Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
8 Irodalom* művészet 1984. FEBRUÁR 4. Tóth Menyhért: Falu vége Vaderna József; Hógolyó Elvadul fülemben a begyoldal ha dudváról gyomról beszélek a szívbéli meredek szüret az olajfák hegyén még nem hanyatlás csak a zuhanás kiírása hajlítás mélyülése a madárban homorú dúdolás amit átüt a fény egy ponton meggyullad a szél megtelik a szőlőfürt a tűz tárgylencséje a havazás tetőpontja könnyű pehely az út a hógolyóban fültövemen csattan Az intézetben jól összeszokott csapat dolgozott. A munkahelyi közérzethez elengedhetetlen intrikáik persze itt sem hiányoztak, de ezek inlkáibb csak kellemes pezsgést hoztak a minden napokba, komoly kárt nem okoztak senkinek. Egy ilyen közösségben bizonyos szokások és játékszabályok alakulnak ki. E játékszabályok közé tartozott . hogy időnként intézeti mulatságokat rendeztek. Ezekhez természetesen minden alkalommal megfelelő ürügyet kellett találni. Nem azért volt erre szükség, hogy igazgatójuk — aki maga is örömmel vett részt ezeken a mulatságokon — vagy bármilyen felsőbbség előtt igazolják az összejövetelt. Ürügy azért kellett, hogy legyen egy köziponti gondolat, amely ösz- szetantja és mozgatja a társaságot. Később azonban megunták a kézenfekvő ürügyeket, mint valamely állami ünlnep, jubileum, névnap vagy házasságkötés. Bonyolultabb izgatószereikre volt szükség, hogy kedvvel és jó hangulatban gyűljenek össze munka után. A legfőbb szervező és általában az ürügyék kiagyalója Bán volt, egy középkorú mérnök, egyébként is az intézet kinevezett jópofája. A kitartóan nőtlen férfiak amá típusához tartozott, akik fölényes és változatos bőségű háiremitartás után az öregedés küszöbén hirtelen és •pánikszerűen belevetik magukat a legrosszabb házasságba, a legolcsóbb és legalkalmatlanabb nővel a választékból. Addig azonban fáradhatatlanul játsszák az élet hercegének szerepét. Bán már kitalált mindent. Már megünnepelték egy kishalba első tejfogát, az éjszakai portás Jakab nevű kutyájának névnapját — minek következtében Jakab három napig aludt egyvégtében pezsgőtől részegen — ittak annak a nerc családnak az emlékére, melynek maradványai bunda alakjában kerültek az igazgató feleségének teltkarcsú alakjára, és megemlékeztek a III. pun háború 2115. éves évfordulójáról. Előrebocsátva. hogy nem feledkeznek majd meg Karthágó besózásának iubileumáról sem. Most azonban a pangás állapotában voltak. Fél éve nem rendeztek semmit, és már mindenki várta, hogy történjék valami. E kollektív várakozás teljes súlya Bánra nehezedett. Töprengve és rosszkedvűen ült íróasztalánál, mikor belépett hozzá Laura. •Laura túl volt a hatvanon. Haja hófehér, de remekül tartotta magát: férjét fiatalon vesztette el, s e korai haláltól megedződött. Régebben volt néhány rövid lejáratú viszonya, de sosem kötötte le magát. Közeli rokona sem akadt, igy minden energiáját és ragaszkodását az intézetben élte ki. Laurának mindenki mindenkor kiöntötte a telikét. Lauráinak mindig mindenre volt ideje. Laurára mindig lehetett számítani. Nem is jutott eszébe senkinek, hogy régóta nyugdíjba mehetne. Egy tervrajzot rakott Bán asztalára. Bán kedvetlenül belepillantott, majd felnézett Laurára. — Ne haragudj, Laura, hány éves ás vagy te? — Hatvankettő. Miért kérdezed? — Remekül nézel ki — guszt- •tálta Bán. — Ha nletm tartanád ilyen jól magad, nem .Is mernék előállni az ötlettel. De te ezt is megengedheted magadnak. — Miről beszélsz? — kérdezte Laura derűsen, mert ismerte ezeket a bevezetőket. Ilyenkor kérnek tőle valamit, ami áldozatnak számítói Még mjindig nem szokták meg, hogy ő nem ismer áldozatot. •Bárminek örül, ami elfoglalja. — Értelmiségi körökben kiment a divatból a halotti tor régi szép szokása — folytatta Bán. — Fel kéne újítani. Görgey Gábor: Halotti tor — Jó Isten, .kii halt meg? — kapta fel a fejét Laura. — Hisz éppen ez az! Senki! — búslakodott Bán. — Egyébként is micsoda baromság a halotti tort akkor tartami, amikor a halott már nem élvez belőle semmit. — Mit akarsz ebből kihozni? — Mit szólnál hozzá — tapogatózott Bán —, ha szombaton megtartanánk a halotti torodat? Laura egy pillanatra meghökkent. majd bizonytalanul elmosolyodott és azt mondta: — Nem bánom. Bán felugrott az íróasztala mögül és hálásan csókolgatta Laura finom, rámctalan arcát: — Legalább te is élvezed! Szombaton hatalmas hangulatban ülték meg a halotti tort. A legjobban sikerült mulatság volt hosszú évek óta. Mert volt egy erős, összetartó központi gondolat, mély minden pillanatban újabb ötletre ihlette a résztvevőket. Nem volt egyetlen perc üresjárat sem, egymás után pukkantak a petárdák, állandó és pihenés nélküli röhögést fakasztva. — A szegény megboldogultra! — koccintották keserű cseresznyével töltött poharaikat Laura poharához. Laura nevetett és egyetlen húzásra lehajtotta saját emlékére a pálinkát. — Miilyen nyugodt és átszellemült az arca. Hiába, a halál megtisztít. — Fáj. hogy elvesztettük, de higgyétek el, jobb neki így. — És mondd csák, Laura, milyen odaát? Mesélj! Bán tartotta az emlékbeszédet. Ecsetelte Laura áldozatos életét, pótolhatatlan szaktudását, kiapadhatatlan kedélyét. — Barátaim! — emelte fel a hangját patetikusan — de ő most is itt van velünk haló poraiban. Éljen a mi szeretett halottunk! — Éljen a halott! — rohantak koccintani Laurához, aki jól érezte magát, minden körülötte forgott, mindenki őt ünnepelte. Bán tekintete megakadt Juli, a legjobb műszaki rajzoló férjén, aki orvos volt, mégpedig kórboncnok. Bán felüvöl- tött: — Kórboncnok! Ne lazsálj! Terjeszd elő a boncolási jegyzőkönyvet! Mit találtál a mi drága hallottunkban? A társaság felvisított a röhögéstől. Laurának te kellett ülnie, úgy nevetett. A kórboncnok először szabadkozni próbált, de végül engedett a noszogatásnak. Felsorolta a szív. a tüdő, az érrendszer, a vese, a lép kóros elváltozásait. — És a mája? A mája? — kérdezték kórusban!. — Mája nem volt! — jelentette ki a kórboncnok kategorikusam, mert megunta a kórismék sorolását. S mint aki jól végezte dolgát, egy libamájas szendvicset kezdett majszolni. •A magnóból vad funky szám hangzott fel. Bán ritmikusan oda- riszálta magát Laurához: — Szabad egy ihaláltáncra? Laura hahotázva eliringott vele. Éjfél körül feloszlott a társaság. Laurát Bán vitte haza taxival. Pista bácsi, az éjszakai portás zárta be utánuk a kaput. — Bolondok ezek. Jakab — szólt a kutyájához. — Gyere, igyunk a maradékból. Jakab rémülten isz- kolt az asztal alá. Legutóbbi névnapja és a IH. pun háború óta alkoholundora volt. Hétfőn reggel az imtézetbe- liek közül Bán találkozott elsőnek Laurával. — Milyen remekül nézel ki Laura, Megfiatalodtál! — Te viszont elég nyavalyásnak látszol, fiam. Mi bajod? Bán összezsugorodott. — Szúr a szívem. Zsibbad a bal karom. Rossz jel, Laura, mit gondolsz? — Halotti tor kell neked is — nevetett Laura frissen és egészségesen. — Legközelebb megüljük a te halotti torodat. — Csak megérjem — motyogott Bán, és arca szederjes volt a rettegéstől. Bert» Bulcsu: Vízipálma Pethő Géza fakó. kifejezéstelen arccal állt a békítőtárgyalást vezető bírónő előtt. Időnként mozdított egy keveset a fejéin, ilyenkor szótlanul várakozó feleségét is megpillantotta. Közös megegyezéssel váltak. A bírónő a válás valóságos okait igyekezett kideríteni, de (kérdései visszhangtalanul a semmibe hullták. Pethő Géza a fiatal bírónő száját nézte, ahogy az kellemesen edőredudorodott szétnyílt, majd becsukódott. A nyakát is szemügyre vette, aztán szőke haját, a kötött ruha alatt feszülő alakját. A bírónő ekkor már valamilyen lakásról beszélt. Pethő Géza nem fogta fel, hogy az 5 lakásáról van szó, de furcsa módön eszébe jutottak hajdani albérletei. Diákkorában a Dómján nővérek házának belső szobájában lakott Nagykanizsán. A két nagyobbik szoba ablaka az utcára, a belső íkis szobáé az udvarra nézett. Hazaérkezve illedelmes kopogtatás után át kellett menni a nővérek hálószobáján. maid a középső nappalin, ahol Malvin néni zongoraóráikat adott. Ha könyvei közül feltekintett, az ablakon túl, a jázmin és egy bodzabokor szomszédságában fekete márványObeliszfcet pillanitott meg. Malvin néni sírkövét. Arany betűkkel állt rajta a név, a születési év és a halálozás évéből is az első két számjegy. Malvin néni úgy tervezte, hogy Emma nénivel halála után már nem közösködik, külön sírhelyet vásárolt magának. Pethő Gézának a márvány sirkő, a szomszédos szobából áthallatszó zongorahiiilegetés, elakadozó skálázás, a Kis kezek nagy mesterek nekibátorodó futamai évekig keretezték az életét. Később, kezdő mérnök korában is albérletről albérletre vándorolt. Sötét odúik, avitt szagok a falban, képkeretekben, éjszakámként az ómárium fiókjában futkosó egereik. Arnyékszékek az udvar vagy a folyosó végén. Az utolsó idegen szobát nyár Végén bérelte ki. Egy •városszéli lejtős utcában állt a ház. Az utca kövezete középre lej- tett. sekély árkában szennyvíz csordogált. A tulajdonosnő jóindulatúnak mutatkozott, vállalta a mosást, takarítást és a mosdóvíz bekészítését is. Egyetlen falikút volt a folyosó végében. De kikötötte, •hogy az albérletben nem fogadhat nőket, még férfi barátokat sem, mivel, néki is van egy lánya, s annak erkölcsi épülésére ügyélnde kell. Októberiben aztán kiderült, hogy a házrésznek, amelyben az albérleti szoba elhelyezkedett, nem volt kéménye. Két dunyha alatt is hidegek és hosszúak voltak az éjszakák. Hajnaliban kidugta a kezét a takaró alól, és óvatosan felemelte az ágy lábához készített pálinkás üveget. Ügyesen kihúzta a dugót, s fektéiben betekortyalt. Minden mozdulá- tánák pontosan kidolgozott technikája vdlt. Csak akkor mászott ki a dunyha alól, amikor a pálinka a gyomrát már átmelegítette. A lavórban reggelre befagyott a víz, ököllel kellett beverni. Amikor a szobáiban kigyulladt a fény. Gizi. a háziasszony húsz év körüli lánya kopogtatás nélkül benyitott hozzá. A kékre zománcozott kancsóból forró vizet öntött a lavórba, aztán várákozva megállít az ajtó és az ágy között. „Elég forró?” — kérdezgette, s végignézte, hogyan mó- saikxziik meg. hogyan húzkodja magára a trikót, inget, és gombolja •be a nadrágját. Négy ujjávai közben hangtalanul matatott a kancsó fülén és domborulatán. Baleset érte gyermekkorában, így egyik kezén csak négy ujja volt, összesen kitelne. A városban csak úgy hívták, hogy a „kilencujjú”. Pethő nagyon vigyázott rá, hogy a lány a kék vizeskancsót ne tegye le. s ne kerüljön hozzá másfél méternél közelebb. A lány időnként az ágyat vizsgálgatta, és elmélázva megszólalt: „Látom járt itt valaki... Nem mondom mag az anyuinak, ne féljen...” Tavasszal sikerült befizetnie egy szövetkezeti lakásba. Hetente kétszer elment, és megnézte, hogyan halad az építkezés. Lassan haladt. Elmúlt a nyár, az ősz, és a tél is elkezdődött újra. Két dunyha, hajnali pálinkakortyok. „kilencujjú” a kék Vizeskancsóval. Február végén adták át az új lakásokat. Délelőtt megkapta a kulcsot, 'délután beköltözött. Egyetlen taxiban elfért minden földi vagyona. Bőröndnyi ruhával, felfújható gumimatraccal, százötven kötet könyvvel és egy pasztellárnyalatú festménnyel költözött a másfél szöbás lakásba. A gumimatracot elhelyezte a szóiba sarkában, a könyveket mellette, a képet pedig a szemközti fal előtt a padlóra támasztotta. Felakasztani nem lehetett, mert betonból voltak a falak. Délután átkelt az új házaikat körülvevő árkokon és sártengeren. s a közeli üzleteikben vásárolt egv asztali lámpát, néhány poharat, teáskannát, majd az élelmiszerüzletben sajtot, szalonnát. felvágottakat és két üveg vörös bort. Olyan boldog soha életében nem volt, .mint ezen az estén. A lámpát a gumiágy mellett helyezi© el a kék műanyag padlón. A lámpa barátságos fénnyel hintette be a szobát. Leült a gumiágyra. hátát a falnak vetette, és élvezte, hogy beliül van valamin, védett helyzetbe jutott. Felbontotta a vörös bort, és az új pohárból kortyolgatta. Nézte a szoba túlsó végében álló festményt, aztán a világoskék műanyag padlót. mely a harmadik—negyedik pohár után kezdett olyanná válni, minit a végtelen óceán. Könyveket nyitott Ifi, beledvásott éhbe is, abba is. Baudelaire-t mormogott és Sheliey-f, de saját boldogsága elvonta figyelmét a versekről. Felállt. újra és újra bejárta a lakást, a konyháiban megnyitotta a vízcsapot, aztán az ablakihoz lépett, és a francia erkélyen át ki bámult a február végi alkonyatba. Térde a radiátorhoz ért, s az a ruhán át is gyorsan átforrósodott. Élvezte, •hogy fűtik a lakást, vége szakadt a hosszú, átdidergett éjszakáknak, a befagyott lavór kínjainak, és a reggeli mosakodás kényszerű szertartásának is. Kiment a fürdőszobába. megsimoeatta a fürdőkádat. Hallgatózott. Csend volt a háziban. Müvének 'lesznek vajon a reggeleik? Többet nem korognak rám .. „Halló, van itt valaki? ... Ja, maga az. Pethő úr... Tessék csak
