Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. MÁJUS 5. Nyugat-európai nukleáris atomütőerő? Vietnam Fordulat az élelmiszertermelésben Még mindig kézi erővel ára sztják el Jvízzel a rizsföldet a Vörös-folyó deltájában „A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági óriás, de politikai törpe” — ez. a nem csekély elégedetlenséget is tükröző nézet uralkodott a hatvanas években az NSZK vezető, politikai és gazdasági köreiben. A Brandt- és Schmidt-kor- mányok 13 éves tevékenysége, a szocialista országokkal megkötött szerződések nyomán aztán az NSZK gazdasági erejének megfelelő politikai súlyrí tett szert nemcsak Európában, de az egész nemzetközi életben. Némi túlzással: „A gazdasági óriás politikai óriássá vált”. ' A hatvanas évek óta tartó folyamat — bizonyos jelekből ítélve — napjainkban újabb, rendkívül lényeges mozzanattal teljesedik ki. 1984 márciusáiban-áprilisá- han ugyanis a keresztény uniópártok, a CDU és a CSU több vezetője olyan állásfoglalásokat tett közzé, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy a jelenlegi vezetés szerint az NSZK „gazdasági és politikai óriás, de nukleáris törpe”. Alfréd üreggel, a CDU— CSU parlamenti frakciójának elnöke, a Die Zeit március 23-i számában a következőket fejtette ki: „A stratégiai tervezésben nem az Egyesült Államok és (Nyugat-) Európa, hanem Franciaország és a NATO többi tagállama köViszonylag csöndes április után májusra újabib tiltakozó tömegmegmozdulást és általános sztrájkot tervez a chilei ellenzék. Jelszavuk: demokráciát ma és nem .holnap, Pinochet távozzon — 1983-ra vált általános követeléssé az országban. A tavalyi év döntő fordulatot jelentett a demokrácia helyreállításáért vívott harcban a latin-amerikai országban: a korábban is előforduló, gazdasági indíttatású tiltakozó akciók 1983-ra politikai tartalmat nyertek, gyökeret vert az a felismerés, hogy mivel Pinochet és rendszere nem változtat politikájának lényegén — rendszerváltoztatásra van szükség. 1983. május 1-én volt az első országos tiltakozó nap Chilében. A Rézipari dolgozók szakszervezete (CTC),az Országos Szakszervezeti Koordinációs Központ (CNS) és más szakmai szervezetek hirdették meg. Az építőipari és a textilipari munkások 100 százaléka sztrájkolt, az egyetemek, közép- és általános iskolák 90 százalékában szünetelt a tanítás. Más ágazatokban 70 százalékos volt a munkabeszüntetés. „Az egyik legkomolyabb kihívás, amellyel a kormánynak szembe kellett néznie az elmúlt 10 évben” — írta az El Mercurio című hivatalos napilap. Június 14. A második országos tiltakozó nap. Az akciók változatosak, a tüntetők „lábaskoncertet” rendeznek, gumiabroncsokat égetnek, barrikádokat emelnek. Szabotázsakciókat hajtanak végre a vasúton, a templomokban félreverik a harangokat, a plébániákon böjtölnek. Az üzemekben munka- beszüntetések, munkalassító akciók. A rendőrség 1351 embert letartóztat, 65-en sebesülnek meg a rendőrök golyóitól1, öten meghalnak. Aznap este fegyveres Cilitek elrabolják Rodolfo Se- guelit, a CTC elnökét. Fog- vatartása és a CTC harminc vezetőjének elbocsátása állásukból kirobbantja El Salvador, El Teniente és az Andina bányákban a sztrájkot — első ízíben sztrájkjának a rézbányászok tíz év óta. Július 12. A kormány Ostromállapotot hirdet ki, akijárási tilalom kezdetét kow zöt,t van törés. A NATO-ban nincs még egy olyan ország, amely olyan nagy mértékben távolodott volna el a szövetségeseitől, mint Francia- ország ... Miközben a (nyugatnémet szárazföldi hadsereg és légierő saját hazájának védelmével automatikusan Franciaországoit is védi, addig Franciaország fő fegyveres erejének, a nukleáris Force de Frappe-nak kifejezetten megtiltják Németország védelmét. A Force de Frappe céljainak, meghatározásában, nem is beszélve a /bevetést szabályozó döntési folyamatokról, a (nyugat) németek nem vesznek részt, a részletekről nem tájékoztatják őket, jóllehet Németország a zónahatár innenső és túlsó oldalán a francia nukleáris fegyverek célpontja lenne, ha azokat: Francia- ország érdekében be kellene vetni.. A fentiekben kirajzolódó, hosszú távú ’ stratégiai tervet Jürgen-Gerhard Todenhöfer, a CDU—CSU parlamenti frakciójának katonapolitikai szóvivője önjtötte egységes, kerek formába, abban a tízoldalas írásában, amely a Die Welt, április 17-i számában látott napvilágot. Bár Todenhöfer majdnem mindvégig a brit és a francia nukleáris fegyverek felhasználhatóságával foglalkozott, cikkének egyik kulKsbekezdéráibbra teszik, de éppen, abban az órában, amikor a kijárási tilalom érvénybe lép, az egész országban láboskoncerttel megkezdődik a harmadik tiltakozási nap. A rendőrök könnyfakasztó gázt vetnek be, fegyveres összetűzésekre is sor kerül. „A tiltakozás nagyobb volt, mint a korábbiak” — állapítja meg az AP amerikai hírügynökség tudósítója. Augusztus 11. Sergio Onof- re Jarpa belügyminiszter 18 ezer katonát mozgósít csak Santiagoban a negyedik országos tiltakozás elfojtására. 1500 embert tartóztatnak le, többszáz a sebesültek, 28 a halottak száma. Megfigyelők úgy látják, hogy a fegyveres erőkiben bizonyos csoportok félénk politikai nyitásra kényszerítik a rezsimet. A haditengerészet és a légierő el akarja határolni magát az elnyomó akcióktól és a kormány gazdaságpolitikájától. A belügyminiszter kísérletet tesz az ellenzék megosztására, kudarcot vall a kormánynak a kereszténydemokrata párttal és középbaloldal más erőivel folytatott párbeszéde. Szeptember 8. Az ötödik tiltakozási napon tömegtüntetéseket tartanak az egész országban. Több mint ezer személyt letartóztatnak, vannak halottak és sebesültek. Gabriel Valdés, a polgári pártokat tömörítő Demokratikus Szövetség (AD) elnöke másnap bejelenti, hogy nem tárgyalnak tovább a kormánnyal addig, míg az ki nem jelöli „a demokráciába való átmenet pontos naptárát”. A tiltakozó megmozdulás napokig tart, s nem hagy alább azután sem, hogy Pinochet a puccs tizedik évfordulóján bejelenti: esetleg népszavazást lehetne tartani a törvényhozói rendszer módosításáról Október 11. A hatodik tiltakozó akció három napig tart, a szervező a baloldali pártokat, köztük a kommunista pártot tömörítő Demokratikus Népi Mozgalom (MDP). Százezer tüntető, „munkát, kenyeret, igazságot, szabadságot” jelszóval, Salvador ALlande fényképeivel, kormányellenes feliratokkal vonul Santiago utcáin. Október 27. A hetedik tiltakozó nap. Szervezője, a sét ő is elsősorban Párizsnak címezte: „Nincs semmilyen igazi biztosíték arra, hogy a francia nukleáris bevetés előkészítésekor a (nyugat) német érdekeket is kellő mértékben figyelembe vennék. Hazánk ezért ma csak harmadosztályúi!) biztonsággal rendelkezik. Az én nemzedékem számára azonban, amely magától értetődőnek tekinti a Franciaországhoz és Nagy- Britanniához fűződő barátságot, ez már elfogadhatatlan. Egy olyan Európa, amelyben a Német Szövetségi Köztársaság mindig az első helyen áll, ha anyagi áldozatlókról van szó. de mindig az utolsó ha a biztonságáról- van szó. számunkra elfogadhatatlan perspektíva”. A Todenhöfer számára „elfogadható perspektíva” így hangzik: az összes, Nyugat- Európában található, vagyis amerikai, brit és francia nukleáris fegyver bevetéséről ne az említett országok, hanem egy, a NATO-itiagálSamaibóI létrehozott, közös bizottság döntsön. Vagyis: az Egyesült Államok nukleáris ereje mellett hozzák létre az egyesített, nyugat-európai nukleáris erőt, a NATO „második tartóoszlopát” is, amelynek felhasználhatóságába — az említett, közös bizottságon keresztül — már az NSZK-nak is lenne beleszólása ... Follinus K. János rézipari dolgozók szakszervezetének keretében működő Dolgozók Országos Parancsnoksága. Vezetői az elnöki palotában átnyújtott levélben követelik a bérek és a fizetések hozzáigazítását a létfenntartási költségek 100 százalékos emelkedéséhez, munkahelyek teremtését. Egy másik csoport, a 2500 letartóztatott, majd eltűntnek nyilvánított személy családtagjai megpróbálnak bejutni az elnöki palotába. Gábriel Valdés, a demokratikus szövetség elnöke egy gyűlésen hangoztatja: „a zsarnok mondjon le és engedje át a hatalmat és a kormányt annak, akiben megvannak a feltételek az ország előreviteléhez”. Kialakul a Demokratikus Szövetség, a Demokratikus Népi Mozgalom, a szakszervezetek a diákszövetségek, a kereskedők, a fuvarosok, a szakmai szervezetek akcióegysége. November 18. Az utóbbi 10 év legjelentősebb tömeg- megmozdulása. A demokratikus szövetség hirdette meg, támogatta a Dolgozók Országos Parancsnoksága és a Demokratikus Népi Mozgalom. Jelszavak; Pinochet távozása, a demokrácia visszatérése, egy ideiglenes kormány lérehozása, az alkot- mányozó nemzetgyűlés ösz- szehívása. A rezsim kénytelen megadni az engedélyt a tömeggyűlés megtartására, amelyen az ellenzék legkülönbözőbb irányzatú csoportjai vesznek részt. 1984. március 27. A nyolcadik tiltakozási nap gyakorlatilag megbénította az egész országot. A Dolgozók Országos Parancsnoksága (szakszervezetek), a Demokratikus Népi Mozgalom (MDP, baloldali pártok) és a Demokratikus Szövetség (AD, polgári pártok) szervezete. A legszélesebb rétegek követeléseit megfogalmazó ellenzék kész minden erejét arra fordítani, hogy kikény- szerítse Pinochet távozását, s egy olyan ideiglenes kormány megalakítását, amely helyreállítaná a demokratikus és szabadságjogokat és összehívná az alkotmányo- zó nemzetgyűlést. Pogány Irén Összeállította: Constantin Lajos Az élelmiszertermelés Vietnam életében mindig, fontos kérdés volt. Napjainkban is az. Figyelembe véve, hogy a szocialista Vietnam Ázsia s egyben a világ leggyorsabban szaporodó országai közé tartozik (évi csaknem 2,9 százalékos népességnövekedéssel), a gabonatermelés dinamikus bővülése több mint gazdasági probléma, az ellátás biztonságosságán keresztül mindent maga mögé utasító politikai ügy. Habár az országépítés külső körülményei nem javultak (nem is rosszabbodtak), a szembenállás Kínával, a nagy terhet jelentő kambodzsai katonai jelenlét változatlanul ható tényező, mégis komoly változások történtek a VSZK gazdasági helyzetében. Gyökerük azokra a határozatokra nyúlik vissza, amelyeket 1979 nyarán hozott a legfelsőbb pártvezetés az anyagi érdekeltség ösztönzésére, a döntések decentralizálására. Az intézkedések középpontjába a legfontosabb ágazat, a mezőgazdaság állt, a fő cél a parasztság termelőkedvének fellendítése volt. A jelek szerint jó időben, szerencsés kézzel nyúltak bele a gazdaság működési folyamataiba. Az ország- egyesítés utáni évek rendkívüli ellátási gondjai után, az elmúlt két esztendőben eredmények sora született, 1975 és 1981 között évente legkevesebb 2 millió tonna gabona behozatalára szorult az ország, ami súlyos devizagondot jelentett. (A háború alatt az északi országrész hiányzó rizsmennyiségét Kína, az egykori saigoni rendszerét az Egyesült ÁllaA foszfátban gazdag Nyu- gat-Szahara bekebelezésére törekvő Marokkó a politikai rendezés helyett egyre inkább katonai győzelemmel akarja „megoldani” az Afrikai Egységszervezet (AESZ) jelenlegi legnagyobb problémáját. A kontinentális szervezet tavalyi, addisz-abebai csúcsértekezletén javasolt nyugat-szaharai népszavazásból semmi sem lett, viszont lényegesen keményebbé vált a marokkói hadsereg és a Polisario Front közötti sivatagi háború. A Marokkó által 1976 óta részben megszállt vélt spanyol gyarmat államiságát védemező Polisario Front a napkoban adott ki Algírban egy közleményt, amely tömören így jellemezte a helyzetet: Hasszán marokkói király a katonai megoldást választotta. Marokkó nemrégiben fogott hozzá Nyugat- Szahara északi részén egy 240 kilométer hosszú megerősített védelmi vonal építéséhez. Azt remélik, hogy ezzel megakadályozhatják a Polisario harcosainak a szomszédos Algériából történő „beszivárgását”, rajtaütésszerű támadásait. Rabat szerint a Polisario számára már csak a katonailag, gyenge Mauritánia jelenthet hátmok fédezte.) Amíg az 1978- as gabonatermelés nem érte el a 13 millió tonnát, négy esztendővel később, 1982- ben már 17 millió tonna fölé emelkedett. Ez ugyan még messze van az erre az időre tervezett évi 21 millió tonnától, de az előrelépés így is hatalmas. Hosszú idő után Vietnam először nem szorult gabonabehozatalra, ami konkrét gazdasági-pénzügyi vetületén túl lélektani jelentőséggel bír. Tavaly az időjárás nem volt túlzottan kegyes Vietnamhoz, az eredetileg tervezett mennyiséget azonban sikerült elérni: ezúttal is mintegy 17 millió tonnányi gabonát arattak a délkelet-ázsiai országban. Noha az egy főre jutó élelmiszer-mennyiség változatlanul alacsony, az ellátás kétségkívül a stabilizálódás jeleit mutatja. Az új irányítási és ösztönzési módszerek meghozták gyümölcsüket. Az ország legtermékenyebb vidékein, így például országot. Tény, hogy a Polisario Front egyre inkább a mauritániai kikötőkön keresztül kap fegyverutánpótlást külföldről. Az említett védelmi vonal építési munkálatainak zavartalanságát harmincezer marokkói katona biztosítja. Ebben a térségben van Hau- za település, amelyet a Polisario Front az általa kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság jövendő fővárosának tekint. A marokkói hadsereg nyilvánvaló célja most az, hogy az általa már ellenőrzött, gazdaságilag a legértékesebb észak- nyugati övezeteken kívül eső fontosabb településekről kiűzze a Polisario-harcoso- kait. A Polisario azonban sikeres ellentámadásokat hajt végre. A napokban — a szervezet közleménye szerint — komoly csapást mértek marokkói egységekre. Hetven ellenséges katonát és több páncélozott járművet megsemmisítettek. Megfigyelők szerint a Marokkó által eddig épített ezer kilométeres védelmi vonal meghosszabbítása a Polisario harcosait aligha fogja akadályozni támadásaik folytatásában. A Polisario legutóbb tavaly ősszel, Szmara település Minh Hai tartományban és más déli körzetekben célul tűzték az egy főre jutó évi egy tonnás rizsmennyiség elérését évtizedünk végére. A megváltozott mezőgazdasági klíma jótékony hatással volt a népgazdaság többi ágazatára is. Két éve az ipari termelési 12,7 százalékkal emelkedett, tavaly pedig csaknem 9 százalékkal. Ezen belül a könnyűipar fejlődése volt a leggyorsabb, így a vietnamiak ellátása fogyasztási cikkekkel megnyugtatóbbnak látszik, mint néhány évvel ezelőtt. Az előrelépést leginkább gátló tényezők közé sorolható továbbra is a súlyos' energiahiány. Vietnam legfontosabb hazai energiahordozója, a szén a nyugatra irányuló kivitel fő terméke. Az 1970-es évek második felében megkezdett hő- és vízierőművek évtizedünk második felére kezdenek majd valószínűleg üzemelni. Szakértők borúlátóak a partmenti olaj mennyiségét illetően. Egy évtizeddel ezelőtt még nagv reményeket fűztek a dél-vietnami partok feltételezett olajkészleteihez, mára a kutatásban érdekelt nyugati vállalatok jó része távozott a helyszínről. Helyüket szovjet cégek vették át. Pillanatnyilag is a Szovjetunió látja el Vietnamot a hiányzó kőolajjal. A kutatómunka tovább folyik, s a gazdaságvezetés továbbra sem mondott le arról a tervről, hogy Vietnam évtizedünk közepére nagyobb mennyiségű saját olajjal enyhítsen az importtól függő energiahelyzetén. közelében hajtott végre nagyobb támadást. Marokkói források szerint a Polisario akkor ö,t gépesített zászlóaljat, 80 páncélkocsit és nagykaliberű lövegeket vei tett be. A marokkóiak csak nagy nehezen tudták visszaverni a támadást. Vadászgépeket nem mertek bevetni, félve a Polisario légelhárító fegyvereitől. Marokkó korábban vesztett már el Mirage-vadászgépet. Marokkó abban reménykedik, hogy a nehezebb fegyverekkel vívott, „klasszikusabb háborúban” előnyösebb helyzetbe kerül. A háború anyagi terhei azonban nőnek, naponta több mint egymillió dollárnak megfelelő összegről van szó. A 120 ezer fős hadsereg eltartását egyre kevésbé képes elviselni a marokkói gazdaság. A Polisario Front tudatában van annak, hogy a marokkói hadsereg túlerőben van. Ezért is részesíti előnyben a tárgyalásos megoldást. Diplomáciai támogatásban nincs hiány: az Afrikai Egységszervezet 50 tagállar/á közül már 29 ismerte el a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. Legutóbb éppen a Nyugat-Szaharával szomszédos Mauritánia tette meg ezt a lépést. Chile: Demokráciát ma és nem holnap Kiskereskedők Hanoi egyik piacán Győri (Sándor Nyugat-Szahara A sivatagi háború alakulása
