Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
1984. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szövettani, kórbonctani osztályon Csapatmunka titokzatosság nélkül Szolnokon a Hetényi Géza kórház régi főbejáratától jobbra, az udvar hátsó részén, közvetlenül a kerítés mellett egy földszintes, vörös téglából készült, cseréptetős, u alakú épület található. Nem új létesítmény, lehet annak talán már egy emberöltője is, hogy régi típusú, zöld ablakkeretes üvegszemei figyelik az idők múlását. A bejárat közelében tábla, rajta írás. amely szerint itt tevékenykedik a kórbonctani és kórszövettani osztály. Mi tagadás, ezt olvasva az ember hátán borzongás fut végig, és arra gondol, hogy a belső ajtón túljutva, valószínű az egyik boncteremből a másikba toppan, önkéntelenül is a lába elé néz, mert ki tudja, milyen meglepetés vár rá. Rövid időn belül kiderül azonban, hogy tulajdonképpen az a meglepetés, hogy nincsen semmilyen meghökkentő látvány. A csapóajtó után a folyosó kétfelé ágazik. Krasznai Géza doktor, az osztály főorvosa jobbra kalauzol egy kisebb terembe. Három nap alatt A helyiség közepét egy hosszú asztal uralja, amely mellett körben fehér köpenyes nők ülnek. A falak előtt húzódó vitrinekben temérdek kisebb-nagyobb üvegedény, műszer: íme a szövettani laboratórium. Az itt dolgozók kivétel nélkül érettségizettek, sőt, a hároméves laborasz- szisztensi iskolát is elvégezték. Szűcs Szabolcsné az egyik legtapasztaltabb szakember. — Évente nyolcvanezer vese, máj, nyirokcsomó, méhkaparék, epehólyag, féregnyúlvány, gyomor- és nyálkahártya vizsgálatot végzünk. Megfestjük a szövetet és a fénymikroszkóp alatt az egészséges sejtek más színűek lesznek, mint a betegek. — Csalhatatlanok? — Semmiképpen, és ilyesmit nem hiszünk magunkról. Nem beszélve arról, hogy iparkodnunk kell, mert a beküldött anyagból hetvenkét órán belül mindenképpen el kell végezni a szükséges vizsgálatokat. Mégis azt mondom, itt tilos tévedni, hiszen a megállapításoktól emberéletek függnek. Ezért a látottakról, tapasztaltakról az orvosok egymással is konzultálnak. Ez a csapatmunka biztosíték arra, hogy helyes a diagnózis. A képhez hozzátartozik, hogy a laboratóriumban egymás gondolatát is ismerő kollektíva munkálkodik. A „stáb” évek óta azonos ösz- szetételben végzi ezt a hallatlan figyelmet kívánó, aprólékos munkát. Ettől a laboratóriumtól pár méterre két, kis, egymásba nyíló helyiséget alakítottak ki. Itt is, mint mindenhol, a falak másfél-két méter magasságig csempézettek. amelyek felett cserepes virágok varázsolnak üdezöldet a környezetbe. Nem kevésbé fontosak ezek a parányi helyiségek, hiszen itt értékelik, elemzik a rákszűrés, a cito- lógia eredményeit. Dobosné Kormos Klára szakasszisztens az előszűrés fontosságát bizonygatja. — Július elsejéig több mint tizenötezer szűrést végeztünk az idén. Mi is festékkel dolgozunk, így különböztetjük meg a gyanús sejteket az épektől. — Az arányok? — A vizsgált nők felét visszarendeljük. — Meghökkentően nagy számok! — Csak látszólag, mert szerencsére a döntő többségükről kiderül, hogy az elváltozás gyulladások következménye, és ez az állapot rövid kezelés után elmúlik. Viszont kilencven-száz pozitív esettel is találkozunk. — Ezek rákgyanús leletek! — Inkább úgy mondanám, hogy rákmegelőző állapotok. Ilyenkor behívjuk az illetőt, és sokszor egy egyszerű, műtéti beavatkozás eredményeképpen egy éfetre megszabadítják a nőgyógyászok a méhnyakrák veszélyétől. Persze ehhez az szükséges, hogy az értesített ne késlekedjék. komolyan vegye a közleményt, és gyorsan eljöjjön hozzánk. Nem másért, a saját érdekében. Hetente Debrecenbe A folyosó végén újabb két helyiség. Bennük, akár a többi laboratóriumban tisztaság, csend honol. A vitrinekben vegyszertartók, mérőhengerek, főzőpoharak, lombikok. Az egyik asztalon ügyes gép, szaknyelven nevezve ultramikrotom. A feladata az, hogy a vese szövetéből vékony metszeteket készítsen. Ezeket a metszeteket hetente egyszer elviszi Debrecenbe dr. Tóth Tibor, mivel az értékeléshez szükséges elektromikroszkóp nincsen a megyei kórházban. A vizsgálatok eredményeképpen arra keresik a válaszokat: miért van valakinek magas vérnyomása. vér, vagy fehérje vizelése, hiszen a gyógyítás alapfeltétele a pontos, helyes diagnózis. Lukácsi Erika asszisztens az immunológiai elemzések fontosságát ecseteli. — A veseszöveteket vizsgálva festési eljárások segítségével megnézzük, mennyi antigént, azaz a szervezettel szembenálló anyagot találunk az illetőnél. Ez például arra a fontos kérdésre adhat választ, hogy a vizsgált személy szervezete mennyire tud védekezni a számára idegen anyagokkal szemben. Szebeni Mária viszont toxikológus, azaz a mérgezési esetekkel foglalkozik. Az alapképzettsége is a választott hivatásához igazodik, mivel gyógyszerész. — A bemutatást egy kéréssel kezdem: vigyázzunk a növényvédő szerekre! Ne felejtsük kinn elzáratlanul őket, hiszen sok közülük, mint például a gramoxon, vagy region olyan veszélyes mérgek, hogy belőlük egy kávéskanálnyi már halált okoz. — Hogyan dolgoznak önök? — Nálunk készenléti, éjszakai gyelet is van, mivel a mérgezések soha nem kötődnek egy bizonyos napszakhoz. A legrövidebb vizsgálat félóra, és arra törekszünk, hogy minél gyorsabban meghatározzuk az eszméletvesztés okát. Azt, hogy ez az állapot egyáltalán méreg, vagy valamilyen más tényező miatt következett be. Nézzük a vizeletet, támpontot adhat egy azonnali gyomormosás, esetleg az illető mellett talált gyógyszeres doboz. Gyorsan, és nagyon pontosan kell dolgoznunk. A bevégzett étetek terme Nem lenne teljes a kép. ha nem írnánk még két helyiségről. Az épület hátsó lépcsőjén keresztül egy váróba jutunk. A hozzátartozók ha kérik, itt egy ablakon keresztül vethetnek végső pillantást a kórházban elhunyt szerettükre. Ezt az előteret balra egy elhúzható, erős, vasalt faajtó határolja. Amö- gött hűtőteret alakítottak ki. Odabenn, a hidegben viaszos arcú, lezárt szemhéjú férfiak, nők fekszenek némán egymás mellett. Egy fehér ajtót kinyitva tágas terembe jutunk, amelyben négy boncasztalt helyeztek el. Ott jártamkor csak az egyik volt üres. A boncmesterek éppen összezártak egy holttestet, elkészült a jegyzőkönyv is. Ezután lemosva, felöltöztetve, a hűtőkamrába helyezik a halottakat. Mindaddig. amíg majd utolsó útjukra szállítja őket a fekete fedeles kocsi. Itt, a kórbonctani és kór- szövettani osztályon a nap általában reggel fél nyolc körül kezdődik. A könyvtár- szoba hosszú asztalát körbeülik a szakorvosok. — Értékeljük az előző nap tapasztalatait, megbeszéljük a napi feladatokat. Kinek mi lesz a dolga, hová, melyik kórházba megy — mondja Krasznai Géza. — Heten vagyunk ilyen szakorvosok mindössze a megyében, és tavaly is két és félezer boncolást végeztünk Karcag, Jászberény, Mezőtúr és Szolnok kórházaiban. — Mire keresik a feleleteket? — A boncolás, minden klinikai szakma alapja, enélkül nincsen gyógyító orvostudomány. Visszapergetjük az eseményeket: vajon miért kellett meghalnia az illetőnek? Mikor kezdődhetett a súlyos baja. esetleg hogyan lehetett volna segíteni rajta? Egyetlen esetből is rengeteget lehet tanulni. A kollektívában ezen az osztályon három doktornő is van. Ketten közülük családosak, többgyerekes édesanyák. Noha hosszú évek óta végzik felelősségteljes munkájukat, innen még fertőzést „nem vittek haza”. De az évek múltával otthon is egyre nagyobb sajnálatot éreznek azok iránt, akik sokat, nagyon sokat szenvedtek, amíg a bevégzett életek termeibe jutottak. Mindenki az élőkért Mert az igaz, hogy rajtuk, az elhunytakon már nem tudnak segíteni. Mégis a halál, a betegségek ellen üzennek ők hadat heten: Ludmán. Éva. Uhrin Katalin, Hegedűs Zsuzsa, Krasznai Géza, Cseh László, Tóth Tibor, Károlyi Péter, mint orvosok. Segítenek nekik a gyógyszerészek, az asszisztensek, a boncmesterek ebben a vöröstéglás, régi épületben. Akár rákszűrést, akár szövettani vizsgálatot végeznek, akár a boncasztal körül keresik a feleleteket a halál okainak, tényezőinek a tisztázására egy-egy bevégzett emberi élet felett. Egyszerűen fogalmazva így küzdenek, harcolnak napról napra az élőkért. A péntek délután más, mint a többi hétköznap délutánja. Pénteken déltől (olykor már délelőttől) érezhető, hogy közeledik a hétvége. Az utcán, az áruházakban, az autóbuszokon több az ember. És éppen ezért a munkahelyeken, a hivatalokban kevesebb. A szolnoki vasútállomáson már egy órakor hosszú sor áll a pénztárak előtt. Mindenki izgatott, siet, hiszen hamarosan gyorsvonat indul Debrecen és Békéscsaba felé. Kinn, a peronon, a büfé környékén zajlik az élet. Hol van már az unalmas délelőttök egyhangúsága, amikor legfeljebb két-három utas áll sorba, és szendvicset, tejet, süteményt kér a büfésnőtől? A hosszú lábú asztalok mellett munkaruhás férfiak álldogálnak. Sört isznak. Lábuk előtt, a földön táskák. Fekete táskák, barna táskák, nagyok és még nagyobbak. Attól függ, ki milyen messzire utazik. Ha utazik egyáltalán... Egyelőre senkinek sem sürgős hazamenni, a gyors, és személyvonatok érkezése, indulása senkit nem hoz izgalomba. Magas, micisapkás férfi támasztja az egyik asztalt. Vagy az asztal őt? A férfi barna pulóvert és kék munkanadrágot visel. A cipője íestékes. Elszántan birkózik Képzésüket segíti a Vöröskereszt Önkéntes vízi mentők A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége vízi mentőszolgálatok megszervezését szorgalmazza minden fürdőhelyen, de főleg a Duna és a Balaton mentén; vöröskeresztes aktivistáik közül több százan vállalkoztak arra, hogy — díjazást nem kérve — a folyók, tavak partján, a strandokon mentőszolgálatot teljesítenek, felhívják a fürdőzők figyelmét a mélyvízi fürdés veszélyeire; a bajbajutottak segítségére sietnek:, elsősegélyt nyújtanák. A Vörös- kereszt felajánlotta a tanácsi szerveknek: gondoskodnak arról, hogy szakértők készítsék fel erre a szolgálatra az önkéntes mentőket, a Testnevelési Főiskola úszástanszékén dolgozók egy csoportja a vízbőlmentést, a csónakíkezelést oktatja majd. Az utóbbi években több mint 250 vöröskeresztes aktivistát képeztek ki e humánus feladat* teljesítésére, ők a Duna, a Körösök, a Bánki- tó partján és más fürdőhelyeken őrködnek. A Vöröskereszt kezdeményezésére a Balatoni Intéző Bizottság nemrég vállalta, hogy megszervezi az egységes vízi mentőszolgálatot a magyar tenger partján. Az idén átadják Új vasúti híd a Rábán Befejező szakaszába érkezett a részben költségvetési hozzájárulással, részben pedig a magyar—osztrák érdekeltségű Győr—Sopron— Ebenfurt Vasút költségén épüllő győri Rába-híd szerelései. A 155 millió forintos beruházással létrehozott, korszerű vasúti hidat úgy tervezték, hogy később alkalmas legyen villamos vonatok közlekedésére is. A munkák jó üteméből ítélve várhatóan még az idén megnyitják a forgalom előtt a Rába új vasúti hí diját. Az eredeti átadási határidő 1985 eleje volt. egy üveg sörrel, végül az ital győz, a férfi már nem bílfe meginni. Otthagyja a félig telt üveget, és semmibe révedő tekintettel elindul a peronon. Néhány méterre a sörözőktől két férfi áll. A vörösesszőke, zömök, negyven körüli a beszédesebb. — Hogy tetszett kiszúrni bennünket, tündérkém? A debreceni gyorsot várjuk, most fog indulni negyed kettőkor. .. Igen, mi most csúsztatunk. Honnan tetszik tudni? Pénteken délután fél ötig tart a munkaidő... De ledolgozzuk ezt a pár 'órát hét közben, tessék elhinni. Hogy biztos-e? Hát persze, hogy az. Hétköznap úgysem tudnánk mit csinálni, mert későn indul haza a vonatunk. .. A MÁV debreceni Igazgatóságánál dolgozunk... én gépkezelő vagyok... a barátom gépkocsivezető... Debrecenben lakunk, de most Szolnokra járunk dolgozni pár hétig... Igen, tessék elképzelni, hogy mindennap utazunk oda-viszsa... Reggel négykor kelünk, este negyed nyolc, fél nyolc körül vagyunk otthon. . . Mi itten csak vendégmunkások vagyunk, ezért is megyünk haza pénteken hamarabb... Nem, nincs ez beírva sehová. .. de tudják, hogy menynyit csúsztattunk, és azt ledolgozzuk. .. A nevünket kérdi? De kíváncsi tetszik D. Szabó Miklós — Péntek délután Aki dolgozik és aki nem Hallatlan hallók Nem kiéli ahhoz különös előrelátás, meg jósnoki képesség, hogy sejtsük: aki manapság Szolnokon és a megyében postai szolgáltatásokról ejt három mondatot, abból kettő legalább a telefonról fog szólni. Érthető: Szolnok megyében a posta adatai szerint 5827 kérelmező várja, hogy saját távbeszélője legyen. Az országban 100 lakosra 12,9 telefon jut, Szolnok megyében 1,1! Még a megyeszékhely se mondhatja, hogy sebaj, ha lakáson kevés, van elég az utcákon, tereiken, mert az sincs, sőt — a posta szakértői véleményei szerint — a keveset is állandóan rongállják, tépik, szaggatják, fosztogatják. A héten ezért különösebb várakozás és új téma reménye nélkül ültem a fogyasztók megyei tanácsának ülésén, amelynek napirendjén az Országos Takarékpénztár és a Debreceni Postaigazgatóság beszámolója szerepelt. Mindkettő a szolgáltatásokról azok fejlesztési terveiről, lehetőségeiről adott számot. A gyér számú hallgatóság — hiába, a nyári szabadságok idején ez már így van — korántsem volt valami nagy vitakedvében. Udvariasan meghallgatták az élőszavas információkat is, néhányan azt mondták, kevés az OTP kamatja, manapság nem áll el ..annyira” már a pénz, aztán jópáran elkezdték a telefonitémát. Voltak persze évődő, talán a nem is legjobb indulatú megjegyzések: ugyan már, miért ígérte a posta a tapaszon, hogy nagyot javul a Rotari üzembe helyezésével a telefonálás lehetősége, ha tudta előre, több város „levetett, ócska” berendezésiéinek darabjait próbálják meg összeszerelni, sok kiszolgált alkatrészből egyet, jót csinálni ? Mások azt kérdezték, hogyan lehet, hogy a telefonszámlák mindig a tulajdonos kárára tévesek? Volt, aki felvetette: kár távhívást próbálni, úgyse sikerül. Aztán jöttek a megye kisvárosainak küldöttei. Mikor lesz végre, hogy Tiszafüredre behozzák aznap a hívott számot? Most ugyanis gyakran megtörténik, hogy két napig tartt egy tiszafüredi kapcsolás. A jászberényiek nevében csak kérdezték: ha már két éve megtörtént egy átmeneti fejlesztés, miért nem lehet legalább egv pótjegyzéket kiadni a régebbi telefonkönyvhöz? Szandaszőlősön tízezer lakosra egy nyilvános állomás jut, azért csak kellene valamit tenni, hogy a „nagy- fadunyi” településen változzon a helyzet! A hivatal jelenlevő képviselője nem beszélt hosszan, elmondta: a Magyar Postának pénze nincs, a szolnoki fejlesztés elkezdődött, s 1988- ra javul a helyzet, addig azonban valóban ez van, ennyi lesz, ami most. Az elavult, válóban máshonnét összeszerelt új központ technikája pedig rég elavult, ahhoz már alkatrész se kapható. Dolgozik viszont az „európai” színvonalú számlázó (úgy látszik, a telefonszámla korszerűsítése korábban kezdődött ...) amely azért ugye, csak tévedhet. Ez különben jellemző is, s „nem hibátlan a postai szolgáltatás”. Körülbelül ez volt a lényege, s az idézőjelek csak azért jelzik a szószerinti magyarázatot, — hogy ne utóbb magyarázkodjunk. ki értette félre az elhangzottakat. Különben a pasta most is készséges volt: konkrét feL vetésekre konkrét választ fogalmaznak, s küldenek majd a fogyasztók tanácsának, a felvetőnek is. Korrekt dolog, de ezt már megszokhattuk, a posta általában válaszol... Egyébként pedig, mit is siránkozunk? Az igazgatóság adatai szerint 1983-ban (egész évben) 14 panasz érkezett a postai szolgáltatásokra Szolnok megyéből. Ebből jogos volt 4, alaptalan 6. Igen, megtörténik, hogy a halálhírt közlő távirat két napot késik, hogy az újság délután érkezik, az előfizetőhöz, hogy a tudakozót jó 5 percig kell csörgetni, hogy az elavult technika összekapcsol távoli ismeretlenekét. Leírom még egysizer. ahogy elhangzott: „nem hibátlan a postai szollgláltaitás”. Ezt senki nem vitatja,, mégha sokszor a süket világba hallózik is Szolnokon, vagy Tiszafüredien. Hallatlan hallók ezek! Sóskúti Júlia lenni. Jól van, megmondjuk a nevünket, de akkor azt tessék odaírni, hogy fél öt után találkoztunk az állomáson. .. Hogy most csak egy óra van? Űgyse tudja senki, hogy mikor futottunk össze... abból csak baj lesz, ha megírja, hogy mi itten egy órakor már az állomáson voltunk. Nemsokára megint Debrecenben dolgozunk majd. Oda tessék eljönni, ott rendesen ledolgozzuk a munkaidőt! — Gyorsvonat érkezett Budapest Nyugati pályaudvarról. tovább indul Debrecen, Nyíregyháza felé... — közli a hangosbemondó. A zömök és társa elrohannak. A síneken keresztül. Háromnegyed kettő. A délutáni fülledt meleg ránehezedik a városra. Megállók a József Attila úton épülő lakóház előtt. Semmi mozgás. Már hazamentek a munkások? Nem! Két férfi jön ki az épületből, az erkélyre könyökölnek, és elmélyül- ten csevegnek. Nem különb a helyzet a Centrum-sarok helyén épülő háznál sem. Itt is csönd, mozdulatlanság, csak az állványokon teng- leng két munkás. Néhány perc múlva változik a kép: az első szinten léceket pakol szorgalmasan egy férfi, míg társa engem bámul, hogy vajon mit nézek rajtuk. Negyed három. A Centrum áruházban a szokásos forgalom, talán egy kicsit több a vevő, mint más hétköznapokon. A háztartási felszereléseket árusító részlegnél két eladónő beszélget a polcok között. Mire odalépnék hozzájuk, hogy megkérdezzem, lehet-e hústűt kapni, unottan megfordulnak, és csoszogva eltűnnek az „Idegeneknek tilos az átjárás!” feliratú piros ajtó mögött. A városi tanács épülete is szokatlanul csöndes. Az üres folyosón csak én kószálok, néha szembejön egykét — láthatóan hazafelé tartó — asszony. Ügyfelek? Tanácsi dolgozók? „A városi tanács dolgozói nem lógnak” — mondja Pénzes Miklós, az ellátó és szolgáltató szervezet igazgatója. Sorra járjuk a szobákat. Ahol zárt ajtókat találunk, ott Pénzes Miklós azt mondja: „szabadságon van”, vagy azt: „helyszínel”. A tanács épülete előtt a járda fölbontva. Az aszfaltba ásott árok szélén sárga szalag közli az arra járókkal: „postakábel”. Munkást, aki dolgozna, vagy legalább állna az árok mellett, nem látni sehol. Az itt dolgozóknak pénteken délután egy óráig tart a munkaideje. öt óra. A gondozónő szemén látszik, hogy fáradt. Kedvessége és a mozdulata frissessége nem kopott meg annyira, hogy elárulja, ma reggel hatkor kezdte a műszakot. Gál Gézáné, a Bart- ha út; bölcsőde 1-es csoportjának gondozónője és kolleganője, Szabó Mihályné szabadságon lévő munkatársnőiket is helyettesítik. A mai nap számukra este hatkor ér véget. A bölcsődében. Utána várja őket a háztartás, az otthoni teendők. Gálné alig halhatóan sóhajt. Hosszú ez a mai nap. Paulina Éva
