Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
1984. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA 5 Valósággal megostromolták a vásárlók a szerdai nyitás napján az ország legimpozánsabb áruházát, a Skála Metrót. Hat óra alatt több mint tízmillió forint értékű árut adtak el Jánoshidán Kálvária egy buszmegálló körül Ebben a háromezer lelkes községben évtizedek óta érvényes a dal: Jánoshidára két úton kell bemenni- Igaz, ez a strófa tavaly óta nem időszerű, mivel a 32-es számú közlekedési út szélesítése, ■ korszerűsítése következtében eltűnt a két bejárat. A munkálatoknak kezdetben mindenki örült, remélve, hogy biztonságosabb lesz a közlekedés. Ami miatt mégis zsörtölődnek az itt élők; az egyik, egy buszmegálló kialakítása, a másik, az útszé- li, új szalagkorlátok felszerelése. Olyannyira, hogy a március 6-i falugyűlésen is ehhez a két témához szóltak hozzá legtöbben. Miről is van szó? Az útkorszerűsítések során pár évvel ezelőtt született egy terv, miszerint a településről Jászberénybe utazóknak nem jó helyen van a buszmegállójuk. A várakozó után kanyar következik, a területet nehezen lehet belátni, így a megállót mindenképpen biztonságosabb helyen kell kialakítani. Akkor a tanács vezetőivel egyetértésben a KPM illetékesei megállapodtak a váró új helyében, és úgy tűnt. sínre kerül a dolog. Tavaly azonban többen jelezték Molnár Ferenc tanácselnöknek: az új megálló nem a régi tervek, elképzelések szerinti helyre, hanem onnan 60—70 méterrel távolabb épül. Túl a községen, a szélső házon, az utolsó villany- oszlopon, sőt a helységnévjelző táblán is. Levél levelet követett, amely eredményeképpen tavaly december elején újabb helyszíni szemle kezdődött. Ezen a jánoshidai vezetőkön kívül részt vettek a megyei tanács közlekedési osztályától illetve a szolnoki Közúti Igazgatóságtól, mivel a munkálatoknak ők voltak a kivitelezői. A helybeliek panaszát, miszerint a megállót az eredeti helyszíntől jóval távolabb alakították ki, jegyzőkönybe foglalták- Egyúttal a Közúti Igazgatóság illetékese arra is garanciát vállalt, hogy a kérdésekre nyolc napon belül írásban válaszolnak. Nos, azóta sok nyolc nap letelt, de ezt a válaszlevelet nem hozta a postás. Helyette a megyei tanács közlekedési osztályától jött egy értesítés, miszerint forgalomtechnikai előírások miatt a buszmegállót ide kellett építeni. (Csak mellesleg teszem hozzá, hogy erről korábban a helyi tanácsot nem értesítették. Így. amikor elkészült az új megálló, tulajdonképpen kész tények elé kerültek a jánoshidaiak.) Ráadásul azt sem értik, hogy miért zárták le az új útról leágazó régi utat szalagkorláttal, hiszen ez a gyalogos forgalomra ma is megfelelő lenne. Amióta a korlát a helyére került, a közlekedés jóval balesetveszélye- sebb, mivel a Szolnok felé induló járatokhoz kerülővel, a járművek használta közlekedési úton juthatnak el az emberek. Holott ezt a veszélyes szakaszt a régi úttal — amely ma egy fűvel benőtt gát — meg lehetr.Vi spórolni. Az újabb reklamációk után a közelmúltban megint helyszíni szemle volt. amelyen részt vettek a szolnoki Közúti Igazgatóság, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a megyei tanács vb közlekedési osztálya és a helyi tanács illetékesei. Megállapították, hogy a lakott területtől kin- tebb épített buszmegálló ott marad, mert az áthelyezés telekkisajátításokkal járna, erre pedig a tanácsnak jelenleg nincs pénze. Egyúttal felbontották a kifogásolt, nem régen emelt szalagkorlátot. és helyette kis területen vezetőoszlopok kerültek a padkára. így a Szolnokra utazók a régi úton. — amelyen nem közlekednek járművek — közelíthetik meg a várótAz esetnek van azért egy megszívlelendő tanulsága. Ütkorszerűsítés ide, buszmegálló kialakítása oda, azért ha az efféle tevékenység lakott területet érint, akkor a munkálatok végzőinek előzetesen illik tájékoztatni az elképzelésekről a község vezetőit, egyeztetni, közelíteni egymáshoz az álláspontokat. Jelen esetben a közúti igazgatóságnak a tanács illetékeseit. Nem vitás, hogy ez a korszerűsítés a település háromezer lakójáért történt. A kivitelezésbe viszont olyan hiba csúszott, hogy éppen azok véleményét nem kérdezték, illetve nem vették korábban figyelembe, akik naponta áldják vagy éppen átkozzák a változásokat. D. Szabó Miklós alapanyag a textilhulladék Befejeződött a Temaforg Textilhasznosító Vállalat mohácsi és kunszentmiklósi gyárának nagyszabású rekonstrukciója. A hazai textilhulladék újrahasznosításra történő előkészítését és gazdaságos feldolgozását szolgáló negyedmilliárd forintos beruházás hetvenmil- liós költségmegtakarítással valósult meg. A két korszerű üzemet tegnap ünnepélyes külsőségek között felavatták. Kisebb költséggel több víz Uj kútfúrási technolúgia A vízellátást hatékonyan segítő új magyar szabadalmat, a Pálffy-féle kútfúrási technológiát mutatta be csütörtökön és tegnap Tiszapüs- pökiben, illetve Szolnokon a Pannónia Műszakfejlesztő Agrárinnovációs Közös Vállalat- Az új technológiával az eddigi eljárásoknál gyorsabban és olcsóbban lehet vízkutat fúrni. Egy-egy kút- ból percenként 450 liter víz felszínre hozatalát garantálják. Ez a vízmennyiség több mint kétszerese az eddigi hagyományos mélyfúrási módszerekkel elérhető eredménynek. emellett a költségek tíz—harminc százalékkal csökkenthetők. Abban az esetben, ha egy-egy fúrási pont meddőnek bizonyul, a már beépített csövek, szűrők v issza nyerhetők. Az új kútfúrási technológiával eddig több mint húsz helyen fúrtak már üzemelő kutat az ország különböző részein. Tiszakécskén például az új módszerrel feltárt termálkút szolgáltatja a fürdő számára a vizet. Ábrándok, illúziók helyett Társadalmi összefogást az alkoholizmus ellen E sorok írójának egy korábbi, alkoholizmussal kapcsolatos cikkére érkezett az a levél, amelyből az alábbi idézet való: „Komolytalan, haszontalan és ezért bosz- szantó is az alkoholistákkal való bármilyen, szellemi, anyagi befektetést igénylő gyQgyítómunka. Ábránd, illúzió, önáltatás, szélmalomharc az egész...” Majd a folytatásban: „Tapasztalatom szerint továbbra is túlzottan liberális, humánus a kérdés megoldására irányuló törekvés, következésképp az eredmény esetleges, amolyan látszat”. A levélíró, aki egyébként meglehetősen tájékozottnak tűnik az alkoholizmus elleni harc „fronthelyzetéről”, hozzáteszi: azért pesszimizmusra semmi ok; gyógyulni lehet, de nem (vagy nemcsak) az orvosokon múlik. Sajnos receptet ő sem tud, csak abban biztos, hogy abba kell hagyni az ivást. Furcsa, ellentmondásokkal terhes levél ez, hiszen — egyrészt — reménytelennek tartja az alkoholisták gyógyítását (ami természetesen nem egyenlő az alkoholizmus, a nagyivás elleni küzdelemmel). — másrészt — a gyógyulás lehetőségét sem zárja ki. Kissé leegyszerűsítve, a levélírónk által kínált képletet: hasonlóképpen „tudathasadásos” az alkoholizálás fékezésére irányuló tevékenység társadalmi megítélése is. Mert igaz, hogy a társadalom immár teljes komolysággal ítéli meg a helyzetet, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy jellemző az a szemlélet, amely szerint nincs mit tenni illetve a legjobb, amit tettetünk, az. hogv várakozunk — hátha csoda esik mégis. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy ez az adott helyzetet elfogadó, „csodaváró” nézet jó ideig többé-kevés- bé tükröződött azoknak a szerveknek, intézményeknek a munkájában is. amelyeknek feladatuk (lett volnál az alkoholizmus elleni küzdelem. Mert mi mással magyarázható, hogy a legtöbb munkahely éveken keresztül semmit sem tett — néhánv szélsőséges eset következtében történő elbocsátáson kívül? Szolnok megyében az alkoholizmus — minden következményével — éppen olyan súlyos probléma, mint az ország bármely más táján. Következésképpen sürgetővé vált szűkebb hazánkban is az összefogott, szakmailag, társadalmilag koordinált munka. Néhány tény arra utal, hogy e ragályos társadalmi kór ellen a jövőben szervezettebben védekezhetünk. Tavaly — minisztertanácsi határozat nyomán — létrejött az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság; ennek alapján — és némiképp mintájára — kezdte meg munkáját a megyei tanács alkoholizmus elleni bizottsága is. Tétova sóhajjal akár legyinthetnénk, mondván: „ismét szaporodott a bizottságok száma”, ám ezúttal nem volna igazunk. A megyei bizottság programja természetesen nem ígérhet gyors eredményeket, de a konkrét tennivalók megjelölésében rendkívül sokat segíthet, elsősorban az alkoholfogyasztás megyei helyzetének (és következményeinek) friss elemzésével, a megyei „alkoholtérkén” vonalainak megrajzolásával, a fehér foltok felderítésével. A huszonegy állandó tagból álló bizottság áprilisi ülésén — egyebek mellett — az alkoholizmus elleni felvilágosító munka helyzetéről, az alkoholbetegek gyógyításával és utógondozásával kapcsolatos nroblémákról tárgyaltak. Nagyon kritikus — “s önkritikus — módon. Kiderült, és adatokkal is alátámasztották. hogy az alkoholbetegek kötelező gondozásba vétele hosszadalmas, akadozik, a hatósági mechanizmus tökéletlen: A gyógyintézeti terápián túljutottak utógondozását illetően néhány friss kezdeményezésről, is Számol adhattak, hozzátéve, hogv a visszaesők száma továbbra is magas. A ^megelőzést. a felvilágosító munkát nem lehet néhány rendezvénnyel letudni — folyamatossá kell tenni, és ebben énoúgv tenniük kell a vendéglátóipari, a kereskedelmi szerveknek, mint az ifjúsági szövetségnek. Sajátos és tanulságos képet tükröznek a szeszes italok fogyasztásának megyei adatai. Csak néhányat közülük: a megye kiskereskedelmében az elmúlt öt évben a szeszes italok folyóáras forgalma 52 százalékkal növekedett — ugyanez összehasonlító árakon 7 százalékos növekedést jelent. Sajnos a „fő kórokozó”, az égetett szesz fogyasztása is emelkedett. Ezzel kapcsolatban talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az ital- forgalomból hasznot húzó vendéglátóipari szervek még csak kísérletet sem tesznek az ivási szokások befolyásolásáért, az építkezések, nagyobb munkahelyek közelében továbbra is mincjenna- posak a szinte csak tömény italokat árusító „gyalogkocsmák”. (Egyes alkoholó- giával foglalkozó szakemberek szerint a mértékletes ivási szokások kialakításának első szerény lépcsőiéként jó lenne, ha a vad pá- linkaivásokat fölváltaná a sörözés, a fröccsözés). A bolti kereskedelem kínálatát és etikáját vizsgálva bebizonyosodott a sokakban élő sejtés: az élelmiszerüzletek — természetesen a haszon reményében — túlontúl nagy figyelmet szentelnek az alkoholárusításra. Noha a belkereskedelmi miniszter egy rendelete 12 százalékban korlátozza az üzletek szeszes italok bemutatására szánt területét, ezt a mennyiséget a legtöbb üzlet jócskán túllépi. A szolnoki Ságvári körúti 90. sz. ABC-áruház — hogy csak egyet emeljünk ki a rossz példák közül — kínáló felületének 21,9 százalékát használta italok bemutatására. A megyei alkoholellenes bizottság megkezdte tehát egy olyan „térkép” készítését. amelynek alapján — „ábrándok, illúziók” nélkül el lehet indulni. A kérdés egyik fele kétségkívül tisztázott: tudják, miért kell elindulni. Hogy ki induljon el, ennek eldöntése ne csak lelkiismeret, jószándék dolga legyen, hanem a társadalmi aggodalom szülte megfontolásé, elszánásé is. Vágner (János Családi fényképek, reklámfotók Pár óra a szövetkezeti riporterrel Kevés olyan családot találni manapság, ahol nincs valamilyen fényképezőgép- A fényképezés megszokottá, hétköznapivá vált, a szolgáltatóiparban is elfogadott foglalkozás. A megyében a Fényképész Szövetkezet képezi a fotós szakmunkásokat. A szövetkezetnek jelenleg 80 ilyen szakképesítésű dolgozója van. Egy részük a műtermekben, mások pedig a szövetkezet riportrészlegénél tevékenykednek. Ez utóbbiakat hívják esküvőre, névadóra, kisdobosavatásra és minden elképzelhető helyre, ahol fényképre van szüksége a megrendelőnek. Szűcs Zoltán riporterfotós a műteremben dolgozik. Új Tomi reklámfotón töri a fejét — A szakmába beletartozik a réklámfotózás is. A vállalatoknak mindig szükségük van valamiféle reklámfotóra. ha kiállításra, vásárra viszik a termékeiket- Persze az az igazság, hogy ritka, amikor a vállalatok keresik meg a fényképészt egy-egy munka miatt. Mi elkészítünk valamilyen reklámképet, elvisszük a vállalathoz, és ott azután vagy kérik, vagy nem. Természetesen ha kérik a fényképek elkészítését, akkor azt «olyan minőségűre kell megcsinálni, hogy máskor is hívjanak. Az országban sokan foglalkoznak reklámmal, reklámfotózással. A konkurrencia óriási. — A legnagyobb „ellenfél” a MÁHIR — húzza arrébb néhány milliméterrel a mosóporos dobozt Szűcs Zoltán. — Tavaly próbálkoztunk reklámok készítésével a BNV-re; — későn érkeztünk. Akadnak olyan vállalatok is, amelyek saját fényképészt alkalmaznak fotóik elkészítéséhez. Természetesen konkurrencia a megye, sőt az ország összes riporterfotósa is. — Az lenne jó. ha mindig menni kéne — nyitja ki este hat körül a több mint tízéves Trabantja ajtaját Párkányi Gábor —, mert akkor van munka- Hétköznap családi fényképeket csak estefelé lehet készíteni, amikor már mindenki otthon van. Ha egy városban több címre is hívnak, akkor szívesebben megyünk a hét. végén. Párkányi Gábor mondja: — Tulajdonképpen teljesen a magam ura vagyok. Minden riporterfotósnak van Készül a reklámfotó évi forgalmazási terve. Általában négyszázezer forint. A teljesített forgalomból fekete-fehér fényképek esetén 22,5 százalék az övé. Színes fényképnél ez a szám kevesebb. A havi fizetésünket is a leadott forintok után kapjuk meg. Előfordult már, bogy egy hónapban 1300 forintot kerestemAz autóval Cegléd felé vesszük az irányt. Ott kell néhány családi fényképet elkészíteni. — Azok a családok már jelezték a szövetkezetnek, hogy szeretnének fényképeket készíttetni. Az ilyen gyermekfényképezések általában egy kaptafára készülnek, ugyanis a szülők java része a már rég megszokott beállításokat kéri. Persze olyanok is vannak akik azt szeretnék, ha másifajta lenne, mint a többi. Cegléden egy négyéves kisfiút kellett lefényképezni. A beállítások a szokásosak voltak. Elkészült az alapsorozat, néhány szólókép, és már indultunk is tovább. — nádudvari —
