Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1984. AUGUSZTUS 30. SZOLNOK MEGYE! NÉFLAF 3 X II magyar szakszervezetek békefelhívása Szeptember 1-én emléke­zik meg évről évre a világ az emberiség történetének eddigi legpusztítóbb háború­járól. Negyvenöt esztendeje immár, hogy kirobbant a má­sodik világháború, melynek 50 millió embertársunk esett áldozatául. Ma ismét a fenyegetettség légkörében él a világ. A nem­zetközi imperializmus újabb fegyverkezési hajszát bonta­koztat ki. Az emberiség tör­ténetében talán még soha nem volt ennyire szüksége az összefogásra, mint napjaink­ban. amikor az imperialista politika azzal fenyegeti az emberiséget, hogy a fegyver­kezési hajszát kiterjeszti a kozmoszra. Az űrfegyverke­zést tűzte napirendre Wa­shington, ame.y az európai közép} hatósugarú rakéták telepítésének megkezdése után előkészületeket tett ar­ra, hogy a szárazföld, a ten­ger és a levegő után a koz­moszt is besorolja a háború lehetséges színterei közé. Egy esetleges új háború megsemmisítheti mindazt, amit a teremtő munka, ész és értelem alkotott. Közös ott­honunk, bolygónk léte. a leg­szentebb emberi jogunk, az élethez való jog, forog ve­szélyben. Ez a felismerés ve­zette a X. Szakszervezeti Vi­lágkongresszus résztvevőit, amikor 1982 februárjában Havannában felhívásukban igy foglaltak állást: „Meg kell akadályozni a nukleáris katasztrófát, és erősíteni kell a békét a Földünkön — ez minden szinten elsőrendű fontosságú feladat a szak- szervezeti világmozgalom számára.”. Hazánk dolgozói csaknem 40 esztendeje békében élnek, a szocialista társadalom épí­tésének útján keresik boldo­gulásukat, biztos jövőjüket. Nem engedhetjük, hogy ma­gunk, gyermekeink jövője és kemény munkával elért vív­mányaink veszélybe kerülje­nek. Ezért fordulunk most felhí­vással a magyar szervezett dolgozókhoz, minden be­csületes, a holnapjáért aggó­dó emberhez, hogy erőinket egyesítve, szoros összefogás­ban nyilvánítsuk ki akara­tunkat a béke megszilárdítá­sára, egy nukleáris és ha­gyományos fegyverektől egy­aránt mentes világ megte­remtése érdekében. Szeptember 1-én a munká­sok hatalmas nemzetközi kó­rusában csendüljön fel, szól­jon erőteljesen a magyar dolgozók hangja is. Tegyük szeptember 1-ét az idén is a háborúellenes mozgalom olyan demonstrációjává, amely mindenki számára világossá teszi, hogy félelem és szo­rongás nélkül, békében aka­runk élni. Felelősségünk tudatában arra szólítjuk fel a magyar dolgozókat, hogy ezen a na­pon a világ dolgozóival együtt mutassuk meg a szoli­daritás erejét, bizonyítsuk be. hogy a nemzetközi mun­kásösszefogás képes megálljt parancsolni a háborús fe­nyegetésnek. A békeszerető erők képesek a tárgyalóasz­talhoz kényszeríteni az im- jperializmus Isgagresszívebb erőit is. Célunk egy fenyegeté­sektől, háborútól mentes vi­lág megteremtése. Szakszervezetek Országos Tanácsának Titkársága Oroszlányban Vágathajtási rekord Vágaithajtási — bányajá- ratépítési — rekordot ért el az Oroszlányi Szénbányák déli bányaüzemének Babi- rák János vezette elővájó brigádja, a három műszak­ban egymást váltó kollektíva idei vágathajtási teljesítmé­nye tegnapra elérte a 2600 métert. Ezzel az eredmény­nyel elsők az országok vá­gathajtási versenyben. A 43 tagú brigád ebben az évben 3000 méter vágat kihajtását tervezte, s ezt a még hátra­levő négy hónapban várha­tóan jóval túlszárnyalja. Di­namikus munkájukkal elő­segítik a frontfejtések fo­lyamatos előkészítését. Az oroszlányiak már több alkalommal bizonyították ki­vételes felkészültségüket. A megelőző években az or­szágban elsőként ők érték el a két- majd a háromezer méteres éves teljesítményt. Sikerük értékét növeli, hogy nem a legkorszerűbb jö- vesztő- és rakodógépekkel dolgoznak. Teljesítményük nagy je­lentőségű a három aknát magába foglaló déli bánya­üzem tervteljesítése szem­pontjából. Az üzem bányá­szainak az idén 1 millió 200 ezer tonna szenet kell a felszínre küldeniük, amiből 350 ezer tonna a lakosság­nak szánt tüzelő. Ez utóbbi szénfajta jó minőségére már a vágathajtás során is kü­lönösen ügyelnek: gondosan különválasztva küldik a fel­színre a szenet és a meddőt. Emberhez méltóan Rehabilitációs kisüzem a mezőtúri szőnyegszövőben A motor egyetlen gomb­nyomásra mozgásba lendíti a munkaasztal melletti, 60— 80 kilós polietilén hengert. Ónodi Irénke a fóliahegesz­tő gép fölé hajlik, gyors mozdulatát halk sistergés, alig észrevehető füst követi — elkészült máris egy újabb nylonzacskó. A törékeny kis­Néhány méterrel odébb, Jakab Istvánná a fóliazsá­kokra esküszik, a kis tasa- kokkal nem lehet úgy keres­ni. — Az anyagellátástól füg­gően két és fél-háromezer forint jön össze, az ötszáz- szőr hatszáz milliméteres zsákból napi négyezret meg tudok csinálni. Az' előkészí­tőben dolgoztam korábban, de allergiás vagyok a fonal­szöszre, az üzemorvos javas­latára kerültem át ide — magyarázza. Fási Károlyné vagy két évtizeden ét perasasaőnye- geket csomózott, miután az Amikor még csak kézi csomózású perzsa- és kézi szövésű torontáli szőnyegek szülétek, évtizedekkel ez­előtt a mezőtúri szövetkezet­ben, s a hajdani szövőgyár­tól örökölt fonalelőkészíltő- ben ál lak, hajlongtak a lá­nyok, asszonyok, több mű­szakba.!. Már akkor se volt ismeretlen o.t a munkahe­lyi rehabilitáció, pedig hol volt még akkor az üzem­orvosi hálózat! Emlékszem az ötvenes évekből a kismamák külön foglalkoztatására. Szövőnők­re. cémázókra, akiket ter­hességük előrehaladtávai mentesítettek az egésznapos állomunkéból, a szövőszék nehéz hengerének emelgeté- sétőL, bordájának rángatásá- tő\ Ülve válogathatták, gom­bolyíthatták a színes gyap­júfonalat munkatársaik ke­lány — még nincs tizenhat éves, — sugárzó tekintetéről satnya jobbjára esik pillan­tásom. Alkarja rövidebb, uj- jai nem' fejlődtek ki, így született. Mégis munkára tudja igazítani hibás kezét, napi hétezer zacskót termel, havi keresete eléri a kétezer forintot. a részleg megszűnt, hol az előkészítőben, hol a festő­dében dolgozott. Aztán jött a betegség. Több műtéten átesett, majd az idei tava­szon az orvosszakértői bi­zottság elé került, s meg­állapították, hogy 40 száza­lékkal csökkent a munka- képessége. Rácz Pétenné, Vad Sándorné ugyancsak régi dolgozói a mezőtúri Fonalnemesítő és Szőnyeg- szövő HISZ-nek, egyikük­nek a dereka fáj, másikuk szívritmuszavarral szedi a gyógyszert, kellett a kömy- nyebb munka... ze alá. Ismertem asszonyo­kat, anyákat, akiknek a be­dolgozói rendszer tette le­hetővé, hogy betegségük el­lenére — vagy ha maguk egészségesek voltak, beteg gyermekük, férjük, idős szü­leik ápolása mellett — önál­ló keresethez jussanak. Előt­tem lebeg máig is a süket- néma kislány, Kati ragyo­gó arca, amikor felvették dolgozni. A torontáli rész­legben tisztította, rojtozta a kész szőnyegeket. Teljes ér­tékű munkájáért megfizet­ték, attól kezdve nem volt másokra utalva. Az ő esete, noha még nem neveztük an­nak, a szociális foglalkozta­tás emberséges, de akkori­ban ritka példája volt. A szövetkezet régi 'üzem­épületében 1978-ban alakí­tottak ki egy kis műhelyt a műanyagfeldolgozáshoz. A 330 dolgozó között mindig akadnak néhányam, akiket az üzemorvos könnyebb munkára javasol, őket tele­pítették oda. , A kezdeti, mostoha körülmények javí­tása volt a vezetőség egyik célja, amikor a rokkantak évében pályázatot nyújtot­tak be a megyei tanács mun­kaügyi és ipari osztályainak felhívására, a Kiszöv bizta­tására. ■ Kevés az alapanyag Király Imrénétől, a szö­vetkezet elnökétől hallom: a műhelyben dolgozók lét­száma 12, és 14 bedolgozót is foglalkoztatnak, amikor van elég nyersanyag, de je­lenleg bizonytalan az ellá­tás. A Tiszai Vegyi Kombi­náttól szerzik be a polietilén alapanyagot, de a szállítás nem folyamatos. Gondot je­lent a Gabanaforgalrrü és Malomipari Vállalattal kö­tött szerződés kielégítése is, nem tudják negyedévenként arányos bontásban a meg­rendelt, 6 millió forint ér­tékű zsákokat szállítani, s csak méltányosságból nem kötbérezik a szövetkezetét. Pedig ettől az üzemtől vár­nak a 63,5 millió forintos éves termelési tervből 18 milliót. És még fogadnak a városban • nyilvántartót':, munkát kereső, megváltozott munkaképességű vagy rok­kant dolgozókat is. Termé­szetesen a közös műhelyben megoldják a folyamatos fog­lalkoztatást, de a bedolgo­zók közül, ebben a negyed­évben csupán két rokkan­hat tudnak alapanyaggal el­látni. A TVK-ban bíznak, remé­lik, jó partnerhez méltóan nem hagyja cserben azokat, akik az új műhelyben, a műhelytől kapott lehetőség révén szeretnék megkeresni kenyerüket, emberhez mél­tóan. — rónai — Kellett a könnyebb munka Szociális foglalkoztatás régen és most Mérlegen a gépipar Mit kell korszerűsíteni? A szakágazat legutóbbi igazgatói értekezletén hallot­tak szerint a gépipar 1984- ben összességében erőtelje­sebb fejlődést, 0,6 százalék­kal magasabb növekedést tervez az ipari átlagnál. A többlettermékekre a beruhá­zási javak iránti kereslet 2— 3 százalékos hazai mérslk- lődése miatt itthon nem, ha­nem csak országhatárainkon kívül akadhat vevő. A vál­lalati tervek ezzel lényegé­Kérdés azonban: meddig tart a kedvező tendencia? A rendelésállományok szerint az év végéig a termelőka­pacitások túlnyomó hánya­da lekötött, a külországok­ból remélt árbevétel aligha-' nem valóban biztosított. De mi várható az elkövetkezen­dő években? Növeli-e a gép­ipar az exportját folyamato­san, vagy számíthatunk-e újabb visszaesésekre? A kérdés nem akadémikus, hi­szen valamennyi iparág kö­zül ennek a szakágazatnak a legnagyobb a súlya, követ­kezésképp ez tehet a legtöb­bet a népgazdaság fizetőké­pességének javításáért. Nem egy szakember sze­rint a magyar gépipar és a világ élvonalbeli gépipari technológiái között széles, és ami még inkább aggasztó, egyre szélesedő szakadék tá­tong. Véleményüket tények­kel igyekeznek alátámaszta­ni. Sommásan fogalmazva: iparunk kimaradt abból a fejlődési folyamatból, amely­nek eredményeként sok he­lyütt létrejött a korszerű, nem a nagy tehetségű szak­munkásokra, hanem a nagy­Akadnak, akik szerint a gépiparról alkotott kép az előzőnélt jóval derűsebb, biztatóbb. Vélekedésük sze­rint ellenőrizhető tényekre alapozódik. Az elmúlt évti­zedben a szakágazat igen je­lentős fejlesztéseket hajtott végre, aminek köszönhetően vállalataink tekintélyes ré­sze rugalmas technológiák­kal is rendelkezik, gyártmá­nyainak nagy hányada még rosszindulattal sem nevez­hető korszerűtlennek. A szerszámgépipar például, a ben számolnak, az elképze­lések szerint a szakágazat rubel- és nem rubelelszámo­lású exportját egyaránt nö­velni kívánja az egyébként igen sok kritikával illetett 1983. évi teljesítményéhez képest. Ami az év első harmadát illeti, az elképzelések szerint alakult. A gépipar az előző év megfelelő időszakával összehasonlítva csakugyan növelte a kivitelét. szerű gépsorokra alapo­zott technológia. A magyar vállalatok nagyobb részében ma még például mérni sem tudják azt a pontosságot, ami sok más országban a gyártás során alapvető kö­vetelmény. Márpedig hagyo­mányos gépen virtuóz szak­munkás sem képes olyan pontos megmunkálásra, mint amilyenre a legkorszerűbb berendezéseken a kezdő. To­vábbi tény: nem kevés olyan gépipari üzemünk van, amely csalfa nevében vál­lalat, a mai ismérvek alap­ján valójában kisipari mű­helyek sokaságából áll. Ahol kézi vezérlésű gépeken, szin­te kisipari módon nem kel­lően érdekelt emberek vál­lalati gazdasági munkakö­zösségek működtetésével <V- a fölöttébb alacsony terme­lékenységű munka még in­kább megdrágul és konzer­válódik. A következő ag­gasztó jel: hasonlóan fejlett- tek nagyobb része is szinti ereién felül erőlteti a mű­szaki haladást, törekszik a sietős automatizációra. A magyar gépipar bizony csak lassan tér erre az útra. mögöttünk hagyott években teljesen átalakult, nem le­becsülendő a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyár­tás kapacitása, és közismert, hogy a közúti járműgyártás helyzete is bizakodásra ad okot. Aki ismeri a gépipart, s elfogultság nélkül értékeli a teljesítményét, az tudja: ez a helyzetkép a reálisabb. Bár sok a gond, a fejlődés is tagadhatatlan, van tehát mire alapoznunk. Kétségtelen, hogy egyenet­len volt ez a fejlődés, s még a nagy korszerűsítéseket végrehajtó vállalatok között is találni olyan gyáregysége­ket. amelyekben az apáink, nagyapáink korában beveze­tett technológiákkal kell megküzdeni a napi munkasi­kerekért. A gépipar törek­szik az automatizációra, de ez a folyamat is egyenetlen, nem kellően átgondolt. Ami a felügyelet nélküli roboti- zált gyártási rendszereket illeti, azoknak a fejlesztésé­ben még kevésbé veszünk részt. Ennek alapvető oka az or­szág tőkeszegénysége. Mivel az elkövetkezendő években gazdagok bizonyosan nem leszünk, a rendelkezésünkre álló eszközöket kell a jelen­leginél célszerűbben fel­használni. Mind a kettőt Célszerűbben, de hogyan? Erre a kérdésre annyi a válasz, ahány a kérdezett. Abban azonban úgyszólván mindenki egyetért, hogy a gépipari termelésnek és a szakágazat exportjának fo­lyamatos gyarapodása fölöt­tébb kívánatos, ám gazda­ságosan aligha megvalósít­ható a mai kilátások és le­hetőségek alapján. Az érde­keltek — mivel azon nem­igen lehet vitázni — nem a befektethető pénzt, hanem az összegek hatékony befekte­tését ígérő szabályozók hiá­nyát jelölik meg kétségeik alapjaként. Határozott véleményük szerint a jelenlegi irányítá­si, bérezési, jutalmazási, ösz­tönzési, érdekeltségi rend­szer nem szolgálja, de leg­alábbis nem eléggé serkenti az ipar fejlődését. Hogy gép­iparunk növelhesse verseny- képességét a világpiacon, ahhoz valóban folytatni kell az ágazat technikai, techno­lógiai korszerűsítését. Ennek a korszerűsítésnek azonban az a feltétele, hogy a gazda­ságirányítás is tovább fej­lődjék, a korszellemhez iga­zodjék. Mónus 'Miklós Borúlátó helyzetkép Van mire alapozni Tegnap Szolnokon Bevonuló fiatalokat búcsúztattak A búcsúzás pillanatai Már hagyománnyá vált hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Ma­gyar Néphadsereg Szolnok megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnok­sága ünnepélyesen búcsúz­tatja a sorkatonai szolgálat­ra bevonuló fiatalokat. Az ünnepségre tegnap délután, Szolnokon, a Csanádi kör­úton került sor, ahol több száz bevonuló fiatal sorako­zott fel, hozzátartozóik gyű­rűjében, a dísztribün előtt. Az elnökségben helyet foglalt Bozsó Péter, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának osztály vezetője, Varga Sándorné, a városi pártbizottság első titkára, Tóth Lajos, a HNF megyei bizottságának titkárhelyette­se, Zsovák László megyei munkásőrparancsnok, Vass Lajos ezredes, az MHSZ megyei titkára és Goór And­rás őrnagy, a megyei Had­kiegészítési és Területvédel­mi Parancsnokság parancs­nokhelyettese. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött, majd Bokor József alezredes kö­szöntötte a fiatalokat. Hang­súlyozta, hogy a bevonulok a megszokott környezetből kilépve új életmódot és élet­ritmust ismernek meg az- zal, hogy a néphadsereg ka­tonái lesznek. Alapvető kö­vetelmény, hogy a katonai eskü szellemében éljenek, dolgozzanak. Ezt követően Bálint Lász­ló százados felolvasta a hon­védelmi miniszter parancsát, melyben köszöntötte a fia­talokat abból az alkalomból, hogy megkezdik sorkatonai szolgálatukat, majd sok si­kert és erőt, egészséget kí­vánt a fiataloknak. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága nevében Tóth Lajos, a szülők nevé­ben Agócs Zoltánné búcsúz­tatta a bevonulókat. Közben a hozzátartozók, szülők, a feleségek, a gyere­kek, a barátok szemei ku­tatták, figyelték hol áll a fiú, a férj, az édesapa, a ba­rát. Az egyik édesanya. Ho- vodzák Istvánné is a hoz­zátartozók között szoron­gott: — már a második fi­am megy katonának. — Mit érez most? — Egyedül vagyok, a fér­jem meghalt, de mégis örü­lök, hogy János fiam is ka­tona lesz. A kötelességét tel­jesíti. Prigl András is bevonul. A cibakházi fiatalember a Kötivizignél dolgozott. — Készült a katonaságra? — Igen. Az MHSZ-nél az idén hivatásos jogosítványt szereztem, talán tudom majd hasznosítani. — Hová kerül? — A megyében maradok, közel a lakóhelyemhez. Váci Zoltánt sem érte vá­ratlanul a behívó. — Már huszonöt éves va­gyok, Pestre kerülök, és sze­retném tisztességgel teljesí­teni kötelességemet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents