Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
8 Irodalom, művészet 1984. JÚNIUS 23. ár én is úgy beszélek róla, mint a gyerekek. Nagyapának hívom, pedig az apám volt. Nagyapa, nagyapa, nagyapa — ez hallatszott az egész házban, ha betoppant hozzánk. A gyerekek mindjárt, köréje gyűltek, s ő ott állott a sok slaimpos kölyök között olyan netten, mintha skatulyából húzták volna ki. Fehér kamásni, fehér mellény, fehér zsebkendő a szivarzsebben, s kicsi fehér bajusz. A bajuszhoz járt még egy seritekefe. Miután a gyerekeket megcsókolta, a kefével helyére simította a bajuszát. A bonbont, a csokoládét, a marcipánt azután osztotta szét. Ekkor meg a gyerekek akarták megcsókolni, így mondtak köszönetét az édességért. Szerette őket, hagyta, mit tehetett volna. Aztán megint a bajusz igazítása következett. Nem mondok sokat, egy nap százszor is. Soha nem jött üres kézzel. Hát erre a szokására aztán ráfizettem. Mert neki csak egy gondolata volt: adni, adni, adni! A Helén- nek is csiak egy: kapni, kapni, kapni! Erre gondolt, míg nagyapa élt, erre, hogy meghalt. Eszébe sem jutott, hogy ketten vagyunk lányok, egyenlő joggal a vagonra. Mikor belebuktak a matrac- gyáriba, a tisztítószerüzembe, a bolgárkertészeibe, ahol elsősorban articsókát termesztettek, articsókát, aminek idehaza a hírét is alig hallották, akkor nagyapa állította őket talpra. Nagyapa és megint nagyapa és megint nagyapa! Mindig Helén volt erőszako • sabb, és mindig Helénék jártak jobban. Én a háttérbe vonultam, s ott szenvedtem a fejgörcseimmel. Ahányszor meghallottam, hogy Helén megint megfejte a nagyapát, annyiszor állott a görcs a fejembe. A vizes borogatás hasiznál leginkább. Frédy együtt hozta a borogatást a rossz hírekkel. „Az istenért, mi történt?” — kérdeztem, mikor a priznicet megláttam a kezében. „Mi történt volna, nagyapa kifizette Tibor váltóját, hogy a csődöt elkerülje.” Nem tehettem Szemrehányást nagyapának. Ö csupa szív volt, s ha látta, hogy valaki a családban bajban van, mindjárt kinyitotta a pénztárcáját. Nekünk is. adott, ha kellett, csak hát sakkal kevesebbet, mert Frédy százszor ügyesebben dolgozott. Ha Tibor egy színésznőre költi azt a tömérdek pénzt, akkor nem sajnálnám eny- nyire. Articsókára! A Helénnek sem tett volna rosszat, ha a férje megcsalja, jobbat érdemelt volna. Tibor nem az az ember volt, akire azt mondják, hogy nőbarát. Nem is tudom, mit mondjak róla, nem őrá haragszom én, hanem Helénre. Most látom, hogy Erédynek milyen igaza volt. Ha nem az érzéseimre hallgatok, ma öt házam volna, nem kettő. Mikor látta, hogy Helénék hogy szipolyozzák nagyapát, komolyan akarok beszélni veled, Lenke, mondta Komolyan. Ha ez így megy tovább, ebben a lépésben, elfolyik a vagyon, akármekkora. Én úgy sac- colom, hogy Tiborék öt év tiszta jövedelmét vitték el. Amit mi kapunk, meg amiből nagyapa élt — s az sem kevés —, az már a tőkét apasztotta. Nagyapa sem a régi már, kevesebbet költ, de kevesebbet is keres. Én ennek utánajártam, elhiheted, hogy így van, nem az ujjamból szoptam. Csak intettem, hogy hozhatja a borogatást. Az abroncs már szorította a homlokomat. Bement a fürdőszobába, megmártott egy törülközőt, kicslavarta, a kezembe adta. De látszott, hogy másfelé jár az esze. Hogy én nem fogadtam meg a tanácsát! Máig sem bocsátom meg magamnak. Bezzeg a Helén nem habozott volna, tiszta Szerencsé, hogy Frédy nem az ő kezét kérte meg. Hajszálon múlt, hogy nem így történt Ha ők ketten összefognak, koldusbotra juttattak volna, amilyen élhetetlen vagyok. Tulajdonképpen engem mindég a művészet érdekelt, segy szép előadási nagyobb örömet Szerzett, mint mikor a csődöt elkerültük. Ebben a mai világban az ilyen természettel persze nem lehet élni. Ez már majdnem öngyilkosság. Milyen okos volt szegény Frédy! És milyen jó emberismerő! Nagyapa igazi úriember, jószivű gavallér, bálványozza a családját, soha nem kérdez, a két vejét meg hülyének tartja. Csak figyeltem? hogy mire akar Frédy kilyukadni. Minket kétszer szanált —folytatta —, s a való helyzetet csak azért ismerte, mert megmutattuk neki a belégeket. Nem ő kérte. Becsületből mutattam meg. Azt hiszem, okmányok nélkül is el lehet intézni a dolgot, elhiszi ő bemondásra isi, hogy tíz- vagy húszezer pengő adósságom van, s ha nem segít, megverik a dobot. Nem igazság, hogy Tiborék több pénzt kapjanak tőle, csak mert rosszabbul bántak a pénzzel, mint _mi. Csinálunk egy kis hamis bukást, hogy egyensúlyba kerüljünk. — Nem záratom be magamat miattad — mondtam a borogatás alól. Eire is megfelelt. Az állam a családi ügyekbe nem avatkozik be. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálunk magunk között. S ha nagyapa megharagudna, akkor sincs komoly baj. A hülye, a szélhámos, a csaló én vagyok — mármint Erédy —, te pedig meg- engesizteled, te a lánya vagy, szeret, semmi pénzért nem rántana bajba, s minden marad a régiben. Alig fejezte be, az udvaron üdvrivalgásban törtek ki a gyerekek. Mindig így fogadtak nagyapát. Azt hiszem, akkor is szerették volna, ha nem halmozza el őket ajándékkal. A gyerekek megérzik az igazi szeretetet, s nagyapa igazán szerette őket. Szegény. Lett volna időnk kifőzni a tervet, hogy előálljunk vele, mikor belép a Szobába. Frédy ezt akarta, s erősen rábeszélt, erősen. Hajlottam is a szavára, de aztán mégis fölugrottam a díványról, s a borogatást földhöz csaptam. — Én ezt nem tehetem az apámmal! Helénnel Sem tehetem! Pedig Helént utálom! Nem és nem és nem! Földhöz vágtam a hamutartót, a kis vázát, amit Karlsbadból hoztunk, s a vánkosokat lehánytam a díványról a földre. Majd megvakultam, úgy fájt. a fejem. Nemsokára belépett nagyapa a virággal, amit nekem hozott, segy szivarral Frédy résizére. Sohasem jön üres kézzel. A küszöbön megállóit. — Csak nincs valami baj? — kérdezte. Beszélni kellett volna, elmondaná, amit Frédy a szájamba rágott. Olyan jól jött a kérdés, hogy jobban nem is jöhetett volna. De én hallgattam, nem vittek rá az érzéseim a csalásra Pedig hát ez volt az utolsó alkalom. Ezért is emlékszem olyan pontosan mindenre, ami ezen a délután történt Frédy várt egy darabig, aztán vállat vont, s kiment a szobából. Egyedül hagyott a nagyapával. Később megvallotta, hogy reménykedett, hátha megjön az eszem. Nem jöhetett volna meg az eszem, ha akartam volna sem. Nagyapa leült, egyszer csak látom, hogy sápadt, mint az elefántcsont. Igyekezett egyenesen ülni, tenyerét a gyomrára szorította, s egy kislsé kinyitotta a száját. Az ajka vérteden volt. — Bocsáss meg — súgta, s lassan kiment a szobából. Székrekedés kínozta. Amíg le nem intettem, Frédy gúnyolódott rajta, hogy ha két órát tölt nálunk, abból másfélét a klozetten kucorog. így volt, csakugyan így volt, elismerem, hogy az efféle betegség nem olyan tragikus, mint a tüdő vész vagy a szívbaj, de bele lehet pusztulni. Hiába unszoltuk, hogy utazzék Pestre, vizsgáltassa meg magát a legjSbb professzorokkal, makocskodott, nem akart. — Ugyan, fiam — mondta —, egy dugulás miatt akkora utat megtenni? Úgy tetszik, néha napokon át semmi nem volt. Sokszor úgy érezte, hogy a kedvező pillanat elkövetkezett. A családiban, a vendéglőben meg a bizalmasabb ismerőseinél egyszer csak elvonult. Volt, hogy jókedvűen tért vissza, de ritkán. Többnyire még sápad- tabbnak, még kimerültebbnek látszott. Legyintett, s hazament. Egy intelligens ember, hogy lehet ilyen makacs! A boncolásnál aztán- kiderült, hogy az ő betegségén pesti tanárok sem segíthettek volna, de még berliniek sem. A sizékrekedés a legkisebb tej volt De mégis, mindent meg kell próbálni. Nagyapa megbízott Steiner doktorban Azt mondta, őt senki úgy nem ismeri. Harminc évig együtt tarokkoztak, s a sörözőben isi nap mint nap találkoztak. Neki köszönhette nagyapa, hogy egy ideig reménykedhetett a gyógyulásában. Miután mindenféleképpen megvizsgálta, Steiner doktor a fogát is megnézte. Nagyapa elhanyagolta a fogait. — Ilyen fogakkal — mondta Steiner — az is megbetegszik, akinek vasból van a gyomra. Akkor tették azt a négy aranyhidat a szájába. Csak rágandolok ezekre a hidakra, az idegeim ösz- szetekerednek, a szívem majd kiugrik a helyéből. Egy borogatás a fejemre, egy a szívemre. Nagy átok, ha a<z ember érzékeny! Az ablakokat az inas kinyitotta, a levegő szabadon beáramlott, a zsaluik csak a fényt tompították. Tapintatos eljárás. Nem is volt semmi szag a szobában és semmi rendetlenség. A szőnyegen ott feküdt nagyapa két lakkpapucsia, olyan kicsi, mint egy gyereké. Mikor ezt a papucsot megláttam, a torkom összeszorult, s a könnyem eleredt Féltem a halottra nézni, félrefordultam, hogy erőt gyűjtsék,és sírtam, sírtam. Puszta véletlenből együtt jöttünk Helénnel. De hogy a papucs megríkatott, elfelejtkeztem róla, s mikor azt a nehéz szuszogást meghallottam, nem őrá gondoltam, hanem arra, hogy nagyapa talán nem halt meg. Asztmás vagy nagyon-inagyon szenvedő ember szuszogásia volt az. Legalábbis rám így hatott. Megfordultam, s azt hittem, hogy az eszemet vesztettem. Helén fél térddel az ágyra nehezedett, s a tomporát fordította felém, mely egyre rázkódott, ahogy rázkódott egész teste, s minden rázkódásnál vastagon felsóhajtott. Szóval fél térdével az ágyra nehezedett, bal kezével lefelé szorította nagyapa koponyáját, jobb kezét a szájában tartotta. — Helén! — kiáltottam. — Megfojtod ! Hátrapdllontatt a válla fölött. — Hogy fojtanám meg, mikor már két órája halott? — De hát mit csinálsz? Hát hogy le akarta zárni a szemét, s akkor látta meg az aranyfogakat. ó annak idején semmit sem szólt, első az ember, és el lehet képzelni, hogy nagyapa bél- müködése csakugyan a rossz rágás miatt pang. Abba azonban, hogy ezt a sok aranyat nagyapával együtt éltemessék, nem megy bele. Azzal megint rántott egyet a hídon, amit az ujjal között tartott. Nagyapa vékony kisi teste végig megnázkódott, mintha élne, mintha fájna neki a kínzás, akárcsak a fogorvosi székben. Rettenetes volt látni, de még rettenetesebb arra gondolni, hogy Helén, aki annyi pénzt kiszedett nagyapa zsebéből, aki sokkal többet örökölt, mint én, mert erősiza- kosabb volt, hogy Helén még az aranyfogakat is elhappolja. — Azt már nem! — kiáltottam. — Mindennek van határa. Épp eleget kaptál. Az aranyfogakat hagyd nekem! Kirohantam a konyhába a harapófogóért. Tudtam, hogy azzal könnyűszerrel kiránthatom a hidakat. Helént félrelöktem az ágytól, s szembe találtam magam nagyapával. Kedves kicsi ezüstszínű bajuszát