Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-10 / 108. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. MÁJUS 10. IA tudomány világa I Nemzetközileg hasznosítható hazai kutatások Fehérjetermelés - iparszertten Közelebb a fogyasztóhoz Hőellátás—atomenergiával Brillant-Savarin, a nagy francia ínyenc másfél száz esztendeje így vélekedett: „A világegyetem élet nélkül semmi sem volna, s minden ami él — táplálkozik”. Táplálkoznak a növények, az állatvilág, s mi magunk, az emberiség is. Napjaink égető gondjai között az elsők egyike a világ lakosságának megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel való ellátása. Az ENSZ Élelmezési Világszervezete (a FAO) szériát az elkövetkező fél évszázadon belül az emberiség létszámának megkétszereződésével számolhatunk. Ekkora embersereg pedig — a számítások szerint — a jelenleginél háromszorta, egyesek szerint négyszerié több élelmiszer megtermelését igényli, mint a jelenlegi. Ezek az igazán mértéktartó prognózisok csak a minimálisan várható szükségletet rögzítik, márpedig a jelen tapasztalatai is azt mutatják, hogy az élelmiszerek iránti kereslet világszerte jobban nő a megtermelt mezőgazdasági termékeknél. A világ lakosságának nagy.része fehérjehiányban szenved. A világszerte elismert magyar élelmiszergazdaság jelenleg 14—15 millió ember évi élelmiszerszükségletét termeli meg. Élelmiszergazdaságunk teljesítménye évről évre — számítások szerint — éghajlati és földrajzi adottságaink, valamint az utóbbi évtizedekben felhalmozott anyagi és szellemi erőforrásaink optimális igénybevételével 20—22 millió ember mindennapi betevő falatjának előteremtésére lenne képes. A mennyiségi növekedéssel azonban sajnos nem tart lépést az élelmiszerfogyasztási szerkezet megfelelő mértékű átalakulása. Nemzetközi fizetési mérlegünk javítása szempontjából nem közömbös, hogy milyen áron termeljük meg az állati termékeket, mennyit fogyasztunk el itthon, s mekkora mennyiség kerülhet exportra. (A hazai eredményeket — azt, hogy hazánk önellátó volt még az olyan aszályos évben is, mint amilyen az 1983-as — jól érzékeltethetjük, ha elmondjuk, hogy az európai szocialista országok többsége mind a mai napig nem tudta megoldani élelmiszer- ellátását hazai forrásból, annak ellenére, hogy 1960 óta össztermelésünk 1,8-szorosá- ra nőtt, ezen belül a tojás- termelés kétszeresére, a tejtermelés pedig másfélszeresére.) Táplálkozási struktúránk továbbfejlesztésének központi célja: az állatifehérje- termelésünket összességében nem növelve — az évi 80 kg/fő húsfogyasztás optimálisnak mondható — a biológiailag teljesebb értékű, de olcsóbban előállítható növényi fehérjefogyasztást kell növelni. Jelenleg az átlagosan naponta elfogyasztott 104—106 g fehérjéből 60 g- nyi az állati eredetű. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Fehérje Program Irodája a VI. ötéves tervben 210 millió forintot fordít 50 intézmény: kutatóintézetek, egyetemek, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint különböző vállalatok fehérjekutatásának központi finanszírozására. A kutatómunkából oroszlán- részt vállal a Magyar Tejgazdaság Kísérleti Intézet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Reanal, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontja, a Phylaxia, a Központi Élelmiszer Kutató Intézet, hogy csak néhányat említsünk a legjelentősebb együttműködő partnerek között. A 2000. évig terjedő, hosszú távú kutatási stratégia célja, hogy az évi 210— 250 millió dollárt kitevő fehérje-takarmány importot (ez jórészt hallisztből, tejporból és földidió-, valamint szójadarából áll), fokozatosan csökkentsük. Kezdeti eredmények már mutatkoznak: míg 1979-ben még 818 ezer tonna fehérjetakarmány-importra kényszerültünk, addig 1983-ban ezt a mennyiséget sikerült 600 ezer tonnára csökkenteni. Fokozatosan növekszik az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer-helyettesítők felhasználása is. (Az első ilyen készítmény — 100 esztendeje — a margarin volt, amely ma már többirányú felhasználást nyert, mint a vajé, melynek pótlására eredetileg szánták.) Levélfehérjéből — lucernából — sikerült egy szabadalmaztatott eljárással 5 százaléknyi fehérjét kivonni. Az ezzel az eljárással — a VEPEX-szel — előállított fehérjekon- centrátumért 50—60 százalékkal magasabb árat lehet kapni külföldön, mint a jól ismert szójadaráért. (A fejlett tőkésországok érdekes módon nem fehérjepótlékként, hanem bőrsárgítóként használják fel ezt az anyagot.) S ha már a szójáról esett szó — tekintettel a napjainkban is dúló sajtóvitára — néhány szót érdemes szólni erről a nagy fehérje- tartalmú hüvelyes növényről is. Hazánkban jelenleg 30 ezer hektáron termelnek szójababot. Üzemenként 10—30 féle terméket vonnak ki belőle különböző oldószeres eljárással. Jelenleg 260 mezőgazdasági nagyüzem foglalkozik ennek az értékes növénynek a termesztésével. A hazai nemesi tők munkáját igazolja, hogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát évente 2500 torma szójave- tőmagot exportál. A szója- készítmények felhasználása igen sokrétű. A belőle kivont édeskés por olyan alapanyag, amely vízben oldható, zselésítésre alkalmas, sütés közben vizet, illetve zsírt is felvesz. Ezért húspótlóként is szóba jöhet. Mivel a hús ára világszerte nő, s ez a tendencia a jövőben is tartani fog, olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel a textilipari műszálhoz hasonló, hússzerű, rostos terméket tudnak előállítani belőle. A termék színben, ízben megszólalásig hasonlít a valódi húshoz. Eredményes a növényolajipari és a húsipari mellék- termékekből kivont fehérje kinyerése is. Elsősorban a köz- és gyermekélelmezésben, valamint a sütő- és édesiparban használhatók fel ezek a készítmények. Az emberiség jelenleg a Földre jutó napfény által előállítható növényi fehérjéknek mindössze ezredrészét használja fel. A jelenleg élő mintegy 300 ezer növényfaj mindegyike potenciális fehérjetartalék, s ■ bár kevés növényt lehet eredeti állapotában felhasználni mert biológiailag kedvezőtlen anyagokat, vagy mérgeket is tartalmaznak, megfelelő, s nagyrészt már rendelkezésre álló eljárásokkal megoldható lehet — legalábbis részben — az emberiség égető fehérjehiánya. A magyar kutatások eredményei alighanem több országban is felhasználhatók lesznek. B. M. A bőrbetegségek gyógyítására Gyógyszer a fáraók korából Kairói kutatók egy 3500 éves recept szerint gyógyszert vontak ki az Ammi viisnaga nevű nílusi növényből. (ernyős virágú fűszer- növény.) A fáraók idejében a kivonatot megbetegedett bőrrészekre kenték, és a beteget kifektették a Nílus homokjára a napra. E ke- nőcsformára feldolgozott kivonatot —, amelyet az egyiptomiak Methoxsalennek neveznek — most is a bőrbetegségek gyógyítására használják. Osztrák és amerikai bőrgyógyászok sikerrel alkalmazták a gyógyíthatatlannak tartott pikkelysömör ellen is. A kenőcsöt a piros foltokra és a pörkszélekre kenik, és azután fél órán át ultraibolya fénnyel besugározzák a bekent testfelületet. Sajtolással \______________________ Kőolaj — algából Izraeli kutatóknak sikerült a Dunaliella nevű zöld- moszat (zöldalga) kiszárított anyagát nagy nyomáson kőolajjá sajtolni. Az alga rendkívül gyorsan szaporodik a nagy sótartalmú, 25 C-fokon felüli hőmérsékletű vizekben. A pangó sós tavak szerves anyagából — levegőtől elzárt körülmények között — természete^ úton is képződik kőolaj. A kutatók most a Dunaliella tömeges tenyésztésének a módszerét, és az olajtermelés jobb, gazdaságosabb technológiáját tanulmányozzák. Számításaik szerint —, ha a munka eredménnyel járna — Izrael kőolajszükségletének nagy részét egy kb. 1000 négyzetkilométer felületű „tóból” fedezni lehetne. Erre a Holttenger területe elégséges volna. Mivel az „olajfarmok” építésére alkalmas sivatagos területek egyébre amúgysem használhatók, és az „Olajtermesztés” önmagát fenntartó folyamat lenne (a tengervízen vagy sós talajvízen kívül csak kéndioxidra és napfényre van szükség), az eljárás más országok energiagondjainak megoldásához is hozzájárulhatna. A nukleáris energia-gazdálkodás fejlesztésében nő a fűtő atomerőművek szerepe a városok és ipartelepek hőellátásában, mert így nagymértékben csökkenthető a hagyományos fűtőerőművekben és kazántelepeken ilyen célra felhasznált olaj és gáz mennyisége, javíthatók a környezetvédelmi feltételek. Ilyen szempontból leginkább az 1000 MW teljesítményű forralóvizes reaktoros fűtőerőmű- vék jöhetnek számításiba, amelyekben kondenzációs és fűtőturbinák is vannak. Annak érdekében, hogy a Szovjetunió európai részein a fűtőerőművekben eltüzelt olajat és gázt helyettesíthessék, és teljes mértékben nukleáris fűtőerőművekre lehessen átállni, reaktortartályokat, gőzfejlesztőket, szivattyúkat és sok egyéb különleges felszerelést alakítottak ki. Nukleáris fűtőerőművek kialakítására lényegében minden reaktortípus megfelel. Miután a Szovjetunióban a nyomottvizes (WER) és a forralóvizes csatornarendszerű (EBMK) reaktorok a gyakorlatban már jól beváltak, a fűtő atomerőművekhez ilyeneket alkalmaznak. Körültekintő kutató-fejlesztő munkálatok eredményeként lehetővé vált. hogy a hőforrást minél közelebb vihessék a fogyasztókhoz. A fűtőművet ugyanis a városok lakónegyedének központjában vagy annak közelében célszerű elhelyezni, mert a fűtőközeg nagyobb távolságra való szállítása értékes területet vesz el a csőhálózat részére, és jóval több nemes anyagot (1 km távolságra kb. 1000 tonna acélt) igényel. Képünkön egy 1000 MW- os szovjet fűtő atomerőmű szerelési munkálatait láthatjuk, abból is az irányító- és védőrendszer ellenőrzésének folyamatát. E létesítménynél az erőművet elhagyó víz hőmérséklete 150, a fogyasztóktól visszatérő vízé kb. 70 Celsius fok lesz. Az Emmen folyócska völgyéből A sajtok primadonnája A svájci Emmen folyócska völgyét, az Emmentalt az ott feltalált ízletes sajt világszerte ismertté tette. A sokféle jó svájci sajt közül a világpiac legszívesebben az ementálit vásárolja. Védett szabadalmi jog szerint csakis az ott készített sajátos. édes sajtot szabad Emmental névvel márkázni. Az eredeti ementáli sajtnak mintegy 95 százaléka kivitelre kerül. Az édes sajtok primadonnájának különleges zamatét sajátos baktériumfajok idézik elő. de persze nagy szerepet játszik a talajadottságok következtében ásványi sókban gazdag természetes összetételénél fogva tartósíthatóbb különleges tej is. Az érlelés hónapokig tartó eljárásait az Emmental népe kísérletezte ki hosszú évszázadok során. Valamikor a' tágas völgy kedvező közlekedési helyzete is közrejátszott abban, hogy az Emmental termékei meghódították távolabbi országok piacait is. Ma már ennek jelentősége elhalványodott, mintahogy gyártási eljárásuk sem titok többé. A korszerű külföldi — egyebek között magyar — üzemek áruival szemben a régi szabadalom joga nyújt védelmet, és csakis ennek árnyékában virágozhat továbbra is a völgynek úgyszólván egyetlen iparága. Persze aj hírneves sajtot már Svájciban sem csupán az Emmen folyócska völgyében gyártják, országszerte csaknem kétezer egészen kicsiny üzem állítja elő. De még e parányi üzemekben is minden munkát gépsorok végeznek. Hazánkban Zalaegerszegen készül a legtöbb ementáli sajt. A korszerű svájci technológiával felszerelt üzemben évente több mint 3500 tonna ementálit gyártanak (ebből képünk négy „karikát” örökített meg). Az új gépsorok megkönnyítik a dolgozóik munkáját, nem kell kézzel emelniük a malomkeréknyi, súlyos sajt- tömböket, mert minden folyamat gépesített. A jóízű „malomkerekek” készítésénél semmi sem megy veszendőbe: a selejtes repedt ementáliból ömlesztett sajtot állítanak elő. Az eszkimók és a szívbetegségek Angol orvosok egy apró északi-grönlandi településen arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért nem szenvednek az eszkimók szív- és érbetegségekben, noha igen zsírosán táplálkoznak. Dán orvosok már eddig is megállapították, hogy a sarkkörtől 600 kilométerre északra fekvő Ingd- lorssnit nevű település 150 eszkimó lakosának a vérében rendkívül kevés a koleszterin. Jóllehet igen sok bálna- és fókazsírt fogyasztanak. A szívkoszorús erek megbetegedése és a szívinfarktus a grönlandiak között ismeretlen. A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a sarkvidéki állatok húsa és zsírja olyan anyagot is tartalmaz, amely előmozdítja a zsírok gyors lebontását, és megakadályozza a koleszterinszint emelkedését. Örökölhető biológiai tényezőkkel ugyanis nem függhet össze az, hogy e betegségek a grönlandiakat elkerülik, mert megállapították: a Dániában élő eszkimók koleszterin-szintje az ottani táplálkozás mellett semmiben sem tér el a dániaiakétól. Óceánba csúszó város Az UNESCO geológus, ta- lajmeehanikus és más szakértői tervet dolgoztak ki, hogy miként lehetne megmenteni a brazillal Olindát attól, hogy az Atlanti-óceán elnyelje. Olindát nem ár fenyegeti. hanem a talaj mozgása. Ugyanis a partszakasz, amelyen épült, lassan az óceánba csúszik. A Pernambuco állam északkeleti részén, az óceánra tekintő hegyfokon emelkedő várost nem utolsósorban azért szeretnék megmenteni a pusztulástól, mert építészetileg nagyon értékes: a portugál gyarmati barokk kiemelkedő együttese.
