Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
1984. JÚNIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezet központi pincészetében ilyenkor is akad munka. Vizsgálják a borok minőségét, eladásra fejtik a fehér borokat. A 16,5 ezer liter befogadására alkalmas pincészetben 4 fajta bor került a hordókba. Az ágazat évi bevétele mintegy 18 millió forint. Fotó: T. Z. Barátsági gyűlés a Cukorgyárban Tegnap délután a Szolnoki Cukorgyárban magyar— lengyel barátsági gyűlést rendeztek, amelyen az üzem dolgozói vettek részt. A barátsági gyűlésen Edward De- bicki, a lengyel kulturális és tájékoztató központ igazgatója tartott tájékoztatót a lengyel társadalom elmúlt 40 évéről, valamint a lengyel— magyar gazdasági kapcsolatokról. Szállítmányok terven felül Tisza Cipő export a Szovjetuniába Megtetézi idei szovjet exportját a martfűi Tisza Cipőgyár. Eredetileg 1 és negyedmillió pár lábbeli szállítására kötött szállítási megállapodást a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat útján. Az igény azonban növekedett, belső átszervezéssel és különböző műszaki intézkedésekkel a tervet félmillió párral várhatóan túlteljesítik. Az idén 1 és háromnegyedmillió pár martfűi termék kerül a Szovjetunióba. Az exploit szállítmányok zömét divatos női szandálok és női félcipők teszik ki. A többletvállalás nagyobb része is női szandál, ezenkívül új termékként 100 ezer pár meleg, béléses PVC gyermekcsizmát gyártanak szovjet megrendelőknek. Túl a mélyponton Zománcozás helyett teáskanna Hosszú távú kooperációs kapcsolatokra törekszik a jászapáti Vas- és Zománcipari Szövetkezet A jászapáti Vas. és Zománcipari Szövetkezet központi telephelyén a korábban megszokott nagy zaj helyett üres műhelyek fogadtak. A forgácsolóban már csupán a takarítónő eszközeit őrizte a kulcsra zárt ajtó, csak a tmk-műhely gépei voltaik eredeti helyükön. Közöttük egy ember serénykedett, ő sem a gépeken dolgozott. Éppen aznap költözött a tmk is a külső telephelyre. A központi telephelyen a lakóházakból, istállókból átalakított, és részben bérelt ütött-kopott épületek között a járatlan ember nehezen találja az irodát. Hétfő délelőtt a vezetői megbeszélés után Borsos Árpád, aki szeptember óta tölti be az elnöki tisztséget, elégedetten, összegezte a tárgyallást. — Mindenki tudta, mi a feladata, volt elképzelése, nem kellett győzködni, úgy érzem kialakult egy együtt dolgozó csapat. Erre pedig nagy szükség van. mert az idén szeretnénk kikerülni az alacsony hatékonyságú üzemek közül. Miről tanácskoztak a vezetők? A 40 órás munkahét előkészületeiről, az^Alu- míniumárugyárral szűkülő, a Hűtőgépgyárral bővülő kooperációs kapcsolatokról, a teáskannagyártás megkezdéséről, az új formájú „Szöcske” típusú tricikli prototípusáról és áráról egy másik fajta tricikli gyártásáról, az intézkedési terv időarányos teljesítéséről, a Geofizikai Kutató Intézetnek szánt doboz készítéséről és az ezzel kapcsolatos elektronikai profil meghonosításáról, a prémiumfeladatokról és a jelenlegi kitelepülésről. • A vezetők azon fáradoznak, hogy a megszűnt zománcozás helyett saját termékkel jelenjenek meg a piacon, hogy legyen valami, ami .kimondottan csak a szövetkezeté. Ez különösen a jászkisérieknek szívügye, a több mint 30 éves zománcozás elvesztését ők fájlalják a legjobban. A vezetői megbeszélés után is a legtöbb szó a zománcozásról esett. A szövetkezet veszteségesen gyártotta a háztartási edényeket és a füstcsöveket, hiába költöttek 1980-ban 5 millió forintot a kemencék féliújítására. A technológia elavult maradt, növekedtek a fűtőolaj- és az alapanyag- árak, a minőségi hibák következtében pedig a szövetkezet árai nem tudták őket követni. Például egy 15,6 forintos félliteres lábast 28 forintért állítottak elő. A tavaly márciusi küldött- gyűlés úgy határozott, hogy a zománcpzást meg kell szüntetni. A kiséri telep azáenyolcvanhét