Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁJUS 17. Az első magyar hajózsilipek Hajózsilip a Began flz utcai reklám és a közművelődés A Szolnok megyei Néplap egyik korábbi számában .,Az utca: közművelődési tényező” címmel B. M. tollából jelent meg: írás, melyhez néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Nem a vita szándékával, hiszen az írás alapvető mondáim valójával egyet lehet, sőt egyet kell érteni. Megjegyzéseimet a téma egy szűkebb területe, a rékílám szemszögéből szeretném sorolni. Pontosabban a közterületi reklám és ai közművelődés kapcsolatáról szólnék. Magyarországot a 19. század közepén akár az „ezer víz” országának is nevezhették volna a mocsarak, lápok, ingoványok, árterek mi^ att. A 19. század közepétől tért hódító gőzhajózás számára azonban azok a sekélyebb folyók, amelyeken a fahajók, bőgős hajók, bur- csellák, dereglyék még vígan úsztak, a nagy uszályoknak nem feleltek meg. A gőzhajókkal járhatatlan vizeket hajózhatóvá kellett tenni. Ennek egyik eszköze a folyóba, csatornába épített hajózsilip vagy kam- razsilip, régi elnevezéssel: csege. A hajózsilip olyan hajózást szolgáló építmény, amely két végén kapukkal ellátott, a hajók befogadására alkalmas, szabályozható vízszintű kamrából áll, amelynek segítségével a különböző szinten levő folyószakaszokon a hajók átvezet- hetők. Általában olyan helyre építik, ahol a folyó esése nagy, vagy két különböző szintű vizet kell összekötni. Ha a zsilipkamrában a víz szintje ugyanolyan magas, mint; a zsilipmű felé igyekvő víz szintje, akkor a felső kaput kinyitva a hajó beúszhat a kamrába. Ezután a felső kaput becsukják, a kamrából kiszivattyúzzák a vizet, addig, ameddig el nem éri a kamra alatti, tehát a zsilip utáni víz szintjét. Ekkor kinyitják az alsó kaput, és a hajó folytathatja útját. Alulról, hegymenetben, tehát a vízfolyással szemben érkező úszóegység esetében ugyanez a folyamat játszódik le, csak megfordítva. Hogy ki építette az első zsilipet a világon, nem tudjuk. Állítólag egy bizonyos Visconti 1439-ben. Mások szerint Leonardo da Vinci 1460-ban, amikor vízen szállította a milánói székesegyház építéséhez szükséges követ. Nálunk az első kamrazsilipeket a Ferenc-csatorna építésekor készítették. Ennek a csatornának a hivatása elsősorban a Duna és Tisza közötti mocsarak lecsapolá- sa, és Bácskának hajózóút- tal való ellátása volt, de egyidejűleg hasznosították a csatorna vízi erejét, a belőle elvezethető öntözővizet és a halállományt is. A hajóval történő fuvarozás szempontjából nagy jelentősége volt azért, mert a csatornától északra fekvő dunai és tiszai kikötők közötti távolságot 227 kilométerrel rövidítette meg a hajó számára. A Ferenc-csatorna a Duna melletti Bezdánt és a TiszaA múlt században állították fel azt a hipotézist, hogy a Fekete-tenger helyén egykor a Pontida szárazföld létezett, amely a Krímet Kis- Ázsiával, a Kaukázussal és a Balkán-félszigettel egyesítette. Az utóbbi időben Sz. A. Kovalovszkij geofizikai megközelítésből arra a következtetésre jutott, hogy a krími hegyvonulat lényegében egy hatalmas barrier gát, amelytől déli irányban a harmadkorban egészen Kis-Ázsiáig szárazföld húzódott. Ez a nagy kiterjedésű szárazföld a negyedkor végén szakadj: le széles törésben a Szkíta tábláról, és süllyedt le a Fekete-tenger mélyébe. Ezt az álláspontot azonban nem minden geológus fogadja el. M. V. Muratov például úgy véli, hogy a Pontida szárazföld nem létezett, a feketetengeri árok még a paleogén korban keletkezett, és a hegyvidéki Krím csak sziparti Bácsföldvárt kötötte össze. 1793—1802 között építette a Királyi Magyar Hajózási Társaság Kiss József és Kiss Gábor mérnök testvérpár tervei szerint. Az építést is ők vezették amelynek költsége négymillió bécsi forint volt. Az I. Ferenc királyról elnevezett csatorna hossza 118 km. A dunai és tiszai torkolat közötti szintkülönbség 7 méter. Ezt az eséskülönbséget három hajózsilippel győzték le. Épült még ezen kívül a csatorna két torkolatánál is egy- egy hajózsilip. Vízmélysége két méter, tehát az akkori legnagyobb hajók is járhattak rajta. A csatornát 1842- ben a magyar állam saját tulajdonába vette, de a szabadságharc utáni időkben eliszaposodott, átmenő forgalma megszűnt. A kiegyezés után Türr István részvénytársaságot alapított a csatorna újjáépítésére, és egy újabb építésére. 1870-ben az országgyűlés törvénnyel biztosította, hogy az állam több mint négymillió forinttal járuljon hozzá. Többek között 48 km hosszú táplálócsatomát építettek Bajától Bezdáig. A csatorna rendbehozatalával 1875-ben végeztek. 1895— 1899 között a Ferenc-csatorna tiszai torkolati zsilipjét áthelyezték Óbecsére, mert a Tisza bácsi öld vári kanyarját szabályozáskor átvágták, és az eredeti torkolat elé holtág került. Ez az újabb zsilip 16 méter széles, és hasznos hossza 67 méter. Felfüggesztett kapukkal zárja a kamrát. 1871—1875 között épült a 68 km hosszú Ferenc József- csatoma, amelyet négy hajózsilip három bögére oszt. A böge a két vízlépcső közötti szakasz elnevezése. Az getként létezett a miocéntől a pliocénig így tehát a Pon- tida-kérdés máig sem dőlt el, de a vitában hasznosak lehetnek azok a bioföldrajzi tények, amelyek szorosan összefüggnek ezzel az érdekes problémával. A krími hegyek, a Krím déli partvidékeinek növényvilága közeli rokonságot mutat a földközi-tengeri országok flórájával. Legújabb adatok szerint a krími növényeknek több mint a fele földközi-tengeri, vagy európai—fötldközi-tengeri eredetű. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy nagyon ils valószíryű, hogy valamikor léteztek szárazföldi hidak, amelyek összekötötték a mai Fekete-tenger országait. új csatorna a Ferenc-csatornából ágazik le Sztapár- nál és Újvidéknél ömlik a Dunába. Az első világháború után mindkét csatorna Jugoszláviához került. Ezután a Bega-csatornára építettek zsilipeket. A Be- gát is alkalmassá kellett tenni a nagyhajózás számára, mert a termékeny, gazdag Bánát gabonáját a legolcsóbban és nagy tömegben hajón lehetett piacra dobni. A hajók visszatérőben kavicsot, szenet, tűzifát stb. szállítottak. Az Alsó-Begát — az Ó- Bega beömlésétől a tiszai torkolatig terjedő 45 km-es szakaszt — 1900—1907 között tették hajózhatóvá két hajózsilip (és két duzzasztó) megépítésével. A Felső-Be- ga Temesvárig nyúló 73 km- es részét az első világháború alatt, 1917-ben adták át a hajóforgalomnak. Az ideépített, 10 m-es szintkülönbséget legyőző zsilipek voltak a legnagyobbak hazai társaik közül: hosszuk 70, szélességük 10 m. A Bega hajózhatóvá tétele 7 millió koronájába került Magyarországnak. Magyar területen található a világ első vasbetonból készült hajózsilipje a Körösön, tiszai torkolatától mintegy 6 km-nyire; ez az ún. „bokányi” Körös-zsilip. 1904—1907 között épült a vasbeton hazai elterjesztőjének, népszerűsítőjének, Zielinski Szilárdnak a tervei alapján. Értékes tapasztalatokat lehe-v tett szerezni a vasbeton alkalmazhatóságáról a vízi építkezéseknél Egyébként a bökényi vízlépcső volt a mintája az Ob és a Jenyisizej vízrendszerét összekötő csatornáknak. Séta a Notre-Dame alatt Amikor mintegy húsz éve a párizsi Notre-Dame székesegyház szomszédságában föld alatti autóparkolót akartak építeni, a talajmunkák során egy csontvázra bukkantak. Az azóta végzett ásatások eredményeként a székesegyháztól 150 méterre megnyithatták — a mai járdaszint alatt helyenként négy méter mélyen — a világ legnagyobb, 118 méter hosszú „.régészeti kriptáját”. Benne mindaz megtekinthető, amit az i. e. 3. századtól a rómaiak, a germánok a Merovin- gok, a Karolingok, vagy éppen a XVIII. és XX. század emberei építettek, illetve romboltak. Ez a kripta valóságos „időutazás” a századokon át. Látható benne — egyebek között — egy gall— római fűtőrendszer, kútgö- dör, gall—római oszlop talapzata. és sok más kultúrtörténeti emlék. B. M. cikkéből számomra úgy tűnik, az utca, a városkép, a közművelődés mostohagyermeke. Kicsit hasonló a helyzet a reklám és a közterület esetében is. Egly, a közterületi reklámmal foglalkozó vizsgálat kezdetén számomra meglepetésként hat- tott, hogy a szakirodalomban igen szűkösen találhatók, a közterülettel foglalkozó tanulmányok. összhangban van ez az eszközcsoport kiegészítő jellegével. A közterület reklámesziközei nem alkalmasaik egy komplex reklám- akció hatékony közvetítésére. Kivétel talán a plakát, bár önálló plakátakció bonyolítása nem szokásos. E kiegészítő jelleg „értéke” térben és időben természetesen változó. Városiasodottabb környezetben csökken aj tömegkommunikáció meghatározó jellege, és nő a közterek, a közlekedés helyszíneinek jelentősége. (A reklámban és1 közművelődésben egyaránt!) Annál is inkább, mert míg a B. M. által említett múzeumok és egyéb közművelődési szerepkört betöltő intézmények meglátogatása esetleges, mindenképpen szuverén döntés, az egyén akaratának eredménye is a művelődés, tehát a hatás1, addig mindennapi életünk szerves része a helyváltoztatás, ia közlekedés, és ugyanúgy szerves részévé vált a közterületi reklámok által is (!) nyújtott infonmá- ciódömping, amely magatartásunkat, ízlésünket néha akaratunktól függetlenül is befolyásolja. A fényreklámok, a világító oszlopok^ a festett vagy ragasztott hirdetőoszlopok és reklámtáblák, a réklámpadok vagy az építkezések kerítésein található feliratok, a vitrinek, a kirakatok,, a tűzfalak, mint alkalmasak, hogy a forgalomban A tudományos kutatás és az oktatás, ismeretterjesztés számára nagyon fontosak a legkülönfélébb állattani készítmények előállítása, hiszen az állatpreparátumok a zoológiái, biológiai és anatómiai ismeretszerzés nélkülözhetetlen eszközei. Régebben a begyűjtött, vagy lelőtt állatokat szó szerinti értelemben kitömték. Az állat lenyúzott bőrét annyi kóccal, szénával, gipszszel. vagy egyéb anyaggal tömték ki, amennyi az összevarrt bőrbe csak belefért, így persze legtöbbször fel sem ismerhető alakúvá változott a kitömött állat. Ma már elengedhetetlen, hogy a preparált állat hűen tükrözze a természetes viszonyokat; ez szabja meg a kikészítés módszerét is. Mindez nagy szakértelmet kíván, egyrészt ismerni kell a kitömési módszereket, másrészt az állatokat még életükben tanulmányozni kell. mozdulataikat, mozgásukat megfigyelni. De művészi munkát is végez a pre- parátor, ha nem csupán természetimen, hanem jellemző helyzetben (megtorpanás, várakozás. ugrás, vagy a támadás pillanata) rögzíti az állatot, s ezzel az állat életének egy-egy megkapó mozzanatát mutatja be. Az igazi preparátornak tehát nemcsak egyszerű munkásnak, hanem bizonyos fokig művésznek is kell lennie. Legtöbb esetben a cél és az adott lehetőségek határozzák meg az ábrázolás módiát. Iskolai gvűitemé- n.vektől . például megkívánlak. hogv azok a kitömött állat jellemző sajátosságait gyalogosan vagy bármilyen közlekedési eszközzel részt vevők útjába kerülve felkeltse az érdeklődést, — ha csak rövid időre is, d© — lekösse figyelmünket, és valamilyen hatást érjen el. Teszi ezt az eszközcsoport a többi reklám médiához képest jóval agresszívebben, hiszen, hogy a reklámüzenet eljusson a befogadóhoz, nem kell megvásárolni vagy előfizetni, bekapcsolni vagy kinyitni a hordozóját, netán .jegyet vásárolni. hogy jogom legyen a (mondjuk) vizuális élményből részt kérni. A reklámnak az értékesítést előmozdító elsődleges funkcióit szervesen egészíti ki az ízlésformáló, nevelő városkép-alakító, úgynevezett szekunder funkciója, melynek jelentősége egyre inkább növekszik. Minthogy a reklámtermékeknek általában vannak esztétikai, művészi vonatkozásai, már csupán a közösen alkalmazott művészeti eszköztár sajátos logikájából adódóan is, így nem tehetjük meg, hogy ne vizsgáljuk a reklámot, mint esztétikai értéket létrehozó tevékenységet, illetve termékeit, mint esztétikai produktumokat. (Feltétlenül szem előtt tartva viszont, hogy a reklámtevékenységben a gazdasági érdekek érvényesülése az elsődleges szempont, hiszen minőségét is a befogadókra mért hatásán, e hatás milyensége révén határozzuk meg.) Hétköznapjaink minden művészi megnyilatkozásával, már iá legkisebb grafikai teljesítménnyel szem-ben is állíthatók bizonyos esztétikai követelmények. Ha ez igaz a közterületi reklámra js. és igaz, hiszen még egy utcanév- vagy házszámtáblánál is vannak esztétikai minimujól tüntessék fel, hogy a tanulók számára könnyen bemutathatok legyenek. Múzeum számára olyan egyszerűbb preparátumok a jobbak, amelyeken jól kivehetők a részletek. Egész állatokból általában háromféle módon készíthetnek preparátumot: folyadékban történő konzerválással, bőrbetöméssel és montíro- zással. kitöméssel. Gyakran azonban csak az állat egy szervrendszerérői készül preparátum. ilyenek á csontváz-, zsiger- és izomkészítmények, az ún. injiciált készítmények, az agyvelő konzerválása stb. Üjabban az anatómiai és állattani gyűjteményekből nem hiányozhatnak a műanyag gipszmodellek sem. Nemcsak, szervmodelleket, hanem egész testrészeket, sőt egész állatot is készítenek ezzel a módszerrel. A legizgalmasabb munka mók akkor a reklám és köz- művelődés e ponton találkoznak. Külön említésre méltók még e pontnál a neonreklámok, illetve az áruházi homlokzatok egyéb, méretekben, típusban és minőségben igen változatos berendezései. Lényeges figyelemmel követni ezt, a város- és utcakép alakításában meghatározó jelentőségű, alkalmazott grafikai ágazatot. Már csupán azért is., mert míg a plakátok ízlésnevelő (vagy romboló) lehetősége az időjárás függvényében 2—4 hét, és az esetek többségében zsűrizésen mennek keresztül, addig e berendezések igen hosszú időn át napnól-napra alakítják forma. és ízlésvilágunkat. Saját (gazdaságii) hatásukon messze túlmutatva!, kultúránk, részeivé váltak. A köztéri reklám esetében is igaz B. M. befejező gondolata, hogy a közművelődési hatás javításán fáradoznunk kell. Hozzátehetjük, hogy a reklám esetében, a gazdasági hatás javítása is (sőt!) cél. Milyen úton lehet konkrét lépéseket tenni ez ügyben? Ügy érzem, a végleges megoldást nem a hatósági szankcionálás..a különböző bizott- ságck előzetes (vagy utólagos) bürokratikus határozatai segítik. Egyébként is az esztétikai minimum rögzítése e területen sem lehetséges előírásszerűén, tekintettel a reklám -számtalan megjelenési formájára, e formák (és divatok) gyors változására. A járható út az eszköz- csoport gazdasági és közművelődési hatásmechanizmusának vizsgálata, a jelenlegi reklámok minőségének megismerése. A megrendelők és szolgáltató — kivitelező kö- zületek igényességének fölkeltése, szakmai színvonaluk (képzettségük) folyamatos növelése biztosíthatja, hogy köznapi életünk egy „elhanyagolt” helyszíne, a közterület is színvonalas, hozzánk, emberekhez méltó környezetté váljon, preparátor talán a nagyobb testű állatok montírozása, amely sokban hasonlít a szöbrász tevékenységéhez. A pontos méretek, rajzok, fényképek alapján készít (több vázlat után) tervet a preparátor, majd közvetlen kasírozás esetén belső vázat épít. és arra fagyapotból köti rá az egyes testtájékok idomjait, majd erre az érdes felületű anyagra gipszes papírmasszával mintázza rá az izmok kontúrjait. Közvetett kasírozás esetén az előre megépített belső vázon az állatot agyagból mintázza meg ,majd erről az agyagszoborról gipszöntvényt, negatívot készít. A negatív formadarabokat gipszes vászoncsíkokkal kasírozza ki. a kapott pozitív formadarabokat összerakva, a belsejében üreges állatszobrot készít. Erre a gipsz- szöborra dolgozza rá végül az állat bőrét. n Krím és a Pontida-hipotézis Péter István főiskolai tanársegéd A preparátor különös mestersége Munkában a
