Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

1984. JÚLIUS 21.

SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP

5

Nyaralás kölcsönfelszereléssel

Csaknem két éve nyílt meg a Centrum Áruház és az Ezermester bolt közötti területen az ifjúsági kölcsönző. Ma azonban már más a neve, mint eddig: Ezermester Ifjúsági Kölcsönző Leányvállalat. Szolgáltatásai és árai viszont csak kis mértékben, változtak.

Percenként nyílik az üzlet ajtaja, 'hiszen soka.n a nyári meleg hatására gondolják meg magukat, és szeretnének hoszabib kirándulásra, túrára indulni. Ehhez kémek felszerelést a kölcsönzőtől.

— Vajon ki tudják-e elégíteni az igényeket?

— Sajnos az érdeklődésre adott válasz nem mindig kedvező, — mondja Arany János, a kölcsönző vezető helyettese. — A legfőbb gondot az okozza, hogy nem tudunk biztosat mondani, ugyanis gyakran előfordul, hogy a kibérelt eszközöket nem hozzák vissza a határidő lejártával, mert időközben meggondolják magukat a -bérlők, és az előre kiterveltnél hosz- szabb ideig kívánnak a kölcsönfelszereléssel nyaralni. Ezekre a kiadott eszközökre mi általában már újabb megrendelést veszünk fel. Ilyenkor sajnos az igénylőknek nem tudunk sátort, hálózsákot adni, és tovább kell várakozniuk. A gumimatraccal szinte sohasem fordul elő ilyen: elég nagy készlet áll rendelkezésünkre, összesen 163 egy- és kétszemélyes van belőle Sokkal nagyobb a baj a hátizsákokkal kapcsolatban. A tavalyi harminccal szemben az idén már ötvenöt tudunk adni a bérlőknek, de

Csak fiataloknak Késlekedő üzletfelek Elfogadható árak

úgy tűnik, ez még mindig kevés. Ha valaki csővázas hátizsákot szeretne .kölcsönkérni tőlünk, jó ha legalább egy-két héttel előbb -bejelenti igényét, ibár előjegyzést csak csoportok számára tudunk felvenni, de így valószínűbb, hogy jut neki.

— Az elmondottakon kívül van még egy jelentős gondunk: előfordul, hogy a nyaralni kívánó szülők (az alacsonyabb árak miatt) iskolás gyermeküket hozzák be a kölcsönzőbe, s az ő igazolványával, az ő nevére béreinek sátort és felszerelést. Anyuka és apuka elutazik Olaszországba, Pistike pedig itthon marad a nagymamánál. Az ifjúság, a fiatalok közöl kikerülő kölcsönözni kívánók pedig „hoppon” maradnak, mert nekik nem jut a felszerelésből. Nem könnyű ezt kiküszöbölni. Ezért vezettük ibe azt, hogy egy diákigazolványra csak egy sátort és a -hozzá tartozó eszközöket (gumimatracot, -hálózsákot stb) lehet kibérelni, — folytatja az üzletvezető helyettes. — A tapasztalat azt mutatja, hogy a visszahozott eszközök általában megfelelőek, csak ritkán fordul elő, hogy valamelyik sátor zi.pp- zárja elromlik, vagy egy kajak Lapátja eltörik. A károkozók szinte kivétel nélkül

rövid időn belül megtérítik a javítás árát.

— Ha már a sátraknál tartunk, milyenek az árak?

— Azt hiszem a „szárazföldi” felszerelések árait a diákok pénztárcájához szabták. A kétszemélyes sátor heti díja 120 forint, a fémvázas hátizsáké 90 forint, a hálózsáké 100 forint, hogy csak a legkeresettebbeket említsem, és csoportok részére kedvezményt is adu-nk. Nem egészen így van a vízi bázisunkon, ahol kajak, kenu, szélvitorlás, és motorcsónak áll az érdeklődők rendelkezésére. Feltűnően magas a motorcsónak bérleti díja, óránként 600 forimtlba kerül. Ebben azonban -benne van a benzin, ára (óránként 12 litert fogyaszt a motor), valamint a víziisíléc kölcsönzési ára is. Minden két hétben akad egy „vízimádó”, aki nem sajnálja rá a pénzt. A vízisí nagy népszerűségét mutatja az is, hogy nemrég szerveztünk egy tanfolyamot kezdőknek és haladóknak. Kilencen vettek részt rajta, és a végére a kezdők közül is mindenki megtanult felállni. Sajnos csak az időjárás nem fogadta kegyeibe vízisí oktatásunkat. Szintén kedvelt eszköz, gyakran kölcsönzik a szélvitorlást. Itt viszont igen alacsony a bérleti díj, óránként 60 forint, a balatoni 100—120-szal szemben. Ráadásul mi eltekintünk attól a félórái díjtól, amíg a bérlők kiviszik a Holt-Tiszára.

h. t.

Hajónapló

A munka

Mi történt az utazás három napja alatt? A vonta összesen 63 órát volt úton, ebből éjszakai pihenéssel töltött összesen 12 órát, míg 7 órát a kiskörei vízlépcsőnél kényszerült vesztegelni. Két helyen, Tiszalöknél és Kiskörénél kellett alaposan megbontani, átrendezni a vontát a zsilipelés miatt. Különösen kedvezőtlen a helyzet Kiskörén. A zsilipkamra igen keskeny, így az átjutás ilyen vontával, önmagában is hosszadalmas, sok fizikai és szellemi erőfeszítést kíván a hajósoktól. Ez a „boxerolás” — ahogy ők nevezik — nem éppen a legkellemesebb foglalatosság. A Hármas-Körös bökényi zsilipjénél erre nem volt szükség. Pirkadattól sötétig dolgoztak egyfolytában a hajó egyenként 200 lóerős főmotorjai. A több mint 30 fokos hőségben alaposan felmelegedett az egész hajótest. Az esti kikötéseknél segítségükre volt sokéves folyóismeretük, a kézjelekből is értő együttműködésük, az ultrahangos mélységmérő és a két nagy teljesítményű reflektor. A munka azonban ezzel nem fejeződött be. Megkezdődött a szokásos esti takarítás, karbantartás. Ezt követte a tisztálkodás és az ízletes vacsora. Akinek kedve volt, nézhette a tévéműsorát, vagy rádiózhatott, esetleg újságot, könyvet olvashatott — amennyiben az embert egy ilyen nap után nem nyomja el az álom, ha békén hagyják a szúnyoglégiók.

Az úton is három részből áll az élet. A legtöbb időt a munka követeli magának, kevesebb idő jut pihenésre, étkezésre, tisztálkodásra, s csak ezt követi a kicsire zsugorodó szabad idő, amelynek az élő szó az éltetője, altatója. A hajósélet történetei nem' hiábavalóan hangzanak el, hanem- a tapasztalás példabeszédeivé lépnek elő;

épüljön ezekből a fiatal hajós.

Milyen emberek is ők, akiknek a víz és a kő a kenyerük és a kínjuk? Mindenekelőtt alkalmazkodó készségük hívta fel figyelmünket. A hajóépítők nagyon takarékosan bánnak a hellyel, a hajósok viszonylag hosszú úton .--való összezártságuk alatt mindenekelőtt alkalmazkodó készségre tesznek szert, amely azután a kölcsönös megértésen, tiszteleten át törvényszerűen a kölcsönös segítségnyújtásig nemesedik.

Valamennyien elismerik, hogy gyönyörű, egészséges tájon „úsznak” át, de alig- alig veszik észre a szépség összetevőit. Pedig a táj, az élő világ burjánzóan gazdag és szép. A hajóról látva szokatlan az utca emberének. A hajósok, mint természetes közegüket, az évek során már megszokták. Egyébként is a hajó az ő munkahelyük, másra figyelnek, ügyelnek...

Láttam a Tiszát Magyarországon, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. Láttam a folyót 1970-ben az évszázad árvizénél. Láttam a folyót helikopterről, repülőgépről levegőből, gyalogosan, gépkocsiban,

páncélozott kétéltű gépjárműből a gátak tetejéről, hajókról, uszályokról, kompokról, rocsókról, ladikokról, a víz színéről. A két gát között az óriási teknőben ritkán hömpölygött annyi víz. Mély, kávébarna színű, mikor árad, de mikor apadni kezd, csendesedik, kifakul, világosabb lesz a színe. És mi mindent hordozott a hátán. Farönköt, gallyat, állattetemet, törmeléket, szalmát, virágszirmot, de láttam rajta cipőt, elhagyott ladikot, kertkaput és rokkant bútort is. Egy öregasszony akkor azt mondta nekem, miközben keresztet vetett, hogy koporsót is látott úszni a folyón. A folyó medre nemcsak a víz nyughatatlan nyughelye, hanem legendák, balladák, mesék, történetek, népdalok bölcsője is ...

Az érkezés után másnap, szombaton reggel a Hármas- Körös 14-es számú folyamkilométerénél hozzáfogtak a munkához. A kőkirakó hajó polipmarkolója szorgalmasan szedte ki a kőtömböket az uszályból,. s ejtette a part vizében lévő gát lábához. Hétezer tonna tokaji kővel támasztották meg 250 méter hosszúságban a szakadó jobb partot.

Oravec János A fotókat Kozma István készítette

Fojtogató sötétségben

A tizenhat éves

fiatal lányt a mentő szállította az egyik vidéki egészségügyi intézményből a megyei kórházba. Vasárnap volt. Egy felnőtt ember vérében köbmilliméterenként nőknél 4,5, férfiaknál 5 millió vörös vértest van. A fiatal lánynál ez alig érte el a másfél milliót. Másnap meg-' érkezett a kórházba a leány anyja, és közölte a főorvossal: hogy vért kapjon a kislány, arról szó sem lehet, mert azt tiltja a vallásuk, sőt, hazaviszi a gyermeket, mert ha Jehova úgy akarja, meggyógyul, ha pedig úgy rendeli, nem! Hiába volt minden magyarázó, kérlelő szó, az asszony hajthatatlan maradt. Így ítélte halálra az anya tulajdon magzatát! Történt pedig mindez 1984 júniusában, Szolnok megyében!

« Hogy valaki vallásos-e vagy sem, hiszi-e Istent, vagy sem — ha nem kommunista az illető —, mindenkinek legbensőbb személyes ügye. Hazánkban vallás- szabadság van. A hivők szabadon gyakorolhatják vallásukat, hátrányos megkülönböztetésben nincs részük, egyenjogú állampolgárok. Szocialista hazánkban arra törekszünk, hogy népünk és az egész emberiség békéje, jóléte, szociális haladása érdekében a hívőknek, az egy házaknak a más világnézetű emberekkel való együttműködését ne csak lehetségessé tegyük, hanem hogy elő is mozdítsuk. A marxistáknak, a nem vallásos embereknek a vallásos emberekkel való mindennapos együttműködése az egyházak és a szocialista állam jó viszonyának alapja, a szocialista állam fejlődésének ösztönzője és biztosítéka is.

Nevezhető-e vallásnak a Jehova tanúi szervezet? A Magyarországi S_zabadegyhá- zak Tanácsa által megjelentetett könyv — a Tévedések útján — többek között így ír róluk: „Szélsőséges apo- kaliptikájuk, furcsa bibliaszemléletük. társadalmi nihilizmusuk és tolakodó misz- sziós rendszeriek hamar .ismertté’ teszi őket. Erősen szervezett, illegalitásban is jól működő és a mártírom- ság lehetőségeit kereső szekta. Az alapvető keresztyén tanításokban is eltérő véleményük miatt keresztyén voltuk is megkérdő j eletető. Nem hisznek Jézus Krisztus istenségében. Bűnnek tartják az államhatalommal szembeni lojális magatartást. Üldözöttségükben látják isteni elhivatottságuk bélyegét. Harcot hirdetnek az államhatalom minden szervezete és az összes vallásfelekezet ellen. Jellemzi őket a szektás, tudományoskodó, legtöbbször minden vallásos, tudományos alapot nélkülöző történelem- és bibliamagyarázat.”

A szektát a múlt században egy amerikai kereskedő alapította, akinek bár semmilyen teológiai képzettsége nem volt, a biblia magyarázatával foglalkozott. (Oly ügyesen, hogy meg is gazdagodott belőle.) Utóda már nem elégedett meg ezzel, az ő tanításai alapján kapott a mozgalom politikai színezetet, mint fninden más politikai, vallási és gazdasági hatalom ellensége. Fő tanításuk, hogy a Sátán itt a földön a különböző vallási, politikai és gazdasági erőkön keresztül kérlelhetetlen harcot folytat Isten igaz szolgái ellen. Ám Krisztus a „mindenható Isten napján” a mennyei seregek élén vívja meg az Armageddon csatát, amelyben finden sátáni hatalmat megsemmisít. Ekkor dől el Jehova javára az ütközet. Ekkor veszi kezdetét az ezeréves békeország itt a földön, és akkor majd a földön most felhalmozott élelmiszerek és más kincsek a Jehova tanúi jólétét fogják szolgálni. Az armageddoni csata időpontját többször kijelölték. Először 1914-re, aztán 1918-ra, majd 1925-re és legutóbb 1975-re hirdették meg a világvégét, „lejár az ember létének hatezredik esztendeje”. A jóslatok jóslatok maradtak — természetesen! A Jehova tanúi nem élvezhetik a föld minden kincsét, nem vehetik birtokukba azt, amiért mások, dolgoztak.

Ennek a tanításnak csak korlátolt vagy lelkileg sérült ember dőlhet be, az efféle mesét csak az fogadja el. Etikájuk, az államhatalomhoz való viszonyuk, agresszív agitációs módszereik miatt azonban már oda kell figyelnünk rájuk, tevékenységüket semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Állítják, mindenféle földi állam a Sátán eszköze, a sátáni világuralom hordozója, ezért a földi hatóságoknak, kormányoknak vagy állami törvényeknek engedelmeskedni bűn. Ezért tiltják a fegyverfogást, a katonai alakulatokban való szolgálatot, sőt, még a katonakönyv átvételét is.

Alkotmányunk

kimondja:

„A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának kötelessége.” De mert a jehpvisták az állam- hatalom ellen vannak, ezért ők arra hivatkozva tagadnak meg mindennemű katonai szolgálatot, hogy az a Sátán erejét, az államhatalmat támogatja. Most részletesen írhatnék egy szolnoki család tragédiájáról, amelynek legfiatalabb tagja a jehovista szekta befolyása alá került. A fiú valamikor vegyészmérnöknek készült, aztán egyszer egy vonaton összeismerkedett egy fegyvernek! férfival, aki a szekta tagja, és az többé nem eresztette a markából a fiút, akinek talán elogzör az volt vonzó, hogy tiltott a gyümölcs, amit kínálnak neki, hogy szigorú konspirációé szabályok szerint kell élnie... ez olyan izgalmas volt! Amikor az iskolában dolgozatot írtak arról, hogy kinek ki a példaképe, és a fiú óriási betűkkel csak ennyit írt fel a füzetébe, Jehova, a tanár rendetlenkedésnek vélte az egészet... Másfél év múlva a fiú katonai szolgálat megtagadásáért börtönbe került, és ha nem kerül börtönbe, akkor a szekta parancsára anyját, apját, testvéreit is meg kellett volna tagadnia, mert .azok nem követték őt a Jehova tanúi közé. A szekta számára ilyeténképpen nem szent a családi kötelék! Furcsa vallásosság!

De nem szent a család más vonatkozásban sem. Egy tiszafüredi asszony tíz év házasság után tagadta meg a férjét, a gyerekét, akkor került a szekta befolyása alá, és mivel sem a férj, sem a gyermek nem követte őt, a szekta megkövetelte a szakítást.

De hát ezen nincs mit csodálkozni ha tudjuk, hogy jehovista fiú csak jehovista lánnyal köthet házasságot, — vagy megtérít magának egyet. Esetleg fordítva. Szerelem? Ez a gyönyörű tiszta emberi érzés, amely felemel, amely gazdaggá tesz, másodrendű számukra. Másképpen mivel lehetne magyarázni, hogy csak a szekta parancsainak engedelmeskedve élnek együtt házaspárok. A Jehova tanúi szervezet a válást nem ismeri. Rabszolgamódra, kiszolgáltatottan, a legkisebb emberi jogok nélkül élnek együtt házaspárok.

Egy ismerősöm, amikor erről az illegálisan szervezkedő szektáról beszélgettünk, nevetve mondta: ebben három jó dolog van. Egy: a a házastársak nem csalhatják meg egymást, mert a házastársi hűség kötelező; kettő: a jehovista nem dohányozhat; három: csak mértékkel ihat szeszes italt, de csak- esküvőkor vagy születésnapon. Jó, jó, kérdés, mekkora az a mérték? Egy pohár? Egy liter? Aztán újabban már előfordul azért, hogy egy-egy jehovista is rá- gvújt egy cigarettára. Ma már az egyéni lelkiismeretre bízzák azt is, hogy a szekta tagja a vallásos és általuk oktatónak vélt könyvek, iratok olvasásán kívül meghallgat-e egy szórakoztató előadást, mert egyébként csak az ő értelmükben vett vallásos tárgyú műsort hallgathatnak a rádióban, nézhetnek a tévében. Milyen földhözragadt, szürke, egyhangú lehet ez az élet! Egy mai ember számára, aki normálisan, egészségesen él, dolgozik, szinte elképzelhetetlen életforma!

Az tény, hogy a jehovisták a munkahelyeiken — az egyik szektatag mondta így nekem: ha már kénytelenek vagyunk dolgozni — becsülettel eleget tesznek. Kell a pénz, és nem csak a saját családjuk fenntartására. Kell a szervezetnek is! Kétségtelen, hogy elsősorban külföldről pénzelik őket (a tiltott iratok sokszorosítása pénzbe kerül), de a szekta tagjai keresetük 10 százalékát fizetik be a közös kasszába, ám a csoport vezetője nem köteles arról elszámolni, hová teszi ezt a pénzt. Az egyszerű tagok, éppen mert tiltott szervezetről van szó, ezért a szigorú illegalitás követelményei szerint élnek, nem ismerik az országos vezetőket, így azután azt sem tudják, hogy kinek van milliós értékű villája a Duna-kanyar- ban és kinek a Balaton-parton. A megyében is van olyan vezetőjük — a jelenlegi titulusát nem tudom —, akinek a háza legalább kétmilliót ér. Tízegynéhány évvel ezelőtt még meglehetősen földhözragadt szegények voltak, úgy látszik, azóta a havi fizetésből ennyire tudták vinni.

És minél több a tag, annál több a pénz! Járják is az úttörő hirdetők (így nevezik magukat) a megyét, és havonta 100—150 órát töltenek „harctéri szolgálattal”, azaz . Jehova tanainak hirdetésével. Az úgynevezett különleges úttörő hirdetők már fő- foglalkozásban agitálnak, ők már elvégezték a kiképző iskolát is, és egész életüket a szervezet szolgálatába állítják. Járnak kórházakba, lakásokra, eldugott tanyákra, általában kettesével és igyekeznek újabb híveket toborozni. Kullancsmódra ragadnak az emberekre, alig lehet szabadulni tőlük.

ülök a temetőben

a pádon, szeretteim nyughelyénél. Két nő telepszik mellém, egy középkorú és egy fiatalabb. Megszólal az idősebbik: Nagy baj, ha az ember azt veszíti el, akit szeret, de adjon vigasztalást, hogy eljön majd az az idő ... és mondja, és mondja és már Jehovánál tart, meg az hrmageddoni csatánál. Nézem, hallgatom őket, próbálok valami rendszert fölfedezni a sok zagyvaságban, amit összehordanak, de nem sikerül. Nem csodálom, hogy értelmes, kiegyensúlyozott életű emberek között nem tudnak híveket toborozni. Hallgatom, nézem a két szerencsétlen kinézetű nőt, és nem érzek irántuk sem felháborodást, sem haragot, csak mélységes szánalmat, meg egy kis megvetést, amiért egy értelmes, szép, emberi világban ők az emberhez méltatlan életet választották és hirdetik. Fölállok és szó nélkül otthagyom őket.

És ha valaki nem így tesz?

Varga Viktória