dolgozójának rövid idő alatt munkát kellett keresni. A Hűtőgépgyárba utaztak ötvenen, húszán Apátiba jártak át, az otthon maradottak részére gyorsan kooperációs munkát hajtottak fel. A termékszerkezet-váltás és a bizonytalanság miatt mintegy hetven dolgozóval csökkent (főleg Jászkiséren) az elmúlt évben a létszám. Tavaly július 1-től megszűnt a zománcozás és a veszteséges első félév után sikerült 2,9 millió forintos nyereséggel zárni az _ évet. A vezetők és a dolgozók között a hangulat bizakodó, ez tapasztalható a szövetkezet új üzemcsarnokában is. Két hete kezdték a kitelepülést, szakaszosan vették birtokukba az ezer négyzetméteres épületet, még nem szokták meg a nagy méreteket és a világosságot. Nyitrai István forgácsoló aznap állította be a gépét, idegenkedett a nagy zajtól, amit a szomszédos présgépek csaptak, mert odabent külön helyiségben dolgozott. A sárga vázas gyermektriciklin már ütemesen ment a hegesztés, fúrás, összeszerelés, özv. Molnár Józsefné két év tize te dolgozik a kazettákkal és a triciklikkel, 3600 forintot visz haza havonként, a szövetkezet múlt évi gondjait pénztárcája alig érezte meg. A műanyagüzemben alumíniumedények füleit öntötték az asszonyok, legtöbbjük a j,iszk,iséri telephelyről járt at, most tanulták a munkát. A jászkiséri telephelyre éppen műszakváltáskor értünk. Pillanatok alatt ösz- szeverődött a két váltás, és ia zománcozás említésére felforrósodott a levegő. A tevékenység megszüntetésébe még mindig nem nyugodtak -bele az emberek, közel, egy év után is annak jogosságát firtatták. Bozsik Károly indulatosan beszélt arról, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a partnerek miatt. Az autóhű- tő-keretek gyártása a Hűtőgépgyár részére ugyan biztos, de nem úgy az Alumí- niumárugyár megrendelése, a Compack által ígért teáskanna-megrendelés is késik. Valamikor kétszáznegyvenen voltak, ma százheten dolgoznak Kiséren, némelyikük ezer forinttal is kevesebbet keres, mint egy évvel ezelőtt. (A dolgozók jól kerestek, míg a szövetkezet adósságban úszott!?) A kemencéktől megszabadult teremben keményítőt csomagoltak az asszonyok nagy papírzsákbód kis zacskókba. A negyedik negyedévben a szövetkezet ott szeretné megindítani a formatervezett teáskannák gyártását. Nagy Ferenc telepvezető is ezt sürgette. — A zománcozásnak hagyománya volt nálunk, országos jelentőségünket most teljesen elveszítettük. Addig nem nyugszanak meg a kedélyek, amíg a teáskannagyártás meg nem kezdődik. Utána talpra fog állni ez a telephely is. Az első negyedévben tovább javult a szövetkezet gazdálkodása, egyszerre több területen léptek előre. Jövedelmező és hosszú távú partnerkapcsolatok kiépítésén fáradoznak. Lukácsi Pál Merre tovább, nagyvállalkozás? Szabálytalan jegyzőkönyv egy párttitkári értekezletről zerencsére csak a környezet, nem pedig a hangvétel volt idilli azon a másfél napos országos eszmecserén, amelyet a minap tartottak a vegyipari nagyüzemek pártbizottsági titkárai, a szolnoki folyóparton, a Tiszamenti Vegyiművek üdülőjében. Manapság, a gazdasági reform továbbfejlesztése, a gyakorlat diktálta kérdések cselekvő megválaszolása, a párt munkastílusának a_z új követelményekhez igazítása megannyi teendőt ró az ipar pártmunkásaira. A hasonló tanácskozások célja tehát, hogy a kedvezőbb vagy nehezebb pillanatnyi helyzet, a konkrét gazdaságpolitikai körülmények, az adott helyen kialakított testületi állásfoglalások és megannyi egyéb tényezők formálta nézetek itt — vagy itt jß — ütközzenek. Ahelyett például, hogy a konfliktust hordozó témák — mindenki által eggyel „feljebb” passzolva — végül afféle egységcsomagban szükségszerűen a kormányzat asztalán kössenek ki. Nehéz lenne eldönteni, hogy az összejövetél tartalma, hangvétele szempontjából könnyébbség avagy teher volt-e azon tény, miszerint az egybegyűltek semmiféle hivatalos kötelékkel nem függtek egymástól, önállóan gazdálkodó vállalatok önálló munkára is képes pártbizottságainak titkárai voltak Ott. Magának a szervezőnek, a Vegyipari Egyesülés párt- alapszervezetének sincs semmiféle koordinációs feladata, a tanácskozást egyszerűen az időszerű politikai teendők ismeretében verbuválták egybe. Pusztán azon ténynek a felismeréséről van szó, hogy odahaza elsősorban az adott város, megye teendőire összpontosítva kapnak tájékoztatást, így a párttitkári értekezlet főképp a szakmailag orientált, első kézből való ismeretek és vélemények kicserélésének . fóruma. Vigyázat: a két szempont semmiféle erőszakolt rangsorteremtő kísérletet nem képes elviselni; nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. A Tiszamenti Vegyiművek igazgatójának vitaindítója jó alapot is adott az alkotó eszmecserére. A vállalat is vállalkozás — hangoztatta a többi között —, az állam gazdasági vállalkozása. Most, amikor a reform továbbfejlesztése a közgazdasági és jogi eszközökkel való irányítást, a közvetlen beavatkozások számának csökkentését is diktálja, arra is hásznos vigyázni, nehogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket. A válságágazatok megsegítése nem magyar és nem is mai találmány, körülbelül azóta szokás, amióta a gőzgépet feltalálták. Az ilyesfajta beavatkozás kétségkívül nem kevésbe kerül, de még drágább volna teljes ágazatokat „leülni” hagyni — mondotta az igazgató, igazán nem hazabeszélve, hiszen a TVM-nek nincsenek ilyen gondjai. De azt is hozzátette, hogy „az úgy is megsegíti az állam, rpert az ő vállalkozása vagyunk” című szemlélet helytelen. Semmilyen rendelkezés nincs arra, hogy egy cég ne gyártson csúcsterméket, megfelelő garanciák mellett ne kapjon hozzá hitelt egyszóval ne igyekezzék és ne tudjon elsősorban önerővel kitömi a bajból. Ennek készsége vállalati magatartás és önismeret kérdése is. Mindig voltak és vannak gazdaságpolitikai fő célok, ám létkérdés, hogy ezek ne váljanak pusztán divattá. Volt nálunk már termékszerkezet-váltási, minőségjavítási, valamint fokozott ösztönzési korszak, amint ma éppen o vállalkozás idejét éljük. Nos, ezen követelmények egyike sem csak akkor volt követelmény, amikor kiírták a táblára. Az adott konkrét állapotnak megfelelően előtérbe helyezni egy másikat, olykor együtt alkalmazni őket, mindenkinek lehetősége és kötelessége volt, s ma is az. Jószerével rímelt erre a Központi Bizottság munkatársának hozzászólása. Elemzőén foglalkozott azzal, hogy az átlagot meghaladó fejlesztési, bérezési és egyéni lehetőségeknek a legjobban gazdálkodó vállalatoknál kellene lennie. A tétel akkor is igaz, ha a jelenlévők kapásból megannyi példát citálhattak, ahol ez nem mindig érvényesül még a gyakorlatban. Jelen helyzetünkből fakad, hogy a gazdaságot — mint valaki megfogalmazta — kézi irányításra fogtuk, s gyakorta olyan szabályozóknak kell, pontosabban kellene eleget tenni, amelyek a tervezéskor még meg sem születtek, ismertek sem voltak. Több mint rokonszenves, hogy az Ipari Minisztérium pártbizottságának titkára a vitában nem engedett a könnyebb ellenállás csábításának — hiszen talán egyszerűbb lett volna a másik tárcára hárítva azzal elintézni az ügyet, hogy „a köz- gazdasági szabályozókat nem nálunk, hanem a pénzügyben alakítják ki”. Ehelyett alaposan megokolva bizonyította, hogy az évenkénti vagy időnként még sűrűbb változtatásokról az illetékesek nem jókedvükben, netán valamiféle szeszélytől vezéreltetve döntenek. Hanem azért, mert a mai külgazdasági és belső nehézségek közepette maga a népgazdasági tervezés sem tud mindent precízen, mondjuk öt évre előre meghatározni. A megújulás készségéhez kétségkívül az is hozzátartozik, hogy lehetőség szerint a váratlant is várni kell. Abban meg a nagyüzemi embereknek volt igazuk, hogy ehhez a mainál részletesebb, alaposabb, rendszeresebb politikai információ lenne szükséges, amit a hasonló értekezletek