Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. MÁJUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nemrégiben adták át rendeltetésének Alattyánban a község új postahivatalát. A mai igényeknek megfelelő középület mintegy másfél millió forintba került Nemzetközi konferencia, ifjúsági versenyek Közlekedés­biztonsági rendezvények Május 21—24. között Bu­dapesten rendezik meg a Nemzetközi Balesetmegelőzé­si Szervezet (PRI) közgyűlé­sét és kiállítását, valamint a 22. nemzetközi iskolakupa és a 9. ifjúsági közlekedésbiz­tonsági kupa versenyeit. A jelenlegi. 22. nemzetkö­zi iskolakupa versenyein 17 ország 34 versenyzője vesz részt, a 9. ifjúsági közleke­désbiztonsági kupáért pedig 14 ország 28 fiatalja vetél­kedik. Minden ország csapa­ta — mind a kerékpáros, mind pedig a segédmotoros — két versenyzőből áll. A Kresz elméleti versenyt má­jus 22-én délelőtt a Budapest Sportcsarnokban rendezik meg, majd délután az úgyne­vezett szabályossági vetélke­dőre a Népstadion területén a Körcsarnok mellett kerül sor. A terep- és ügyességi versenyeket május 23-án, szerdán reggel 9 és délelőtt 11 óra között tartják a Nép­stadionban. Beálltam boltosnak A gyomai köményes varázsa Tengernyi édesség fogy Ha áll a vágóhíd — Tessék már mondani, hol a savanyú cukorka? Cu­korbetegnek vinném, a kór­háziba, ugye annak édest nem lehet, de egy kis savanyút csak elszopogathat. Fiatal cigánynő a kérdező. Mondjuk neki ketten is, cu­korbetegnek ugyan ne vi­gyen savanyúcukort se! Kosarában már lapui egy nagy üveg Anna víz, szé­gyenszemre csak azzal men­jen látogatni? Nylonzacskós habcsókot né­zeget egy öregasszony. For­gatja, hiába. — Tessék megnézni, meny­nyi az ára? Kórházba me­gyek, nem tudok mit vinni a betegemnek. — Ez bizony huszonhat fo­rint. — Sok — ejti vissza he­lyére csüggedten. — Tessék ezt a jó kek­szet talán — mutatom a ki­lenc forintos Derbyt. — Tényleg nem akarom sem­mire rábeszélni, de ez a leg­jobb mostanában kapható keksz. — Köszönöm, kedves. Tud­ja, vettem volna én nálunk, a cukorgyári boltban is, de ott kisebb a választék. — Akkor most keres ne­kem, kedves egy fél liter kisüstit. De mondja azt is, hol főzték. Ügy nyolcvan fo­rint körüli áron kell és azt is olvassa le, hány fokos. Erős kell, magas a vérnyo­másom. A szemem jó, de hogy bejöttem a napról, nem látok. Magas, őszhajú férfi adja a megbízást. — Orvos írta a pálinkát a vérnyomásra? — Hallja, okosabb is le­hetne! Az orvos pirulát ír, ez az én természetes gyógy­módom. De ne lopja itt nekem az időt, keressen egy liter bort is, savanykásat, soltvadkerti fejtésűt. Estébe hajló délután a szol­noki Munkás ABC eladóteré­ben. Nyeste Péter és munka­társai fehér köpenyt kerítet­tek nekem, s én állom és várom a vevők ostromát. Nincs valami nagy forga­lom, se szerdán, se csütör­tökön. Időnként egy-egv -zsú­foltabb busz „kidob” magá­ból húsz-harminc kórházi lá­togatót. Olyankor legalább tízen betérnek, üdítőt keres­nek, díszdobozos édességet, citrom-, naracslevet, van aki meséskönyvet vesz a be­teg gyereknek, másnak itt jut eszébe, hogy törülközőt kért a hozzátartozója. Dél- előtt-délután a vásárlók te­kintélyes része kórházi láto­gató. Ezzel még semmit se mondtam. Reggel, már hat előtt állnak az elsők: jobbra a papírgyári építkezés, balra a bútorgyár, ezeknek a dol­gozói. Reggelit vesznek, s a korai vásárlók között nagyon sokan kétdecis pálinkákat. A pálinkás pultot minden haj­nalban feltöltik... Hét-nyolc óra között kór­házi dolgozók térnek be. Ak­korra elmennek az éjszakai műszakból ideérkezők is, bu­szok jönnek, mennek. Aztán a környék lakói. Sok nyugdí­jas, kispénzű ember. Nyeste Péter most miattuk teszi szóvá: — Az évi szokásos karban­tartás miatt áll a vágóhíd. Ilyenkor még az se segít, hogy a szomszédban vannak, nincs napok óta parízer, kri- nolin. olcsó húsáru. Még sze­rencse, hogy a martfűi tsz- üzem szép húst küld, s Gyu­láról, Szarvasról is kapok rendszeresen árut. Különben a vágóhídiak hiába nyilat­koztak az újságnak, hogy ad­nak belsőséget. Nekik a máj, a vese a belsőség. A vevő olcsóbbat, tüdőt, szívet sze­retne. Azt nem szállítanak. Kora délután a váltós mű­szakban dolgozók jönnek, meg kórházi orvosok, ápolók. A szép gyomai köményes ke­nyérnek nagy a keletje. — Tószegen is sütnek kö­ményes kenyeret, de van olyan tószegi vásárlónk, aki rendszeresen idébuszozik a gyomaiért. A vásárló ízlése sokszor kiismerhetetlen. Közben szerényen néhány napi élelmicikket kosarába rak az orvosprofesszor. Egy gyönggyel hímzett sárgainges legény nagyhangon kőbánya­it hiányol. Fiatalasszony rek­lamál. Tegnap vett egy hó­fehér harisnyanadrágot. Ott­hon derült ki, „egyik szára hosszú lett, a másik meg rö­vid lett” — elszabták a ha­risnyagyárban. Magdika. a zöldséges-üveg- visszaváltós nagy ostromokat él át. Teli szatyrokkal hoz­zák az üres üvegeket sokan. — Én a nyitás, 1972. ja­nuár 14-é óta itt dolgozom — mondja percnyi pihenőjé­ben. — Az utóbbi időben ja­vult a bolt árukészlete, va­lahogy talán mi is. Tavaly augusztus óta jö- vedelemérdekekeltségi rend­szerben dolgozik a Munkás ABC. Takarékosabbak min­dennel. A létszámmal is. Most huszonnégy dolgozó váltja egymást a 400 négy­zetméternyi áruházban. Ha­vonta négymilliós forgalmat bonyolítanak le. Kiterjedt vevőkörük van — Szolnokról s a környékből rendszeresen járnak hozzájuk, de sose tudják, honnét, az ország . melyik helységéből tér be egy-egy ember. Nem is szól­va az immár több éves kül­földi vevőkről: a papírgyári rekonstrukcióval nekik is számolni kell. Náluk nem áll a pulton a téliszalámi, gyor­san elfogy a gépsonka, s ha skót viszki kerül, hamar gazdára lel. Mellette el kell látniuk a hetedik kerület sok idős, kis jövedelmű család­ját. a kórházi dolgozók egy tekintélyes hányadát. Különböző vevők, külön­böző igények. Ember legyen a talpán, aki a Munkás ABC- ben jól akar kereskedni. — sóskúti — Fogadóórán a tanácselnöknél Intézkedik, vitatkozik,, mérlegel — Máskor is volt már az elnök fogadóóráján? — Nem, még soha! — ön­érzetes tiltakozás sűrűsödött a három szóba. Mintha rös- tellné a fiatalasszony, ha a fogadóórán vissza-vissza té­rő ügyfél lenne. — És most miért szánta rá magát? Mit várt az elnök­től? ■ — Hogy okosabb leszek. Megtudom, milyen esélyünk van a minőségi lakáscserére. Ha visszaadjuk az OTP-nek az egyszobás lakásunkat, megvásárolhatjuk-e azt a kétszobást, amelyiket kivá­lasztottunk. és amelyikről tudjuk, hogy tulajdonosa az OTP-nek felajánlotta. — És okosabb lett? Az elnöki irodából távoz­ni készülő Veres Sándorhé tétovázott, mit mondjon: — Nem ilyen egyszerű azt meg­tudtam. A tanácselnök sem hitegetni, sem elkeseríteni nem akart. Utánanéznek, tisztázzák, milyen megoldá­sok lehetségesek. Bár az elnöknek azt mond­ta. hogy egyelőre megnyue- tatta a válasz, nekem úgy tűnt. hogy kissé csalódott. Titokban talán azt remélte, hogy az elnök azonnali intéz­kedést, vagy legalább köz­benjárást ígér. Kórizs István, a túrkevei tanács elnöke másként véle- 'kc'd stt — Remélem, az emberek többsége tisztában van azzal, hogy a fogadóórai találko­zástól nem remélhet kivéte­lezett helyzetet, kivételezett elbírálást. — Kilenc óra óta egymás­nak adják a kilincset az em­berek. Ez a fiatalasszony már az ötödik volt, s az elő­szobában még jó néhányan önre várnak. Mindig ilyen nagy a forgalom? — Kivételes szerda ez a mai. öt esztendeje vagyok tanácselnök de ennyien még sohasem voltak a fogadóórá­mon. A két és félhónapi tá­vollétem lehet a magyará­zata. Egyébként nem korlá­tozom az ügyfélfogadást a szerdai napra. Aki velem akar beszélni, bármikor meg­teheti, amikor itt talál, sőt nemcsak itt, hanem bárhol, ahol találkozunk. Több mint 30 éve élek Túrkevén. Peda­gógus voltam, középiskolai igazgató. Az ügyfelek több­sége nekem nem is ügyfél. egyWori tariítványom. vagy azok gyereke. — Pista bácsi! Kérni jöt­tem — ült le félszegen az asszony. — Évek óta hiába kérek szakszervezeti beuta­lót. azt mondják nincs hat gyerekes családnak való. So­hasem nyaraltunk még együtt a gyerekekkel. Az úev semmit sem ér, ha kettőt el­viszünk és négyet itthon ha­rcunk. Akkor inkább egyi­künk sem megv. A havi 7100 forintos jövedelemből csak a kedvezményes üdülésre valót tudjuk kiszorítani. — Hm . . . Látja, az még sohasem jutott eszembe be- iutha+nak-e SZOT-üdülőbe a magukéhoz hasonló nagy csa­Telek az építkezéshez Törzsvendég is akad Az utca földgázt akar ládok. Várjon csak! Van a tanácsnak Recsken egy két és fél szobás kis nyaralója. Igaz, ott önellátásra kell be­rendezkedni. Beszéljék meg otthon. A férje tanácsi dol­gozó. nincs akadálya, hogy ott nyaraljanak. Giziké! Ír­janak néhány soros kérelmet a címemre. Az elnök nem ígért többet, mégis az volt az érzésem, hogy Katona Bálintné biztos lehet abban, hogy az idén a gyerekekkel együtt nyaral­nak. Amikor becsukódott az asszony mögött az ajtó, az elnök csak annyit mondott: — Rendes, szorgalmas embe­rek. Ha módunk van rá, se­gíteni kell nekik. — Mire befejezte a mondatot, már ott ült egy magas, tagba­szakadt férfi, vele szemben. Az elnök tudott arról, hogy Herczegh András felkeresi. — Az igazgatója említette az ön lakásgondját. Emlék­szem, hogy tavaly OTP-lakás vásárlására lehetősége lett volna. — Igen, de nem volt 191 ezer forintunk, és azt hi­szem sohasem lesz. A vizes szoba-konyhás lakásban pe­dig nem tudunk már sokáig élni a három gyerekkel. — Ha jutányos áron telket kannának, belevágnának egy építkezésbe? — Erre még nem gondol­tam ... de ... igen, belevág­nék. — Beszélje meg az asz- szonnyal, ha döntöttek, jöjjön vissza. Ez volt a lényege a rövid beszélgetésnek, amelyből azért kiderült, hogy Hercze- ghék csak tavaly nyújtották be a lakásigényüket. Nem tudták, hogy jogosultak len­nének szociális tanácsi bér­lakásra, ezért nem azt igé­nyeltek. — Pedig a múlt évben még hozzá is juthattak vol­na. Sokszor megdöbbent, hogy mennyire nincsenek tisztában jogaikkal az embe­rek. És ez nemcsak az ő hi­bájuk. a miénk is. az egész apparátusé. Azoké az ügyin­tézőké. akik nem veszik a fá­radságot arra, hogy minden lehetséges megoldásról rész­letesen beszéljenek az embe­rekkel. Hogv közösen latol­gassák velük, rríelyik lenne a legelfogadhatóbb. Ne csak a nemet mondják ki. hanem a járha+ó út esélveit is ke­ressék. Ezt nem lehet kérges szívvel csinálni ,Tó szándék és türelem kell hozzá. Türelem! Hát az kellett a soronkövetkező ügyfélhez, aki az utóbbi időben „törzs­vendég” lett az elnök foga­dóóráján. Az elnök már mil- liószor elmondta az érveit. Megtette most is: — Emlék­szik. együtt néztük meg a városrendezési tervet. Lát­hatta, hogy az építési tila­lom a szomszédja házánál ér véget, ő ezért építhetett. A maga ingatlanára szükség van, kell a hely a művelő­dési központnak és a könyv­tárnak. A házáért kártalaní­tást kap, jóval többet, mint amennyiért 6 évvel ezelőtt vette. Ugyanabban az utcá­ban, ahol most lakik egy ma­gáéhoz hasonló ház eladó, al­kudjon rá, mert évek óta árulják. — Miért nem a tanács in­tézkedik? — ellenkezett a férfi. — Mi kifizetjük, amit köz­érdekből, ahogyan maga szokta mondogatni „elve­szünk”. Cseretelket is fel­ajánlottunk, nem kellett. A házat maga helyett mi nem vehetjük meg. Hogy miért nem? Ügy tűnt, Módis László ezúttal sem értette meg. Mint aho­gyan azt sem. hogy egy nád- fedeles ház nem hiúsíthatja meg egy közintézmény fel­építését. A köz- és a magán­érdek konfliktusának felol­dásához készséges közremű­ködés kívántatik mindkét oldalon. Nem egy ember, egy utca lakóinak nevében hozta a közreműködés ajánlatát Ben- cze Istvánné tanácstag. A Kisújszállási úti családok szószólója nemcsak kért: — Szeretnénk, ha a gázt abba az utcába is bevezet­nék. Vállalták az emberek a községfejlesztési hozzájáru­lást, a társadalmi munkát. — Valószínű, hogy a ké­résük teljesíthető. De pénz­ügyekben egyedül nem dönt- hetek. A gázbevezetés a Ti- gáz számításai szerint 1 mil­lió forintba kerül. Nekik fél milliójuk van rá. Ha a la­kossági hozzájárulásból és a tanács pénzéből összejön a másik félmillió, valószínű, hogy lesz gáz. Néhány hét múlva interpelláljon a ta­nácsülésen. valószínű, hogy a testület kedvező döntést hoz. Talán nem elhamarko­dott a feltevésem, hogy efe- lől egyiküknek sem volt két­sége. Nekem pedig egy óra tájban, amikor befejeződött a tanácselnök fogadóórája, afelől nem volt kétségem, hogy azok, akik ezen a szer­dán felkeresték a tanácsel­nököt (a szanálásra ítélt ház makacs tulajdonosát kivéve), bizakodva, jó közérzettel lép­tek ki a kapun. Persze, más kérdés, hogy a tanácselnök nélkül is vá­laszt kaphattak volna kérdé­sükre. orvoslást gondjaikra. Ezt Kórizs István is tudja. De azt mondja, mégsem bánja, ha őt keresik. Azon túl, hogy ezek az órák neki is számtalan tanulsággal szolgálnak, meggyőződése, hogy ami a fogadórán törté­nik, közérzetformáló az egész városban. Kovács Katalin Modern ruházati bolt építéséhez fogott a Tiszaföldvár és Vi­déke Áfész. A kivitelezési munkákat a martfűi tanács költ­ségvetési üzeme vállalta Jászberényben Kiváló OTP-fiók Az OTP megyei igazgató; sága álltai évenként meghir­detett összetett munkaver- senyben, múlt évi eredmé­nyei alapján a jászberényi fiók első helyezést ért el. A megye tizennyolc fiókja kö­zött dolgozói legjobbak vol­tak a betétállomány növe­lésében, ennek nagysága meghaladja az egymiliiárd forintot és a növekedési üte­me is magasabb volt, mint (korábban. Az egy főre jutó átlagos betét a herényi fi­ókhoz tartozó tíz jászsági településen jóval több, mint 17 ezer forint, míg a megyei átlag nem éri el a 16 ezret sem. A fiók hi tel forgalma szin­tén nagyobb egymiliiárd fo­rintnál, a múlt évben pél­dául kimagaslóan, sok, 311 új családi ház építését se­gítették Az eredmények elérésében meghatározó szerepe van a 22 éve alakult II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigád­nak. Ötször volt ezüst-, tíz­szer aranykoszorús, két al­kalommal a Vállalat Kiváló és egyszer a Szakma Kiváló Brigádja címet is megkapta. A jól dolgozó kollektívát tegnap délután Fekete Lász­ló, az OTP vezérigazgató-he­lyettese köszöntötte, majd Sass Miklós fiókvezetőnek a Kiváló Fiók és Iván István­ná bri gád vezetőnek a Válla- laitKiváló Brigádja címet bi­zonyító oklevelet adta át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents