Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
1984. AUGUSZTUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mikor lesz meleg víz a Széchenyi lakótelepen? A vizsgálati eredménytől függ Mint arról korábban hírt adtunk, a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a megyei építőipari vállalatnak ki kell cserélnie Szolnokon a Széchenyi lakótelepre vivő melegvízgerincvezetéket. A nyár elején azt ígérték az építők, hogy augusztus elsején megkezdik, és egy hónap alatt el is végzik a munkát. Mivel az ottani erőmű szokásos nyári karbantartása miatt két hétig úgysem lett volna meleg víz, a csőcsere így lényegében csak félhónapi kellemetlenséget jelentett volna a telep lakóinak. A tanév miatt is. Elkészült és megkezdte méréseit a Szabolcs- Szatmár megyei Napkor község határában az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetének Radarmeteorológiai Obszervatóriuma. Az intézet feladata, hogy az országos időjárás előrejelzés és a vízügyi szervek részére adatokat szolgáltasson. A Szovjetunióban kifejlesztett berendezésekkel a felhő-csapadék- rendszerekről 2—6 órás, nagy pontosságú előrejelzéseket lehet adni, amelyeket az Országos Meteorológiai Szolgálat számítóközpontjában dolgoznak fel. A képen: az obszervatórium Régi, birsalmaillatú nyárvegek emlékei kísérnek, amikor a kisfiámmal Kunhegyesen, az úgynevezett Kocsis bazár felé sétálunk.' A nagy iskola előtt szinte hallom a szeptemberi tanításra hívó csengőt. Látom amint négyes oszlopokban sorakozva a salakos udvaron az igazgató úr beszédére várunk. Lebarnulva, tele szünidei élményekkel: ki hol, kinél nyaralt, merre dolgozott, és ami a legfontosabb: mennyit keresett. Bizonyításképpen nemcsak az új szandálokkal, ingekkel, nadrágokkal dicsekedtünk, hanem azokkal a csodálatos apróságokkal is, amelyeket Kocsis bácsinál vásároltunk. Mert nála már akkor is akadt sokminden, ami szem-szájnak ingere. Az egyikőnk kerek zsebtükröt húzott elő, a szélét és a hátlapját finom csipkézett bőrtok védte. A másikunk zöld színű fésűt, amelyet akár karikába is lehetet: hajlítani, akkor sem pattant el. Én egy álomszép üveggolyót varázsoltam elő a zsebemből: ha a nap felé tartottam, apró tüzek, szikrák villogtak benne, megszépült a poros udvar, az iskola, csodálatos lett a világ. Ha viszont a nyitott tenyeremre helyeztem, a közeli Tisza zöldes-szökés hullámai fokozódtak rajta. Tizenhárom évesen nemcsak ötven fillért, hanem talán a tízszeresét is megadtam volna ezért a varázslatos apróságért, amely árát a nyári rizsgyomlá lássál kerestem. De másért is ellátogattunk ehhez a kereskedőhöz, hiszen mi tetszik fiatalemberek kérdéssel fogadott bennünket. Muzsikált, zenélt ez a néhány szó, és olyan jól esett hallani ezít az emberszámba vevő megszólítást hetedikes, nyolcadikos sü- völvényként! Ráadásul valamilyen oknál fogva na— Ki fogadja fel a statisztákat? — A gyárfásvezető. Bükki magyarázni kezdte volna, hogy ez szerinte nem helyes, de Máté nem engedte belemélyedni a statisztatoborzás problémáiba. — Mennyi ideig forgatták a Hullámverést? — Sokáig. Kékesden, augusztus tizedikén kezdtük a munkát, és majdnem húsz nap múlva fejeztük be. Közben néhány napot álltunk is az eső miatt... — Mohai Tibor végig jelen volt? A filmrendező vállat vont. Mint akinek ez igazán nem fontos. — Néha megfordult. Már ahogy az írók szoktak. Jár- kálgatott, nézelődött. Megpróbált beleszólni, de nem 'hagytuk. A búcsúestén eltűnt. Ez is rávall. gyón értett a gyerekek nyelvén. Ha hibádzott a pénzünk, és pulykavörös nyakkal kotorásztunk a zsebben: merre, hol koccannák ösz- sze még a fillérek egy-egy lapuló, kósza forinttal, reménytelen igyekezetünket látva szelíden legyintett: nem baj, vihetitek, majd megkapom a többit, ha újra betértek hozzám. Mondják: a traf ikosok, bazárosok, kereskedők ügyes, gazdag emberek. Ö ügyes volt, de hogy dúskálna a földi javakban, ilyesmiről szó sincsen. Sem villájuk, sem nyaralójuk, sem telkük sincs, sőt még egy árva Trabanttal sem dicsekedhetnek a házukon kívül. Vásárolni is vicinálissal indul útnak Pestre, aztán feladja a vonatra az árut, és ha megérkezik a portéka az állomásra, kerékpáron apránként elfuvarozza onnan a kőhajításnyira lévő boltba. Akkor mire • vitte, kérdezheti bárki? Arra. hogy évtizedek óta a helyi kiskereskedők bizalmija. Bélyegeket árul, tagdíjakat szed, a társai ügyes-bajos kéréseit továbbítja, Szolnokra. a megyei központba. A tanácsházán példáiként említik az emberségét, őszinteségét. Neki nem hogy adóhátraléka, de még apró botlása sem volt az évtizedek alatt. Sőt, ha ellenőrök érkeznek a községbe, legtöbbször már az ajtóban befejeződik a vizit: beköszönnek. hogy megy a sora Pista bácsi? Erre csak legyint: köszönöm, jobban mint újabb 64 év múlva, de rosz- szabbul mint tíz éve. Mert nemcsak az esztendők lettek észrevétlenül hűtlenek hozzá. a haját meszelték deresebbre a tovaszálló telek, hanem a testi nyavalyák is sűrűbben felkeresik. Pontosabban jelezve egy-egy időváltozást, mint a Meteorológiai Intézet. Egy bánat azért kíséri: Máté előrehajolt. Az első érdekes mondat. — Ügy érti, váratlanul elment? Bükki nem szerette Mohai Tibort. Nem volt elég udvarias az a fiatalember. Mintha lekezelte volna őt, az európai hírű rendezőt. — Mohai .csak jön, megy, sétál, aztán eltávozik elegánsan. No persze, neki semmi rizikója nincs. Ö már úgy gondolja, megtette a magáét. A honoráriumot zsebre vágva, nem is kevés, aztán a gond a miénk, csináljunk az ötletecs'kéiből valamit. Máté az eredeti kérdésnél maradt. — Mohai Tibornak ott kellett volna maradni a búcsúestén? A rendező a pipáját szorongatta. — Nem kötelező. Mondhatnám, örültünk, hogy az írónincs gyerekük. Így most már a felesége is segít az üzletben, sőt jószerével ő vezeti az apró boltot, dehát azokat a fránya nehéz ládákat nem asszonykézre, vagy nyugdíjas marokra méretezték. A családjuk mégis nagy: ezer és ezer egykori gyerek, aki valaha vendég volt nála, őrzi az emlékét. És ha nagyritkán még hazalátogatnak a községben élő idős szülőkhöz, lassan csoszogó öreg rokonokhoz, fel-fel- keresik az üzletét ma is a hajdani vásárlók. Kézen fogva viszik a csemetéjüket, ahogyan én is tettem. Igaz, alig ismertem a Széchenyi utcára, annyit változott. Átellenben, az apró, kertes házakat „felfalták” a Vízgépészeti Vállalat hatalmas üvegcsarnokai, szemben velük viszont mutatós, sátortetős épületek nőttek ki a betonos oldalon. Közöttük szerényen megbújva még ott guggol az a régi, sárgára meszelt parasztház, amelyben a parányi zöld ajtajú, ablakú, üzlete húzódik. Kinn egyszerű cégtábla adja tudtul, miszerint ez Kocsis István cukorka-bazár- és rövidáru kereskedő üzlete. Az ajtó mögött mozdulatlanul terpeszkedik a régi, fonott hátú karosszék: hiszen akadnak olyan betérők, akik a világ kis és nagy eseményeit meghányni-vet- ni járnak az üzletbe, ök is szívesen látott, kedves vendégek, hozzátartoznak a mindennapokhoz. Mint ahogyan én is az voltam, mert alig hogy betoppantam, felcsillant a szeme és úgy köszöntött, mint hűtlen fiát. — Jó napot fiatalember! Régen tetszett nálunk járni. Bizonyára van húsz éve. — Huszonegy, Kocsis bácsi — válaszoltam, és nem tagadom, a megszólítás ma is nagyon de nagyon jólesett. D. Szabó Miklós kám elment. De én kifejezetten megkértem Mohait, hogy vigyen fel Pestre. Gondoltam, hogy a búcsú ivás- sal jár, Mohai viszont hazament anélkül, hogy azt mondta volna, agyő főnök. Mohai tehát elment, holott megkérték, hogy maradjon. Mohai készült valamire. Máté korholta magát. Túlságosan hamar elejtette a gyanúsítottak sorából Mohait. Fulladozott a rendező pipafüstjétől, miközben egy fiatalember lépett a szobába, kezében papírlappal. — A gyártásvezetőnk — mutatta be a fiút a rendező. A papírlapon a stáb névsora volt. Máté táskájába tette a papírokat, kevés reménnyel. Vida segédrendezőt egy emelettel feljebb, a másik épületszárnyban találta. Kopaszodó, zömök, fiatal férfi állt fel az egyik asztaltól, s fogott kezet lagymatagon a századossal — Milyen filmet rendez mostanában? — helyezkedett el az egyik széken Máté. Vida lehajtotta a fejét. Bosszúsan. — Nem tudom... nem A gerincvezeték cseréjéhez szükséges anyagokat azonban csak két heti késedelemmel sikerült biztosítani, — így a melegvíz-szolgáltatást augusztus 12-én szüntették meg. Joggal foglalkoztatja az ott élőket, hogy meddig kell meleg vízre várniuk, főleg olyan időszakban, mint a tanév kezdete, amikor a tíz- egynéhányezer lélekszámú lakótelep aprajának-nagyjá- nak reggelenként minden perce be lesz osztva. Ezért is jobb lett volna a vezeték- cserét augusztusban befejezni. És mi várható a továbbiakban? Erre a kérdésre László Jánostól, az építőipari vállalat műszaki főmérnökétől kaptunk választ. Szerinte a kivitelezők megfeszített erővel dolgoztak, hogy a gerincvezetéket egy hónap alatt kicseréljék. A Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Társulat emberei például tizenkét órás műszakot vállaltak. A hegesztők néha már hajnalban munkához láttak. Ennek köszönhető, hogy a munkák zömét elvégezték'. Elkészült a gerincvezeték cementbélése. A nyomáspróbánál a horganyzott csőlíráknál fellelt hibákat javítják most. Ezt követi a vezeték fertőtlenítése, majd a Köjál vízmintavizsgálata. Elsőre nem sikerült Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy egy hónapnál nem tart tovább a meleg víz hiánya. Ez azonban elsősorban a Köjál vizsgálatától függ. Az első vízmintavizsgálat az építők számára még sosem volt kedvező Szolnokon. Mindig „pótvizsgára” kényszerültek. Szerintük ez a szolnoki agresszív víz számlájára írandó, hiszen Budapesten — ugyanazt az eljárást alkalmazva — mindig az első nekirugaszkodásra megfelellesz könnyű ... erről kell nyilatkoznom a Yardnak? A százados átnyújtotta a ( levelet, amelyről a labor ‘ már levette az ujjlenyomatokat. — Tessék ... olvassa el... erről kellene nyilatkoznia ... Miközben Vida olvasott, Máté szemrevételezte a férfit. A harmincas évek derekán járhat — állapította meg — nyakában vékony aranylánc, karján szögletes, aranynak látszó óra. Az asztalán dohányzacskó, pipaszurkáló. A mester hatása. Vida hosszan tanulmányozta a levelet. Aztán felvette a pipáját, s elmélyül- ten tömködni kezdte. — Azt hiszem, mondanom sem kell. hogy ezt a levelet nem én írtam. — De igen — bólintott Máté — mondania kell, sőt bizonyítani. Vida ránézett. — Semmiféle filmhez nem kerestem, nem is kereshettem szereplőket. Még minden bizonytalan. S ha arra gondol, így ismerkedem nőkkel, biztosíthatom, hogy semmi szükségem erre a módszerre. nek az egészségügyi követelményeknek. A melegvíz-szolgáltatás megkezdése korántsem jelenti a munkák befejezését, hiszen a festés, a szigetelés és a fűtési csőhálózat rendbetétele is az építők dolga. Csak azután kerülhet sor a csőhálózatot rejtő csatorna lefedésére. Ezt a munkát a lakótelepen kezdi majd a vállalat, hogy annak rendje mielőbb helyreálljon. A közeBabonásan kopogott — hálaistennek ... — Ismerte Halas Violát? — Ismertem. Kávét főzött nekem js, mint másnak. Eny- nyi. A zsánerem, ha erre gondol, nem ilyen. Lehet, hogy Mohai hajtott rá, ezt sem tudom. — Beszélt mostanában Mohai Tiborral? — Igen ... tegnap este fel- hívott... tulajdonképpen nem beszéltünk semmiről... nem értem ... — Tudja, hogy gyilkosság ügyben nyomozunk? — Tudom. De én nem voltam itthon. Külföldön voltam, tegnap délelőtt érkeztem haza. Szerencsére. Máté mindezt tudta. Mégis remélt valamit. A dolgok bonyolódnak, a szálak ku- szálódnak. — Annyj biztos — próbált segíteni Vida —, hogy a gyilkos filmes fejjel gondolkodott. Ismernie kellett minket. Elképzelhető, hogy a közelünkben tartózkodott, vagy köztünk volt. — Látott olyat, aki nem a stábhoz tártozik? — Hogyne láttam volna. Ilyenkor szokás. Ne kívánja, hogy felsoroljam. ledő ősz is sürgeti a munkát, hiszen a fűtés idején a fedetlen csőrendszernél nagy lesz a hőveszteség. A melegvíz-szolgáltatás kezdetével nyugodtabbak lesznek a lakók, — de bizonyára felvetődik bennük a gondolat: egy alig öt éve elkészült gerincvezetéket miért kellett több milliós költséggel, tízezernél jóval több ember nyugalmát zavarva kicserélni? És mi a biztosíték arra, hogy ez a tortúra néhány év múlva nem ismétlődik meg? A bírói ítélet egyértelműen a tervezőket és a kivitelezőket tette felelőssé, ők állják a költségeket. Bizonyára átgondoltabb, jobb minőségű munkára serkenti ez most őket. Csak az a kérdés. ez elég-e ahhoz, hogy néhány év múlva ne ismétlődjék meg az egész? A gondos üzemeltetés legalább olyan fontos, mint a lelkiismeretes építés. S. B. — Ismeri a Dolina éttermet? — Talán kétszer, vagy háromszor jártam ott... kicsit drága hely ahhoz, hogy az ember bekapjon néhány falatot. Ha szórakozni akartunk a Béka csárdába mentünk vagy Siófokra. De higy- gye el, ritkán akartunk. Fáradtak voltunk. A Kálváriadombon sátoroztunk, a színészek Siófokról jártak ki hozzánk. — Hol étkeztek? — A termelőszövetkezet szállított ételt, teherautóval. — Kocsija van? — Igein. Egy szürke Wartburgom. De alig használtam a forgatás alatt. — Senkire nem emlékszik az idegenek közül? Valami jellemző arcra? Feltűnő viselkedésre? Vida töprengett, őszintén. — Senkire különösebben ... rengeteg statiszta volt... pontatlanok, figyelmetlenek ... Máté felállt. Búcsúzott. Távozáskor egy pillantást vetett a fogason függő bőrzakóra. Fekete. Homályos lépcsőházban olajosnak látszik. (Folytatjuk)
