Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
1984. JANUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rehabilitáció - vargabetűkkel Vizsgáznak hét ország kukoricái Egyelőre harmincötén találtak keresetet a túrkevei Háziipari Szövetkezet részlegében — Kaptam egy meghívót a háziipari szövetkezettől, hogy dolgozhatom náluk. Egész éjjel nem tudtam aludni... miként is lesz, mikor jöhetek? . . . Addig csak otthon voltam. Betegségeim miatt csupán ülőmunkát tudok végezni, és itt lehet. A díszdobozokkal, gombolyítással, szálszedéssel kitelik a napom. S egészen más segélyt kapni a tanácstól, vagy munkával megkeresni azt a kis pénzt. Varga Katalin „vallomását” húszegynéhány munkatársának bármelyike mondhatta volna. Tízforintos órabérért a díszdobozokon, a szőnyegeken, a kézimunkákon és a csomagolóanyagokon kívül írótömböket, kártyanaptárakat, reklámcélokra szolgáló mappákat, tasakokat is készítenek a túrkevei Háziipari Szövetkezet könyvkötő részlegében. A tetszetős, korszerű épületet tavaly májusban adták át. De addig.. • A megyei tanács ’82 I I tavaszán pályázatot hirdetett, hogy a ■ I vállalatok, szövetkezetek nyújtsanak be tervezeteket a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására. A túrkevei háziiparosok között az alakulás, ’51 óta dolgoznak rokkantak, így eséllyel indulhattak a pályázaton, hogy végre ne csupán bedolgozóként, hanem egy speciális részlegben kapjanak helyet a csökkent munkaképességűek. Beadványukkal ők voltak az elsők. Kevés pályamunka érkezett. A vállalatoknak jelenleg csekély anyagi érdekük fűződik a rokkantak foglalkoztatásához, mivel a fölmérések szerint a gyárkapun belül is jócskán, 15—20 százalékban, vannak munkaerő- tartalékok, a munkaerőhiány pedig a nehéz fizikai területeken okoz gondot. A hatékonyság elve, úgy tűnik, ellentmond annak, hogy rokkantakat alkalmazzanak. Továbbá: a csökkent munkaképességűeknek sern áll mindig érdekében, hogy ismét * munkát vállaljanak, mert a rokkantsági nyugdíj, a segély gyakorta nagyobb összeg, mint amennyit kapnának a gyárban. Ráadásul — jövedelmük kiegészítésére _ ők is dolgozhatnak egy é vben 840 órát. Tehát anyagilag egyik félnek sem érdeke igazán a rehabilitációs foglalkoztatás. Csakhogy évente 25— 28 ezer embert nyilvánítanak rokkanttá, számuk egyre nő, az állam százezreket költ egy-egy súlyos betegre, s milliárdokat (’82-ben több mint 11 milliárdot) áldoz a rokkantsági nyugdíjra, a hazánkban élő mintegy 500 ezer rokkantra. Aligha kell bizonygatni, hogy ha a csökkent munkaképességű munkába lép. még a neki megfelelő helyen is hozhat hasznot a nagy közösségnek. A céltudatos munka pedig feledteti a fölöslegesség érzetét, újra értelmet ad az életnek. A társadalmi és a gazdasági érdek, a humanizmus egyaránt a rehabilitáció Hasznosan telik a nap Zárolták a pénzt Saját erőből — segítséggel gondjainak megoldására ösztönöz. Mindezek (s nem csupán az együttérzés, ami egymagában túlságosan kevés) indították . a túrkeveieket arra, hogy cselekvő segítséget nyújtsanak az egészséges emberével egyenértékű élethez. Hasonlóan gondolkodott a Kiszöv megyei szervezete is, amikor a megyei tanács kiírásával párhuzamosan pályázatot hirdetett meg. A keviek ide is elküldték elképzeléseiket. Füleki Sándor, a szövetkezet elnöke pedig elment az OKISZ-ba: támogatást keresni. „Támogatjuk, mondták az OKISZ-osok, ha a megyei tanács elfogadja a pályamunkát.” Elfogadta. Mégsem került „sínre” a keviek dolga. A kevés pályamunka miatt késett az elbírálás, az e célra szánt pénzkeretet pedig „befagyasztották”. A „háziiparosok” átdolgozták a tervüket. Erre azért is szükség volt, mondták az illetékesek, mert a kiírás óta változtak a föltételek. Aztán fölkeresték az Állami Fejlesztési Bank szegedi ki- rendeltségét is. Hosszas huzavona után sikerült ugyan tárgyalniuk a beruházás ösz- szegéről, ám hetek múlva arról értesítették őket, hogy a csokiként munkaképességűek foglalkoztatásának növelésére júliusban biztosított pénzt zárolták. sikerült a nehézségekkel megküzdeniük. 4,5 millióba került a változatos termékskálájú, csak könyvkötő műhelynek titulált részleg megvalósítása. Nem számítva azt, hogy többek között a helyi tanács és a KPM ingyen megcsinálta az aszfalt- utat, százezer forinttal olcsóbban dolgozott nekik a szolnoki Titász, ji25 ezret adott berendezésekre a megyei tanács. Követték tehát a Borsod és a Vas megyeiek példáját, akik a rehabilitáció gondjainak megoldásában élen járnak az országban. Számítógéppel értékelik a KGST Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutató- intézetében működő Kukori- catermesztési Koordinációs központjában a tavaly hét ország huszonegy kísérleti állomásán elvégzett kuikori- canemesítési kísérletek eredményeit. Ezekben a napokban töb:b tízezer adatot dolgoznak fel a martonvásári szakemberek, hogy megállapítsák: milyen fajták, fajta- jelöltek közül válasszák ki a legjobbakat, azokat, amelyeket további kipróbálásra, termesztésre javasolnak. A programban együttműködő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — célja az, hogy a jelenleginél értékesebb, nagyobb hozamú hibridekkel bővítsék a takarmánybázist, fejlesszék, korszerűsítsék a termesztés] technológiát és a vetőmagszaporítást. Az ökológiai kísérletek során azt vizsgálják, hogy a különböző hibridek közül melyek felelnek meg leginkább az egyes országok környezeti adottságainak. 4. I Csaknem hét hó- 1 nappal a határidő 1 előtt, azaz ’83 májusában megnyílt a különleges igényeket kielégítő részleg. Húszegynéhány, 20—100 százalékos mozgás- és hallássérült talált munkára. Tíz-ti- zenkét bedolgozója is van a kis üzemnek (nyolcán mezőtúriak), ám a részleg ötven rehabilitáltat képes foglalkoztatni. Ezért újabb lehetőségeket keresnek a keviek (például nyomdaipari hulladékok hasznosítása, szaruból dísztárgyak készítése), célgépeket szeretnének vásárolni, hogy biztosítsák, sőt növeljék az évi 3—4 milliós termelési értéket. A 120 dolgozót foglalkoztató szövetkezet bízik abban, hogy e téren is előbbre léphet. A jövőbe tekintőn, hasznos elképzelések valóra váltásához azonban a társadalmi összefogásra ismét szükségük lesz. Sz. Tamás Tibor Fotó: T. Katona László Dunai Vasmű Kokszolómig, salakfeldolgozó A hazai kohászati üzemek jelenleg a termelésükhöz szükséges koksz nagyobb hányadát „bérkokszosítással” szerzik meg: a szenet a nyugati országokban dolgoztatják koksszá, terhelve ezzel az amúgy is szűkös devizakeretet. A helyzet megváltoztatását szolgálja a Dunai Vasmű, egyszersmind a magyar vaskohászat legnagyobb beruházása: 10 milliárd forintért épül és a tervek szerint 1986- ban már termelni fog az új kokszolómű. Az állami nagyberuházásként épülő új kokszolóműre 1984-ben másfél milliárd forintot fordítanak: az üzem minden létesítményére megvan már a kivitelező. A másik legfontosabb beruházás a salakhányó-feldol- gozó építése. A munkák befejezésére az idén 270 millió forintot fordítanak, a tervek szerint az üzem november— decemberben már egész teljesítményével dolgozik. jegyzetük Beidegződések A méreteiben ugyan kicsi, de jelentőségében annál nagyobb intézmény udvarán egyik napról a másikra árkokból szőtték hálót kók- overállos férfiak. Az arra járók együttérző sajnálkozással szemlélték az eseményeket: bizony neon csekély probléma télvíz idején vízvezeték- hálózatot javítani, cserélni. A szemlélődök három nap múlva megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az árkok nagy részét betemették és az ott munkálkodók feltűnő serény- séggel dolgoznak. „Na, ja”, mondták a bámészkodók, „biztosan valami maszek társaság csinálja, azért haladnak ekkora sebességgel’.’ Igencsak elcsodálkoztak volna, ha megtudják, hogy a vízvezetékrendszer teljes felújítását egy termelő- szövetkezet brigádja végezte. Négy nap alatt elkészültek, és példás minőségű munkát hagyták maguk után. Régi rossz beidegződésünk, hogy csak a kisiparosok dolgoznak gyorsan és jól. Kellemetlen példák szülték ezt a véleményt sorolhatnánk a beidegződést előidéző példákat, elég, ha valaki végigmegy a megyeszékhely néhány feldúlt utcájában, ahol kiásott árkok tátonganak, melyek közelébe se mennek, az állami vállalat szakemberei heteken keresztül. A hányaveti munkának több oka is lehet, de köztük az első helyen minden bizonnyal a szervezetlenség viszi el a pálmát. És lám. mint a jegyzet elején felvázolt történet mutatja, vannak kivételek. Más, egy nyári emlék. Turistacsoport érkezett a városba. A vezetője megígérte a csoport tagjainak, hogy az ebédet igazi kisvendéglőben költik el, valami helyi specialitást ízlelnek meg. A vezető jó ismerte az egyik szerződéses vendéglő „tulajdonosát”, megegyeztek, hogy ebédre valódi tiszai halászlevet készíttet a szakáccsal, hozzá apró sült szalonna darabkákkal ékesített túrós csuszát szolgáltat fel. A szomszédos „szoros elszámolású” étterem kirakatában ugyan szerepelt a tiszai halászlé, mint specialitás, a csoportvezető azortban csak legyintett: majd a maszek! Ebédre elkészült a finom éted, a szerződött üzletvezető teirmészietesen nem árulta el, hogy azt a szomszéd étteremből kölcsön vett mesterszakács főzte meg. Félreértés ne essék, szó sincs arról, mintha e jegyzet írója lebecsülné a kisipari munka hasznát és jelentőségét. Egyszerűen a rossz beidegződések ellen d3r- mög. A beidegződések ellen, amelyeket régen szerzett tapasztalatok okoznak, de amelyek egyre inkább felülvizsgálatra szorulnak. B. J. Következetek is kisiparosok segítségével Szolgáltatások Jászladányban Ez lesújtotta a szövetkezetét, hiszen bízva sikerükben, a maguk szakállára már nekifogtak a beruházásnak. Saját pénzükön telket vásároltak — további terveket szőttek. Nyolcvankettő végére remélték az új üzem átadását. Az elutasítást követően sem adták föl a reményt, újabb terveket kovácsoltak, melyet a megyei Kiszöv soron kívül elküldött az OKISZ-nak. Mivel a szövetkezet pénze apadni kezdett, s az esélyek is csökkenni látszottak, Füleki Sándor ismét bekopogott az OKISZ-hoz. Sikerrel járt, megkapták a támogatást. A szövetkezet maga készítette el a Túrkevén „segítségre szorulók” listáját, ugyanis ilyen nyilvántartás eladdig nem volt a városban. Egyenesbe kerültek: a fél országot megjárt tervet végre megvalósíthatták. Például a radiátorok beszerzése utáni lótás-futás már igazán semmiségnek tűnt. Az is tény: számos intézmény és ipari szövetkezet segítette a keviek ügyét, így Idén már ötvenöt kisiparos látja el a jászladányiakat szolgáltatásaival. A község hétezres lélekszámához viszonyítva kialakult jó arányt a szükség teremtette meg. Évekkel ezelőtt még a helyi Vegyesipari Szövetkezet szakembereihez fordulhattak problémáikkal a la- dányiak. 1979-ben az ipari szolgáltatások nagy részét a szolnoki ÉPSZÖV, a megyei Fodrász Szövetkezet pedig a fodrászatokat vette át. ök megszüntették a község különböző pontjain levő kisebb üzleteket, helyettük egy helyen, a szolgáltatóházban alakítottak ki fodrászatot. A Vegyesipari Szövetkezet az átcsoportosítások után csak autó-, tv-, háztartási gép-javító, valamint lakatos, asztalos és üvegező munkákat vállalt. Donkó Jenő tanácselnök elmondta, hogy a szolgáltatásokat végző szövetkezetek közül az ÉPSZÖV elhanyagolta a munkáját. Szolgáltatásai fokozatosan elfogytak. később már csak bádogos munkára tartották fenn a telepüket. A tanács többször ellenőrizte a szövetkezet munkáját, s kiderült, hogy az ÉPSZÖV már nem látja el a feladatát Jászladányon. Ezen változtatni többszöri tárgyalás után sem sikerült. A hiányok pótlását a nagyközségi tanács kisiparosokkal próbálta megoldani. Azóta a legkülönfélébb szakmákban dolgoznak kisiparosok. Van magántaxis, kiskereskedő, műszerész, női szabó, burkoló stb. A Jászapáti és Vidéke Áfész is képviselteti magát a községben szolgáltatásaival. Munkásai vízvezeték-szerelést és bádogos munkákat végeznek. A jászladányiak több kisiparostól és szövetkezettől kérhetnek segítséget, igaz, órás és bádogos szakmákban még mindig hiáhy van. A nagyközségi tanács e gondot is mellékfoglalkozású vagy főfoglalkozású kisiparosokkal szeretné megoldani. Mint Donkó Jenő elmondta, a lakosság elégedett a kisiparosok munkájával, amit az is bizonyít, hogy egyre többen veszik igénybe szolgáltatásaikat. A színvonalas munka megtartására a tanács is felügyel, A minőségre persze — saját érdekükben — a szolgáltatók is ügyelnek. Nehezíti a munkájukat a gyakori anyaghiány: főleg hűtőgép-. tv- és autóalkatrészekből. Ilyenkor minden igyekezet ellenére elmarad a jó színvonalú kiszolgálás. — ns — A jelei autógyárnak Önjáró padlóvázak A jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet mintegy 80 százalékban megkötötte keretszerződéseit. Erre az évre 36 millió forint termelési értéket terveztek. A termékek tőkés és belföldi piacokra kerülnek Elkészült a Csepel Autógyárban annak az önjáró autóbuszalváznak a prototípusa. amelyre a felépítményt, a karosszériát — a lengyel és magyar járműipari kooperációnak megfelelően — lelcben építik rá. Ezzel új szakaszához érkezett a szi- getszentmiklós] vállalat és a jelei autógyár közötti együttműködés. Az önjáró alváz a Csepel Autógyár hagyományos terméke, amelyet a lengyel partner igényeinek megfelelően méreteiben átalakítottak. keskenyítettek. Az átalakítás után eredményesen fejeződtek be az üzemi terhelési próbák.
