Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

1984. JANUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió huBámhossxán Első olvasmányom Időszerű témát tűzött na­pirendre a Társalgó legutób­bi száma. Első olvasmányom címmel a gyermek- és ifjú­sági irodalom helyzetéről beszélgetett Borbély Sándor­ral, Janikövsziky Évával, Mándy Ivánnal, Szabó Évá­val, Székely Annával és Szi­láéi Jánossal Sumonyi Papp Zoltán szerkesztő-műsorve­zető. Mikor adjuk az első köny­vet a gyerek kezébe? Mikor kezdjünk neki mesét monda­ni? Mi legyen az első könyv, amitt önállóan olvasson? Csü- pa fontos kérdés a szülő számára, s nem közömbös a gyerek szemszögéből sem, hiszen jórészt nem rajta mú­lik, olvasóvá válik-e vagy sem. Ha nem tartozik egé­szen kis korától kezdve min­dennapi játékai, szórakozá­sai közé a könyv akkor ké­sőbb már aligha lehet rá­szoktatni az olvasásra. Meg­döbbentő, hogy még mindig akadnak olyan gyerekek, akiknek első könyvük a tan­könyv. Elképzelhető, hogy milyen szókinccsel, kifejező- készséggel kezdik meg az iskolát ezek a kisdiákok, s milyen küzdelembe kerül nekik, s tanítóiknak e hát­rány csökkenítése. A műsor csak részben érintette ezeket a kérdéseket, jobbára a megszólaltatott írók első olvasmányélményeit elevenítette fel, amely egyéb­ként nem volt érdektelen^ ám nemesebb célokat szolgáét volna, ha az olvasóvá neve­lés került volna a beszélge­tés középpontjába. Annál is inkább, mivel a gyermek- és, ifjúsági irodalomra most aligha lehet panaszunk. Az utóbbi években nemigen volt ennyi „alapmű” a könyves­boltokban. Andersen, Grimm meséi, Benedek Elek, Illyés Gyula kötetei sorakoznak többek között • a polcokon természetesen a legújabb ki­adványok társaságában. Jó lenne ha a gyermek- és ifjú­sági irodalom klasszikusai mindig ilyen bőséggel állná­nak rendelkezésére ia mindig új kisgyermekes szülőknek. Megalakult a Műbarátok Országos Egyesülete Több évi előkészítő mun­ka után, mintegy száz mű­gyűjtő és művészetbarát megalakította a Műbarátok Országos Egyesületét. Az új egyesület a Művelő­dési Minisztérium múzeumi főosztályának felügyelete alatt tevékenykedik, s céljai Bzerint egy szervezetbe tö­möríti a képzőművészeti és iparművészeti alkotások gyűjtőit. A tagok közé vár­ják a művészettörténészeket, a művészeti írókat, a kriti­kusokat és a képző- és ipar­művészet iránt érdeklődőket. A (társadalmi egyesület, az alapszabályban megfogalma­zott elképzelések szerint, se­gíti a gyűjtőtevékenységet, s támogatja a művészettörténe­ti és gyűjtéstechnikai kuta­tást. Az együselet megalapí­tói fontos feladatnak tartják a képzőművészeti ismeretek terjesztését s az úgynevezett „gyűjtői etika” szabályainak elterjesztését. Az elképzelé­sek szerint együttműködnek a múzeumi intézményekkel és szoros kapcsolatot tarta­nak fenn a kortárs alkotók­kal is. Az egyesületnek a rendes tagokon kívül ifjúsági és pártfogó tagjai is lehetnek. A tagok számára rendszeres gyűjtői és szakmai összejö­veteleket tartanak, s foglal­koznak majd műtárgy-csere közvetítésekkel és szakta­nácsadással is. Az elveszett otthon Helyett Talán a legszoanorúibb statisztikai tényünk: az állami gondozott gyerme­keink száma nem csök­ken az újabb évek, évti­zedek során. Ma is több, mint harmincezer olyan gyerek él köztünk, akinek sorsát intézetekben for­málják, és igyekszenek pótolni a szere tetet és gondoskodást, amit a csa­lád jelent, s amit nem is ismerhetnek ezek a csa­lád jukvesztett gyerekek. Miért e mozdulatlanság a statisztikában? Hiszen nem pusztítanak gyilkos járvá­nyok, nem dúl háború. EL- hagyatottságuk oka nem va­lódi árvaság. Napjaink álla­mi gondozottéi a szülői fele­lőtlenség — ritkábban a te­hetetlenség. betegség vagy rokontalanság — elhagyott­jai. Egy másik adat nem ke­vésbé döbbenetes: több, mint százezer azoknak a gye­rekeknek és fiatalkorúak- nak száma, akiket veszélyez­tetetteknek nevezünk- Akik számára nem oltalmat, ha­nem fizikai, szellemi, erköl­csi veszélyt jelent a legszű­kebb környezetük, az a leg­kisebb emberi közösség, amelynek otthon a neve. Emberformáló közösség Tiszteletre méltó anyagi, szellemi és erkölcsi erőfeszí­tés próbálja pótolni ezeknek ‘a gyerekeknek elveszített otthonát. Pedagógusok, pszi­chológusok, gyermekvéde­lemben járatos szakemberek keresik annak módját, hogy kiegyensúlyozott felnőttekké érhessenek ezek a válságos kisgyerekkort, serdülőkort élő gyerekek is. A statisztika számokban fogalmazott tényei szerint mégis sok sikertelenséget hordoz a gyermekvédelmi munka. A fiatalkorúak, sőt gyerekek által elkövetett bűnök és kisiklások száma — szomorú tény — évről évre emelkedik. Az anyai szeretet, a test­véri közösség, a saját otthon aÜg-aJig pótolható. A leg­tökéletesebb pedagógiai mód­szerrel, a leggondosabban juttatott anyagi javakkal sem helyettesíthető a legki­sebb és legfontosabb ember­formáló közösség, a család szerepe. Ezeket fontolta meg egy Hermann Gmedner nevű fia­tal orvostanhallgató az auszt­riai Innsbruckban harminc­hat esztendővel ezelőtt, két esztendővel az emberiség ed­digi történetének legször­nyűbb világégése után. S úgy hitte: minden gyereknek el­sősorban anyára van szük­sége, azután testvérekre és családi otthonra. Olyan kis közösségre, amelyben neve­lése megvalósulhat, kibonta­kozhat, személyisége képes­ségei szerint. Csák így illesz­Gyermekfalvak kedhet be a tágabb közös­ségbe, ha elveszített otthona helyébe új otthont talál. Először három ház épült, három jólelkű, nevelésre al­kalmas asszony fogadott ne­velt gyerekévé hat otthonta­lan kisgyereket. Ma a világ­nak számos országában, va­lamennyi földrészen műkö­dik ez a gyermekvédelmi há­lózat, amelynek S. O. S. Kin- derdorf International a ne­ve. Nyugat-Európában és Így szólítják A legelső gyermekfalut Innsbruck közelében, Imst- ben építette fel Hermann Gmeiner professzor, céltuda­tos munka és társadalmi ösz- szefogás eredményeként. Napjainkban szinte gomba­módra szaporodnak világ­szerte ezek a minden jól fel­szerelt intézetnél sokkalta jobb mesterséges otthonok. Az első otthonokból már három gyermeknemzedéket inditottak útnak a nevelő­anyák. Akiknek saját család­juk, saját gyerekük nincsen, de tizenöt—húsz felnőtt asz- szony és férfi szólítja így őket: mama. S ez a fajta — az otthont valóban helyettesítő — intéz­mény az évtizedes statiszti­Távol-Keleten, Afrika és Dél-Amerika ínség-, hábo­rú- és tudatlanságsújtotta országaiban. Városok köze­lében, élő falvak, kistelepü­lések szerves részeként. Több mlint kétszáz gyermekfalu­ban állnak kis családi házak, hasonló stílusban építették, mint a .környezet, öt, hat, legfeljebb nyolc gyereket vállal, nevel, édesgyerekei­ként, egymás testvéreiként egy-egy nevelőanya. őket: mama kai számok szerint is bevált: aliig-alig fordul elő, hogy ezek a hajdani otthontalan gyerekek ne tanulnák meg egy életre, milyen alapvetően fontos a család. A gyermekfalvaklban ne­velkedett gyerekek felnőtt életében a válás is ritkább, isaját családi élét üiket úgy formálják, hogy otthonuk va­lódi otthon legyen. Nem rit­ka az sem, hogy vér szerinti szüleikkel, rokonaikkal is megtalálják újra a kapcso­latot, de valamennyiük éle­tében megmarad igazi hát­térnek a gyerekfálubeli ott­hon is, ahol felnőttek, a test­véri és tágabb környezetbeli közösség, s akihez mindig visszatérhetnek: a nevelő­anya. Nem zárt világ Egy-egy gyermekfalu-kö­zösség nem zárt világ. A szomszédos házak, hasonló családok élő kapcsolatot tar­tanak a község lakóival. Az óvoda, az iskola, a sportpá­lya közös. A legkorszerűbb, legjobban szervezett intézet is — noha védelmet, gondos­kodást és nevelést ad — ehhez képest mégiscsak el­különít. S ami a legnehe­zebb: az intézet védelméből kikerülőknek: a felnőtt fejjel hirtelen újra támadt otthon- talanság és árvaság. A gye­rekfalvak családi házaiból kikerülőket ugyanúgy várja az otthon, mint azokat, akik a saját családjukba, testvé­reik, szüleik körébe térnek haza. Az S. O. S. gyermekfalu­mozgalom nem kísérlet a vi­lág országaiban. Valamennyi földrészen, ahol csak kérték, ahol csak épültek ilyen fal­vak, bevált. Hiszen minde­nütt az adott ország gazda­sági, társadalmi, kulturális életének szerves része, csak­úgy. mint az egészséges csa­lád. A gyermekvédelem le­hetséges útjai közül a bizto­san járható utak egyike. Évek óta foglalkoznak az­zal a gondolattal a szocia­lista közösség országaiban — így nálunk, Magyarországon is — hogy e világszervezet­tel kapcsolatot találjanak, hogy intézeteink, nevelőszü­lői hálózatunk további épí­tése mellett gyermekfalvak is épüljenek. Battonyán lesz az első Ez a törekvés Magyaror­szágon ma már több, mint ötlet, töprengés, tájékozódás. Gyermekvédelmünkért fele­lős szakembereink és az S. O. S. gyermekfalu-mozgalom vezetői megtették a szüksé­ges lépéseket. Kijelölték az első magyarországi gyermek­falu helyét is, Battonyán. A gyermeknevelést főhivatás­ként vállalókban sincs hi­ány. a faluépítés anyagi fel­tételeiről — mint mindenütt a világon — a nemzetközi szervezet gondoskodik. A fe­lelősségtudat és jobbító szán­dék hamarosan megteremti Magyarországon is az első gyermekfalut, a vér szerinti családot valódi otthonnal si­kerrel helyettesítő intéz­ményt. Egy olyan nagyköz­ségben, amely elsőként érte meg a felszabadulást, s amelyben többnemzetiségű lakosság él ma is. Rab Nóra Szabad idejében fafaragással, népi hangszerek készítésével foglalkozik a kisújszállási Márta András. Elsősorban citerá- kat csinál, amelyeket finoman munkált faragásokkal tesz tet­szetőssé SZEGED-PÉCS Vidéki társulatok külföldi turnéi Százharminc tagú stábbal négyhetes külföldi turnéra utazott vasárnap a szegedi Nemzeti Színház operatársu­lata. Immár negyedik alka­lommal hívta meg az együt­test a müncheni Landgraf impresszárió cég. A turnén Ausztria, az NSZK és Hollandia városai­ban huszonhárom alkalom­mal adják elő olasz nyelven Mascagni: Parasztbecsület és Leoncavallo: Bajazzók cí­mű operáját. Bécsi szereplésre indultak vasárnap a Pécsi Balett tán­cosai. A mecsekaljai város művészegyüttesének tagjai a népszerű tévészemélyiséggel, Antonin Dvorákkal együtt állandó résztvevői a „Bécs- ben mindig szezon van” cí­mű show-műsor sorozatának, egy-egy előadásában világ­hírű vendégművészeket mu­tat be nézőinek a szomszédos ország televíziója, az ORF. Fesztiválok, találkozók, táborok Mozgalmas évet zárt a Jászsági Népi Együttes Győzelem a Ki mit tudón Mozgalmas és sikeres év volt a tavalyi a Jászsági Né­pi Együttes számára, bár a táncosok szerint, mint bázis­együttesnek, hasonlóak vol­tak a korábbi évei is. Fesz­tiválok, találkozók, néptánc- táborok minden évben van­nak. ami kiemelte az elmúlt évet a többitől, talán a Ki mit tud volt. Ha sorba vesszük az ese­ményeket, akkor az első és az év egyik legfontosabb ese­ménye az alföldi néptánc­fesztivál volt Szolnokon má­jusban. Az év elejétől készül­tek rá, meg is nyerték, egy nivó- és egy vándordíját hoz­tak magukkal. A kimerítő próbákat februárban egy tv- felvétel (december 30-án lát­hattuk) és március végén a budapesti Sportcsarnokban egy táncháztalá'lkozó színe­sítette. Tavasztól megkez­dődtek a Ki mit tud előké­születei is. öt induló csoport­juk közül három eljutott a selejtezőig, és a Bállá Zoltán —Fejér Erika páros győztes­ként decemberben már a kubai útjáról számolhatott be az együttes tagjainak. Kétéves képzés záróak­kordjaként július elején or­szágos zenésztábort tartot­tak Jászberényben, majd a szeptemberi vizsgákon hu­szonöt zenész szerzett minő­sítést. Július második felé­ben a megyei néptánctábort vezették ugyancsak otthon, majd augusztusban 3 hetes nemzetközi fesztivál követ­kezett Franciaországban. A 14 országból érkezett együt­tesek közül a legnagyobb ér­deklődés a jászságiak táncát kísérte, nem csoda, hogy a közönség kedvencei voltak. A zsúfolt nyárból sajnos kimaradt az együttes saját táborozása. Szeptemberben megkezdték a próbákat az is­kolai csoportok. Az utánpót­lás képzését Berónyben már az óvodás korban elkezdik, játékos formában ismerked­nek az aprók a népi tánccal. Négy általános iskolai (egy Jásza'lsószientgyörgyön) és egy középiskolás csoportjuk hetenként többször js próbál. Október elején a Kállai ket­tős fesztiválról fődíjjal ésl közönségdíjjal tértek vissza, decemberben pedig az év legjobb táncosai között a néptánc-antológián láthattuk őket ismét a sportcsarnok­ban. Ezen túl a járásban, me­gyében számos fellépésük volt, táncházat vezettek, mű­sort adtak ünnepélyeken, különböző rendezvényeken és vitték magukkal Jászberény jó hírét. — lp — Üzemünk egy eve Kollektív pályázat A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága Üzemünk életének egy éve (1984. január 1. — december 31.) címmel pályázatot hir­det. A pályázaton részt vehet minden állami vagy szövet­kezeti termelő tevékenysé­get folytató üzem-, gyár-, gyáregység, illetve telephely. A pályázaton csak az üzem dolgozóinak kollektív mun­kájával lehet részt venni. A pályázat célja, hogy a munkahelyek dolgozói az év folyamán az üzem egészére, vagy az üzemek valamilyen kisebb egységére (üzemrész, brigád) vonatkozólag króni- kaszerűen nyomonkövessék, majd az év végével értéke­lőén összegezzék, hogyan ala­kulnak az üzemek, illetve a dolgozók eredményei, gond­jai. • Részegységekre vonatkozó pályamunkák ott is készül­hetnek, ahol ilyenek az üzem egészére vonatkozólag nem készülnek, de ezeknek — ugyanúgy mint az üzemek egésze esetében — szintén tükrözniük kell, hogy az üzem szempontjából legfon­tosabb események, folyama­tok hogyan jelennek meg az illető kisebb egység dolgozói­nak életében. A pályamunkáknak reális arányban kell bemutatni az eredményeket és esetleges si­kertelenségeket, valamint okaikat, körülményeiket. A dolgozó emberek üze­men belüli és azon kívüli éle­te nem választható el egy­mástól. A pályamunkák olyan mértékben térjenek ki a lakóhelyi körülményekre, amennyire az befolyásolja az üzemen belüli viszonyokat. A pályamunkák szakszerű­en megalapozottak, hitele­sek, mégis közérthetőek, ol­vasmányosak legyenek és a fontos események, tények is­mertetése mellett ezek elem­zésére, értékelésére helyez­zék a fő hangsúlyt. Jóllehet az üzemek elsősorban gazda­sági egységek, a pályamun­kák nemcsak a termelésről, hanem legalább ennyire h termelő emberről is adjanak képet, ehhez különböző értel­miségi- és fizikai dolgozói rétegek együttműködésére van szükség. A pályamunkáknak terje­delmi korlátja nincs. Bekül­dendők három példányban 1985. április 15-ig a Hazafias Népfront budapesti, illetve megyei szervezeteihez. Ered­ményhirdetésre 1985. első fé­lévének végéig kerül sor. A pályamunkák kézirat­ként, zárt anyagként keze­lendők, amelyeket bármilyen célra csak az üzemek hozzá­járulásával, a forrás megje­lölésével lehet felhasználni. Az értékelés és eredményhir­detés után a pályamunkák egy példányát a megyei mú­zeumok, egy példányát pedig a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum őrzi meg. A pályamunkák készítésé­nek segítésére azok az üze­mek, amelyek igénylik a pá­lyázat hozzávetőleges tartal­mára, készítésére és az elbí­rálás szempontjaira vonatko­zó részletes tájékoztatót kap­hatnak. a pályázat dijai: Üzemünk élete 1984-ben Két I. díj, Három II. díj, öt III. díj, 7000.—Ft (egyenként) 5000.—Ft 3000.—Ft Brigádunk élete 1984-ben Két I. díj, Három II. díj, öt III. díj, 4000.—Ft (egyenként) 3000.—Ft 2000.—Ft A KISZ Központi Bizottsága ötezer forintos különdíjat ajánl fel a legjobb ifjúsági pályamunka jutalmazására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents