Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

984. MÁJUS 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Tovább épül a martfűi lakótelep. A Szotév januárban adott át 22 OTP-lakást, és további 45 lakás készül el ebben az évben

Több nadrág, kevesebb pénz

— Néhány évvel a nyugdíj előtt őrültség lett volna, havi kétezerért itt maradni. Nem félele a munkától. Ügy mentem el innen, hogy bármit elvállalok, amiért elfogadhatóan fizetnek. Tíz évig varrónő voltam (igaz, hogy csak gyorstalpaló tanfolyamon betanított varrónő) és két hete takarítónő vagyok. Sajnálom, hogy itt kellett hagynom a műhelyt, az asszonyokat. Rendes, haj- tós kis kollektíva, amely még jókedvűen is tudott dolgozni mindaddig, amíg normarendezés formájában be nem csapott közénk a

Elszabadultak az indulatok a varrógépek között. Fizetési karton jukkái hadonászva, egymás szavába vágva fújták a magukét az asz- szonyok.

— Augusztus óta sírtunk minden fizetési napon és most ez. a május 8-i boríték sokunknak végképp betette a kaput, — szólalt meg valamelyest lecsillapodva Fó- rizs Dezsőné, és igyekezett higgadtan beszélni a tavaly augusztus óta történtekről: — Normarendezés volt az ésszerű munkaszervezésre, a szalagreftdszer kialakítására hivatkozva. Hogy többet termelhessünk néhány új gépet is kaptunk. Ez mind szép, de csak elméletileg. Mert gyakorlatilag a munkánk lényegében semmit sem változott. Ugyanazt csináljuk, csak kevesebbért. Ez még akikor is igaz, ha a központban azzal érvelnek, hogy áprilisig az átlagfizetést kaptuk és nem a teljesítménybért. Csakhogy azoknak az utolsó hónapoknak az átlagát vették alapul,

— Ugyanazt a három műveletet végzem mint eddig, csak fele annyi pénzért. Vannak műveletek, amelyekre reális normát állapítottak meg, de ez a kevesebb. Alig akad köztünk olyan, akinek nincs oka a panaszra, — sorjázták egymás után. Senki sem volt a tizenöt nő között, sem régi, sem új dolgozó, sem szak- sem betanított munkás, aki azt mondta volna: egy pillanat asszonyok, az indulatok eltorzítják a tényeket. Ha jobban igyekeznénk, ha a napi 8 és félórát keményen végig dolgoznánk, ha a sajátunk mellett a hiányzók munkáját is megcsinálnánk, talán másként nézne ki az a fizetési szalag.

Még a csoport tapasztalt, régi vezetője. Sülé Béláné sem próbálta meg lecsitítani a felcsigázott kedélyeket.

— Hónapokon át igyekeztem „oltani a tüzet”. A közménkű. Itt a bérem, nézze! Kétheti munkám 900 forintot ért. Takarítónőként kevés híján a dupláját kapom.

Danlkó Antalné volt az ötödik, aki a szolnoki Minőségi Szabó 'Ruházati Ipari Szövetkezet Vosztok úti műhelyét az elmúlt hónapokban otthagyta. Azóta újabb két felmondás került' az elnök asztalára.

„Azon gondolkodunk, hogy bezárjuk a műhelyt és megy mindenki, ahová lát... Itt nem vesznek emberszámba bennünket... Átnéznek felettünk. meg sem hallgatják, amit mondunk.”

amikor a legrosszabbul fizető munkánk volt. A többség. az évi átlagbérénél több száz forinttal kevesebbet kapott. S tudtuk jó előre, hogy amikor a teljesítmény alapján fizetnek, tehát májustól még vékonyabb lesz a borítók.

— Mi is osztottunk, szoroztunk kérem. Naprakészen számoltuk a teljesítményt és csak a keserűségünk nőtt, amikor rájöttünk, hogy a 100 százalékot nem tudjuk teljesíteni. Harminc éve vagyok szákmunkás. 16 éve dolgozom ennél a cégnél és eljutottam odáig, hogy a napi 100 forintot sem vagyok képes megkeresni. Győződjön meg róla. Ezerkilenc- száz forintra jött ki a teljesítménybérem áprilisban, — fakadt ki Zurócsik Árpád- né.