Helén gorombán összeborzolta. Az álla leesett, nyitott szájában csillogtak az aranyfogak, lefogyott nyakán a ráncok olyan színűek voltak, mint a túlságosan kékített vásizon. Még rá sem térdeltem az ágyra, máris hátraugrottam. A harapófogó kiesett a kezemből, a lábamra, hogy félüvöltöittem. Két tenyerem közé szorítottam a lábam, úgy szökdécseltem a díványhoz, belevetettem magam arccal a párnák közé, és siírtam, hogy majd megfulladtam. elénnek eszébe jutott Pista, a fogtechnikus, aki régebben udvarolt neki. Beült a kanos- székbe, s fölhívta telefonon. Pistá eljött, kihúzta, lemosta az aranyhidaikat. Mindez tőlem néhány lépésnyire történt, anélkül, hogy egyetlen hangot hallottam volna. Ha Helén ezt sejti, egy grammot nem adott volna az aranyból. így abban egyeztünk meg, hogy a temetési költségeket az aranyhidak árából fedezzük. Ha erre gondolok, az is eszembe jut, hogy míg élt, szegény nagyapa sohasem jött üres kézzel. Gyóni Géza: Sivatagban Ajkam, kiserkedt néma, béna vágytól; Nyelvem kiszáradt, mint a jalevél; S csak egyre nő, csak egyre nő a távol, Mely elzár tőled, áldott házfedél. Karjaim, mint a lefagyott fagallyakj Csüngnek, és meghalt bennük a remény, Hogy újra termő hajnaluk hasadhat, S körülfonódnak egy nő termetén. Szívem meg-megáll, mint a gyermek este, Ki eltévedt s a sötétben figyel, Anyjához vágyik — s mely hazavezesse, Égen és földön semmi, semmi jel. Foglyok Függönyös ablakok felé Vágyódva száll száz bús tekintet: Sáros utcán szuronyos őrök Rab katonákat visznek, visznek. Függönyös ablakok mögött Halmozva áll minden, mi drága. Rab katona sóhajtva gondol Tiszta ruhára, vetett ágyra. Tiszta ruha és puha ágy. Mesék kora; tán vissza sem jő. Függönyös ablak szárnya mozdul, És kitekint egy idegen nő Rab katonák talpa alatt Nyílnak, nyílnak a tűzvirágok — S egy perc alatt az idegen nő Száz szomjas férfiszemtől áldott. 100 éve — 1884, június 2S-én — született Gyóni Géza költő. Szibériai hadifogságban írt versel közt sok őszinte, tiszta hangú, értékes költemény van, amelyekben az I. világháború szörnyűségét és a rabság keserveit festi, s főként az utolsókban erős forradalmi hangot üt meg. Tóth-Máté Miklós: Az igazgató arca Az igazgató arca: a titkárnő. Róla minden pontosan leolvasható. Tóföldi belép az ajtón, köszön, és legszívesebben már hátrálna is kifelé. Az „igazgató arca” borús, mint egy novemberi reggel, a köszönést szórakozouan euelejti viszonozni, és elmerülten babrál valamely papírokkal. Tóföldi leül a bőrfotel szélére, a lábát maga alá húzza, kezét az ölében pihenteti. Olyan pózban görbéd most, mint egy ottfelejtett sportszatyor. Csönd viain, csak a papírok surrogása hallatszik, és valami átható parfümillat lengedez. — Panaszunk van magára — szólal meg az „igazgató arca” királyi többeslberr —, dühösek vagyunk ... — Máért? — Tóföidi szájából úgy vergődik elő a kérdés, mint a nagybeteg lélegzetvételé. — Nem mondhatok többet — jelenti ki nyoimatékkal —, de rövidesén megtudja... Mindjárt kijön Televényi, és akkor bemehet. Tóföldi agya lázasan dolgozik. Vajon mit követhetett el? Mi az, amiért hívatja az igazgató? Próbákról nem késett mositanában, a színpadon nem röhögtette a kollégákat, tudomása szerint mondani sem mondott olyat, ami esetleg rossz színben tüntetheti fel. Vagy valaki mégis sustorgott volna...? De mikor? Tegnap este még barátságosan köszöntötték egymást az igazgatóval, sőt ő mondta meg Kolozsvári Grandpierre Emil: Aranyhidak H