csak részben pótolnak. Egyikük úgy fogalmazott, hogy a helyi tájékoztató fórumok egy része legfeljebb a Pártmunkás zsebnaptár szí!nv(>nalált üti meg. Azaz — bár a reform továbbfejlesztésének előkészületeit, az alternatívák kidolgozását széles körű társadalmi vita előzte meg — ebből a párt aktivistáinak egy része kimaradt. Meglehet: sokféle és nem is mindig szorosan összekapcsolódó dologról szólt ez a szabálytalan jegyzőkönyv, de hát teendőink is sokrétűek. Nos, a tanácskozás mondandója ugyancsak sokrétű volt. Jóleső érzés, hogy bizonyította: a vegyipar — ám remélhetően a többi ágazat is — túl van már azon, hogy a pártszervezet csak a népgazdasági, a szakmai vezetés pedig kizárólag a vállalati érdek letéteményesének képzelje magát. A közös célokért cselekedni is közösen kell. vállalati önállóság további növelésének közepette kivált 'fontos, hogy a párt- szervezetek is növeljék fel- készültségüket és készségüket az önállóbb politizálás^ ra. Ezáltal is fejlődő partnerségük, magasabb színvonalú együttműködésük ahhoz segít közelebb, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részét produkáló vállalatok gazdasági és politikai feltételei, mindannyiunk javára, tovább erősödjenek. R. T. J. A hűtőlánc nemcsak álom Az ÉKV növeli berendezéseinek számát Ügy tartják, hogy az ideális élelmiszer-forgalomhoz elengedhetetlenül szükséges a gyártó és a fogyasztó közötti hűtőlánc, hiszenmapon- ta vásárolunk könnyen és gyorsan romló árukat. A hűtőlánc néhány élelmiszer forgalmazásában már megvalósult álom, de akad még olyan termék, amely hűtőkapacitás híján a nyári melegben röpke órák alatt megromlik, eladhatatlanná válik. Ilyen például a tej, amelynek a boltok nyitása előtt két-három órával már az eladás helyszínén kell lennie, és ez a pár óra gyakran elég a savanyodáshoz. A legnagyobb bolthálózattal rendelkező megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat igazgatójától, Polgár Istvántól kapott információink szerint az ÉKV az országos átlagnál jobb hűtő- kapacitással rendelkezik. Ezt bizonyítandó egy példa: a szolnoki 1-esben két sziget- hűtőgéD. három önkiszolgáló hűtővitrin és ugyanannyi hűtőpult biztosítja a romlandó élelmiszerek minőségének megóvását. Az 1-eS és az Aranykanna ABC egy-egy tíz köbméteres mélyhűtőkamrát is üzemeltet, amelyekben az állandó mínusz huszonnégy Celsius-fok lehetővé teszi a primőr áruk több napos raktározását is. A vállalatnak egyébként összesen 109 ezer liter mélyhűtőtere van, és a kamrák némelyikét egy újítás bevezetésével az aggregátorok bizonyos átalakításával fagyasztóvá alakították át. A mélyhűtőkön kívül 768 ezer liter hűtőtérrel rendelkezik az ÉKV és az energiaköltségek ismeretében állíthatjuk, hogy nem csekély anyagi megterhelést jelent a vállalatnak a hűtőkapacitás fenntartása. Mindezek ellenére évről évre bővíti a hűtőterét, egy esztendőben félmillió forintot fordít a fejlesztési alapjából az élelmiszerek minőségmegóvására. Az igazgató nem is tagadta, hogy Szolnokon a komkur- renciaharc késztette az ÉKV-t a hűtőkapacitás kiszélesítésére, amelynek nyilvánvalóan a vevők élvezik a hasznát. A forgalmazott élelmiszerek harminc százaléka hűtőigényes, magyarán minden forgalmazó köteles hűteni a tejet, tejterméket, a mirelitet, a vágott baromfit, valamint a hús- és töltelékárukat. Mint már szó volt róla, a tejen kívül minden egyéb hűtésre kötelezett termék hűtőláncon jut el a fogyasztóhoz, különösen „kényesek” a gyártók és a kereskedők a hús minőségére. A Tejipari Vállalat is megteszi a kötelességét, mert úgynevezett termosz gépkocsikon szállítja a tejet a boltokhoz, arról már nem ő tehet, hogy a nyitásig eltelt időben a hirtelen érkező nyári kánikula miatt évente ötször-hatszor eladhatatlanul savanyú leslz a tej. A kérdésre tehát, hogy a hűtőlánc álom-e csupán, nyugodtan felelhetjük, hogy nem, és mind kevésbé lesz az. — bendó —