— Havonta négyezerkét- százszor fordul meg a kezemben a készülő férfi nadrág és ezért 2000 forint a fizetésem, — kontrázott Németh Józsefné.

pontban a szememre vetették, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, nem tudok fegyelmet tartani. Hogy képtelen vagyok a norma teljesítését kicsikarni. — Sírva fakadt: — valóban nem tudom, mert a jelenlegi feltételék mellett képtelenség. Láthatta, a gép mellől álltam fel. Ha van időm. én is dolgozom a hiányzók helyett. De úgy tűnik, hiába minden igyekezet. Lassúk, lusták, ügyetlenek lennénk? Az íróasztal mellől mindenki minket hibáztat. A jelenlévők között négy kiváló dolgozó van, köztük én is. Kétszer kaptam meg ezt a kitüntetést. Ezek szerint érdemtelenül. Vagy augusztus óta lettünk egyszerre többen fegyelmezetlenek. lógósok?

Az új norma és teljesítmény 'kidolgozója. Balogh Mónika, a szövetkezet műszaki vezetője, ha nem is szó szerint, de lényegében

ezt állította. Szerinte a norma nemhogy teljesíthető, hanem túlteljesíthető is lenne. ha hajlandóak volnának a Vosztok útiak fegyelmezetten dolgozni.

Laza a norma?

— Más. hasonló profilú üzemben, hasonló körülmények között, hasonló munkát végzőkhöz képest a panaszkodó asszonyok még túl is vannak fizetve. Az új norma szerint is háromszor annyit kapnak a nadrág varrásáért, mint mondjuk a tiszaföldváriak vagy a jászberényiek. Nagyon is laza ez a norma. Az optimálisnak még a 70 százalékát sem éri. el. A kidolgozásánál figyelembe vettem a kedvezőtlen körülményeket. Ennek ellenére augusztus óta egyetlen hónapban sem teljesítették a normát, mert nincsenek hozzászokva a fegyelmezett munkához. Jobban tennék, ha nem siránkoznának, hanem dolgoznának. Tudom, hogy nem a fiatalok morognak, hanem a régebbi dolgozók, akik a kényelmesebb tempóhoz szoktak.

A műszaki vezető kategó- rikus kijelentését a tények cáfolják. Mert tény, hogy eddig elsősorban a törzsgárda tartott ki. A hét távozó közül öt kezdő szak- és betanított munkás volt. A szövetkezet tanítványai.

Az asszonyok szerint ez a központban senkit sem érdekel: le is út. fel is út annak. akinek nem tetszik.

A szövetkezet elnökének, Rontó Antalnak is ez az állásportja? Tiltakozott.

— Az igaz, hogy aki nagyon menni akar, ahhoz mindenáron nem ragaszkodunk. De néhány felmondás neip akadályozhatja meg a fejlődést. Márpedig a korábbi szervezeti kereteken és termelésen változtatnunk kell. Nagyon alacsony hatékonysággal dolgozott és dolgozik ma is a szövetkezet. Elodázhatatlan volt a korszerűsítés minden fronton. Ésszerűbb munkamegosztással kissé magasabb normákkal. tedhnológiai újításokkal próbálj utk a termelékenységet elfogadhatóbbá tenni. A teljesítmény és vele együtt, a bérek növelése volt a szándékunk.

Kísérlet és jószándék

— ön szerint a Vosztok úti üzemben ez hogy sikerült?

— A termelékenység hőtt. Augusztus óta azokból a bizonyos férfi nadrágokból többet gyártanak.

— Ezt úgy értsem, hogy több a nadrág és mégis kevesebb a fizetés?

Elszabadultak az indulatok

Nincs más vélemény?

— Van, aki valóban kevesebbet keres. Mert a többlet elsősorban az új technológia eredménye.

— Egy-két új gép beállítását és a munkafolyamatok további osztódását talán túlzás új technológiának nevezni.

— A részleteket nem ismerem. Sőt azt mondom, hogy az új norma nem szentírás. előfordulhat, hogy a kidolgozója is tévedett. Néhány hónap tapasztalatai alapján azonban elhamarkodott lenne a normát rossznak nevezni. Kísérletről van szó, amelyet jószándékkal vezettünk be.

— Kísérlet, amely — mondjuk ki — az asszonyok zsebére megy.

— Kísérlet, amelynek gazdasági és egyéb hatását figyelemmel kisórjük. Az új norma szerint most kaptak először fizetést az asszonyok. Nem volt időnk az elemzésre, az összehasonlításra. Megtesszük. Leírhatja, vállalom érte a felelősséget: az irreális normával okozott anyagi veszteséget visszamenően kifizetjük.

Kovács Katalin

A férj közben illatos feke- ét főz, azt kortyolgatva 'esszük sorra Eszter asz- zonnyal, mi minden készült 1 az évek során.

— Látja, mindenütt van árdai, legtöbb helyen beton- jói, van vezetékes víz, épí- ettünk utat is. A vízügyi gazgatóság patronálja a >ártalapszeí-vezetünkét, adott :ocsit a szállításhoz, a salait a BVM adta, a munkát ni végeztük társadalmi ösz- zefogással. De most már ku- :ásikocsi szedi össze a sze- netet errefelé is. Aztán van ’atyolat, posta, gázcserete- ep, fodrász, zöldséges, az vBC-ben mindent megvehet íz ember, de jó a közlekedés l városba is. fél óra alatt negjárjai az ember, beimehe- ünk vásárolni.

— Ugye, nagyon szereti a Lert várost?

— Igen. Mi itt vagyunk itthon, itt éltük le az éle- ünket. Én sokra becsülöm, mi itt van, mert dolgoztam s érte. Lehet, hogy aki most :erül ide. mindent természe- esnek tart, és neki ez nem lágy érték

Ábelnéval járjuk1 a kert- ’árosi utcákat. Több az új,

vagy felújított ház, mint a régi. „Némelyik palotának is mondható” — nyugtázza Ábelné. Aztán: „Ezt a játszóteret a tanácstagi alapból építettük”. Néhány méterrel odébb, a Gagarin utcában így szól: „Látja, én ilyen sorházakat nem építettem volna ide. Szépek, csak nem illenek a környezetbe. No, de ha már így van, bele kell nyugodni. Ezeknek az embereknek nincs kertjük, hát némelyik — okosan — a ház előtti területen csinált kis konyhakertet magának”. En hozzáteszem: a többi utcában is a házak előtt az utcán több lehetne a virág, a dísznövény. Az lenne igazán méltó a Kertváros nevéhez.

— Marikám, nagyon szépen fogy a téglajegy — fogad minket Andó Jánosné az Alkony utcában.

— Jaj, de örülök — mondja Ábelné, és hozzám fordulva magyarázza: — Tízezer- háromszázötven forint értékűt hoztam ;ki, a Széchenyi lakótelepi iskola építéséhez árusítjuk.

— A klub is vállalta;, hogy elad ezerhétszáz forint értékűt, — szól Andóné. és már

Hajdúszoboszlón a SZOT Béke Gyógyüdülő a közelmúltban befejezett rekonstrukciója után Ismét fogad vendégeket. Az év végéig mintegy 10 ezer SZOT-beutalt keresi fel a saját stranddal rendelkező pihenőhelyet. A képen a felújított üdülő egyik fürdőmedencéje

Tavasz van a Kertvárosban D gáz után

milyen munkához fogunk, szomszéd?

Vastag, komor fellegek ta- .airjáJc az eget, hideg szél yargal az utcákon. Az em- ier önkéntelenül is összébb lúzza magán a kabátot. Ám z a barátságtalan ;idő sem udja visszatartani a Szellő, Szivárvány, meg a többi :ertvárosi utcában az embe- eket„ hogy .kapáljanak a iskertjükben. Tavasz van a kertvárosban is, mindenütt nyílnak a virágok, és a gyümölcsfák — meggyet, cse- esznyét ültettek a házak elé

Ábelék ’68-ban építették akaros, két és fél szobás, sszkomfortos házukat a Izellő utcában. (Akkor ritkaág számba ment, hogy köz- •onti fűtéssel.) Ám a házi- sszony most újsággal szollal:

— Ebben a hónapban itt is negkezdődik a gázvezeték ipítésé. Négy évvel ezelőtt :gy tanácstagi beszámolón ölállt két fiatalember és ja- 'asoltaí; legyen a Kertváros- >an is gázvezeték. Akkor ogtunk hozzá a szervezéshez i népfront égisze alatt. Na- ;yon sok lelkes fiatalt ismerem meg: harmincán jelent- :eztek, hogy segítenek ai szer- ezésben.

— Nagy munka lehetett a zervezés.

— ötszáznegyven ház van tt, minden tulajdonost megkerestünk, és közülük több nint négyszáz vállalta a gáz- 'ezetés költségeit. Házan- :ént 16 ezer forintot kell fi- :etni az utcai gázvezetékért, ihhez jön még amennyiért i házba beviszik a vezetéket, fiszont az OTP ad rá kölcsönt. Az idén 8,5 millió fo- nntot kell felhasználni az pitéknek, így, ha igaz. a Szellő, a Szivárvány és a Napsugár utcában végeznek nég 1984-ben. Aztán jövőre ölytatódik a munka.

is nem egy helyen — már mutatják: lesz termés, csak az időjárás közbe ne szóljon.

— Azt kérdi, miért szeretünk ;itt lakni? A Kertvárosban úgy élünk,, mint egy nagy család. Itt mindenki ismeri egymást. Ha két napig nem látunk valakit, már érdeklődünk: hol van, mi van vele? Nem megyünk el idegenül egymás mellett. — válaszol a kérdésemre Ábel Istvánná, a körzeti népfrontbizottság titkára.

Kétségtelen: évről évre fejlődik, gazdagodik Szolnok e szép kerülete, az itt élő emberek siók áldozatvállalásával. No, de, ahogyan Kövécs Lászlóné mondja: már megszokták a társadalmi munkát. És ha ő mondja, azt el kell fogadni, mert ő a Kertváros történetének: egyik legavatottabb ismerője.

— Fiatalasszony voltam, a férjem hadifogságban, amikor hallottam a hírt. hogy a rabkertben, meg a rendőrkertben (ez a mai Kertváros területe) házhelyeket osztanak. Én is igényeltem 300 négyszögöles portát, és 1947 januárjában megtörtént a sorsolás. Most is őrzöm azt a iszjámot, amit akkor kihúztam. Na’v tél volt, majd belefulladtunk ai hóba. Szerencsére hazajött a férjem, aztán hozzákezdtünk az otthonteremtéshez. A házunk ’54-ben készült el. Nem volt itt akkor se villany, se járda, se út. Először a villany után járkáltunk. Jött is a hír egy reggel: ha délig kiszállítjuk az oszlopokat a helyszínre, megkezdődik a villamosítás. A férfiak dolgozni voltak, hát mi. asszonyok cipeltük a póznákat a vállunkon. Akikor kezdődött a kertvárosiak társadalmi munkája.

folyik is a szó a Tisza nő- klubról (aligha választhattak volna szebb nevet, hisz itt élnek a Holt-Tisza partján).

— Tegnap tartották nálunk az anyák napját, ötvenötén voltunk. Lesz rövidesen szalonnasütés, de közben kirándulni is szeretnénk. Csak még azt nem tudjuk, hogyan lehetne kedvezményesen autóbuszhoz jutni.

— öregszik a Kertváros,

— mondja Ábelné, és ezt erősiítgette Kövécsné is.

A mai gondoki isi ezzel függnek össze: első a tüzelőszállítás. Nehéz szállítót tan lálni, ha meg vállalja is valaki a szállítást, az bizony méregdrágát Szekeres Ernő, a körzeti pártszervezet titkára más gondot is sorol, amikor beszélgetünk:

Oszlop az út közepén

— Csatornázni kellene ezt a részt, sok a belvíz. A párt- székházban minden kedden klubdélutánt tartunk, most is arról beszéltek az emberek, meg kellene oldani ezt a gondot. Aztán az Árnyas utcában a villanyvezeték1 oszlopai pont az út közepén vannak. Most dolgozik arra a Holt-Tisza-pairton a Titász, jó lenne, ha egyúttal ezeket az oszlopokat áthelyeznék az út szélére, mert így se járdát nem lehet csinálni, se utat.

Tavasz van a| Kertvárosban is. Az idei megújulás újabb nagy eseményt hozott: a gázvezeték-építést. Mondják. hogy amikor kapálnak a kiskertekben, az emberek néha átszólnak egymásnak: aztán a gáz után milyen munkához fogunk, szomszéd?

Varga Viktória

Itt vagyunk otthon

Épül a vezeték