Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

4

1984. MÁJUS 12

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

I Arcképvázlat I

Nem ismer pardont a tanműhely főnöke

Sokszor végiggondolta már: ugyan hol lenne, ha a véletlen folytán akkor nem a mezőtúri technikumot választja a felsorolt lehetőségek közül. Bármi más is lehetett volna belőlé. Szülői befolyás nem faszig álta kényszerpályára egy kikötése volt csupán az édesapának: akármit csinál a fiú. Játszódjék rajta, hogy ember csinálta! De sokszor elmondta... Érthető így, hogy amit otthon látott a mezőgazdasági gépészeti technikum tanulója, az igényességet és lelkiismeretességet, egy életre megszokta, követelményként ' támasztotta önmagával szemben — ez •vezérli nevelői munkájában is.

A Körösmenti Tsz tanműhelyében a szerszámok koppanása, a motorok zúgása, a kamasz fiúk évődése nem hatol át a műhelyfőnök szobájának üvegfalán. Balga Károly hangja is visz- szafogott amikor tanulói sikereinek titkáról igyekszem vallatni. Nemrég jelent meg az újságban, hogy egyik harmadévese, a társadalmi ösztöndíjas Panyik Mihály — aki éppen ma állt munkába —, szakmunkás-bizonyítvánnyal tért haza negyedik helyezettként a Szakma '"Kiváló Tanulója vetélkedő országos döntőjéről. Egy évvel korábban Monoki Kálmán a második legjobb lett az országban, bejutott a nemzetközi verseny mezőnyébe. ahol nyolcadik lett; ugyanakkor volt egy huszonegyedik helyezettjük is... Minden évben ez a kunszentmártoni tanműhely a megyei verseny színhelye, s az első három hely, a „dobogós” még mindig náluk maradt.

Szerinte lámpaláza csak annak van, akinek hiányos a tudása (a vizsgadrukk az egészen más. anélkül a gyerek közömbös lenne!)

.. .Csakhogy Balga Károly nem engedi meg azt a luxust se magának, se a tanulóknak, hogy a legkisebb szak- mai hibát elkövessék, mert jó az alapozás. A tanműhely felszereltsége megfelelő lehetőséget nyújt a gyakorlásra, és minden tanuló- csoportból ki tud választani három-négy olyan szakmunkáspalántát, akit érdemes versenyen indítani. Egész munkája gyümölcse érik be ilyenkor. A legutóbbi erőpróba, a fiúk mostam helytállása volt talán eddigi legnagyobb öröme, mert a tavalyinál is nehezebb feltételek közepette született Misi sikere. A feladatot ugyanis menet közben módosították. A huszonhatos mezőnyből heten-nyolcan oldották meg jól, köztük volt a két kunszentmártoni fiú.

Baj-e — kérdezi, szinte önmagától —. ha valaki teljességre törekszik? Saját példája említésével adja meg a választ. Még egészen friss technikusi oklevélével beállt jó „szakik” mellé szerelőnek az öcsödi, akkor még Kossuth Tsz-be. Hasznos esztendő volt. Aztán jött a katonáskodás, továbbszolgálóként ott kezdett el oktatással foglalkozni. Hol a gépkocsivezetőket, hol a szerelőket tanította akkoriban, s egy továbbképzés alkalmával a Csepel Autógyárban érezte meg igazán a gyakorlati képzés ízét. Találkozott ott egy olyan oktatóval. akinek emberi magatartását máig is példának tekinti. Éppen tíz éve, hogy leszerelt, attól kezdve előbb az MHSZ-nél a sorkötelesék képzése voilt a feladata, majd 1977 őszétől, ahogy a tanév megkezdődött, a Kö- rösmenti Tsz régi tanműhelyéiben vállalati oktató lett. Ma már műhelyfőnök, de hol van már a régi tanműhely?!

Ezt az újait apránként szinte ő hozta létre. Sok tapasztalatcsere, tanulmányi kirándulás áll mögötte, mindig hozott haza valami jót a tarsolyában, amit érdemesnek .tartott a meghonosításra. Természetesen rengeteg egyéni elképzelést is belevitt. Az viszont igaz, hogy a mezőgazdasági gép- szerelés fellegvárának Makót tartja, s a példaképtől a szervezés, a felszerelés, az oktatás módszereit átörökítette. És amíg épülgetett a műhely. Dunaújvárosban elvégezte a NIM Műszaki Egyetem műszaki oktatói szakát — végig kitűnővel a három évet.

Nem tantja magát maximalistának, de az igaz, hogy nem ismer pardont. Talán ez a magyarázata, nem tudja elismerni, hogy valaki nem tud valamit. Olyan nincs! Csak akaraterő, szorgalom kell és igényesség! „Nem fogadom el a szakrajzot se, ha igénytelen munka, és tudom, hogy a fiú annál többre képes!” — érvel. Beismeri. hogy túlzás is van a szemléletben, előfordulnak konfliktusok emiatt közte és tanítványai között, de később a fiúk is rájönnek: az

ő érdekükben követeli meg, hogy saját képességeiknek megfelelően produkáljanak.

Büszke rá, hogy mióta a Körösmentiben van, huszonöt tanulója maradt a gazdaságban szakmunkásként. Korábban csoportonként három-négy. tavaly már a nyolcból valamennyi. És a környék gazdaságainak is jól felkészült szakmunkás- utánpótlást nevelt. Munkáját elismerik és támogatják a tsz vezetői. Amikor tanulási szándékát bejelentette, megadták a lehetőséget, a versenyekre járművet kapnak. Hogy mostanában nem telik a tanműhely további fejlesztésére, hogy 1981 óta nem emelték a fizetését, pedig ’82-ben végzett a főiskolán? A 40—50 milliós aszálykár után nem is kívánja. .. majd rendeződnek a dolgok...

Az a fő, hogy a munkájában örömet .talál.

Talán a legnagyobb büszkesége a négyes rendszerű oktatás, aminek minden feltételét megteremtette. Ha például az elsősök kalapácsot reszelnék, négyes csoportba osztva mindnek van satupadja, anyaga, eszköze a megmunkáláshoz, egyszerre tudnak dolgozni. Hogy ez megvalósulj on, j ócskán többletmunkát igényelt. A felmérőket meg otthon javította. értékelte — pihenés hélyett, .a tervrajzokat tv- nézés helyett készítette a műhelyhez. Felesége zsörtölődött is olykor-olykor, de valójában megértő és segítő társa. A tanulást is egyszerre fejezték be. egymást segítve, miközben születtek, nőttek a gyerekek: Három kisfiú, akik talán apjuk példáján ugyanilyen igényes, szigorú emberré érnek. Vallják majd — mint ő — a ma- karenkói elvet: követelek tőled, mert tisztellek...

Rónai Erzsébet

ORGONÁK

Nélkülük nem május a május

. téstett ház a kunszentmártoni Munkácsy utcában. Az elejét alig lehet látni — három orgonabokor pompázik az út szélén, mellette sárga akác, növendék szilvafa. A kerítés

— alacsony, testetlen deszka

— mellett is végig, bent az udvaron orgona. Hófehér, dupla virágú meg lila. illatát messziről megérzi az ember.

Az udvarban fehér hajú öregasszony, öregember. Épp elállt az aranyat érő májusi eső, máris tesznek, vesznek. Aki ebbe az udvarba betekint, gyönyörködhet kedvére. Még zölden, de virít a labdarózsa, bimbóktól nehezedik a pünkösdi rózsa szára, karcsú-sárgán nyújtózik sok kecses fejű tulipán, a fal tövénél szerényen levelei közé bújik a gyöngyvirág. Illat, szín, virágok —: május.

'— Ez a hatvanötödik évem ebben a házban — mondja Kiss Gyuláné. Én itt születtem, megszoktam rég a virágot, a kertet. Mit is csinálna két öreg kert nélkül? Tudja, a jó uram most is dolgozgat benne. Csináltunk egy kis veteményest, a szőlő pedig már láttatja a fürtjét

— hát nekünk ez nagyon szép, de jó is. Virágok közt az ember nem szomorú.

A tíz évvel idősebb férj, .Kiss Gyula megmutatja a virágzó almafát, elvezet a mogyoróbokorhoz, s a vén diófa, meg a málnabokrok között elmondja, hiába any- nyi idős, amennyi, szeret még, tud is dolgozni. Ezt bizonyítja többek között, hogy bár rég nyugdíjas, tizennegyedik éve portás a Pannóniában. Aztán tessékel a hátsó udvarba.,

— Birge, malac, aprójószág, van itt minden. A gyapjút most adtuk el. A malackákból egyet magunknak hizlalunk, a többit eladjuk az államnak.A birkáért is szép pénzt adnak, érdemes vele bajlódni. Kaszálok is értük eleget, — árokparton, utak mentén, nagyon kell a zöld a,jószágnak is.

— Szép lehet itt az élet, csak kicsit magányos — mondom. Kissék tiltakoznak. Nem, a kert, az állatok sok örömet is adnak, nemcsak munkát. Aztán vannak jó szomszédok, estére meg ott a tévé. Soha nem volt gyerekük, nekik a ház, a kert az élet.

— És mégis a gyerekek . y

— mondja Kiss Gyula.

Hiába ment nyugdíjba

már tizenhat éve, a régi munkahely a József Attila Gimnázium nem felejti el.

— Karbantartó lakatos voltam az iskolában. Gyerekek között telt el az életem jónéhány éve. És a gyerekek nem felejtenek el. Mehetek a ballagásra is, szeretettel várnak. Igencsak elmegyek minden évben, hiszen az az iskola legszebb napja, olyankor virágdíszbe öltözik, énektől, zeneszótól visszhangzik. Lestem is az idén, milyen lesz az idő, kedvez-e a ballagóknak? Tavaly akkorra elnyílt az orgona, lehullott a labdárózsa szirma, napégett volt a pünkösdi rózsa. Az idén szép ballagás lesz, virít az orgona, rengeteg a tulipán, kinyílik a rózsa is a hét végéig. A vidéki embernek ez természetes. Nem tudom, látta-e, a gyárunk kerítésénél is virít az orgona. Ugye, az ember új vesszőt dug a régi, öregedő helyébe, így mindig él a kert, az udvar.

Homok, Döbrei János út 207. Gyönyörű új ház, hatalmas ablakszemekkel. Ahogy jövünk az úton, még az autó nyitott ablakán is beköszön a sötétlila, pompás orgona illata. A ház előtt középkorú menyecske. Otthonkában, otthonosan.

— Szép orgonája van, — mondom, szinte köszönés nélkül.

— Adok szívesen, ha tetszik, mondja — s már indul egy dús, fürtös ág felé.

— Inkább csak beszéljünk róla.

— Az orgonáról? — Csodálkozva néz rám.

— Űj háznál ritkább az orgona. A régieken inkább jellemző. Láttam a Tiszazugban egy lebontott tanyaházat pár perce, már semmi élet nem volt a környéken se, csak az orgonák virítottak. Túléltek gazdát, házat.

— Én meg, alighogy a ház felépült, már dugdostam a gyökeres vesszejét. Édes- anyáméknál megszoktam, onnét hoztam párat, orgona nélkül nem május a május.

Hajnal Pálné gyermekfelügyelő a homoki intézetben. Neki sok köze van a gyerekekhez, arról nem is szólva, hogy a házépítés közben fölnevelt két saját fiút. Huszonegy és tizenhétéves a két „gyerek”. Az apjuk nehéz- gépkezelő a földvári Lenin Tsz-ben. A nagyobb fiú már munkás, a kisebb is annak készülődik.

— Sódert hozhak, azért voltam a kapuban. Garázst építünk, tavaly befizettünk a Skodára. Kicsit sokallom is az idejét, az érkezését már nagyon várjuk. A garázst úgy terveztük, hogy út is legyen hozzá, a kis kertet, a növényeket se bántsa nagyon. Csak kétszáz négyszögöl a porta, ennyi telik belőle. Azért telepítettem az utcára is a virágból. Az is igaz, kibújik az orgona a kerítésen túlra, magától is.

az embernek kedvet csinál munkához, élethez, mindenhez. Nincs még tizenötéves a házunk, de az orgonák derekai már vastagodnak. Az a baj, hogy annyira szép a bokrán, hogy nem török le belőle eleget. És az öregek azt mondják, a régi, száradt virágtól nem tud jövőre elég friss hajtást hozni a fa. Ezért mondom, vigyen már el pár szálat, még jót is tesz vele!

Három tizennyolcéves diák ül a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium igazgatói irodájában. Először bevezetnek a mai jeles nap szokásaiba.

— Korán hajnalban tiz harmadikos fiú elindul a Tiszához. Mivel jó kilenc kilométer ide a folyó, valamikor bicikliztek. Most talán az állami gazdaságtól kapunk hozzá egy autót. A folyóparton gallyat vágnak, a senki földjén — ilyen is van, a miklósi temető melletti ligetet ismerik így — orgonát tépnék. Mire megérkeznek, mind a három harmadik osztály bent serénykedik. Hoznak persze más virágot is, rengeteget. Szerencsére az idén nem virított el a májusi tulipán, nyílik a pünkösdi rózsa, lesz sok labdarózsa, jácint.

Tóth Tamás a IV. b, Mász Csilla a IV. a, Görög Julianna a IV. c tanulója. Nem tagadják, életük eddig legnagyobb eseményének tartják a mai napot. Miért is, ki is vitázna velük ebben? Tényleg nagy esemény. Véget ér a gyerek-diákélet rengeteg szépségével, nehézségével, sok örömével. Ami ezután jön, már más. Még annak is, aki továbbtanul. De folytassuk a ballagás miklósi szokásait:

— Szombaton a negyedikesek nem ébrednek túl korán, ami kicsit érthető is. Pénteken, az utolsó tanítási napon nemcsak a bohókás öltözékek a megszokottak, hanem a szerenád is. Mi pénteken este végigjárjuk a tanáraink házait. Lesz gitár is, énekelünk. Nálunk így szól a ballagási nóta: „Üres az osztály, nincs lakója már ...”

— Szombaton minden ballagó háznál nagy a sürgésforgás. — Mász Csilla kicsit

gondolkozik, aztán meglepő en, számmal folytatja: - Harminchét vendég jön ballagásomra. Sokan má városból, faluból is, a roko nők. — Tamáséknál húsz kő szöntőt várnak, Julika hirte len tizenöt vendéget számc össze.

Az igazgatóhelyettes, Bak Zoltánná szelíd türelemmé hallgatja diákjait. Gyaní tóm, emlékeiben felidézi nem is nagyon régmúltat, i tanárnő 1965-ben ballagol ebben a gimnáziumban, in nen indult az egyetemre, matematika—ábrázoló geo metria szakos tanárként id tért vissza 1970-ben.

— Kilencvenkilenc érett ségizőnk van az idén - mondja. — Három osztály, közülük hetvenketten adtá! be továbbtanulási kérelmü két. Tavaly ötvenegy gyere künkből harminkettőt vette] fel egyetemre, főiskolárs Nem rossz arány, hát mé] ha tudjuk, hogy ebbe a gim náziumba körülbelül hús általános iskolából jönnek ; gyerekek. Van kollégiumun] is, sok a falusi tanulónk Megállják a helyüket, pedij manapság a diák dolga s- könnyű.

Számolunk tovább. Tárná és Csilla azt mondja, miót ötnapos a munkahét, nap 9—10 órát töltenek az isko Iában. Az érettségiző mé; otthon is sokat tanulhat, leg kevesebb három óra kell másnapi felkészüléshöz, me az érettségi előkészületek hez. Nem kevés — ha bele gondol az ember, a nyol órai munka után is fáradt nak érzi magát a hét végért

— Ki, hol szeretne tanul ni?

Csilla Szegedre, programo zó matematikusnak készü] Tamás az ELTÉ-re, a föld tudományi szakra, Julik; ugyanott jogra — ha. Nine félnivalójuk, mindhárma: jelesek.

Az érettségiző persze ballagáskor, kis emlékei: túl, gyarapodik is. A sok kö szöntő, s természetesen : szülők ajándékkal teszik ne vezetéssé a napot.

— Nálunk nem divat nagy, hivalkodó, drága aján dék — mondja csendesen a igazgatóhelyettes. — Legfel jebb néhány gyerek jön b az érettségire újonnan csil lógó kis gyűrűvel, mást, na gyobbat én még nem is vet tem észre. Munkásgyereket tsz-tagok, gazdasági dolgo zók gyerekei a mjeink. Test véreket tanítunk, sokat, az hiszem, nem is tehetnék, d< nem is akarják a feltűnést.

A sportos alakú, karcs: szép lány, Görög Julika köz bevág:

— Megmondtam otthor nem kérek semmit, két—há rom szál gerbera mellé. Az : kedves virágom. Mondtam elég, hogy idáig eljutottam s elég lesz a szüleimnek a: egyetemi évek terhe. Tárná a 3 éve érettségizett testvé rére emlékszik, ő kapott eg; biciklit, meg egy rokontó szép gyűrűt. Tamás nem szá mit ilyen ajándékra. Az öcs cse két év múlva érettségi zik, a bátyja harmadéve: egyetemista — az édesapj; rokkantnyugdíjas.

ez a gim názium. Aki akarl tanulhatott középiskolás évei alat gépírást, mások műszak rajzot. Már tudnak egy ősz tálytársról, aki rajzolókén áll munkába nemsokára.

— Szombaton meg virágoi iskolából, virágokkal a ka runkon végigballagjuk ; környéket — mondják. — / forgalom megáll a tiszte' létünkre a főúton!

És a virágos kedvű diákol hétfőn újra az iskolába siet nek. Kezdődik az írásbei érettségi.

Ma még gondtalanság, jó kedv, sírós-nevetős arcok meg virágok.

Ballagok nélkül hogyan ii virítanának az orgonák?

, Sóskúti Júlia

Gondosan

sárgára

Szép virág, kedves virág,

Munkára is nevel