Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚLIUS 3. A S7IM karcagi gépgyára Berekfürdőn társadalmi munkában üdülőt épített. Több mint 50 személy részére tudnak így a nyári hónapokban pihenést), kikapcsolódást biztosítani Fejlesztik a kistelepülések üzleteit A kistelepülések kereske- deCImi hálózatának három­éves fejlesztését kezdték meg Szolnok megye fogyasztási szövetkezetei. A megye ugyan nem tartozik az aprófalvas megyék közé, továbbá a ta­nyaközpontokban, a nagy­üzemi majorok környékén megközelítően negyvenezer ember él. Ellátásúikról je­lenleg 218 bolt, vendéglátó- egység gondoskodik. Az üzle­tek javarésze azonban el­avult, nem felel meg a mai igényeknek, felújításra, kor­szerűsítésre szorul. Erre a célra 68 millió forintot irá­nyozta^ elő. Az idén, a program első évében húsz és félmillió fo­rintot költenek az üzletháló­zat rekonstrukciójára. Az év végéig 14 ezer külterületi, kisközségi lakos ellátását ja­vítják. szellőháton felújítják, bővítik és hűtőbútorokkal látják el a vegyesboltot. Be­rekfürdőn négy élelmiszer- üzlet, bisztró és iparcikkpa- vilon öltözik új köntösbe, ki­cserélik az elavult gépeket, fJzótjiás kenyér üzemszerű készítésére kapott engedélyt az Egészségügyi Miniszté­riumtól a Tolna megyei Sü­tőipari Vállalat. A 20 száza- lék szójalisztet tartalmazó kenyér élettani hatását a szekszárdi és a pincehelyi kórházban vizsgálták az el­múlt hónapokban, s megáL­berendezéseket, kereskedel­mi hűtőbútorokat szerelnek fel. Tiszaigaron a korábbi szatócsiboltot élelmiszert és iparcikkeket egyaránt árusí­tó nagyobb ABC-áruház váltja fel. Szászberekén a jövőben hűtött hentesárukat, miréliitkészítményeket is vá­sárolhatnak a lakosok, a ve­gyesboltot kibővítik és hűtő­bútorokkal szerelik fel. A ti- szajenői Tüzép-telepen ce- menttárodó, növényvédőszer- ráktár épül, Tomajmonosto- rán pedig hídmérleget sze­relnek fel, s felújítják az építőanyag-raktárt. Az év vé­gére 29 felújított kisközségi illetve tanyai üzlet klínál majd nagyobb választékot az ott élőiknek. A három év alatt • megoldandó! üzlethálózat- korszerűsítésre és fejlesztés­re társadalmi akciókat is szerveznek a helyi tanácsok, intézmények, a hazafias nép­front támogatásával. Több helyen célrészjegy vásárlásá­val is hozzájárulnak a mo­dernebb üzletek kialakítá­sához. kenyér Paptítottráki hogy ebből cu­korbetegek is többet fo­gyaszthatnak, mint a másfaj­ta kenyerekből. A szójalisz- tét az iregszemcsei takar­mánytermesztési kutatóinté­zet adja a sütőipari vállalat­nak, mé|gpedig olyan általuk nemesített fajtából őrölve, amely különösen alkalmas emberi fogyasztásra. Termelők kínálják 57 településen Nyári zöldség- gyiimölcsvásár A megyei tanács kereske­delmi osztályának felhívásá­ra a helyi tanácsok a megye 57 településén 140 értékesí­tőhelyet jelöltek ki. A közte­rületfoglalási díj nélkül ki­jelölt helyeken termelők árusíthatnak zöldséget, gyü­mölcsöt. A helyi tanácsok mindenütt a forgalmasabb utak mellett, nagyobb nyári forgalmú területeken, teszik lehetővé, hogy a termelők maguk árulják portékáju­kat. Szolnokon például a Híd ABC, a kertészek boltja, va­lamint a külső, de nagy for­galmú városrészekben, a Munkás, a Vosztok, a Bajtárs ABC előtt és a MÁV-strand, a Damjanich uszoda és a ti- szaligeti fürdő előtt árusít­hatnak zöldifélét és gyümöl­csöt Töröksizentmiklóson, Mezőtúron. Túnkevén, Tisza­füreden, Karcagon és Abád- szalókon a strandok bejára­tánál lesz helyük a terme­lőknek, s néhány forgalma­sabb út mellett. A legtöbb termelőt Karcagon és Tisza­füreden várják, részben a nagy átmenő forgalom, rész­ben ai kemping és a berek­fürdői látogatók jobb ellátá­sa érdekében. Valamennyi településen a helyi tanácsok adnak részle­tes felvilágosítást, útbaigazí­tást azoknak a kistermelők­nek, akik maguk akarják ér­tékesíteni terményeiket. Vasbaba A ház előtt bámészan me­redt az égre egy göcsörtös ágú almafa. Olyan volt, mint a szélütött ember, fele ép, fele száraz, mozdulatlan. A jobbik része még fagyöngyö­ket eresztett, siratta a szuva­sodó gallyakat. A szürke hán­csok között, a törzsén, egy katicabogár bukdácsolt. A fa alatt két kislány játszott. A szőkébbik vette észre a pety- tyest, odatette tenyerét a bo­gár elé és kántálta: szállj el, szállj el katicabogárka. Először úgy tűnt, a pety- tyesnek kedvére van a játék, majd megunhatta a gyerekek kárálását, elzümmögött. A kislány átölelte a fatörzset, hátralógaitta fejét, tátottszáj- jal nézett a bogár után. A katica eltűnt a sárguló vaj- almáikj között. A lánynak eszébe jutott a játék. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, aki bújni akar, bújhat, — hadarta majd megfordult és vaktában neki iramodott. Méternyit se lépett, belebot­lott a napon lustálkodó öreg macskába. A macska sértet­ten odébbsomfordált, csava- rintott egyet a derekán, far­kán, alamuszian leste a lányt. A gyerek újra nekieredt, megkerülte a lugast, a csene- vész adriai cserjéket, majd nagyot kiáltott: megvagy, te vagy a hunyó! A szemüveges kislányon, aki kényszeredetten kászáló­dott elő a bukszusbokrók közül, csipkeszegélyű kiskö­tő volt. Nem jár, Orsi, les­tél! — kényeskedett a má­siknak. Nem igaz, menj hunyni, oda a fához! — nyel­velt vissza a szőke. A szem­üveges odament a fához, ne- kitámasztotita homlokát az öreg fa kivanasodott törzsé- nek. Türelmetlen volt, tízig sem számolt, és már kiabált Is, mehetek-e már? Pedig Orsinak még fogalma sem volt arról, hogy hová búj­jon el. Beszaladt a baromfi- udvarba, de ijedten vissza­hátrált. mert Samu, a nagy tollú vad csendőrlktakas ne­kiterpeszkedett. Hová búj­jon el? A másik, Boglár meg újra kiabált: aki bújt, bújt, aki nem, nem ... Orsi lesza­ladt a vízpartra, becsörtetett a nádasba és leguggolt, hogy a feje se látsszon ki a kard- levelék közül. Boglár először az orgona­bokrokat hajtotta szét, bele­sett a tyúkólba, megnézte az oldalra billent vashordót. Orsi sehol. Körbeszaladta a házat, széthányta a fásfészer lomjait, semmi. Már éppen kiabálni akarta, hogy szabad a gazda, hogy feladja a játé­kot, amikor meghallotta Orsi hangját a vízpartról. A holtág homokján egy vöröses barna, bumfordi, ba­baformájú valami feküdt. Mi ezs? — selypítette Boglár, amikor meglátta. Én talál­tam a nád között, az enyém. Babai, vasbaba — mondta. Tényleg baba, csodálkozott a másik, csak sáros, homokos. Fürdessük meg. Jó! Bepelen- kázzuk! Beletesszük a kisko­csiba! Jó! Varrunk neki ke­lengyét. Jó! Orsi fölszaladt a házhoz, a kimustrált babakocsiért. Amikor lefelé zötyögtette a vízpartra, Samu megint ne- kiitápászkodott, vészjóslóan ráikukorékolit a gyerekre. Hosszan cifrázta, mintha szi­réna szólna. Hozd le a lajvórt is: Megfürdetjük! Jóóó!? Boglár a fürdőkesztyűt is lelopta a vízpartra, meg a sampont, a szappant, a tö­rülközőt is, hogy a vasbaba kedvére legyen minden. Köz­ben Orsi lement a mólóra, hogy vizet merjen a lavórba. Lusta, sanda nézésű potykák, meg ravaszszemű csukák na­poztak szinte a víz színén. Elbámészkodott rajtuk, de Boglár már kiabált. Gyere, fürdessük meg szegényt, csu­pa kosz, a szeme se látszik! Orsi tápászkodva cipelte fel a vizet. A féllábú, öreg halőr elő­ször csak messziről leste a lányokat, gyönyörködött ben­nük. Ilyen szép kis unokáim lennének nekem is. ha nem mellettem robban fel az a rohadt srapnel, morogta. Az­tán látta, hogy az egyik kis­lány újra leszalad a vízhez egy vödörrel. Még majd be­lefulladnak, hol az anyjuk? Tiszaföldváriak rendezték — a Blikkben tője így summázta az elő­készületek idején végzett munkát s a három nap ese­ményeit: — A vándorgyűlés prog­ramját kézenfekvő módon arra építettük, hogy a kör­nyék gazdag közérdeklődés­re számot tartó karszt ob jék- tumokban: több túra indult az odorvári hasadékbarlang- ba és a Hainóczy-barlangba is. Az utóbbi volt az egyik helyszíne a Marcell Lou- bens Kupa versenyeinek. Ez egy összetett ügyességi ver­seny, különböző feladatokkal nehezítve. A vándorgyűlés tudományos — ha úgy tet­szik: elméleti — programját négy. elismert kutató elő­Odasántikált a krumpliföld szélén a gyerekekhez. Hát tik meg mit csináltok itt, dörrent rájuk tettetett harag­gal. Orsi a szájára tette a kezét, pszt... Balázs bácsi, alszik a vasbaba. A halőr ekkor látta meg, mi fekszik a kocsiban. Olyan hirtelen fordult meg a műlába körül, hogy majd leszakadt a comb­ja. Először a forróság öntötte el, majd hirtelen kiverte a hideg, reszketett egy sóhaj- tásnyi perc alatt, mint annál a másik folyónál, ahol ott­maradt a lába is. Tompár bugyborékolt ki száján a szó, mint betört hordóból! a rom­lott bor. Orsi, Boglár, gyér- J tek. gyertek utánam, hoztam nektek valamit, próbált odább araszolni . A gyerekek durcásan rán­gatták a váltakat, nem men­nek, pszt... ne kiabáljon Balázs bácsi, alszik a vasba­ba. Az öreg tehetetlenül rágta a szájaszéléfi majd megérez­te, hogy csak a játék segít. Tényleg; mondta, csendben legyünk, menjünk innen, ne­hogy felzavarjuk, mert tény­leg alszik, nehogy hozzányúl­jatok, mert fölébred! Gyer­tek, amíg alszik menjünk el a boltba, vegyünk neki cukrot! A két lány hirtelen közre­kapta az öregembert, aki sű­rűn nyelte a nyálát, szipogott hozzá, és elindultak. Az ócs­ka babakocsiban, a csipkés­szélű kiskötővel betakarva aludt a vasbaba, egy rozsdás, szárnyas akna. Tiszai Lajos adása alkotta. Emellett be­számolók hangzottak el, s természetesen mód volt az egyéni eszmecserére. Utóbbiak jelentőségéről csak annyit: a törökréti ván­dorgyűlésen részt vettek a hazai karszt- és barlandku- tatás ismert személyiségei: a megnyitót Böczker Tivadar, az MKBT társelnöke tartot­ta, jelen volt Hazslinszky Tamás főtitkár is, bekap­csolódott a munkába Gádo­ros Miklós (a távvezérléses észlelések szakembere), Cser Ferenc (a cseppkőnövekedés­sel foglalkozik) és mások. Adamkó Péterrel- a Buda­pest Rózsadombi Kinizsi SE barlangászainak vezetőjével rövid beszélgetésre ültünk le. Az általa vezetett bar­langász teamnek a nevéhez fűződik az utóbbi évek leg­jelentősebb, szenzációszámba menő felfedezése. A József - hegyi barlang bejárata lakó­telep-építés közben került napvilágra — az általuk ed­dig föltárt járatok hossza meghaladja a 2200 méterfis a barlang képződményeinek különlegességeiről elég le­gyen annyit megemlíteni, hogy akadt olyan „tőkepén­zes” külföldi érdeklődő, aki egyszerűen meg akarta ven­ni az egész barlangot. Még egy adalék ehhez a —meg­lehetősen nagy publicitást kapott — barlanghoz: itt ta­lálható a világ legnagyobb hidrotermális hévize formál­ta terme. Magáról a törökréti ren­dezvényről Adamkó Péter így fogalmazott: — Gyönyörű a környezet, a „külvilágtól” izoláltan zaj­lanak az események, a tá­bor helyét is jól választot­ták meg. Arról pedig, hogy milyen egy mai magyar barlangász helyzete, így szolt: — Köztudomású, hogy a barlangászat nem költség- mentes szenvedély. A föl­szerelések méregdrágák, ha egyáltalán hozzájuk lehet jutni. Az itt jelenlevők kö­zül elég sokan meglehető­sen sajátos helyzetben va­gyunk: különböző alpinista technikával dolgozó gazda­sági munkaközösségek tag­jaiként, állványzat nélkül, magasban végzett munkával teremtjük elő a pénzt, ami a barlangászfelszerelésekre kell. A munka és a szenve­dély végül is jól kiegészíti egymást. * E sajátos — és nagyon stílszerűen rendezett — ván­dorgyűlés egyike volt ama ritka alkalmaknak, amikor a hazai karszt- és barlang- kutatók találkozhattak egy­mással. Kezdők ismerkedhet­tek meg ..profikkal”, közép- iskolások ismert tudósok­kal, szaktekintélyek pillant­hattak be mások munkájába — és így tovább. Mindennek előfeltétele és kerete a ti- szaföldvári csoport munkája volt. Vágner János fotó: Tarpai Zoltán Miközben az ember kibúvót keres néha a toga is bánja... Pillanatkép a hasadékbarlang bejáratánál A címben és az alcímben szereplő nevek összefüggése némiképp magyarázatra szo­rul: hogy kerül az Alföld kellős közepén található te­lepülés kapcsolatba akarszt- és barlangkutatással? A do­log korántsem rejtélyes: a tiszaföldvári Hajnóczy Jó­zsef Gimnáziumban több évtizedes hagyományai van­nak a természetjárásnak, ku­tatásnak, a gimnázium név­adójának nevét kapta a diá­kok által 1972-ben felfedezett barlang, s jó néhány éve eredményesen működik a Hajnóczy József barlangku­tató csoport, a Magyar Karszt és Barlangkutató Tár­sulat — a továbbiakban MKBT — egységeként. Az MKBT — noha mun­kájának jelentős tudomá­nyos súlya és nemzetközi hí­re van — nem tartozik a sokat emlegetett, közismert szakmai egyesületek közé. Pedig egyik jogelődje a Magyarhoni Földtani Társu­lat Barlangkutató Bizottsága egy híján 75 évvel ezelőtt alakult, s már 1913-han ki­adták a két oyelven megje­lenő Barlangkutatás című folyóiratot. A déli Bükk egyik külön­leges szépségű pontján, a Törökréten ütött tábort a múlt hét utolsó három nap­jára az MKBT mintegy 250 tagja, hogy részt vegyen a társulat vándorgyűlésének eseményein. A vándorgyűlé­sek hagyományaihoz tar­tozik — többek között —, hogy minden évben más-más helyszínen rendezi meg a társulat egyik csoportja. Az idei rendezőkre, a tiszaföld- váriakra, azért esett a vá­lasztás, mert az ódorvári Hajnóczy-barlang feltárását, kutatását évek óta eredmé­nyesen folytatják, s a kör­nyék bővelkedik természeti szépségekben, számtalan le­hetőséget kínálva a filmfel­vevő- vagy fényképezőgép­pel „vadászni” akarók szá­mára. Varga Csaba, a tiszaföld­vári gimnázium tanára, a barlangkutató csoport veze­Megnyitó az Odor-hegy lábánál Varga Csaba és Adamkó Péter II Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat vándorgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents