Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. ÁPRILIS H I Arcképvázlat I Aki a virágot szereti Ugatnak a szomszédban Csak mentünk, csak men­tünk a hatalmas üvegházak­ban, gyönyörködtem a bim­bózó szegfűkben, a viruló hortenziákban, a zöldellő, most még törpének látszó muskátlirengetegben, a büszkén magasodó pálmák­ban, a bokros páfrányokban, a szerény begóniákban. Só­hajtottam: ha nagyon zajos lesz körülöttem az élet, s megelégeltem az emberek zaját, csak ide jövök, pihen­ni. A kertész rábólintott, s mondta, ő is úgy van vele.I ha már nagyon fáradt, fáj a feje, kigyalogol a kert vé­gébe, ahol a Holt-Tisza vize a tükör, s csak távolról hal­latszik a világ. Elnézi a víz fodrát, hallgatja a csendet, érzi, érti a virágok illatát. Mert tényleg szép; a csend, a béke a k,ert. Aztán megfordultunk, s az egyik üvegketrec alatt görnyedő asszonyok gyom­láltak, nagy kaskákba gyűj­tötték, s cipelték a befura­kodó gazokat. Az üvegház mellett férfierő feszült: tán- kockákat szabott gondos méretbe egy ember, hogy ágya legyen a magnak. Földszínű keze, napbarnítot­ta arca mutatta, nem unja magát a szabad ég alatt. A kertészmérnök a gazda értó gondosságával járt-kelt a terepen. Miért ne járna úgy? Ismeri alaposan, régi munkása a városi kertészet­nek, régi ismerője minden virágágyásnak, bokornak, parknak, ami a megyeszék­helyen tavasztájt mindig ki­virul. i Mikor többször idézem a kertészmérnök szót, udvari­asan, de kijavít. Igaz, négy és fél évet a Kertészeti Fő­iskolán töltött el, ott kapott diplomát, de akkor még fő­iskola volt a mai egyetem, s a diploma nem kertész, mezőgazdasági mérnöki. Az­tán kis sóhaj: nem volt egy­szerű! Már én teszem hoz­zá, bizony nem! Ezerkilenc- százötvenháromban indult a diplomáért. Szandaszőlősi munkáslány, aki kertes ház­ban, virágok, konyhakerti növények között nőtt fel. Csendes, szerény ember volt már akkor is: hát a virágok mérnöke lett. Kertje persze most is van, otthon is. Nem, nem virá­gokkal bajlódik szabad ide­jében. Fólia alatt paradi­csom, paprika díszük. — Tudod, mennyit kellett azért otthon is dolgozni, hogy felépüljön a házunk, felneveljük szépen a két gyerekünket? Gondolom. Azt meg’ tu­dom, hogy a két kertész- mérnök közül a feleség arra is rengeteget áldozott, hogy a család együtt legyen. A diplomát kézbekapva már egy gyerek édesanyja volt, két év múlva jött a másik, — s bizony 1957-től hatvan­háromig nem is keresett munkát. Hazajöttek a szan- dai szülői házba, a férj elő­ször tanácsi kertészeti elő­adó, majd a Vörös Mező Tsz kertésze volt. A fiuk hat, a kislány négy éves volt, ami­kor az édesanyjuk az akkori kertészeti vállalat parképí­tésvezetője lett. — Akkor épült a Várko- nyi téri park, a Marx-park, a Művésztelepen a Damja­nich szobor környéke és még, a felszabadulási emlék­parkban is felfedezem a ke­zem nyomát. Persze nem tartott ez a parképítés sokáig. A házas­pár akárhogy takarékosko­dott, osztott-szorzott, rájött: lépni kell, ha nem akarnak örökké a szülők házában él­ni. Léptek. Nem messzire, csak Szentesig. Ott a nagy kertész-téesz, a Thermál igen jól fizetett... — A gyerekeket