Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az eiső vidéki aerokör Jászberényi gimnazisták alakították Hetvenöt évvel ezelőtt, 1909-ben kezdődött Magyar- országon a szervezett modellező élet. A levegő meghódításának kezdeti eredményei a repülőgép-modellezés felé irányították a figyelmet, mely hamarosan országos mozgalommá szélesedett. A fiatalok is bekapcsolódtak, és vidéken is alakultak aerokö- rök. A háromnegyed százaNéhány hete, az MHSZ országos központjából telefonon jött az üzenet Jászberénybe, ahol nem is tudtak már a hajdani sikerről. Gé- mesi Antal, az MHSZ városi titkárának helyettese a hír nyomába szegődött. — A városban egy modellező körünk működik, több- kevesebb eredménnyel, itt az M'HSZ-nél. Nem is gondoltam, hogy a modellezésnek majdnem 60 éves története van Jászberényben. Kaptunk egy fényképet is Pestről, mely az 1930-as győztes, jászberényi ifjúsági aerokör tagjait ábrázolja, közvetlenül a verseny után. A Lehel Vezér Gimnáziumban, a reálgimnázium utódjában a fénykép alapján nem tudtak útbaigazítani. A Jász Múzeumban azonban megtaláltam az iskolai folyóiratot, a gimnázium évenként megjelenő „Értesítő”-jét. Az ott talált részletes ismertetés szinte a felfedezés erejével hatott rám. Lapozzunk mi is bele az 1925—26. évi Értesítőbe: „A reálgimnázium ifjúsági aero- körének alapját a hetedik osztály tanulóinak együttműködése teremtette meg. Az osztály négy tanulója 1925 — Nagy volt az érdeklődés a fiatalok körében. Humán beállítottságú voltam. de Gergely Adolf szuggesztív lelkesítő egyénisége engem is közelebb vitt a modellezéshez. Az aerokörben rendszeres elméleti és gyakorlati munka folyt, a diákok előadásokat tartottak és repülő- modelleket készítettek. Vékony léc-törzsre hártyapa- pírral bevont szárnyakat erősítettek és az „gumi erővel” emelkedett a magasba. Két év múlva a herényi fiatalok a Vérmezőn megtartott XI. országos modell-re- pülő versenyen 18 modellt röptettek, és a legnagyobb időtartamot érték el. Antal Károly 5. osztályos tanuló 17 és kétötöd másodperccel lett az első. Ezzel felkeltették a Magyar Aero Szövetség érdeklődését, az eseményről megemlékezett a Jász Hírlap dós évfordulóra készülő modellezők — amint a régi dokumentumokat, fényképeket és filmeket tanulmányozták — a jászberényi gimnazisták eredményeire bukkantak. Egy 1930-as filmhíradórészletből kiderült: a jászberényi József Nádor Reálgimnázium diákjai nyerték el az országos repülőmodellverseny vándordíját. év október havában a rendelkezésükre bocsátott Természettudományi Közlönyökből természettani tárgyú anyagot keresett a gimnázium önképző körében való előadásra ... Közös munkára egyesültek anélkül, hogy az aerokör gondolata felmerült volna.” Az anyaggyűjtésbe, szemléltetőeszközök készítésébe többen is bekapcsolódtak. A 17 éves gyerekek igyekezetét Gergely Adolf matematikafizika szakos tanár karolta fel. A budapesti Bocskai Reálgimnázium egyengette a herényiek útját, és az Értesítő szerint, 1926. február 17- én ünnepélyes keretek között megalakult az első vidéki aerokör. A 32 pontos alapszabályukban rögzítették a kör szervezeti, működési rendjét, a tisztségviselők jogait és kötelességeit, pecsétjük rajzolatát, önkéntes adományokból gyalut, fűrészt, deszkát és más anyagokat, szerszámokat vásároltak. Egy asztalosmester segítette a gimnazistákat a famegmunkálás elsajátításában. And- rássy Béla, nyugdíjas főiskolai igazgató, így emlékezik azokra az időkre: is. Gergely Adolf nem hagyta szunnyadni a lendületet, előadás-sorozatokat szerveztek, mérnökökkel tartottak kapcsolatot, repülőgépmotort tanulmányoztak, melyet néhány napra a gimnázium rajztermében állított fel a Légügyi Hivatal. Többször ellátogattak a mátyásföldi repülőtérre. Az 1930. május 25-i országos verseny még nagyobb sikert hozott a Vérmezőn. A Bocskay, a kőszegi bencés, a gyöngyösi gimnázium és a debreceni ipari iskola diákjai, valamint egy szegedi résztvevő előtt, a herényi gimnazisták győztek mind a siklógépek röptetésében, mind a gumimotoros versenyben. Mizsei Zoltán 6. osztályos tanuló gumimotoros gépe csaknem megduplázta az addigi országos rfe- kordot. A korábbi 20,7 másodperc helyett 39,7 másodpercet tartózkodott a levegőben, és ez idő alatt 150 métert repült. A nagyszerű eredményért 20 pengő jutalmat kapott, a csapat pedig újra elhozta a vándordíját: egy modellt röpítő ifjú bronzszobrát Az országra szóló eseményről a Jász Hírlap 1930. június 1-i száma az első oldalon tudósított. Gergely Adolfot — az Ifjúsági Aerokör szakszerű és igen buzgó irányításának elismeréseként — németországi tanulmányútra küldte a minisztérium. (Ez a lelkes pedagógus, családjával együtt koncentrációs táborban fejezte be az életét.) Később ennyire kimagasló eredmények még nem születtek. Bővült a versenytársak köre, a herényiek elmaradtak a technikai felszerelésben. A gazdasági válság is nehezítette az egész aero- szövetség munkáját. Szárnyak indiai bambuszból — Rengeteg időt elvett a modellezés — mondja Császár László, az eddig ismeretlen fénykép alapján felkutatott egyik öregdiák. — Az utolsó szögig magunk készítettünk mindent, indiai bambuszból hasítottuk a szárnyakat, a légcsavart kézzel faragtuk. Legnehezebb a szárny jó beállítása volt. Kora tavasztól kezdtük építeni a modelleket, mindig hajnalban röptettünk a libalegelőn, mert akkor volt szélcsend és azután mentünk iskolába. Mikor az apám látta, hogy ez a tanulás rovására megy, megtiltotta a modellezést, pedig a csepel-szigeti versenyen országos helyezést is értem el. A vezetőtanár továbbra is rendületlenül dolgozott, népszerűsítette a repülőmodellezést, nemcsak diákjai körében. 1936-ban három nyolcadikossal a szolnoki fiataloknak tartott előadást, majd a jászberényi aerokör a reál- gimnázium, a polgári iskola és a fa-fémipari szakiskola növendékeinek egy-egy teljesen felszerelt repülőgép- modellt ajándékozott. Azután nemsokára valódi repülőgépek, bombázók játszottak szerepet a volt diákok életében. Gergely tanár úr nemes szándéka a természettudomány és az aviatika iránt visszájára fordult. Az MHSZ városi modellező klubja egyelőre keresi az utat, hogy méltó utódja legyen neves elődjének. Lukácsi Pál Az első nyomok: egy filmhíradó Országos siker a Vérmezőn Kunszentmártonban Megoldódik az emeletes házak vízgondja Kunszentmártoniban az ivóvizet régebben hagyományos. módon, fúrt kutakból nyerték. Az Alföld vízkészletének csökkenése miatt azon- ben a kutak bő vízhozama megszűnt. Nyilvánvalóvá vált, hogy korszerű, megfelelő nyomást és vízmennyiséget biztosító vízmüvet kell építeni, amely 1974Tben lakossági összefogással, jelentős tanácsi és vízügyi hozzájárulással el is készült. A megnövekedett igényeket ennek ellenére sem tudták teljes egészében kielégíteni. Folyamatosan bővíteni kellett a vízmüvet, hogy a vízellátást megfelelő színvonalon biztosítani tudják. Ennek érdekében növelték a tárolókapacitást, új kellő mennyiségű vizet adó kutat fúrtak. Két, egyenként 100 köbméteres tárolót építettek, ami 400 ezer forintba került, s így a tárolókapacitást ötszáz köbméterre, a vízmű maximális Nyomásfokozó berendezést építenek napi teljesítményét pedig 3 ezer 500 köbméterre növelték az elmúlt években. A kiépített vízvezeték-hálózat hossza mára már meghaladja a 38 kilométert. Mindezek eredményeként jelenleg a vízellátás kielégítő a településen. Egyetlen gond a többszintes épületekben a megfelelő nyomás biztosítása. Ezért egy 300—400 köbméteres: magastároló létesítését tervezik, melynek építése a következő ötéves tervben valósulhat meg. Átmeneti megoldásként a lakótelepi házak emeleti lakásainak ellátására nyomás fők ózó berendezést építenek, melynek befejezése — az elektromos berendezések szállításától függően — május végére, június elejére várható, és előreláthatólag 500 ezer forintba kerül. Több mint 34 és fél millió forintos* költséggel tavaly a szennyvíztelep is elkészült a nagyközségben. A csaknem tíz kilométer szennyvízcsatorna-hálózat és az új telep jelenleg még tanácsi kezelésben van. A Víz- és Csatornamű Vállalat a következő években leveszi ezt a gondot a tanács válláról. Megvalósult a szennyvíz- csatorna építésének első üteme, a szennyvíztelep üzempróbája .is megkezdődött. A berendezések jól működnek, és ez is biztosíték arra, — ha a második ütemben vállalt feladatokat elvégzik, vagyis az Öcsöd! úti lakótelep szennyvízelvezetése társulati formában lehetővé válik —, Kunszentmártonban a szennyvízelvezetés végleg megoldódik. — n. t. — Szászberek hétköznapjai Ebéd után jólesik a játék Fotó: Dede Géza Gépkocsival a 32-es úton, Jászberény felé haladva, Szolnoktól 20 km-re tábla jelzi, hogy Szászberekre érkeztünk. Letérve a főútról, keskeny ’betoncsík vezet az ezerötvenöt lelket számláló kis község központjába. A nap már magasan jár, délután 1 óra lehet, amikor megállunk az iskola előtt. Bentről zsibongás, kanál- és tányércsörgés hallatszik. Ebédelnek a gyerékek. — Mikor 8 évvel ezelőtt Tiszaalpárról idekerültem, heten-nyolcán jártak első osztályba, most pedig már húszán vannak — mondja Faragó Sándorné, a tagiskola vezetője. — Hatvankét alsótagozatosunk van, három pedagógussal és egy napközis nevelővel dolgozunk. Két önálló és egyösz- szevont osztályt alakítottunk ki. Az elsősök és a másodikosok külön-külön osztályba járnak, a harmadikosok é® a negyedikesek együtt tanulnak. — Ez nem a legideálisabb megoldás. — Valóban, de a gyerekek kis létszáma indokolta az összevonást, mert a harmadikba tizenegy, a negyedikbe pedig csak tizenöt gyerek jár. A tanítás feltételei egyébként adottak, Kóhner báró volt kastélya a szászberki gyerekek alma máte- révé vált. — Ezék szerint csak az alsótagozatosok tanulnak helyben? —1 Igen. A felsőtagozatosok Zagyvarékasra járnak. Csaknem ötvenen vannak, reggel jön értük a busz, de a visszautazást minden gyerek maga oldja meg. Nagy gondja a községnek, hogy nincs felsőtagozatos oktatás, de ígéretet kaptunk: ha a létszám indokolja, ismét Szászberken tanulhatnak a felsősök is. — Tiszaalpár után miért jött ilyen kis településre tanítani ? — Annak iáején azért választottam Szászberket, hogy közelebb kerüljek a gyermekeimhez, akik ezen a vidéken élnék. Nem: bántam meg, persze egy ilyen kis falu jóval kevesebb lehetőséget ad, mint a város. Kulturális programokat szerveznek ugyan — volt már író-olvasó találkozó, nemrégiben szavalóverseny — de kicsi az érdeklődés. A könyvtár azonban enyhíti gondjainkat. A község 7 ezer kötetes gyűjteményét mi is felkeressük. Kovács Sándorné, a művelődési otthon és könyvtár vezetője arról tájékoztat bennünket, hogy jelenleg kétszázhúsz beiratkozott olvasójuk van. — Többnyire fiatalok — mondja. — A megyei tanácstól 40 ezer forintot kaptunk a felszerelés bővítésére. Ugyanakkor minden évben 10 ezer forintnyi könyvvel gyarapodik a gyűjtemény. Tizenkét folyóirat között is válogathatnak az érdeklődők, — Sokféle kiadvány sorakozik egymás mellett. Mesekönyvek és regények, lexikonok és verseskötetek, képeslapok és folyóiratok, de mezőgazdasági szaklapot egyet sem látok. — Azok valóban hiányoznak, pedig nyilván lenne rájuk igény, hisz Szászberek mezőgazdasági település. A jövőben megrendelünk néhány olyan folyóiratot is, amely a kiskerttel, a háztájival foglalkozó embereknek adhat hasznos tanácsokat, ismereteket — bár a községben mintegy 850 újságra fizetnek elő, s ebből 70 mező- gazdasági szaklap. A könyvtár hetente csak háromszor van nyitva, de a művelődési ház mindennap fogad vendégeket. — Kik látogatják? —■ Főleg az ifjúsági klub tagjai, huszonöten-harmin- can esténként összejönnek, beszélgetnek, játszanak, tévét néznek, rádiót hallgatnak. Együtt az idő is gyorsabban telik. Nagy öröm számunkra, hogy a nemrégiben Szolnokon megrendezett megyei fclubos vetélkedőn a mi gyerekeink is részt vettek és tizenkét induló csapat között a kilencedik helyen végeztek. A könyvtárban a községet érintő kérdésekről is tájékozódhat a falu apraja-nagyja, ugyanis itt a tanácsülések anyagai is megtalálhatók.-— Szeretnénk ily módon is lehetőségeit teremteni, hogy a falut érintő intézkedésekről gondokról tudomást szerezzenek az emberek. Gondok valóban vannak, mint az Laki Imrével, a tanácsi kirendeltség vezetőijével történt beszélgetésünkből is kiderül. — Azt hiszem, a legégetőbbek egyike az, hogy az áfész még most sem tudta megoldani a lakosság kielégítő ellátását. Az ABC raktárkészlete szegényes — 380—400 ezer forint értékű —, mivel a bolt alapterülete kicsi. Az eladótér zsúfolt, így a kereskedők is kedvezőtlen munkakörülmények között dolgoznak. Félreértés ne essék, nem az alapvető élelmiszerekben van hiány. — Ügy hírlik azonban, hogy Szászberken hamarosan megoldást találnak erre is. — Ebben az évben az eladóteret és a raktárát az áfész duplájára, mintegy 80 négyzetméter alapterületűre bővíti, Ezzel remélhetőleg gazdagabb lesz az árukínálat is. Az ABC mellett levő italboltot és presszót is korszerűsítjük. Ezek a munkák csaknem 3 millió forintba kerülnek. Az anyagi lehetőségeink sajnos szűkösek, szerencsére 'a község lakói szívesen végeznek társadalmi munkát. Nekik köszönhető például, hogy elkészült a 100 ezer forintos KRESZ-park és a futballpályán az öltöző. A vasipari vállalat itt levő akkumulátorüzem© is sokat segít a mindennapi gondok megoldásában. Nem ártana, ha a község lakossága környezete szépítéséért is többet tenne. — Véleményem szerint nem szenvedett hátrányt a község azzal, hogy 1975. január 1-től Zagyvarékas társközsége lett. Tanácselnökünk szinte mindennapos „vendég” a faluban. Mintha igazolódnának Laki Imre szavai; kis idő múlva megjelenik Zölei Gyula, a községi közös tanács elnöke. így aztán vele indulunk tovább Balogh Józsefhez, a község párttitkárához. — Éppen azon bosszankodom — mondja a párttitkár —, hogy a napokban akadozott a kenyérellátás. A boltosok nem rendeltek eleget, s így egyszerűen kiürültek a polcok. Hogy kívánjuk meg az emberektől, hogy segítsenek gondjaink megoldásában, ha alapvető dolgokban mi is hibázunk? Az ehhez hasonló hanyagságokat igyékszünk megszüntetni, felelősségtel jesebb munkát követelünk. A zagyvarékasi Béke Tsz és a közös tanács a háztáji állattenyésztést is segíti, új állatátvevő helyet alakítanák ki Szászberken, hogy ne kelljen a szomszéd községbe átszállítani a háztájiban évente meghizlalt 500 sertést. Nagy gondja viszont a községnek a lakosság elöregedése. Talán segít a helyzetükön, hogy hamarosan szociálisi gondozónő kezdi meg munkáját a faluban. Ápolja a rászoruló betegeket, bevásárol, ha szükséges, orvosért szalad... — Ez nem is olyan egyszerű — mondja dir. Kovács- né, dr. Kosik Erzsébet körzeti orvosi, aki öt hónapja dolgozik a községben. Szolnokról, a Hetényi Géza kórházból került Szászberekre. — A faluban hetente csak háromszor van rendelés —a 'baromfifeldolgozó és az akkumulátorüzem orvosi teendőit is én látom el —ugyanakkor a rendelő felszerelése is eléggé hiányos, és nincs megoldva a gyógyszerellátás serm. Az idén a gyógyszerek beszerzésére fordítható ösz- szeg már elfogyott, pedig még csak május van! A faluban nincs patika, Zagyvarékasra, vagy Szolnokra kell beutazni a gyógyszereket kiváltani. Éjszaka és a hétvégeken telefonon nem lehet összeköttetést teremteni a kórházzal, a mentőkkel. Óráikba telhet, míg megérkezik a segítség, s ez köny- nyen végzetes lehet... Hazafelé minduntalan a doktornő szavai jutnak eszembe. „Órákba telhet, míg megérkezik a segítség.” Ám nemcsak a betegek, hanem képletesen szólva a gondok is „orvoslásra" szorulnának Szászberken. N. T.
