Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-05 / 183. szám
1984. AUGUSZTUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Holnap kezdődik a nyári vásár A ruházati kereskedelem az idén is megrendezi a hagyományos nyári szezonvégi engedményes vásárt. Az akció országszerte egységesen augusztus 6-tól 18-ig tart. Az engedmény mértéke 20—40 százalék, de szinte mindenütt a 30 százalék az alsó határ. A Centrum Áruházak az engedményt összesen 330 millió forint értékű áruból adják, ez 9 százalékkal több mint tavaly volt. Főként méteráruból és kötött termékekből kínálnak többet mint az elmúlt évben. Az igazi nyári holmik közül női és bakfis könnyű ruhákból, valamint férfi úszókból bőséges és választékos a kínálat, női fürdőruhákból azonban viszonylag kevés van. A hazai növénytermesztés több milliárdos termelése a méhes megporzás nélkül el sem képzelhető. Az ágazat hasznát bizonyítja az is, hogy a méz tőkés exportjából évente mintegy 15—16 millió dollár realizálódik. Sajnálatos, hogy igen gyakran jelentős károk keletkeznek a méhállományokban. A növényvédő szerrel okozott elhullások megelőzésére a MÉM két illetékes főosztálya nemrégiben tájékoztatót adott ki, amelyben a nagyüzemek és a méhészek szakmai kötelezettségén túl a vegyi eredetű fertőzések megakadályozásáról is szó esik Képünkön: munkában a méhészek A budapesti Sklánál a vásári árualap értéke 52 millió forint 25 százalékkal több mint tavaly. Az áruház vásári áruskáláján a szolid és az exkluzív nyári szezoncikkek egyaránt megtalálhatók. A tengeri kígyó saját farkába harap Egy panaszos levél és háttere A szerkesztőségünkhöz érkezett panaszos levélre alapozva az ember azt hinné, hogy a levélíró nyugdíjas vasutas Berecz Kálmán és felesége ellen összeesküdött a világ. S ha az eseményeket az ő szemszögükön keresztül nézzük: nincs is másképp. Már csak azért sincs, mert az ember alapvetően egocentrikus lény, még akkor js az, ha nincs tudatában. Ami persze nem volna különösképpen hiba, ha ki-ki önmaga egocentrizmusát a társadalmi együttélés szabályai, az elfogadott erkölcsi, jogi normák figyelembe vételével kísérelné megvalósítani. De hát a mindennapok néha kínálnak egy-egy ellenpéldát... Lássunk néhány tényét egy tipikusan tengeri kígyó ügynek. Sajnos, tárgyilagosan nehéz bármit is recitálni: a megszólalók alig-alig leplezték indulataikat. Tanfolyam ügyintézőknek, üzemi kifizetőhelyek Társadalom- biztosítási tanácsok a tsz-ekben A társadalombiztosítási munka korszerűsítése kezdődött meg Szolnok megye mezőgazdasági tsz-eiben. A megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság és a Teszöv közreműködésével 24 közös gazdaságban üzemi kifizető helyet hoztak létre, amelyek egyszeri segélyt, családi pótlékok, vagy mindkettőt folyósítanak az arra jogosultaknak. Az üzemi kifizető helyeket fokozatosan a megye valamennyi gazdaságában létrehozzák. Mivel jelenleg a szakképzett ügyintézők száma kevés, a nyáron Szolnokon megkezdődött az első alapfokú ismereteket nyújtó tanfolyam. A majdnem 30 ezer tsz tag igényeinek színvonalasabb ellátása érdekében még az idén megkezdik a termelőszövetkezeti társadalombiztosítási tanácsok megalakítását. Feladatuk lesz a gazdaságban folyó segélyezési, szociálpolitikai munka, a táppénzes helyzet ellenőrzése, a jogorvoslati, méltányos- sági kérelmek elbírálása. Nagyüzem a konzerviparban A konzervgyárban a zöldborsó és a korai gyümölcsök szezonja lefutott, s hamarosan indul a paradicsom, a paprika, az alma feldolgozása. Augusztus elején a zöldbab és az uborka adja a legtöbb munkát. Az időjárás nehéz helyzet elé állította az ipart. A hűvös tavasz miatt több növény fejlődése elhúzódott, majd egyidőbetn, „robbanásszerűen” következett be az érés, s emiatt nagymennyiségű termést kellett egyszerre fogadni. így volt ez például a zöldborsónál, amelynek feldolgozására gyakran szűkösnek bizonyult egy-egy üzem kapacitása. Mégsem volt torlódás. A konzervgyárak között ugyanis sikeres együttműködés alakult ki; a többletet átirányították azokba a társüzemekbe, ahol éppen szabad kapacitás mutatkozott. Például a szigetvári és a kecskeméti, illetve a debreceni és a békéscsabai üzem segítette ki egymást, sikerrel. A jó szervezés is hozzájárult ahhoz, hogy az eredetileg tervezett 85 ezer tonna zöldborsóval szemben százezer tonnát tartósítottak pz üzemekben. Berecz Kálmán (Mezőtúr, Vörös Hadsereg út 21. szám alatti lakos) rokkant MÁV- nyugdíjas egy olyan házban lakik, amelynek tulajdonosai (örökség útján tulajdonosok) külföldön élnek évtizedek óta. Az épületben van egy üzlethelyiség is, amely — a „történelmi” koroktól függően — mikor szatócsbolt volt, mikor fodrászüzlet. Jó pár évtizede — fodrászüzlet működik a helyiségben. Talán ennyiből is kiderül, hogy olyan épületről van szó, amelyik igencsak megette már a „kenyere javát”. De: béke volt itt Ügy általában. Leszámítva azt az egy-két immár kinyomozhatatlan esetet aminek következtében Berecz Kálmánék- nak szinte az összes szomszédukkal megromlott a viszonyuk. (A közvetlen szomszédok közül senkivel sincs „szólásban”, kivel ezért, kivel azért.) Részlet Berecz Kálmán szerkesztőségünkhöz küldött leveléből: „Majd 1983. évben a Mezőtúr városi Tanács hatósági osztályán a szövetkezet ellenünk feljelentést tett birtokháborítás címén, mert tulajdonosi hozzájárulás nélkül (a tulajdonosok külföldön élnek — a szerk.), valamint az én hozzájárulásom nélkül a lakóépület udvarára behozott egy W. C.-t, valamint egy drótszövetből készült konténert olajtárolásra. Az ügy tisztázása még bírósági döntésre vár. 1984. év óta a fodrászüzlet (a Szolnok megyei Fodrászszövetkezet 4. sz. mezőtúri egysége) szerződéses üzletként működik, ettől az időtől az ott dolgozó fodrásznők által provokált események miatt nincs nyugalmunk, a lakásunkon sincs nyugodt nappalunk és éjjelünk...” A levél később beszámol egy esetről, a történet szerint a fodrásznők rokonsága tettleg bántalmazta Berecz Kálmánnét, akit nem sokkal az eset után kórházba kellett szállítani. Hiteles tanúja nem volt az esetnek — az üzletben dolgozó fodrásznők pedig másképp idéznek föl mindent. Bagdán Gyuláné üzletvezető, a kis fodrászüzletben így összegzi a történteket: — Soha semmi baj nem volt itt, akkor kezdődött minden, amikor a szövetkezet azt az olajtárolót meg ezt a W. C.-t iderakta az udvarra. Azóta — vagy három éve — minden megromlott. A W. C.-t nemcsak az itt dolgozók miatt állították föl. hanem a vendégek érdekében is. Ennek a kis üzlenek Üjváros 7000 lakójáról kellene gondoskodni. —< Mi törént idén májusban? — Hát tényleg volt konfliktus, de nem ártó- szándékkal... A W. C. miatt tört ki az a veszekedés. Tudja, azért romlott itt meg minden, mert a Berecz Kálmánnak van egy lánya, aki fodrász — és a család elhatározta, hogy bennünket elüldöznek innen és majd a lány idejön dolgozni. Ha nem volna az ügynek — több helyen is — néhány kiló papirost kitevő bizonyítéka, talán mosolyogna az ember a fentieken. De van — és folytatása is lesz, épp ezért az újságíró nem foglalhat állást az ügyben. Varga Ferenc, a városi tanács hatósági osztályának csoportvezetője akkurátusán végignézi személyi dokumentumaimat, s miután meggyőződött azok valódiságáról — legalább egy fél kilót letesz elém az ügy aktáiból. Nézzünk bele! 1983 őszén a Szolnok megyei Fodrász Szövetkezet birtokvédelmet kért az osztálytól, Berecz Kálmánnal és családjával szemben, mert az udvaron elhelyezett tüzelőtároló használatát egyáltalán nem engedik meg, a W. C. használatát pedig csak részben biztosítják. Az iratokból kiderült, hogy a lakás jogszerű haszálója Berecz Kálmán; másrészt a fodrászüzlet jogszerű használója a szövetkezet. Csakhogy: az üzletben dolgozóknak és vendégeiknek időnként „szükségük” van; nem szólva az őszi-téli hidegről. Tehát a tanács illetékes osztálya döntött: „Tekintve, hogy a birtok- védelmi eljárásban mindkét használót jogos birtokosnak kell tekinteni, amelyek egymás sérelmére a használat jogát nem korlátozhatják és gátolhatják, ezért a PTK 191. paragrafusa alapján az eredeti birtokállapot helyreállítására, illetőleg a használat biztosításéra köteleztem Berecz Kálmánt és családját.” A folytatás: Berecz Kálmánék fenyegetik a fodrászokat és zaklatják a vendégeket, a fodrászok és egykét vendég Berecz Kálmá- nék nyugalmát igyekeznek tönkretenni. Tulajdonképpen mindkét fél teljes sikerrel cselekszik: kérdés, hogyoko- san-e? Tény, hogy a tengerikígyó ez idő tájt mára bíróságon tekereg. Gazdag István, a fodrász szövetkezet elnöke: — Berecz Kálmánék fodrász lányát — aki korábban a szövetkezet dolgozója volt — tényleg érdekelheti ez az üzlethelyiség. Tudniillik megkeresett engem. Arra a fodrászüzletre nekünk szükségünk van — új üzlet létesítésére nincs pénzünk. Akik ott dolgoznak, megbízható. jó szakemberek. Az utca egyik lakója: — Nem érdekel mi van ott, de nézzen csak- körül. Kis ház, kis udvar, az udvarban egy farkaskutya, a farkaskutya mellett az a bizonyos olajtároló, a W. C. pedig egy ámyékszék. Ki jár oda szívesen? Berecz Kálmánék: — öregségünkre nyugalomra vágynánk. Bagdán Gyuláné: — Elég volt ebből a cirkuszból, én már sírtam is emiatt. Többször nem akarok. Csak a vendégeket sajnálom. A szóbanforgó ház nem szólalt még meg. Képzeljük el, hogy megszólal: —Kérem, én már elmúltam százéves. Bolt is voltam, ház is voltam, laktak is bennem, jártak az udvaromon. Derűsek, békések voltak itt az emberek, beszélgettek, pletykáig attak, meghányták-vetették a. világ sorsát. Én persze mindig jogilag, pontosan rögzített tulajdon is voltam. Ezt hangsúlyoznám kérem: „pontosan”, „jogilag” ... Kérem, hogy most is szíves- kedjenek valahogy „rögzíteni Vágner János Hirdetni pedig kell A férfi gesztikulálva mutogatott a falra, a másik csodálattal figyelte. Emez a padlóra szögezte tekintetét, a másik lehajolt, végig húzta kezét a bársonyos padló- szőnyegen. A mutogatós teljes erővel rálépett a padlón guggoló kezére, mire emez elvörösödve hatalmasat ordított. Hangot persze a film nézői, akiknek a történeteket vetítették, egy szálat sem hallottak. Nem is hallhattak, mert pár másodperc múlva lágy zene kíséretében megjelent a felirat: „Cégünk kitűnő hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkező padlószőnyeget kínál önnek.” A film Connes-ban, a reklámfilmek fesztiváljának egyik produkciója volt. Kissé bizar, mondhatja az olvasó. Hiszen nálunk többnyire a szolidabb kínálgatá- sok ideje járja, vagy az is előfordul gyakran, hogy nem járja. A cégek jelentős része ugyanis úgy ítéli meg, hogy semmi szükség a reklámra, hiszen az áru úgymond „megy magától”. A Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyárának üzletében például legyintenek a kérdésre, k.apható-e prospektus. Uram — így a szemüveges válaszadó — egy van, az is az enyém, amit én oda nem adok. Rendeltünk belőle — s mondja a számot, ami kétezren felüli, de azon nyomban hozzá is teszi, csak pár száz várható, talán a közeljövőiben. Azután kérésre, megmutatja azt az egy prospektust, amely meg kell hagyni, kitűnően fotózott, csodálatos magyarázó ábrákkal ellátott. Szóval, éppen megfelel egy dunántúli vagy észak-magyarországi vevőnek, aki nem akar Szolnokra utazni, hogy a kis füzet alapján kiválassza magának az árut. Valljuk be, hogy kissé irigykedve lapozzuk olykorolykor a Neokermann, a Quelle, a Peter Justensen és még sorolhatnánk, hány féle tőkés nagyáruház — a gyártókról ne is beszéljünk — képes árucikk lajstromát. Vélhetően mindannyian egyetértünk abban, hogy a kereskedelem és az ipar jó néhány vállalatának mai kapcsolatát figyelembe véve utópia lenne hasonló ismertetőket elvárni a hazai cégektől. A megtekintésre átnyújtott bútorgyári prospektus példázza, miért is nem kötelezi el magát egy- egy gyártó, vagy kereskedő magyarországi vállalkozó. Például azért, mert igen sűrűn apró alkatrészek hiánya 'borzolja a háza táján a kedélyeket, akadályozza az áru készre alakítását, változtatja meg a tecnológia menetét. Vagy: egy üzletház hiába kér valamilyen áruféleségből különböző színekben teljes szortimentet, ha a gyártónak csak két-három- féle festéke van — egy adott pillanatban. Azután a raktározás. Ki vállalja fel a jelenlegi készletgazdálkodási kötöttségek közepette, hogy vevőre várva, polcain guggoljon a termék? S ki tudná azt garantálni, ha valamiből fogyóban a készlet, akkor egy telefon vagy telex után a szállító már küldi is a pótlást? S még egy cseppet sem lényegtelen dilemma: mi a biztosíték arra, a jelenlegi nyomdai kapacitások mellett, hogy a kinyomtatott füzetekben az található, ami az áruházakban, a boltokban. Üzletek, tartozzanak a Skálához, a Centrumhoz vagy valamilyen megyei kereskedelmi vállalathoz, pillanatnyilag arra képesek, hogy azt hirdessék, amiből egy adott napon, héten vagy hónapban van elegendő. Végül is a dolog jelenlegi állása mellett ez a tisztességes, korrekt eljárás a vevővel szemben. Hozzá kell tenni, hogy a „nagyok” szakértői vizsgálják a csomagküldő kereskedelem külföldi mechanizmusát, a kereskedők és a gyártók közötti kapcsolat rendszerét, hiszen a jövő zenéje ez. S alkalmazásában a kezdeményezők is minden bizonnyal a kereskedők lesznek. Sok jel utal arra, hogy a gyártók berkeiben is változóban van az „én csinálom, én diktálom” szemlélet. Bizonyítják ezt az áruházakkal együtt bonyolított bemutatkozó, magukat népszerűsítő, időnként kedvezményes vásárlási akciók. Nem csekély a külpiac hatása sem, hiszen ahogyan a külhoni vevő kéri a választék bővítéséhez a kissoroza- tokat, úgy elvárja ezt a hazai kereskedelem, s olykor-olykor meg is kapja. A nemzetközi piac befolyása jelentkezik abban is, hogy javul a termékek minősége, gondoljunk csak elektronikai citör keinkre. Eredményezi azonban azt is, hogy bizonyos cikkek eltűnnek az üzletekből, mert a gyártó exportérdekeltsége miatt, külföldre szállítja azt, vagy éppen mást készít helyette, ugyancsak exportra. Márpedig képtelenség lenne a vevőnek azt üzenni, a csomag szállítása helyett, hogy sajnos nincs, mert külföldre vitték. A takarékosságról eddig nem js beszéltünk. A költségek visszaszorításánál a lehető legegyszerűbb megoldás a reklámra kiadott forintok számát mérsékelni, ehhez elegendő ugyanis egy tollvonás. (Technológiai szigorítások, jobb. szervezés, olcsóbb szállítás helyett.) Adalékul kínálkozik a megértéshez azonban az, hogy a vállalatok jelentős része nem csökkentette hirdetési és reklám költségeit. Ez utóbbiak ugyanis nem állnak ellentétben a recesszió- val. A cégek nem mondanak és nem mondhatnak le az adottságaikhoz alkalmazható, okosan, időben bevetett hirdetésekről. Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettesnek, a Magyar Reklámszövetség elnökének nemrégiben, a HVG- ben adott interjújából megtudhattuk, hogy" a hazai vállalatoknak nincs „felülről meghatározott reklámkeretük”, saját terhűkre gazdálkodnak jól vagy rosszul. Ügy, hogy a „produkciók”, legyenek azok prospektusok vagy filmek, kidolgozott üzletpolitika vagy éppen egy „tűzoltó-akció” részei. A vevőnek persze jó minőségű, neki tetsző portékára van szüksége. S ugye az sem árt, ha megtudja, ilyet — kiváltképp, ha nem filléres áruról van szó — hol kap. Lakjon akár Tiszafüreden, Szolnokon vagy éppen az ország túlsó sarkában. Hajnal József Öté lies fejlesztőmunkával flkkumulátorház műanyagból A Villamosszigetelő és Műanyaggyárban felkészültek a tehergépkocsi -akkumulátorok műanyag házának gyártására. Ez az utolsó akkumulátortípus, amelynek az edényét még a hagyományos keménygumiból készítik, ötéves fejlesztő- munka eredménye, hogy az itthon gyártott valamennyi személygépkocsi- és teher • autó-akkumulátorhoz korszerű, polipropilén alapanyagú házat kínálhat a gyár. A keménygumit felváltó polipropilén alkalmazásával egyrészt a termék minősége, másrészt pedig a gyártás gazdaságossága javul számottevően. A műanyag házak kialakításához a keménygumi formálásához felhasznált energiáinak mindössze nyolcadrésze szükséges, \
