Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

1984. JÚNIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hétfőtől nyári színház a múzeumudvarban Marika elkárhozása és megtérése Naiv történet a középkorból, sok zenével „Itt a Magyar Rádió szolnoki stúdiója...” A hét minden napján, a 222 méteres középhullámon Színes gombostűfejek je­lölik a folyosón elhelyezett térképen azokat a helyeket az országban, ahonnan ér­kezett hallgatói levél a stú­dióhoz. Az Alföld középső vidékén — Szolnok közép­pontból 80—100 kilométeres körzetben jók a vételi lehe­tőségek — sűrűbben tömö­rülnek az apró gömböcskék, de a Dunántúlon, délen, az ország észak-keleti csücské­ben, sőt a határon túl is ta­lálható jó néhány. — Becslések szerint az adókörzetben 100—120 ezren hallgatják rendszeresen mű­sorainkat — magyarázta Pál- réti Ágoston főmunkatárs, vezető szerkesztő. — A hoz­zánk érkezett levelek, visz- szajelzések arra vallanak, hogy a legtpbben Szolnokon állítják készüléküket a 222 méteres középhullámra, vagyis a megyeszékhelyen a legnépszerűbb a stúdió. En­nek egyik oka az, hogy so­kan még a „vezetékes kor­szakban” megszokták adása­inkat, hűek maradtak hoz­zánk. A Magyar Rádió szolnoki stúdiója tavaly volt har­mincéves. A születésnapot szerényen ünnepelték, s ahogy az lenni szokott, az­óta is a megszokott rend­ben, tempóban folyik a mun­ka. A hét minden napján az 1350-es frekvencián megszó­lal az ismert szignál — „Ál­tal mennék...” — és kezdő­dik az adás. Heti tizennégy órában jelentkeznek, mely­ből kettőt szlovák, illetve ro­mán nyelvű nemzetiségi ösz- szeállítás tölt ki. Az anya­gokat tizenkét újságíró, va­lamint a közel félszáz kül­ső munkatárs készíti. A szol­noki riporterek interjúit, portréit a központi adókon is sugározzák. Ezzel a lehető­séggel, amely egyben kelle­mes kötelesség is. szívesen élnek az újságírók. — A krónika és a zenei összeállítások mellett igen kedveltek a magazin mű­soraik. Nyáron a vakáció, a szabadságok idején minden bizonnyal növekszik a hall­gatók száma. Milyen érde^ kességeket kínál a stúdió^ azoknak, akik a rádió mel­lett töltik szabadidejüket? — Igyekszünk műsorain­kat úgy szerkeszteni, hogy mindenki megtalálja benne a kedvére valót, divatos kife­jezéssel szólva. rétegspeci­fikus műsorpolitikára törek­szünk. Természetesen több lesz a szórakoztató és a szol­gáltató elem műsorainkban. Próbálunk ötleteket, javas­latokat adni a szabad idő tartalmas, eltöltéséhez, figye­lemmel kísérjük az üdülő­körzetek életét, bemutatunk olyan embereket, akiknek A Jászkunság 1984. évi 2. száma a napokban jelent meg. A folyóiratban fő he­lyet kapott Diplomások Szol­nok megyében című, sok­rétű statisztikai adatokkal indokolt, részletes és elemző írás. szerzője dr. Vincze Sán­dor. Érdeklődésre tarthat számot dr. Nagy Rózsa Szol­nok megye társadalomszer­kezetének vizsgálata a Hor­thy-kor szakban a negyvenes évek elejéig című tanulmá­nya, mely tüzetes vizsgálat alá vonja ez időszak társa­dalomszerkezetét, bő sta­nem gond az, hogyan töltsék el a hétvégét. Nyáron sincs mindenki szabadságon, ott leszünk mikrofonjainkkal a betakarítási munkáknál is. — Előre pillantva, mi­lyen feladatok állnak a szol­noki stúdió előtt a jövőben? — A távlati elképzelések szerint a hetedik ötéves terv elején induló szegedi