Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-31 / 204. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. AUGUSZTUS 31. TANKÖNYVNÉZŐBEN Az egyikből sok, a másikból kevés Döntöttek az egyetemi, főiskolai fellebbezések ügyében „Tizenöt másodikos énekeskönyvet adnék húsz hetedikes biológiáért.” A „hirdetés” telefonbeszélgetések formájában alighanem' gyakran elhangzik az idén is, a következő napokban, hetekben. Pedig a Tan- könyvkiadó s a könyvterjesztő vállalatok már a nyár elején bejelentették, hogy zavartalan lesz a tankönyv- ellátás. Most mindenesetre úgy tűnik, ez legfeljebb akkor volt igaz, bár az is lehet, hogy nem miattuk egyenetlen — szinte már hagyományosan — a tankönyvellátás. A „zavar” rendszerint akkor kezdődik amikor az iskolák március, áprilisban jelzik a következő tanévre az igényeket. Rég bevett szokás, hogy minden intézmény többet rendel mint amennyi a valós létszám. Érthető, hiszen a középiskolákban akkor még nem zárult le a felvételi, nem „vizsgáztak le iskolaérettségből” az óvodások, de nem lehet kiszámítani azt sem, hogy hányán költöznek el más településre, hányán buknak meg stb. A tankönyvellátás további „szereplői”. jól tudják, hogy az iskolák kicsit „túloznak” a rendelésnél, s csak tovább fokozódik a „zavar”, hiszen rendszerint kapacitáshiányra, vagy megkésett kéziratra hivatkozva nem készül el minden tankönyv időben vagy elegendő mennyiségben. Így aztán gyakran kevesebb tankönyv érkezik meg aa iskolákba, mint amennyit rendeltek, ameny- nyi kellene, hiszen közben az is előfordulhat, hogy reálisan igényelt az oktatási intézmény. Az általános iskolák megrendeléséből az idén egyes tantárgyakból 10—15 példánnyal „faragtak le” a tankönyvellátók. Akad iskola, ahol ez nem okoz gondot, másutt viszont főhet az igazgató, s a tankönyvárusítással megbízott pedagógus • feje, honnan szerzi be a hiányzó példányokat. Feladhat pótrendelést, — ez az időigényesebb — vagy azt javasolja a tanácstalan szülőknek, hogy szeptember 10-e után vegye meg gyermekének a jelzett határidőre visz- szaszállítják az iskolákból a felesleges példányokat A kezdeményező vállalkozó szellemű, s gyakorlottabb alkalmi könyvárus pedagógus azonban egyik utat sem választja, hanem a telefonhoz nyúl, megpróbálja elcserélni más iskolákkal „elfekvő készletét” a hiányzó tankönyvekre. Csaba György, a szolnoki Csanádi körúti Általános Iskola testnevelés-technika szakos tanára két és fél évtizede foglalkozik a pedagógusok körében nem túlságosan népszerű tankönyvár.u- sítással. Jóval a „becsenge- tés” előtt családjával csomagolja, osztályozza közel ezer diák több mint százezer forint értékű tankönyvét. Az egyik osztályteremben nylonzacskókban, sorakoznak egy- egy osztály tanulóinak könyvei. A tanévnyitón, az első tanítási nap első órájában valamennyi gazdára talál. — Mi a tapasztalata az idei tankönyvellátásról? — Annyiban, jobb a tavalyinál, hogy időben szállították az iskolába. Minden tankönyv megérkezett, de némelyik kevesebb példányban, mint amennyit rendeltünk és amennyi kellene. — S miket cserélne? — Elsős tankönyvekből vannak felesleges példányaink. Márciusban a rendelésnél a jelzések alapján ugyanis 150 elsősre számítottunk, de a pótbeírás után is csak 120 körül van a legkisebbek létszáma. Vegyük akár ezt hirdetésnek, amelyik iskolában kevés az elsős tankönyv keressék bizalommal Csaba Györgyöt. Cseréljenek, ha van mivel. Az Oktatásügy irányítói egyébként évek óta szorgalmazzák, hogy „mentsék át” a használt tankönyveket az iskolák a későbbi évfolyamok számára. Az új oktatási-nevelési tervek bevezetése idején, s jelenleg is a tankönyvkorrekciók miatt ez kevésbé járható út, bár lenne rá lehetőség. Ám akadályokba ütközik a diákok, s a szülők részéről is. A jól tanulók szeretnék megőrizni a tankönyveiket, akik megválnának még akkor az emlékétől is, azoké rendszerint az év végére már olyan állapotban, van, hogy nem lehet gyerekek kezébe adni. Ugyanilyen gondokkal küszködnek a középiskolák is. A felsőbb évfolyamba járók az érettségire készülnek korábbi könyveikből, s bizony az is előfordul, hogy az osztályokban nincs minden tanulónak tankönyve. Szinte hihetetlen, hogy a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben némelyik szakközépiskolai osztályban huszonkét diáknak nyolc tankönyve volt... Ám még ennél is el- képeszitőbb, hogy a kereskedelmi tagozaton szakmai tantárgyból csak saját jegyzeteik voltak a tanulóknak. — Mi várható az idén? — Az első hetekben, hónapokban megpróbáljuk pótrendeléssel, s innen-on-, nan összeszedni a hiányzó könyveket — mondja Hajdú György a szakmunkásképző mintegy ezer diákjának tankönyvárus pedagógusa. — Nehéz helyzetben vagyunk — toldja meg Nagy Imre a középiskolások tankönyveinek „gazdája”, — hiszen, csak a fővárosban az országos elosztó központban tudjuk beszerezni a szakmai könyveket miután más hasonló profilú iskolákból visszaküldték a felesleges példányokat. A szolnoki főiskolától sajnos nem tudunk ebben, segítséget kapni hiszen egészen más a tanterv, a tananyag. Az első hetek, netán hónapok ilyenformán a hiányzó tankönyvek jegyében telnek el az idén is. Rendelés ide vagy oda, annyi könyvet küldött az országos központ amennyi volt, vagy ameny- nyit gondolt(?). Mindenesetre könnyebben korrigálható, kevésbé bosszantó „zavar” lenne mindez, ha nem az utolsó pillanatokban derült volna ki, ha netán a vidéki iskolákban is eljutottak volna a tankönyvek már az előző tanév végén. Tál Gizella Iskolások a múzeumban Az új tanév kezdetével, szeptembertől legnagyobb múzeumainkban ismét megindulnak az általános és középiskolás diákoknak szervezett — történelmi és művészeti oktatást kiegészítő — közművelődési sorozatok. A Magyar Nemzeti ©alé- riában immár hét esztendeje tartanak múzeumi órák címmel, a kiállításokhoz kapcsolódó foglalkozásokat. Az évről évre népszerűbb múzeumi órákon az elmúlt tanévben 200 csoport — mintegy 7000 tanuló — vett részt. Az idén több mint 25, különböző foglalkozásra jelentkezhetnek a diákok és tanáraik. Eredeti alkotások segítségével, művészetpedagógusok vezetésével megismerkedhetnek a különféle műfajokkal: a szobrászat, a festészet, az építészet sajátos nyelvezetével, a művészeti korszakok jellegzetességeivel és kiemelkedő képviselőivel. A tavaly átadott múzeumi „tanterem” lehetőséget ad arra is, hogy egy-egy osztály akár egész tanítási napot is eltöltsön a múzeumban, komplex — történelmi, irodalmi, képzőművészeti — ismeretek elsajátításával. Űjdonság, hogy az idei tanév foglalkozásaiba ■már beépíthetik a XX. századi kiállítás anyagát is. s a Reneszánsz Kőtár című új állandó tárlat megnyitása után — először a múzeumi órák történetében — valamennyi művészeti korszakot be tudnak mutatni a galériában. A felsőfokú intézmények nappali, esti és levelező tagozataira felvételt nem nyert pályázók közül mintegy ötezren nyújtottak be fellebbezést, kérelmet, panaszt. Az oktatásügy illetékesei 535 ügyben hoztak kedvező határozatot nappali tagozatra, mintegy 900 esetben pedig esti, levelező tagozatra való felvételre. Az érintettek a napokban írásban kapnak tájékoztatást a döntésről. A Művelődési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint az idén 37.039-en jelentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira, esti és levelező tagozataira pedig 23 ezren. Az egyetemek és a főiskolák nappali tagozataira a felvételi keretszám szerint 15.740 hallgatót vehettek fel, s azt a pedagógushiányra való tekintettel 260 tanári, tanítói hellyel egészítették ki. Így a felsőoktatási intézményeken ősztől 16 ezer nappali és mintegy 9 ezer esti, levelező tagozatos hallgató kezdi meg tanulmányait. A jelentkezések szerint az 1984—85-ös tanévben 2607tel többen kívántak továbbtanulni mint az előzőben. A múlt évihez hasonló volt a felvételre pályázók aránya a műszaki egyetemeken és — néhány kivétellel — a főiskolákon. Jelentősen nőtt az érdeklődés a tanárképző főiskolák és a mezőgazdasági felsőfokú oktatási' intézmények iránt, csökkent viszont az óvodai, a testnevelő tanári és a zeneművészeti pálya vonzása. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsésztudományi karán hatszoros volt a túljelentkezés, a műszaki egyetemeken és a főiskolák egyes karain viszont a felvételizők száma alig haladta meg a felvehetőkét. A legkevesebben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karára kérték felvételüket. A legnagyobb arányú volt a növekedés a Színház- és Filmművészeti Főiskolára pályázóknál: a tavalyihoz képest 247-tél többen, összesen 1035-en jelentkeztek. Az a jelölt viszont, aki nem kapta meg a felvételi vizsgán elérhető 60 pont felét, sikertelenül kérelmezett, illetve fellebbezett. Győrffy István másfélszeres életnagyságú bronzszobrának elkészítésére kapott megbízást Győrfi Sándor karcagi szobrászművész. A nagy méretű alkotást szeptember 28-án, a Győrffy-évforduló tiszteletére rendezett ünnepségek alkalmával avatják fel a néprajztudósrél elnevezett városi múzeum mellett. Képünkön: öntésre előkészített formák Tormás főhadnagy rendelt egy duplát, s elégedetten dőlt hátra a szokatlanul kényelmes székben. Tulajdonképpen nem szerette az ilyen feladatokat, az összecsapásokat szerette, az éjszakai veszélyes bujócskát, hajszát, üldözést — de azért ez a munka most érdekesnek látszik. A Dolina kisvendéglőben ült, Halas Viola munkahelyén. Tiszta, rendes, faburkolattal, népi díszítéssel. Szó sincs utószezon hangulatról. Péntek délután van, a hétvégiek is itt tanyáznak, de az optimisták az esős nyár után kellemes szeptemberben reménykedtek, s igazuk lett. Illatosán gőzölgő kávét tett elé a pincér. Tormás kuta- tóan körülnézett. — Viola szabadnapos? — Nincs bent, kérem — válaszolt készségesen a fiatalember. — Szóval, itt még nem tudtak semmit — konstatálta Tormás, és csodálkozott. Amit két ember tud. az már nem titok. Viola haláláról pedig sokan tudnak. A kávéfőzőgép felé nézett. Magas, szőke, kontyos lány mérte a duplát, hideg tekintettel, kiszámított mosollyal. Viola nem ilyen volt. És valószínű gyűlölte a kávéfőzőgépeit. Ha egyáltalán tud egy ilyen lány gyűlölni. A pincér ott téblábolt körülötte. — Mondjuk, hogy az vagyok ... — mosolygott Tormás. A pincér közelebb hajolt. — Igaz, hogy Viola film- szerződésit kapott? Állítólag főszerep. Könnyű a nőknek ... — a pincér megvetően legyintett, és igazgatta az üres poharakat. — Viola nem volt ilyen — mondta meggyőződéssel Tormás. A pincér visszakozott. — No, nem is azért... ő szavalt, meg ilyesmi... lehet, hogy felfedezik, sztár lesz... -de azért mégis azt mondom, a nőknek köny- nyű... jön egy fiú, két csajjal, álomszép kocsival, és mégis Violán akad meg a szeme... Fiú két csajjal? Álomszép kocsival ? A pincért elszólították, de visszajött. — Megismerné a fiút, ha képet mutatnék? A pincér ránézett, más szemmel. Mint akiben ébredezik valami. — Minek az magának? Tormás leültette, elővette az igazolványát. — Nem tudom — válaszolt más hangon a pincér — nem tudom, hogy megismerném-e. Annyian járnak ide. A lányokat inkább. Az egyiket alaposan megnéztem magamnak. Ügy viselkedeitt, mint valami külföldi filmsztár. Feltűnően ki volt festve, csörgette az ékszereit. Tormás elővett a táskájából négy fényképet. Női képekért;. Csinos nőik mosolyogtak a képről. A pincér rövid, de alapos szeműét tartott. Aztán az egyik képet az őrnagy elé tette. — Azt hiszem, ez volt az egyik lány... itt is látszik, milyen beképzelt. Tormás döbbenten nézett a képre, a pincérre. — Szokott maga újságot olvasni? — kérdezte végül. — Népsportot, azt igen .. . majdnem minden nap .. Valóban a Népsportban nem közölték annak idején a fényképét. Minden máis lapban, igen. A képen örsi Szilvia mosolygott titokzatosan. A kozmetikusnő, akit a Fortuna szállóban ismeretlen tettes meggyilkolt. Vitatkoztak hevesen. A szoba megint tele volt cigarettafüsttel. — El tudod képzelni, hogy a gyilkos az első áldozat jelenlétében kezd ki a másikkal? — kérdezte Máté Tormást, de inkább magát. — Ki tudja, mi volt az eredeti szándéka. Lehet, hogy akkor még semmi terve nem volt Halas Violával. — Vagy nem ő a gyilkos, és véletlen az egész... Tormás személyleírást hozott a fiúról, szőke, közép- termetű, a kocsija vajszínű Opel. Máté érezte, hogy ekkora véletlen nem lehet. Nem szabad lennie. A szőke fiúnak igenis köze volt Violához. Egy másik képet nézegettek. örsi Szilvia fiújának a fényképét. Szilviának viszonya volt egy beatzenésszel, de szakítottak. A képen egy fekete, hullámos hajú fiú volt látható, keskeny homloké, álmaitag. — Mellesleg Mohai nyomoz — jelentette be Víg — tegnap visszament a szállodába. kérdezősködött a portástól. — Mit kérdezett? — Hogy volt-e valaki Violánál, hogy a szobájába ment-e egyenesen, amikor hazajött. És látták-e telefonálni? — Szerintem, ha ő a gyilkos, nem ilyen merész — vélekedett Tormás. — Talán unatkozik ... vagy új forgatókönyvön töri a fejét. — Helga megkerült már? — hagyta figyelmen kívül Tormás monológját Máté. — Nem — komorodott el a fiú — valahol dekkol. Esküszöm, hogy előcsalogatjuk. — Mivel? Tormás sokat sejtetően mosolygott. — Lottószelvényekkel... — Eredeti mézesmadzagot találtál ki... — Egy lottóárust találtam. Pacalnak hívják jobb körökben. ö az igazi fej. öt lányból legalább három neki dolgozik. A lottóárusítás fal. A szelvények mellé aktképeket is mellékel. Ha a vendéget érdekli a dolog, élőben is láthatja a portékát. A tarifa harminc százalékát kapja. Pék Lóránd tulajdonképpen Pacal alkalmazottja. (Folytatjuk)
