Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1984. AUGUSZTUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Őrölj malom, örülj” Hajdani molnárok mai utódai Amíg megérkezik a törökszentmiklósi liszt Ünnepi nagygyűlés Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról.) gazdaság teljesítőképességének fokozását. Csak ez ad alapot arra, hogy az életszínvonalat, az életkörülményeket a következő években javítani tudjuk, hogy többet fordíthassunk korszerűsítésre, beruházásra, fejlesztésre. — Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a vállalati vezetésben a pozíciók — teljesítménytől és eredménytől függetlenül — egy életre szólnak. Márpedig ezt a luxust sem a kormányzat, sem pedig a dolgozók nem engedhetik meg. Ma. és a jövőben még inkább nem a mindennel egyetértő, hanem a vitázó, az újat kereső, a kockázatot és a konfliktusokat is vállalni tudó vezetőkre van szükség. — Feladataink teljesítéséhez pótolhatatlan hozzájárulást jelent számunkra a szocialista országokkal, és mindenekelőtt a Szovjetunióval kialakított, szüntelenül fejlődő együttműködés. A közelmúltban lezajlott legfelsőbb szintű KGST-tanácskozás új lendületet adott az együtt- munkálkodáshoz az előttünk álló közös, korszakos feladatok kijelölésével, az együttműködés lehetőségeinek bővítésével. Arra törekszünk, és arra számítunk, hogy a szocialista gazdasági együttműködés elősegíti majd országaink, köztük a Magyar Népköztársaság termékei versenyképességének, 'világpiaci pozícióinak javítását. Az ünnepség szónoka em- lékezitetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a jövő esztendőben tartja XIII. kongresszusát. A kongresszus elé olyan programot kell terjeszteni, amely mozgósítja a dolgozó népet, perspektívát ad, lehetőséget teremt a társadalmi-gazdasági fejlődés felgyorsítására. S ami ehhez elengedhetetlenül szükséges: meghatározza azt is, hogy ennek érdekében mit kell . tenni. A gyorsabb fejlődés társadalmi érdek, természetes társadalmi igény. Hogy megvalósuljon, gondos előkészítéssel kelil m|egalapozni további előrehaladásunkat — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese. Az ünnepi 'beszédet követően matyóruhás fiatalok új lisztből sütött kenyeret nvúj- tottak át a Minisztertanács elnökhelyettesének: ezután Marjai József üzemi dolgozókkal találkozott. A nagygyűlés után a Majális parkban gazdag kulturális és sportprogram szórakoztatta az ünnepség résztvevőit. A szokás olyan régen nem él már, hogy Törökszent- miklóson a legidősebb molnárok is csak hallomásból ismerik: Egykor mindenütt a helyi molnár mester tiszte volt a falu bírójának, jegyzőjének házára feltenni a tetőt, az ő dolga volt koporsójukat is elkészíteni. Hogy miért? A magyarázathoz nem kell a hiedelmek titokzatos szövevényét bogozgat- nunk, racionálisan gondolkodva juthatunk el a megértéshez. A kis falvakban rendszerint a molnár volt az ács-asztalos mesterség legjobb értője. Nemcsak a búza, a liszt természetét kellett ismernie, a fával is bánni kellett, tudnia. Különben hogyan is készíthette volna el maga — mert egészen a legutóbbi időkig így épültek a kisebb malmok — saját üzemét. Magad molnár Asztalos, ács, szíjgyártó és persze gépész is vol+ a molnár — és annak kell lennie még ma is. Mert igaz — meséli az egykori szokással is megismertető Sarkadi Imre, a törökszentmiklósi malom vezetője —, hogy a századforduló táján ez a mesterség is mind közelebb került a nagyipari munkákhoz, a nagyobb malmok korszerű berendezéseit speciális pyárakban készítették, a rengeteg faszerkezet (például a búza, a korpa, a dara mozgatására szolgáló négyszögletes fából való „csövek”) elkészítése az ..üzemeltetőre” várt. Karbantartásuk, javításuk még inkább. A me- „ye legnagyobb mdlmában, a törökszentmiklósiban is a molnárok kezét dicséri minden fa része a berendezéseknek, még egy-két évtizeddel ezelőtt sem volt „asztalos karbantartó” státusz az üzemben. — Ma szükség van rájuk, ez azonban nem jelenti azt — mondja 97. üzemvezető —. hogy most csak őrölnie kell a molnárnak. Igaz. a szakmunkásképzőben és a szakközépiskolában már nem tanítják az asztalos fogásokat. a szíjgvártásból is alig valamit, aki azonban szakmájában akar dolgozni, annak mindezt el kell sajátítania. Jó tanító mesterek az „öreg” molnárok. Szolnok megyében, mint az országban is kevés a malomipari szakmunkás. Török-szent m i k I oson elegend 5. Ebből a városból az orszán eg vollen. Szék es f ehérvá ro! 1 műk ödö sza kmun k á sképző- iébe és szakközépiskolájába is mindig van az általános iskolát befejező jelentkező. Persze a kedvező munkaerő- helyzet elképzelhetetlen lenne, ha az üzemben nem fordítanának kellő gondot az azt kiérdemlő dolgozók beiskolázására, a felnőtt szakmunkásképzésre. A két forrásból elegendő új szakember lép a nyugdíjba menők helyébe. Legalábbis itt a szakma visszanyerte becsületét. Ennél talán csak az nagyobb szó, hogy egykor elveszítette. Mert kifizetődő foglalko— Apám is ott volt mol- már, muszáj volt a helyére állnom, amikor odamaradt a háborúban. Abban az időben nem is volt jobb mesterség ennél: 20 kilogramm búza volt a havi fejadag, és — mert én családfenntartó is voltam — az anyám, a testvéreim után is kaptam ugyanennyit. Közvetlenül a háború után... Hasonló volt a helyzet a háború előtt is. Nem is véletlen, hogy malomba kerülni rettentően nehéz volt — gyakran még a molnárdinasztiák tagjainak is. Hiába volt 12 órás a munkaidő, alig elviselhető a por, szinte el- bírhatatlanok a 85 kilós lisztes szákok és a zaj — ennek a munkának, mert biztos kenyeret adott — nagy becsülete volt (A szakmát jól jellemzi a régi mondás: „Süket, mint ősszel a molnár.” Ebben sok minden benne van, a zaj és az is, hogy ősszel, őrléskor a molnárnak más szavát meghallani sem volt ideje.) Mikor csappant meg a molnárság becsülete? Szilágyi Imre, a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat őrlöüzemi főtechnológusa szerint az ’50-es években: — Az államosítással párhuzamosan megkezdődött a molnáripar ésszerűsítése. A nagyobb malmok mindegyike áttért a három műszakra, a korszerűsítések, az üzemek villamosítása is a feldolgozó kapacitást növelték — rengeteg kis üzem vált fölöslegessé. zárta be kapuit. A háború előtt körülbelül ezer malom működött az országban, most alig több mint 140. A szakmájában münkát nem találó molná— Hiába ván meg a bizonyítványom, itt még évekig csak tanuló leszek. Azt már észre vészem, hogy valami baj van a liszttel, de hogy az őrlés ezernyi állomása közül hol kell beavatkozni. azt még nem mindig tudom. Nem elég megtanulni a technológiát, érezni kell — mondja a malom egyik fiatal szakmunkása. Mégpedig finom érzékkel, hogy a malomban senki ne zás volt ez a háború előtt. Egy kisebb malom a háború előtt adott olyan megélhetést gazdájának, mint 400—1 500 hold jó, zsíros föld. És biztos megélhetést adott a foglalkoztatottaknak is, hiszen járt a búzában mért fejadag. Barna József fő- molnár 1946 augusztusában került a fegyvernek! malomba : rokkal Tiszát lehetett volna rekeszteni. Utánpótlás bőven volt, a molnárképzéssel nem is törődött senki. A nagy bőséget (hány szakmáját szerető mester sorsát keserítette ez meg!...) aztán ínség követte. Nálunk a szakmunkások a hetvenes évek elején szinte mind egv- szerre érték el a nyugdíj- korhatárt, fiatal pedig nem volt, akit a helyükre állítsunk. Évekbe tellett, amíg az utánpótlás normális rendje helyreállt. A törökszentmiklósi malomba látogatók közül biztosan sokaknak eszébe jutnak a múlt század gyárairól készült képek. Ezeket idézik a transzmisszió emeleteket összekötő meghajtó hevederei. Azt csak a szakmabeliek tudják, hogy a két — 1880, illetve 1920 táján készült — épületben az utóbbi években mennyit változott a munka. A hatvanas években felszerelt hengerszékekből már alig szökik ki por, sem a levegőben nem szállong, az üzem barna parkettáján is csak itt-ott fehérük egy kevés liszt. A 85 kilós zsákok helyett 50 kilósak vannak, de ezeket sem igen kell emelgetnie a molnárnak. (Régen az ő feladata volt a búzát hozó szekérről behordania a zsákokat — a gazda le se szállt a bakról! — és felrakni a cserében adott lisztet.) A liszt felét Törökszentmiklóson már nem is zsákba töltik: géppel csomagolják vagy ömlesztve, tartályokban szállítják a sütőiparnak. A legfontosabb berendezéseket, a szitákat 1977-ben cserélték korszerűre. és sok minden más is jelentősen megváltozott, ahogy modani szokás: korszerűsödött. tegye tönkre az Alföld e vidékének gyümölcsét, az acélos búzát. Hogy ne csak az elődök szakértelmét dicsérni legyen jó a régi anekdota. Törökszentmiklóson úgy tartják, a század elején őszönként az angol fűszeresek versenyeztek, hogy ki- tehessék kirakatukba a táblácskát: „Megérkezett a törökszentmiklósi liszt.” — VSZJ — A kor nem mindig hátrány Kevés a bizonyítvány Helyünk a világban K is ország vagyunk — vélekedik a legtöbb magyar, ha hazánknak a világban elfoglalt helyéről elmélkedik. Valójában a népesség számát tekintve a világ országainak csak egyhar- mada nagyobb hazánknál, a 34 európai ország közül pedig csupán 13. Eddig nem alakult ki az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az életszínvonal nemzetközi összehasonlításának megbízható módszere, de legszerényebb becslések alapján is kétségtelen, hogy e téren hazánk egyike azoknak az ipari országoknak, amelyek aránya a világ összes országához képest mintegy 15 százalék. Ugyanakkor ebben a csoportban is igen nagy különbségek mutatkoznak, s a magyar népgazdaság itt a közepesen fejlettek közé tartozik. Az elmúlt negyedszázad folyamán Magyarország bizonyos nemzetközi tekintélyre tett szert, olyanra, amivel sem az osztrák—magyar monarchia időszakában, sem a két világháború között nem rendelkezett. Az utóbbi két évben különösen gyakori, hogy szocialista, nyugati és fejlődő országok államfői, miniszterelnökei és egyéb vezető személyiségei látogatnak el hozzánk, vagy vendégül látják a mi állami, pártvezetőinket. A kelet—nyugati politikai feszültségek és a világgazdasági válságjelenségek megnövekedése idején miképpen tudta a Magyar Népköztársaság politikai és gazdaságdiplomáciai mozgáskörét növelni? Ennek egyik alapvető oka, hogy Magyarország őszinte, korrekt, megbízható és — ami a nemzetközi kapcsolatokban igen' jelentős — következetes, tehát kiszámítható politikai partner. Egységes a Varsói Szerződés, a KGST többi országával, s kész az együttműködésre minden állammal, párttal és mozgalommal. amely a békéért tevékenykedik. Bár a magyar népgazdaság a hetvenes évek közepe óta — a kelet—nyugati politikai feszültségek növekedése, a világgazdasági válság és az intenzív gazdaságnövekedési szakaszra való áttérés követelményének egyidejű jelentkezése miatt — nehéz helyzetbe került, maradéktalanul eleget tesz nemzetközi fizetési kötelezettségeinek. Bebizonyosodott az is, hogy képesek vagyunk a gazdaságpolitikai hibákat korrigálni. Az energia- és nyersanyagárrobbanás. továbbá a nyugati keresletválság annak idején, 1974-ben dollárelszámolású kereskedelmi mérlegünkben 600 millió dolláros passzívumot okozott. Ezt tetézte, hogy a következő években az élet- színvonal és a- vállalati beruházások volumene tovább növekedett, anélkül, hogy nem rubel elszámolású kivitelünk követni tudta volna behozatalunkat. Ezt az irányzatot sikerült megfordítani 1980-ban és 1981-ben nem rubel elszámolású kereskedelmi mérlegünk már nagyjából kiegyenlített volt, 1982- ben pedig 17, 1983-ban 23 milliárd forint többlettel zárult. S az elmúlt évben konvertibilis devizában mutatkozó adósságállományunk is csökkent. Magyarország eleget tett — az időközben igen magasra emelkedett kamatlábak ellenére is — mindenkori külföldi fizetési kötelezettségeinek és nem kérte hiteleinek átütemezését, amint azt számos más eladósodott ország megtette. Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy a nemzeti jövedelem néhány százalékkal csökkentett értékét lehet csak belföldi felhasználásra fordítani, továbbá, hogy a bruttó hazai termék évenként csupán 1—2 százalékkal növekedhet. Ez a tudatos gazdaságpolitika tette lehetővé, hogy csatlakozzunk a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz, ami kedvezően hat vissza a hitelfelvételi lehetőségekre, továbbá, azt, hogy hazánk megbízható adós maradjon. A lelassult gazdaságnövekedés kétségtelenül nehezíti termelési és kiviteli szerkezetünk szükséges átalakítását, de ennél sokkal nagyobb kárt okozott volna, ha fizetésképtelenséget jelentünk be. Ilyen esetben ugyanis romlanak a hitelfelvételi lehetőségek, szigorodnak a feltételiek. Igen előnyösen befolyásolta népgazdaságunk megítélését, hogy mezőgazdaságunk nem csupán a lakosság ellátását és a kivitelt fedezi, hanem a hústermelésben és a növény- termesztés egyes szektoraiban Dánia és Hollandia után Európában a leghatékonyabbnak számít. A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése, politikai rendszerünk demokratikus irányú továbbfejlesztése, párosulva azzal a világszerte elismert ténnyel, hogy hazánkban szilárd a belpolitikai helyzet, ugyancsak egyik forrása a bizalomnak. Elismert tény, hogy Magyarország maradéktalanul megvalósítja a helsinki záróokmány ajánlásait, sőt sok tekintetben kezdeményezően lép fel, így például az utazások kölcsönös megkönnyítése, a fiatalok turizmusa és hasonlók érdekében. Nemzetiségi politikánkat a lenini elvek vezérlik, feszültségek nincsenek. Bebizonyosodott, hogy a szocialista állam az egyházakkal igen jó kapcsolatot tud kialakítani, s így például a Lutheránus Világ- szövetség budapesti nagygyűlése az első volt, amit szocialista országban tartottak. világban elfoglalt helyünket tovább kell javítanunk és erre képesek is vagyunk. Nagy erőfeszítéseket igényel a nemzetközi fizetőképesség és az életszínvonal megőrzése, illetőleg a későbbi életszínvonal-emelkedés megalapozása, ami csak a népgazdaság hatékonyságának fokozásával érhető el. Ez nemcsak gazdasági feladat. El kell érnünk, hogy az oktatás, a képzés, a szervezés fejlesztésével olyan mobilitás jöjjön létre társadalmunkban, amely kellően rugalmas reagálásra ad módot, más felől megsokszorozza a kreativitást, az innovációs készséget. Ilyen módon jobb egyensúly alakul ki aközött, amit a külvilágtól igényelünk és amit oda adni tudunk. — Gy. Gy. —
