ságokat is figyelembe vevő üzemanyag-felhasználási nor­mák kialakítását. A 19/1980. (IX. 1.) MÉM sz. rendelet végrehajtásához iránymuta­tásul segédletet is adtak ki, hogy megkönnyítsék a kü­lönböző területeken a nor­mák megállapítását. A jászberényi Népi Ellen­őrzési Bizottság már koráb­ban értesült arról, hogy a rendelet végrehajtása nem halad zökkenőmentesen, gond van a besorolások körül is. Annak érdekében, hogy a nehézségek okát feltárják és a rendelet végrehajtását elő­segítsék, a 15 jászsági tsz közül négyben vizsgálatot in­dítottak. A két év tapaszta­latait felölelő vizsgálat ta­nulságosnak bizonyult, ezért a megyei NEB-en keresztül valamennyi mezőgazdasági nagyüzemnek elküldték a népi ellenőrök jelentését. Az erő- és önjáró munka­gépek üzemanyag-fogyasztá­sát a talaj és a domborzati viszonyok befolyásolják. A sík Jászságban a látszólagos egyöntetűség ellenére még egy szövetkezeten belül is számottevő a különbség: kö­tött, homok, agyagos és szi­kes talajok váltják egymást. Ezek alapján kellett tehát a táblákat kategóriákba sordi­ni és a normákat meghatá­rozni. Bár az energiatakarékos­ság minden gazdaságnak kö­telessége, sőt a szabályozók révén érdeke is, mégsem fo­gadta egységesen kedvező kép a népi ellenőröket. A rendeleit végrehajtásia hiá­nyos, előírásait határidőre csak egy téesz teljesítette. Az üzemanyag-megtakarítás egyértelműen nem állapítha­tó meg a fellelhető hiányos­ságok miatt, noha a trakto­rok, a kombájnok ’83-ban mintegy 10 százalékkal ke­vesebb gázolajat fogyasztot­tak, mint két évvel koráb­ban. Kedvező tapasztalat volt a jászberényi Lenin Tsz-nél, hogy kis számítógépet von­tak be, így gépenként, mun­kaműveletenként értékelhető az üzemanyag-fogyasztás. A jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz a szomszédos szövetke­zet normáit vette át válto­zatlanul, a herényi Zagyva­menti Tsz pedig csak most nyáron, — a vizsgálat hatá­rozatának következtében — alakítja ki a saját normáit. Az üzemanyag-gazdálkodás feltételeinek vizsgálata so­rán kitértek a bizonylati rendszer, a tárolás és a vé­telezés, valamint a személyi feltételek tanulmányozására is. Kiderült, hogy pontos munkaköri leírása csak az egyik téesz energetikusának volt A takarékosságnak fon­tos mozzanata a fogyasztás értékelése, azonban ahol csak évenként kerítettek erre sort, ott nem is vontak ki a termelésből túlfogyaszító, rosszul beállított gépeket. A havonkénti értékelés min­denképpen ajánlatos, ezt pél­dázza az alsószentgyöngyi Petőfi Tsz, ahol négy gépet irányítottak javításra az előbbiekért. A takarékosságra ösztönző anyagi, érdekeltségi rend­szert sem találták az ellen­őrök valóban hatásosnak. A pazarlás megszüntetésére nincs átfogó elképzelése, a vezetők csak részterületeken intézkedtek. A vizsgált ’82 és ’83-as években egyedül a jászárokszállási Kossuth Tsz- nél fizettek megtakarítás cí­mén 100—150 ezer forint ju­talmat. Ahol pedig a dolgozó nem érdekelt a takarékosság­ban, ott a túlfogyasztás sem büntethető. Következetes előírások szüntetik csak meg a vitákat és a visszaéléseket (például gázolaj helyett tü­zelőolaj), ennek hiányában nem is vontak felelősségre egyik téesznéi sem serikit. A vizsgálat hangsúlyozta a bel­ső ellenőrök nagyobb fele­lősségét is. A téeszek a népi ellen­őröket segítették az akadá­lyok, hibák feltárásában és egyetértettek a vizsgálat eredményeivel. Az általáno­sításhoz talán kevés a riégy szövetkezet, de a jellegzetes­ségek miatt mindegyik me­zőgazdasági nagyüzemi hasz­nosíthatja a megállapításo­kat. LP.

Next

/
Thumbnails
Contents