körzeti stúdió munkába lépésével a szolnoki adó városi lesz. de természetesen besegít az új stúdiónak és a fővárosinak is. Ezenkívül szerepet szán­nak nekünk a helyi kábel- televíziós adás kimunkálásá­ban is. A heti műsoridő jelentős hányadát — körülbelül 40 százalékát tölti ki a mu­zsika, önálló zenei program­ként vagy pedig a magazi­nok elmaradhatatlan betét­je, színfoltjaként. A stúdió zenei szerkesztőjét. Kutas Jánost a környező megyék muzsikus berkeiben jól is­merik. Magnetofonjával je­len van minden jelentős ese­ményen, a szimfonikus ze­nekari találkozótól a dzsessz- koncerten át a pávakörök bemutatójáig. Nehéz lenne számba venni mindazt a ha­talmas anyagot, amely ér­tékes archívumát alkotja. — A zenei szerkesztőnek egy vidéki stúdiónál kettős szerepe van — mondta. — Lankadatlanul figyelemmel kell kísérnie a helyi ama­tőrök munkáját, szigorú esz­tétikai mércével mérni, és az arra érdemeseket pedig bemutatni, szereplési lehe­tőséghez juttatni. Ez csak úgy megy, ha az ember mindenütt ott van, minden­kit ismer. A másik feladat- a műsorokhoz megfelelő ze­ne kiválasztása. Nem kedve­lem a kimondottan poén mu­zsikát — ha strandról szólt a riport, mindenki a Pan­csoló kisgyereket várja —, hangulatában kapcsolódjék az elhangzottakhoz, ne le­gyen vele ellentétes. — A szolnoki rádió egyik legnépszerűbb műsora a Szerkesztik a hallgatók, amely az évek során szinte összeforrt Kutas János ne­vével. Ha jól tudom, már túl van az ezredik adáson is. Melyik számot kérték a legtöbbször? — A műsort nem én kezd­tem, de jövőre húsz éve lesz, hogy vezetem, és való­ban átléptük már az ezret. A legtöbben az Echo együt­tes Gondolj majd rám című slágerét szerették volna meg­hallgatni. Amikor az ország­ban még csak kezdték meg­ismerni a dalt, akkor már nálunjl régi slágernek szá­mított. Az amatőrök közül az Integrál Ne bánd, illetve a Fantom együttes Távolo­tisztikai adatok és értékelés közreadásával. Figyelmet érdemel Varga Béla Nehéz napok című, do­kumentumszámba menő írá­sa, mely visszaemlékezés az 1944. márciusi állapotokra, a szolnoki gettóban történt eseményekre. Folytatódik a Tiszafüred város szerepkö­rének múltja és jelene című. dr. Vadász István tollából megjelent tanulmány, mely a II. részt hozza és folyta­tása az előző számban meg­jelent írásnak. dóm című szerzeménye is nagyon sokszor hangzott el az adón. A stúdió egyik szobájá­ban nagy munkában talál­tuk Dalocsa Istvánt. A vá­góasztalnál „szabta méretre” riportját. — A legjobban mindig azoktól a női riportalanyok­tól félek, akik nagyon ódz­kodnak a nyilatkozástól — mutat az előtte levő bagnó- szalagra. — Megbeszéljük előre, hogy mi a téma, za­varban vannak, egy épkézláb mondatot nem tudnak „ki­nyögni”, és tessék, amikor bekapcsolom a magnót, úgy mondja, hogy nem tudok közbekérdezni. Szerencsére nem is nagyon kell, mert szépen, lényegretörően fogal­maz. — A riporter meg tudja-e szokni a mikrofont, elmú- lik-e a mikrofonláz? — Különböző mértékben de mindig jelen van, s azt hiszem, ez így jó. A ripor­ter akkor van igazán zavar­ban, ha érzi, nem eléggé ért a témához, vagy nem ké­szült fel úgy, ahogy kellett volna. A legrosszabb a „hi­vatásos’ ’ nyilatkozatával dől - gozni, aki másodpercre pon­tosan megszerkeszti mon­dandóját, abból nem enged, a riporter szinte felesleges is. A pályánk sajátosságából adódóan, az újságírótól el­várják, megkövetelik az uni­verzitást és azt, hogy part­ner tudjon lenni egy beszél­getésben, bármely témában. — A szombati — június 30-i is — adás élő, ez min­dig izgalmas feladat. A szer­kesztő Dalocsa István. — Valóban ez jelenti a szakma sava-bonsát, minden szerkesztő ezt szereti. Fenn­áll a bakizás lehetősége, ez az igazi profi rádiózás. Az első mondattól a elköszöné- sig nagyon kell koncent­rálni. — Mit ajánl a műsorból a hallgatóknak? — Hét harminckor hírek­kel lapszemlével kezdünk, a háziasszonyok hangos fotót kapnak a piacról, ezt sport- és kulturális ajánló műso­runk követi. Felhívjuk a kempingezők figyelmét a tiszafüredi új létesítmény avatására, beszámolunk az aratási előkészületekről, is­mertetjük az új munkaesz­közünkön, a telexen érke­zett információkat, riport­ban számolunk be arról a vizsgálatról, amelyre mikro­fonnal elkísértük a Köjál szakembereit. — Mindez — és még sok más egyéb a hét minden napián —■ a 222 méteres kö­zéphullámon. Tisztelet a szülőföldnek Tálas Ernő dalestje Ma este 7 órai kezdettel a jászladányi művelődési ház­ban Tálas Ernő, a stockholmi Királyi Opera lírai tenorja ad dalestet, zongorán kísér Kistéitényi Melinda, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola tanára. A szerenád hangversennyel a művész szülőfaluját kö­szönti. a dalik szárnyán „vé­gigviszi” hallgatóit Skandi­náviától a mediterrán tenge­rekig. A szolnoki múzeumudvar már harmadik alkalommal fogadja „csillagkupolái” alá Tháliát. Július 2-án jelképe­sen felgördül a függöny, s megkezdődik a Szigligeti Színház rövid — tíz előadás­ból álló — nyári „évada”. Az udvarba lépve a néző a középkori Nimvwégába érke­zik. Itt játszódik ugyanis az a történet, amelyet a Nimv- wégai Márika csudálatos ka­landjai egy kanördöggel cím­mel színre vitt, XVII. száza­di, Németalföldön született mirákulum mesél el. S mint ahogyan a középko­ri vallásos dráma e válfajára jellemző, Márika elkárhozá­sának és megtérésének naiv története is mesés, kalandos, mindvégig érdekfeszítő, cse­lekménye bővelkedik a bo­nyodalmakban. Tulajdonképpen ezért választotta Csizmadia Tibor, a darab rendezője is. — Ideális nyári produkció­nak tartom. — mondja. — A darabnak van valami izgal­mas, kalandos- naivitása, olyan amilyen talán ebben a világban már nem is létezik. Nem „súlykolja” a monda­nivalót , minden pillanatban szórakoztat. S ez óriási érde­me. A verses, másfél órás játé­kot csaknem mindvégig zene kíséri. A zene hangjaival kezdődik a történet is ... Márikát nagybátyja vásá­rolni küldi Nimvwégába. Es­teledvén a lány a városban lakó gonosz nénjénél kér szállást, ám az szörnyű rá­galmak kíséretében elutasít­ja Márika az árokparton ké­szül tölteni az éjszakát s szerencsétlenségére itt az Ör­dög bukkan rá. Mellészegő­Az idén, sorrendben immár 18. alkalommal, ismét meg­rendezi az Interkoncert fesz­tiváliroda a Bartók Béla mű­veinek tökéletesebb, hitele­sebb előadását szolgáló mes­terkurzust. illetve szeminá­riumot Szombathelyen. A július 20-tój; augusztus 5-ig tolató eseménynek Vas megye székhelye ezúttal már heted­szer lesz az otthona; tizen­egyszer a fővárosban tartot­ták. A világ minden részéről érkező hallgatók ebben az évben zongora-, hegedű, vo­nósnégyes-ka marazene-sza_ kon tanulnak, s olyan két- zongo.rás kurzust is szervez­nek, amelynek résztvevői ütőhangszeres művészekkel is próbálhatnak. A zongora­dik, elcsábítja, s ráveszi, hogy társaként férfiak meg- rontója, viszálykodások szí­tója, gyilkosságok okozója legyen. Cserébe a Hét. Szabad Művészet tudását adja a lánynak. Hét esztendeig tar­tó bűnös életének végül az az istenes, játék vet véget, amelyet elcsábítása színhe­lyén, Nimvwégában lát meg. S az ördög minden praktiká­ja ellenére Máriika megtér és újra megtalált nagybátyja kíséretében keresi bűnei alól a feloldozást. Röviden ennyi a történet, ám az előadás látványa sem mindennapi élményt ígér a nézőknek. A játék a múzeum három szintjén, az udvarra néző boltívek alatt, a korabe­li táblaképek stílusában je­lenik meg. — Az eddigi előadások mindegyike más-más adott­ságát használta ki az udvar­nak — jegyzi meg Csizmadia Tibor. A mostani előadás ta­lán kicsit „színházjellegűbb” lesz a korábbiaknál, ebben a szakot ebben az évben is Se­bők György zongoraművész, az Indiana Egyetem profesz- szora, Zempléni Kornél és Rohmann Imre zongoramű­vész — mindkettő a buda­pesti Zeneművészeti főiskola tanára — vezeti. A hegedű­szak irányítója Gertler Endre hegedűművész, a brüsszeli Zeneművészeti Főiskola pro­fesszora, a vonosnégyes-ika- marazene-kurzust Devích Sándor hegedűművész, a bu­dapesti Zeneművészeti Főis­kola tanára vezeti. A szemi­náriumon a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar műkö­dik közre. A hangszeres kurzusokat előadások, házikoncertek, nyilvános hangversenyek, ze­neműkiállítások egészítik ki. térben ezt a darabot viszont így tudtuk leginkább elkép­zelni. Az elképzelések bizonyára tetszésre találnak a nézők körében ,is, akik a. hétfői be­mutató után július 3-án, 4-én, 5-én, 10-én, 11-én, 12-én, 16-án és 17-én láthat­ják az előadást. A pronoló- got — amelynek szövege vé­gigkíséri a játékot — Tóth József mondja. Az Ördög, ké­sőbb Simon szerepében Baj- csay Máriát láthatja a közön­ség. Márika, később Emma szerepét Fazekas Zsuzsa for­málja meg. A további szere­peket Fekete András, Egri Kat-i, Takács Gyula, Roczkó Zsuzsa, Varga Károly, Árde- leán László, Horváth László Attila, Philippovich Tamás, Leviczki Klári és Mucsi Zol­tán alakítja A díszleteket és jelmezeket Kálmán László tervezte, a zenét. Darvas Fe­renc állította össze. Budapesten Újra megnyílik a zeneműtár Július 2-től, hétfőtől újra várja az érdeklődőket az Ál­lami Gorkij Könyvtár felújí­tott zeneműtára a Gorkij fa­sor 45. szám alatt. Budapest egyik legrégebbi közművelő­dési zenei gyűjteménye 35 ezer kottával, 7 ezer hangfel­vétellel, 3 ezer zenei könyv­vel és 45 féle hazai és külföl­di zenei folyóirattal áll az olvasók rendelkezésére. A könyvek és a kották kölcsönözhetők, a lemezek, magnószalagok, kazetták hallgatására korszerű techni­kai berendezések állnak ren­delkezésre, sőt, a hangfelvé­telek átjátszására, valamint a nyomtatott zeneművek fénymásolására isi lehetőség nyílik. V. Fekete Sándor A 2. szám Megjelent a Jászkunság — t. e. — fotó: d. g. Tóth József, Árdeleán László, Fazekas Zsuzsa, Varga Károly és Bajcsay Mária az előadás egyik jelenetében. (Felvételeink a próbán kész ültek) Nemzetközi Bartók szeminárium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents