Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-31 / 204. szám

1984. AUGUSZTUS 31. ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Devizát hoznak a „fölösleges” gépek és emberek •-----------------:----------------------------------------------jKt... - ----------------------------­E redményed munka itthon és külföldön Interjú Vándor fi Róbert vezérigazgatóval a Kőolajkutató Vállalat idei eredményeiről Hazai szénhidrogén-vagyonúnk ésszerűbb hasznosítá­sa az utóbbi években kiemelt feladattá vált, a kőolaj- és földgázmezők készletének felszínre hozatala ugyanis je­lenős mértékben befolyásolja külgazdasági egyensúlyun­kat. A geológusok jelezte lelőhelyek tartalékainak pontos felmérése, kitermelhetővé tétele az Alföldön — hazánk ma legtöbb szénhidrogént adó táján — a Kőolajkutató Vállalat teendője, vezérigazgatóját, Vándorfi Róbertét idei eredményeikről kérdeztük. A Minisztertanács megtárgyalta Hatékonyabb munka helyett létszámbővítés — Ha szénhidrogénről volt szó, sokáig mindenkinek Al- győ jutott eszébe, szinte csak az Alföld déli részéről volt érdemes szót ejteni. Mára mintha változott volna a helyzet... — Valóban, és ez nekünk nem nagy öröm. Úgy látszik az algyőihez hasonló nagy­ságú összefüggő szénhidro­génmező megtalálására ha­zánkban már nem számítha­tunk. Pedig milyen jó volt ott dolgozni!... Algyőn 800 kutat fúrtunk le évek alatt, szinte egy helyen, nem kel­lett a súlyos berendezéseket igen drágán nagy távolságra szállítani. Ma viszont 17 kü­lönböző területen végzünk kutató fúrásokat (ezekkel határozzuk meg a lelőhely készleteinek nagyságát), il­letve kutató vizsgálati mun­kát — Hol ígéri a legtöbb kő­olajat és földgázt a föld méhe? — Kiemelkedő jelentősé­gű a szeghalmi terület, ahol most éppen a „mező” hatá­rait keressük. Biharkeresztes térségében felderítő kutatá­sokat végzünk, itt — és ez örvendetes — a feltételezett­nél nagyobb a lelőhely hosszirányú kiterjedése, így több kutatófúrást kell, ké­szítenünk. A kisebb jelentő­ségű telepeken — például Mezőpeterd, Földes, Beseny- szög — térségében is siker­rel oldottuk meg feladatain­kat, pedig a magas nyomású telepeken, nehéz földtani és műszaki feltételek között végzett munka igen nagy erőfeszítéseiket követelt olaj­bányászainktól. i— Nehezedett a munká­juk, a komolyabb feladato­kat milyen hatékonysággal oldják meg? — A VI. ötéves terv első há­rom évében a szénhidrogén- kutatás eredményességét leginkább jelző tervmutatót alaiposan túlteljesítette az olaj-bányászat: egy-egy mé­ternyi kutatófúrásra a ter­vezett 35 tonnánál jóval több szénhidrogén jutott. Az előbb említettem, hogy mind nehezebb körülmények kö­zött dolgozunk, a méteren­kénti 35. tonnás tervet azon­ban az idén sem módosíthat­tuk. A számok azt mutat­ják, hogy — dolgozóink erő­feszítéseinek köszönhetően — jó úton haladunk a cél­hoz. Augusztus végéig be­rendezéseinkkel 190 ezer mé­ternyi kutató és feltáró (ezeken a kutakon keresztül termelik ki a szénhidrogént) fúrást végeztünk, ezzel a KV időarányos tervét 106,5 szá­zalékra teljesítettük. Pedig az év elején az időjárás szin te megbénította a bányá­szokat: a hóviharok miatt harminc fúróberendezésünk egynápi munkaideje esett ki a termelésből. — Nemrégiben hallottam arról, hogy önök nemcsak a kitermelhető szénhidrogén- vagyon gyarapításával igye­keznek az ország import­szükségletét mérsékelni... — 1981-ben a Kőolajkuta­tó Vállalat 16,1 millió dollár értékű importanyagot besze­rezve oldotta meg termelési feladatait, ez az érték az idénre körülbelül 6 millióra csökkent. A napi munkát el tudjuk végezni kevesebb im­portanyagot felhasználva is, az ennyire erőteljes import- korlátozás azonban a kitű­zőét fejlesztési feladatok megoldását, a nagy mélysé­gű kutató és feltáró program végrehajtását veszélyezteti. Az eddig megszokott import­megtakarítás egy részéről a jövőben tehát le kell mon­danunk. Szerencsére az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől kapott információk szerint devizaigényes beszer­zéseinket némileg növelhet­jük majd. — A szolnoki, szegedi, orosházi és hajdúszoboszlói olajbányászok évek óta dol­goznak a világ különböző tájain. A külföldi munkák­ból mi a haszna a vállalat­nak, az országnak, meddig maradhat versenyben a KV a világpiacon? — Indiában, Irakban, Észak-Afrikában jó hírne­vet szereztünk magunknak. Franciaországban úgy kutat­tunk hőforrások után, hogy közben a közelben lakók éj­szakai nyugalmát nem za­vartuk, a görög szigetvilág­ban ott fúrtunk gőzikutakat, ahol a bonyolult feladat megoldásáról több komolyan felkészült, rutinos tőkés cég mondott le. Ezek az eredmé­nyek öregbítették hírnevün­ket, így van is megrendelé­sünk. Újabb egyéves szerző­dés megkötéséről tárgyalunk Irakban, Tunéziában tíz mély vízkút elkészítésére kiírt versenytárgyaláson va­gyunk 7 cég között eddig a vezető helyen, de érdeklőd­nek munkánk iránt Kíná­ból is. — Itthon is bőven van munkájuk, a külföldi fel­adatok nem vonnak el erőt a hazaiaktól? — Évekkel ezelőtt, hogy gazdálkodásunk hatékonysá­gát, eredményességét javít­suk, mindenképpen javíta­nunk kellett munkánk szer­vezettségét. Amikor az elem­zéseket elvégeztük és a szükséges intézkedéseket megtettük kiderült, van né­hány fölösleges fúróberende­zésünk. Eladhattuk volna őket, mi azonban inkább munkát kerestünk nekik — külföldön. És ma már éven­te körülbelül tízmillió dol­lárt hoznak a „fölösleges” emberek és gépek. Összefogással Lehet Szolnokon kikötő Ezen a héten tartotta har­madik rendezvényét a Köz­lekedéstudományi Egyesü­let hajózási szakcsoportja. Ez évi munkaterve egyik fontos napirendjét tárgyal­ták: kikötőépítés lehetőségét Szolnokon. Az előadó, Báírd István, a Közlekedési Minisztérium osztályvezetője, ismertette az eddigi elképzeléseket, amelydk fő hibája, hogy egy-egy vállalat próbálko­zott a vízi útra terelt áru- szállításához kikötő építésé­vel. Ma ez szinte kivitelez­hetetlen így: a minden elő­írásnak megfelelő kikötő költsége 500 milliótól 1,5 milliárd forintig terjed. Kikötőre pedig szükség van, hiszen a sétány mellet­ti sódernakodó napjai meg vannak számlálva, a Köti- vizig pedig már évekkel ez­előtt megszüntette kőrakodó­ját. A ki- és berakás megol­dása esetén több szolnoki nagyvállalat hajlandóságot mutat a vízi szállítás kipró­bálására. A kikötő megépí­tése növelné a közlekedés nyitottságát, javítaná a köz­lekedési osztálya még ez év­fokozná a meglévő tiszai ha­jóparik kihasználtságát. A Szolnok megyei Tanács köz­lekedési osztálya még ezév- ben összehívja a város érde­kelt vállalatainak vezetőit, hogy ki-ki lehetőségei sze­rint vegyen részt az építés­ben. A megvalósítás tovább növelné Szolnok áruszállí­tási kapcsolatait, visszaállí­taná a vízi közlekedésben évtizedekkel ezelőtt elfoglalt vezető pozícióját. (Folytatás az 1. oldalról.) javítása, a zöldség-gyümölcs árak mérséklése, a téli be­szerzések biztosítása a leg­főbb feladat. Ugyanakkor fel kell készülni a várható év végi forgalomra, s ahol kí­vánatos, javítani kell az áruházak, boltok belső rend­jét, tisztaságát, a vevők igé­nyeinek megfelelő kiszolgá­lást. Ez utóbbi már összefüg­gésben van a tanácskozás napirendjének másik fontos témájával, a kereskedelmi etika helyzetével. Az elmúlt egy-másfél év alatt a Vídia szolnoki lerakatánál, a Ská- la-Tiszavidék Áruházban és az Ideál Kereskedelmi Vál­lalatnál több súlyos vissza­élést tártak fel, amelyek részben lakossági. részben közületi vásárlókat érintet­tek. E néhány eset felka­varta a közvéleményt, he­lyenként kereskedőellenes hangulat is kialakult, noha az általánosításnak ebben az esetben sincs helye. A továbbiakban a kereskede­lemben dolgozók fontos fel­adata a vevő-eladó kapcso­latának javítása, a kulturált kiszolgálás, a szakmai fel- készültség javítása, az áru egyenes úton, a meglevő vá­laszték szerinti kínálata. Hi­ánycikkek, tartósan keresett áruféleségek manipulációs értékesítésének elkerülése érdekében célszerű lenne az előjegyzéses vásárlás, ameg- rendeléses értékesítés ter­jesztése. Mindez azért is fontos, s megszívlelendő, mert a ke­reskedelem dolgozói hazánk­A vállalatok munkaerő­gazdálkodása ma már némi­leg átgondoltabb, mint a ko­rábbi években, de továbbra is több új dolgozó felvételére számítanak, mint amennyire reális lehetőségük van. Erre az évre a munkaerőforrást 20 ezerrel meghaladó létszám- növekedést terveztek — ál­lapította meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnö­ke az ország első félévi mun­kaügyi helyzetéről szóló tá­jékoztatójában. amelyet teg­napi ülésén a Miniszterta­nács megtárgyalt. A terme­lésből hiányzó munkaerőt a vállalatok és a szövetkezetek csak elenyésző részben pó­tolták a meglevő tartalékok erőteljesebb mozgósításával, a veszteségidők további csök­kentésével, valamint új üzem- és munkaszervezési módszerek bevezetésével. Ugyanakkor a rendelkezésre álló munkaerő eddiginél ha­tékonyabb foglalkoztatásában sem történt jelentős fejlődés. A korábbi évekhez képest az anyagi termelés ágazatai­ban megváltozott a munka­erő áramlásának iránya és intenzitása. Az iparban és építőiparban az elmúlt évek jelentős mértékű elvándorlá­sa után most némileg mér­séklődött a létszám csökke­nése. A mezőgazdaság és a szolgáltató ágazatok — mint a közlekedés, a hírközlés a kereskedelem — pedig veszí­tettek vonzerejükből. Az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak megtartásá­hoz hozzájárultak a sorra alakuló vállalati gazdasági munkaközösségek, amelyek révén többletjövedelemhez juthatnak a dolgozók. Ugyan­csak az elvándorlást mérsé­kelte a nehéz és mostoha kö­rülmények 1 között végzett munka eddiginél nagyobb anyagi megbecsülése, a mű­szakpótlék felemelésével és a melegüzemi pótlék bevezeté­sével. Ennek köszönhető pél­dául, hogy mind keveseb­ben hagyják ott a kohászati üzemeket. A létszám stabili­zálását segítette az is. hogy a korábbiaknál több vállalat vesz részt a kísérleti bérgaz­dálkodásban, s ezeknél az átlagosnál jobbak a bérfejlesztési lehe­ban napjában a vásárlók millióival találkoznak, mun­kájuk látható és mindunta­lan minősíthető — ugyanak­kor a kereskedő is leveti köpenyét, s napjában maga is vásárló, nem is egy he­lyen. A kereskedelmi aktíva vi­tájában tízen mondták el észrevételeiket, javaslatai­kat. Gáspár Pál, a Jász- Nagykun Vendéglátó Válla­lat pártvezetőségének titká­ra a szakmai színvonal ja­vításának sürgető követel­ményeit példázta. Csikós Sándor, a Kunság Kereske­delmi Vállalat igazgatója az etika vállalati kapcsolatok­ban is erősíthető vonásait vázolta. Petyus Sándor, a ti- szaföldvári Áfész csoportve­zetője a tisztességesen dol­gozó kereskedők nevében hangsúlyozta: a vásárlókat megkárosító, a kereskedőtár­sadalmat megszégyenítő em­bereket a legszigorúbban vonják felelősségre és zárják ki a szakmából. Dr. Csölle Tibor, a Vídia Vállalat igaz­gatója a krónikus hiánycik­kek pótlására tett eredmé­nyes erőfeszítésekről beszélt, Szalóki András, a Tiszavi- dék Szövetkezeti Közös Vál­lalat igazgatója azt mondta el: bár a közvélemény s a sajtó is részletezte a Skála Áruház néhány volt dolgo­zójának visszaélését, sehol fórumon nem hangzott el, hogy a vállalat ellenőrei fe­dezték fel őket. s kérték a szükséges vizsgálatokat. A kereskedelmi ellátás helyzetével, a további fel­adatokkal foglalkozott fel­szólalásában Simon József, a tőségek. A 40 órás munkahét bevezetése is marasztalta az iparban és az építőiparban foglalkoztatottakat. A munkaerő iránti igények mind területileg, mind pedig szakmailag igein eltérőek. A túlkereslet csak összességében jel­lemző, sokhelyütt együtt tapasztalható a hiány és a felesleg. Borsodban például igen keresettek a több mű­szakos, nehéz fizikai munká­ra vállalkozók, viszont a nők számára Szabolcs-Szatmár megye után itt kínálkozik a legkevesebb álláslehetőség. Az esztendő első felében a szocialista ipar termelési ér­téke négy százalékkal nőtt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 4,6 százalék­kal. ezen belül pedig a fizi­kai dolgozóké 4,9 százalékkal emelkedett. Kedvezően ala­kult az egy órára jutó terme­lési érték, ez 5,9 százalékkal lett magasabb. A kivitelező építőipar termelése a/ elő­irányzottnak megfelelő mér­tékben, 6,2 százalékkal csök­kent. Kedvezőtlen, hogy az egy foglalkoztatottra jutó építési-szerelési tevékenység értéke a vártnál nagyobb mértékben, 4,2 százalékkal csökkent. 1984 első felében az átlag­bér és az átlagekereset az anyagi ágak egészében 6,4 illetve 6,3 százalékkal nőtt. Az átlagosnál kisebb mérték­ben emelkedtek az átlagke­resetek a mező- és erdőgaz­dálkodásban, valamint a közlekedésben és a hírköz­lésben, szemben az iparral, a kereskedelemmel és a víz- gazdálkodással, ahol a növe­kedés üteme meghaladta az átlagot. Az idei béremelése­ket a félév végéig a gazdál­kodó egységek többségénél végrehajtották. Ennek során a vállalati dolgozóknak mint­egy 80—90 százaléka része­sült béremelésben. Vállala­tonként a legkisebb és legna­gyobb béremelések között 2 —12-szeres különbségek vol­tak. A vállalatokon belül azonban nincsenek ilyen el­térések, á béremelések során többnyire továbbra sem dif­ferenciálnak, a dolgozókat nem ösztönzik kellőképpen nagyobb teljesítményekre. megyei pártbizottság titkára. Rámutatott: a kereskede­lemben dolgozóknak újítani és megújhodniuk kell a vá­sárlói igények kielégítése, a kereskedelempolitikai célki­tűzések megvalósítása érde­kében. Az etikus légkörhöz, a kulturált magatartáshoz nem pénz — szakmai tudás és szakmaszeretet kell. Cso­rna János, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazga­tója többek között elmond­ta azt is, hogy az év folya­mán hat — főleg az ÉRV- val — közös üzemeltetésű boltot nyitottak, ahol a vá­góhíd áruválasztékát igye­keznek minél gazdagabban bemutatni. Polgár István, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója a szak­mai képzést, a színvonal ja­vítás emberi tényezőit fejte­gette. Takács István, a me­zőtúri Áfész elnökhelyettese a pártszervek feladatairól s a jubileumi munkaverseny le­hetőségeiről szólott. Dr. Selmeczy Lajosné mi­niszterhelyettes az irányító szervek ellenőrzéseiről s azok következményeiről beszélt, hangsúlyozva, hogy a belső ellenőrzés szigorítása egyben minden vezető és beosztott érdeke is. A vitát — mint az elő­adást tartó Bereczki Lajos és Mohácsi Ottó megyei ta­nácselnök is hangsúlyozta, nem kell lezárni — a min­dennapokon munkával, javí­tó szándékú tevékenységgel az áruházakban, boltokban, üzletekben folytatni lehet — sőt kell is.------sj — V SzJ. A jászladányi Vegyesipari szövetkezet faipari részlege szorosra fűzte kapcsolatait az egri Agriával-. A dohányzóasztalokat, székeket, fiókos szekrényeket s egyéb kiegészítő bútorokat, bútoralkatrészeket a Bubivnak is gyártják az új asztalosműhelyben, amelyet a közelmúlt­ban adtak át. A 23 millió forintos beruházással korszerű kényelmes körülményeket teremtettek a faipari részleg dolgozói számára Kereskedelmi aktíva Szolnokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents