Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

1984. MÁJUS 25. SZOLNOK MEGYE! NÉFLAF 3 Munkahelyük az erdő A nyárfa sudáran nyúlik az ég felé. Tompán fénylő, szív alakú leveleit rég: ki­bontotta már, s most teljes díszben várja a nyarat. Nem ismeri még a motorfűrész hangját, hiszen ő lesz az el­ső, akit kivágnak a vihar­pusztította erdőrészből. Kiss Barnabás, kerületvezető er­dész és Bodor Imre. fakiter­melő szakmunkás körbejár­ják a fát, és néhány má­sodperc alatt eldöntik, merre dőltjön majd. Felbúg a motorfűrész, Bo­dor Imre a fához hajol. Ék alakú darabot — hajkot — vág ki a fatörzs alsó részé­ből. Ezzel a vágással megha­tározza a dőlés irányát. A hajkkal átellenben kezdi át­vágni a törzset. A motor­fűrész fogai könnyedén, si­mán harapnak a fába, pu­hán, finoman vágják a tör­zsét, mint az éles kés a ke­nyeret. A törzsi megreccsen, a nyárfa sóhajtva megadja magát, és szép ívű, zöld zu­hanással esik a földre. Bo­dor Imre gyakorlott mozdu­latokkal szedi le a törzsről az ágakat, a motorfűrész gyorsan dolgozik, percek alatt végez. Egyetlen szóból érteni Bodor Imre 8 éve dolgozik a Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság szolnoki erdészeti üzemének tószegi erdészkerületénél, motoros fűrészkezelő. — Gallyazás után a Zetor tiszta területre vontatja a törzseket — meséli. — Utána osztályozzuk a fát, melyik lesz jó például papírfának vagy rönknek. A feldarabolt fát a gép máglyába rakja, aztán elszállítják. — Két nyárfás között üres területet mutat. — Ezen a 15 hektár­nyi területen az idén kezd­tünk el dolgozni. A fákat kivágtuk, elöregedett erdő­rész volt ez már. Nemsokára kiszedjük a földből a tuskó- kat, utána felszántjuk a föl­det. Ősszel teleülfetjük cse­metékkel. A facsemetéket kö­rülbelül három évig gondoz­zuk, kapáljuk, lenyessük az alsó hajtásait. Ha úgy lát­juk, hogy nem hajtanak ki, mint azok ott — mutat egy csemetékkel teleültetett er­dőszakaszt —, akkor tőre vágjuk a csemetéket. Látja? Ezek nem hajtanak ki, tel­jesen kopaszok, olyanok, mintha botokat szúrtak vol­na le a földbe. A tizenegy tagú fakiter­melő brigád többsége „törzs- gárdatag”, ismerik, értik egymást. És ez nagyon fon­tos. A favágás veszélyes. Ér­teni kell hozzá, meghatároz­ni a fa dőlési irányát. Elő­fordulhat az is, hogy hiába számítják ki előre, nem ar­ra esik. mert hibás, korhadt belül. Ilyenkor nagyon kell figyelni, s félszavakból meg­érteni egymást. Ha például valaki azt mondja: „Jaj!” — azt jelenti: „Vigyázz, ugorj el onnan, mert dől a fa!” De arra, hogy ezt elmond­ják, nincs idő. Egyetlen szó­ból kell érteni egymást. — Szeretem ezt a munkát. A favágás nem olyan mun­ka, amit ki lehetne ragadni egy folyamatból, rendszerből — az erdő ápolásához, gon­dozásához tartozik. Az el­öregedett vagy széltörte fá­kat ki kell vágni, az erdőt fiatalítani, a kivágott fák helyére csemetéket ültetni. Egy nyárfás például 25—30 év alatt öregszik meg, az akácos 30, a tölgyes 60—80 év alatt. Az évek során a fakiter­melő munkások körülményei sokat javultak. Tizenöt évvel ezelőtt még kézi fűrésszel, fejszével dolgoztak, a hatal­mas rönkfákat kézzel emel­ték, rakodták a vasúti vago­nokba. Ma már a motorfű­rész, az MTZ traktor, a ra­kodógép segíti munkájukat. A szolnoki erdészeti üzem­nek még kilenc évvel ezelőtt is csak két UAZ kocsija volt, Kiss Barnabás 30 éve dol­gozik ebben a szakmában: — Ma már egyre kevesebb á „romantika”. Az a felada­tom, hogy szervezzem, irá­nyítsam a fakitermelők mun­káját. Tudnom kell, hogy mikor, melyik erdőrészt vagy melyik fát kell kivágni, biz­tosítanom kell a gépeket a munkához, utána a terület felszántását, a csemeték ül­tetését, gondozását figyelem, irányítom. Régebben keve­sebb volt a gép, a munká­sok kevesebbet termeltek. Most pedig? Van úgy, hogy egész nap bent ülök a tó­szegi MÁV-állomás épületé­ben, mert pakoljuk a rönk- fákat a vagonokba. Sok az adminisztráció. írnom kell, hogy miből mennyit, hová szállítunk. A bérelszámolás is az én feladatom, a jelen­léti ívet is én vezetem. Az erdész persze az erdőt is járja. Csak sokkal keve­sebbszer, mint szeretné. A fákkal, az utakkal, a cser­jékkel, a madarakkal — a természet örök, gyönyörű éle­tének lüktetésével nem tud betelni. Az erdőben dolgozó­kat a természet szeretete hozta ide, s tartja itt, ezen a nem könnyű pályán. Mint Kómár József, a szolhoki erdészeti üzem főmérnöke el­...a nehéz és olykor veszélyes munka nem engedi meg, hogy fecsegjenek... Kedvelem a természetet, min­dig is az volt az életem, hogy a szabadban dolgozzak — mondja Bodor Imre. A munkával elégedett. Csak az ötezer forint körüli fizetését kevesli. gyakran nyitott teherautón vitték a munkásokat az er­dőbe. Ma már 13 UAZ álla rendelkezésükre, s ez elég, is. Minden brigád kapott mele­gedőkocsit, kint áll a mun­ka helyszínén, védelmet nyújt az eső eliten, át léhet öltözni benne. A tószegi erdészkerület 370 hektárnyi területén a faki­termelő brigád végzi el az erdőművelés feladatait is. önálló erdőművelő brigád a nagyobb területű kerületek­ben van, A fakitermelés és erdőművelés napi munkáját a kerületvezető erdész, Kiss Barnabás határozza meg. Sok embernek, főleg a fiatalok­nak romantikus elképzelései vannak az erdészekről. A vadregényes erdőket puská­val, kutyával járó emberre gondolnak, ha az erdészek­ről esik szó. mondta, kevés az utánpótlás, a fiatalok nemigen jelent­keznék erdészeti szakmun­kásnak, mert a gépesítés el­lenére még mindig nehéz a munka, s az erdőben dolgo­zók ki vannak téve az idő­járás viszontagságainak. A munkahelyi ártalomból is ki­jut. évente egy alkalommal szűrővizsgálaton vesznek részt az itt dolgozók, s bi­zony nem ritka, hogy az or­vosok fölfedeznek valami­lyen elváltozást, ízületi bán­fáim akat, érszűkületet, ezért a nehezebb munkát felvált­va végzik. Bodor Imre pél­dául naponta 1 órát dolgoz­hat motorfűrésszel, utána fel­váltják. Az erdőben dolgozók kevés beszéd űek. A természet gaz­dag szépsége egyébként is szótlanságra készteti az em­bert. A nehéz és olykor ve­szélyes munka pedig nem engedi meg, hogy fecsegje­nek. Hozzászoktak már az esőhöz, a szélhez, a napsü­téshez. Mégis leginkább szél­csendben, télen szeretnek dolgozni, mert akkor nincs meleg. A csípős hideg meg arra kényszeríti az embert, hogy mozogjon, dolgozzék. Paulina Éva Javultak a körülmények Romantika nincs 1987 végéig Megszüntetik a pénznyerő automatákat A műszer szerint Még mindig kell a csapadék Izotópos és elektromos ér­zékelővel vizsgálják a tisza- földvári Mezőviz Mezőgaz­dasági, Vízgazdálkodási és Meliorációs Társaság szak­emberei. mennyit ér az idén a májusi eső, mennyire pó­tolja a földek tetemes ned­vességhiányát. A Magyar Tudományos Akadémia Izo­tópintézete által készített mérőműszereket ezen kívül Borsod, Szabolcs-Szatmár és Csongrád megye határában is kipróbálják. A szonda több mint 1 méter mélysé­gig regisztrálja a talaj ned­vességtartalmát. A két különböző típusú mérőberendezéssel párhuza­mosan végzett vizsgálatok szerint a Szolnok megye ha­tárában eddig lehullott 40— 70 milliméter eső már átáz­tatta a talaj felső 30—40 cen­timéteres rétegét, így most már elegendő nedvességet kap és erőteljesen növekszik a gabona, a cukorrépa, a napraforgó, a kukorica és az összes kertészeti növény. A gyökerek által elért 100—140 centiméteres mélységben azonban továbbra is nedves- séghiányt regisztrálnák a műszerek jelezvén, hogy változatlanul szükség van az öntözésre. Nincs sürgetés, várakozás Számítógép a cipőfelsőrész készítéséhez Számítógép szolgálja ki a cipőfelsőrész-készítőket a bonyhádi cipőgyárban. Az új rendszerű, számítógéppel ve­zérelt futószalag lehetővé te­szi, hogy a dolgozók maguk határozzák meg munkájuk ütemét: aki nagyobb teljesít­ményre képes, az jelzést ad a számítógépnek, s ez nyom­ban „intézkedik”’, hogy meg­kapja a kért anyagot A munka e szabad üteme megszüntette a korábbi futó­szalag idegileg különösen fá­rasztó egyhangúságát, nem sürgeti feleslegesen, s nem is kárhoztatja tétlen vára­kozásra a munkásokat. Á kezdeti tapasztalatok alapján úgy számítják a cipőgyár ve­zetői, hogy átlagosan mint­egy 15 százalékkal növekszik a felsőrészikészítő üzem ter­melékenysége. Az egész technológiai rendszer hazai gyártmány, az alkalmazott számítógép is Magyarországon készült. A tudományos-fantasztikus regények és az űrhajósok vi­lágát idézik a játékautoma­ták amelyek első ízben már csaknem húsz éve jelentek meg Magyarországon. Széle­sebb körben két éve terjed­tek el, de eddigi működésük tapasztalatai ellentmondáso­sak. A többnyire kétforintossal működő játékautomatákból mintegy 4000 van az ország­ban, főként a vidámparkok­ban, a játéktermekben, a vendéglőkben, az üdülőkben. Ezek jelentős része kulturált féltételek mellett szórakozta­tó időtöltésre ad módot. Mindemellett szaporodtak a negatív tapasztalatok is. Gyakori, hogy általános és középiskolai diákok a taní­tási idő alatt inkább a játék­terembe mennék, a kétforin­tosokra nem éppen legális módon tesznek szert, s emi­att egyre több a szülők és pedagógusok' panasza a já­tékautomatákra. Ezért a Belkereskedelmi Miniszté­rium tervezi, hogy az auto­maták működésének feltéte­leit szigorítja. Az oktatási intézmények közvetlen köze­lében nem adnak engedélyt játéktermek létesítésére, s nem üzemeltethetők az auto­maták a vállalati üdülőkben sem. A tizennégy éven aluli gyermekek számára megtilt­ják, hogy a játékteremben tartózkodjanak, s az auto­matákat másutt sem hasz­nálhatják. Az illetékes taná­csi szervek a játékautomaták működtetésére csak a rend­őrhatóság egyetértésével ad­hatnak ki engedélyt. Mivel a magánkereskedők üzletei, a magán- és szerződéses ven­déglők általában kis alapte- rületűek, s az automaták kulturált elhelyezése, hasz­nálata nem biztosított, sem ezeken a helyeken, sem pe­dig a szabadkasszás kisven­déglőkben nem kaphatnak A világpiacon növekszik az érdeklődés a növényi ola­jok iránt, s ez az árakban is megmutatkozik. Az idén ta­vasszal hozzávetőleg 400 ezer hektáron került földbe a mag. a növények már ki is keltek. A Növényolaj ipari és Mo­sószergyártó Vállalat 10 me­játékautomaták üzemelteté­sére engedélyt a tulajdono­sok, illetve a bérlők, szerző­dők. A meglevő automaták működtetését ezeken a he­lyeken legkésőbb a jövő év végéig meg kell szüntetni. Az állami vállalatok és a szövetkezetek szerezhetnek be új automatáikat, de csak olyanokat — s ezt az enge­délyek kiadását megelőzően a szakigazgatási szervek el­lenőrzik — amelyek semmi­lyen módon nem sértik a jó ízlést. Az úgynevezett pénznyerő automaták úgy mint eddig, a jövőben is csak állami és szövetkezeti vállalatok tulaj­donában lehetnek. Számuk jelenleg országosan megkö­zelíti az ezret. Igaz, hogy a pénznyerő automaták igen népszerűek, különösen az if­júság körében, a tapasztala­tok szerint nem szolgálják a kulturált szórakozást, nem fejlesztik a logikai készsé­get, a kézügyességet sem. A minisztérium a pénznye­rő automaták működtetésé­nek feltételeit is szigorítja, ezen kívül fokozzák az eF- lenőrzést, és ehhez szükség esetén a rendőri szervek se­gítségét is igénybe veszik. Figyelemmel kísérik, hogy az üzemeltetők betartják-e a rendelkezéseket, s valóban eleget tesznek-e annak a kö­vetelménynek, hogy a tanu­ló ifjúság, és általában a 18 éven aluli fiatalok ne vá­laszthassák a szórakozásnak, időtöltésnek ezt a módját. A pénznyerő automaták hasz­nálatát egyébként 1987 végé­ig az ország valamennyi szó­rakozóhelyén megszüntetik. Addig azonban nemcsak a játékautomaták üzemeltetői­nek, hanem a szülőknek és a pedagógusoknak is a fele­lőssége, hogy a fiatalság más, tartalmasabb szórakozással töltse el szabad idejét zőgazdasági termelési rend­szerrel alakított ki kapcsola­tot. Mázsánként 10 forinttal járulnak hozzá a rendszerek fenntartásához, e térítés el­lenében a gazdaságokat szer­vező rendszerközpontok kü­lönféle szolgáltatásokat biz­tosi1fainak. Javultak a napraforgó termesztésének feltételei Hazánk mezőgazdasága diákszemmel Rajzok, textíliák, kisplasz­tikák és dolgozatok érkeztek a Magyar Mezőigazdasági Mú­zeum idén tizennegyedszer meghirdetett országos pályá­zatára. Az ország 308 általá­nos és középiskolájából há­rom és félezer tanuló pálya­munkáit pedagógusok, képző­művészek és múzeológusok értékelték. A diákok többnyi­re a nyári vakáción szerzett élményeiket, a környezetük­ben zajló mezőgazdasági mun­kák főbb mozzanatait, lakó­helyük növénytermesztésének és állattenyésztésének törté­netét, az erdészek életét és munkáját örökítették meg. A jászberényi Kisbalázs Zsuzsanna!, a Székely Mihály Általános Iskola nyolcadikos tanulójának pályamunkája, a zsűri értékelése alapján harmadik lett az „országo­son”. — Otthon minden évben disznóölésre gyűlik össze a család apraja-nagyja. Ilyen­kor mindenkinek akad dolga: vannak akik az előkészületek­nél, a perzselésnél, mások a feldolgozásnál vagy a kósto­ló készítésnél állják körül az asztalokat. A disznóvágásról írtam meg a dolgozatomat, s elküldtük a „Hazánk Mező- gazdasága Diákszemmel” cí­mű pályázatra. Az unokatest­Díjnyertes pályázók vérem színes fényképeket ké­szített hozzá. Első alkalommal vettem részt ilyen pályázaton, és na­gyon örültem, amikor meg­tudtam, thogy milyen szép he­lyezésit sikerült elérnem. Nyolcadikba, eenetöagozatra járofcy a Itanulásí utáni az énekkar és a fúvós zenekar köti le szabadidőm nagy ré­szét. Mégis, ezzel a pályázat­tal szívesen foglalkoztam, s ha legközelebb újra hirdetnek hasonlót — ha nem itt az ál­talánosban, hát a gimnázium­ban — szeretnék részt venni rajta. A jászapáti Damjanich Já­nos Általános Iskola lépcső­házát és folyosóit megszám­lálhatatlan színes rajz díszíti. Zsoldos Jánosné rajztanár lelkesen beszél av rajzszakkö­rök munkáiról, eleven szín­világé, témaérzékeny alsó ta­gozatos tanulóiról, valamint a Velem! Endre Tsz és. az is­kola közötti együttműködés­ről. A rendszeres üzemláto­gatások számos érdekes me­zőgazdasági témát adtak az általános iskola rajzolni sze­rető diákjainak. Az idén is 23 rajzot küldtek Budapestre a jászapáti kisdiákok mun­káiból. Szabó Ágnea hetedikes ta­nuló sorolja a beküldött raj­zok témáit: — Naplementéit rajzoltaim, a kép előterében búzakalá­szok hajladoztak a szélben. A zsírkrétával készült madár- ijesztős rajzom is a kedven­ceim közé tartozók... Nálunk a családban senki sem dolgo_ zik a mezőgazdaságban, csu­pán a pályázat kedvéért vá­lasztottam e két témát. A 10 éves Kocsis Emese munkáját is díjazta a zsűri. A szolnoki Kassai úiti Általá­nos iskola tanulója a pályá­zat előzményeiről, a kép té­májáról beszélt. Emesét édes­apja hobbija, a horgászás késztette a rajzolásra! — Budapesten a Vajdahu- nyad várában a többi gyerek kiállított rajzait is láttam az elmúlt héten. Sok érdekes ké­pet, szobroít és más pálya­munkát is megcsodáltam, de azért jó érzés volt találkozni a saját rajzommal ott Pesten. Sokan, mint én, állatokat raj­zoltak. Ügy döntöttem, hogy állatorvos leszlek, persze ak­kor sem hagyom abba a raj­zolást. F. T,

Next

/
Thumbnails
Contents