itthon hagytuk, itt jártak iskolába, mi meg jártunk haza, épült a ház. Ott, a szüleim nagy portáján. Mire felépült, már hívtak is haza, vissza. Ak­kor már az Űtfenntartó Vál­lalaté volt a kertészet, s a Vörös Csillag útról — most akörül áll a nyomda — a Holt-Tisza partra költöz­tünk. Tizenegy hektár, ben­ne az üvegházak. Közben, mert ez 1980-ban történt — gazdát cseréltünk. (Hajaj, egyszer bajba lesznek a szolnoki kertészet történeté­nek kutatói, mondom én .. .) 1980—1983 között a kerté­szet a Rákóczi Tsz „birtoka” volt, tavaly pedig az új gaz­da, a Városi Tanács Közte­rületfenntartó Intézménye vette át. A munka maradt, a feladat nem kisebb, sőt. A virág minden tavaszkor új­ra nyílik. 1 A mérnök pontos beosztá­sa most: termesztésvezető. • Sokáig magyarázta, míg megértettem. Összesen hu­szonnyolc dolgozójával látja el a várost virágokkal, ök termesztik a közterületen, parkokban, terekben pom­pázó virágokat, ők látják el az intézmény három boltját, meg a Centrum Áruház részlegét vágott és cserepes virággal. Mennyi az? Hát összeszámolni se könnyű. Talán érzékeltetéshez még­is: tavaly 218 ezer szál szeg­fűt, 36 ezer szál gerberát ad­tak el. Csak virágot díszítő­ékítő zöldből egy négyzet­méteren 650 forint értékűt termelnek egy évben. Aki mégis azt mondja, a virág mérhetetlenül drága, jó, ha tudja: az üvegházakat még olajkazánok fűtik ... A mérnökasszony nem szereti a valótlanságot. Mondja, feltétlenül tegyük hozzá, választékbővítéshez, újításhoz vesznek is, — nemcsak termesztenek virá­got. Következésképp ő gyak­ran útra kél. — Még az a szerencsém, hogy a kerté­szek jól ismerik egymást. Nem tudok én Szombathely­től Sasadig sehol bemutat­kozni már. Nem kell, ismer­nek. .. 1 Akik itthon ismerik, sze- -rény embernek tartják. Ne­vet, nincs mire felvágni, mondja. Később még azt Is hozzáteszi, a 25. házassági évforduló évében, ’82-ben üdültek először a férjével. Akkor mentek el, csak „úgy, ketten” két hétre • Hévízre. Azóta járt egv keveset kül­földön is, az idén háromna­pos bécsi útra készül. Aki­nek három unokája van, a szabadidejét inkább velük tölti. Ráadásul a két pici, a lánya két kislánya a szülői házban nevelkedik. A nagy­mama hogv hiányozhatna még egy esti fürdetésről is? Sokat és szívesen olvas, eljárnak kettesben a szín­házba is, sőt, már divatbe­mutatókra is elkíváncsisko­dik. Aztán, mondjon, ki mit akar, a tévé esti szórakozás, kell az embernek pár üldö- gélős félóra. < Nekem természetes vá­lasz lenne a kérdésre: az, hogy a virágot szereti a világon legjobban. Nem tagadja meg, hogy nő: Nem! A gyerekek a gyerekek előbbrevalók a vi­rágnál is! Nincs annál jobb dolog, mint gyerekkel tö- rődnij gyereket szeretni. A virág csak hagyja szeretni magát — a gyerek követeli a szeretetet! És ki látott már olyan anyát, nagyanyát, aki nem a gyerekeit, az unokáit szereti a legjobban a világon? Majd elfelejtettem: a ker­tészmérnököt Balázs Bélá- nénak hívják. Jómagam csak Pomázi Erzsikének sze­rétéin. Alig maradtunk pá­ran Szolnokon, abból az 1953-ban ért reálgimnáziu­mi osztályból... Ugatnak a szomszédban. Egyre többet ugatnak és egy­re többen. Amikor ide köl­töztünk. csend volt a ház- . ban. De nem sokáig. Egy­szer csak a legkiszámíthatat­lanabb időpontban csaholni kezdett egy kutya. Az akkori házmesterünk precíz kis öreg volt, rögvest véget akart vetni a csend- háborításirak. Az illegalitás­ban élő kutya azonban, mintha csak kiiszimatolta volna a veszélyt abban a minutomban elhallgatott, amikor a házmester cserké­sző körútra indult. Így aztán az öreg hiába haillgatózott mindegyik emeleten. És hi­úiba kérdezősködött. A ku­tya cinkosokra talált. Nem­hiába fűzi évezredes barát­ság az emberhez. Miért nem gyereket? Amióta új házmesterünk van, úgy hallom, több ku­tya ás otthonra lelt lakóhá­zunkban. Csaholásuk nem zavar. A szüntelenül ismét­lődő fékcsikorgáisók között megnyugtató falusi hangula­tot idéző számomra a kutya- szó.Vonyítanj meg nem szok­tak, mert a holdvilág helyett csak az ívlámpákat látják. Azok meg nem borzolják a kedélyüket. így aztán bé­késen megférnek velük. Egyik kolléganőm már ke­vésbé szívleli őket. Indulat­tal meséli: — Egy foorjúnyi német ju­hász kutya van a szomszé­dunkban. A gazdája min­den jóval elihalmozza. Ha­vonta másfél ezret költ rá. Mondtam is inekii, hogy in­kább egy árva gyermeket nevelnél. Szerintem felesle­ges pénzkidobás ez, mert ugyan mire jó egy kutya? — Tényleg, mire jó az eb a háznál? — kérdeztem né­hány ismerősömtől. Tanyán és falun házőrző szerepé­nek fontossága vitathatat­lan, — bár azt is meg lehet kérdőjelezni. A Tisza vidék régi számait lapozgatva ol­vastam az elgondolkoztat ó híradást: „Ellopták a rend- őrkutyát”. Hát ha még azt is el lehet lopni, akkor egy korcs jószágnál mégiscsak jobban lehet bízni egy jó biztonsági zái'ban. — A munka-kutya már nehezebben helyettesíthető. Kérdezzük csak .meg akár­melyik pásztortól. Persze, ne olyantól, amelyiknek jó­szágai a villanypásztor hu­zaljai között bóklásznak. Nos, nem akaróik én pál­cát törni derék négylábú ba­rátaink felett. Osztom ri­portalanyaim véleményét a kutyahűségről, az ebek ezernyi jó tulajdonságáról. Nagyon találó erre az egyik ismerősöm esete, aki egy bernáthegyi ikölyköt kapott ajándékba. Nem ismerte a kutyafajtákat, így álmában sem gondolta, hogy milyen hatalmas jószág lesz a pará­nyi kölyökből. Amikor meg már bivaly nagyságúm nőtt a gondozottja, nem volt szí­ve túladni rajta. A kutya maradt, nem úgy, mint a barátunk a Trabant alatt. — A Trabantom alvázát javítottam egyszer; — me­sélte, — a bernáthegyiből meg kitört az embert védő ösztön. Bizonyára azt hitte, hogy beszorultam a kocsi alá. mert elkapta a bokámat és szempillantás alatt kirán­tott az alváz alól. Pedig nem vagyok cingár .gyerek, ütöm az egy mázsát. Arra gondolok, hogy ese­tenként az utcán összeesett ember mellett hányán men­nek el szenvtelenül. A ku­tya hűségét, barátságát mél­tányolja az ember, ezért vi­szi magával a bér házi lakás­ba is. Meg játszópajtásinak a gyerekek számára, meg egy, kicsit a hiányzó termé­szet, a távoli állatvilág idé­zése. Néha meg kényszerű­ségből. A szanálások követ­keztében mégis sok kutya marad hajléktalanul. Cél­talanul kóborolnak az utcá­kon, a kákákból kiszedett ételmaradékokon tengődnek. És jószexencsét válva oda- oda csapódnak a járókelők­höz. Tóth István nyugdíjas cimborámat hosszú napi sé­táin gyakran elkíséri egy gazdátlan eb. Sajnálkozó ro- konszenvvel beszél róla: — Ha bántják, odaszalad hozzám, első mancsaival ka­parássza a kabátom, úgy kér védelmet. Azok a hűséges négylábú­ak, akikkel gazdájuk a bér­házban is megosztja ottho­nát. azok is nehezen barát­koznak az új környezettel, öblös hangon • adják hírül nemtetszésüket. Ettől persze nem változik semmi, a ka­raván halad. — És mi van akikor, ha a lakók visszamorognak, ha nem tudnak megbékélni kutya-szomszédaikkal ? — A kutyáik bérházban való tartását tanácsrendelet szabályozza, magyarázza Tí­már Gyuláné, az Ingatlan- kezelő Vállalat dolgozója.-— Ennek az a lényege, hogy kis és közepes méretű ku­tyát a lakók hozzájárulásá­val, és az Ingatlankezelő Vállalat engedélyével lehet bérházban tartani, de na­gyot nem. A liftben nem le­het szállítani őket. A lépcső- házban is csak szájkosár­ral közlekedhetnek. Az öle­beket kéziben is vihetik, száj­kosár nélkül. Az IKV tehát megfordí­totta a világ ezeréves rend­jét, háttérbe szorította a nagy kutyákat. Persze, ahogy az egyébként ás lenni szo­kott, azok fütyülnek a rend­re, és illegálisan birtokol­ják a bérlházalkat. Lakhatá­si engedélyt hozzávetőlege­sen hatvan kiskutya „tud felmutatni” Szolnokon. Ä lakók a megmondhatói, mennyivel több vah a bér­házi lakásokiban. Háborítat­lanul élnek ők is, kóborló társaik is. Kevesébb veszély leselkedik rájuk, mint régen. Hol van már az az idő, ami­kor a szolnoki öreg gyep­mester rácsos kocsijába öt­hat kutyát is begyűjtött na­ponta. Igaz, néha felesleges volt a iáradozása, mert ami­kor a napi port leöblíteni betért a kispiaci kocsmába, vásott kölykök, meg a tré­fára mindig hajlamos spic­ces emberek szabadon en­gedték foglyait. Jó pénzért néha magatehetetlen része­gek’ kerülték a sintér kocsi­jába. Elképzelhető felesé­gük „ölömé”, amikor fér­jük a kutyaketrecben haza­érkezett. Igazi jó mókának számított egy-egy ilyen fu­var megszervezése. Legdrágább a bernáthegyi A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének me­gyénkben négy helyen van szervezete. A szolnoki cso­port vezetője Zámibori Já­nos. A kulturált kutyatár- • tást és tenyésztést próbálják elősegíteni.- Meg az ebek „is­koláztatását” is, hiszen *na már sok mindent kell tud­ni egy derék négylábúnak, ha nem akarja, hogy kutyá­ba se vegyék. A fő tantár­gyak közé tartozik a fegyel­mező, az ügyességi - bátorsa gi és a nyomozói képzés. A legutóbbi kiképzési évük nem a legjobban sikerült Szolnokon. Zámbori Ján kész a magyarázattal: r- Ott kellett hagynunk iiJzáligeti pályát. Kiköltö tünk a nehezen megközeih hető besenyszögi útra. Az ottani pályaépíté olyan tények lassítják, hős hiába van külterületről sz a kerítést csak olyan emb tervezheti, aki szerepel ■ országos tervezői névsorba Az új pálya megközelíté; is'körülményes. Az óránké: járó buszon egyszerre ess két kutyát lehet szállítar így aztán manapság tmt sók számukra a lyukas ór Persze, nem mindent ús; nak meg olyan simán, mii a képzést. — Elborzadtam egyszer, - meséli Zámibori János, mert az állatorvosi rendeli nél injekcióval örökre ela tatott kutyák csoportját Iá’ tam egy kocsira dobva. A adót sok gazda így kerüli e Szolnoki kertes házba tartott kutya adója hetve forint. A bérházjban tartót té ennek tízszerese. Másc dik kutyájáért már 1050 fo rintot fizet a bérházi tulaj donos. A hamadiik után is mét ugyanannyit. Nem öles* mulatság tehát a bérház kutyatartás, és a tenyészité sem hoz különösebb hasznot Igaz, egy-egy kölyök ár< ezer és hatezer forint kö­zött van (a legdrágábbak i bernáthegyik és dogok), de miivel az állatok számára vi déken olcsó élelemhez jutn nehéz, nem nagy a tenyész tők haszna. Két-három ku tyánál ezért nemigen tar senkii többet. Foglalkozunk azzal a gon dolattal, — magyarázza ; szolnoki csoport vezetője, - hogy valamelyik tagtársun kát kérjük meg kutyaelede beszerzésére és árusítására Ez viszont a hűtési-tárolási gondok megoldását is jelenti Országos kutyakiállitás Június 10-én országos ku­tyakiállítást rendeznek Szol­nokon, a tiszaldgeti sport­pályán. (A pálya bérleti dí­ja egy napra öltezer forint. És a bírónak is fizetni kell). A kutyák megszerettetése mellett más cél is vezérli a rendezőket. Törzskönyvezett jószágok esetében sem biz­tos ugyanis az, hogy az utó­dok öröklilk szüleik jó tulaj­donságait. Ezért a tenyész­tésre szánt ebeket a kiállí­táson minősítik, ott' kapják meg a tenyésztési engedélyt. A júniusi kiállításra Cseh­szlovákiából és az NDK-ból is kértek nevezési lapokat. A rendezők legalább ötszáz -résztvevőre számítanak. Leg­utóbb négy évvel ezelőtt volt országos „kutyaszemle” Szol­nokon. Akkor is nagy siker­rel zárult. A zsűriben nem lehet ku- tyálkodni. Pártatlanul és szakértelemmel kell ítélkez­ni. Ezt segítik elő a Ma­gyar Ebtenyésztők Egyesüle­tének bírói tanfolyamai. Van, aki csak pásztor-, vagy vadászkutyákból vizsgázóik;, de azért mégis a több szakvizsga letétele a ‘kívána­tos. Az oklevél megszerzése után egy ideig még gyakor­lott bírók mellett szerzik ta­pasztalataikat a jelöltek. A szakértelem persze nem­csak a bíráskodáshoz szüksé­ges, hanem a tenyésztéshez is. És nékülözhetetlen a fi­gyelem is. mert könyen meg­eshet bárhol az, amelyik a szolnoki csoport vezetőjének portáján esett meg: — Egyszer, amikor vittem a tenyésztésre szánt német juhász fajikutyámnak az ele­delt, megdöbbenve láttam, hogy párzik egy korcs puli­val. Képzelje, egy olyan ku­tyával, amelyik nincs törzs­könyvezve. Indultam is vele azonnal a ceglédi állatkór­házba. Útközben az egyik barátom megkérdezte, hová igyekszünk. Szomorúan csak annyit válaszoltam, hogy elejét venni további zűrök- nék. Simon Béla 'Sóskúti Júlia A Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállala­ta szászbereki akkumulátorüzemében egy felújított, úgynevezett porberázó gépsort állítanak üzembe. Ez a gépsor az akkumu­látor szövettáskás pozitív lemezeit készíti. Ezt eddig importból fedezték, most a gép­sor beállításával jelentősen csökken majd a behozatal. Előreláthatóan a második félév­től kezdik meg az üzemelést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents