Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
Nemzetközi körkép 1984. MÁJUS 26. Mongólia ígéretes fejlődés Huszadik századi királyi palota Mongóliába — hiába a tá_ válság nagy úr — ritkán jut el magyar turista. Talán ezzel magyarázható, hogy bennünk szívósan tovább él az a néhány sablon-kép, amely a távol-kelet* ország nevének említésékor az átlagemberben rendszerint „beugrik”. A jurta, ez a díszes, lakóházat helyettesítő nemezsátor, a teveháton iskolába tartó gyerekek, a végtelen, lakatlan homoksivatagok, a kumisz (erjesztett lótej), mint nemzeti ital. Korszakos előrelépés S valóban: a jurta ma is a mongol települések képét meghatározó látvány, a gyerekek pár esztendős korban „nyeregbe szállnak”, s az állattenyésztés napjainkban is a népgazdaság alapvető szektora. De az is tény, hogy a mai mongol valóságot a gyors, nem egyszer gyökeres változás jellemzi. Ez vonatkozik mindenekelőtt a társadalmi és a gazdasági életre. Az ország 1924-ig, a szocialista átalákíulás kezdetéig nemhogy a kapitalizmus korszakáig nem jutott el, hanem szinte prefeudális viszonyok között élt. A most már hat évtizednyi fejlődés egyik fő sajátossága éppen az, hogy történelmi léptékkel viszonylag rövid idő alatt évszázados utat jártak be, korszakos előrelépést tettek meg. Mongólia messzemenően kihasználta a Szovjetunióval, majd később a többi szocialista állammal folytatott gazdasági gyüttműködés előnyeit. (1962 óta teljes jogú tagja a KGST-nek), s az érvényben lévő hosszútávú tervek a korszerű ipari-agrár struktúra kialakítását tűzik ki célul. Az ipar jelenleg a nemzeti jövedelem egynegyedét adja. Legjelentősebb a gazdag hagyományokkal rendelkező könnyűipar (például a bőrfeldolgozás), de számottevően erősödött a fűtőanyag- és energetikai szféra is. Jelenleg ezek az ágazatok büszkélkedhetnek a legfejlettebb műszaki bázissal. A nehézipar másik ígéretes ága a színesfém-kitermelés és -feldolgozás. Alig néhány hónapja, hogy teljes kapacitással üzemel az erdenetj réz- és mo- li bdénkom b i nát, ahol 1700 dolgozó évente 16 millió tonna koncentrátumot termel. (A felhasznált villamos-áram a Szovjetunióból érkezik.) Gyors ütemben folyik az ország egyéb ásványkincsednek nyersanyagtartalékainak fel- térképezése, a föltárás előkészítése. A háztáji szerepe A népgazdaság fő feladatai ugyanakkor a mezőgazdaság terén jelentkeznek — itt dolgozik a foglalkoztatottak döntő többsége. A növény- termesztésnek — földrajzi, történelmi és vallási okok miatt — nincsenek hagyományai; gyakorlatilag csupán az ötvenes évek végétől fejlődött ki. Az új kultúrák meghonosításában elsősorban az állami- és szövetkezeti gazdaságok mutatnak példát. Annál ősibb időkre tekinthet vissza az állattenyésztés: az állatállomány évtizedek óta magas szinten stabilizálódott. (Körülbelül 24 millió juhot, szarvasmarhát, kecskét, lovat és tevét tartanak — ez az alig másfél milliós népességszámmal egybevetve világelsőséget jelent!) A fő gond jelenleg az időjárásból eredő ingadozások leküzdése, a talkarmányellá- tás állandó biztosítása, az át- teleltetések megoldása, az elhullás csökkentése. Ehhez az itatórendszerek építésére, színvonalas állategészségügyi szolgáltatásra van szükség. Nagy erőfeszítéseket tesznek az állattenyésztők nem ritkán mostoha életkörülményeinek könnyítésére, a lakás és kulturális feltételek Húskombinát a fővárosban Ma már korszerű gépek segítségével készül a gutul, a hagyományos mongol nemez csizma A népgazdaság egyik fontos ága: az állattenyésztés javítására. Az elmúlt években a korábbinál többet foglalkoztak a háztáji gazdálkodás kérdéseivel. Ez — Magyarországtól eltérően — szinte kizárólag állattartást jelent: az ország különböző adottságú vidékein egy-egy pásztorcsalád 50—75 saját állatot nevelhet — jórészt egyéni fogyasztásra. Kor. mányhatározat mondja ki, hogy a háztáji állomány számára ugyanúgy biztosítani kell a tápszert, takarmányt és más segítséget, mint az állami, vagy szövetkezeti gazdaságok tulajdonában lévő állatok számára. 7 fő, vagyis egy-egy famíliában általában 4—5 gyermek van. A lakosság fele manapság 30 évesnél fiatalabb! A pillanatnyi munkaerő-gondokat ez persze nem oldja meg, de biztosítékot jelenthet arra, hogy a mostani demográfiai hullám az elkövetkező évtizedekben elősegíti a távolkeleti baráti állam ambiciózus fejlesztési terveinek valóra váltását. Szegő Gábor Báthory István, aki a 16. században ült a lengyel trónon, itt tartotta az akkori SZEJM — az országgyűlés tanácskozásait. Száz évvel később a svéd—lengyel háborúban lerombolták, fényét Stanislav August király adta vissza — olasz festőket hívott meg és műkincseket hozatott a palota díszítésére. Lengyelország dicsőségének és tragikus eseményeinek egyaránt tanúja volt a varsói királyi palota. Utoljára — de akkor teljesen — a második világháborúban, 1944-ben, a varsói felkelés leverése után pusztult el a palota: a nácik, együtt a lengyel főváros sok más épületével, felrobbantották. Csak az alapja és egyik kapuja maradt meg. Addigra a hitleri hódítók már kifosztották az épületet. A SZEJM még 1949-ben elhatározta az újjáépítést, de a munka csak 1971-ben kezdődött meg. 1974-re eredeti formájukban álltak a falak, s azóta tart a belső rendezés. 1979-ben megnyitották a palotát a nyilvánosság számára — azóta naponta vagy ezer látogatója van — idén júliusra pedig a bálterem kivételével teljesen elkészül a királyi lakhely. Hatalmas munka volt. Először is újra kellett tervezni az épületet, olyannak, amilyen volt Ehhez csak egy- egy megmentett fénykép, vázlat, tervrajz adott segítséget. Még több gondot okozott a berendezés. Amit annak idején sikerült biztonságba helyezni, csupán töredéke volt a régi berendezésnek, műkincseknek. A megmentett freskórészek, stukkódíszek, ajtófaragások, tapéták is csupán egy-egy darabkái voltak az eredetinek. Megannyi kis részletből, mozaikból állt össze a díszítés, a berendezés. Ajándékokkal, korhű bútordarabokkal a szocialista országok gyűjteményei is hozzájárultak az újjáépítéshez. Már a régi írásokban is benne volt, hogy a királyi palota nem a királyé, hanem Lengyelországé. Ez utóbbi kitétel ma még inkább igaz. Az újjáépítés költségeihez a lakosság adományokkal járul hozzá. A palota előtti téren felállított üvegfalú perselyben 1971 óta 887 millió zloty, valamint 800 ezer dollár gyűlt össze. Demográfiai robbanás összességében elmondható: Mongóliában tovább folytatódik a népgzadaság tervszerű bővítése. Az ország hosz. szabb ideje a KGST egyik legdinamikusabban , fejlődő tagállama. (Külkereskedelmi forgalmát is szinte teljes egészében a szocialista közösség kebelén beiül bonyolítja le.) A történelmi örökség, az alacsony kiindulási szint magyarázza, hogy számos területen még lehetőség nyílik a fejlődés extenzáv módszereinek alkalmazására is, de több ágazatban már előtérbe került a munka minőségi jellemzőinek javítása. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni az arányos fejlődésre, az elmaradottabb iparágak felzárkóztatására. Mongol megítélés szerint a lendületes előrelépést akadályozó egyik tényező a szükséges munkaerő hiánya. Érthető tehát, hogy a kormányzat minden eszközzel segíti a népességszaporulat emelését. Nem csekély eredménnyel: a gazdaság fellendülésével párhuzamosan az ország sokáig stagnáló lakossága a hatva nas évek elejétől napjainkig, ugrásszerűen, mintegy 50 százalékkal nőtt. A népesség- szaporulat jelenleg eléri az ázsiai viszonylatban is kiugrónak számító 30 ezreléket. Az átlagos családnagyság 6— Sri Lanka Tűzbe borult sziget Libanon, Észak-írország, Pandzisáb, a spanyolországi Baszkföld után tavaly földünk újabb országában, a korábban Ceylonnak nevezett Sri Lankában gyultak ki a vallási és nemzetiségi ellentétek lángjai, pedig a 14 milliós lakosság 80 százalékát kitevő buddhista szinga- lézok és a sziget északi részén többségben lévő hindu vallású tamilok évszázadok óta viszonylag békében éltek egymással. A két népcsoport első véres összecsapása 1956-ban következett be, amikor a szingaléz lett a hivatalos nyelv. A TULF (Tamil Fel- szabadítási Front) eleinte mérsékelt követelésekkel lépett fel. Sérelmezte, hogy a hivatalokban és az iskolákban hátrányos helyzetbe ke-, rültek, nyelvüket háttérbe szorították. A kormány engedményeket ígért, de az ígéret ígéret maradt. Csupán a Bandanaraike kormány bukása, az UNF (Egyesült Nemzeti Párt) hatalomra kerülése után módosították az alkotmányt, amely a tamilt is a nemzeti nyelv rangjára emelte. Ez az engedmény azonban már elkésett: a TULF akkorra már független tamil állam megalakítását követelte. És ezt a radikális Tigrisek — tárgyalások helyett — terror- cselekmények végrehajtásával vélte elérni: robbantottak. gyújtogattak, napirenden voltak a fegyveres rablások. Tavaly júliusban az északi Jaffná-ban a gerillák tőrbecsaltak és lemészároltak tizenhárom szingaléz katonát. Elszabadult a pokol. A hadsereg fegyveresei civileket lőttek. Még nagyobb pusztítást vittek végbe a bosszúvágytól égő szingaléz nacionalisták, akik az ország déli városaiban, Colombo- ban és Kandy-ban válaszul — megrohamozták, kirabolták és felgyújtották az ott élő tamilok lakásait, üzleteit, műhelyeit, és a tamil kézen lévő mintegy 120 üzemet. Az összecsapásnak akkor több mint félezer halálos áldozata volt, kilencvenézren maradtak fedél nélkül. Az idén áprilisban kiújultak a terrorcselekmények. A Tigrisek északon naponta hajtottak végre egy-két bombamerényletet. Bankokat raboltak ki, napirenden voltak az attrocitások. A katonák válasza sem maradi el: csupán a Sri Lanka-i újév, április 13. hetében félszáznál több volt a halottak száma. A fővárosban, Colombo- ban ismét akcióba léptek a szingaléz nacionalisták is. A (tamil szülők rémülten Rohantak az iskolába és vitték magukkal gyermekeiket. Az emberek az utcán nem mernek tamilul beszélni. Nicaragua Már csaknem öt éve hogy Nicaraguában megdöntötték Anastasio Somoza szélsőséges rendszerét. A forradalomnak széles bázisa volt. Nem csupán a végletekig kizsákmányolt, elnyomott dolgozók többsége fordult szembe a diktatúrával, hanem a hatalomból kiszorított, ám arra gazdasági súlya, ereje arányában igényt tartó közép- és nagyburzsoázia is. A forradalom vezető ereje, fegyveres végrehajtója a sandinista front volt. A gőzelem után a sandinisták készek voltak a társadalom minden rétegével összefogni az ország újjáépítése érdekében. A nagy- és középburzsoázia azonban nem fogadta el a szövetségesi státuszt, hanem magának igényelte és igényli a hatalmat. Ebben a törekvésében kezdettől fogva támogatóra talált az Egyesült Államokban. Az USA elképzelései ugyanis lényegében ugyanazok voltak a sandinistákról, mint a nicaraguai nemzeti burzsoáziáé. A sandinista rendszer hatalomra jutásával — így mondják Washingtonban — a kommunista fertőzés elérte az Egyesült Államok hátsó udvarát, Nicaragua veszélyezteti a térség demokratikus rendjét, békéjét, s ezzel magának az Egyesült Államoknak a biztonságát is. Hamarosan megkezdődött Nicaragua politikai), gazdasági és katonai bekerítése. Ebben Washington döntő szerepet szánt a Nicaraguával északon szomszédos Hondu- rasnak. A tegucigalpai rezsim az USA rendelkezésére bocsátotta országa területét a Nicaragua elleni katonai előkészületekhez. Egy tavaly augusztusban elkezdett, s azóta folyamatosan tartó amerikai—hondurasi hadgyakorlat keretében az amerikai hadsereg gyors ütemben építi ki Honduras katonai infrastruktúráját, utakat, hidakat, hadianyagraktárakat, repülőtereket létesít a nicaraguai határ mentén. Honduras befogadta a nicaraguai ellenforradalmárokat, akik itt kapnak amerikai kiképzést, felszerelést, s akik innen indítják támadásaikat a sandinista rendszer ellen. Így történt ez a legutóbbi hetekben is. Honduras felől 8 ezer ellenforradalmár tört be az országba. A déli határt, Costa Rica felől mintegy 2— veszélyben 3 ezer fegyveres lépte át. Az összehangolt támadás minden korábbit meghaladó méretei és időzítése nem véletlenszerű. A Reagan-kor- mányzat még az őszi elnök- választások előtt sikert akar elérni Nicaraguában. A Gre- nadán alkalmazott módszer — a közvetlen katonai beavatkozás — kockázatát azonban nem merte vállalni. Nicaraguát ugvanis nem lehet villámháborúval elsöpörni. Ebben az országban korszerűen felszerelt reguláris hadsereggel és a földrész legerősebb népi miliciájával találná magát szembe az ag- resszor. A háború valószínűleg még novemberben, az elnökválasztások idején is tartana, ami alaposan csökkentené Reagan újraválasztásának az esélyeit. A sandinista rendszer térdre kényszerítésére irányuló másik próbálkozás az ország gazdaságának a szétzilálása. Ezt célozta Nicaragua teljes aknazár alá vétele, ami — ma már bizonyított tény — az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA részvételével, sőt irányításával történt. A Fehér Ház nem sokat törődik sem az általános nemzetközi felháborodással, sem az amerikai törvényhozás mindkét házának a CIA- akciót elítélő (a kormányra nézve egyébként nem kötelező érvényű) határozataival. Reagan ugyanis nem csupán a közelgő amerikai elnökválasztások miatt igyekszik minden áron „eredményt” elérni Nicaraguában. Novemberben, két nappal az amerikaiit megelőzően a kö_ zép-amerikai országban is elnök- és alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat tartanak. Reaganék tisztában vannak azzal, hogy a sandinista vezetés sokkal szélesebb bázissal rendelkezik, mint azt az amerikai propaganda a világgal elhitetni igyekszik. A nicaraguai választások biztos esélyesed a sandinisták. Washington most mindent elkövet annak megakadályozására, hogy a sandinisták — a választásokon — elnyerjék azt a legitimitást, amelyet eddig mindenkinél hangosabban a Fehér Ház kért rajtuk számon. Arató Gábor Kiégett épülettömb a főváros, Colombo belvárosában 1983. júliusában A zűrzavaros állapotok természetesen ibénítólag hatnak a gazdasági életre. Az ország létfontosságú bevételét jelentő idegenforgalom a zavargások kezdete óta úgyszólván leállt. Az üzemek bezárása növeli a munkanélküliséget. A bajokat még természeti csapások — szárazság és áradások — is tetézik. A több mint kétmilliónyi tamil népesség egy része, mintegv harmincezer ember úgy határozott, hogy visszatér őshazájába, Indiába. Mások arra számítottak, hogy India fegyveresen beavatkozik. Indira Gandhi azonban nem volt hajlandó erre. A miniszterelnök megbízottja kijelentette, hogy teljes mértékben elismeri Sri Lanka integritását és szuverenitását, hiszen India maga is szembenáll Pandzsáb és más állambeli szeparatisták- kal. Sandhi megbízottja tárgyalásokat kezdeményezett, amelyek korlátozott önigazgatást javasoltak a tamiloknak. A TULF-vezetők azonban ezt kevésnek találták és ezért a tárgyalásokat felfüggesztették. India továbbra is hajlandó a békéltetésre és ezért májusban újra folytatódnak a megbeszélések a két kormány mögött. Mindkét fél azt reméli, hogy a tárgyalások megoldást hoznak a vélt és valódi sérelmekre, s véget érnek az egyelőre még mindig tartó összecsapások. összeállította: Majnár József
