Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 21. I Arcképvázlat I A lóm ncn” te n „lepi CSU U nejen Űjsághír: Az Elnöki Tanács kiemelkedő pártpropagandista munkjáért a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta Szedlák Józsefnének, a szolnoki Mezőgép oktatási csoportvezetőjének. Szombaton korán reggel felhívott telefonon: Kommunista műszakot tartunk! Mit csinálhat egy oktatási csoportvezető a kommunista műszakban? — fordult meg a fejemben. Amikor személyesen is találkoztunk, ez volt hozzá az első kérdésem. „A szociális épületbe szabtunk függönyöket. Egyébként, más alkalommal mi ugyanúgy lenn dolgozunk a műhelyben, mint a fizikai munkások” — felelte, és látva talán a hitetlen kedést az arcomon. — hogy no milyen munka lehet az? — hozzátette: „mi itt valamennyien valamikor fizikai munkások voltunk, lakatosok, a régi munkatársaktól nem szakadtunk el teljesen”. Ez volt a másik dolog, amiért egyre jobban becsülni kezdtem ezt a szőke, kicsit • fáradt tekintetű asz- szonyt. Az első? Az akaraterejének szólt. Kiderült: ha nem beszéljük meg ezt a randevút, aznap nem dolgozik. Meghalt az édesapja, és a családnak intézni kell a végtisztességgel járó teendőket. Igen, ennek az asz- szonynak mindig az lehetett az első, hogy eleget tegyen imumkahelyíi iköteiességénekl aztán a magánélet kötelességei, történései — az örömök, a bánatok — háttérbe szorultak. Nem könnyű ilygn mély felelősségtudattal élni. A szüleitől örökölte? Minden bizonnyal. Tett hozzá az iskola is. a hajdanvolt gépipari technikum nagyszerű tanárgárdája, akikre ma is csak örömmel emlékezik bizonyára. Az tény: amikor 1955-ben friss technikusi oklevéllel ebbe a gyárba jött dolgozni, csöppet sem ijedt meg attól, hogy a lakatosműhelybe került. Melósnak! Három évig „reszelt”, aztán elkezdte a „lépcsőjárást”, amelynek végén, 1963-ban, a személyzeti előadói munkakör várt rá. Nem félt ettől a beosztástól? — kérdem tőle. „Anyám volt olyan nyüzsgős világéletében. A bajával mindenki hozzászaladt. Ügy érzem, akkor találtam meg igazi önmagamat. Tetszett az a munka, mert szeretem az embereket. Képzelje el: gyerekek, akik nagyon nehéz Körülmények között nőlttek fel, bekerülnek egy ilyen modern gyárba. Mi lesz belőlük? Hogyan alakul az életük? Ez rajtunk is múlik. A személyzetisnek az emberek magánéletével is törődnie kell, persze jó értelemben”. Aztán lett oktatási csoport- vezető, nőtt a gyár, meg kellett osztani a munkaköröket. „Tudja nagyszerű az, hogy minket a fiatalok gyárának is nevezhetnének: a dolgozók 60 százaléka 35 év alatti. Hatszáznál több az ipari tanulónk. A régi iskolám diákjai is itt tanulják a szakmát. Eleinte furcsa volt úgy találkozni egykori tanáraimmal, hogy már nem vagyok diáik”. Céltudatos ember? Igen, bár eleinte inkább hagyta magát sodorni az eseményekkel. Huszonkét évvel ezelőtt a KISZ-ben megbízták. vezessen egy gazdaság- politikai vitakört. Feltételezem, akkor figyeltek fel arra, hogy ennek a „lánynak” a politikai munkához is van érzéke. A következő évben a gyári pártalapszervezet taggyűlésen tárgyalt tagfelvételéről. „Megkérdezték tőle: ha szülök, megkeresztelte- tem-e a gverekem? Nem értettem a kérdést. Ha egyszer önként és szívesen vállalom a párttagsággal járó kötelezettségeket, miért keresztel- tetném meg a gyerekem? Az igaz, hogy amikor 1957-ben a férjemmel összeházasodtunk, templomban esküdtünk. Dehát én tiszajenői lány vagyok, akkor egy olyan kis faluban sokkal konzervatívabbak voltak az emberek, különösen az öregek. mint a városokban. Nem lehetett csak úgy isten jóváhagyása nélkül összeköltözni”! Két gyerekük született, s hogy nem akármilyenek, arra csak egy jellemző eset. A nagyobbik kislány — ma a vízügyi igazgatóságon dolgozik —, amikor pályaválasztás előtt állt, körbejárta Szolnok minden szakközép- iskoláját, és bekéredzkedett az órákra. Aztán egy este bejelentette: döntöttem, a vízügyi szakközépbe megyek. Ne szólj semmit anyu, úgyis hiába, én már döntöttem! Hát így történt A kisebbik hogyan választ majd pályát? Ezt még az anyu nem tudja, mert egyelőre minden akar lenni: fodrász, újságíró, szerelő, orvos... Ahogy beszél róluk minden szavából az őszinte anyai szeretet és a büszkeség csendül ki. Érződik. hogy kiegyensúlyozott a családi élete, és hogy elsősorban is ő a család összetartó ereje. Pedig neki sem lehet köny- nyű! Munka mellett szerzett diplomát. Három éve pedig nemcsak mint pártpropagandista, hanem mint Szolnok egyik városi vezető-prp- pagandistája is tevékenykedik. „Ennek a feladatnak az ellátásához állandóan olvasni, tanulni kell. Járnak a párt-folyóiratok, otthon valóságos házi könyvtárunk van politikai irodalomból. Nagyon jó a könyvterjesztőnk: az ember észre sem veszi, és már meg is vette a könyveket, és nem bánja meg, mert valóban szüksége van rájuk. Inkább az időhiány az, ami mindinkább zavar, ezért vagyok adós néhány szépirodalmi könyv elolvasásával”. A gazdaságpolitikai oktatási forma ipari tagozatának egyik vezetőpropagandistája. Most huszonegy propagandista tartozik hozzá, egy oktatási évben általában 5 továbbképző előadást kell neki megtartania. Segítség a felkészüléshez? Jó a szolnoki propagandista klub, nagyon sok anyagot tárol, azt viszont némiképp fájlalja, hogy bizonyos információkhoz késve jutnak hozzá! Példának a járások megszűnését említette, amikor már javában tartott a rendelet végrehajtása, de ők még csak annyit tudtak az egészről, amit a sajtóorgánumok közöltek a témában. Mikor készül az előadásokra? Hát mire valók az éjszakák?... „Sokat beszélgetünk a propagandistákkal a foglalkozásokon is, utána is. Egyre gyakrabban mondják: félnek, hogy csökken az emberek szemében a pártm.un- ka értéke. Mert vannak, akik pillanatnyi érdektől vezéreltetve, könnyen odavágják nekik: ha nem mégy a szemináriumra, kisvállalkozásban már mennyi pénzt kereshettél volna? Nem a kisvállalkozások, a gmk ellen vannak a propagandisták, de az anyagiak túlzott hajszolása ellen igen. Az ellen igenis szólnak, amikor egyesek talán még a tisztességtelen úttal is megpróbálkoznak, csak hogy több pénzhez jussanak. Ennek elejét kell venni. Ezért örülünk a Politikai Bizottságnak az ellenőrzések hatékonyságának fokozásáról szóló határozatának. Búcsúzunk, amikor mondja: „A kitüntetés nekem kimondhatatlan boldogságot adott. De lalán nem tudtam volna úgy dolgozni, hogy kiérdemeljem, ha nem érzem mindig a családom, a munkahelyem segítő támogatását”. Varga Viktória _ A Budapesti Fürdőigazgatóság bővíti a kolopfürdői (Kőtelek és Tiszasüly között) iszapkitermelő telepét. A felszínre hozott gyógyiszapot helyben fogják szárítani, őrölni, majd ezután kerül a budapesti fürdőkbe. Képünkön: munkában a tiszasülyi Béke-Barátság Termelőszövetkezet építőbrigádja, betonoznak Fenn az ernyő, hol a kas? Narcissus egy alkalommal Donakónban egy ezüstösen tiszta forrásra bukkant, amelynek vizét még sohasem zavarta meg se jószág, se madár, sőt még a föléje hajló árnyas fák ága sem. A híres szépségű ifjú fáradtan léhevereplett a füves parton s hogy szomját csillapítsa, a víz fölé hajolt. Elbűvölte a látvány. Először megpróbálta megölelni és megcsókolni a vele szembenéző férfit, de hamarosan rájött, a saját tükörképét látja. Órák hosszat elragadtatva bámult a víztükörbe, beleszeretett saját magába. A görög mitológia ismert alakjának nevéből azóta fogalom lett a narcizimus, az önmaga szépségében, erényeiben való tetszelgést, túlzott önszeretetet jelenti. Magyarul a hiúságot. Az értelmező szótárban a hiú címszó alatt többek között ez olvasható: „Olyan (személy), aki valamely valóságos vagy vélt jelessége, képessége tudatában magát túlságosan sokra tartja, tetszelegve csodálja és elvárja, hogy mások is elismerjék, dicsérjék.” Narcissus „örökösei” Akár bevalljuk, akár nem, kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyian narcissu- sok vagyunk. Velünk született tulajdonság, amit már a görögök felfedeztek annak idején, de nemrégiben csecsemőkkel végzett kísérletek tudományosan is igazoltak. Magunk is megfigyelhetjük, milyen átszellemült arccal feszítenek a kisgyerekek az új ruhában, egész másképp örülnek neki, mint a játéknak. Vagy mennyire tetszik nekik a tükör, amikor felfedezik. hogy saját magukat látják benne. S milyen érzelmekkel, milyen gyakran nézegetjük magunkat mi, felnőttek a tükörben? Ki így, ki úgy, egyéniség kérdése. Van, aki tudomásul veszi a ráncait, szeplőit mások szaladnak a kozmetikushoz, a fodrászhoz, az illatszerboltba, azzal a hiú reménnyel, hogy eltüntetik a szépséghibáikat. — Különösen tavasszal nagy a forgalom — mondja több mint két évtizedes tapasztalatait összegezve a fodrász. — Száz-százötvenen fordulnak meg naponta a két részlegben, s természetesen a nők vannak többségben. — Ezek szerint a nők a hiúbbak, igényesebbek a külsejükre? — A közvélemény, de főként a férfiak szerint igen. Mi viszont nap mint nap találkozunk olyan férfi vendégekkel is, akik festetni, daueroltatni jönnek. Én nem teszek különbséget hiúság szerint férfiak és nők között. Bár a számok valóban azt igazolják, hogy inkább a nők, s közülük is elsősorban a 40—50 évesek járnak gyakrabban fodrászhoz. A számlák szerint pénteken délután nem egészen két és fél óra alatt huszonhárom nő és tizennégy férfi távozott az üzletből, egyszerűbb, modernebb frizurával, kisimított bőrrel, manikűrözött körömmel, de mindenképpen megfiatalodott, elégedett arccal. még akkor is ha a járókelőknek nem egészen ez a véleményük. Egy másik szolnoki üzlet kozmetikusa azt meséli: legidősebb törzsvendége egy nyolcvan esztendős hölgy, két-ihárom hetente szépítteti magát, de otthon is sokat törődik megjelenésével. Az eredmény? Tíz évet nyugodtan letagadhatna az életéből. Rosszmájú lennék? Mindenesetre én arra az évtizedre gondolok, amit a nyolcvan esztendő alatt valószínűleg önmaga kozmetikázására fordított. S vajon miért erény az, ha hetvenévesnek néz ki a nyolcvanéves ? Méghozzá nem akármilyen áldozatok árán. Jelenet a cipőboltban. Egy terebélyes, negyvenes hölgy kecses, tűsarkú cipőbe próbálja belepréselni a lábát. Már gyöngyözik a homloka, mire feladja a reménytelen küzdelmet, s az eladóhoz fordul: — Egy számmal nagyobb kellene. Tartok tőle, az az egy kettő is van, de véget ér a gyöt- relmes próba, mivel az eladó nem tud abból a cipőből nagyobbat adni. A vendég méltatlankodik, szidja a gyártót, miért csak a kis lá- búakra gondol. Meg sem fordul a fejében, hogy az ő alkatához nem is illik az efféle cipő, s a sarka talán nem is bírna sokáig ekkora megterhelést. Minden hiába, akkor is az kell, ami divatos, ami drága, mert abban feszít a szomszédasszony a kolléganő. Verseny ez a javából. § a végeredmény? 1982-ben 43,6 milliárd forintot költöttünk ruházkodásra. Többet, mint amennyit művelődésre, üdülésre, szórakozásra fordítunk. Szolnok megyei statisztikai adatok szerint is a szellemi foglalkozású nők adnak legtöbbet ruházkodásra, őket követik az ugyancsak szellemi foglalkozású férfiak, majd a munkásnők a bronzérmesek. Akár szellemi dolgozó, akár munkáscsaládokról is legyen azonban szó, a legtöbbet mégis a gyerekekre fordítjuk. Az apa és az anya ruhavásárlása együttesen is kevesebb, mint az egy gyermekre jutó kiadás. Igaz. benne van ebben a gyermekruhák nem éppen alacsony ára, s hogy villámgyorsan kinövik ruháikat, a holmijaikat; egy-egy cipő, pulóver, kabát bizony nem évekre, évre szóló beruházás. Mindezzel együtt jogos at pedagógusok megállapítása, a szülők nagyobb része hiúsági kérdésként kezeli a gyerekek öltöztetését. Státusszimbólum lett a flancolás. Nesze neked pedagógia, oktatás! Aligha irigylésre méltó a nevelő aki a gyerekek előtt áll, s vívmányainkról, egyenlőségről, azonos esélyekről, lehetőségekről beszél nekik, vagy az értékekben való eligazodásban próbál segíteni tanítványainak. Igaz, a negatív példa is nevel, de vajon akkor is, ha ékkora méretű jelenségről van szó? S mi lesz a kényelemhez, flanchoz szokott diákokkal, ha majd pályakezdőként esetleg a saját lábukon kell megállniuk? Mire költi majd a két-há- rom ezer forintos első fizetését az, akit a minap még haza kellett küldeni az iskolából. hegy öltözzön át. Szo- lidabbra. A kivagyiság ára S mit tehet a kispénzű szülő? Elmegy a bizományiba, mint a gyermeke folytonos kunyerálását megunó ismerősöm tette. Megvette a valódi, alig használt bundát. A hazafelé utat megúszta a hóna alatt dugdosott BÁV-os pakkal. Nem találkozott ismerőssel. Otthon azonban vendégek voltak. Lebukjon? Vállalja a „Bizományit”? Azt már nem. Elrejtette a csomagot a gázóra szekrényébe, s majd belopja a lakásba, ha nem látja senki. Vagy a másik megoldás. Túlórázik, másodállást vállal, fusizik, összeszedi innen- onnan a pénzt, hogy teljen a butikokban árult drága ruhára, cipőre, kozmetikumokra. A statisztika szerint a testápolási cikkek közül egyébként a pipereszappanra költünk a legkevesebbet, a ráfordított összeg egyötöd vagy hatod részét. Elkel viszont az illatszerboltokban a Nina Ricci (másféldecinyi üvegben 980 forintért) s a Max Factor, a Lady Esther márkájú készítmények sem maradnak raktáron. Akadnak vásárlók, akik havonta 2—3 ezer forintot sem sajnálnak otthagyni az illatszerboltban. Persze nemcsak megjelenésünkre vagyunk hiúak. Versenyzőnk abban (természetesen már akik), hogy kinek nagyobb a háza, márkásabb az autója, mit tudott hozni külföldről. Az, hogy mit látott a Kék mecsetben, járt-e a Louvre- ban már az esetek többségében nem is fontos az útibeszámolóban. Hogy hány infarktusnak , volt az okozója ez a kegyetlen versengés, arról nem készül statisztika. Bár. úgy tűnik, kétségtelen az összefüggés. önmagunk szellemi, fizikai kizsákmányolásának nemigen lehet más a következménye. S úgy tűnik, mégsem okulunk eléggé. Néha persze ártatlanok vagyunk az esztelen költekezésben. A szolnoki Holt-Tisza- parton például a telektulajdonosokat kötelezték, hogy vaskerítéssel vegyék körül rezidenciájukat. A kerítés ugyan nem szép, viszont drága. Némelyik tulajdonosnak többe került, mint annakidején a telek ára az átíratással együtt. Hogy mennyivel kedvesebb, hangulatosabb lenne az üdülőkörzet fákkal, bokrokkal, élő sövénnyel bekerítve, arra nem gondoltak a rendelet alkotói. Akinek volt pénze telekre, hétvégi házra, legyen kerítésre is., méghozzá nem akármilyenre. Vaskerítésre, s legyen büszke rá. Vagy, ha neki más az ízlése, más volt az elképzelése, akkor gyönyörködhetnek benne a rendelet alkotói. Az értékek iránytűjével Gyakori tudományos, kutatási és beszédtéma napjainkban az értékek átrendeződése, egyes fogalmak, kategóriák. másfajta tartalommal való telítődése. Átmeneti korban élünk az összes előnyével hátrányával, s bizony, ha nem jól működik a belső iránytűnk, könnyen eltévedünk. A külsőségek, a látszat csábítása nem egy egyéni tragédiához vezetett. Kj ne tudna megnevezni a környezetéből olyan ismerőst, munkatársat, aki a hiúsága áldozata lett. Aki belebetegedett, mert nem őt nevezték ki igazgatónak, osztály- vezetőnek. vagy ha megbízták felőrlődött abban, hogy nem voltak meg benne a feladat ellátásához szükséges kép>ességek, adottságok, megfelelő tudá_s. A szakmai hiúság mintha kimerülne a ranglétrán való feljebbjutásban. De méltá- nyolja-e megfelelően a közvélemény, ha valaki árrá büszke, hogy munkáját hibátlanul végzi ? Nemrégiben a munkamorálról készített tanulmány elgondolkoztató adatokat közöl. Az országos vizsgálat többek között azt a megállapítást tartalmazza, hogy a jelenleg dolgozók 39 százaléka úgy érzi. hogy ugyan kisebb-nagyobb mértékben, de nem a kép>essége, tehetsége, munkaereje, munkakedve szerint tevékenykedik. Mint minden hasonló vizsgálat, úgy ez sem ad igazán hű tükörképet. Két dolog mindenesetre megállapítható belőle. Kézenfekvő, hogy a népgazdaság jobban vagy kevésbé, de mindenképpen károsodik emiatt. Jelzi azt is, hogy az aktív dolgozók jelentős része többre tartja magát, mint amennyi a munkájából kiderül. Most már csak az a kérdés, hogy jogos-e minden esetben ez a fajta hiúság. Bizonyára nem. Ám érdemes lenne mégis erre apellálni, hiszen a hiúság akkor lehet értékes tulajdonság, ha pozitív tartalmat takar. Ugyan mi lenne, ha nem dolgoznának közöttünk a szakmájukra. munkájukra hiú, tehetségük legjavát adó lakatosok, esztergályosok, orvosok, pedagógusok, kereskedők? Miért lenne baj, ha még büszkék is lennének munkájukra? Narcissus hiúságával ma már nem sokra megyünk. Tál Gizella /
