Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
1984. JŰNIUS 2 SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 7 Nekem az írás belső kényszer Többszemközt Lakatos Menyhért íróval A találkozón b 'Verseghy könyvtárban* A könyv ünnepe alkalmából csütörtökön délután a Verseghy Ferenc megyei könyvtár vendége volt Lakatos Menyhért író. A szűk körű beszélgetésen a gyermekvárosi lakók faggatták pályájáról, a már ismert művei születésének történetéről, további terveiről. A tíz- tizenkét éves lányokat, fiúkat főleg az író személyes élményei, kalandjai érdekelték. Néhány a kérdések közül: hogyan vészelte át a háborút, miért lett író, volt- e már hátránya cigány származásából? A beszélgetés során többször is hangsúlyozta, menynyire fontos, hogy az író közéleti szerepet is vállaljon. Felsorolt néhányat megbízatásai közül, a TIT cigány bizottságának elnöke, a Fővárosi Tanács koordinációs bizottságának tagja, aktívan részt vesz népfrontmunkában is. — Miért vállal ennyi társadalmi megbízatást? — Nem azért dolgoztam, (dolgozom különböző testületeknél, hogy író legyek, hanem azért vagyok iró, hogy aktív közéleti emberként is szerepeljek. Minél több fórumon szeretném feltárni a cigányság gondjait, problémáit. Én belülről látom ezeket, és talán segíthetek a lényeg megismerésében, esetleg ötleteket adva a megoldásokhoz. Az orvosnak nem elég látni a beteget, meg kell hallgatnia annak panaszait is. Az írás és a közéleti tevékenység nálam így kapcsolódik egybe. — Szavaiból úgy érződik, aggódik a cigányság sorsa, jövője miatt. — Kétségtelen, így van, ugyanis úgy érzem, a társadalom szerkezetébe még nem sikerült megfelelően beilleszkednie, elfoglalnia a maga helyét. Én legalább annyira magyar vagyok, mint amennyire cigány, és úgy tartom, két anyanyelvem van. — A pályára kerülését nagyban befolyásolta a főváros, az hogy Budapestre költözött. — Előtte is írogattam, azonban jobbára. csupán magamnak, az íróasztalfióknak. Családi okok miatt költöztem Pestre, először egy nyomdában dolgoztam, majd a Magyar Tudományos Akadémia szociográfiai csoportjánál kaptam állást. Egy nagyszabású felmérésben vettem részt, nagyon megtetszett a munka, tulajdonképpen ez idő tájt születtek meg első komolyabb írásaim. Tizenegy évvel ezelőtt kaptam a Magvető Kiadótól a meghívást a Füstös képek c. művem elkészítésére, innen számítom pályaindításomat. Szociológiával egyébként azóta is szívesen foglalkozom. Gyakran emlegetik a cigányság „szószólójaként”. — Ha ez a megfogalmazás különösen nem is tetszik nekem, el kell fogadnom. Az írás belső kényszer számomra, aminek szíves örömest teszek eleget. Ügy érzem, amit a cigányság egésze nem tud elmondani, azt nekem kell megfogalmaznom. Tennem kell azokért, akik közül származom. A problémáikat a társadalom egészének kell megoldani, kölcsönösen törekednünk kell a jobb kapcsolat kialakításiéra, mert csak így érhetünk el apró eredményeket, melyek a nagyobbakhoz vezetnek. Nagy öröm számomra, hogy nemrégiben megjelent egy cigányszótár, reális lehetőrí ségei vannak a közeljövőben tégy évkönyv megjelentetésének is. A cigánynyelvű irodalomnak különösebb hagyományai nincsenek. A magyar nyelvet azonban minden cigány érti. — Nem tartják-e „csodabogárnak”, hogy írással foglalkozik? — Eleinte elég furcsán néztek rám, és ma is valószínű, a többség többre becsül egy jó prímást, de már sokan elfogadtak, olvassák műveimet, és érzik, értük szólnak. — Min dolgozik