Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

8 Irodalom» művészet ’*>4. február is. postás Jeszallt a (motorról. Kinyitot­ta a füzetet, még egyszer ellenőrizte a címet és körülné­zett. A dugattyúk dübörgése után jól­esett a csönd. Az a ház nem volt Olyan, mint errefelé a többi. A kert sűrű bokrai közt térdig magaso­dott; a gaz, néhány ezüstfenyő tel­jesen elveszett a zöldben. A kert­kapu rozsdás vasrácsai érdesen érintették a tenyerét. Megmarkolta kis fekete mappájáit, és elindult az ösvényen. Jókora fűcsomókra ta­posott, látszott, ritkáin jártak erre­felé. Az egykori pázsitot itt-ott gaz verte fel. A faiból kiugró kis teraszra négy lépcsőfok vitt. A fák alatt időtől szétdult egykori virágágyás sötét­lett, néhány elvadult rózsatő me­redt tüskésen. Elszürkült kősor je­lezte az ágyás omladozó határát. A postás huszonéves, pirosarcú fiatalember volt, éppen kis bajuszt növesztett. Menyasszonyának akart tetszeni, és nemcsak neki. Szom­baton és vasárnap egy kőmívesmék segédkezett, hogy mielőbb meg­legyen a pénz a saját lakásra. Sze­rette a meztelen tetőgerendák il­latát, a 'téglarésbe cuppanva csa­pódó maltert, a fáradt estéken fel­magasodva száradó falakat. Most hát szakértő szemmel nézegette ezt a házat is. Lenne mit tatarozni rajta, a tető is megroggyant, a va­kolat tenyérnyi darabokban mon­dott búcsút a falaknak, és a csa­tornát is ette a rozsda. A terasz köveit feltörte a téli jég. Az ajtóról lepergett a festék; a férfi habozva nyomta meg a csen­gő apró gombját Ha nincsenek ott­hon, hiába jött iki a város szelére, ráadásul fel erre a dombra. De aggodalma felesleges volt, ez mű­ködött. Feihörrent — és odabenn a zaj jötét jelezte. — Nyitom már! — és csakugyan, az ajtó máris nyílott nyikorogva, piszkos üvegablak mögül elővil- iamt egy arc. Az asszony talán öt­venéves lehetett. Vagy több. Vagy kevesebb. Szeme sarkában, Ionra mellett ráncok. Néhány tincs buk­kant ki a sötétzöld kendő alól, ez is öregítette. De fiatalosan mozgott. — Távirat — mondta a postás. Határozatlanul állt a küszöbön, nem tudta, behívják-e. Hiszen nem minden háziba hívták beljebb, a házigazda sokszor az ajtófélfának vetve hátát fcanyarította nevét a feketetáblás könyvbe. — Jöjjön csak, jöjjön! — az a&z- szony szeméből öröm szikrázott. Fürgén járt i^e-oda az ódon búto­rok kozott. A postás a nyitott aj­tókon át még két szobát, meg egy konyhát is látott. Egy szekrényen csíkos fürdőköpeny lógott. A la­kásban öreg szőnyegek szaga lebe­gett. — Biztosan Amerikából, igaz? — csicseregte az asszony, kezét nyúj­totta. A postás — miiközben átadta a zöld borítékot — látta májfoltos bőrét, vékony óraszíját. Festetten körmeit. — Rokon? — érdeklődött a le­gény. Csak óvatosain, amennyire egy postásnak illik. Inkább csak a csendet kitöltendő. Egy ideig nem kapott választ; az asszony feltépte a borítékot, mozduló ajkakkal ol­vasta a szöveget. A postás tanács­talanul tartotta kezében a fekete könyvet — Nohát, ez a Józsi! — ragyo­gott az asszony arca. Oldalt hi­ányzott egy foga, de amikor így mosolygott, ez alig tűnt fél. — Hogy erre is gondolt! A névnapom­ra gratulált. Tudja, mennyibe ke­rülhetett neki a távirat? Odakünn mindennek megvan ám az ára! — A fia? — kérdezte a postás. Az asszony jót kacagott: — Dehogy! A vőlegényem! A postás nagyot nézett. Már-már mondott volna valamit, de még idejében észbekapott. A háziasz- szony ide-oda csapongóit a félho­mályos lakásban, köziben beszélt: — ötvenhatban ment ki. Tudja maga, mi történt akkor? Dehogy tudja, csecsemő vdlt. Vagy meg sem született, igaz? Szóval elment a Józsi. Én meg vártam. De csak nem jött vissza. Néha írt egy le­velet, az anyjának meg nekem. Aztán megnősült. Eme én sem vár­tam tovább. Nem iszik egy pohár­lkával? — A metszett, hasas üveg­ben sötétvörös likőr csillant. — Motorral vagyok — rázta fe­jét a postás. — Üljön le — az asszony egy székről lesöpört néhány színes új­ságot. — Ne nézzen körül, óriási a rendetlenség. Éppen most taka­rítok. Ez is a Józsi miatt van, merthogy eljön a drágám a jövő héten. — A feleségével? — kérdezte a postás, és nem szívesen ugyan, de fóLoamöbal a székre telepedett. Még mindig a kesében tartotta a füzetet, a hiányzó aláírás helyé­vel. — Dehogy. Régen elvált már. Az én uram pedig meghalt, nyugod­jék — az asszony körbemutatott. — Látja, most egy kicsit helyre­hozom a házat. Űj tapéta, meg az ablakokat is befestettem. Amit le­het. megcsináltatok. Ne higgye a Józsi, hogy semmire se vittem. A postás körülnézett. A tapéta tényleg új volt, szemmel láthatóan. Az ablakok is ragyogtak. A ház másik oldalán egy fenyőfa meredt az égnek, és valahol a közelben gerlék tutultak. A fiatalember te­kintete visszatért az asszonyra. Amaz egyenes tartással, büszkén ült a széken, napbarnított arca ki­pirult. Talán az izgalomtól. — És mikor jön az a... Józsi? — Jövő kedden. Kimegyek eléje az állomásra. Taxival! — fogadko- zott az asszony, meleg hangon. És várakozva nézett a postásra. A le­gény úgy érezte, illik erre monda­Nemere István; Két távirat nia valamit. Ha már elfogadta a meghívást, ha már ott ült azon a széken. — Tán itt is marad a Józsi — vélte óvatosan. — Meglehet! — nevetett az asz- szony cinkosan. Most az arca is szebbnek látszott. Talán a szemé­vel is csippentett. A lakás sem volt már olyan sötét, oly idegen a postásnak, fellélegzett és kinyitot­ta a feketeborítós könyvecskét: — Itt tessék aláírni. Mikor kimentek a teraszra, a há­ziasszony a korláthoz lépett. Egyet­len intéssel maga mellé állította az idegent. A postás látta, hogy kicsit kopott a ruhája. A lábán a cipő sem volt új. „Persze, a férfit gálába öltözve várja majd” — gon­dolta. A nő körbemutatott a kert­ben: — Sosincs elég időm, hogy min­dent rendbe tegyék... De ha a Józsi ittmarad, ő majd elbogará­szik a kertben. Már fiatalon is sze­rette a virágokat. Meg a fáikat... Az ágyások olyanok lesznek, mint régen. És ha minden jól megy, viszaszaknak a mókusok is. Mert­hogy valamikor itt ugráltak a fá­kon. De tudja, sok most erre a kó­bor macska. Lehet, hogy veszünk egy kutyát. Józsi a vizslákat sze­reti. Menték ki az úton. Az asszony itt is emelt karral mutatta a ker­tet: — Ott majd fürdőmedence lesz, már írtam is néki róla. A nagyka­put megtisztítjuk a gaztól. Kőosz­lopos lesz, elegáns, csupa fehérre festett vasrúddial. És az út kőkoc­kákkal kirakva a garázsig. Oda­benn színes tévé, és talán kandalló is... A postás arra gondolt, hogy ne­ki 'bizony nem lenne ideje a kan­dalló tüzét bámulni. De azért iri­gyelte kicsit az asszonyt, mert iri­gyelt mindenkit, aki esténként sa­ját fedele alatt üldögélhetett. Meg­állt a kapunál, visszanézett. A kis ház körül lassan lopakodott a ho­mály, a kémény már sötétszürke égre rajzolódott. Hűvös szellő bor­zongatta a bokrokat. — ... és végre nyugtunk lesz, mindkettőnknek. Józsinak sem volt könnyű élete, ott a messzeségben. Csak megjönne már. A postás erre nem tudott vála­szolni. Eszébe jutott, hogy nem kapott borravalót. De valahogy ezt most nem sajnálta. Az asszony le­guggolt a kapu mellett, kitépett egy csillagban szerteágazó tarackot. ,»Ügy siet a rendcsinálással, mintha már érkezne az a Józsi!” — a postás ajkába harapott, fur­csán érezite magát, felülről nézte a lábainál hajlongó asszony hátát, kilépett a kapun. — Hát... — mondta habozva. — Lehet, hogy még találkozunk — egyenesedett fel az asszony — Józsi még úgyis küld ám táviratot, mielőtt megjön. Ö már csak ilyen akkurátus ember. A postás felült a motorra. In­tett és ellökte magát, a hátsó ke­rék ímegnyikordult. A tükörből lát­ta, hogy az asszony még ott áll a kapuban, a rozsdás rácshoz tá­maszkodik. Aztán csak a motor dübörgését hallotta, arcába fújt a szél. Négy nappal később a fiatal pos­tás ismét szolgálatban volt. Délig kihordott sok táviratot, aztán ben­zint tankolt a motorba és megebé­delt. Viszapöfögött a főposta udva­rára; egyélőre nem volt munkája. Elviccelődött hát a lányokkal, meg­nézett ikét hetilapot. A nyári me­legben álmos verebek tollászkod­tak a szemközti tetőn. Aztán a nyitott ablakon át meghallotta, hogy kattog a telexgép. Egy percig eltöprengett azon, hogy az embe­rek állandóan táviratozgatnak. Nagy ám ez a világ, és nem múlik el perc úgy, hogy valahol valaki ne adna fel éppen egy táviratot. Sürgős hírek jönnek, mennek. Tíz­ezer postán tízezer blanketta cse­rél gazdát, szerte zúgnak a távíró­drótok, és végül is így van ez jól. Hiszen néki is a táviratot írók ad­nak munkát... Még egy pillan­tást vetett a tollászkodó verebek­re, és felment az emeletre. A kis- a'blaknál a telexes lány rámosOly- gott: — Nesze, egyszerre három ... Igyekezz vissza, addig biztos lesz még. A postás fogta a könyvet, beírta a címeket. A harmadiknál elakadt. Űjira maga előtt látta azt a furcsa házat.. ... Most is olyannak tűnt. mint pár nappal ezelőtt. Lefékezett a rozsdás rácskapu előtt. A fák ugyanúgy álltak, a tető noggyant volt, az ezüstfenyők felmeredtek. Am a nap most vidámabban mele­gítette a tájat. Énekeitek a mada­rak. Megcsilkordulit a vaskapu. A postás látta a kertet. Nem volt már gazos. Frissen ültetett tuják zöl­delltek a terasz bejáratánál. A lép­csőt tisztára söpörték. A postás megállt, hallgatózott. A zöld borí­tékot már ujjai között tartotta. A fekete füzetet is. De hiába csön­getett, senki sem jött elő. Észre­vette, hogy a borítékot a telexes kislány nem ragasztotta le egészen. A fehér papír kivillant a zöld há­romszög mögül. „Biztosan ameri- kából jött” — gondolta. Körülné­zett. A kert hallgatott. A postás széthajtotta a borítékot. Tudta, hogy nem szabad elolvasnia, de... Az asszony hátul volt a kertben. iOtt hajlongott a rózsák közwjtt. Nem nézett a ház felé. „'közbejött akadály miatt nem utazom hozzád bocsáss meg üdvö­zöl józsii”. fák között egymást kergették a mada­rak, sütött a nap, enyhe szél simogat­ta a férfi arcát. Most már ő is látta az asszonyt. Gyors mozgását, örömét. És visszatette a táviratot a 'borítékba, idegesen. Az ajtón nem volt levélszekrény. Be­csúsztatta hát a résbe, a kilincs mellé, aztán leszaladt a lépcsőn. „Majd azt mondom, nem volt itt­hon senki”. A vasrácsos kapu feljaj dúlt. A motort be sem rúgta, először jó messzire leguirult vele. Csendben iszkolt el, mint aki menekül. Az asszony a kertben hajlongott, a rózsák között. Benke László: Látvány egy kiránduláson Legelt a ló s fölnézett néha. Fölnézett és gondolkodott. — Vajon honnan s hoúá buszoznak erre ezek a boldogok? Köröskörül magas hegyek koszorúztak lovat s mezőt. Ló és mező, mező s hegyek egyek voltak már idő előtt. S zúgtak a buszok; a ló legelt. Gazdátlan hullt arcába haja. Azóta a hó is hányszor lehullt, de ott az a ló a fájdalom maga. Garai Gábor; * Lényeg Csak a bálvány szomjazik áldozatra; ember embernek adjon, ha szeret magából egy falatnyi lényeget kéretlen, ingyen s tisztán felmutatva önnön mélyeiből, s ne is kutassa, mit ér, mit a másik ad ehelyett; kincseik összemérhetetlenek, nem latolhatók'súlyra, se tucatra, épp ezért egyenlő esélyűek, ezért váltható valóra a szándék — ha igazi —, hogy kölcsönös ajándék legyen a józanság s a szédület, mit emberszabású társulás ad: egymás tükre a lényeg és a látszat. DropDA Judit: Áttetszőség = AZ AR Attila:-----------------------------------------------------------------------­— Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mit csinálsz? — Írok. — Játszani nem akarnál egy ki­csit? — Megegyeztünk, hogy ha ezt a sárga tollat látod a kezemben, ak­kor nem zavarsz, mert én ezzel a tollal kenyeret keresek. — Van itthon kenyér, és amivel írsz. nem sárga toll, hanem arany­tól 1. — Ez? — Igen. És amit ilyen aranytol- lal írnak, az meg is történik. — Honnan tudod? — Egy meséből. Kipróbálhat­nánk, nem gondolod? — Rendben. Próbáljuk ki. Volt egyszer, hol nem volt... — Itt vagyok. — Látom. Miért kéne máshol lenned? — Olyat írjál, hogy máshol le­hessek. — Hű, de nehéz játékokat találsz ki. Ez az én tehetségemet megha­ladja. — Nálad van az arany toll, vagy nem? — Na jó. Próbáljuk meg. Figyelj, írom. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon sze­rette a cicáját, mert az egyik füle fekete volt, a másik meg fehér. — Szép cica lehetett. — Az volt. Ám egy napon ez a szép cica elcsävargott a háztól, és a kisfiú elindult megkeresni. Ment, mendegélt, három nap, három éj­jel, amíg végre egy nagy, magas fa tetején meglátta. — Jól írom eddig? — Nem nagyon. Neked könnyű leírni, hogy; „ment, mendegélt há­rom nap, három éjjel”, de nézd meg, én milyen fáradt vagyok. Mentél te már három nap. három éjszaka egyfolytában? — Mentem sajnos, csak akkor már nem voltam gyerek. — Na látod. — És a macska — bocsánat. — a felemás fülű szép cica nálad van? — Nincs. Ott kapaszkodik azóta is a fa legtetején. — Le kéne hozni. — Mássz fel érte, mert magától nem tud lejönni. Túlságosan kicsi. — Szó se lehet róla. Én írom ezt a mesét, és veled történik meg, amit írok. — De én nem merek felmászni. Mi lesz, ha leesek, és meghalok? — Menj nyugodtan, kisfiam, na­gyon fogok vigyázni. Még az esőre se gondolok, ami kint csepereg, nehogy a „leesni” szó a toliam alá kerüljön véletlenül.' — Akkor hát indulok. A szegény cicával már nagyon billeg az ág. Légy szíves, írd le az aranytollal, hogy a kisfiú baj nélkül feljutott a fa tetejére... — Jól fogod az ágat? Vigyázz! Kérlek, nagyon vigyázz! — Te csak arra figyelj, amit írsz! — Igazad van. Nagyon igyek­szem figyelni. Csak érnél már le végre. — Már-itt is vagyok. — Pffü! Csak tudmán, hogy fog­juk- megmagyarázni anyunak, ha hazajön, hogy mitől szakadt el a nadrágod, és mik ezek a véres kar­colások a lábadon. — Be kellene szórni valamivel. — Az a dög macska hol van? — Itt simogatom, nem látod? — Csakugyan be kell szórni va­lamivel a lábod. Hol marad ilyen sokáig anyád! Sehol sem találom a sebhintőport.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents