Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
1984. JANUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vízkő nélküli vezetékek Statisztika az új közigazgatási területről A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent kiadványa a január elsején életbe lépett közigazgatási beosztás szerint ismerteti az ország településeinek legfontosabb adatait. A járások megszűnésével egyidejűleg 12 település kapott városi rangot: Békésben Szeghalom, Borsodban Encs és Szerencs, Fejérben Mór, Heves megyében Heves, Komárom megyében Dorog, Nógrádban Pásztó, Szolnok megyében Tiszafüred, Tolnában Tamási, Veszprémben Sümeg és Zirc, Zalában pedig Zala- szentgrót. Ezzel a városok száma 109-re növekedett. A területi átszervezés sop rán több községet egyesítettek, így számuk a két évvel korábbi 3004-ről 2957-re csökkent. Mivel a megyei tanácsok a korábbi járási hivatalok funkcióját nem tudják egyik napról a másikra átvenni, az átszervezéskor úgynevezett városkörnyékeket., valamint városi jogú nagyközség-kör]- nyékeket hoztak létre. Eszerint az ország területe 139 városkörnyékre, illetve városi jogú nagyközség-környékre oszlik. A közigazgaí- tási feladatokat ezek központjainak tanácsa látja el. A 109 város közül közigazgatási-irányítás« szempontból vonzáskörzet nélküli mindössze négy van: Budapest, Hajdúböszörmény, Százhalombatta és Túrkeve. Ezeknek tanácsai a környék községeiben nem látnak el irányítási feladatokat. A kiadvány tartalmazza az egyes megyék legfontosabb adatait is, köztük a lé- lekszám alakulását, az iparban és mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányát, valamint néhány, az ellá,- tásra vonatkozó adatot. A statisztika szerint az ország 19 megyéje közül az utóbbi három évben hétnek a lakossága gyarapodott, köztük a legjobban Pest megyéé, 9491-gye'l. A legnagyobb mértékben Szabolcs-Szatmár megye népessége fogyott, itt 6045-tel élnek kevesebben, mint három évvel ezelőtt. A statisztikából ítélve a legjobbak a vásárlási körülmények Csongrád megyében, amelyben ezer lakosra 504 négyzetméternyi bolti alapterület jut A Pest megyeieknek viszont gyakorta kell számítaniuk zsúfoltságra az üzletekben, mert itt az országos átlagnál is kevesebb — mindössze 319 négyzetméter — az ezer lakosra jutó üzlettér. Vendéglátóhelyekkel legjobban ellátott megye Somogy,a legkevésbé pedig Szabolcs, ahol feleannyi vendéglőterület sem jut egy-egy lakosra, mint a Balaton déli parti megyéjében. ötven-hatvanmillió forint megtakarítást eredményez évente a Fejér megyei Vízművek által Székesfehérvárott bevezetett vízkőkép- ződést megelőző eljárás. A városi ívóvízhálózatba a vízkövesedést megakadályozó polifoszfátos vegyszert adagolnak. Ezzel nem sérr tik meg a szigorú közegészségügyi rendszabályokat, ugyanis a szer ártalmatlan, a víz természetes ízén nem változtat, alkalmas viszont arra, hogy meggátolja a víz- kőképződést, vagyis azt., hogy a természetes vízben lévő ásványi sók lerakodjanak a csövek, csőszerelvények, fűfő- és hűtőtestek, szivfattyúk belső felületén, sőt — ezt. a kétéves kísérlet igazolja — a korábban keletkezett, s még nem túl vastag vízkőréteget is leoldja. Alkalmazására azért van szükség, mert. a székes- fehérvári víz igen gazdag ásványi sókban, s a kiváló vízkő a melegvízellátás' költségeit évente csaknem 50 millió forinttal növelte meg: a boylerek savazása lakásonként 233 forintot, a vezetékekcseréje, karbantartása pedig évente otthononként 314 forintot kellett korábban költeni. Az NSZK-ból vásárolt különleges szert — ameJy- lyel Hamburg ivóvizét is kezelik — Székesfehérvár három vízmüvében adagolják a hálózatba nyomott ivóvízhez, A költségek nem magasak, egy köbméter víz kezelése negyven,-hat van fillérbe kerül. Mióta világ a világ, az emberek, különösen a nők, arra törekszenek, hogy szépek, ápoltak legyenek, egyszóval, „jól nézzenek ki”. Mindnyájan ismerjük azt a mondást: „A szépségért szenvedni kell”. Ebben a mondatban benne rejlik, hogy a szépséget nem adják ingyen, a szépségnek ára van Víg Bálintné Marikát, évek óta ismerem. Akármikor, akárhol találkoztam vele, a 38 éves asszony mindig jó megjelenésű, ápolt, jólöltözött volt. Olyan nő, akire azt mondják: szép. A természetes szép Ha valaki, akkor ő meg tudja mondani nekem, menynyi idejébe, energiájába, pénzébe bérül egy mai nőnek, hogy szép legyen. — Én még soha nem voltam kozmetikusnál — kezdi a mondókáját. Hitetlenkedő arckifejezésemet látva, hozzáteszi. — Jobban félek a kozmetikustól, mint az öregségtől. He belegondolok, hogy órák hosszat kell várnom egy kezelésre... Az a várakozás úgy kikészítene, hogy többet ártana, mint használna az arcomnak. Egyébként krémeket sem használok, és remélem, nem is lesz rá szükségem később sem. Festeni sem szoktam magam, csak szájrúzst használok, mindig bordó színűt. A fehér bőrű, fekete hajú, kék szemű asszony derűsen néz rám, s bólogat, higgyem el, amit mond. — Én a természetesség híve vagyok — folytatja. — Szerintem az a szép, ami természetes. Nem vagyok szakember, csak egy laikus véleményét mondom hát. amikor kijelentem, hogy a legfontosabb „szépségápoló szer” a nyugodt alvás. Hiába rohan valaki a kozmetikushoz, ha nem kipihent, nem kiegyensúlyozott. Én munkaidő után mindig sétálok húsz-harminc percet a Zagyva-parton. A természet látványa, a fák, a víz megnyugtatja az embert, s ha össze is szedett napközben egy kis bosszúságot, elfelejti. S ha már a „titka- im”-ról beszélünk, azt is elmondom, hogy nem dohányzóm, antialkoholista vagyok, és kávéval sem élek. Szerintem az alkohol, a cigaretta nagyon sokat árt az arcbőrnek. Aztán itt van a táplálkozás. .. Szeretem a tejet, a gyümölcsöket, a főzelékeket. A bennük lévő vitaminok is biztos jó hatással vannak a bőrre. Elgondolkodva teszi hoz-| zá. — A szépség relatív. Sokszor nem is a külsőségek, hanem a belső tulajdonságok adják. Lehet-e szép egy rosszindulatú nő, aki egész nap dúl-fúl, a nézésével szinte felnyársalja az embereket? Az ilyen hiába jár kozmetikushoz. Aki nyugodt, kedves, derűs, annak az arcán, a vonásain is meglátszik a harmónia. Amikor elmeséltem Marika esetét Zsuzsának, a szolnoki Május 1 úti kozmetikai szalon kozmetikusának, ő azt mondta: — Előfordul, de nagyon ritkán, hogy valaki nem jár kozmetikushoz, nem is használ krémeket, mégis szép, rugalmas az arcbőre. A legtöbb nőnek azonban szüksége van az arc- és testápolásra. Általában havonta egyszer jönnek el „nagy kezelésre”. aki nagyon ügyel az arcbőrére, az esetleg hetente bejön egy pakolásra, ma- szírozásra. Havonta több száz forint Zsuzsának is az a véleménye, hogy az alkohol és a cigaretta tönkreteszi a bőrt. s hogy a napi nyolc óra nyugodt alvás nélkül nincs szépség. Rossz hatásúak a fűszeres, zsíros ételek is — mondjaAz átlagos nőnek tehat tennie kell valamit a szépségéért. És nem is keveset. Havonta legalább egyszer kozmetikushoz kell mennie, havonta, kéthetente, hetente egyszer a fodrászt meglátogatnia — attól függ, milyen gyakori gondozást igényel a frizurája. Ezek ^ a látogatások havi két-háromszáz forintba kerülnek. Aki otthon is használ arckrémeket, annak megint a pénztárcájába kell nyúlni. Egy jobbfajta krém tégelyéért 100—160 forintot is elkérnek. Ha még testápolót is használ az illető, harminc, nyolcvan forintot hagy ott egy tubusért a boltban. S ha ehhez hozzáadjuk még a körömlakkokat, a festékeket, bizony öthatszáz forintra rúg a szépségápolás havi számlája. És akkor még nem adtuk hozzá a testedzés árát. Ha valaki például a most divatos aero- bic-tanfolyamok közül választ egyet magának, havonta 200—250 forintot kell áldoznia rá. S mennyi a szépség ára időben? A kozmetikust, a fodrászt, az otthoni krémezéseket, a pakolásokat, a testedzést, tehát mindent összevetve, naponta minimun 1 óra jön ki. Fontos a belső kozmetika Érdemes ennyi energiát és pénzt adni azért, hogy ápoltak legyünk? Az biztos, hogy valamennyi időt, pénzt, fáradságot kell áldozni, törődni kell magunkkal. De az is igaz, hogy rossz szokásaink — kevés alvás, mértéktelen dohányzás és alkohol- fogyasztás, zsíros étrend — gyakran megnövelik a számlánkat, mert amit tönkretesznek rajtunk, azt a kozmetikusokkal próbáljuk rendbehozatni. Pedig évtizedek óta mondogatják már a szakemberek. hogy a legfontosabb a belső kozmetika, az, hogy hogyan segítjük elő életmódunkkal adottságaink érvényesülését. S ezt a tanácsot érdemes lenne jobban megszívlelni. P. É. Az országos úttörövezetöi konferencia után Élményeket minden gyereknek Észre kell venni a hétköznapok szépségeit Az úttörővezetők VIII. országos konferenciája a múlt év végén értékelte a mozgalom 1979 óta végzett munkáját, és körvonalazta a szövetség tennivalóit. A megye kék- és vörösnyakkendős pajtásainak életéről, a csapatok helyzetéről, a következő időszak elképzeléseiről, terveiről, beszélgettünk dr. Földy Dánielnével, megyei úttörőelnökkel. — Az általános iskolás tanulók 98 százaléka kisdobos vagy úttörő. Mit fejez ki ez az arány? — A számok nyelvére lefordítva ötven négyezer-négy - százkilenevenhét gyereket. Egyúttal azt is igazolja, hogy a mi szövetségünk minden iskolásra akar, illetve szeretne, hatni. Jó programokkal. a közösségekre, az egyénekre szabott követelményekkel, a szabad idő életkornak megfelelő eltöltésével olyan élményekkel, amelyek megalapozzák a szocialista embertípus személyiségjegyeit. — Kimarad a mozgalomból mintegy ezer fiú és lány. Velük mi lesz? — Tisztázni kívánom, ők zömében 15—16 éves tanulók, akik különböző okok miatt később fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. Egyszóval túlkorosak. Az őrsök, rajok programja nekik is alkalmat és lehetőséget ad a bekapcsolódásra. bár a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a gyerekek sokszor kívül maradnak a mozgalmi, sőt olykor az iskolai életből is. Nagy feladatunk, hogy megnyerjük őket, nekik is adjunk valamit az úttörőiét szépségeiből. Legyen az sport, túra, akadályverseny, társadalmi munka vagy bármilyen más, hasznos tevékenység. — Említette: a szövetség minden gyerekre hatni szeretne. Képes erre? — Egyre sürgetőbb ezt a kérdést fehéren-feketén tisztázni. Ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem kevés helyen, a csapatok élményt adó programjaiban a pajtásoknak azon rétege vesz részt, vezet, irányít, akik az adott közösségek, őrsök jobb tanulói. Márpedig az átlagos képességű gyerekek nem biztos. hogy a tanórákon sok és maradandó élményhez jutnak. Talán a legfontosabb, időszerű tennivalónk az, hogy a rohanó világ, a zsúfolt termek, osztályok ellenére az iskolai élet korszerűsítésével mi is megtaláljuk azokat a tevékenységi formákat. amelyek szinte minden gyereknek sikerélményt biztosítanak. Tudom, ez nem könnyű feladat, de e felé kell törekedni. ,— A csapatok különböző szintű helyi, városi, megyei versenyei (kulturális élet, sport, tanulmányi munka stb.) egy kis rétegnek nyújtanak élményt. Nem beszélve arról, hogy ezek a sikerek, aranyérmek egyben minősítik is a kollektívákat. — Ez igaz, és nem vitatjuk, hogy fontosak a győzelmek. a jó helyezések a szűkebb közösségnek, az őrsnek. az iskolának, de az egyes pajtásoknak is. Ugyanakkor az igazi úttörőmozgalom ennél jóval több. Sok közösségben végzett kirándulás. játék, országjárás, táborozás, hasznos munka, amelynek a lényege az, „Együtt, egymásért” jelszó. A megyei és a területi elnökségek is törekednek, és a jövőben még jobban- törekedni fognak arra, hogy a csapatok efféle értékelését, minősítését tekintsék lényegesnek. Akkor is. ha ez sokkal bonyolultabb, összetettebb, alaposabb látásmódot, munkastílusváltást kíván, hiszen a hétköznapok szépségeit kell észrevenni. És ilyen szépségek egyaránt akadnak falun és városon, amelyek felfedezése után nem uniformizált a mozgalom, hanem ahány csapat, annyiféle. Például Jászberényben pékszakkört szerveztek, Túr- kevén pedig a Vörös Csillag Termelőszövetkezet irányít egy mezőgazdasági szakkört. Egyre több csapatunknál vannak üzemi szakkörök. De nem az iskolában, hanem abban a gyárban, műhelyben. ahol a szülők is dolgoznak, és ahol majd ezeknek a 13—14 éves fiúknak és lányoknak egy része szakmát tanul a nyolcadik osztály elvégzése után. Magyarán mondva: amilyen lehetőségek adódnak a lakóhelyen — a gyerekek érdeklődésének megfelelően —, olyan legyen a szakköri, a mozgalmi munka. Ez határozza meg a programok jellegét. hiszen sem az országos. sem a megyei elnökség — az általános elvi irányításon kívül — egyetlen kollektívára sem erőszakol évre kész programot. Ezt a választási lehetőséget, lehetőségeket a csapatokra, a gyerekekre bízza. — Divatos szóhasználattal élve sokszor olvassuk: legyen nyitott a szövetség. Mit is jelent ez a köznapok nyelvén? — Egyfelől azt hogy a mozgalom engedje be azéletet a maga valóságában. Itt következik az úttörővezetők és a gyerekekkel foglalkozók feladata: segítsenek eligazodni a pajtásoknak a jó és a rossz hatások között. Magyarázzunk, érveljünk a szocialista típusú közösségi ember tettei, cselekedetei mellett, formáljuk őket ilyenné. Másfelől azt jelenti, hogy engedjük ki a gyerekeket az iskolából az életbe. Ezekre nemcsak a korábban említett üzemi szakkörök jó példák, hanem minden olyan lakóterületi program, amelyet a szűkebb hazáért, például egy idős, magányos asszonyért, az utcáért, a térért, a faluért, az iskoláért végeznek. Sportudvarépítés, környezetvédelem. védnökség, valami vagy valaki felett, a hagyományok ápol- lása, gyűjtése — egyszóval szinte végtelen a lehetőségek száma. Nyitottság az is. hogy a szövetségben, a szövetségért sokan dolgoznak. A társadalmi és a tömegszervezetek képviselői, szülők, szocialista brigádok. KlSZ-fiatalok, ami nekünk nagy segítség. De el kell mondanom, a megújulásért legtöbbet a pedagógusok tehetnek. Kérjük őket, hogy nehéz hivatásuk mellett a következő időkben a jelenleginél is többet merjenek a gyerekekre bízni. Hisszük: pedagógiai, pszichológiai felkészültségük biztosíték arra. hogy a szövetségben részt vevő minden pajtásban megtalálják azt a pozitívumot, hajlamot, képességet, amely kibontakoztatása révén maradandó mozgalmi élményeket biztosítanak valamennyi általános iskolát végzett fiúnak és lánynak a további esztendőkre is. D. Szabó Miklós A „ bennszülöttek” élete Munka, ellátás, életmód Abádszalókon Abádszalók nyáron az idegenek paradicsoma. Aki távolról érkezik oda, nem kíváncsi, milyen a helybeliek élete. Igényei csak az időjárásra, a boltok felszereltségére, a tisztaságra terjednek ki. Telente azonban Abádszalók az ábádszaló- kiaké. Elégedettekre vele? Fábián Gábor tanácselnök szerint újabban nem vándorolnak el az emberek. Tíz év alatt, 1970—80 között 5— 600-an hagyták el a nagy-> községet, az utóbbi három éviben szinte semmit nem változott a népesség. Ez főleg a helyi munkafeltételek javításának köszönhető: tud már télen is munkál, adni a termelőszövetkezet, s az utóbbi négy évben rendes fizetést, év végi részesedést is. Sokan dolgoznak a Nagykunsági Erdő, és Fafeldolgozó Gazdaságnál és a fővárosi kézműipart vállalat helyi konfekcióüzemében. A három nagyüzem és a többi apró munkahely mégsem tudja teljesen biztosítani az abádszalókliak foglalkoztatását. Hiszen a több mint háromezer dolgozóból mindössze 1800 vállalhat munkát helyben. A többi ingázik. Az elnök szerint nagy segítség lenne egy újabb iparág letelepítése, honosítása. Tárgyaltak is erről a tanács vezetői, talán nem eredménytelenül. A Kézműipari Vállalat sokat tehetne az elllátás javításáért is. Sokan szeretnék, ha a faluban megnyitna egy üzletet, ahol saját termékeit árulná. Nem csoda: a ruházati cikkek nagykereskedelmi vállalatokon keresztül érkeznek Abádszalókra. Talán a legveszélyesebb a helyzet az ivóvízellátásban. Nyaranta, csúcsidőben sokszor előfordul, hogy korlátozni kell a fogyasztást. Bizony előfordulhat, hogy egy ideig meg kell szüntetni a hálózat bővítését a lakásoknál és az üdülőkörzetben. Szintén az üdülőfalu bánja, ha rövidesen nem látnak a szennyvíztisztító megépítéséhez. Nyugodt, biztonságos köp rüknények között tevékenykednek az egészségügyi dolgozók. Az orvosi rendelőt minden olyan felszereléssel ellátták, mely szükséges a gyógyításhoz. Átköltözött új helyére, a pártbizottság régi épületébe az egészségiház is. Van már szolgáltatóház Abádszalókon, ahol —fényképész kivételével — rrjiin— den egység megkezdte munkáját. Erre az épületre sóikéig vártak az emberek. Most, hogy megvan, pontos, jó szolgáltatást szeretnének! — szi —