Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
Nemzetközi Körkép 1984. JÚNIUS 2. Bulgária Béketényezö a Balkánon Irta: Ivan Ganev külügyminiszter-helyettes BULGÁRIA külpolitikája megfelel a bolgár nép béke. és szabadságszerető hagyományainak, a szocialista jelent, a kommu- nita jövőt, a béke ügyét és a népek együttműködését szolgálja. Mindezt jól példázza Bulgária balkáni poditikája. A szocialista társadalom győzelmg, után a néphatalom mindjárt az első programjában, 1944. szeptember 17-én, leszögezte: a legszorosabb kapcsolatok kiépítésére törekszik a többi balkáni néppel, a balkáni államok közti minden vitás kérdésben végleges és testvéri megértés érdekében. Bulgária azonnal bekapcsolódott a háborúiba a fasiszta Németország végleges szétzúzásáért. Barátsági, együttműködési és, kölcsönös segítségnyújtási szerződést írt alá Jugoszláviával, Romániával és Albániával. Jó kapcsolatok ápolására törekedett Görögországgal és Törökországgal. Ez az irányvonal tovább gazdagodott a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának 1956. évi áprilisi plénuma után. Különösen nagy a történelmi érdeme Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt főtitkárának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének, aki meghatározta a szocialista Bulgária balkáni politikájának céljait. Vezetése alatt a Bolgár Népköztársaság aktív és hatékony tényezővé lépett elő a Balkán-félsziget békéjének. a megszilárdításában. Bulgária a Balkán békéjét és biztonságát, a félsziget országainak együttműködését szolgálja. Ez a politika állhatatos, elvszierű, realista és konstruktív. A Bolgár Nép- köztársaság a balkáni szocialista országokkal a szocialista internacionalizmus szellemében fejleszti kapcsolatait, a kapitalista államok irányában pedig a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini ©Iveit igyekszik a gyakorlatban alkalmazni. Az a körülmény, hogy egyes szomszédos országok nem fogadják el ezt az elvet, nem változtat Bulgária külpolitikáján. Ez a politika a legfőbb figyelmet mindig a bolgár és a többi balkáni nép közös, vagy párhuzamos érdekeire irányítja, amelyek megfelelnek az általános béke és biztonság érdekeinek is. Vitathatatlan tény, hogy az imperialista országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok militarista irányvonala miatt a nemzetközi helyzet a végsőkig kiéleződött. A Balkán-félszigeten azonban aránylag nyugodt a helyzet. A rendszeres magasszintű találkozások és tárgyalások, a kibontakozott átfogó és sokoldalú párbeszéd a szomszédos országok kormányaival, politikai pártjaival és társadalmi szervezeteivel elősegítik a bizalom és megértés megszilárdítását, újabb lehetőségeket tárnak fel a balkáni népek gyümölcsöző jószomszédi együttműködésének továbbfejlesztésére. A Bolgár Népköztársaság rendkívül jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy védőfalat emeljen az imperialista és reakciós körök törekvései elé, akik a Balkán- félszigetet erről az útról letéríteni szeretnék. A Bolgár Népköztársaság béketeremtő és konstruktív politikájának legújabb kifejezője a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusán jóváhagyott átfogó program, amely a béke és együttműködés megerősítésére, valamennyi balkáni ország és nép jószomszédi kapcsolatának a továbbfejlesztésére irányul. Ebben a programban fontos helyet kapnak a kétoldali együttműködési egyezmények a szomszédos államokkal, amit Bulgária kifejezetten szorgalmaz. Ezek az egyezmények magukba foglalják a jószomszédi viszony 'kódexét, lemondást a területi követelésekről, a tartózkodást területeik ellenséges célú felhasználásáról és egymás meg nem támadásának elvét. A térség stabilizálásában és a bizalom megerősítésében fontos állomás volt Todor Zsiivkov 1981-ben tett javaslata, miszerint a Balkán-félszigetet mentesíteni kell a nukleáris fegyverektől. Kezdeményezése ösztönzést adott a balkáni országok békeharcához, amelynek célja a nukleáris veszély elhárítása a térségben. ATHÉNBEN az év elején került sor a kormányok szakértőinek konferenciájára, amely a soron következő láncszemet jelentette ennék! a hasznos folyamatnak a továbbvitelében. Ha valamennyi kormány részéről meg lesz a politikai akarat és a konstruktív hozzáállás, akkor a Balikán-félsziget atomfegyvermentesítése már nem is olyan távoli cél. Az elképzelés egybeesik a balkáni népek érdekeivel, de lényegesen elősegítené a nemzetközi légkör enyhülését, egész Európa mentesítését a nukleáris — mind a közép-hatótávolságú, mind a taktikai — fegyverektől. Ez óriási feladat, amiért érdemes küzdeni. Negyven éve történt Normandia, 1944. június 6. A cím a második világháború történetének egyik legfontosabb eseményére utal; a világtörténelem mindmáig legnagyobb méretű partraszáiló hadműveletét megkezdve a nyugati szövetségesek Észak-Fran- ciaországban megnyitották a hitleri Németország elnyomása alatt szenvedő európai népek által olyannyira várt második frontot. Franciaország kapitulációját követően 1940 nyarától egészen 1941. június 22- ig Németország egyetlen ellenfele az európai szárazföldről kiszorult Nagy-Bri- tannia volt. A brit vadászrepülők teljesítményének köszönhetően a németek angliai partraszálláséhoz elengedhetetlenül szükséges légi fölényt a Luftwaffe többhónapos harc árán sem tudta megszerezni, ezért a német hadigépezet 1940. késő őszétől kelet felé fordult. A Szovjetunió elleni német támadást követően a szovjet vezetés, a hadihelyzet számára kedvezőtlen alakulása miatt arra törekedett, hogy a szovjet—német arcvonal tehermentesítése érdekében Európa nyugati részén mielőbb jöjjön létre egy második front. Nyilvánvaló volt, hogy erre Nagy- Britannda egymagában nem lett volna képes, feltétlenül szükséges, volt az Egyesült Államok részvétele is. A PearL Harbor elleni 1941. december 7-i japán támadást követően az amerikai kormány a náci Németországgal isi hadiállapofba került, s úgy döntött, hogy a sürgősebb feladat a vesizé- lyesebb aggresszor, a hitleri birodalom legyőzése, azután következik csak Japán. A keleti arcvonalon a németek 1942 nyarán újabb nagy offenzívát indítotfak a B Tavaly ismét az Egyesült Államok adta el a legtöbb fegyvert a fejlődő orsizágoknak — ez derül ki az amerikai kongresszusi könyvtár tájékoztató szolgálatának most nyilvánosságra hozott jelentéséből. Jóllehet a fejlett országok és a fejlődő országok közötti fegyveregyezmények értéke — 26,5 milliárd dollár — a legkisebb volt a hetvenes évek közepe óta, tükrözve a világgazdasági-kereskedelmi válság hatását, az Egyesült Államok részaránya a fegyvereladásokban tovább növekedett egy év alatt: 32 százalékról 39 százalékra. A fejlődő országokba szállított fegyvereknek csupán a 17 százaléka származott a Szovjetunióból, ennél többet még az amerikai kongresszusnak alárendelt tájékoztató sem tudott kimutatInflációtól megtisztított dolláron számolva, a fejlett tőkésországok szállították a legtöbb fegyvert gyakorlatilag minden számottevő térségbe a világon. 1980. és Fegyverkezési verseny a fejlődő országokban 1983. között a fejlett tőkés- országokból származott a Latin-Amerikában eladott fegyverek 63 százaléka. Ezalatt az idő alatt megnövekedett Brazília és Argentína saját fegyvergyártása is, ugyancsak exportőrökké léptek elő. A Közel-Keleten és, Dél-Ázsiában eladott fegyverek kétharmadát ugyancsak a fejlett tőkésországok szállították 1976. és 1983. között. Ezek a térségek a fejlődő világ hagyományosan legnagyobb fegyverpiacai. „Ezek az adatok komoly kérdéseket vetnek fel az Egyesült Államoknak a fejlődő országokban játszott szerepéről és arról a rövidlátó politikánkról, hogy válogatás nélkül mindenkinek eladunk fegyvert, aki meg tudja venni” — mondotta Mark Hatfield republikánus szenátor, a szenátus meg- ajánlási bizottságának elnöke, aki a jelentést nyilvánosságra hozta. Bírálatnak ennyi sem kevés egy "kormánypárti szenátor részéről, bár a problémának csak az üzleti oldalát említette. Sokkal lényegesebb, hogy az utóbbi években, amikor az európai erőegyensúly meg- bonthatatlannak bizonyul, az Egyesült Államok számá- ra még inkább megnövekedett a „perifériák” jelentősége. A fejlődő országokat a világméretű fegyverkezési verseny új, gyorsan meghódítandó területének tartja — igaz, ebből a szempontból az sem mellékes, hogy egyik-másik fejlődő ország immár busásan meg tudja fizetni az amerikai fegyver- szállításokat. Összeállította: Majnár József Volga és a Kaukázus irányában. A második front megnyitását egyre határozottabban siürgető Sztálinnak az amerikai elnök ígéretet is tett, és megkezdődött a partraszálláshoz szükséges sok ezer hajó és egyéb óriási mennyiségű hadianyag gyártásá, a sokszázezer katona kiképzése, majd átszállítása az Atlantióceánon. A nyugati szövetségesek 1942 novemberében partra- szálltak Észak-Afrikában, majd 1943 nyarán Szicíliában, utána Dél-Olaszország- ban. A.sikerek hatására Németország legfontosabb európai szövetségese, Olaszország ki is vált a háborúból. A franciaországi partraszállásról — kemény viták és érdekösszeütközések után — Sztálin, Roosevelt és Qhurohill az 1943. novemberi teheráni konferencián döntött véglegesen, időpontjául 1944. május 1-ét jelölték ki. A háború utáni Európára is gondoló brit miniszterelnök esetleges balkáni partraszállássál kapcsolatos terveit a másik két szövetséges hatalom vezetője egymástól eltérő politikai meggondolások alapján ugyan, de egyértelműen elvetette. A Németország központi területeinek leggyorsabb megközelítését lehetővé tevő franciaországi partraszállás helyéül nem Calais körzetét választották, ahol az európai kontinenst és Angliát elválasztó csatorna a legkeskenyebb, hanem a Szajna torkolatától nyugatra eső normandiai tengerpartot, mivel itt a németek kevésbé vártak partraszállást, tehát védelmük Is gyengébb volt. • Természetesen számítottak egy partraszállás lehetőségére, eaért már 1940-ben hozzákezdtek Franciaország északi és nyugati partvidéke mentén egy erődrendszer, az úgynevezett atlanti fal kiépítéséhez. 1944 májusára pedig a németek Nyugat-Európá- ban már összesen hatvan, igaz, eléggé vegyes harcértékű hadosztállyal rendelkeztek. A szövetségesek légiereje 1944 tavaszán hozzákezdett a partraszállás előkészítéséhez. A francia polgári lakosság előzetes figyelmeztetése után 80 kulcsfontosságú célpontot, elsősorban a vasútállomásokat bombázták, a német szállítási ka-, pacitás májusra a korábbi 32 százalékára csökkent. A partraszállás közeledte meghozta a francia ellenállási mozgalom számára a bosz- szú négy éve várt óráját; a már negyedmilliónyi partizán, köztük sok ezer Franciaországban élő külföldi, nagy szerepét játszott a közlekedési hálózat rombolásában, a német csapatmozgások lassításában; június 6. után pedig az ország számos körzetében népfelkelés tört ki. A partraszállás napját^ a rossz időjárás miatt kellett későbbre, június 6-ára halasztani. Még az előző nap éjjelén ledobtak három szövetséges légideszant hadosztályt, majd a több száz hadihajó és több ezer repülőgép által támogatott ötezér szállítóhajóról 100 kilométer szélességben 70 ezer amerikai, valamint 85 ezer brit ésí kanadai katona szállt partra, akik az első nap folyamán szilárd hídfőállást építettek ki. A németek a normandiai hadműveletet eleinte elterelő akciónak hitték, ezért tartalékaikat elkésve vetették be. A hídfőben a harcok a szívós német ellenállás következtében a vártnál jóval tovább, több mint egy hónapig tartottak, végül az amerikaiaknak Saint Lo-hpl sikerült áttörniük a németek védelmét, ezt követően a szövetségesek páncélos hadosztályai folyamatos, légitámadás mellett egyre gyorsabb ütemben nyomultak előre Franciaország belsejébe, a Wermacht ellenállása gyakorlatilag összeomlott. Augusztus 25-éri felszabadult Párizs, szeptember 3-án a szövetségesek bevonultak Brüsszelbe, néhány nappal később pedig az amerikai csapatok Trier- nél elérték Németország határát. Időközoen Olaszországban is, megélénkült a harctevékenység; Róma június 4-én történt elfoglalását követően az angol—amerikai erők gyorsuló ütemben nyomultak előre észak felé. A Szovjet Vörös Hadsereg 1944 nyarára több nagy csatában már megtörte a német hadsereg gerincét. Mégis, a hitleri Németország . teljes vereségéhez a nyugat-európai invázió, a második front megnyitása is szükséges volt. Az 1944. június 6-án Normandia partjainál tüzet nyitó brit, amerikai és lengyel hadihajók ágyúinak dörgése a lélekharang kongását jelentette a nácizmus számára. Molnár Tamás Iráni—iraki háború Rövid háttér számokban A szembenálló felek: a negyven millió lakosú Iránnak kétmillió katonája van — ebbe beleszámítják a félkatonai szervezetek tagjait is. Irak, 14 millió lakosával körülibeiül félmilliós fegyveres erőt tud kiállítani. Gazdaságilag mindkét ország hagyományosan a nyersolaj és kőolajtermékek exportjától függ — ez teszi ki külföldi bevételeinek 90 százalékát. Irak háborús erőfeszítéseit más arab országok dollármilliárdokban kifejezhető segítségnyújtással támogatják. A háború: kezdetét 1980. szeptember 22-re teszik, amikor iraki erők átlépték az iráni határt azzal a hivatalosan kinyilvánított célr- lal, hogy ellenőrzésük alá vegyék a vitatott hovátar- tozású határterületeket, beleértve a Satt-el-Arab folyót. Mintegy 80 kilométerre hatoltak be iráni területre, elfoglalták Khorramsahr várost és ostrom alá vették Abadant — az egyik legjelentősebb iráni olajkikötőt. 1981 januárja óta azonban az irániak 17 nagysizaíbású ellentámadásit hajtottak végre, s visszaszerezték az irakiak által elfoglalt területeket. Veszteségek: a hivatalos jelentések mindkét oldalon ellentmondanak egymásnak, ellenőrizhetetlenek. Csak a valószínű nagyságrendet érzékeltetendő: washingtoni becslések szerint idén februárig az iráni oldalon 125 000 főre, az iraki oldalon pedig 50 000 főre emelkedett a háború áldozatainak száma. Károk: Több iráni határmenti település teljesen rombadőlt, nagyon komoly károk keletkeztek Bászra iraki, Khorramsahr, Abadan ési Dizful iráni városokban. A háború nagy károkat okozott mindkét ország kőola'j- kitermelő, feldolgozó berendezéseiben és a szállító hajókban. Az iráni olajtermelés napi több mint három millió hordóról 2 millióra esett vissza. Irakban a napi három millió helyett ma 1 millió barrelt hoznak felszínre. A konfliktus! egyre kedvezőtlenebbül érinti a Perzsa-öbölben tartózkodó kereskedelmi hajókat. JiVji- ár óta legalább 23 kereskedelmi, olajszállító hajót ért iráni, illetve iraki légi támadás. A béke kilátásai: 1982 óla Szaddam Husszein iraki elnök tűzszünetet és béketár- gyalásökat javasol, kilátásba helyezte azt is, hogy Irak kész lesz megosztani Iránnal a szuverenitását a Satt- el-Arab folyó fölött. Irán ezeket a javaslatokat elutasítja. Fő feltételed: Szaddam Husszein távozása a hatalomból, 150 milliárd dolláros iraki kártérítés megfizetése Iránnak. A hét karikatúrája Reagan külpolitikai mutatványa és az amerikai kongresszus. (Fotó: U. S. News and World Report — KS)