Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
1984. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szemle előtt FILM, FILM, FILM Manapság a magyar filmek körül kisebbek a viták, viharok. Rendszerint addig a kérdő mondatig sem jutnak el a társasági csevegések: láttad ezt az őrületet?! Mire a folytatás így hangzana: te értetted?! Csak ritkán háborodik föl a közvélemény filmeken. Mintha ezt a lehetőséget is szépen lassan megkaparintotta volna a televízió. (Azt aztán szidjuk, vég nélkül!) Mégisi, egy érdekes jelenségre kell minden februárban fölfigyelni. Ezidőtájt szokták ugyanis a Magyar Játékfilmek Szemléjét megrendezni. Az idén ismét a fővárosban tartják meg a szemlét, február 10—14. között. Aki rendszeresen figyelemmel kíséri ezeket a találkozókat, az meglepetten tapasztalhatja, hogy ilyenkor a nézők alig férnek be a versenyfilmek vetítéseire. Már arra is sok példa volt, hogy a lepergetett tekercseket azon melegében vitték egy másik moziba, ahol fél óra csúszással a fővetítésről kiszorultak mégis megnézhették az új munkákat. A mozikban már korábban bemutatott fesztiválfilmek jegyeiért ritkán van ilyen tülekedés. Az újaknál azonban a rendező nevére, a film hírére, nem ritkán a közreműködő popegyüttesek megtekintésére törekszik a szakma és a laikusnak mondott közönség, hogy gyorsan megnézhesse : mennyire igazak az előzetes jó, vagy rossz hírek. Tavaly például botrányos jelenetek játszódtak le A kutya éji dala fesztiválbe- mutatóján. Igaz, könnyű volt felismerni, hogy a helyekért gátlástalanul verekedő, bőr- nadrágos, színes kakastaréjra frizurázott fiatalok jórészt a filmben látható Bizottság és a költőien Vágtázó halottkémnek nevezett együttesek leglelkesebb hívei. Mégis meglepő, hogy a nagyon vitatható értékű, de rendezői erényeket is fölvonultató filmnek ezidáig — bár még nem nagyon rég mutatták be — igen kevés nézője akadt. Nem aratott igazi nagysikert a tekintélyes zsűri által nagydíjjal jutalmazott Szerencsés Dániel sem, pedig sokan úgy tartják, az 56-os időket bemutató filmek különös érdeklődésre tarthatnak számot, azok között, akik az iskolában keveset vagy éppen semmit sem hallottak erről a korszakról. Nem járt jobban a kifejezetten szórakoztatóra formált Hatásvadászok sem, amely egy színház belső életét, hétköznapi és rendkívüli eseményeit mutatta be azt a „kulisszák titkai” iránt olyan közelségből, ahogyan állítólag mindig érdeklődő közönség sohasem láthatja. Szurdi Miklós rendező pedig méltán kapta meg — a Játékfilm Szemlétől kicsit eltérő időegységeket mérlegelő — kritikusoktól a legjobb első filmnek kijáró díjat. A tavalyi szemlén ezzel a díjjal egyébként Erdőss Pál filmjét, az Adj, király katonát jutalmazták, amely egy munkásszálláson lakó, szülő nélkül nevelődött lány hétköznapi drámáit mutatja be, igen hatásosan. Azt már mondani sem kell, ez a film sem lett a nézők kedvence, pedig annak idején a Szemle vetítésén a közönség körében sikert aratott. Gyarmathy Lívia dokumentumfilmje, az Együttélés, még valamivel jobban járt, s nemcsak azért, mert ez a film kapta meg a 'kritikusok díját, hanem azért is, mert a normál moziforgalmazáson kívül, — ahol már műfaja miatt sem számíthatott tömegsikerre, — számtalan különvetítést kapott, s kap talán még az idei évben is. Így remélhető, hogy a baranyai sváb lány és székely fiú házasság^ mögött a magyar történelmet is drámaian bemutató, érdekes munka legalább azokhoz eljut, akiket az ilyen típusú filmek a leginkább érdekelnek. A kérdés azért kérdés marad: mi az oka annak, hogy az ilyen találkozókon valódi közönségsikert aratott munkák — tehát nemcsak a zsűri, vagy a filmszakma, hanem a nézők