Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

Nemzetközi körkép 1984. MÁJUS 26. Mongólia ígéretes fejlődés Huszadik századi királyi palota Mongóliába — hiába a tá_ válság nagy úr — ritkán jut el magyar turista. Talán ez­zel magyarázható, hogy ben­nünk szívósan tovább él az a néhány sablon-kép, amely a távol-kelet* ország nevének említésékor az átlagember­ben rendszerint „beugrik”. A jurta, ez a díszes, lakóházat helyettesítő nemezsátor, a teveháton iskolába tartó gye­rekek, a végtelen, lakatlan homoksivatagok, a kumisz (erjesztett lótej), mint nem­zeti ital. Korszakos előrelépés S valóban: a jurta ma is a mongol települések képét meghatározó látvány, a gye­rekek pár esztendős korban „nyeregbe szállnak”, s az állattenyésztés napjainkban is a népgazdaság alapvető szektora. De az is tény, hogy a mai mongol valóságot a gyors, nem egyszer gyökeres változás jellemzi. Ez vonat­kozik mindenekelőtt a társa­dalmi és a gazdasági életre. Az ország 1924-ig, a szocia­lista átalákíulás kezdetéig nemhogy a kapitalizmus kor­szakáig nem jutott el, hanem szinte prefeudális viszonyok között élt. A most már hat évtizednyi fejlődés egyik fő sajátossága éppen az, hogy történelmi léptékkel viszony­lag rövid idő alatt évszáza­dos utat jártak be, korszakos előrelépést tettek meg. Mon­gólia messzemenően kihasz­nálta a Szovjetunióval, majd később a többi szocialista ál­lammal folytatott gazdasági gyüttműködés előnyeit. (1962 óta teljes jogú tagja a KGST-nek), s az érvényben lévő hosszútávú tervek a korszerű ipari-agrár struktú­ra kialakítását tűzik ki cé­lul. Az ipar jelenleg a nemzeti jövedelem egynegyedét adja. Legjelentősebb a gazdag ha­gyományokkal rendelkező könnyűipar (például a bőr­feldolgozás), de számottevően erősödött a fűtőanyag- és energetikai szféra is. Jelen­leg ezek az ágazatok büszkél­kedhetnek a legfejlettebb műszaki bázissal. A nehézi­par másik ígéretes ága a szí­nesfém-kitermelés és -feldol­gozás. Alig néhány hónapja, hogy teljes kapacitással üze­mel az erdenetj réz- és mo- li bdénkom b i nát, ahol 1700 dolgozó évente 16 millió ton­na koncentrátumot termel. (A felhasznált villamos-áram a Szovjetunióból érkezik.) Gyors ütemben folyik az or­szág egyéb ásványkincsednek nyersanyagtartalékainak fel- térképezése, a föltárás elő­készítése. A háztáji szerepe A népgazdaság fő feladatai ugyanakkor a mezőgazdaság terén jelentkeznek — itt dol­gozik a foglalkoztatottak döntő többsége. A növény- termesztésnek — földrajzi, történelmi és vallási okok miatt — nincsenek hagyomá­nyai; gyakorlatilag csupán az ötvenes évek végétől fejlő­dött ki. Az új kultúrák meg­honosításában elsősorban az állami- és szövetkezeti gaz­daságok mutatnak példát. Annál ősibb időkre tekinthet vissza az állattenyésztés: az állatállomány évtizedek óta magas szinten stabilizáló­dott. (Körülbelül 24 millió juhot, szarvasmarhát, kecs­két, lovat és tevét tartanak — ez az alig másfél milliós népességszámmal egybevetve világelsőséget jelent!) A fő gond jelenleg az idő­járásból eredő ingadozások leküzdése, a talkarmányellá- tás állandó biztosítása, az át- teleltetések megoldása, az el­hullás csökkentése. Ehhez az itatórendszerek építésére, színvonalas állategészségügyi szolgáltatásra van szükség. Nagy erőfeszítéseket tesznek az állattenyésztők nem rit­kán mostoha életkörülmé­nyeinek könnyítésére, a la­kás és kulturális feltételek Húskombinát a fővárosban Ma már korszerű gépek se­gítségével készül a gutul, a hagyományos mongol nemez csizma A népgazdaság egyik fontos ága: az állattenyésztés javítására. Az elmúlt évek­ben a korábbinál többet fog­lalkoztak a háztáji gazdál­kodás kérdéseivel. Ez — Ma­gyarországtól eltérően — szinte kizárólag állattartást jelent: az ország különböző adottságú vidékein egy-egy pásztorcsalád 50—75 saját ál­latot nevelhet — jórészt egyéni fogyasztásra. Kor. mányhatározat mondja ki, hogy a háztáji állomány szá­mára ugyanúgy biztosítani kell a tápszert, takarmányt és más segítséget, mint az ál­lami, vagy szövetkezeti gaz­daságok tulajdonában lévő állatok számára. 7 fő, vagyis egy-egy famíliá­ban általában 4—5 gyermek van. A lakosság fele manap­ság 30 évesnél fiatalabb! A pillanatnyi munkaerő-gondo­kat ez persze nem oldja meg, de biztosítékot jelenthet arra, hogy a mostani demográfiai hullám az elkövetkező évti­zedekben elősegíti a távol­keleti baráti állam ambició­zus fejlesztési terveinek va­lóra váltását. Szegő Gábor Báthory István, aki a 16. században ült a lengyel tró­non, itt tartotta az akkori SZEJM — az országgyűlés tanácskozásait. Száz évvel később a svéd—lengyel há­borúban lerombolták, fényét Stanislav August király ad­ta vissza — olasz festőket hívott meg és műkincseket hozatott a palota díszítésére. Lengyelország dicsőségének és tragikus eseményeinek egyaránt tanúja volt a var­sói királyi palota. Utoljára — de akkor tel­jesen — a második világhá­borúban, 1944-ben, a varsói felkelés leverése után pusz­tult el a palota: a nácik, együtt a lengyel főváros sok más épületével, felrobban­tották. Csak az alapja és egyik kapuja maradt meg. Addigra a hitleri hódítók már kifosztották az épületet. A SZEJM még 1949-ben el­határozta az újjáépítést, de a munka csak 1971-ben kezdő­dött meg. 1974-re eredeti formájukban álltak a falak, s azóta tart a belső rende­zés. 1979-ben megnyitották a palotát a nyilvánosság szá­mára — azóta naponta vagy ezer látogatója van — idén júliusra pedig a bálterem kivételével teljesen elkészül a királyi lakhely. Hatalmas munka volt. Elő­ször is újra kellett tervezni az épületet, olyannak, ami­lyen volt Ehhez csak egy- egy megmentett fénykép, vázlat, tervrajz adott segít­séget. Még több gondot oko­zott a berendezés. Amit an­nak idején sikerült bizton­ságba helyezni, csupán töre­déke volt a régi berendezés­nek, műkincseknek. A meg­mentett freskórészek, stuk­kódíszek, ajtófaragások, ta­péták is csupán egy-egy da­rabkái voltak az eredetinek. Megannyi kis részletből, mo­zaikból állt össze a díszítés, a berendezés. Ajándékokkal, korhű bú­tordarabokkal a szocialista országok gyűjteményei is hozzájárultak az újjáépítés­hez. Már a régi írásokban is benne volt, hogy a királyi palota nem a királyé, hanem Lengyelországé. Ez utóbbi kitétel ma még inkább igaz. Az újjáépítés költségeihez a lakosság adományokkal já­rul hozzá. A palota előtti té­ren felállított üvegfalú per­selyben 1971 óta 887 millió zloty, valamint 800 ezer dol­lár gyűlt össze. Demográfiai robbanás összességében elmondható: Mongóliában tovább folyta­tódik a népgzadaság tervsze­rű bővítése. Az ország hosz. szabb ideje a KGST egyik legdinamikusabban , fejlődő tagállama. (Külkereskedelmi forgalmát is szinte teljes egé­szében a szocialista közösség kebelén beiül bonyolítja le.) A történelmi örökség, az ala­csony kiindulási szint magya­rázza, hogy számos területen még lehetőség nyílik a fejlő­dés extenzáv módszereinek alkalmazására is, de több ágazatban már előtérbe ke­rült a munka minőségi jel­lemzőinek javítása. Az eddi­ginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni az arányos fejlődés­re, az elmaradottabb ipará­gak felzárkóztatására. Mongol megítélés szerint a lendületes előrelépést akadá­lyozó egyik tényező a szüksé­ges munkaerő hiánya. Érthe­tő tehát, hogy a kormányzat minden eszközzel segíti a né­pességszaporulat emelését. Nem csekély eredménnyel: a gazdaság fellendülésével pár­huzamosan az ország sokáig stagnáló lakossága a hatva nas évek elejétől napjainkig, ugrásszerűen, mintegy 50 százalékkal nőtt. A népesség- szaporulat jelenleg eléri az ázsiai viszonylatban is kiug­rónak számító 30 ezreléket. Az átlagos családnagyság 6— Sri Lanka Tűzbe borult sziget Libanon, Észak-írország, Pandzisáb, a spanyolországi Baszkföld után tavaly föl­dünk újabb országában, a korábban Ceylonnak neve­zett Sri Lankában gyultak ki a vallási és nemzetiségi el­lentétek lángjai, pedig a 14 milliós lakosság 80 százalé­kát kitevő buddhista szinga- lézok és a sziget északi ré­szén többségben lévő hindu vallású tamilok évszázadok óta viszonylag békében éltek egymással. A két népcsoport első vé­res összecsapása 1956-ban következett be, amikor a szingaléz lett a hivatalos nyelv. A TULF (Tamil Fel- szabadítási Front) eleinte mérsékelt követelésekkel lé­pett fel. Sérelmezte, hogy a hivatalokban és az iskolák­ban hátrányos helyzetbe ke-, rültek, nyelvüket háttérbe szorították. A kormány en­gedményeket ígért, de az ígéret ígéret maradt. Csu­pán a Bandanaraike kor­mány bukása, az UNF (Egye­sült Nemzeti Párt) hatalom­ra kerülése után módosítot­ták az alkotmányt, amely a tamilt is a nemzeti nyelv rangjára emelte. Ez az en­gedmény azonban már elké­sett: a TULF akkorra már független tamil állam meg­alakítását követelte. És ezt a radikális Tigrisek — tár­gyalások helyett — terror- cselekmények végrehajtásá­val vélte elérni: robbantot­tak. gyújtogattak, napiren­den voltak a fegyveres rab­lások. Tavaly júliusban az észa­ki Jaffná-ban a gerillák tőr­becsaltak és lemészároltak tizenhárom szingaléz kato­nát. Elszabadult a pokol. A hadsereg fegyveresei civile­ket lőttek. Még nagyobb pusztítást vittek végbe a bosszúvágytól égő szingaléz nacionalisták, akik az ország déli városaiban, Colombo- ban és Kandy-ban válaszul — megrohamozták, kirabol­ták és felgyújtották az ott élő tamilok lakásait, üzlete­it, műhelyeit, és a tamil ké­zen lévő mintegy 120 üze­met. Az összecsapásnak ak­kor több mint félezer halálos áldozata volt, kilencvenézren maradtak fedél nélkül. Az idén áprilisban kiújul­tak a terrorcselekmények. A Tigrisek északon naponta hajtottak végre egy-két bom­bamerényletet. Bankokat ra­boltak ki, napirenden voltak az attrocitások. A katonák válasza sem maradi el: csu­pán a Sri Lanka-i újév, áp­rilis 13. hetében félszáznál több volt a halottak száma. A fővárosban, Colombo- ban ismét akcióba léptek a szingaléz nacionalisták is. A (tamil szülők rémülten Ro­hantak az iskolába és vitték magukkal gyermekeiket. Az emberek az utcán nem mer­nek tamilul beszélni. Nicaragua ­Már csaknem öt éve hogy Nicaraguában meg­döntötték Anastasio Somoza szélsőséges rendszerét. A for­radalomnak széles bázisa volt. Nem csupán a véglete­kig kizsákmányolt, elnyo­mott dolgozók többsége for­dult szembe a diktatúrával, hanem a hatalomból kiszorí­tott, ám arra gazdasági sú­lya, ereje arányában igényt tartó közép- és nagyburzso­ázia is. A forradalom vezető ereje, fegyveres végrehajtó­ja a sandinista front volt. A gőzelem után a sandinisták készek voltak a társadalom minden rétegével összefogni az ország újjáépítése érdeké­ben. A nagy- és középbur­zsoázia azonban nem fogad­ta el a szövetségesi státuszt, hanem magának igényelte és igényli a hatalmat. Ebben a törekvésében kez­dettől fogva támogatóra ta­lált az Egyesült Államokban. Az USA elképzelései ugyan­is lényegében ugyanazok vol­tak a sandinistákról, mint a nicaraguai nemzeti burzsoá­ziáé. A sandinista rendszer hatalomra jutásával — így mondják Washingtonban — a kommunista fertőzés elér­te az Egyesült Államok hát­só udvarát, Nicaragua ve­szélyezteti a térség demok­ratikus rendjét, békéjét, s ez­zel magának az Egyesült Ál­lamoknak a biztonságát is. Hamarosan megkezdődött Nicaragua politikai), gazda­sági és katonai bekerítése. Ebben Washington döntő sze­repet szánt a Nicaraguával északon szomszédos Hondu- rasnak. A tegucigalpai re­zsim az USA rendelkezésé­re bocsátotta országa terüle­tét a Nicaragua elleni kato­nai előkészületekhez. Egy tavaly augusztusban elkez­dett, s azóta folyamatosan tartó amerikai—hondurasi hadgyakorlat keretében az amerikai hadsereg gyors ütemben építi ki Honduras katonai infrastruktúráját, utakat, hidakat, hadianyag­raktárakat, repülőtereket lé­tesít a nicaraguai határ men­tén. Honduras befogadta a nicaraguai ellenforradalmá­rokat, akik itt kapnak ame­rikai kiképzést, felszerelést, s akik innen indítják támadá­saikat a sandinista rendszer ellen. Így történt ez a legutóbbi hetekben is. Honduras felől 8 ezer ellenforradalmár tört be az országba. A déli határt, Costa Rica felől mintegy 2— veszélyben 3 ezer fegyveres lépte át. Az összehangolt támadás min­den korábbit meghaladó mé­retei és időzítése nem vélet­lenszerű. A Reagan-kor- mányzat még az őszi elnök- választások előtt sikert akar elérni Nicaraguában. A Gre- nadán alkalmazott módszer — a közvetlen katonai bea­vatkozás — kockázatát azon­ban nem merte vállalni. Ni­caraguát ugvanis nem lehet villámháborúval elsöpörni. Ebben az országban korsze­rűen felszerelt reguláris had­sereggel és a földrész lege­rősebb népi miliciájával ta­lálná magát szembe az ag- resszor. A háború valószínű­leg még novemberben, az el­nökválasztások idején is tar­tana, ami alaposan csök­kentené Reagan újraválasz­tásának az esélyeit. A sandinista rendszer térd­re kényszerítésére irányuló másik próbálkozás az ország gazdaságának a szétzilálása. Ezt célozta Nicaragua teljes aknazár alá vétele, ami — ma már bizonyított tény — az amerikai Központi Hír­szerző Ügynökség, a CIA részvételével, sőt irányításá­val történt. A Fehér Ház nem sokat törődik sem az általános nemzetközi felháborodással, sem az amerikai törvényho­zás mindkét házának a CIA- akciót elítélő (a kormányra nézve egyébként nem köte­lező érvényű) határozataival. Reagan ugyanis nem csupán a közelgő amerikai elnökvá­lasztások miatt igyekszik minden áron „eredményt” elérni Nicaraguában. No­vemberben, két nappal az amerikaiit megelőzően a kö_ zép-amerikai országban is elnök- és alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat tartanak. Reaganék tisztában vannak azzal, hogy a sandi­nista vezetés sokkal széle­sebb bázissal rendelkezik, mint azt az amerikai propa­ganda a világgal elhitetni igyekszik. A nicaraguai vá­lasztások biztos esélyesed a sandinisták. Washington most mindent elkövet annak meg­akadályozására, hogy a sandinisták — a választáso­kon — elnyerjék azt a leg­itimitást, amelyet eddig min­denkinél hangosabban a Fe­hér Ház kért rajtuk szá­mon. Arató Gábor Kiégett épülettömb a főváros, Colombo belvárosában 1983. júliusában A zűrzavaros állapotok ter­mészetesen ibénítólag hat­nak a gazdasági életre. Az ország létfontosságú bevéte­lét jelentő idegenforgalom a zavargások kezdete óta úgy­szólván leállt. Az üzemek be­zárása növeli a munkanélkü­liséget. A bajokat még ter­mészeti csapások — száraz­ság és áradások — is tetézik. A több mint kétmilliónyi tamil népesség egy része, mintegv harmincezer ember úgy határozott, hogy vissza­tér őshazájába, Indiába. Má­sok arra számítottak, hogy India fegyveresen beavat­kozik. Indira Gandhi azon­ban nem volt hajlandó erre. A miniszterelnök megbí­zottja kijelentette, hogy tel­jes mértékben elismeri Sri Lanka integritását és szuve­renitását, hiszen India maga is szembenáll Pandzsáb és más állambeli szeparatisták- kal. Sandhi megbízottja tár­gyalásokat kezdeményezett, amelyek korlátozott önigaz­gatást javasoltak a tamilok­nak. A TULF-vezetők azon­ban ezt kevésnek találták és ezért a tárgyalásokat fel­függesztették. India továbbra is hajlandó a békéltetésre és ezért májusban újra folyta­tódnak a megbeszélések a két kormány mögött. Mind­két fél azt reméli, hogy a tárgyalások megoldást hoz­nak a vélt és valódi sérel­mekre, s véget érnek az egyelőre még mindig tartó összecsapások. összeállította: Majnár József

Next

/
Thumbnails
Contents