Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

2 1984. ÁPRILIS 13. SZOLNOK MEGYE! NÉFLAP Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Kádár János az országgyűlés tavaszi ülésszakán, mellette Németh Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, mögöttük (balról jobbra) Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és dr. Szilbereky Jenő, a Legfel­sőbb Bíróság elnöke (Folytatás az ,1. oldalról.) mélyiségeik közül választja meg. Az Alkotmányjogi Ta­nácsban végzett munkájuk tekintetében * azonban ez utóbbiaknak — tehát az Al­kotmányjogi Tanács nem képviselő tagjainak — jog­állása azonos az ország­gyűlési képviselőkével. A miniszter végül az Al­kotmányjogi Tanács eljárá­sáról szólt. A testület saját kezdeményezésére vagy az arra jogosultaik indítványa alapján jár el; ilyen indít­ványt — a javaslatban rész­letesen felsorolt — felső szin­tű állami szervek, illetve ve­zetőik. a társadalmi szerve­zetek és az érdekképviseleti szervek országos vezető tes­tületéi, továbbá a fővárosi tanács és a megyei tanácsok tehetnek. Minthogy az Al­kotmányjogi Tanács az ál-'' lampoligáircik és más ügyfe­lék egyedi ügyeivel nem foglalkozik, az állampolgá­rok közvetlenül nem is for­dulhatnak az Alkotmányjo­gi Tanácshoz. Ha azonban A miniszteri expozét kö­vetően dr Antalffy György (Csongráid m. 9. vk.), a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyetemi tanára a jog, igaz­gatási és igazságügyi bi­zottság titkára volt a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója, s az országgyűlési ügyrend kiegészítésének be­terjesztője. Rámutatott: nap­jainkban — összefüggésben gazdasági életünk alakulá­sával — felgyorsult a jogsza­bályalkotás, mint több új és új paragrafus születik, s en­nek egyik hatása, hogy a szabályozásiban növekszik a tévedés lehetősége, időn­ként jogi, szakmai bizonyta­lanság tapasztalható. Ki­Dr. Mátay Pál (Fejér m. 3. vk.), nyugalmazott ' me­gyei főügyész felszólalásában hangsúlyozta: amennyiben az országgyűlés elfogadja az Al­kotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot, nem csu­pán egy új parlamenti szer­vet hoz létre, ennél sokkal többet tesz: tovább szilár­dítja a törvényességet, ha­tékony garanciát teremt ar­ra, hogy az alkotmány való­ban a törvények törvénye legyen. Dr. Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.). ez edeiényi vá­ros: jogú nagyközségi tanács elnöke arról szólt, ihogy a mai magyar valóság, a tár­sadalmi viszonyokban bekö­vetkezett változások igénylik és szükségessé teszik állami életünk fejlesztését, jogren­ben elmondotta: szocialista társadalmi rendszerünkben az állami és a társadalmi el­lenőrzés a munkásosztály és az egész dolgozó nép érde­keit szolgálja, céljaink va­lóra váltását segíti. Fontos szerepe van az ellenőrzés­ben a dolgozóik személyes részvételének, a szocialista demokrácia különféle intéz­ményeinek: a közéleti, az üzemi és a lakóhelyi demok­rácia számos fórumának. A párt- és a kormány min­dig megkülönböztetett fi­gyelmet fordított az ellenőr­zési rendszer különböző for­máinak erősítésére. Jól pél­dázza ezt, hogy a második — a ma is hatályos — népi ellenőrzési törvény megalko­tására a gazdaságirányítási reform ^megindulásával egy- időben, 1968-ban került sor. A Minisztertanács elnök­valamely jogszabály vagy jogi iránymutatás alkotmá­nyosságának felülvizsgálatát tartják szükségesnek akikor a közérdekű bejelentésekre és javaslatokra vonatkozó szabályok szerint tehetnek indítványt az arra illetékes szerveknek. Ha az Alkot­mányjogi Tanács a jogsza­bály, illetve a jogi iránymu­tatás alkotmányellenessé­gét állapítja meg. ennek megszüntetése végett elő­ször magához a jogszabályt, illetve a jogi iránymutatást kibocsátó szervhez fordul. Ezzel egyidejűleg felfüg­geszthet; az alkotmányelle­nes rendelkezés végrehajtá­sát. Markója Imre befejezésül elmondta: ezek a rendelke­zésék megfelelő kereteket adnak ahhoz, hogy a meg­választandó Alkotmányjogi Tanács jól elláthassa fontos hivatását és az alkotmányos­ság mind a jogalkotásiban, mind a jogalkalmazás irányí­tásában maradéktalanul ér­vényre jusson. helyettese megállapította: a népi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felül­vizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy új törvény megalakotásiára nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégez­ni, amelyek a népi ellenőrzés feladatainak hatékonyabb és magasabb színvonalon tör­ténő ellátásához szükségesek, illetve mélyek az időközben megjelent új jogszabályok folytán időszerűvé váltak. Ezt szolgálja a most előter­jesztett törvényjavaslat. A népi ellenőrzés jellegét, Társadalmunkban elfoglalt he­lyét határozza meg a tör­vényjavaslat első szakasza. Eszerint a népi ellenőrzés ál­talános határkörű állami el­lenőrző szervezet, amely feladatait az állarrípolgárok széles rétegeinek az ellenőr­zési munkába történő bevo­násával, a társadalmi szerve­zeteikkel együttműködve old­ja meg. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagja lett; jogállására és fe­lelősségére a miniszterekre vonatkozó rendelkezések az irányadóik. Ennek megfele- löén a javaslat szerint a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság a Minisztertanács felügyelete alatt áll és irá­nyítja a népi ellenőrzés szer­vezetét. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke — más ellenőrző szerveikkel együtt — közreműködik az állami ellenőrzés irányításával, összehangolásával kapcsola­tos kormányfeladatok ellátá­sában; beszámol a gazdálko­dás felelősségi rendszerének érvényesítéséről; a Minisz­tertanács elé terjeszti a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság véleményét az álla­mi költségvetést és a zárszá­madást megállapító törvóny­Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a né­pi ellenőrzésről szóló törvény módosításának előterjesztője a parlament tavaszi ülés­szakán javaslatról; ellátja a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság testületi működésé­vel kapcsolatos elnöki tisztet, és irányítja a népi ellenőr­zés fő hivatású tisztségvise­lőinek, a Népi Ellenőrzési Bizottságok irodáinak mun­káját. Különösen fontos, időszerű tennivalója a népi ellenőr­zésnek — mondotta a mi- niszterelnökhelyettes —, hogy viszgáilataival nyújt­son segítséget a törvényes­ség és az állami, állampol­gári fegyelem megszilárdítá­sához, a nemzeti vagyon, a nemzeti értékek, társadalmi tulajdon védelméhez és gya­rapításához, a különböző visszaélések — mint például a munka nélkül szerzett jö­vedéknek korrupció, a csú­szópénz — és egyéb káros jelenségeik leleplezéséhez. Végezetül kifejezte remé­nyét, hogy a tervezett új rendelkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzés eredményes, megbecsült munkájának to­vábbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasági és társadalmi cél­jaink megvalósításához. Szokola Károlyné dr. (So­mogy m. 8. vk.), a Somogy megyei Tanács Továbbkép­ző Intézetének igazgatója, a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság tagja, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója elmondotta: az or­szággyűlés terv- és költség- vetési, valamint jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága együttes ülésen vitatta meg a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításáról előterjesztett törvényjavas­latot. Az ülésen kialakult vitában . teljes egyetértés volt abban, hogy a koráb­ban alkotott törvény rendel­kezései alapvetően helyes­nek bizonyultak, végrehaj­tásuk során beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Egybehangzó véleménye a képviselőknek az is, hogy a törvényjavaslatban előter­jesztett módosítások szüksé­gesek, mert ezt az élet, a fejlődés, az alkotmány mó­dosítása, a népi ellenőrzés szerepének és feladatának megváltozása indokolja. Az országgyűlés a tör­vényjavaslatot általánosság­ban és a már megszavazott Köpeczi Béla A művelődési tárca veze­tője elöljáróban elmondot­ta: az új társadalom építé­sének történetében első al­kalommal került sor arra, hogy az ország legfőbb nép- képviseleti szerve, a teljes, és nemcsak a közoktatási rendszer helyzetét ’ és fej­lesztési feladatait megvitat­ja. Ez egyszerre bizonyítja a tárgy jelentőségét és a tár­sadalom érdeklődését. Az oktatás forradalmi át­alakulásának eredménye­képpen emelkedett egész né­pünk kulturális színvonala. A társadalom átalakulásá­nak és ezen belül az okta­tás — és‘ főleg a felsőokta­tás — fejlődésének köszön­hetjük, hogy kialakult egy új, mintegy félmillió diplo­másból és más, az irányí­tásban részt vevő értelmisé­giből álló réteg, amelynek nagy része a fizikai dolgo­zókkal és alkalmazottakkal együtt — sikeresen oldja meg az ország előtt álló gaz­dasági-társadalmi, tudomá­nyos és kulturális feladato­kat. Gazdaságunk fejlődésé­nek intenzív szakaszába lé­pett, a külgazdasági kapcso­latok jelentősége megnőtt, és a nemzetközi verseny új fel­adatok elé állít bennünket, a társadalom struktúrája, s ezzel együtt a társadalmi osztályok és rétegek hely­zete megváltozott. A demok­rácia továbbfejlesztése sür­gető igényként jelentkezik; megszűntek régi közösségek, újak kezdenek kialakulni, módosultak az emberi kap­csolatok és az életvitel for­mái. A korszerűsítés felada­tainak meghatározásánál mindezt tekintetbe kell ven­nünk — mondotta Köpeczi Béla — továbbá azt is. hogy az oktatás és a nevelés ma mennyire tudja szolgálni, vagy éppen befolyásolni a nagy gazdasági-társadalmi szükségleteket és egyéni as­pirációkat. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolákból kilépő fiatalok jelentős részének anyanyelvi kultúrája, szó­beli és írásbeli kifejezőkész­sége gyenge, kevesen ismer­nek alaposabban idegen nyelveket, sok tárgyban ala­csony a tudásszint, és nem' kielégítő az önálló ismeret- szerzés igénye és készsége, a szakképzés nem nyújt elég széles ismeretalapot ahhoz, hogy a munkába lépő fia­talok megfelelően tudjanak alkalmazkodni a változó fel­adatokhoz. Az iskolai munka gyenge­ségeit magyarázzák azok az elégtelen anyagi feltételek is, amelyek között az oktatás folyik. Az állandósuló tan­teremhiány, a zsúfoltság, a felszerelés elmaradottsága gátolja a minőségi fejlesztést. Akadályozzák a feladatok megfelelő teljesítését a ked­vezőtlen személyi feltételek is. A tudományos-technikai módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután Köpeczi Béla mű­velődési miniszter terjesz­tette a képviselők elé a köz- és felsőoktatás távlati fej­lesztési programjával kap­csolatos elgondolásokat. előterjesztése haladás és a gazdasági-társa­dalmi fejlődés . nálunk is megköveteli, hogy az oktatás tartalmát továbbfejlesszük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében arra törekszünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemle­gesen növeljük; széles alapú, több foglalkozási ágban is használható szakmai ismere­teket, úgynevezett szakmai alapképzést adjunk. Célunk, hogy a nivelláló jellegű ok­tató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és ké­pességek differenciált fej­lesztésére, a különböző jel­legű tehetségek felkarolásá­ra, gondozására, kiemelésére törekedjünk. Feladatunknak tekintjük, hogy a specializá- ciót jobban kössük a terme­lő-gazdálkodó szervezetek munkájához és a gyorsan változó konkrét munkaköri követelményekhez — han­Dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter expozéja a közok­tatás és a felsőoktatás fej­lesztési programjáról goztatta Köpeczi Béla. A fejlesztésben az elsőbséget az általános iskolának kell biztosítanunk, nemcsak azért, mert ez adja a mindenki számára kötelező és elérhető alapműveltséget, hanem azért is, mert munkájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. A középfo­kon magát a szerkezetet be­látható ideig nem szükséges átalakítani, tehát meg kell tartani a gimnázium, a szak- középiskola, a szakmunkás- képző intézetek rendszerét, de egyes iskolatípusokon be­lül lényeges változtatásokat kell végrehajtanunk. A művelődési tárca veze­tője kiemelte: a fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és megfele­lően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -el­látás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmé­nyek megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagóguspályát ki kell emelnünk a legkevésbé ja­vadalmazott értelmiségi fog­lalkozások kategóriájából. Ez a legfontosabb feltétele an­nak, hogy megszüntethető le­gyen a képesítés nélküliek foglalkoztatása, s hogy az évtized végén a megnöveke- dett létszámú korosztályok iskoláztatásának gondjait meg tudjuk oldani. A demográfiai hullám to­vábbra is indokolja az álta­lános iskolai tanteremépítés folytatását, ugyanakkor szükségessé teszi, hogy a középfokon is felkészüljünk a mostaninál mintegy 150 ezerrel több tanuló fogadá­sára. A nagyobb létszámú korosztályok 1988-tól érik el a középfokú intézménye­ket. Ez a középiskolai háló­zat jelentős bővítését, mint­egy 3500 tanterem építését követeli meg. Célunk az iskolák önálló­ságának erősítése, belső tar­talmi-pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közös­ségek kibontakoztatása — hangoztatta Köpeczi Béla. Nélkülözhetetlen az oktatás központi és területi irányí­tása, szakszerűségének meg­javítása, a nevelőtestületek és a pedagógusok mostani­nál jóval önállóbb tevékeny­ségének szakmai támogatá­sa és megbecsülése. A felsőoktatásban fő fel­adatunknak tartjuk az ok­tatás tartalmi struktúrájá­nak átalakítását és színvo­nalának emelését. Célunk: olyan szakemberek képzése, akik mint értelmiségiek el tudják látni irányítói, a kul­túrát alkotó és közvetítő, közvéleményalakító funkció­ikat. Szükséges tehát a fel­sőoktatáson belül is több le­hetőséget teremteni a társa­dalom és a természettudo­mányi ismeretek oktatására, elsajátítására, az általános és szakmai tárgyak kereté­ben egyaránt. A hallgatók­nak a közművelődési és kö­zösségi tevékenységekben va­ló aktív részvétele nemcsak a személyiséget formálja, de lehetővé teszi az értelmiség kultúraközvetítő közéleti sze­repének gyakorlását is. A magas színvonalú felső­oktatás nem lehet meg ma­gas színvonalú kutatás nél­kül. Ennek érdekében javí- taríunk kell a felsőoktatási kutatások anyagi bázisát, technikai és szervezeti fel­tételeit. A felsőoktatáson be­lül fejlesztenünk kell a de­mokratikus testületi formá­kat és mechanizmusokat, s biztosítani kell, hogy az ok­tatók, a hallgatók széles kö­rűen. kompetens módon nyil­váníthassák véleményüket, érvényesíthessék érdekeiket. Úgy vélem, — mondotta be­fejezésül Köpeczi Béla, — hogy a közoktatás és a felső­oktatás fejlesztésének előter­jesztett programja olyan reá­lis — vagy ha úgy tetszik realista — folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a 'következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítá­si korszerűsítést és megfelelő gazdasági feltételek biztosítá­sa esetén elő tudják készíte­ni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést. (Folytatás a 3. oldalon.) A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kiegészítése emelik'*: sízocializimust építő Hozzászólások Borbándi János expozéja Borbándi János bevezető­országunkban az alkotmá­nyosság minidig kulcskérdés voillt. és az is marad, megtar­tásának és magtarttatásának politikai-állami mechaniz­musa folyamatosan működik. Az országgyűlés eddig is fi­gyelemmel kísérte e folya­matot, azonban a közvetlen ellenőrzés gyakorlata eddig nem öltött meghatározott formáit. Hiányzott az erre specializált szervezeti forma, és a működési eljárási mód­szer. Amikor az országgyűlés tavaly decemberben az al­kotmánymódosításról — az Alkotmányjogi Tanács jogin­tézményéről — döntött, ük­kor lényegében a közvetlen alkotmányosság-ellenőrző szervezeti és működési mód­szer fő elveiről határozott. düink gazdagítását. Megje­gyezte: szükségesnek látszik a lakosság jogi tudatának tervszerűbb, folyamatos for­málása, ismereteik bővítése. Több hozzászólás nem volt Dr. Markója Imre ligazsóg- ügymiiniszter válaszában ki­fejezte egyetértését a kép­viselőik által elmondottakkal, és megköszönte azt a segít­séget amelyet a országgyűlés tagjai, bizottságai a tör­vényjavaslat előkészítéséhez nyújtottak. Az országgyűlés az Al­kotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kap­csolatos törvényjavaslatról.

Next

/
Thumbnails
Contents