Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

1984. MÁRCIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lezárult a soproni Cse­pel SZOT-üdülő felújítá­sának első szakasza. A festői szépségű város új­jávarázsolt, kívül-belül impozáns szakszervezeti pihenőhelyén ma már 145 vendég üdülhet kényel­mes, hangulatos körül­mények között. A képen: a felújított, modern üdü­lő homlokzata ászberényben Tisza­iíreden, Túrkevén Afész-küldött­közgyíílések A megye legnagyobb álta- ínos fogyasztási szövetkeze- e, az Egyesült Jászsági Áfész egnap délelőttre hívta ösz- ze tagságát, hogy számot djon 1983. évi gazdasági, zövetkezetpolitikai munká- áról. Szentesi László, a Me­zöv elnöke is részt vett a anácskozáson. Délután tar- Dtta küldöttközgyűlését a ’iszafüred és Vidéke Áfész. Az MHSZ székházában le- ajlott számadást megelőző- n Túrkevén 19 tagértekez- :t zajlott le a közelmúltban, melyek értékelték a terv- íljesitést, az áruellátást, és z idei tervekről, üzletpoli- kai célkitűzésekről elhang- Dtt beszámolókat. A vezető­ig kérte, hogy az üzletek irgóalapjának bővítésére, a íagasabb színvonalú áruel- itás érdekében támogassa tagság célrészjegyekkel a sövetkezetet. Azóta többen egyeztek már 5—50 ezer fo­ntig terjedő összegben élrészjegyet. A tegnapi ta- ácskozáson részt vett és üszólalt Bereczki Lajos a legyei tanács általános el- ökhelyettese. Hatékonyabb sertéstáp Az Állatorvostudományi igyetem Hódmezővásárhe- i Tangazdaságának kutatói jfajta, nagy hatékonyságú irtéstápkoncentrátumot dol- jztak ki. A „HÓDMIX” ne- 3 gyártmány legfontosabb jdonsága, hogy korábban onvertibilis valutáért be- :erzett fehérje adalékanyag - például halliszt — helyett izai anyagokat, vágóhídi lelléktermékeket használnak >1 készítéséhez. Megállapo- ást kötöttek három hazai úskombináttal, amelyek állalták bizonyos mellék- •rmókek, hulladékok megfe- lő előkészítését, feldolgozá- it és folyamatos szállítását. A tangazdaságban a meg- ivő erőtakarmány-üzemet — gépek, keverőberendezések sebb átalakításával — al­ul mássá tették az újfajta ta- armány gyártására. Ennek a uperteoncentrátumnak a ha- ■konyságára jellemző, hogy irülbelül három és fél kiló egendő belőle 17 kilós ílygyarapodáshoz. A hagyo- lányos tápokból négy kiló .fogyasztása után is csak 15 dót gyarapodtak a hízók, asonló hatékonyságú kon- sntrátumot kísérleteztek ki íalacok és tenyészállatok etésére is. A tangazdaság a saját ■.ükséglétén kívül az idén lár 15 más mezőgazdasági agyüzemnek is szállít ősz­iesen hat és félezer tonná- yi koncentrátumot, s így a épgazdaság már az idén gymillió dollár értékű fe- érje behozatalától mentesül. Ismét a Hűtő­gépgyárban a KISZ KB m m mm ■■ mm r ■ r m r m vörös vandorzaszloja Jászberény legnagyobb KIS'Z-szervezete, a hűtőgép- gyári az elmúlt kilenc év alatt most hetedszer kapta meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­ságának Vörös Vándorzász­lóját. A KlSZ-szervezetek- nek adható legnagyobb ki­tüntetést a huszonegy alap­szervezet ötszáznyocvanhét tagja a múlt' évi egyenletes, kiemelkedő mozgalmi mun­kával érdemelte ki. A KISZ- kongresszus határozatának szellemében nőtt az alap­szervezetek önállósága, kez­deményezőkészsége, s ered­ményesen dolgoztak együtt a vállalat társadalmi, gazdasá­gi szerveivel, szocialista bri­gádjaival. A tegnap délutáni ünnep­ségen részt vett Nyitrai Ist­ván, a KISZ KB titkára, Fo­dor Gyula, az MSZMP Szol­nok megyei Bizottságának osztályvezetője, Hegyi Ist­vánná, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára, va­lamint a város és a nagyvál­lalat vezetői. A zászlót Nyit­rai István adta át a hűtő- gépgyári KISZ-bizottság tit­kárának, Hubanov Mihály­nak. Az ünnepség kitünteté­sek átadásával zárult, s este pedig a munkás- és ifjúsági házban ünnepi műsor fejez­te be az emlékezetes napot. Van elég hal De nem a kereskedelmi hálózatban Készülnek a halászati gaz­daságok az idei szezonra. A napokban „bontják” ki a ta­vakat, felmérik: hogyan te­lelt át az állomány. A tapasz­talatok szerint a tavalyi aszály miatt a kelleténél ala­csonyabb volt a tavak víz­szintje, ezt pedig megsínylet­ték a halak; más évekhez képest nagyobb volt az elhul­lás. Ám ennek ellenére ele­gendő lesz a tenyészanyag, és étkezési halból is kielégíthe­tik a hazai és az exportigé­nyeket — erről tájékoztatták a MÉM-ben az MTI munka­társát. A halászat általában kifi­zetődik a mezőgazdasági üze­meknek, ezt jelzi az évről év­re, átlagosan 4—5 százalék­kal. növekvő termelés. Tavaly összesen 44 ezer tonna halat fogtak ki, s előreláthatóan az idén tovább nő a termelés. A fogyasztók elsősorban a pon­tyot ismerik, ám a halállo­mányon belül a növényevő ha­lak aránya emelkedik, jelen­leg már eléri a 35 százalékot. E halfajták nevelési költségei — mivel a vízben meglevő természetes tápanyagon nő­nek fel — a legkedvezőbbek, s így különösen kifizetődőek az üzemeknek. Külföldön ke­resett cikk is a busa és az amúr, a külpiaci lehetőségek azonban az idén telítődtek, így a hazai értékesítést kí­vánják növelni, ami a vásár­lóknak azért is kedvező, mert amíg a más húsok ára emel­kedett, addig a növényevő halaké — éppen a kedvező előállítási költségek eredmé­nyeként — csökkent. Jelenleg 30—32 forintért kínál­ják kilóját. Ráadásul a hal­hús csekély zsírtartalma miatt a korszerű élelmiszerek közé tartozik, s jelenleg az egyik legolcsóbb fehérjeforrás. Az MHSZ a közlekedésben Kilenc bázis — Tanfolyam, nemcsak sorköteleseknek Az oktatók érdekeltek a Jó vizsgaeredményekben A motorosoknak is tanfolyamot kell végezniük. A képen az MHSZ motorkerékpárjai láthatók, amint a szerelők ok­tatásra készítik elő őket Szolnok megyében évente tizenöt-tizenhatezer gépjár­művezetői engedélyt, és jár­művezetői igazolványt adnak ki. Nohal az MHSZ alapve­tő feladata a hazafiast hon­védelmi nevelés, a fiatalok felkészítése a honvédelmi, katonai szolgálatra, nem mel­lékes megjegyezni, hogy a szövetség jelentős szerepet vállal a gépjárművezetők képzésében is. Erre egyetlen példa: a megye új jogosít­vány-tulajdonosainak csak­nem a harmada évről évre az MHSZ segítségével végzi el ia tan folyamot, vizsgázik, és jut az áhított papírokhoz. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. Sok éves me­gyei adatok sízerint általában a honvédelmi szövetség tan­folyamain nevelik a legjobb felkészültségű gépjárműveze­tőket. Igaz, erre a megállapításba azt szokták mondani: nem csodia, elvégre a szövetség helyzeti előnyben van, mi­vel a tizennyolc-huszonkét éves tanfolyamhallgató sor­kötelesek reflexed jóval gyorsabbak, az idősebb kor­osztályok képviselőinél. Rész- igazság lehet a dologban, mi­vel a sorkötelesek 85—90 százaléka már a vizsga első akadályát sikerrel veszik, míg más tanfolyamok tanulói­nál az' első nekifutásra” ez az arány jóval alacsonyabb. Ugyanakkor a teljességhez az is hozzátartozik, hogy az MHSZ szervezete gépjármű- vezetői tanfolyamokon nem- csak huszonévesek, hanem jóval idősebbek: is tanulnak. A jó megyei eredmények­nek több összetevője van. Az egyik: már az általános is­kolákban huszonöt olyan közlekedési szakikor van, amelyet vagy MHSZ aktivis­ták vagy a városi, a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács szakemberei vezetnek. Ezek­ben a szakkörökben általában segédmotorkeréikpár-vizsgák- ra készítik fel a tanulókat, illetve a helyes közlekedés alapismereteit oktatják és gyakoroltatják velük. Igaz ez a szám még korántsem meg­felelő, hiszen az iskolák dön­tő többségénél az efajfaszak­körök szervezése várat ma­gára. A középiskolákban sok­kal jobb a szervezettség ará. nya: ezekben az intézmé­nyekben már eddig is hu­szonhárom közlekedési diák­kör tevékenykedik, több diák­köriben. a szövetség az okta­tót is biztosítja. Jelenleg nyolcszáz megyei középisko­lás látogatja ezeket, a! tanfo­lyamokat. Talán hangsúlyoz­ni sem kell: a legtöbben sze­mélygépkocsit szeretnének majd vezetni. Az eredmények egyik elő- segítője az is, hogy a megye városaiban kilenc, jól szer­vezett bázis épült, ahol a tantermeken kívül megfelelő szemléltető eszközök, gépjár. művek állnak az oktatók, a hallgatók rendelkezésére. Közismert, hogy az MHSZ jó oktatókat foglalkoztat. Az ösztönzési rendszert, a prémi­um feltételeit is úgy alakí­tották ki: ha például a vizs­gázók az ismétlések követ­keztében bizonyos normaórá­kat túllépnek, a másod-, a harmad- és a sokadszori „ne­kifutásokat” nemcsak a tanu­lók, hanem az oktatók pénz­tárcája is megérzi. Ilymódon Ők is érdekeltek abban, hogy jobban törődjenek, figyelme­sebben foglalkozzanak & gép­járművezető-jelöltekkel. Arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy a hivatásos gépkocsivezetők több mint kilencven százaléka az MHSZ tanfolyamok segítségével jut jogosítványhoz. A szövetség támogatja a mozgássérültek vizsgafelké­szítését is. Eddig közülük hú­szán tettek eredményes gép- járművezetői vizsgát: rész­ben díjtalanul, részben ötven százalékos kedvezménnyel. Az oktatók munkájának, fá­radozásának elismerését je­lenti, hogy a megyében éven­te tíz-tizenkét MHSZ aktivis­tát részesít jutalomban a me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács. A közelmúltban a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Elnöksége a% MHSZ Szol­nok megyei ® ép járműveze­tői Iskoláját kiemelkedő tár­sadalmi munkájáért, az MHSZ főtitkárhelyettese pe­dig a gépjárművezetők kép­zése térén elért átlagon felü­li eredményeiért elismerés­ben részesítette. D. Sz. M. MEGVÁGÁS A kislány kezében remeg a borotva. Még véletlenül!' se higgyék, hogy egy krimi kez­dődik, bár annyit elárulok: cseppnyi vér szerepel majd az írásban. A történet színhe­lye egy fodrászbolt, ahol a kislány élete negyedik borot- válására készül. A bátor ven­dég azért vállalta a kocká­zatot, mert soronkívül akar megszabadulni a borostától. Ezt a mellékesnek tetsző kö­rülményt azért érdemes leszö­gezni, mert ismerősök már belátogattak az üzletbe, hogy merő szeretetből alávessék magukat a kísérletnek: meg- ússzák-e a műveletet vágott seb nélkül? Most azonban nem rokon vagy barát ül a székben, hanem igazi ven­déig, akinek tulajdonképpen semmi köze ahhoz, hogy a kislány hányadik borotválá- sára készül. Éppen ezért nem is veszi észre, hogy a szer­szám tréfás utat jár be, mi­előtt az arcához érne. A fod­rásztanuló számára igazi mély víz ez a bizonyos gya­korlati oktatás — attól füg­getlenül, hogy a munkaidő tetemes részét a levágott haj- tincsek összesöprése teszi ki. Mérges, amikor a közértbe küldik, vagy kávét kell csi­nálnia, a többieknek, a szűk öltözőben. Mérges, de nyu­godt. Ám egyetlen vendég láttán is görcsbe ugrik a gyomra, imádkozik, hogy még véletlenül se az ő székébe üljön, pedig kollégái mondták már neki: ne izguljon, a ta­nuló csak akkor kap klien­sét, ha az is vállalja a proce­dúrát. No, mégis volt ok a drukkra — az ingázónak a menetrend nagy úr. A kis­lány a borotvaecset használa­ta közben is összpontosít, minden mozdulata óvatos, és kiszámított, miközben fejé­ben oda-vissza tolat a gondo­lat: borotválni azért nehe­zebb, mint hajat vágni, mert nagyobb az eshetőség a megvágásra. Eddig a vendég megvágásának hallatán ugyan egészen más jutott eszébe, de most a fodrász­boltban a szó visszakéredzke- dik eredeti jelentéstartal­mába. Szokatlan neki is a hely, akár a vendégnek, aki mint­ha most éremé meg a fod­rász bizonytalanságát, fész­kelőén! kezd. A kollégák szófián monotonitással dol­goznak a fejeken — ők így nevezik a munka tárgyát —, s olyan rutinnal pillantanak időnként a tükörbe, mint az egymillió kilométert baleset- mentesen vezető sofőr. A kis­lány azonban még önmagát nézi, lesi arcának rezdüléseit, majd a vendég szeme rebbe- nésére kíváncsi: észrevette-e, hogy ő az első igazi? Semmi jele ennek. A tanuló minden apró sortéért megdoílgozik. Verítékcseppek szánkóznak a homlokáról. Csak úgy su­gárzik arcáról a szakma tisz­telete. Elméleti képzést még nem kapott a kislány, mert tata­rozzák az iskolát. Lehet, ha rögtön iskolapadba ültetik, s a borbélyság elméleti szen­tenciáit sulykolják belé, nem ragad agyába a félelemmel vegyes csodálat: tudatában elraktározza, hogy a mester­ség szerint rosszallni fogja, vetéli; s megpróbál ihletet meríteni — olyat, amilyen a frizuraköltemények poétiká­jához szükségeltetik. Most azonban a borotva élességére gondol, arra, hogy elég egy rossz mozdulat... ha viszont alig érinti a bőrhöz a kést, a vendég minden valószínű­ség szerint rosszaim fogja, hogy szakállas maradt. Azaz, tanulónk rádöbben egy olyan alapigazságra, amelyik ugyan természetes, de mégsem egé­szen az: előbb a tudásért kell megfizetni, hogy a vendég fizessen. A fehér törülközővel kö­rülvett idős férfi a tükörben elégedetten nézi beszappano­zott képét, csak azon csodál­kozik, hogy miért oly lassú ez a borotválás. Eszébe sem jut, hogy egy tanulónál első vendég. Talán azt képzeli: a fodrászok a szakmát először parókás bábukon gyakorol­ják, majd betanított majmo­kon — emberek körül már csak a tanult tanulók fogla­latoskodnak. A lány fejéből közben elillan a mesterség utolsó felszínes ismérve is: könnyű borravalós szakma lesz az övé... Egyre távo­labbról cseng vissza a hajda­ni eligazító jótanács, mi­közben az arcon ülő vastag fehér hab abban sem segít, hogy hol kellene a munkát elkezdeni. A tanuló pillantá­sa még egy kisebb utat bejár, időt húzva megállapodik a kolléganő magas szárú cipőbe bújtatott visszeres lábán: ez az a könnyű munka? egész nap állni és csattogni az ol­lóval, élesíteni a kést. a fésű­vel babrálni a szárító meleg lehelete mögött? Soha még ilyen tiszteletet nem érzett a fodrászok iránt, pedig az eltelt évek alatt járt hozzá­juk eleget. Talán mindenki­vel meg kellene ismertetni a szakmák felszín alatti mély­ségét, hogy becsülete legyen a kisebb feladatnak, a legap­róbb munkának, a legegysze­rűbbnek tűnő mesterségnek is? — a gondolat már egybe­esik a tettel, a borotva elin­dul szakállhódító útjára. Si­mán megy minden. A vendég észrevette a lány izgalmát, beletörődött abba, hogy leké- si a buszt, nem baj, majd megy a következővel. Druk­kol, ahogyan én és a többi várakozó. Most már a kollé­gák is oda-odátesnek, bizta­tó mosolyokba kapaszkodhat a fodrásztanuló. A lány a bo­rotva minden húzásával na­gyobb önbizalmat nyer, az utolsó mosolyra már vissza­mosolyog, amikor megtörté­nik a „tragédia”. A vendég rándít egyet a fejért, a vakí­tófehér habon vékonyka vér­csík fut végig. A férfi muta­tóujját villámgyorsan végig­húzza a seben, eltünteti az árulkodó nyomot, de már ké­ső: a lány arcán ott a rette­net, szeme párásodik. „Apró­ság, katonadolog” — ad szó- nyugtatót a vendég, de ismét remeg a borotva. A fodrász- tanonc cigarettapapírt ra­gaszt a sebre, sajnálkozik, és észre sem Veszi, hogy min­denki sajnálja. A verí­ték vastagon megül a hom­lokán, mire végez. A borravalót alig akarja elfogadni. Látom rajta: leg­szívesebben ő fizetne a ked­ves, a szeretetre méltó ven­dégnek. Én pedig azon tűnő­döm, vajon ez a fajta meg- vágás miért rokonszenvesebb nekünk, mint a kevésbé fáj­dalmas — a megszokott? K. S. Véget értek az ipari szövetkezetek közgyűlései Az elmúlt héten a megye ipari szövetkezeteiben befe­jeződtek a tavalyi gazdálko­dást értékelő és az idei ter­veket jóváhagyó közgyűlé­sek. A tanácskozások sorát szombaton délután a Mező­túri Ruhaipari Szövetkezet közgyűlése zárta, amelyen részt vett és felszólalt Be­reczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se. A kétszáznegyvennyolc tagú kollektíva 1983-ban, több mint 23 millió forint értékű sport- és szabadidő­ruházati, valamint női felső­ruházati cikket gyártott. Ter­mékeik nagyobb részét hatá­rainkon túl értékesítették, a szövetkezet tavalyi 22 millió 212 ezer forintos exportjából csaknem 16 millió forintot tett ki a tőkés bérmunka ér­téke. Amint az a szombati közgyűlésen is elhangzott, 1984-ben a belföldi értékesí­tés növelése mellett tőkés exportbevételeinek hétszáza­lékos növelését tervezte a Mezőtúri Ruhaipari Szövet­kezet. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents