Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
4 1984. JÚLIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP • w-t. VAr ' .«• - -'»!.■ agjtayyawSjgjHaBij^^ Arcképvázlati Akinek a szava—aranyat ér Esőváró aratók f,Nr 1 Amikor munkájáról és közéleti tevékenységéről esett szó köztünk, szabadkozott: „Inkább kérdezzen, nem vagyok beszédes, számomra mindig gondot jelent, ha beszélni kell”. Tréfálkozva megjegyeztem, hogy ezt a tulajdonságát bizonyára kedveli a férje. „Otthon nincs lámpalázam” — válaszolta. ■ Eszmecserénk során aztán kiderült, hogy a beszéd csak akkor jelent számára gondot, ha saját magáról kell szólnia. Munkahelye ügyesbajos gondjait szívesen taglalja. Ha a közösségről esik szó, egyáltalán nem hallgatag. Nem véletlen tehát, hogy már 1971-től városi és megyei tanácstag a karcagi Talmácsi Istvánná. Az előző választási ciklusban a megyei tanács végrehajtó bizottságába is beválasztották. Az ottani tevékenység jó közéleti iskolának bizonyult számára, hiszen ott nem illett hallgatni, hanem véleményt kellett nyilvánítani a napirendekről. A tanácstagokat különböző tények sokszor késztetik nyilvános szereplésre. Tal- mácsiné is interpellált például akkor, amikor munkahelye — a karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet — hármas cserével biztosítható telephelyének ügye holtpontra jutott. Az interpellációnak lett is eredménye. Annak is köszönhető, hogy néhány hét múlva sor kerül a szövetkezet új üzemépületének műszaki átadására. Ez a beruházás azért is szívügye Talmácsinénak, mert ő a szövetkezet műszaki vezetője. Az elnökasszony mellett neki is kötelessége a hivatali munka, a kereseti lehetőség biztosítása, amit hivatalnok módjára nem lehet letudni. Korábban például kapacitáskihasználási a Balatonon, - az egyik kert- vendéglőben két külföldi halászlét akart enni, s mindig hozzátette, mint jelzőt: „szegedi”. A vendéglős vonogatta a vállát, hogy nála bajait főznek. A külföldiek nem értették a különbséget. de ízlett a bajai', vagyis helyesebben a dunai halászlé, hosszú metélt tésztával. A halászlé magyar specialitás, s elkészítésének sokféle változatát ismerik. A halászlékedvelők esküsznek bográcsra, a szabad tűzre, az kipasszírozott hagymára, a halfejre és sorolni lehetne, vidékenként miként változik az elkészítési módja. Más a tiszai halászlé, s más a dunai, megint más a balatoni. Meg a tavi. Amit azonban a sütögetők kínál- gatnak, azoknak kevés közük van a magyar vizekhez. Olvastam egy szaklapban, hogy a haltenyésztési világ - ranglistán a magyar technológia első helyen áll. Ez természetesen nem folyóink tenyészetére vonatkozik, hanem a tógazdaságokéra, hiszen a mi hazánkra az a jellemzőbb. A tógazdasági haltenyésztés jellemzője pedig az, hogy egy-egy tóban négy halfajtát tenyésztenek, köztük fő ’halként a pontyot. Ezt a közkedvelt halat gabonamagvakkal ta- karmányozzák, a többi ott élő halnak maga a tó ad ele- séget. Különösen nagy elismerést váltott ki a pisztrángok termelésének magvar technológiája. Magyar hallal a külföldi otthon is találkozhat, hiszen bőven van exportunk. Az angolna például csaknem teljesen exportra kerül. Pontyot az NSZK-ba szállítunk. A növényevő halakat, gondjaik voltak. Két pesti szövetkezettel együttműködve exportálták termékeiket. Bizonyos értelemben gondtalanabb volt az élet, hiszen a tervet, az anyagot a pestiek biztosították. Csak munkát nem szereztek eleget, — pedig több mint ötszáz bedolgozó kenyeréről is szó volt. Talmácsinénak is része van abban, hogy szövetkezetük önálló útra lépett, egyedül (természetesen a külkereskedelmi szervek segítségével) igyekszik boldogulni a külföldi piacokon. Az idén százezer gyermekruha szállítását vállalták szovjet exportra. Az ehhez szükséges alapanyagot viszont csak egy hónapja kapták meg. Nehéz feladat adódott tehát Talmácsiné számára is: Az egész évre tervezett munkát egy fél esztendő alatt kell elvégezni. Nagyfokú szervezettséget, kapcsolatteremtést tételez ez fel. És közben ezernyi egyéb gond is akad. Az új üzemépület átadása után meg kell szervezni az első szalagszerű termelést. Talmácsiné tehát köztük a busát eddig Irak vásárolta előszeretettel. Ezekből a halfajtákból azonban most bőven marad a belföldi piacon is. A busa ugyan nem jó halászlének, de sütve, különböző módokon elkészítve nagyszerű eledel, egyelőre azonban itthon még nem fedezték fel és a kereskedelem sem rendel belőle eleget. Okos gondolat volt megjelentetni az amurból es busából elkészíthető ételek receptkönyvét, hiszen ezeknek a halaknak nem volt nálunk soha hagyománya. Nem is lehetett, csak húsz évvel ezelőtt honosodtak meg, távoli ázsiai vizekről kerültek hozzánk. Hatvan receptet tartalmaz a kis füzet, csak néhány címszó: Busa tejfölösen, Citromos raguleves amurból, Amur káposztában, Lecsós amurszelet. Gombás busa, Busa kapormártásban, Busapörkölt. Amur újvidéki módra, Amur, busa roston Hagymás amur sütőben elkészítve. Azt mondják a hozzáértők, hogy a halételeket a férfiak ízletesebben készítik, kimondottan férfimunka a halászléfőzés is. Nosza rajta, férfiak van bőven hal, olcsóbb a húsnál, táplálóbb, mert kalóriaszegényebb, s a halfehérje magas biológiai értékű. A halfogyasztás nem hizlal, sőt a kínaiak szerint fiatalít. Magyarországon 44 ezer tonna halat merítenek ki évente a vizekből, inkább a tavakból, mint a folyökból. Ennek a mennyiségnek mintegy 65 százaléka ponty: Ez a legkedveltebb hal hazánkban, mivel jó sütve, rántva, a halászlé pedig el sem képzelhető ponty nélkül. A pisztráng már nem ilyen népszerű. Ami pedig a növényevő halakat illeti, nem fog unatkozni. Közben egy kicsit Tiszaszentimrére is oda kell figyelnie, mivel az ottani termelőszövetkezet egy varrodát akar létrehozni. A községbeliek biztosítanák az épületet és a munkaerőt, a karcagiak pedig a gépeket és a munkát. Úgy tűnik, sikerült megvetni lábukat a külföldi piacon Jövőre 170 ezer gyermekruhára és harminecezer női hímzett ruhára kaptak megrendelést a Szovjetunióból, Csehszlovákiából pedig 33 ezer gyermekruhára. Mindehhez a műszaki feltétel megteremtése magától érthető. A szövetkezeti kollektíva érdekeinek képviselete mellett ott a nagyobb közösség, a választópolgárok ügyeinek intézése. Az egyik kislány például az ő pártfogásával került be a tiszaföldvári óvónőképzőbe. Most meg, hogy megszűntek a járások, tanácstagi csoportok alakultak. A karcagi és a kunma- darasi megyei tanácstagokat összefogó csoportnak ő a vezetője. Rajta is múlik, hogy annák a tájnak érdekei hogyan érvényesülnek a megyei tanácsban,' a testületi ülések napirendjeit milyen alaposan készítik elő. És mindezek mellett, mint karcagi városi tanácstag intézi a helyi 29-es választókerület ügyeit. Végül de, nem utolsósorban, hanem az elsőben, ott a család, a két fiú, akik abban a korban vannak, amikor a legjobban kell fogni őket. Szerencsére a családi munkamegosztás példás. Férje is részt vesz a házimunkában, szülei is besegítenek. Ez a háttér kölcsönöz neki nyugalmat, sugároz erőt szerteágazó munkájához. S. B. azok iránt alig van érdeklődés, pedig egyes külföldi országokban a busa. az amur igazi csemege. Az engedéllyel rendelkező horgászok száma 267 ezer. Csak hát ritkán akad jó fogás a vizeken. Minden nyáron beszámolnak azonban a félméteres, meg az ennél is nagyobb csukáról, amely bekapta a horgot a Tisza alsó folyásánál vagy Mohács környékén. Az idén is volt már ilyen szerencsés fogás. Akiket viszont elkerül a szerencse, azoknak marad a kishal, vagy a csupasz horgászbot. Idegnyugtatónak az is megfelel. A halak zömét tógazdaságok tavaiból emelik ki a hálók. A nagy tavon, a Balatonon. a Balatoni Halgazdaság, a kisebb. mesterséges tavakon a tógazdaságok gazdálkodnak, az állami gazdaságok egy része is foglalkozik haltenyésztéssel. Európa egyik legnagyobb halgazdasága a hortobágyi. Valóságos halbirodalom. És hol a keszeg? Mi lett a keszeggel? Van aki még emlékszik rá: sütötték lisztbe hempergétve a balatoni üdülőhelyeken, meg lehetett enni a ropogós kis halat szálkástól, igen ízletes volt. Rengeteg van. De nincs aki megvegye, akj elosz- sza, aki megsüsse. Elment a keszegsütéstől a vállalkozók kedve. Kár. Van halunk tehát bőven, sok jó és ízletes halunk, akad szépszámmal halkedvelő, halszerető közönség is, csak -éppen nem jut el hozzájuk a hal. A Balaton partján alig lehet balatoni halat kapni, Szegeden kevés a tiszai... I. S. — Szinte már restelli az ember, de megint az időjárásról kell beszélnem — kezdte egy május közepi találkozásunkra célozva Pálffy Dezső. A Táncsics Tsz elnök^ akkor arra próbált rávenni, hogy a szövetkezet egyik beruházásáról tervezett cikk helyett inkább arról írjak, micsoda öröm a mezőhéki, mesterszállási gazdáknak a napok óta hulló eső: „Micsoda megváltás lehet!” Most meteorológiai fejtegetésekkel próbált a szerinte időszerűbb témának megnyerni : — Az északi vagy a dunántúli hegyvidék előtt felemelkedő felhők a hegyek lábáA napokban sem sok akadt, pedig Mezőhéken is javában tart a fáradságos volta el-_ lenére örökké ünnepi, reménykedésre alapot adó munka, a jövő évi kenyérnek való betakarítása. És nem is rosszak az aratás kilátásai. Mégis: a gazdák nem lehetnek nyugodtak, nem'felejtik, hogy a hét elején sok kukoricatábla szélén silózni kellett a száradásnak indult növényt — így az libaeledelnek még megfelelt. A táblák közepe sem mutat biztatóbb képet, az őszi gabona összesodródott, szürkészöld levelei „furulyáznak”. A szövetkezet cukorrépaföldjeinek felét öntözik, innen 60 tonnás hektáronkénti termést is várnak. A száraz művelésű földek azonban jó, ha 20 tonnát adnak: a 40 tonnás átlag pedig éppen hogy fedezi a cukorrépatermesztés költségeit. Az elnök szerint a szárazságot leginkább tűrő növény, a napraforgó is kezdi „megadni magát”. Mennyit segítene egy kiadós eső! Mert a csapadék csodákat tud művelni; elég ha az idei májust felidézik.a földművelők. Hogy valami hasznát azért lássák munká— Ezek a mélyfekvésű, úgynevezett fenékföldek nehezen melegednek fel, tovább őrzik a talaj nedvességtartalékát. A növény nem tudja „robbanásszerűen” felélni, elpárologtatni a vizet, hosszabb ideig van így miből felszívni az oldott tápanyagokat. — Mára azonban már ezek a részek is szomjaznak. — vezetett Jordán Sándor az éppen aratni kezdett tábla tarlójára. — Negyvenkettesnél kisebb cipőt hordó gaz- dász ne is' merészkedjen ilyenkor a földekre, mert elvész egy „szakadékban” — mondta, és szemléltetésül kezét könyékig „mártotta” az egyik repedésbe. Igaz. a búzatáblának ilyenkor már nem használna az eső, inkább ártana — ha lenne. A hétfő hajnalban Mesterszálláson hullott egy milliméternyi csapadék azonban még igazán felbosszantani sem tudta az aratókat. Néhány órára le kellett állítani a kombájnokat, hogy száradjanak a kalászok, és a gép minden szem magot kínál hullajtják el a csapadékot. itt a síkság Szarvas, Öcsöd, Mesterszállás, Mezőtúr határolta térségében viszont nincs, ami hirtelen fel- emelkedésre, lehűlésre kényszerítse a levegőt. Nem véletlen, hogy mi minden évben a szárazságtól rettegünk. Az idén például az ország 70 százalékán (az adat a nemrég környékünkön járt mezőgazdasági minisztertől származik) mit sem tudnak az aszályról, néhány helyen inkább a sok eső okoz fejtörést a gazdászoknak. Mi meg? ... A május közepi néhány nap kivételével alig volt nyugodt óránk. juknak, május elején már a húsmarhát akarták *a ritkán kelt búzára hajtani, legelni a mezőhékiek. A jókor jött, tényleg aranyat érő eső után azonban lemondhattak kényszerű tervükről. A kalászosok gyönyörűen bokrosodtak, a nem túl magas szárak fejlett kalászokat hoztak. És ha ezen a vidéken is az orszá- * gos átlagnak megfelelő, 140 milliméternyi eső esik (és nem 65 milliméter), akkor nemcsak az őszi árpa ad (60 tonnás) jó termést.. A kenyér- gabonának még néhány csapadékos nap kellett volna, de így is több terem 50 mázsával egy-egy hektáron. Az aszályról, az eső fontosságáról a földművelőktől hallottakat .a „legvárosibb” ember is megérti. A természet ennél furább dolgainak megértéséhez azonban már nélkülözhetetlen a szakszerű magyarázat. Hogy az idén a Táncsics Tsz-ben miért nem adtak a rossz, szikes földek sem gyengébb búzatermést, mint a legjobbak, azt az egyik tábla szélén Jordán Sándor, a szövetkezet kettes kerületének vezetője magyarázta el. csépelhessen, de ez nem bántotta a teljesítménybérben dolgozó kombájnosokat sem. Emlékeznek ők olyan aratásra is. amikor annyit álltak, hogy még szeptemberben is volt mibe „beleharapniuk” a kombájnoknak. Amikor pedig rámehettek a táblára, lánctalpas traktor vontatta a különben önjáró arató-cséplőt. — A múlt heti kánikula persze megviselte az embert (itt a vezetőfülkében nemigen mozog a levegő) de eddig nagyon kényelmes aratásunk volt — értékelte az idei nyári betakarítást Kyalai József kombájnos. — Igen jól haladunk, néha akár a maximális, 5 kilométeres sebességre is rákapcsolhatnék, még sem szóródna el a mag. De azért vigyázni kell, biztonságosabb lassabban ... És ezt Gyalai József igazán jól tudhatja, hiszen 20 évvel, ezelőtt ült először kombájnra. Menet közben nem is azért ugrik, ráng egyet gépe, mert vezetője ügyetlen: rázza, tömöríti a tartályba gyűlő magot, hogy több férjen. Kevesebbet kelljen fordulni a szállítóknak. A kombájn fülkéjéből látszik igazán, mennyire igaza volt a tsz elnökének („ha tavasszal kapunk még egy kis esőt, most rekordot javítunk”): a táblában sok helyen ritka a búza. A szárak is rövidek, kevés a szalma. Pálffy Dezső szerint ez még könnyíti is a munkát: — Szinte egy négyzetméter megdőlt kalászosunk sincs, így könnyen haladnak a gépek. Az is előny, hogy — mert kevés a szalma — most a lengyel és az NDK gyártmányú gépek is ugyanúgy képesek 60—70 tonna magot összegyűjteni, mint a nyugaton készültek. No, és a kombájnos rá vart kényszerítve, hogy a rövid szárat ne derékban, hanem földközelben vágja el. A rövid tarlót pedig könnyebb lesz szántani. — A kevés szalma először meg is tévesztette a kombájnosokat — tette hozzá az elhangzottakhoz Tóth János brigádvezető. — Haladni akartak, hiszen teljesítményben dolgoznak, úgy gondolták, ilyen kevés szalma meg sem kottyan a gépnek. Ebben nem is tévedtek, csak hát a rövid szárból sok törek lett, amivel nem tudott megbirkózni a törekrázó berendezés. Meg kellett állni, telt az idő. Persze hamar kitapasztalták, melyik sebesség a legjobb. „Lenyelnék” a veszteséget Végül is jó aratás az idei, tartják a mezőhéki termelő- szövetkezetben. A rossz kezdet ellenére tisztes mennyiségű termés kerül a magtárba. A tervezett 10 ezer tonna helyett 11—12 ezer tonna búza értékesítésére számítanak a gazdaság szakemberei. Az aratóknak kedvező időjárás a betakarítás költségeit is mérsékli: nem kell erőltetni a gépeket, kevesebb alkatrész törik, kevesebb energia fogy. Mostanában a szárítókat sem kell felfűteni, elég „szellőztetni” a 15 százalék nedvességet tartalmazó magvakat. Igen jó, 82 körüli a búza hektolitersúlya. A 130 arató amúgy is jó ellátása még javult is tavaly óta. A kombájnosoknak például az idén először délután fél ötkor uzsonnát is kivisznek, hogy legalább az éhség ne zavarja őket a reggel héttől este nyolcig tartó (a géptelepre persze csak 9-re, haza még később érnek) munkájukban. Szükség is van rá, hogy legyen erejük minden percet kihasználni; az érett búza csak károsodik, ha nem kerül azonnal magtárba. Az ősi szabály szerint tehát sietni kell. Aki azonban végiggondolja az Összefüggéseket. az a héki gazdaság elnökének óhaját is megérti: — Bárcsak olyan esőt kapnánk, hogy egy hétig ne tudjunk a búzaföldekre menni. Szívesen „lenyelném” az emiatti veszteséget. Mert ha ilyen „sima” aratásunk lesz, ősszel keveset teremnek földjeink. V. Szász József Hal volt, hal nem volt Kóstoló szálka nélkül A napokban Félelem a megnyugvás után Csak negyvenkettes cipőben Nincs keszeg ?
