Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

1984. FEBRUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Munkaközösségek a szolnoki Ganzvlllben (II) Kisvállalkozás kontra brigádmozgalom II megye gazdasági-társadalmi fejlődése 1983-ban Riportunk első részében megírtuk, hogy a Ganz Vil- iatmossági Művek szjoinoki gyárában is bekapcsolták a potenciális erőforrásokat, a tartalékokat a termelés vér­keringésébe. A vgmk-k eny­hítenek a kapacitásgondo­kon. csökkentik a háttéripari és kooperációs nehézségeket, ugyanakkor többletjövede­lemhez jutnak a szabad idő­ben munkára vállalkozók. Nos, nézzük: hogyan érin­tette a géemkázás a műve­zetőket, és miiként hatott az új forma a szociálisa brigád- mozgalomra ? A közvetlen termelésirá­nyítók, elsősorban a műve­zetők problémái ismertek: lehetőségek .és kényszerek, sikerek és kudarcok metszés­pontjában dolgoznak. A J,fent” és la ,',fent” között közvetítik az igényeket, a követelményeket — az „üt­közőn” utaznak. — Változott-e helyzetük a vgmk-k megalakulása óta? — Semmit — mondja re­Vígh Sándor, a vasmag-le­mezvágó üzemrész műveze­tője is úgy véli: mindezekre nagyon oda kell figye.ni! Csakhogy egyes középi.Mnyí- tók nem kérik számon követ­kezetesen a lazaságokat, ar­ra hivatkoznak, hogy őket vonják kérdőre, ha a sértő­dött (?) beosztott kikéri a munkakönyvét. Ez igaz ugyan, de emiatt sem enged­hető meg a következetlenség, a kibúvás. És az ilyen beosz­tottól jobb mielőbb megsza­badulni. — Kevés, nagyon kevés a hatásos fegyelmezési és ösz­tönzési eszközünk — ingatja fejét Vígh Sándor. — A munkaközösségek néha „vér- lázátó” módon követelik tő­lünk a munkájuk előkészíté­sét, azt is odavágják, hogy ne játsszunk az ő idejükkel. Maximalisták. De kérdem én: főidőben miért nem no­szogatják vezetőiket ilyesmi­ért? A sikereikért mi is so­kat teszünk. — S ezért mit kapnak? — Sokszor még a vállve- regetés is elmarad. A vgasnik- kat kiszolgálók, különösen a műszaki ellenőrök sincsenek érdekeltté téve. Hat embe­rem főállásban lemezcsíko­kat vág trafókhoz. Évente több száz tonnát rendel tő­Lássuk, hogyan hat a vál­lalati gazdasági munkaközös­ségek térhódítása a szocialis­ta 'brigádmozgalomra? A nagyiipar „háztájija” itt is átformálja a hagyományos munkamorált és a módsze­reket? — Egyértelműen — vála­szol igenlően Illyés István. — Némi visszaesés tapasz­talható a versenymozgalom­ban és a közösségi életben. Megritkultak a rendezvé­nyek, a társadalmi munkák sem olyan hatékonyak. Igaz, zignáltan Illyés István, a 3- as csarnok művezetője — sőt megsokasodtak a tenni­valók, mivel munkaköri kö­telességünkként írták elő, hogy segítenünk kell az új munkaszervezetben dolgozó­ikat. Szabályos munkaidőben irányítjuk a főállásúaikat, de emellett még a vgrnk előké­szítését (anyagok, szerszá­mok biztosítását) sem hanya­golhatjuk el. Az is teendőin­ket szaporítja, hogy a „fel­ségterületünkön” szemmel kell tartanunk: a munkakö­zösség nehogy hivatalos mű­szakiban készítse elő vagy végezze a túlmunkát. — Előfordul ilyesmi? — Óhatatlanul. Mondom, nagyon nehéz különválaszta­ni a kettőt, hiszen nem áll­hatunk ott minden egyes ember mögött. Természete­sen nem engedhetjük meg az „összekeveredést”, miként azt sem, hogy kisebb eröbedo- báSsai dolgozzanak, mint a gazdasági munkaközösség­ben. lünk a BHG, a Videoton és más cég. A lemezvágóknak nyilvánvalóan ez a munka fontos, a géemkázóknak pe­dig a kisvállalkozás, s mind­két csoport tőlem várja, hogy oldja meg a problé­máit. — ön egyébként gmk-s? — Nem. Sokunknak egyéb megbízatása is van, például Szabó Jóskát ’82-ben a mű­vezetők alakította szocialista brigád élére választottuk, azonkívül munkásőr. Jóma­gam pártvezetőségi tag va­gyok. Ezeknek a megbízatá­soknak is eleget kell ten­nünk. Ügy vélem, elsősorban azok férjenek be, akiknek tényleg szükségük van a pénzre. Én örülök, ha kisza­badulok ebbői a vasporból, gépzajiból — szabad időmet a családommal vagy a gyü­mölcsösben töltöm. Megszívlelendő álláspont. Való igaz: a közéletiség s a család nem szorulhat háttér­be! És a túlfeszített tempó idegessé, fáradttá tesz min­denkit. Nem beszélve arról, hogy rontja a munka minő­ségét. Márpedig ez ellen a szolnoki Ganzvillben is min­dennapos közelharcot vívnak. Mert a minőség rangot, pénzt jelent! volt brigád, amelyik szabad­ságot vett iki, hogy ezt telje­sítse. — Annyit vállalunk, amennyit bírunk — veti közbe Bársony Miklós, a Korvin Ottó brigád vezetője — és az sem vitatható, hogy anyagilag elégedettebb em­berekkel a versenymozgalom és a közélet is könnyeb Den megy. Szerintem a gazdasá­gi vállalásaink javultak, s eddig is ezek álltak a brigád­mozgalom előterében. A po­litikai, kulturális rendezvé­nyeket pedig jobban kellene megszervezni, akkor többen látogatnák! Most eléggé szét­szórtan vannak rendezvé­nyek. A „lanyhulásban” nem lebecsülendő szerepet játszik az, hogy az itt dolgozók fele bejáró. Abban mindnyájan egyet­értenek: a közösségi életet is tartalmasabbá tehetnék — jobb szervezéssel. A brigád­vezetők azt mondják, moz­galmukban nem a vgmk-k, hanem a merev szabályok, a sablonok, a naplóvezetés. a színházi és kiállítás’ jegyek gyűjtése, illetve a bürokra­tizmus mellett az értékelés ellentmondásai okoznak problémákat. A brigádmoz­galom említett hibái, az ön­tudatra hivatkozó mozgósí­tás és a kevéssé jutalmazott többletmunka azonban nem állítható szembe élesen az anyagilag jól ösztönzött gmk-val. Kétféle munkaszer­vezetről van szó, melyek je­lenleg kiegészítik egymást. No, és a háromszor 8 óra! Miikor a helyzet úgy kívánta, mindenki áldását adta a ke­reten túli túlórákra. Most? Többnyire géemkáznak — jobban megérd anyagilag. Hi­szen mindenki számol: a brigádvezető, a tagok, a gaz­dálkodók, a kereskedő... Termelési érték, önköltség, minőség, határidő, s minden mögött pénz és pénz van. Te­hát. akire számítanak, kemé­nyebb bérmunkát vállalhat. Finomítások szükségesek Igazi vállalkozás-e a gmk? Illyés Béla tapasztalt mester­ségben, helyismeretben egy­aránt, azt tartja, hogy nem Vérbeli ez a fajta vállalko­zás, mivel tulajdonképpen azt végzik g-mikl-bian, amit eddig túlórában csináltak. Azért géemkáznak, mert jelen­leg a főállásban a bérszínvo­nal-gazdálkodás kötöttsége megfojtja a túlteljesítést, nem lehet igazán megszigo­rítani a normákat, mert ak­kor el kell törölni a „bérpla­font” és a 105 százalékot, amit (túlteljesítésért)- maxi­mum ki lehet fizetni jelen­leg. Ez esetben viszont túl­lépnek a bérkereten, amit nem engednek meg a szabá­lyozók. Végezetül Illyés István művezető annyit mond csön­desen: — Sok kérdés merül föl, amelyek tisztázásra várnak, mihamarabb. Finomítani kell a munkaközösségek működé­sét. Mert vannak tartaléka­ink. ha még tovább kívá­nunk lépni a hatékonyság­ban. De egyet mondok: tisz­tes vezetéssel, kifogástalan műszaki föltételekkel és megfelelő ösztönzéssel a fő- munkaidőben ás lehetne ke­resni annyit, hogy elég len­ne a jó megélhetéshez. S legtöbbünk ezt szeretné. (VÉGE) Sz. (Tamás Tibor Továbbra is az „ütközőn” A közélet és a család sem szorulhat háttérbe! Több mint 2 ezer 200 CO védőgázas hegesztőberende. zést exportált ed­dig az NSZK-ba a ivarcagi /vuaianos Technika Ipari Szövetkezet. A múlt évi 16 mil­lió forintos tőkés exportot az idén növelni KivanjaK (Folytatás az 1. oldalról.) gépipar külkereskedelmi ér­tékesítése nőtt a legjelentő­sebben (18,8 százalékkal). A szocialista iparban fog­lel koztatottak száma tovább csökkent, összesen 58 ezer főt. 1,3 százalékkal keveseb­bet foglalkoztattak, mint egy évvel korábban. To­vábbra is a fizikai foglal­kozásúak elvándorlása a jellemző, a nem fizikai mun­kakörökben — az előző években tapasztalt mérsék­lődés után — létszámbővü­lés következett be. A ter­melékenység 4,1 százalékkal emelkedett, mely 0,9 szá­zalékponttal magasabb az előző évi növekedési ütemnél. A termelékenység az építőanyag-iparban és az élelmiszeriparban nőtt a legnagyobb mértékben. A foglalkoztatottak munkabére 5,1 százalékkal, keresete pedig 5,2 százalékkal volt több. mint tavaly. Megyénkben a mezőgazda- sági nagyüzemek 1983-ban 463,8 ezer hektáron gazdál­kodtak. A földterület mű­velési ágak szerinti meg­oszlása. valamint a vetéste­rület az utóbbi években nem módosult számottevő­en. 1983-ban a kedvezőtlen időjárás következtében csök­kent a növénytermesztési ágazat termelése. A 360,1 ezer hektár szán­tó 38,1 százalékán búzát termesztettek. A termés - mennyiség a rendkívüli aszály miatt — a területnö­velés ellenére — 10,1 szá­zalékkal maradt el az előző évitől. A kukorica termés- mennyisége és termésátlaga valamennyi alföldi megyé­ben elmaradt az előző évi­től', megyénk nagyüzemei­ben a termés mennyisége csupán 56,0 százaléka az előző évinek. A vetésterület egynegyedéről a gyenge mi­nőségű termést kénytelenek voltak lesi lózni, belőle ma­gas önköltségű, de gyenge beltartalmi értékű szdlázst készítettek. A cukorrépa előző évi ter­mésmennyiségének kéthar­madát (425,1 ezer tonnát) takarították be a nagyüze­mek. A napraforgó termés- mennyisége 70,1 ezer tonna lett, ugyanis a területnöve­lés nem ellensúlyozta a termésátlag csökkenését Az aszály hatására a zöld­ség és gyümölcs felvásárlás sa (a megyei székhelyű áfé- szek és a Zöldért által) ki­sebb mennyiségű volt, mint az előző években. Az országban 19, meliorá­cióra kijelölt térség közül kettő, a Jászsági és a Tisza­füredi (Tisza II.) megyénk­ben van. (E mellett a térsé­gen kívüli meliorációs tevé­kenység is jelentős.) Az utób­bi három évben majdnem 50,0 ezer hektáron végeztek terület- és vízrendezést, va­lamint talajjavítást. A talajvizsgálat eredmé­nyeihez és a termesztett nö­vény igényeihez igazodó ta­lajerő-visszapótlás 1983-ban gazdasági tényezők mérsé­kelték. A műtrágya árának és a szervestrágya kijuttatá­si költségénék emelkedése mi att csökkent a szerves - és műtrágyázott terület nagy­sága és az egy hektárra ju­tó trágya mennyisége is. Megyénkben az 1983-as év­ben az öntözés termésmentő tényezővé vált. Az utóbbi években egyenlőtlen területi eloszlásban az 524 mm-es 50 éves átlagnál jóval kevesebb csapadék hullott (1981-iben 483 mm. 1982-ben 400 mm és 1983-ban 390 mm). A mester­séges vízpótlásra azonban kevés gazdaságnak volt le­hetősége. Megyénk állatlétszámában — a teljes körű állatszámlá­lás alapján — továbbra is csökkent a szarvasmarha, de ismét gyarapodott a sertés- állomány. A háztáji és kise­gítő gazdaságokban is tovább csökkent a szarvasmarha-ál­lomány, a sertésállomány nö­vekedése pedig az egy száza­lékot sem érte el. Takar­mányellátásuk és felvásárlá­suk folyamatosan biztosítva volt. Az állati termékek felvá­sárlásának alakulásában is tükröződik az állomány vál­tozása. 1983-lban 8,1 százalék­kal kevesebb vágómarhát, 9.5 százalékkal több vágó­sertést és 13,0 százalékkal több vágóbaromifit váisárol - tak fel. mint az előző évben. A felvásárolt tehéntej 168,2 millió liter volt, 3,7 száza­lékkal haladta meg az 1982. évit. A mennviségi növeke­dést az egy tehénre jutó tej- hozam emelésével érték el. A mezőgazdasági nagyüze­mekben foglalkoztatottak száma nőtt az utóbbi évek­ben. Az állami gazdaságok­ban 1983-ban 7.5 ezer főt fog­lalkoztattak. átlagkeresetük 1.2 százalékkal haladta meg az előző évit. A termelőszö­vetkezetekben tartósan állo­mányiban levők száma 33.2 fő volt, átlagkereset ük 1.6 százalékkal volt több, mint 1982-ben. A mezőgazdasági nagyüze­mek bevételkiesése megha­ladja az egy milliárd forin­tot, ennek pótlására többirá­nyú intézkedést tettek. A lakosság életkörülményei A lakónépesség száma a növekvő természetes fogyás és az előző évivel feltehető­en megegyező vándorlási veszteség miatt az 1982. évi­nél nagyobb mértékben csök­kent, és 1983 végén 441 ezer fő volt. Az élveszületések száma 1983-ban az évközi népmoz­galmi adatok alapján mint­egy 5,5 ezer, mely 5,5—6,0 százalékkal kevesebb az elő­ző évinéL Az ezer lakosra jutó élveszületés tovább csökkent. 13,2-ről 12,5-re. A halálozások száma, mely 6,5 ezer volt, mintegy 4,0—4,5 százalékkal meghaladta a ta­valyit. Az ezer lakosra jutó halálozás az országosnál és az 1982. évinél is magasabb volt. A foglalkoztatottak száma 1983-ban lényegében nem változott, ugyanakkor — az utóbbi évek tendenciájának megfelelően — a munkaerő­átcsoportosulás tovább foly­tatódott. A munkaerőmozgás az iparból a mezőgazdaságba és a szolgáltatásba irányult. 1983-iban a lakosság főbb for­rásokból származó készpénz- bevétele 6,9 százalékkal, az előző évinél és az országos­nál is mérsékeltebb ütemben nőtt. A főbb bevételéken be­lül a bér- és bérjéllegűek — ezen beiül a munikabérek — növekedésének mértéke év­ről évre csökken. A foglalkoztatottak átlag­bérének és átlagkeresetének 1983. évi növekedése a meg­figyelt népgazdasági ágiak­ban csaknem azonos (3,8, il­letve 3,6 százalék) volt mely lényegében megegyezik a népgazdasági terv célkitűzé­seivel. Az anyagi ágakban az egy (floglalkoztatotfcra jutó átla­gos havi bér 4224 forint, a havi kereset 4445 forint volt. A mezőgazdasági termék- értékesítésből származó be­vételek az 1982. és azt meg­előző éveknél jóval dinami­kusabban. 15,4 százalékkal nőttek. Ebben jelentős sze­repe volt a felvásárlási árak emelkedésének" és az élőál­lat-. döntően a sertésfelvá­sárlás növekedésének. A társadalombiztosítással kapcsolatos kifizetéseik tava­lyit meghaladó növekedése főként a családi pótlék 1982. évhez mért 7,6 százalékos bő­vülésével függ össze. A táp­pénz növekedése 2.1 száza­lékponttal maradt el az elő­ző évitől. Az egyéb lakossá­gi kifizetések az 1982. évi­nél kevesebb, de továbbra is dinamikusan. 24,3 száza­lékkal emelkedtek, amit a szaporodó kisvállalkozások és azok tevékenységének ki­szélesedése idézett elő. A lakosság takarékbetétál­lománya 1983 Végén 6321,0 millió forint volt. 9,1 száza­lékkal haladta meg az 1982. év végit. Az éves betétnö­vekedés 525,2 millió forint, 2,8 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az 1983. év során a megyé­ben épített lakások száma 3104 volt, 5,7 százalékkal több az egy évvel korábbinál, és a megszűntéké 1143, amely 9.4 százalékkal elmaradt az előző évitől. Állami erőfor­rásiból a használatba vett la­kások 15,0 százaléka. 465 la­kás épült, magánerőből pe­dig az előző évinél 1,9 szá­zalékkal több, 2639 lakás ké­szült el. Megyénk kiskereskedelme az elmúlt éviben 16,9 mil­liárd forint értékű árut for­galmazott, amely folyó áron az egy évvel korábbit 6,9 szá­zalékkal felülmúlta, míg vál­tozatlan áron számítva kis­sé alatta maradt annak. Or­szágosan a forgalom volume­ne — a tervezett csökkenés - sei szemben — valamelyest meghaladta az előző évit. Az árufőcsoportonkénti forgalom az országos tenden­ciától eltérően alakult, ösz- szehasonlítható áron számol­va bolti élelmiszerekből és élvezeti cikkekből mérsékel- . tebben nőtt, vegyes iparcik­kekből az országos kis mér­tékű bővüléssel szemben va­lamelyest viszaesett, ruháza­ti dikklefcből pedig fjbbban (2.6 százalékkal) csökkent a forgalom. A vendéglátás vál­tozatlan áras forgalmának növekedése kedvezőbb volt az országosnál, amit elsősor­ban a szafcvállaiiati gyermek- és diákétkeztetés forgalom­bővülése eredményezett. Az áruellátást az év fo­lyamán időszakosan hiány­cikkek nehezí tették, azonban az alapellátás színvonala az előző évihez hasonlónak mondható. Főként a ruháza­ti cikkekből hiányoztak a differenciált igényeket is ki­elégítő hazai és import áruk. A hiánycikkek számát a ke­reskedelmi vállalatok külke­reskedelmi árucseréi, termel­tetési tevékenysége, közvet­len beszerzései révén sem si­került jelentősen mérsékel­ni. A kiskereskedelem az 1983. év során átlagosan 31,2 százalékos kedvezménnyel, 311 miliő forint értékű árut értékesített. A kiárusítások­ba, vásárokba bevont áruk értéke 2,9 százalékkal, a la­kosság megtakarítása pedig 1.4 százalékkal kevesebb volt, mint egy évvel koráb­ban. A megye orvosellátottsága javult: 10 ezer lakosra 21 or­vos jutott, az egy körzeti és gyermekkörzeti orvosra jutó lakosok száma 2100-ra csök­kent. Ennek ellenére a me­gye egészségügyi helyzete még mindig kedvezőtlenebb az országosnál. A kórházi ágyak száma az előző évihez képest nem változott, a böl­csődei helyeké viszont 120- szal növekedett. Kedvezőb­bé vált az óvodás korúak el­helyezésének aránya (92,1 százalék), aanit a férőhelyék 255-tel történő bővítése és a korosztály kis mértékű csök­kenése tett lehetővé. Az általános iskola nappa­li tagozatán az 1983/&4-es tanévben 54,7 ezren tanul­nak, 721 fővel többen, mint az előző tanévben. Az isko­lai beruházások eredménye­ként az osztálytermek száma 72-vel nőtt, és emiatt kedve­zőbbé vált az egy osztály­teremre jutó tanulók száma is. Az alsófokú oktatásban dolgozó pedagógusok száma szintén tovább nőtt, és meg­közelítette a 3500-at. A me­gye középiskoláiban 10 100- an tanultak, akiknek 57,2 százaléka szakközépiskolás. A megye felsőfokú oktatá­si intézményeinek 1436 hall­gatója volt. A levelező ta­gozaton tanulók aránya az előző tanévi 42,4-rői 39,0 szá­zalékra csökkent. Megyei Statisztikai Igazgatósig

Next

/
Thumbnails
Contents