körében is tet- szésssel fogadott alkotások — utóbb a rendes mozinapokon mintha kicsúsznának azok figyelmének köréből is, akik szeretik a filmet, sőt, a magyar film iránt is érdeklődnek? Ügy vélem, hogy a magyar film, 1983-ban is rászolgált volna a vitákra. Alig volt egy kis hírlapi össztűz a Talpra, Győző körül, s igazán csak szelíd kérdésnek kell tekinteni a Hétfői Hírek írását, amelyben azt firtatta, miként van az, hogy a kritikák által egyértelműen elutasított a közönségtől alig-alig látogatott Mennyei seregek Ni- vó-díjat kapott? Amire lehet azt válaszolni, hogy a közönség és kritika nem egyszer tévedett már nagyot a művészettörténet tanúságai szerint, ám ezzel el is halta disputa, pedig a Mennyei se- seregek megérdemelt volna egy komoly vitát Hogyan lehetséges az, hogy a zseniális operatőri munkával létrehozott film, jó ízlésű és tehetségét többszörösen bizonyított rendezője ennyire ne érezze a forgatókönyvről és a kész munkáról, hogy hatásában semmi sincs abból, amit föltehetően belé- álmodott, s amit közölni szeretett volna a nézővel? ............... ■•■■>■■■■■■■■■■■■■■ A Játékfilm Szemle előtt — ilyen tapasztalatokkal — mint a magyar filmművészet elkötelezett híve, csak azt kívánhatom: legyen inkább siker az ünnepi szemléken, és nagyobb vihar a hétköznapi vetítésék után. Minden jobb, mint az érdektelenség csöndje. Bernáth László Megyei siker az Olvasó ifjúságért pályázaton Elsődíjas a Verseghy Ferenc megyei és a jászberényi városi könyvtár — Második díjat nyertek a kőolaj- és földgáztermelő vállalat fiataljai A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium- és számos más országos szerv, intézmény 1980-ban hirdette meg aa Olvasó ifjúságért pályázatot. A mozgáiom célja elsősorban a KISZ-alapszervezetek kulturális életének tartalmasabbá ,tétele, a könyvtárak, közművelődési intézmények, valamint a KISZ- alapszervezetek kapcsolatainak erősítése volt A pályázat hamarosan a helyi kezdeményezéseket felölelő mozgalommá bővült Mindez jó lehetőséget teremtett a könyvtárak számára, hogy közvetlenebb kapcsolatokat alakítsanak ki a fiatalokkal. A pályázat fontosabb célkitűzése között szerepelt — többek között — a könyvtári szolgáltatásokat még nem, vagy csak szerény mértekben igénylő munkás- és mezőgazdasági területen dolgozó fiatalok és szakmunkástanulók olvasási és könyvtárhasználati kultúrájának fejlesztése, igényes olvasóvá nevelése. A megyében — ahogy ezt az eredmények is bizonyítják — a könyvtárak nagy figyelmet fordítottak a mozgalomra, s a különböző KISZ-alapszervezetek igen jó partnereknek bizonyultak. Az elsődleges cél aa volt, hogy a fiatalok mindennapjainak részévé tegyék az olvasást, megmutassák számukra, hogy az önművelés, a kulturált együttlét milyen formáit tudják biztosítani a . könyvtárak. A felhívás, a folyamatos agitáció és módszertani segítségnyújtás hatására fokozatosan és jól érezhetően javult a könyvtárak és a pályázatba bekapcsolódott KISZ-alapszervezetek együttműködése. A különböző -könyvtári, játékos vetélkedőkön való élénk részvétel, az író-olvasó találkozók, irodalmi estek számának növekedése mind ezt bizonyítja, — de ami még ezeknél is örvendetesebb; szép számmal váltak rendszeres olvasókká olyan fiatalok, akiknek addig alig volt kapcsolatuk a közkönyvtárakkal. ^Az Olvasó ifjúságért pályázatot a meghirdető szervek a napokban értékelték, majd átadták a pályázaton legjobb eredményt elért könyvtárak és KISZ-szervezetek részére a jutalmakat. öt első díjat adtak ki, ebből kettő a megyébe került, a Verseghy Ferenc megyei és a jászberényi városi könyvtár munkáját jutalmazták a legjobbak között. Második dijat nyert a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dr. Münnich Ferenc KISZ-alapszervezete. Az elismerés, értékét növeli, hogy a szolnoki „olajos” fiataloka munkahelyi KlSZ-alapszer- vezetek között országosan az abszolút győztesek. Az Olvasó ifjúságért pályázatot is igen eredményesen segítő Könyvhasználati játékok című kézikönyvnek — az orsizágös Széchényi Könyvtár és a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár közös munkája — a harmadik, javított és bővített kiadása is hamarosan megjelenik. — ti — Viták után egyezség született Megalakul a Híd Amatőr Színház Új könyvek, képeslapok és poszterek Újdonságnak számító könyvek, különleges technikai eljárással készülő képeslapok, új típusú poszterek és olcsó gyermekjátékok kerülnek 1984-ben az üzletekbe a Képzőművészeti Kiadótól. Folytatódik a Mai magyar művészek sorozat, amelynek célja a kortárs magyar képzőművészet megismertetése. Az elmúlt év végéig 75 kötet látott napvilágot, s a monográfiák nem csupán a tárlatlátogató közönségnek nyújtanak segítséget: haszonnal forgathatják az iskolákban is. Idén Vén Emil, Lessenyei Márta, Bálványos Huba, Bencze László, valamint Kéri Ádám művészi munkásságáról jelennek meg kötetek. Folytatódik a népszerű Képzőművészeti Zsebkönyvtár sorozat, ezúttal az európai kovácsoltvas-műves- ségről, valamint a közel-keleti népek kultúrájáról adnak ki könyvet. Világszerte — és így Magyarországon is — megnövekedett az érdeklődés a fényképezés története és esztétikája iránt, egyre több embert vonz a régi fotók gyűjtése. A Leletek a magyar fotográfia történetéből című könyv 400-nál több fénykép segítségével tekinti át a hazai fényképezés históriáját. Ebben az évben került az üzletekbe Korniss Péter jemeni fotóalbuma. Változatos lesz a képeslapok kínálata is. Újdonságnak számítanak a selyemre ■nyomott különleges levelezőlapok, a dombornyomású képeslapok, valamint az eredeti színes képek felhasználásával készített, hajtogatott fotólapok. A képeslap-kiadást is elérte a nosztalgia- hullám: egy-egy város, városrész régi és új látképe egymás mellett jelenik meg új üdvözlőlapokon. Új témákkal kerülnek a boltokba a fotóposzterek. A kiadványok elsősorban a fiatalabb korosztályok igényei szerint készültek. A plakátméretű képeken autós, motoros témák, sportfelvételek szerepelnek. A nagy méretű fotótapéták kínálata 15 új tájképpel gazdagodik. Bővül a gyermekek számára készített összerakás játékok — a Puzzle-k — választéka. Elsősorban a kisebb méretűeket kedvelik, ezek közül húsvétra 6 féle kerül a boltokba. Újdonság lesz a képdominó, a színkártya, valamint az állatfigurákkal díszített kirakósjátékok sora. A dolog szinte úgy nézett ki: jöttek, láttak, győztek. Legalábbis az ember így is értékelhette azt a kimagasló sikert,x. amelyet a balassagyarmati színtjátszó napokon ért el, az akkor még alig két hónapja alakult szolnoki Amatőr Színház. Noha a csoport megalakulása, működése körül már addig is bábáskodott a KISZ megyei bizottsága és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, az országos első díj méginkább a tehetséges fiatalokra irányította a figyelmet. Nem lehetett és nem is akarta senki magára hagyni ezt, a lényegében magától, a közös érdeklődés, az azonos elképzelések alapján szerveződött 22 tagú együttest. Az érdekelt felek közötti egyezség azonban mégis nehezen született meg. Egyfelől voltak a csoport elképzelése, törekvései, másfelől pedig a szóba jöhető fenntartók igényei, kívánságai. Mondani sem kell, hogy a kettő nem egyezett. Ha gondok voltak, azok elsősorban ebből adódtak. Mert mit is akart a csoport? Mindenekelőtt színházi előadásokat, nem szerkesztett, irodalmi művekből összeállított műsorokat, hanem drámákat kívántak színre vinni. A hazai amatőrszínjátszásnak úgy általában is jellemző törekvése ez napjainkban, éppen ezért nincsen benne semmi különös. Nem is a műfaji kérdéseken, hanem sokkal inkább azon folyt a vita, hogy mely írók, mely művek azok. amelyeket az együttes játszani kíván? Mennyi a realitása annak, hogy ezen belül is csaknem kizárólag abszurd drámákat játsszon? Egyébként is kiknek akarja ezeket a műveket játszani? Van-e, lesz-e erre tömeges közönségigény? No és, ami még nagyon fontos: eléggé felkészültek-e erre a csoport tagjai, van-e tehetségfedezetük az effajta „színházcsinálás- hoz”? S ha van is, nemkell-e a tehetséget állandóan „csiszolni” s jut-e erre idő a tervezett évi 8—10 bemutató mellett? Nem is szólva arról, hogy előteremthető-e ennyi produkció anyagi fedezete? Máris egy sor kérdés, amelyet feltétlenül tisztázni kellett ahhoz, hogy megoldás születhessék. Olyan megoldás, amely mindenki számára megnyugtató. Az Amatőr Színház, noha a KISZ megyei bizottsága kezdeményezésének is része van megalakulásában, ezidáig legtöbb támogatást a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtól kapott. Az intézménynek márcsak azért is törődnie kellett és kell az amatőr együttessel, mert ez kötelessége. Többek között az amatőr művészeti együttesek szakmai fejlődésének elősegítése is feladata. Az egyik tárgyalófél tehát a művelődési központ volt. Munkatársai alapvetően abból indultak ki, hogy mindenképpen szeretnék a csoportot együtt tartani, — a társaság régi, megszűnt, vagy még ma is működő színpadok tagságából verbuválódott — szeretnék, ha az elképzeléseiket nem feladva, de a realitásokhoz jobban közelítve, fenntartóval, tehát biztos anyagi háttérrel folytatnák munkájukat. Az Amatőr Színház ugyanis csak „mecénásokban” gondolkodott, sok támogatót, de fenntartót nem kívánt vállalkozásához. Teljesen új csoport indítását — miután időközben az idei költségvetés is elkészült — a művelődési központ sem tudta vállalni, viszont a Kiszöwel közös színpada a Híd. Kézenfekvőnek látszott az a megoldás, hogy az új társaság csatlakozón a 15 éves múlttal rendelkező együtteshez, amely amúgy is létszámgondokkal küszködik. Ám nem csupán ezért. A Híddal már dolgozott együtt az Amatőr Színház, törekvéseikben sok a közös vonás, a két együttes vezetője között nyilván létrejöhet egy olyanfajta kompromisszum, amely senki kísérletező kedvét nem csorbítja, teret enged a neoavangardista törekvéseknek is, ugyanakkor a meglévő közönségigényre jobban építve más jellegű színdarabokat is műsorára tűz. A Kiszöv és a művelődési központ ily módon tudja vállalni az „újjászülető” színpad anyagi finanszírozását. A KISZ megyei Bizottsága is támogatja a csoportot, nem csupán azzal az évi 10 ezer forinttal, amelyet adni tud, hanem például pályázati, fellépési lehetőségek biztosításával is. Az egyezség tehát megszületett, s úgy tűnik hamarosan megszületik a Híd Amatőr Színház is. X. E. Gy. Vad Erzsébet kiállítása a fővárosban A jövő héten, kedden délután 5 órakor az Építők műszaki klubjában (Budapest, V., Petőfi Sándor u. 5.) Gy. Vad Erzsébet kiállítását dr. Bodnár Éva, a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetője nyitja meg. Gy. Vad Erzsébet nem ismeretlen szűkebb hazánk tárlatlátogató közönsége előtt sem. Túrkevén született, gyermekkori élményei a kun városhoz kötik, festményeinek élményvilága ma is jórészt a kevi föld adta látványból táplálkozik. Első kiállítása is Túrkevén volt, 1974-ben, de azóta sűrűn vissza-vissza tér képeivel is szülővárosába. Képünkön Gy. Vad Erzsébet 1980-ban rendezett tárlatának egyik legsikerültebb képef a Kevi udvar.
