Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-10 / 108. szám

1984. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kiállítás a Fényes Adolf teremben Önálló életre keltek a Figaro jelmezei A Figaro házasságának a múlt év őszén volt a bemu­tatója at Szigligetiben; már csak kellemes emlék a szép előadás élménye. De most a jelmezek!, a pompás ruhák kiállítási tárgyként is közön­ség elé kerültek: alkotójuk, a színes, dúls képzeletű El Kazovszkij a főváros Fényes Adolf nevét viselő kiállító- termében helyezte el őket — közszemlére. A pompásain komponált „életkép” a feke­te-fehér ruhák formagazdag­ságával igazi művészi él­ményt nyújt a látogatónak. Pedagógusoknak, népművelőknek Tavaszi filmfórum Előadások — filmvetítések — ankétok A Szolnok megyei Mozi- üzemi Vállalat Tavasai film- fórumot rendez májusban. A rendezvénysorozat — amely elsősorban az oktatásban, közművelődésben dolgozó szakemberek tájékoztatását szolgálja — ma délelőtt fél 10-kor nyílik meg Szolnokon, a Vörös Csillag filmszínház­ban. A megnyitó után A film helye, szerepe az isme­retterjesztésben, a közműve­lődési munkában címmel Kő­halmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium filmfőigazga­tója tart előadást, majd Ba­csó Péter Te, rongyos élet! című filmjét vetítik le. A ve­títést követően a nézők anké- ton találkozhatnak a rende­zővel. Ezzel egyidőben. a moziüzemi vállalat központ­jában a pedagógusok dr. Ve­ress József kandidátus, film­esztéta Filmforgalmazás és közoktatás című előadását hallgatják meg, majd Magyar József Mi iskolánk című dokumentumfiilmjét tekint­hetik meg. A filmvetítés után alkalom lesz a rendezővel való beszélgetésre is. Ugyan­csak, a mozi üzem i vá llalat ad otthont délelőtt 11 órától an­nak a kerekasztal-beszélge- tésnék, amelyet a filmfor­galmazás időszerű kérdései­ről rendeznek; a szakemberek. Hodmap délelőtt fél 9-től a szolnoki Helyőrségi Műve­lődési Otthonba várják a fó­rum résztvevőit, akik az Óriás című új magyar filmet láthatják, majd a rendezővel. Szántó Erikával találkozhat­nak. A moiziüzemi vállalat­nál ugyanezen a napon, dél­után 3 órától a Mi iskolánk, május 18-án délután 2 órá­tól pedig ai Jób lázadása cí­mű filmet tűzik műsorra. A KISZ szolnoki Politikai Kép­zési Központjában május1 19-én délelőtt 10 órától a Magyarországon . leggya­koribb videorendszereik tí- Piusairpá, a|zok felhasználási lehetőségeiről tart előadást Dumbi Lajos mérnök. Az elő­adást széke ióbeszél g e tések követik. A fflmfórum zárórendez­vényét május 24-én.. délelőtt 9 órától a moziüzemi válla­lat központjában tartják. Ek­kor a rövidfilmek felhaszná­lása az ismeretterjesztő mun­kában címmel dr. Port Fe­rencnek, a Művelődési Mi­nisztérium filmfőigazgató-he- lyettesének előadását hall­gathatják meg a jelenlevők, majd rövidfilmeket nézhet­nek meg. A májusii filmes1 esemény- sorozat idején a megye több filmszínházában tartanak ve­títéssel egybekötött előadáso­kat, indítanak tematikus filmsorozatokat, tűznek mű­sorra ismeretterjesztő rövid­filmeket. 0 Béke és Szocializmus új számábél A lenini esizmék időszerű­ségéről — Lenin születésének 114. évfordulójáról megemlé­kezve — közild a folyóirat több kommunista és mun­káspárt vezetőjének írását. Jegor Jakovlev szovjet új­ságíró Az igényesség lenini iskolája című cikkében mél­tatja Lenint, mint a szovjet fellam vezetőjét), .bemutatja gyakorlati munkáját, mun­kamódszerét. Athos Fava, Argentína Kommunista Párt­jának főtitkára a diktatúra bukása után kialakult hely­zetet és az argentin kommu­nisták által a közeljövőben megoldandó feladatokat is­merteti. Interjú készült Petko Ru- szevvel, a Bolgár Kommunis­ta Párt KB tagjával, a Par­tien Zivot (Pártélet) fősizer- kesztőjével a folyóirat mun­kájáról, feladatairól. A nukleáris háborúról is elmondható-e, hogy „a politi­ka folytatása más eszközök­kel?” Erről a témáról közli a folyóirat a szerkesztőség általános elméleti kérdések­kel foglalkozó bizottságának álláspontját. A szocializmus realitásai című sorozatban négy or­szág: az NDK, Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelor­szág példáján mutatja be a folyóirat, hogyan működnek a helyi képviseleti szervek egy szocialista államban. Megfélemlítettek, szorongok, gátlásosak Négyezer veszélyeztetett gyerek Számuk no a megyében A nyilvántartott veszélyez­tetett gyerekek száma egyre nő a megyében. Sajnos, e tendencia megegyezik az or­szágossal. Szolnok megyében százhúszezer 18 év alatti életkorú gyermek, fiatalkorú él, mintegy 3—4 százalékuk veszélyeztetett körülmények között. Míg 1981-ben a ve­szélyeztetett családok száma 1273, a gyerekeké körülbelül háromezer-hatszáz volt Szol­nok megyében, tavaly ez a két szám már 1386-ra, illet­ve több mint háromezer-ki- lencszázra növekedett. A gyámügyesek ehhez még ál­talában hozzáteszik: nem tudnak minden ilyen hely­zetben lévő családot, gyer­meket felderíteni, ezért az­tán a tényleges számok en- ( nél minden bizonnyal maga­sabbak. Mindenki másként ítéli meg A veszélyeztetett gyerek­ből egy is sok. Ez a több, mint háromezer-kilencszáz — rengeteg! Ennyi a megfé­lemlített, szorongó, gátlásos, visszahúzódó vagy éppen ag­resszív, a bűnözésre is kész gyerek, akiket a környeze­tük tett olyanná. amilyen. És, hogy ilyenek, azért első­sorban a felnőttek — nem­egyszer éppen a szülők, a rokonok — a felelősök. Veszélyeztetett gyerek. Mit rejt magában ez a szó? A gyámügyesekre hivatkozom ismét, tőlük hallottam: a ve­szélyeztetettséget másként ítélik meg ők, másként a bűnüldöző szervek, megint másként az ügyészségek, és szintén másképpen az-isko­lák, a pedagógusok. És ezek a nézőpontok sajnos nagyon nehezen — vagy szinte alig! — közelítenek egymáshoz, pedig éppen a gyerekek ér­dekében nagy szükség lenne erre. Családok, ahol alkoholista az apa, az anva, a gyerek sorsának intézése úgymond’ „sima ügy”! A megyében a legtöbb gyerek ilyen okok miatt veszélyeztetett. Bár az okokat nem lehet mereven elválasztani egymástól, mert ahol munkakerülő az apa, az anya, ott általában anyagi gondok vannak a családban, amelyen úgy akarnak segí­teni a „szülők”, hogy lopnak vagy erkölcstelen életmódot folytatnak, és a gyermekeik iránti kötelezettségüknek a legminimálisabb mértékben sem tesznek eleget. így ve­szélyeztetett gyerek kétezer­négyszáz van a megyében. És ahol alkoholisták a szü­lők? Ott általában minden­napos a brutalitás, ott nem ritka, hogy a részeg, garázda apa elől menekülni kell a családnak. Ilyen ok miatt ezeregyszáz gyerek veszé­lyeztetett a megyében. És, ha ilyen példát lát maga előtt .a gyerek? Nem véletlen, hogy a legutóbbi években már 15—16 éves alkoholista kis­korúakat kellett a megyéből gyógykezelésre küldeni. (Természetesen az alkoholis­ta szülők ellen is megteszik a szükséges intézkedéseket a gyámügyesek: tavaly két­száznál több felnőttnél kez­deményeztek alkoholelvonó kezelést, közülük százhet­vennégyen részt is vettek a kúrán, de hetvenhárman már visszaeső alkoholisták voltak. Harmincöt szülő el­len kezdeményeztek bünte­tőjogi felelősségrevonást a gyermek iránt tanúsított szülőhöz nem méltó maga­tartás miatt, de közülük csak kilencet marasztaltak el a bíróságok.) Persze az is igaz, hogy rendkívül nehéz bizo­nyítani a szülői felelőtlensé­get, azt, hogy a részeg, dur­va apa üti-veri a családját. Mert melyik szomszéd megy szívesen tanúskodni az ilyen ember ellen? Ott a félelem bennük is: esetleg legköze­lebb, ha kiszabadul a bör­tönből, minket támad meg!) Csak végső menedékek Azt írtam az előbb, az al­koholista, a munkakerülő szülők mellett élő gyerekek ügye „egyszerű”. Állami gondozásba vételük megold­ja helyzetüket. Az biztos, hogy akkor mindent meg­kapnak az államtól: ruhát, ételt, tanulási lehetőséget, jó életkörülményeket. Csak egyet nem: azt a szülői sze- retetet, megértést, érzelmi támaszt nem, amit egy igazi szerető apa, anya ad a gyer­mekének. Legyenek bármi­lyen szépek, jól felszereltek az intézetek ahol az állami gondozott gyermekek nevel­kednek, szerintem azok min­dig szomorú helyek marad­nak, csak végső menedékek. Sajnos a veszélyeztetettség forrása egyre- bővül. Vajon nem veszélyeztetett-e az a gyermek, akire a családban nem jut idő? Tiszta a ruhá­ja, van ennivalója, sőt a leg­divatosabb széldzsekit, nad­rágot. szabadidőcipőt is meg­Békéscsabán Nemzetközi bábfesztivál Tíz magyar és nyolc kül­földi együttes részvételével rendezik meg június 26-tól 30-dg ai hetedik békéscsabai nemzetközi bábfesztivált. A szakmai bemutatók a Jókai Színházban lesznek, a vánois gyermekiközönségének szánt előadások pedig az ifi­házban. A nemzetközi báb- játszó találkozó második napján, június 27-én fog megnyílni a Munkácsy Mi­hály Múzeumban a népi gyermekijátékok című kiállí­tás, s ebtől kezdve neves mű­vészek közreműködésével minden nap lesz bábkészítés a múzeum melletti kisliget- ben. Valamennyi bemutatót szakmai vita követ, nemzet­közi értákelőbizottság fogja elemezni az előadásokat. A csabai bábjátszó világ- találkozón majd félezer bá­bos lép fel, s a bemutatókra az egész országból várják a rendezők a szakembereket. Az idei hangversenyévadot különleges szezonnak tekintik a Debreceni MÄV Filharmonikus Zenekar tagjai. Az együttes Ugyanis hatvanéves jubileumát ünnepli. Itthon és külföldön egyaránt tekintélyt szerzett magának, s mint az ország egyik legrégibb zenekara, jól szolgálja Bartók és Kodály szellemi örökségét, a magyar zenekultúrát kapja, van biciklije, motor- kerékpárja már tizenhat évesen, csak éppen sem az apa, sem az anya nem ér rá beszélgetni, foglalkozni ve­le. Ismerek családokat, ahol tisztességes, becsületes em­berek a szülők, akik látástól vakulásig dolgoznak — a napi 8 óra után a hobbitel­ken, a bérelt földön, kisvál­lalkozásban — pedig már van jól berendezett lakásuk és már megengedhetnék ma­guknak, hogy legalább a hétvégeket együtt töltse ki­rándulással, közös szórako­zással a család. így a gyerek magára marad gondolatai­val, a maga kis gondjaival, és nagyon könnyen köt ki ilyenkor rossz társaságban. Mert ott meghallgatják, mert ő a haveroknak fontos. A gyámügyesek veszély- forrásként tartják nyilván azt az életformaváltást is, amit az urbanizáció hoz ma­gával, amikor a községekből, a kisebb-nagyobb települé­sekről városba költözik a, család, és a beilleszkedés az új környezetbe nem minden konfliktus nélküli. Vannak, akik megkérdője­lezik, de számomra lénye­ges: sajnos sok családban — mondjuk, rohanó világban élünk, racionálisan kell gon­dolkodnunk — az érzelmi nevelés háttérbe szorul. Hol­ott nem minden az ész, az értelem. Kell hozzá szeretet, megértés — érzelem! És a minden iránt fogékony gyer­mekiélek ezt az érzelmi ne­velést nem nélkülözheti. Az apa nem ér rá, az anya sem — hisz reá még a második műszak is nehezedik, — ak­kor ki törődjön azzal, hogy a felnövő gyermek értelmes, nemes emberi érzésekben gazdag felnőtt legyen? A veszélyeztetettség társa­dalmi okai között ott van az alacsony műveltségű kör­nyezet, az igénytelenség, az érdektelenség, és lehet saj­nos sorolni még az okokat. Persze most vannak, akik azt mondják: no és az isko­lák? Ott miért nem tesznek többet a veszélyeztetett gye­rekekért? Természetesen a tanintézetekben is dolgoznak ifjúságvédelmi felelősök. Az iskolákban azonban elsősor­ban mégis a tantárgyak ok­tatására törekednek, és nem tudnak mindenütt — sok­szor a körülmények, a nagy létszámú osztályok, a helyet- tesitések, stb. miatt — olyan megfelelő segítő, emberi kapcsolatot kialakítani a ve­szélyeztetett környezetben élő fiatallal, mint amilyenre annak szüksége lenne. És őszintén szólva a legsúlyo­sabban veszélyeztetett gyer­mekek problémáinak meg­oldására az iskolák sem mindig alkalmasak. Ma is tapasztalható jelenség, hogy a súlyos magatartási zava­rokkal küzdő kiskorútól in­kább szabadulni igyekeznek a tanintézetek — hamar megszületik a javaslat, ve­gyék állami gondozásba a gyereket. Nemegyszer talál­kozni olyan esetekkel is, amikor a rendbontó, a prob­lémás gyereket eltávolítják a napköziből, kizárják a kö­zösségből, és ezzel tulajdon­képpen tovább súlyosbítják helyzetét. A társadalom mi vagyunk Annak idején, 1974-ben nagy vívmány volt a rend­szeres nevelési segély beve­zetése. Ezt azok a családok kapják, akik önhibájukon kívül kerülnek nehéz anyagi körülmények közé. Ma is szívesen gondolok vissza egy ötgyermekes családra, ahol az apa keresetét jól kiegé­szítve a nevelési segéllyel, milyen szeretetben, harmó­niában, tisztes anyagi körül­mények között nevelték a gyerekeket. De sajnos nem mindenütt van ez így. Ta­valy 468 családnak csaknem ezer gyerek után fizetett az állam — csak a megyében — nevelési segélyt. (Emellett természetesen több milliót tett ki az az összeg amit rendkívüli segélyként fizet­tek ki a megyében a taná­csok.) A nevelési segély cél­ja, hogy anyagi okok miatt ne kelljen állami gondozás­ba venni a gyerekeket, ha­nem maradjanak a család­ban. (Egyébként a megyében csökkent az állami gondo­zottak száma, napjainkban összesen mintegy ezerhat- százan vannak.) Csakhogy egyre-másra arra figyelnek fel a gyámügyesek, hogy a veszélyhelyzet egyes csalá­dokban a nevelési segély el­lenére sem csökken, és végül sajnos, mégis állami gondo­zásba kell venni a gyerme­ket, csak esetleg már későn, amikor már nagyon nehéz helyes irányba nevelni. Jogos most a kérdés: a helyzet ismeretében mi a teendő? Hiszen az utánunk következő nemzedékek tag­jairól van szó, az ő életük­ről, arról, hogy mennyire lesznek hasznos állampolgá­rai a hazának, és milyen szülőkké válnak? Sokan hangoztatják: a társadalom­nak kell segíteni. Szerintem a családi életet kell szebbé, harmonikusabbá, tartalma­sabbá tenni elsősorban. Min­den családban érdemes elvé­gezni az őszinte önvizsgála­tot: megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a gyerekein­kért, önmagunkért? Elvégre a társadalom mi vagyunk. A felelősség a gyerekeinkért, a saját életünkért elsősorban a miénk. És akik erre a fele­lősségre képtelenek maguk­tól rádöbbenni, annak meg­felelően élni, azokat — ha kell, a törvény szigorával, nagy-nagy kövétkezetesség- gel — meg kell erre tanítani. A megyében csaknem négyezer gyerek sürget min­ket a cselekvésre. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents