Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

1984. JÚk^US 2.

ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Faluról falura a

Tiszatenyö

Évente tíz ház épül

Csuda takaros épülő, meg frissen vakolt házakat lát az ember jártában-keltében Tiszatenyőn. Mondják, olyan is épít már, aki előbb beköltözött a városba, a Szé- chenyin vett szép, háromszobás, összkomfortos lakást. Alig telt el fölötte egy-két év, hazahúzta a szíve. Nem tudta megszokni az emeletet, hogy fölötte is laknak, alatta is élnek, s talán a panelházi zajokra is megharagudott. Az igaz, a csend, a megszokott, ismerős falu- közösség hiányozhat annak, aki benne nőtt föl.

A tanácselnök, Velkei Tibor ezt így mondja:

— Évente tíz családi ház

épül, idevaló fiatal családok az otthonalapítók. Ezzel ugyan nem gyarapodik lélekszámban a falu, csak lakóházban. A generációk ugyanis szétköltöznek. ma már minden idősebb emberpár segít is a gyerekének, hogy önálló legyen.

Hatszázhúsz ház — a település ugyan sok évtizedet mondhat maga mögött, de községenként mindössze a 32. évét tapossa. 1952-ben mondták ki, hogy falu, szervezett település. Addig Pusztatenyő vasúti megálló volt mindössze, pár házzal, földbirtokkal maga mögött, s természetesen cselédlakásokkal.

A kéz a bordán tegyen!

— Kétezres községként tartanak bennünket nyilván — mondja Nagy Mihályné vb- titkár. Ettől lehet eltérés, nem pontos a szám, de mi örülnénk a legjobban, ha sokasodnánk. Persze, mit várhat az ember olyan településen a fejlődéstől, ahol a tanácson és intézményein, néhány Zöldért-tésztakészítő brigádnál s a boltokon kívül nincs munkalehetőség.

Itt sincs már termelőszövetkezet, 1976-ban egyesült a törökszentmiklósi Béke Tszszel a helyi.

— Azért egy szó nem éri a ház elejét — mondja a tanácselnök. —? Jól jártunk, inkább azt mondjuk, a Béke Tsz-szel. Ugye, a 2300 héktár föld csak itt maradt, a határban, ezt meg kell művelni, de bent Miklóson is jól szervezik a munkát, gondoskodnak még a tsz- tagok utazásáról is.

Hajnalonta nemcsak a té- esz busza érkezik munkásokért. Nehéz lenne mind észben tartani: vagy száz embert az építőipar szállít, de jön kisebb-nagyöbb jármű a Déléptől, a Kév-től, a baromfifeldolgozóból s az állami gazdaságból is. És természetesen a vonat.

— Itt kétóránként jön- megy a vonat, idefut a békéscsabai éppúgy, mint a szentesi. Nem is tudnánk megmondani, hányán utaznak vonattal, de főleg Szol- faokrai, dolgozni.

Kint szakad a májusi aranyat érő, bent egv nagy ház udvari ajtaja mögött hófehér köpenyes asszonyok. Patyolattiszta a kis műhelyféle, s olyan gyorsan jár a kezük, hogy majd beleszédülök : aranysárga csigatésztát sodornak gyorsan.

— Majd gyorsítaná maga is. ha kilójáért csomagolva 28 forint hetven fillért fizetnének! És egy nap alatt egy asszonynak három és fél kilót kell sodorni! Kis pénz, sok munka! Különben mi vagyunk a 4. számú tésztaüzem. mind a tizenkettőn! Még pontosabban, ez a Teleki Blanka aranyérmes Szocialista Brigád, Melis Pálné a vezetőnk.

Kézzel gyúrják, nyolc tojással, feliben grízes, feliben finom lisztből a csigának valót. A gépesítés még gye- rekcipős. Van egy kézi meghajtású nyújtójuk, s ventillátor segít a tésztaszárításban.

— Ha 28,70 kilónként a munkabér, elég kevés a kereset — kockáztatom meg a Zöldért bírálatát.

— Annál is kevesebb! Mert ez sose nyolc óra. Ha hiszi, ha nem, ma is hajnalban négykor bejöttünk! Sokan mondják, kényelmes helyben dolgozni. No hiszen! A napjában utazó férjünk még a másik oldalára fordul, mikor mi elindulunk. Nehéz munka ez, rettentő sok tészta egy kiló. Ugye, annyi csak a könnyebbség, hogy megbeszélhetjük, eny- nyiért ennyit dolgozunk. A száj járhat, az a fontos, hogy a „kéz a bordán” legyen!

Nézem, még a végén kedvet kapok hozzá. Nem ártana, mert a szolnoki boltban én egy negyed kilót kapok egy kiló elkészítésének bé- réért.

— Mennek is sokan, be Szolnokra. Azt mondják, még 3500 forintot is megkeresnek takarítással. Hát ha hiszi, ha nem, nekem jó, ha tisztán a kétezer megvan ebből.

Nézem a gyönyörű, sima kezüket. Nem merem javasolni, hasonlítsák csak a finom bőrüket, hótiszta köpenyüket egy takarításban agyonlúgozott, nehéz kézhez, fájó derékhoz. Kinevetnének. Még talán a legfiatalabb asszonyka is, aki anyjával, nővérével együtt ül az asztalnál.

Bata Miklósné, a postamester, a szomszédban kicsi, takaros postaházban tölti a napját. Bár az eső rá-rákez- di, sűrűn nyílik az ajtó. Hét eleje van, lottó-totó megyen.

— A lottót nagyon szeretik, olykor nem is hiába. Legutóbb egy négyesnek örült a kitöltője. Elvisznek hetenként 750 lottót, a havi előfizetéses 650 mellett, s 250 totót is.

Szűk az iako/a

— És mit visz a postás?

— Háromszázötven idősnek nyugdíjat havonta. Ötszázhuszonöt tévékészülék tulajdonosának díjbefizetési nyugtát kéthavonta. Napjában majdnem négyszáz újságot. s háromszáz képeslapot hetenként.

A tiszatenyői ABC nem tartozik azök közé a falusi boltok közé, amelyek lehúzzák a redőnyt. Kinyitnak reggel hétkor, s szombat kivételével este hatig várják a vásárlókat. Nem is hiába. Otthagynak a tenyőiek havonta majdnem másfél millió forintot az üzletben. Kiss Istvánná sorolja:

— Az idén még senki nem kérte a vásárlók könyvét. Tavaly volt egy kritika: nem meleg a kenyér. Ezzel persze nem mondom, hogy semmi baj, itt mindig és mindenki megtalálja, amire

szüksége van. Azért többnyire. Időnként a kókuszreszelékkel meg a mazsolával vagyunk bajban. A vásárlók észrevették, hogy nincs állandóan, ezért ha érkezik, összekapják, beveszik előre maguknak. így van a papírzsebkendő is, ha kirakjuk, gyorsan elfogy.

— Sok gyerekruhát meg játékot láttam.

— Gyermeknap után vagyunk, fel kellett tölteni a készletet. Láthat persze ágyneműt, fehérneműt, üvegárut, az udvaron vasárut is. Figyelni kell a keresletet, s elfogadni az előjegyzést.

— Előjegyzést?

— Megrendelhető a háztartási gép, a kerékpár. Szólnak és hozatjuk. Megszokták. mindenért ne a vásárló adja a pluszt.

Zsong-bong a tenyői iskola. Délidőben zajos az étterem, dehát hogyne lenne az? Évről évre több a gyerek. Jövő tanévben még első osztályból is kettő lesz.

Szűk is az iskola. Két tanterem már elkészült, most

toldják zsibongóval, mellékhelyiségekkel. Pénzt, s jelentős társadalmi munkát is adott hozzá a Béke Tsz. Ugyanígy a vízmű befejezéséhez is, ami már kétszáznál több lakásban a komfortot növeli, értelme van, hogy szép fürdőszobákat is építettek a falusi családok. A tanácsnál azt mondják — halkan, nehogy valaki irigykedjen —, mintha minden rendben lenne lassan. Az idén járda is épül még, befejeződik az iskolabővítés, talán a ravatalozóra is jut előbb-utóbb forint.

Az iskola már saját neveléssel is büszkélkedhet. Van olyan pedagógus, aki itt született, itt kezdte a tanulást, s már tanít. Fodor Lászlóné- nak hívják. Kisiskolásokat, elsősöket tanít. Otthon van.

— Én is teljesen otthon érzem magam, pedig mesz- száről jöttem — mondja Fürst Sándomé matematika—fizika szakos tanár. — Olyannyira megtelepedtünk itt, hogy folyamatban van a telekvásárlás, rövidesen visszaadjuk a szolgálati lakást, építkezünk!

Miért maradjon magára?

A tanárok, tanítók bizonygatják: nem szégyenkeznek a neveltjeik, ha továbbtanulásra visz az útjuk. Főleg szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe mennek innen a gyerekek. A kétszázhatvan általános iskolás éppúgy tölti napját, mint bármelyik városi gyerek. Azazhogy — itt még nem ragasztóznak, nem csavarognak még azok se, akiikre a legkevesebb figyelem jut itthon. Van nehéz sorsú gyerek is, Tenyő se kivétel korunk ártalmai alól.

Mint ahogy az is megtörténik : se pap, se anyakönyvvezető nem kell a fiataloknak a párválasztáskor. Ki titokban, ki nyíltan ösz- széköltözik választottjával. Legfeljebb akitor kérnek szülői áldást és házassági kivonatot, ha jön a kicsi, a harmadik. De a falu már nem szólja meg a leányanyát se. Joga van hozzá — mondják a legkárálóbbnak véltek is —, miért maradjon magára. ..

(Folytatjuk.)

Sóskúti jlúlia

Unokáink is megnézhetik

Pompás főteret alakítanak ki

Karcagon

Tervező: a Kertészeti Egyetem tanára

Nem sok településünk dicsekedhet akkora, parkosításra alkalmas összefüggő területtel a város szívében, mint Karcag. A 12 ezer

négyzetméteres zöld terület még sohasem volt egységes, a közlekedési szakemberek, építészek s a kertészeti egyetem egyik neves tanára által készített terv megvalósításával válik majd harmonikus egységgé. Ma még szemmel láthatóan elkülönül két részre. A tanácsháza, a templom, az általános iskola gyönyörű fásított, parkosított környezetét, az úgynevezett templomkertet. a városháza építésének idején, 1912-ben egy temesvári műkertész díjnyertes terve alapján alakították ki.

A szépen gondozott parkkal kerül majd összhangfüíT a gimnázium és a toronyház között húzódó több mint 400 méter széles sáv, az egykori főhajtó út. Ahol valamikor állatokat tereltek, korzó lesz.

A gépjárműforgalmat, ha nem is teljesen, de az objektív lehetőségek maximális kihasználásával kitiltják a területről. A főtér körüli üzletekhez szerviz úton és az épületek mögötti utcákon meg lehet oldani az áruszállítást.

Milyen lesz a tér? A tervek ismeretében — amelyekről véleményt mondtak, amelyekhez ötleteket adtak

a társadalmi vitákon a karcagiak — kockázat nélkül azt lehet mondani, hogy különleges. kellemes és nagyon szép. A tér körüli járdákat már kiszélesítették. A hosz- szú park közepén húzódik majd a 8 méter széles korzó, amelyet 5 színből kialakított díszburkolat fed. A burkolat egy részét népművész tervezte, karcag környéki népi motívumok rajzolódnak ki majd a kövekből. A burkolat lerakását a Nagykunsági Vízgazdálkodási Vállalat vállalta. A munkát június végén kezdik el.

A teret gömb alakú lám- paibúrákból áradó fény világítja meg. A kábelek már a föld alatt vannak. A Titász Bolyai János szocialista brigádja társadalmi munkában csinálta meg éppúgy, mint a

világítás tervét és költség- vetését.

A parkot nyolcfajta fenyő, 29 féle cserje és 14 fajta fa és sokszínű virág díszíti, köztük padok, térplasztikák, sétányok lesznek a korzó közepén három kelylhes szökőkút.

Mikor? Évekbe telik, míg kialakul a park véglegesen. Ez idő tájt, a hosszú parksáv keleti csücskének, a tér egyiharmadának kiépítésén dolgoznak. Párhuzamosan készülnek a felújításra szoruló teret övező épületek rehabilitációs tervei. A tér és az épületek harmonikus összhangja így fog kialakulni a város szívében, amelynek megvalósulása, a felajánlott társadalmi munkák azt bizonyítják, Karcag lakosságának is szívügye lett.

Családi kisvállalkozás

Szandaszőlős legszélén, a műúttól pár száz méternyire — a felázott földúton persze sokkal hoszabbnak tűnik — csinos családi ház udvarára nyitunk be. A fóliasátrak között csípőre tett kézzel kémleli az eget Deák Istvánná. Szabdkozik, hogy nem szalonképes, még az orra hegyére is jutott a sárból, most hagyta abba a paprika locsolását.

— Szoktam én csinosan is felöltözni, ha megyek valahova, nem ismernek rám, merthogy itthon ehhez a munkához csak így nézek ki mindig. Hiába. nem laboratórium, itt mindig piszkos az ember lánya ...

Mondaná, hogy inkább a férjét kérdezzük, ő a fóliás kertészet gazdája, de kiderül, kocsikísérő a vasútnál a „család feje”, sokat úton van, meg társadalmi megbíA szolnoki Közúti Igazgatóság két új Skoda Mulag árokásógépet helyezett üzembe, melyek megyénkben és Békés megyében tevékeftykednek. Az új célgépek — melyek egyébként naponta több mint fél kilométer árkot képesek „kiásni” — jelentősen javítják az árokrendezési munkák minőségét

zatásai is elfoglalják, a napi munka asszonyára marad. Így aztán szívesen mutogatja kis birodalmukat.

Nagy a porta, tágas az udvar — a vasút meg nem fizetett valami jól, hát kellett a keresetkiegészítés, nőttek a gyerekek. Évekkel ezelőtt vágtak bele a kertészkedésbe, váltakozó sikerrel.

— Nem mindig kifizetődő. Tavaly is gyenge volt a termés, csak éjszaka locsolhattunk, most meg elkéstünk csaknem mindennel. A trágya nem volt jó, nem akartak kikelni a magok, sokáig voltak a földben. Leghamarabb talán két hét múlva vihetjük az uborkát, a paprikánk, paradicsomunk meg még csak most virágzik — tavaly ilyenkor már fürtökben volt rajta a termés. Mire az idén beérik, már ára se lesz a piacon — sopánkodik az asszony, miközben sorra feltárja a sátrak nyílásánál a fóliát.

Kívül csendes, hűvös eső szemerkél ránk -belülről megcsap a páradús meleg levegő.

— Fűtenek a palántákra?

— Nem telik nekünk arra, nem vagyunk rá még berendezkedve, drága az olaj is! Most az eper hoz egy kis költőpénzt. No, nem sokat, öt kis sátorban terem, ötszáz forintba került egy-egy, és jó, ha egy mázsát leszedtünk eddig, mert nagyon rohad. Nem vagyunk tőle elragadtatva.

— Többes számban beszél, tehát akad azért segítsége?

— Aranyos két nagyfiam van, ragaszkodóak. és segítenek is. Mikor a kisebbik — aki eladó a Métáiban — megnősült, mondta neki az apja, válassz fiam egyf kis földet. Az idősebb géplakatos a papírgyárban, igaz technikus, de így jobban keres. Még nem alapított családot, de Ferikével együtt ö is megkapta a „jussot", szóval családi kisvállalkozás ez

a fóliás. Vettünk fel az OTP- től termelési hitelt, vagy tizenötezer forintot, azzal boldogulunk. Most már nyolc sátor alatt termelünk, a leg- nagyob 44 méteres.

A múlt évi termés fedezte a lakodalmat és Ferike álma — hogy a Trabantot egy „Zsigára” cseréljék, mégha használtra is — teljesült belőle.

Nézem Deákné kidolgozott, földtől maszatos kezét, s hallgatom, amit mond. Hogy Szabolcsból került ide, egy vasútállomáson ismerkedtek össze egész véletlenül, úgy követte párját Szolnok szegélyébe. Üres kézzel kezdték annak idején, most meg már itt ez a szép ház a „birtokkal”. de bizony igaz. meg se tudja metndani, mikor jutott el mostanában színházba, moziba. Hajnali négykor, legkésőbb fél ötkor kél, reggelit készít, mert a nagyfia indul a gyárba, aztán nekilát a locsolásnak. Égy sátor után ellátja a baromfit, ezután megint egy sátor... ilyenkor este is későig gyomlálnak. locsolnak. A kajrát, a lábát alig érzi már, amikor nyugovóra tér, úgy fél tizenegy tájban. Az is megesik, hogy elalszik a fürdőkádban.

Nem panaszként sorolja a dolgát. Gyorsan hozzá is fűzi :

— Szívesen csinálom a gyerekekért, hogy nekik könnyebb, jobb legyen az életük. mint a miénk volt. És szeptembertől nyugdíjba végleg hazajön a párom, kettőnk között megoszlik majd a munka, könyebb lesz nekem is. Később talán még a színházba is eljutunk, nemcsak a piacra ...

Derűs tekintetét ismét a magasba emeli. Az eső elállt. a felhők közül tüzes sugaraival előbukkan a Nap. Fölszikkad a föld, könnyebb lesz a sátrakat megközelíteni, mire Deákné újra kezébe veszi a locsolócsövet.

Rónai Erzsébet