Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-28 / 74. szám
1984. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mit segített a kooperáció? Magyar—NDK együttműködés a mezőgazdasági gépgyártásban A szolnoki Mezőgép várhatóan 2,4 milliárd forintos idei termeléséből 1,1 milliárd forint értékűt (ez 43 millió rubelt ér) a KGST országaiban értékesít. Az arányok már maguk is jelzik, milyen fontos szerepet játszik a szocialista piac a vállalat életében, igazán azonban csak a partneri kapcsolatok mélyebb megismerése adhat hiteles képet a rubelelszámolású értékesítési reláció jelentőségéről. Mennyire sikerült a Mezőgépnek túllépnie a szokásos kereskedelmi kapcsolatok határán? — e témakörhöz kapcsolódó kérdésekről beszélgettünk Horváth Árpáddal, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesével. Tapasztalat a felzárk ózásh oz — A Szolnoki Mezőgép szocialista exportjának mintegy 60 százalékát úgynevezett termelési kooperációk keretében bonyolítja. Miben különböznek ezek a kapcsolatok a csupán kereskedelmiektől (amikor a vállalat elkészít egy gépet és vevőt keres rá), mi indokolja az együttműködési szerződések megkötését? — A kérdésre csak akkor adhatok kielégítő választ, ha a már igen távolinak tűnő múlttal kezdem az összefüggések magyarázatát. A két világháború között igen magas színvonalon dolgozó magyar mezőgazdasági gépgyártás üzemei a harcok alatt tönkrementek. Az ötvenes évek iparpolitikájának kidolgozói nem tartották fontosnak az iparág helyreállítását, fejlesztését, az el is sorvadt. A hatvanas évek közepe táján azután — amikor a magyar mezőgazdaság mind jobb eredményeket kezdett produkálni, — égetően szükségessé vált a hatékonyan dolgozó mezőgazdasági gépek és berendezések munkába állítása. Minden ilyen eszközt hosszú távon is csak importálni, óriási kiadás lett volna, ám — az elsorvasztott hagyományok miatt — itthon nem volt hol és kivel elegendő korszerű eszközt készíteni. Lemaradásunk minél gyorsabb behozására egyetlen mód kínálkozott: a KGST-n belüli együttműködési lehetőségek kiaknázása. Szerencsére volt kitől tanulni, az NDK európai hírű mezőgazdasági gépgyártóitól számtalan tapasztalatot szerezhettünk. — Az önök vállalata mikor kapcsolódott be az NDK-koo- perációba, milyen előnyöket várt és kapott ennek révén? — A Szolnoki Mezőgép jogelődei körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtek együtt dolgozni a Fortschritt kombináttal. Hogy mit kaptunk? Amit a legfontosabbnak tartok: korszerű berendezések licencét adták át — ezek kidolgozására az akkori magyar műszaki gárda nem lett volna képes. De nemcsak erről van szó: a legcélravezetőbb technológiát, gyártási tapasztalatokat is az NDK-bói szereztünk be, sőt — a korábban legtöbb esetben gépállomásként dolgozó üzemekből — a hiányzó szerszámgépeket is megkaptuk ... A fejlődési fázisokat átugorni az együttműködés nélkül képtelenek lettünk volna. Persze csak a segíteni tudó partnerrel semmire sem mentünk volna, ha az országos célt — a mező- gazdasági üzemek gépparkjának korszerűsítését — szem előtt tartva a „szakma” vállalatai, így mi is, nem jutnak elegendő hitelhez termelésük, technológiáik korszerűsítésére. Változó formák — Megítélése szerint a partnerek mennyire elégedettek ma egymással, miként Változtak az együttműködés formái? — A tizenöt év alatt — az évenkénti elismerések bizonyítják ezt — a Fortschritt egyenrangú partnerévé nőttünk fel. Ma már a legbonyolultabb berendezéseket is magúink készítjük, és a kooperáció egyre inkább veszít bérmunka jellegéből is. Ez nem csak azt jelenti, hogy a partnernek mind kevesebb anyagot és részegységet kell ..házhoz szállítania” — a termékfejlesztő, tervezőmunkát is évek óta közösen végezzük. Az 1986-ban kezdődő tervidőszakban pedig új szakaszba lép együttműködésünk: szakosodott részegység- és gépgyártássá alakul. Ez azt jelenti, hogy a Fortschritt csak azt adja meg, mit kell tudnia a tőlünk kért berendezésnek, a konstrukció kialakítása, a tervek elkészítése, az alkalmas technológia kiválasztása az anyagok biztosítása — mind a mi dolgunk lesz. Szaporodnak, nehezednek feladataink, ám nemcsak 1986-tól. A megfelelő minőségű anyagokat mind itthon beszerezni például biztos nem lesz könnyű, de az Ipari Minisztérium illetékesei ígéretet tettek, hogy segítenek a kooperáció továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen feltételek megtermté- sében. — Végezetül egy nemcsak a termelési együttműködéseket érintő kérdés: gazdasági szakemberek között ma gyakran kerülnek szóba a KGST- országok kapcsolatainak szorosabbra fűzését hátráltató nehézségek. Vállalatuknál érzékelnek ilyeneket? Nem gondok nélkül — A 43 millió rubeles szocialista export (a példaként említett NDK-beli kivitel —- persze nemcsak a kooperáció — 24,5 millió rubelt, a csehszlovák 14,1 millió rubelt tesz ki) jól jelzi mi minden múlik nálunk a KGST-kapcsolatok „olajozottságán”. Szívesen látnánk — mi itt a vállalatnál, — ha az államközi szerződések kontingenseit ' nem évenként állapítanák meg. A mai rendszerben minden év vége, év eleje hallatlan izgalmak között telik: vajon az államközi szerződésekben mennyi mezőgazdasági gép cseréjében állapodnak meg az NDK vagy a csehszlovák féllel ?” Persze, nem az izgalmak miatt panaszkodunk: amikor a „magasabb” szerződéseik jóváhagyása után tárgyalni kezdhetünk vállalati partnerünkkel, az arra az évre kellő anyagok egy részét ma képtelenség beszerezni. Amikor pedig előbb rendelünk anyagot? — ha a kontingens nagysága nem a várakozások szerint alakul, hónapokig, évekig hever fölöslegesen a raktárakban. A rengeteg lehetőséget kínáló KGST hasonló működési hibáit megszüntetve azt hiszem, minden ország vállalatai hatékonyabban dolgozhatnának. V. Sz. J. Napirenden a gyepvetőmag Kisebb területen intenzívebb termelés Nem törvényszerű a visszaesés — Közgyűlés Karcagon A Középtiszai Állami Gazdaság Alföldi Gyepvetőmag Termelési Rendszere tegnap Karcagon a Déryné művelődési központban tartotta évi rendes közgyűlését. A 83 taggazdaságot számláló rendszer értékelte az 1983. évi tevékenységét és körvonalazta az 1984. évi terveit, feladatait. A tizedik esztendejébe lévő gazdasági társaság az elmúlt évet a vártnál gyengébb eredménnyel zárta, a gyepnövények termesztésében visszaesés következett be. Ennek okai. a tartós aszály, a fűfélék vetőmagvai iránti kereslet csökkenése, nem utolsó sorban a gyeptelepítéshez korábban nyújtott állami támogatások megszűnése. Olyan helyzet alakult ki, hogy a nagyüzemek pénzügyi hiánya miatt megtorpant a gyepgazdálkodás fejlesztése, egyes helyeken a korábbi színvonalat sem képesek tartani. Természetesen a kialakult helyzetnek egyéb okai is vannak, minőségi kifogások miatt például 288 tonna vetőmagot nem vettek át az üzemektől- A problémát elsősorban a vetőmagvak nem kellő tisztasága idézte elő. Nyilvánvaló, hogy a mostani nehézségek nem jelenthetik a gyepvetőmag-termesztés elhanyagolását, hiszen mind a hazai üzemeknek, mind az exportpiacnak szüksége van az értékes, jó minőségű lucerna, vöröshere és a különböző fűfélék magjaira. Az országhatáron belül felhasználható mennyiség nagyobb hányadát a drága import helyett idehaza kell megtermelni. 1984-re 10 ezer 100 hektárnyi területre szerződtek a gazdaságok. Ez a mennyiség ugyan legalább 2500 hektárral kevesebb a tavalyinál, de a kisebb területeken intenzívebb termeléssel szeretnének nagyobb átlaghozamokat elérni. Ehhez javítják az eszköztárat is. Növelik a fajtaválasztékot, elsősorban hazai neme- sítésű fajtákból. A gazdaságosság javítása érdekében 1985-ig az elsőfokú szaporításra kell rátérni. Ez lehetőséget ad arra, hogy az elöregedő, gyomos területek kikerüljenek a termesztésből, a jó kultúrállapotú földek pedig termesztésbe maradjanak. A rendszer április végéig kibocsátja a fűmagtermesztés új technológiáját, sor kerül illetve még az év első felében befejeződik a tilalmasi vetőmagtisztító üzem korszerűsítése. Tovább folytatják a fűfajták összehasonlító kísérleteit, 15 hazai és ugyanennyi külföldi fajta agrotechnikai és termesztéstechnológiai eredményeit vetik majd össze. Mint a közgyűlésen elmondották, a MÉM 1983. áprilisi hatály- lyal a rendszert államilag elismert termelési rendszerré nyilvánította, és meghatározta az ezzel járó feladatait. Ennek szellemében igyekeznek dolgozni a gyep- vetőmag-termesztés sikeréért. Életszínvonal 1984 Küzdelmes megőrzés Sokan kétségbe vonják az életszínvonal megőrzésére irányuló eredeti tervcélok realitásáig A kétség és a felfokozott ^ aggodalom nem alaptalan. A mindennapi élet tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a vártnál kedvezőtlenebb külső és belső feltételek közepet te feladataink is, gondjaink is növekedtek. Sok jel szerint mégsem kell és nem isi szabad lemondani eredeti céljainkról. Az egyes családok — lehetőségeikhez, mérten — több-kevesebb sikerrel — szintén mindent megtesznek azért, hogy anyagi helyzetük ne romoljon. (Persze nincs mindenkinek reális esélye erre). Társadalmi mértékben az életszínvonal megőrzése még inkább feladat, nehéz, de nem reménytelen küzdelem. Mit mutatnak a tények, az adatok? A lakosság reáljövedelme és fogyasztása a VI. ötéves terv első három esztendejében egyformán 4—5 százalékkal növekedett, az idei népgazdasági terv e szint fenntartásával számol. Ez, igaz 1—2 százalékkal elmarad a középtávú előirányzatok időarányos részének teljesítésétől, és halvány, töredékes kópiája csak a 60-as, 70-es évek dinamikus fejlődésének, napjainkban mégis becsülésre méltó eredménynek számít. (Több nyugateurópai országban — az NSZK-ban, Svédországban, Belgiumban. Hollandiában — 2—5 százalékkal csökkent, másutt stagnált, vagy ugyancsak szerény mértékben nőtt a személyes fogyasztás az utóbbi három esztendőben.) Ebben a nehéz időszakban is az életkörülmények több vonatkozásban, érzékelhetően javulnak hazánkban. Általánossá vált az ötnapos munkahét, az idén az iparban, az építőiparban, az államigazgatásban bevezetik a heti 40 órás munkarendet. Tovább erősödött országunkban a létbiztonság, amely egyfelől a keresőképes lakosság tényleges jogát jelenti a munkához, másfelől a rászorulókról való körültekintő társadalmi gondoskodást. Szocialista vívmányunk a lakosság teljes foglalkoztatása napjainkban, amikor a fejlett tőkés országokban 35 millió munkanélkülit tartanak nyilván, különösen felértékelődött. A nyugdíjasok illetve a járadékosok száma hazánkban jelenleg már 2,5 millió, s tavaly óta 6 éves koráig egy gyermek után is fizetnek családi pótlékot. (A nyugdíjak átlag összege jelenleg 3100—3200 forint, az átlag- kereseteknek csaknem 60 százaléka, a családi pótléké gyermekenként havi 700 forint.) Gyakorlatilag általánossá vált az óvodai elhelyezés (90 százalékos) és a középfokú oktatási. (Az általános iskolát végzettek 93 százaléka tanul tovább közép-, szakmunkásképző- és szakiskolákban.) A felsőfokú oktatási intézményekben csaknem 100 ezer hallgató tanul, a 18—22 éves korosztály 10 százaléka. Magyarországon az ingyenes egészségügyi ellátás az állampolgári jogok közé tartozik. Az orvosoknak a lakossághoz viszonyított számarányát tekintve az európai élmezőnybe tartozunk. Kielégítő a helyezésünk a kórházi ágyak számarányát tekintve is, a szükségletekhez mérten azonban mégis elmaradunk. Egészségügyi intézményeink túlzsúfoltak, fejlesztésükben is lemaradás mutatkozik. Az öt évre tervezett 6500—7000 kórházi ágyból négy év alatt 4500 a helyére kerül. Kedvezőtlenül alakult hazánk népesedési helyzete. Az ország lakossága tavaly 21 ezerrel, tavalyelőtt pedig 11 ezerrel csökkent. Mérséklődött ugyanis a születések és nőtt a halálozások aránya, jórészt a lakosság korösszetételének kedvezőtlen alakulása következtében. (Itt jegyezzük meg, hogy a keresők száma szintén folyamatosan csökken — tavaly 35 000 fővel — a 80-as évek közepéig, majd ezt követően egy évtizeden át mérsékelten növekszik, s a 90-es évek közepétől ismét csökken; az ezredfordulón várhatóan a jelenlegi seinten alakul. (Fontos feladat, nemzeti ügy a gyermeknevelés anyagi, erkölcsi ösztönzése, fokozott társadalmi megbecsülése. Lakás, közmű — saját erőből Amíg a lakosság fogyasztási javakkal viszonylag magas színvonalon ellátott, nem mondhatjuk el ugyanezt a lakások, a kórházi ágyak, az osztálytermek számáról, a telefon sűrűségéről stb. Ael- ' maradottság részben örökölt, részben az aránytalan fejlesztések révén újratermelődött. A legjelentősebb lakossági infrastruktúra, a lakás egyben a legnagyobb társadalmi goindok egyike. Pedig a fejlődés e téren is számottevő. A lakások száma 2,8 millióról 3,7 millióra, a lakószobáké pedig 4 millióról 7,6 millióra emelkedett 1960 és 1983 között. (Az eredmények nagyobbak is lehetnének, de a szanálások jelentős mértékben csökkentették a meglévő lakásalapokat, főleg a 70-es években.) A VI. ötéves tervben előirányzott 370—390 ezer lakásból 1984 végéig felépül több mint 300 ezer. Ez kielégítő, jó eredménynek mondható. A lakásigénylés gyors növekedését az okozza, hogy gyorsan nő a háztartások száma, nemcsak a házasságok révén, hanem a váláA törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál évente 170 vagon hízott májlibát dolgoznak fel, melyeket darabolva francia és nyugatnémet megrendelőknek szállítanak sokkal, a töredékcsaládok gyarapodásával, a generációk szétköltözésével arányosan is. Valószínűleg átmeneti mérséklődés után ismét növekedni fog a kielégítetlen lakásigények száma. Részben azért, mert jelenleg évi 72—74 ezer lakás épül, míg a 70-es években, amikor Európa élvonalában haladtunk, volt esztendő, hogy csaknem százezer új otthonnal gyarapodtunk. .Részben azért, mert új jelenség, hogy a városokban is csökken az állami eszközök és nő a lakossági források aránya a lakásépítésben, a közművek kiépítésében (1980-ban még 30 ezer állami lakás épült, az idén már csak 11 ezer.) A falusi tapasztalatok félreérthetetlenül igazolják, hogy nemcsak a jómód, a szükség is ösztönzi az építési kedvet csak legyen köz- művesíthető telek, és legyen lehetőség a lakásterület fokozatos bővítésére, a családi munkaerő hasznosítására. Az építési kedv s az igényeknek jobban megfelelő lakás és építkezési mód azután visszahathat a munkahelyi szorgalomra, fegyelemre, ambícióra, a beosztó családi gazdálkodásra. A becslések szerint 1984-ben a lakosság mintegy 40 milliárd forintot költ beruházásokra, jórészt lakásépítésié, köz- művelődésre. A fogyasztás mutatói Az életszínvonal megőrzésének valóságos gondjait nem annyira a fogyasztás, a reáljövedelem növekedésének tervhez viszonyított 1—2 százalékos elmaradásában, mint inkább e fontos mutatók biztonságos anyagi megalapozásának hiányosságaiban találhatjuk meg. Az első olajárrobbanást követő 5—6 évben csaknem változatlan ütemben tovább nőtt a fogyasztás, és összesen 22—23 százalékkal haladta túl az 1973 évi szintet. A beruházások és esetenként a készletek növekedési üteme a fogyasztásét is meghaladta, miközben a világpiacon a nagymértékű csere- arányromlás révén jelentős árveszteségek érték az országot. Végeredményben a belföldi felhasználás növekedését külföldi hitelekből tudtuk csak fedezni. Az igazsághoz tartozik, hogy a gazdaság napjainkban is kész az életszínvonal megőrzéséért bizonyos engedményekre. Jelzi ezt egyebek közt az, hogy a VI. ötéves terv termelési előirányzatainak teljesítésében jelenleg nagyobb a lemaradás, mint az életszínvonal alakulásában. A nemzeti jövedelem öt esztendőre előirányzott 14—17 százalékos növekedési tervéből az első négy évben 7 százalék teljesül, míg a lakossági fogyasztás 1985-re tervezett 7—9 százalékos emelési előirányzatából a tényleges gondok, a vártnál kedvezőtlenebb körülmények ellenére 4,5—5 százalék valósul meg 1984 végéig. Az életszínvonal megőrzésének feladata tehát döntően a legátfogóbb mutató, a reáljövedelem, a fogyasztás gazdasági megalapozását igényli. Határozottabb lépéseket kell tenni a gazdaság stabilizációs programjának végrehajtása útján a termelési szerkezet, a piaci munka javításával, a hatékonyság, a versenyképesség fokozásával. A fizetőképesség megőrzése a jelen helyzetben nagy érték, s a további feladatok megoldásának is természetesen előfeltétele, kiindulópontja. (Következik: 2. A zavartalan ellátás ára) Kovács József