mostanában? — Hamarosan megjelenik egy nagyobb munkám, Káli címmel. Ez egy mitológiai', történelmi regény, összefoglalja a ma még élő hiedelmeket. Vitéz Dekameron címmel most készül egy száz novellából álló kötetem, amelyben első világháborús katonatörténeteket dolgoztam fel. Ezen kívül a KISZ Viankó stúdiójában általam írt cigánymesékből készítenek filmet. Ha időm engedi, szívesen írok szociográfiai tanulmányokat is. — Köszönjük a beszélgetést. F. S. Jubiláló nyári egyetem Zenetanulás Kodály- módszerrel Ez év júliusában ismét, sorrendben immár huszadszor megrendezik Esztergomban a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetemet. Idei témája a gyermekek hallásának és zenei írás-olvasási készségének fejlesztése lesz, természetesen a Kodály-módszer eszközeivel. Esztergomban 1933-tól 1940-ig működött már nyári egyetem, és 1964-ben teremtődtek meg ismét a feltételek a rangos rendezvény rendszeres megtartására. Aztóta 53 országból 1626 hallgató vett részt foglalkozásain. A legtöbben Francia- országból, Olaszországból, (Spanyolországból, az Amerikai Egyesült Államokból, a Német Demokratikus Köztársaságból érkeztek, de jöttek zenepedagógusok Bang- ladesből, Costa Rica-ból, Írországból, Izlandból, Marokkóból és Űj-Zélandról is. A nyári egyetem szakmai programjának lebonyolításába bekapcsolódott számos budapesti, valamint szegedi, győri, kecskeméti, esztergomi és váci kórus. Magyar művészek külföldön Júniusban is több magyar művész, illetve együttes vendégszerepei külföldön. Operaénekeseink közül Csengery Adrienne az angliai Bathban és Londonban ad egv-egy koncertet. Temesi Mária Nizzában négy alkalommal lép színpadra a Verdi Szicíliai vecsernye című művében,' Miller Lajos Párizsban hét Tannháuser-elő- adáson énekel. Gulyás Dénesi az NSZiK-ba, Hamburgba és Münchenbe hívták meg vendégszerenlésre, két alkalommal a Traviatában, három alkalommal pedig a Bohéméletben lép színpadra. Kelen Péter Frankfurtban szerepel, hét előadáson hallhatja a közönség Puccini Bohémélet című operájában. Mihály András karmester a venezuelai Caracasiban vendégszerepei majd. Ránki Dezső zongoraművész a franciaországi Nohant- ban ad koncertet Ella István orgonaművészt a lengyelországi Fromborkba várják. Jandó Jenő zongoraművészt és Szabadi Vilmos hegedűművészt az NSZK-ibeli Plombe hívták meg, Kecskés András lantművész Milánóban lép koncertpódiumra. A Tátrai-vonósnégyes Párizsban ad hangversenyt. Vasárnaptól: zenés színházi találkozó Szolnokon A József Attila Színház, a kaposvári, a győri és a szegedi társulat vendégjátéka — Cseh Tamás és Berényi Géza előadóestje Holnap este a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásával nyitják meg a szolnoki Szigligeti Színházban a zenés színházi találkozót. A vendéglátókkal együtt négy vidéki és egy fővárosi együttes lép a szolnoki közönség elé. A (kaposváriak ‘Miljutyin- Dunajevszkij Filmcsillag című bohózatát hozták el a találkozóra, Ács János rendezésében. A szegediek a már Szolnokon is játszott nagy sikerű Chorley nénje, Korcs- máros György rendezte előadásával vendégszerepeinek. A győri Kisfaludi Színház Bor József rendezésében a Marica grófnővel vesz részt a találkozón. Egy kicsit „szolnoki” is ez a Marica grófnő, hiszen Bor József Tiszaparti sikereinek egyik állomása volt ez az operett, de régi ismerősünk „Kudedka” is, azaz Forgács Kálmán, aki 1961. 63-ban volt a szolnoki társulat tagja. „Liza” — Csombor Teréz — pályája is a Szigligetiben indult, a győri „Maricá. ban” Lizát játssza. Az operett koreográfusa — más talán nem is lehetne — Somos Zsuzsa. A Brecht — Kurt Weil darabot— Mahagonny— Igló- di István rendezésében mutatja be a budapesti József Attila Színház, a főbb szereplők Galambos Erzsi, Káló Flórián, Andorai Péter. A Szigligeti Színház a talál, kozó keretében az Egy szerelem három éjszakáját tűzte műsorra. A találkozó zárónapján, június 7-én este fél 11 órai kezdettel Jóslat címmel Cseh Tamás és Berényi Géza előadóestjét láthatja a szolnoki közönség. Nyolcadik alkalommal rendezik meg július 4. és 8. között a népművészet nemzetközi seregszemléjét, a Duna-menti folklór-fesztivált Magyarországon. Látványos programot ígér az idei rendezvény is, amelynek színhelyei Bács-Kiskun és Tolna megye, Kalocsa, Baja, Szekszárd és Decs. Képünkön a VIII. Duna-menti folklór fesztivál plakátja Beszélgetni jó Hiány — amit könnyű pótolni megyei könyvtár nemrég lezárult nyelvművelő versenyének — amelyet a könyvtár névadójáról neveztek el — számos értékes irodalmi, pedagógiai eredménye mellett volt egy érdekes mellékterméke is. A versenyző általános iskolai diákoknak az egyik feladat keretében elképzelt riportban kellett beszámolniuk családjuk egy napjáról. Kézenfekvő: a legtöbben a hétvégi napokat jelenítették meg írásaikban, hiszen a szombat-vasárnap a pihenésé, a családi együttlé- té; ez a két nap a meghitt beszélgetések ideje. Vélhetnénk: az élet sóik színe, a családi közösségek érzelmi bősége tá. ml fel az írásokban, annál in. kább, mivel szerzőik abban az életkorban, vannak, amikor a mindennapok apró tényei iránti fogékonyság is igen nagy. Mégis: csalódni kellett a hetedik és nyolcadik osztá. lyosok dolgazatait olvasván. Nem a nyelvhelyesség, a fogalmazás, a stílus meglehetősen kevés zökkenője volt a csalatkozás olka. Nem,. A kis dolgozatok. íróin nem múlott semmi: ők azt ábrázolták, ami van. Néha tettetett vidámsággal, élcelődéssel bűbájos, kamaszos humorral jó. tékonyan elfeledve riportok tárgyának szürke, néhol már. már riasztóan sivár tényeit. Mások — humoruk nem lévén vagy kedvük a humorra — leplezetlenül^ koravén bele. törődéssel sorolták a tényeket, s a keményen leírt sorok mögött — amelyek végtére is „önkén tesen” í ród talk—valami megfoghatatlan sóvárgást érez a felnőtt olvasó. Íme egy részlet egy hetedik osztályos kislány írásából: „Megpróbálom kipuhatolni édesapám, tol, hogy délután elme. gyünk-e valahová. Erre rövid és érthető választ kaptam: nem. Rögtön mellé meg is jegyezte, hogy készülni kell a holnapi napra. Ebéd után elkezdtem gondolkodni, hogy hátam mögött a vasárnap fele és még az égvilágon semmi, de semmi említésre méltó...” A folytatásban a család megnézte a tévében a délutáni filmet, aztán pakolás, vacsora — mert jön az esti film. Hasonló típusú dolgozat jóné- hány akad, legföljebb azzal bővül a skála, hogy már délelőtt is tévét néznek, hogy nagymosás, nagytakarítás van, illetve a falun élő gyerekek esetében kötelező a kerti munka a jószággal való fog. lalkozás. Egy szó mint száz: néhány egészen jól körülhatárolható kategóriába1 bele lehetne sorolni a dolgozatokból feltáruló tevékenységformáikat. Nem csoda hát, hogy az egyik riport írója kerek-perec leszögezi: utálja a hétvégét, mer,t vagy azért nincs együtt a család, mert dolgozni kell, vagy azért, ment — mindenki fáradt. Burkoltan az fogalma, zódik meg, hogy — csupán csak egymás mellett, s nem együtt, egymásért élünk. Különösen feltűnő, hogy a gyerekek riportjaiban csak elvétve fordul elő egy-egy derűs, a családban lezajlott beszélgetés. Azt viszont magától értetődőnek kell tekin. teniük, hogy éppen ezek a dolgozatok a legérdekesebbek: hiszen ezeknek az írói „gyakorlott” beszélgetők, az írott sorokat is átfűti az élmények melegsége. Hely hiánya miatt nem idézhetjük itt annak a kunhegyesi kislánynak a teljes „művét”, aki szü. leivel, nagyszüleivel és testvéreivel rendszeresen» vala. mi „közösen kitalált” programmal tölti legalább az egyik hétvégi napot, de egy kis dialógus részletet érdemes citálni: „— Mi járatban, Gyula bácsi? — kérdezte a gulyás. — A családomnak mutatom be a pusztát — így nagyapám. — Csak így gyalogosan? — érdeklődött tovább az öreg. — így az igazi — válaszolta nagyapa.” Talán nem tűnik belema- gyarázásnak: ez a néhány sor — a megfogalmazás tömörsé. gével, pontosságával —1 nemcsak azt jelzi, hogy írója egy tiszta fejű 13 éves ember (a 13 évesek döntő többsége tiszta fejű), hanem utal arra az információkban, ingerekben — következésképp: érzelmekben — gazdag környezetre isi, amelyben ez a gyerek nevelkedik. Sajnos, kevés a megye városaiból, falvaiból érkezett dolgozatok között az ilyen típusú. Mindez — ha egyebet nem is — megerősítheti azt a feltételezést, hogy a hétvégi napok sodrása csaknem olyan erős, mint a hétköznapoké, a beszélgetésire — minit élményforrása — alig-alig akad példa. A hiányára viszont annál bővebben találhatunk utalásokat. Egy tö_ rökszentmiklósi fiú nyíltan .kimondja: nem szereti a hétvégi napokat, mert csak a tévé van, az ebéd — és az unalom. A dolgozatokat lapozgatva óhajként fogalmazódik meg az emberben: jó lenne, kellene beszélgetni a gyerekekkel. Fölösleges dolog volna ennék szükségességéről elmélkedni, inkább egy közelmúlt élményt szeretnék idéz" ni. A Szigligeti Színház kitűnő színészét, Kristóf Tibort beszélgetni hívták meg közép- iskolások. Kristóf Tibor remek partner a kötetlen beszélgetéshez: az eredetileg egy órára tervezett program bő három órára sikeredett. Sztorik, élmények sorjáztak — újabb és újabb kérdések hangoztak elt Az egyik, kissé sablonszerű kérdés így hag- zott: — Mit csinál a színházon kívül a legszívesebben, van-e valamilyen hobbija? — Igen — szólt a válasz. — Szenvedélyesen szeretek beszélgetni. Leülni egy asztalhoz, négyöt ember mellé, hallgatni őket, véleményt cserélni, viccet mesélni, „sztoriizni”, vitatkozni... * * * eszélgetini! Narr* nagy dolog — mondhatná ibárki, s igaza is volna, ha nem éreznénk egyre gyakrabban a hiányát a kimondott szónak. A gyerekek érzékeny és pontos, „műszerek”: ha nekik hiányzik valami — azt nekünk is érezni kell. Vágner János Francia formák Pécsett A francia \ kulturális minisztérium munkatársa, Brigitte Hedel-Samson művészettörténész nyitotta meg tegnap a Francia desing 1983 —1984 című kiállítást, amelyet ő is rendezett a Pécsi Galériában. A formatervezett termékek francia kiállításán szép formájú, magas használati értékű tárgyak láthatók, mégpedig többségükben bútorok (székek, asztalok. lámpák) és textíliák (asztal- és ágyterítők, valamint tapéták). Bemutattak egy sor design-nal kapcsolatos francia plakátot és képes folyóiratot is. A kiállítás az utóbbi évek legsikerültebb formatervezett francia termékeiből ad ízelítőt az érdeklődőknek. Az anyagot külföldi bemutatás céljára állították össze, s elsőként Magyarországon láthatják, a következő állomás Svédország lesz.
