Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-17 / 193. szám

1984. AUGUSZTUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 llj létesítményeket adtak át (Folytatás az 1. oldalról.) gálát főigazgatója rövid be­szédében utalt arra, hogy Szolnok megyében, a háború után már 1947. március 7-én elkezdődött a megyei mentő - szolgálat szervezése. Jelen­leg tizenegy mentőállomás gondoskodik a megye lako­sairól, az autók tavaly 87 ezer beteget szállítottak a kórházakba, a szakrendelők­be. akiknek több mint negye­de sürgős ellátást igényelt. A szolnoki régi mentőállomá­son korszerűtlen körülmé­nyek között dolgoztak az em­berek. Szakmaszeretetüket, elhivatottságukat jellemzi, hogy zömük az áldatlan ál­lapotok ellenére sem fordí­tott hátat a hivatásának. Vé­gezetül dr. Bencze Béla az itt dolgozóknak sok sikert kívánt áldozatos, nehéz mun­kájukhoz. A megnyitó után a vendé­gek megtekintették a korsze­rű, új létesítményt, amelyet változatlanul a régi, 004-es hívószámon tárcsázhatnak a rászorulók. A Jászság három falujában kezdtek tavaly tavasszal is­kolabővítéshez. Közös cipő­ben járt Alattyán, Jánoshida és Jászszentandrás tanácsa, „félpénzen” kellett 4 tanter­met építeni. Pénzügyi fede­zete ugyanis mindháromnak fele részben a lakosság tár­sadalmi munkája volt. Két­millió forintot kaptak a ta­nácsok a megyétől, amit há­zon belül még másfél- két­millióval megtoldottak saját fejlesztési alapjukból, mun­kahelyi támogatásokból. A másik négymillióra pedig a lakosságot mozgósították. A munkák határidőre el­készültek. Jánoshidán ked­den volt a műszaki átadás, és mindenki örömére a bi­zottság kifogástalan minősé­gű, szépen kivitelezett épü­letet szemlézett. A szokástól eltérően — talán mert ma­guknak építették — az át­adásra az asztalok, bútorok, padok is a helyükön voltak. Tegnap délután pedig, az al­kotmánynapi megemlékezés­sel együtt. ünnepélyes ta­nácsülés keretében megnyi­tották az új iskola kapuit a tanulók és a település lakói előtt is. Az ünnepélyes meg­nyitón 12 kollektíva és 12 személy kapott a helyi ta­nácstól az építésben végzett társadalmi munkájáért ki­tüntető plakettet és jelvényt. Azután Molnár Ferenc ta­nácselnök jelképesen átadta az iskola igazgatójának, Papp Bélának az új létesít­ményt. A fennállásának 800. évfordulójára készülő János­hidán ezzel szép oktatási együttes alakult ki (a régi és új iskola, konyha, étterem), amit a következő ötéves terv­ben tornacsarnokkal kell még kiegészíteni. Ugyancsak tegnap volt *a műszaki átadás Alattyánban, ahol szeptember 1-re fejeződ­nek be az utolsó simítások. A régi 5 tantermes iskolához épített új tantermekkel közös központi fűtés azonban csak október közepére készül el. Jászszentandráson a tornate­rem mellé állított épület át­adása a jövő héten lesz, az ünnepélyes megnyitó pedig a tanévnyitóval együtt. Szintetikus U-vitamin Gazdaságosabbá teszi az állattenyésztést eredményét összöhasonlítot­Megkezdődött a mestersé­ges úton előállított U-vita­min nagyüzemi gyártása a Reanal Finomvegyszergyár­ban. Tavaly alig valamivel több mint tíz tonnát készí­tettek ebből a takarmányada­lékként hasznosítható szinte­tikus vitaminból, az idén vi­szont már 50 tonnát állítanak elő. A termelés növeléséhez meglevő berendezéseiket csoportosították át. Az U-vitamin mindenna­pos adagolásával a gazdasá­gokban jelentősen javítható a hússertések tenyésztésének gazdaságossága. Az Állator­vostudományi Egyetem kuta­tói vizsgálatok sorával mu­tatták ki, hogy az iparszerű tartási körülmények közepet­te a sertések fokozottan haj­lamosak a gyomorfekély egyik formájára, amely a nyelőcsőben kelekezik. Ettől az állatok étvágya jelentő­sen csökken, lelassul a súly- gyarapodásuk, de a betegség akár elhulláshoz is vezethet. Az U-vitamin segítségével — amelyet az emberi gyógyá­szatban már régóta alkal­maznak — az állati gyomor­fekély gyógyítására és meg­előzésére is adott a lehetőség. Ezt kísérletekkel is bizonyí­tották az állatorvosok. Több mint háromezer állat kapott minden nap U-vitamint a takarmányában, s ennek ták a hasonló körülmények között, de U-vitamin nélküli takarmányon tartott másik háromezer sertés állapotával, fejlődésével. Azt tapasztal­ták, hogy a kísérleti állatok­nál lényegesen vissza tudták szorítani a megindult kóros folyamatot; az U-vitamint is kapott sertéseknek csak 1,7 százaléka hullott el e beteg­ség miatt, míg a másik cso­portnál ez az arány majdnem 18 százalék volt. Azt is ta­pasztalták, hogy a kísérleti csoport szopósmalacainak ja­vult az étvágya az U-vitami - nos takarmánytól, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy az állatok a szokásosnál 12 nap­pal előbb érték el a vágási súlyukat. A takarmányfel­használás pedig csaknem 12 százalékkal csökkent, s emiatt egy sertés hizlalási költsége 465 forinttal lett kevesebb. Külföldi cégek is érdeklőd­nek a Reanal Finomvegy­szergyárban előállított szin­tetikus U-vitamin iránt. A világ egyik legnagyobb sváj­ci gyógyszer- és vegyianyag- gyárának angol leányvállala­ta mellett takarmányadalé­kok gyártásával foglalkozó japán vállalat is kért áraján­latot és mintát a Reanaltól a termék megvizsgálásához. Üdítők a Margitszigetről Az esztendő első felében a keresletnek megfelelő mennyiségű szénsavas üdítő italt és ásványvizet gyártot­tak a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalatnál, ám au­gusztus eleje óta már nem tudják maradéktalanul kielé­gíteni a kereskedelmi válla­latok igényeit. Az ellátás hiányosságait elsősorban ha­zai alapanyagokból gyártha­tó üdítő italok forgalomba hozatalával kívánják csök­kenteni: a közeli napokban bodzavirágból készülő hűsí­tővel lépnek a fogyasztók elé. A gyár szénsavas üdítők­ből tízféle terméket készít, italaik 65 százalékát a buda­pestiek fogyasztják, a többit Pest, Nógrád, Heves és Ko­márom megyébe szállítják. Az év első felében 83 millió palack üdítőt és 60 ezer hek­toliter ásványvizet hoztak forgalomba. Ez kevesebb volt annál, mint amennyit a tavalyi év hasonló időszaká­ban adtak el. A csökkenés okát a vállalatnál elsősorban a hűvösebb időjárásban lát­ják, de visszaesést okozott az is, hogy a tavalyi 40 millió palack helyett csak 26 millió üveg Pepsi Colát tudtak ké­szíteni az év első hat hónap­jában alapanyag hiánya miatt. Megtárgyalta a Minisztertanács II 40 órás munkahét bevezetésének tapasztalatai Varsói Szerződés Közös gyakorlat A Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén szep­tember elején a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek kijelölt csapatai Pajzs—84 elnevezés­sel gyakorlatot hajtanak vég­re. A közös hadgyakorlatot a Csehszlovák Szocialista JKöztársaSiág nemzetvédelmi minisztere vezeti. A gyakorlat célja a szövet­séges hadseregek törzseinek és csapatainak együttműkö­désével kapcsolatos feladatok gyakorlása közös harctevé­kenységek során. A gyakorlaton résztvevő csapatok létszáma mintegy 60 ezer fő. Modern gépsorok A Híradástechnika Szö­vetkezet szeptember vége helyett augusztus elején üziemibe helyezte felül ebki­készítő részűegét, amelyben ezentúl kiváló minőségű bevonatitai látják el termé­keiket. Ezzel a szövetkezet dolgozói teljesítették kong­resszusi és felszabadulási (munkaverseny-felajánlái- sukmak azt a részét, hogy az új üzem beindítását leg­alább egy hónappal előbbre hozzák. A galvtán-, a festő- és aa aűugrafikai egységek­ből álló üzemcsarnok építé­sét három éve kezdték meg. A 70 millió forintos beru­házás eredményeként kor­szerű épületben helyezték el a modern gépeket, beren­dezéseket. A híradásteehni- kai műszereket, kamerákat, dekódereket, szinkrongene­rátorokat gyártó szövetke­zet a felületkezelést eddig túlnyomórészt más válla­latok közreműködésével ké­szítette. Új városnegyed épöl Komlón Űj városrészt alakítanak ki a hazai feketeszén-bányá­szat egyik központjában, Komlón. Az ország egyetlen kokszolható szénlelőhelyén folytatott bányászkodás in­tenzív fejlesztését célzó liászprogramhoz kapcsolódó nagyszabású lakásépítkezés a hét dombra települt me­cseki várost övező hegyko­szorú lábainál. a közeli gyógyfürdőhelyre, Sikondára vezető út mentén kezdődött el, s az első lakások már át­adásukra várnak. Még az idén több mint másfélszáz lakást vehetnek birtokukba a bányászcsaládok a sikon- dai városrészben. Ez lesz Komló legnagyobb negvede. A Minisztertanács múlt év végi határozata lehetővé tet­te, hogy 1984. január 1-től kiszélesedjék azoknak az ipa­ri népgazdasági ágakhoz tar­tozó vállalatoknak, szövetke­zeteknek köre, amelyek heti 40 órás munkarendben dol­goznak. Korábban csak a két vagy több műszakban, illetve a folyamatos mun­karendben dolgozóknak le­hetett az általános 42 órás munkaidőnél rövidebb, de legalább 40 órás a munkahe­tük. A rövidebb munkahétre való áttérésre az év elejétől az egyműszakos munkahelyeken is megvan a lehetőség, azzal a feltétellel, hogy a vállala­tok az emiatt kieső munka­időt és termelést saját ere­jükből pótolják. Az állam- igazgatási szerveknél pedig március 5-től egységesen be­vezették a 40 órás munkahe­tet. A Minisztertanács tegna­pi ülésén áttekintette a 40 órás munkahétre való áttérés tapasztalatait. A rövidebb munkahét ki- terjesztésének lehetősége csaknem 900 ipari és építő­ipari vállalatnál, illetve szövetkezetnél foglalkoztatott mintegy 1 millió 400 ezer dolgozót érint, s az első fél­év végéig 90 százalékuknál csökkentették a munkaidőt. A legtöbb helyen, az érintett vállalatoknak és szövetkeze­teknek csaknem a felénél már az év első hónapjában bevezették a 40 órás munka­hetet. Valamennyi vállalat belső erőforrásaijból, tartalékaiból pótolta az áttérés miatti ki­eséseket, nagyobb részt a veszteségidök csökkentésével, a munka szervezettségének javításával, illetve a munka intenzitásának fokozásával, s csak kisebb részben techni­kai, technológiai fejlesztések­kel. A belső tartalékok moz­gósításával a rövidebb mun­kaidő miatt nem csökkent az érintett vállalatok és szövet­kezetek jövedelme, nem rom­lott pénzügyi helyzetük. A szocialista iparban például az első félévben 4 százalék­kal volt magasabb a terme­lés mint az előző év ha­sonló időszakában, s ezzel nemcsak a rövidebb munka­hét miatti kieséseket, hanem a létszám csökkenését is el­lensúlyozni tudták. A kivite­lező építőipar teljesítményét vizsgálva is arra a következ­tetésre jutottak a szakembe­rek, hogy a termelés — egyébként is tervezett — csökkenésében nem játszott szerepet a 40 órás munkahét­re való áttérés. A vállalatok és a szövetke­zetek a heti munkaidőt álta­lában a munkanap korábbi I befejezésével csökkentették. Az építőiparban — az ága­zat sajátosságaira való te­kintettel, — általában idény­munkarendet alakítottak ki, úgy, hogy a főidényben most is annyit dolgoznak naponta, mint korábban, a téli hóna­pokban viszont az eddiginél kevesebbet. A vállalatok jelentős része arra törekedett, hogy a heti munkaidő csökkentésével a pénteki nap legyen rövidebb. A felügyeleti szervek azon­ban ehhez csak igen indo­kolt esetben járultak hozzá. A 40 órás munkahétre va­ló áttérés előkészítésébe a vállalatoknál a dolgozók szé­les rétegeit is bevonták. Kü­lönféle demokratikus fóru­mokon tárgyalták meg a fel­készülési programokat. Több helyütt a dolgozók javasla­tot is tettek a kieső munka- időalap pótlására, elsősorban a veszteségidők csökkentésé­re. Volt, ahol maguk a dol­gozók javasolták, hogy a munkaidő kezdetének ne az számítson, amikor blokkol­nak, hanem amikor a mű­helybe érkeznek. A munká­sok és az alkalmazottak szin­te mindenütt vállalták, hogy azt a két órát, amivel a munkahetük rövidebb lett, teljesítményük növelésével ellensúlyozzák, ugyanakkor széles körben sürgették a ve­zetés hiányosságaiból adódó szervezetlenség felszámolá­sát. A tapasztalatok szerint a heti munkaidő megrövidí­tése a gazdálkodás belső tar­tartalékainak feltárására és hasznosítására irányította a gazdálkodó szervek figyel­mét. sok helyütt új üzem- és munkaszervezési módszere­ket dolgoztak ki. illetve ve­zettek be. Az is általános tapasztalat viszont, hogy a vállalatoknál csak olyan mértékig foglalkoztak a tar­talékok feltárásával, ameny- nyire az elegendőnek bizo­nyult a kieső munkaidő pót­lására, holott ennél még mindig jóval nagyobb lehető­ségek rejlenek belső erőfor­rásaikban. A napi munkaidő módosí­tását a gazdálkodó szerve­zetek egyeztették a közleke­dési vállalatokkal, ahol álta­lában a menetrendek kisebb mértékű változtatásával iga­zodtak a dolgozók igényeihez^ s így az áttérés a tömegköz­lekedésben nem okozott na­gyobb fennakadásokat. Ugyanakkor a különféle hi­vatalok és szolgáltató egysé­gek nyilvántartási, illetve félfogadási ideje — bár egyes helyeken változtattak a ko- rábbin — még mindig nem igazodik kellőképpen a dol­gozók általános munkaidő­beosztásához. A szlovák aratók júliusban adott segítségét viszonozva most Heves és Szolnok megyei kombájnosok segítenek betakarítani a kenyérgabonát északi szomszédainknál, a losonci járás mezőgazdasági nagyüzemeiben. Az időjárás kedvezett az aratásnak, így rövid idő alatt sikerült magtárba szállítani a kenyérga bonát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents