Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUAR 10, Parkok, szobrok, szökőkutak Szolnokon Szeplöivel együtt is szép Száz Játszótér (de milyen?) A témához, mint a futballhoz mindenki ért. Szol­nok közterületeiről, parkjairól, tereiről van szó. A hir­telen nagyot nőtt megyeszékhely képe — szinte tör­vényszerűen — felemás, furcsa: „városszépítészetileg” egyik-másik része központilag is jóL „eltalált” rendező elvre utal, míg a város más, s nem is jelentéktelen rész­letei, alapvető köztisztasági problémákat vetnek fel. Nézzük például a Széche­nyi lakótelepet. Többnyire lehangoló a kép: nem is a be­ton-, aszfalt-, kő- és fém­hulladékot „virágzó”, kínlód­va begyepesített területek, s nem a házak közé tuszkolt garázsok ötlenek elsősorban szembe, hanem a szelek által ide-oda, mindenhova lera­kott szemét, papír és mű­anyagcafatok; vagyis a köz- tisztaság. A lakók számához viszonyítva kicsi játszóterek, befásított területek „életko­rukhoz” képest igencsak le­romlottak : a helyszűkében szenvedő gyerekek a fiatal fákon próbálják ki erejüket, vagy ott futballoznak, ahol éppen tervszerűen gyepesí­tettek. Évek óta mindössze annyi a változás, hogy — né­hány hónappal ezelőtt — az úgynevezett övárok fölé el1 helyeztek egy hidat, ezen ke­resztül végre birtokba ve­hették a szomszédos „ősgye­pet” a lakótelepi gyerekek. A Széchenyi más részei sem tükröznek boldogítóbb képet. A bontás alatt lévő régi disznópiac, az Arany­kanna ABC környéke, a WC nélkül (!) kialakított piac — a környezetrendezés ideigle­nességeit mutatják. S noha mindehhez hozzátartozik, hogy a K. Bozsó Károly úti iskola előtti park és játszótér a rendezettség jegyeit viseli, s imitt-amott a lakók keze- munkája sem ment veszen­dőbe — a lakótelep összképe meglehetősen vigasztalan. Némiképp rendezettebb a Várkonyi téri, a Vosztok úti, a József Attila úti lakótelep. * * * Szolnok parkjainak, terei­nek összes felülete mintegy egymillió négyzetméter. En­nek egy része „esetenként gondozott”. Az összes terület fenntartására évi 4,5 millió forint áll a tanács város- gondnoksági csoportja ren­delkezésére. Egy négyzetmé­terre tehát 5 forint 27 fillér. Ez alig van alatta az országo­san elfogadott és „ajánlott” összeg — felének (12 forint négyzetméterenként). A Szol­nokéhoz hasonló lélekszámú Szombathelyen ugyanekkora parkterületre — évi 9 millió forintot költenek. Viszont — hogy a kép még vegyesebb legyen — Szolnokon 100 ját­szótér van, míg a jóval na­gyobb Szegeden csak 70. Mindez persze csak játék a számokkal: nem ismerjük, mennyi virágot ültetnek Szombathelyen és Szegeden, Szolnokon minden évben fél­millió forintot költehek —• csak virágokra. És így tovább, sorolhatnánk a példákat, ellenpéldákat — alátámasztva összegekkel, négyzetméterekkel. Azt tegyük hozzá: az indu­latos és türelmetlen szolnoki „átlagpolgár” észreveszi, hogy utcájából már megint nem vitték el a szemetet két napig, de ugyanő örül annak is, amikor családostul elmegy a Tiszaligetbe, hogy szőkébb pátriájának vannak csodála­tosan szép, a természettől el nem szakadt területei! Ész­reveszi és felháborodik, hogy a Pelikán szálló és a műve­lődési központ között megle­hetősen. sokáig burjánzik a gaz — aztán ismét hosszú idő kell hozzá, hogy felfedez­ze — az új és szép téren (amely majd Györfi Sándor szobrával lesz teljes) kelle­mesen lehet üldögélni, pihen­ni a napsütésben. Egy szol­noki rádiós fórumon megkér­dezték: hová lettek a Kos­suth tér szökőkútjai? A vá­rosi tanács válasza: már el­készültek a tervek a kutak helyreállítására. (Igaz: a megvalósításhoz városi köz- intézmények, szocialista bri­gádok, üzemek összefogására van szükség.) * * * Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, amely időszámításunk után 1975- ben ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját... De szép is volt! — sóhajthatnak a szolnokiak, hallgatván a való mese első sorait. Nem mese volt, igaz volt az is, hogy egy fiatal kertészmérnök diplo­mamunkáját a Művésztelep előtt lévő Gutenberg tér szo­borparkká való átalakításáról készítette. A szakemberek sze­rint szép, emberléptékű terv volt ez, illeszkedő a városkép­hez; egyszersmind kifejező szimbóluma lehetett volna annak a nem mindennapi ténynek, hogy Szolnok — a képzőművészet régi városa A „többlépcsős” terv az adqtt környezethez alkalmazkodott: az utakhoz, a házakhoz, a nagyranőtt fákhoz. Amit „hozzátett” a tervező: né­hány vidám, csobogó szökő- kutacska — és a Szolnoki Művésztelepen élő művészek szobrai. A terv — a 900. év­forduló hevületében — sikert aratott. A városi tanács kez­deményezésére hozzáláttak a megvalósításhoz: jelentős költséggel átalakították a Gutenberg teret — helyükre kerültek a cementlapok, gye­pesítettek. A Kisújszálláson élő szobrász, Papi Lajos kő­ből faragott Kuoorgó című kisméretű szobrát föl is állí­tották. S ezzel véget ért a lendület. Epilógusa a Gutenberg térnek: ma már Papi Lajos szobra sincs ott — vandálok megrongálták. A tér torzó maradt. Milyenek hát a város közterületei? A kérdésre aligha adnának két egyforma választ Szolnok lakói. (A bevezetőben a labdarúgáshoz hasonlítottuk a té­mát.) Egy bizonyos, ez a hirtelen megifjodott, nehezen öltöztethető „kamasz” város: a lakóié. Tehát; nekik- nekünk szép, még szeplöivel is az. Reménykedünk, hogy előbb-utóbb eltűnnek majd a szeplők is. Vágner János Lakások, iskolák Tolnában Az új esztendő első napjai­ban a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói Szekszárdom három tízemele­tes ház — össfzesen 186 la­kás — Paikson 62, Dombóvá­ron 45 lakás készítéséihez láttak hozzá és egy-egy gar­zonházat építenek Szekszár- don és Paikson. A lakások mellett még két iskolát is készítenek; a vál­lalat kőműveseinek többsége e helyeken dolgozik, hogy a tanévkezdésre elkészüljön a huszonnégy tantermes bony­hádi és a tizenkét tantermes mágocsi iskola. Találkozó a Tallinnban Pótszilvesztemel kötötte össze szombaton közös ün­nepségét a Hallássérültek és a Vakok megyei szervezete. A Nemzeti-Tallinn étterem­ben megtartott lialálkoeóra hivatalosak voltak azok a társadalmi aktívák, pártoló tagok is. akik a két szervezet munkáját támogatják. Az ünnepi vacsora előtt hangu­latos műsorral kedveskedett a szajoli asszonykórus és a hallássérülteik martfűi cso­portja. tjj artézi kutat fúrnak Alattyánon. A kút — amely mintegy másfél millió forintba kerül — hosszú időre megoldja a köz­ség jelenlegi ivóvízgondját Korszerű postahivatallal gyarapodik a megye. A Debreceni Postaigazgatóság ezúttal Alattyánban építtet mintegy másfél millió forintos költséggel új hivatalt. A kivite­lezési munkákat a Jászsági Építőipari Szövetkezet végzi Elkészült a FEOR Nyolcszáz foglalkozás, hétezer munkakör ElSadás Martfűn fl hiszékenység vámszedéirül Népszerű a martfűi fiata­lok körében az ifjúsági szó­rakoztató központ, amely kedd és csütörtök kivételével minden nap várja őket: hét­főn, szerdán és pénteken 17 órától 20 óra 30-ig, szomba­ton és1 vasárnap 15 órától 20 óra 30 percig. A nyitva­tartási időben társasjátékok, ügyességi és logikai játékok kölcsönözhetők, de zenehall­gatással is szórakozhatnak a résztvevők. A központ gon­doskodik külön programok­ról is, holnap este fél hétkor például a hiszékenység vám­szedőiről hangzik el előadás. De érdekesnek ígérkezik a január 25-i téma is, amely a szülők megszólításával foglalkozik. Százmillióért épül Szennyviz- iszap-égetö mii Budakeszin Befejezéséhez közeledik Budakeszin az iszapégető mű építése: a csaknem száz mil­lió forint értékű beruházás révén lehetővé válik a buda­keszi és környékbeli szanató­riumok szennyvizének tisztí­tása, valamint a szennyvíz- iszap maradéktalan megsem­misítése. A világviszonylatban is korszerűnek számító techno­lógia bevezetését a környe­zetvédelmi szempontokon kí­vül az indokolta, hogy a 60- as években készült, elsősor­ban a kórházak szennyvizére tervezett tisztítómű már ne­hezen tudta ellátni feladatát. Időközben ugyanis a kórhá­zak főgyűjtőcsatornájára a települést is „rácsatolták”, s ezáltal a tervezett napi 1860 köbméter szennyvíz helyett a hetvenes években már 2500— 3000 köbmétert kellett meg­tisztítani. Ezt ugyan megol­dották, ám a nagy mennyisé­gű szennyvíziszap hagyomá­nyos módon való feldolgozá­sa — a szikkasztás és talajba temetés — egyre nagyobb gondot okozott, ezért döntöt­tek a szennyvíziszap elégeté­se mellett. A Fővárosi Csatornázási Művek beruházásához har­minchatmillió forinttal a Pest megyei Tanács is hozzá­járult. Az építkezés 1980. má­sodik felében kezdődött a mély- és magasépítési mun­kákat a beruházó Fővárosi Csatornázási Művek, a tech­nológiai szerelést a Szellőző Művek szakemberei végezték. Három és fél év alatt elké­szítették az iszap vegyszeres kezeléséhez szükséges táro­zókat. technológiai berende­zéseket. új gép- és kazánhá­zat építettek, helyére emel­ték a sváici Ghelfi cégtől vá­sárolt. 1.32 méter átmérőjű hat méter hosszú csőkemen­cét, amelyet gázzal lehet 1200 fokra hevíteni. A kemencé­hez tartozik — a füstgázok elvezetésére — egy huszonöt méter magas kémény is. A Központi Statisztikai Hi­vatal szakemberei — az új bérbesorolási jogszabályok figyelembe vételével — ösz- szeállították a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rend­szerének (FEOR) módosított változatát, amely 1985. janu­ár 1-től szolgál a foglalkozá­si, munkaköri besorolások alapjául. A FEOR egységes számjelrendszerrel jelöli a dolgozók foglalkozását, le­hetőséget adva a keresők tel­jes körének csoportosítására foglalkozás, munkakör és beosztás szerint. Az új rendszerezés mint­egy 800 foglalkozást, ezeken belül 7 ezer munkakört so­rol fel. A nyilvántartott fog­lalkozások, illetve munkakö­rök száma nemigen változott 1975 óta, amikor az egységes rendszer első összeállítása készült, mindössze néhány új foglalkozás „született”, köz­tük az atomerőművi főberen­dezés-, illetve segédberende­zés-gépész, gépkezelő. A mó­dosítások főként az átcsopor­tosításokat, a munkakörök pontosítását, esetenként ösz- szevonását jelentik több mint ezer foglalkozásnál, il­letve munkakörnél. A leg­több változás az egészség- ügyi dolgozók besorolásában lesz: az eddigi 740 egészség- ügyi munkaköri megnevezés az új rendszerezésben 240- re csökken. Jelentős változás az is, hogy a három műszak­ban dolgozók, közvetlenül a betegekkel, gondozottakkal A szűkösebb anyagi lehető­ségek miatt új beruházások helyett többnyire csak a már folyamatban lévők folytatá­sára futja az idén a vasút erejéből. Két új utascsarnok építésének megkezdésére van mód, s több állomáson foly­tatódik a rekonstrukció, a felújítás. Az új csarnokok közül az egyik a Kelenföldi pályaud­var nemrégiben elkészült utasaluljárója mellett épül fel. A mintegy 120 millió fo­rintos beruházás előkészíté­se már a múlt évben meg­kezdődött, s az idén hozzá­fognak az építkezéshez. A tervek szerint 1986—87-ben már az új épületben fogad­ják az utasokat. Addig a régi állomásépületet olyan állapotba hozzák, hogy a je­lenleginél jobb körülménye­ket teremtsenek a vonatra várakozóknak: kívül-belül tatarozzák az öreg állomást, elvégzik a szükséges átalakí­tásokat. Idei feladat az új fonyódi állomás építkezésé­nek megkezdése is: a régi, rossz épületet tavaly lerob­bantották. A 37 milliós új foglalkozó ápolók, szülész­nők, gondozók fizikai mun­kakörbe kerülnek. (Ezt az indokolja, hogy jelenlegi be­sorolásukban nem kaphatnak műszakpótlékot). A termékszerkezet átala­kulása, a technológiák, vala­mint a vállalatok szervezeti változása miatt számos fizi­kai munkakört is módosít az új nomenklatúra, illetve egyes szakterületeken össze­vonja a túlrészletezett bon­tást. Bebizonyosodott, hogy némely munkaköröket nem indokolt külön feltüntetni, hiszen esetenként — a mun­ka jellegéből adódóan — a különféle tevékenységek ösz- szefonódnak. A fizikai dolgo­zók körében a legtöbb beso­rolásbeli változás az építő­iparban történik, ahpl 64 munkaköri megnevezés szű­nik meg ésszerű összevoná­sok, átcsoportosítások révén. A módosított FEOR beveze­tésével megszűnik egy eddig használatos, nehézkes és magyarosnak sem mondható kifejezés: a „nem fizikai” foglalkozás. Ennek használa­tát korábban azzal indokol­ták, hogy számos foglalkozás nem tekinthető egyértelmű­en sem szelleminek, sem fi­zikainak. Mivel azonban e magyartalan kifejezésnek nem volt különösebb gyakor­lati haszna, az új nomenkla­túrában ismét a két alapka­tegória, a szellemi és a fizi­kai dolgozók kifejezés szere­pel. beruházás kiviteli terveit már készítik, a csarnok át­adása 1986 nyarára várható. Már megkezdett építkezést folytatnak és fejeznek be eb­ben az évben Sárospatakon, ahol 70 millió forintot költe­nek új állomásépület létesí­tésére. Kaposvárott 4,4 mil­lióért építik az új megállót, a munkák még az idén befe­jeződnek. Hortobágyon átépí­tik a régi utasfelvételi épü­letet; nagy gondot fordítanak arra, hogy a megállóhely il­leszkedjék a nemzeti park hangulatába, s alkalmazkod­jék az idegenforgalmi igé­nyekhez. Mintegy hatvan állomás­épületet újítanak fel; egye­bek között a miskolci Tisza pályaudvaron, Recsk—Pa­rádfürdőn, Pécsett, Lepsény­ben, Baján, Szentesen, Tisza- lökön, Kisterenyén és Szent- lőrincen folynak tatarozási munkák. Kijavítják az .épü­let, s a tetőszerkezet hibáit, festenek, mázolnak, átalakí­tanak, vagyis „konzerválják” a régi állomásokat, s korsze­rűsítik szolgáltatásaikat. VASÚTÁLLOMÁSOK Uj csarnokok helyett rekonstrukció Festenek, mázolnak, átalakítanak

Next

/
Thumbnails
Contents