Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
1984. MÁRCIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magnezitipari Művek (szintetikus magnezit kísérleti félüzemében, Tiszavárkonyban a mezőgazdaság részére talajjavító magnéziumtartalmú m észiszapot is gyártanak Válaszol az illetékes Márciustól zökkenőmentesebb sertésfelvásárlást ígér a megyei flHV Védi a szfilfioltványt Új termék kutatóintézetből Két új, a mezőgazdaságban használatos anyag, az oltványvédő paraffin és a párolgást csökkentő emulzió fargalombahozaitall engedélyét kapta meg a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet. Mindkettőt a veszprémi kutatóintézet munkatársai kísérletezték ki. A gyakorlatban is bevált Skolwax elnevezésű szőlő- oltvány védő paraffint. az előhajtatásnál, az oltványok iskolázásánál, majd a telepítéskor használják. A pa- raffinibevonat megvédi az oltványokat a kiszáradástól, az időjárás viszontagságaitól. A gyártásra a Magyar Ásványolaj- és Fő ldgázkí sértett Intéziet, valamint a Csopak Tája Termelőszövetkezet által létrehozott gazdasági társaság rendezkedett 'be. A másik újdonság a Phytowax elnevezésű párolgást csökkentő anyag a palánták élet- képességét, ellenálló erejét fokozza. Szabadalmaztatott recepturája nyolc országban védett. A gyártására a kutató intézet felkészült, és ebben az évben már 10 tonnányit állít elő belőle. Vélemények a lakosság ellátásáról Az utóbbi hetekben különböző fórumokon, például termelőszövetkezeti zárszámadásokon, falugyűléseken, több helyütt felvetették a háztájiban sertést hizlalók a jószágaik felvásárlásával, átvételével kapcsolatos gondjaikat. Szerkesztőségünkbe is több panaszos levél érkezett, amelyekben a kistermelők megírták: nem szállítják el folyamatosan portáikról a leadásra kész jószágokat, így kénytelenek azokat tovább tartani, hizlalni. A háztáji és kisegítő gazdaságokban hizlalt sertések átvételével kapcsolatban kialakult év eleji helyzetről, a jelenlegi állapotról, és a felvásárlás-szállítás várható alakulásáról, a legilletékesebb szervezet, a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat termelési igazgatóhelyettesétől kértünk tájékoztatást. — Hogyan alakult ki a kistermelők körében elégedetlenséget kiváltó torlódás a sertését vételnél? — kérdeztük mindenekelőtt Péter Gátőrtől. — Előre kell bocsátanom — cezdte az igazgatóhelyettes, — hogy azoknak a termelőknek, akik ténylegesen kénytelenek voltak az utóbbi két hónapban tovább hizlalni jószágaikat, jogos volt a panaszuk. ök azonban csak azt sudják, kinek kellene átvenni i hízókat, és azt hogy hiába /árnak elszállításukra. Azt /iszont már kevésbé tudják, logy az átvétellel kapcsola- os gondok okai nem minden ssetben vállalatunknál keresendők. A háztáji jószágtartást integráló nagyüzemek- ien dolgozó megbízottaink iecember hónapban a januári átvételre leszerződött nennyiségnél több hízó átadását jelezték az év első hó- íapjára. Mi ezenkívül arra is számítottunk, hogy sokan esznek, akik az első negyedívre meghirdetett prémium >s a január 1-től életbe lépett írváltozás hatására, a de- 'emberre ütemezett hízók egy észét is januárban fogják le- idni. Ezért a szerződésben ögzítettnél és a megbízottak iltal jelzettnél is több hízó itvételét biztosítottuk januárban. — Mégis, a beérkezett rek- amációk szerint, nem vettek it több meghizlalt sertést, összefügg ez a szerződéses edezet és a megbízottaktól sapott előrejelzések pontat- anságával ? — Egyrészt ezzel magyarázató az átvételnél keletkezett orlodás. Februárra ugyancsak többet jeleztek a megbízottak, mint amennyire korábban szerződést kötöttünk. Mi erre is „rátartottunk”, éppen a januári tapasztalatok alapján, és végül februárban is a szerződöttnél lényegesen több termelői hízottsertést vágtunk le, illetve értékesítettünk társvállalatoknak. Közben lassította az átvételt januárban egy exportszállításunk meghiúsulása, és a februári hóviharos napok is „besegítettek” egy exporttétel visszamaradásába. Hogy mindezek ellenére a szerződésben lekötött mennyiségnél több hízó átvételét biztosíthassuk, a szolnoki és a kispesti vágóhídunkon is megnöveltük a kisüzemi sertés- vágást. Emellett, amennyit csak tudtunk a pápai, a budapesti, a győri, valamint a Heves és Borsod megyében lévő feldolgozó üzemekbe szállítottuk el. — Mi a helyzet jelenleg és mi várható a továbbiakban? — Februárban már pontosabb előrejelzéseket kaptunk megbízottainktól, bár márciusra is 37 ezer jószág átvételét jelezték a szerződött 32 ezerrel szemben. Vállalatunk ebben a hónapban 42 ezer hízó átvételét programozta a kisüzemekből, hogy előbbre hozhassák az áprilisi-májusi leadást azok a kistermelők, akik az első negyedévre meghirdetett prémiumot még igénybe akarják venni. Az a kérésünk a kistermelést integráló nagyüzemekhez, a megbízottjainkhoz, hogy pontosabb felmérésen alapuló, reálisabb felmérést küldjenek vállalatunknak. Feltétlen szükségünk van erre ahhoz, hogy a szerződött mennyiségnél nagyobb kínálat esetében, idejében intézkedni tudjunk a vágókapacitás növelésére, vagy a hízók elhelyezésére más vállalatokhoz. A kistermelőktől pedig azt kérjük, — továbbra is szem előtt tartva a takarékosabb takarmány- gazdálkodásra meghirdetett országos programot — hogy a meghizlalt sertéseik minél nagyobb hányadát értékesítsék kisebb, azaz 95 és 115 kilogramm közötti súlyban. — tcmesközy •— A lakosság ellátásának helyzetéről és a további feladatokról tanácskozott tegnap a Fogyasztók Szolnok megyei Tanácsénak elnöksége. A témát a közeljövőben tűzi napirendjére a Szolnok megyei Tanács, s ezért kérte a megyei testületet, vitassa meg az elkészült jelentést, s gyakorlati tapasztalataival tegye teljesebbé. Az alapos jelentéshez szinte minden jelenlevő elmondta helyi tapasztalatait és javaslatait, s az elnökség felkérte a Népfront megyei bizottságának tisztségviselőjét, hogy a megyei tanács ülésén foglalja össze az észrevételeket. IKeddl legyxetünin Negyven óra Tegnaptól kezdődően 40 órás munkahétre tért át az államapparátus nagy része. Több vállalatnál — így az alföldi olajiparban is — ugyanezt a munkarendet honosítják meg. Ezt az intézkedést egyértelmű helyeslés fogadta. Az idősebbek jól emlékeznek még arra, amikor a heti hatnapos, napi nyolcórás munkaidőért is harcolniok kellett a munkásoknak. Az utóbbi évtizedekben már nem volt elvi akadálya a munkaidő csökkentésének. Országunk gazdasági helyzete, a nép jólét színvonalának emelése azonban bizonyos ideig késleltette a munkaidő csökkentését. A vezető szervek erre irányuló szándéka azonban egyértelmű volt. Korábbi tapasztalatok birtokában azonban jól tudták, hogy a vágyak csak akkor hozhatnak eredményt, ha teljesítésüknek megvannak a reális feltételei. Ezért bontakozott ki széles körű erőfeszítés a műszaki fejlesztés, és a hatékonyabb ügyiintézés érdekében. A cél mindenki számára világos volt, és most is az: ugyanazt a munkát Ihatékonyíalbban, jobb minőségben,. gazdaságosabban, rövidebb idő alatt kellett és kell elvégezni. Ez a kulcskérdése társadalmunk sokoldalú fejlődésének, ennek eredménye a 40 órás munkahét is. Helyzetünk bármilyen értelemben vett javulását csák^ a céltudatos, hatékony’ munkától várhatjuk a jövőben is. Igaza van az egyik szak- szervezeti bizalminak, aki azt mondta: ..Sokszor hallottam azt. hogy fizessenek többet, akkor majd jobban dolgozunk. Nem evőzöm hangoztatni, hogy meg kell fordítani a sorrendet. Először jól leéli dolgozni, azután tartani a markunk jt. Máskülönben miből fizessen az állam?” A 40 órás munkahét csak a gyárban, a hivatalokban töltött idő rövidülését jelenti. de nem járhat együtt a termelés, a szolgáltatás színvonalának csökkenésével, az ügyintézés elhúzódásával. önbecsülésünk, a közért érzett felelősségünk diktálja ezt. Valameny- nyiünknek erősítenünk kell az egyén és a társadalom gyarapodása közötti összefüggés tudatát, elősegiteni egy olyan értékrend kialakulásét), melynek álapján mindenkit munkája, társadalmi hasznossága szerint értékelnek. Azt mondják, a legnagyobb veszteség az elmulasztott idő. Az az óra, az a nap, amelyik értelem nélkül telik el. És nemcsak a (munkahelyen, hanem otthon is. A gyarapodó szabadidőben is gondolnunk kell erre. Mindannyiónknak van sok elolvasatlan könyve, felüdülésre szánt, mégis mással töltött ideje, és ugyan melyik család az, amelyikben elmondhatják a szülők, hogy bőven jutott idejük a gyermekekkel való foglalkozásra, a lecke gyors kikérdezése mellett a nevelésre, a bensőségesebb kapcsolat kialakítására. Nem árt erről szót ejteni, hiszen az utóbbi időkben a munkaidő csökkenésével párhuzamosan sok ember keres magának, erejét a korábbinál is jobban lekötő elfoglaltságot. És teszi mindezt a család, a gyerekek boldogulása jegyében. Nem biztos, hogy jól teszi. Sőt! A pillanatnyi előnyöket ne tévesszük össze a valós érdekkel. Azokkal, amelyeket az állam; polgárai javára sok mindennel, így a negyvenórás munkahét bevezetésével ,is képvisel. S. B. Szerződést írtak alá Több NDK-brikett érkezik Az NDK-ból az idén ösz- szesen 550 ezer tonna bama- szénbrikett érkezik hazánkba — erről írtak alá szerződést a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat és a WE Kombinat Kohleversorgung képviselői. Az idei szállítások 50 ezer tonnával haladják meg a múlt esztendeit. Az NDK-ból érkező brikett teljes egészében a lakosság tüzelőanyag-ellátását szolgálja. Vesszőből font macskavár A kosarak készítője mondja: „Olykor még az evésről is elfeledkezem” Tiszaföldvár egyik családi házának udvarán télvíz idején nagy kazal fűzvesszőket látni. Ki gondolná, hogy azokból később esetleg egy kenyereskosár lesz? Bárándi Gábor kosárfonó kisiparos már gyermekkorában megtanulta, hogyan lehet néhány ágból használati eszközt készíteni. — Családi hagyomány, már apám is kosárfonó volt. Ültünk előtte én meg a bátyám és próbáltuk utánozni. Meg kellett nekünk is tanulni a mesterségét. Apám ahogy dolgozott, fél szemmel mindig minket figyelt, és ha valamit nem úgy csináltunk ahogy kellett volna, a keze ügyében lévő vesszővel jó nagyot húzott a kezünkre. Nem is szerettem akkor a kosárfonást, Bárándi Gábornak később mégis ebből kellett eltartania a családot. Édesapja meghalt, bátyja már rég családot alapított, ő maradt otthon édesanyjával és a két kis testvérével. — Az ötvenes évek elején váltottam ki az iparengedélyt, de a hatalmas adók miatt egyre kevésbé érte meg kosárfonással keresni a kenyeret. Ezerkilencszázöt- venkilencben elmentem a Tisza Cipőgyárba dolgozni. Az idő tájt többször megkerestek a tiszaföldvári tanácstól, hogy menjek el révésznek a vezsenyi révhez. Nekem ugyanis volt engedélyem motoros kishajó vezetésére. A kosárfonást akkoriban csak kedvtelésből meg a zsebpénz miatt csináltam. Ezerkilencszázhatvanhét- ben elment révésznek, és kilenc évet töltött a Tiszán. Azután mégis otthon a fonott kosarak, kasok, gyerekszékek között kötött ki. A környéken az egyetlen kisirapos, aki ilyen munkával foglalkozik, ezért aztán a magán megrendelőkön kívül a termelőszövetkezetnek is készít kisebb-nagyobb kosarakat, kasokat. Néhány munkája már külföldre- is kikerült. Egyszer például egy fonott kisasztalt Algírba vittek ki. — Fől'-'g szüreti kasokat kérnek tőlem a tsz-ből, a magán megrendelőknek meg csinálok kisebb kenyeres kosaraktól. hajóskosarakon át— ezek ovális alakú hosszára füles kosarak — a nagyobb biciklire akasztható kosarakig mindenfélét. Akadnak érdekes különleges megrendelések is. Nemrégiben például egy négyszintes macskaketrecet kértek tőlem. Bejött a megrendelő, de tulajdonképpen ő se tudta hogyan is nézzen ki a macskavár. Végül aztán közösen kisütöttünk valamit. Az ilyen persze ritkaság. Én is kialakítottam magamnak a szokásos termékskálát, — kosarak, gyerekszékek, demizsonok. Beszélgetés közben hatalmas vesszőnyalábokhoz érkezünk. A fészerben földbe vájt hosszú, alulról fűthető kád. — A hosszú kádban kifőzöm az ősszel és télen levágott vesszőket, utána pedig lehántom a héjukat. Fával kell fűteni, és ilyenkqr sokkal több tüzelőt elhasználnék, mint máskor, ezért ezekkel csak tavasszal meg nyáron dolgozom. A hántolt vesszőket aztán kiteszem a napra száradni. Minél tovább van ott, annál szebb lesz a színük. A felhasználás előtt áztatni kell a vesszőket, hogy egy kicsit megpuhuljanak. A műhelyben kisszékek sorakoznak egymás tetején. Az egyik oszlopban még csak a lábai vannak meg, a másikban már félig készen vannak a gyerekszékek, a harmadikban háttámlájuk is van. A fal mellett barna vesszők várnak sorsukra. — Van úgy, hogy nem is eszek, míg a feleségem haza nem ér a gyárból. Reggel, amikor ő elmegy, én is leülök ide és csinálom a dolgomat. Még az evésről is elfeledkezem. Meg is nyugtat! Ha valami bajom van, neki kezdek dolgozni és akkor szinte minden megszűnik körülöttem. Igaz. fárasztóan sokat kell ülni, meg a kezet is nagyon igénybe veszi. A gyerekeim már nem is ezt választották munkájuknak. Persze mások se. Meg az is igaz, hogy nem nagyon ismerik már a kosárfonást a mai fiatalok. Itt a tiszaföldvári általános iskolában három évig szakkört vezettem a gyerekeknek. Akkor elég sokan érdeklődtek iránta, de egyik se akarta később a munkájának választani. Néha még most is van, aki bejön ide a műhelybe, leül szembe velem és nézi. mit, hogyan csinálok. Szívesen megmutatom mindenkinek, nem egy ördöngös dolog ez. Először a kosár alját kell megcsinálni, majd ahhoz a falat. A kezdésnél kettőn be, kettőn ki, utána egyen be, egyen ki. Jól meg kell húzni a vesszőt, hogy feszes legyen, közben tartani az eredeti kör formáját, és a vevő kívánsága szerinti dőlésű falat fonni. Bárándi Gábort, a kosárfonót mindenki ismeri a környéken. Munkáját — aki vett már tőle — ezt vagy azt, csak dicsérik. Ügy mondják: amit elvállal, mindig idejében és jól megcsinálja. Nádudvari Sándor
