Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-29 / 24. szám
1984. JANUÁR 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Borfejtés idején i gazda nélkül, ezért ezt a munkát is folytatnunk kell, hiszen igen nagy itt az építési kedv. Ebben a viszonylag kis faiul an kétszáz ember foglalkozik fóliakertészettel. A sláger most még a paradicsom, meg néhány egyéb zöldségféle, de mindinkább előretör a virágtermesztés. Sok helyen díszük a szegfű és a gerbera. A tanácselnök- arszony elégedett a fóliázok- kal: — Hetvenkilencben a kertészek között a legnagyobb adó ötezer forinit körül volt. Most meg ötven—hatvanezer. Panasz mégsem lehet az adóívetekre, nagyot fejlődött az állampolgári fegyelem. Kilátás a téliesített fürdőből Puha hótakaró borítja Cserkesz ölöt. A borfejtés ideje ez. Ezen munkálkodik szinte minden család, hiszen kevés olyan ember él itt, akinek legalább a háza mellett ne lenne-'néhány száz négyszögöl szőlője. Nem véletlenül mondja tehát László István: — A legjobb ilyenkor disznót vágni, meg bort fejteni. Barátságos meleget áraszt a kemence. A tüzelő nem kerül sokba. — Minden tavasszal ösz- szegyűjtök három-négyszáz kéve venyigét és télen azzal fűtök — mondja László István. Arányló bort tölt a pohárba. — Igyanak. Ha őszinte a vendég, a paraszt ember nem sajnálja tőle sem az ételt, sem az italt. Jó negyven évi szolgálat áll mögötte. Volt tanácselnök is. Huszonkét évig párttitkári tisztséget viselt. Most titkárhelyettes a tsz pártalap- szervezetében. A raktárban dolgozik. — Sok vízen keresztülmentem, — summázza életét, — közel a nyugdíj. Lassan elég lesz a közös munkából, hiszen most már könnyen fárad az ember. De azért nem fogok tétlenkedni. Evek óta húsz hízóra van bázisszerződésem, de tavaly harmincat adtam le a háztájiból. Tegnap is vittek el hízókat. Azokat látták volna! Az egyik kétmázsás volt a másik még nehezebb. Kukoricát szór az akolba, kiesődül a háztáji falka. Szemmel láthatóan büszke állományára. Talán annál is jobban falatnyi fekete bárányára. Fél szeme azért a harcias koson van. — Már kétszier fellökött, — magyarázza óvatosságát. — A nyáron leadom őket, mert megyünk az NDK-ba. A fiam ott volt néhány évig, onnan a barátság az egyik német családdal. Tavaly ők voltak itt, az idén mi megyünk. Bármilyen jó is az itteni bor, Cserkeszőlő messze földön mégis a vízről nevezetes. A fedett gyógyfürdő mellett már takaros szálloda is van. A gyógyfürdőben Boros László, az intézmény vezetője vezet körül. A medencékben alig lézeng néhány vendég. — Igen nagy a különbség a nyári és a téli látogatottság között, — mondja a vezető. Évente hozzávetőlegesen kétszázezer vendégünk van. Nyolcvan százalékuk a nyári hónapokban érkezik. Ennek az a magyarázata, hogy csak a gyógymedencéink fedettek, úszásra lubickolásra most nincs lehetőség. Ez is befolyásolja a téli forgalmat. Ilyenkor többnyire a nyugdíjasok jönnek, no meg a kunszentmártoni, illetve a martfűi sportolók tartják itt edzőtáborozásukat. A kunszentiek most kint vannak a pályán. Nyaranként a környező községekből ide hozzák úszótanfolyamra az iskolásokat. — Szóba került egy hússztgharminc méteres tanmedence építése is. — magyarázza a fürdő vezetője. — Félig fedett lenne. Összekötnénk a téli fürdővel. Abban már felszabadultan lehetne lubickolni, növelné a téli forgalmat. A takaros szállodában hetvenöt vendég szállhat meg egyszerre. Most mindössze huszonötén vannak. Elgondolkodtató tények ezek. Az ország más, nem jobb vizű és rosszabb körülményű üdülőhelyein drágább ellátás mellett is nagy a zsúfoltság. Ügy tűnik, idegenforgalmi propagandánk még gyermekcipőben jár. Boros Lászlóné tanácselnök útnak indítja a tervezőket, kivitelezőket. Elégedettnek éppen nem nevezhető. — Van néhány milliónk, de annak csak a gondja-ibaja az enyém. Közel egy éve terveznek négy nyavalyás tantermet, de hat *náiüó helyett tizenötre alakították költségüket. Nem tudom, miért kerítünk mindennek olyan nagy feneket, miért nem az egyszerű formákat keressük. Bég el kellett volna felejteni az egész iskola- építést. A végén meg örülnünk kell, ha jövőre kész lesz. Aztán kezdhetjük a régi iskola felújítását. — Ezek szerint most nincs holtszezon a tanácsnál... — Nálunk soha nincs. Nyáron az üdülők miatt, most meg másért. Két utcában szilárd burkolatú út építését tervezzük például. A lakosság önkéntes hozzájárulását szeretnénk ehhez megnyerni. — Ügy hallottam, üdülőtelkeket is alakítottak ki. — Igen, több mint százat. Azok közül húszat tartottunk fel vállalatoknak. Több mint hatmilliót fordítottunk kisajátításra és közművesítésre. Az üdülőtelkek négyszögölét mindössze 250 forintért adjuk, sokan mégis drágálják. Alakítottunk kj lakóházépítésre alkalmas telkeket is. A harminchétből már csak öt Az adók alakulását figyelve könnyű a következtetés; van olyan fóliakertész, akinek az évi jövedelme több- százezer forintra rúg. — Nem mondhatom, hogy csak a saját hasznukat nézik, — vélekedik Borosné. — Jelentős részük társadalmi munkájára mindig számíthat a tanács. Ugyanúgy, mint a kisiparosokéra. Azok is vannak több mint százan. — És megélnek ilyen kis községben? Ebéd lesz ebből a kakasból, avagy a tyúkok öröme? — Mégpedig nem is akárhogyan. Rengeteg munkájuk van. Egyharmad részük például építéssel foglalkozik, munkájukat mégis másfélkét évre előre le kell kötni. Minden faluban beszélnek olyasmiről, ami részben, vagy egészében inkább feltételezés, mintsem bizonyított tény, dehát nem zörög a ha- raszt, ha ... Nos, Cserkesző- lőn olyan hírek keringenek, hogy a fóliázok egyre több olyan fiatalt foglalkoztatnak, akiket vagy bejelentenek munkavállalójukként az SZTK-toa. vagy nem. Alkalmazottaik mitsem törődnek ezzel számkura egy a fontos: súlyos ezresekkel keresnek többet, mint korábbi munkahelyükön. és még el sem kell jármok a faluból. Igen ám, de mi lesz egy tartós betegség, vagy rokkantság esetén ? A tanács gondjaira így is sok magát eltartani nem tudó öreg sorsa hárul. Annak dején azok nagyrésze is biztosíthatta volna a nyugdíját. Vajon újratermelődik ez a réteg Gserkeszőlőn ? Nézem az utca- hossznyi fóliasátrakat. és biztos vagyok benne, egyikben sem kapnék megnyugtató választ erre a kérdésre. László Istvánnál tele a kamra Simon Béla Fotó: Tarpai Zoltán Kedvezőbb körülmények között kezdődött az év 1983. tapasztalatai, az idei esztendő reményei a cukorgyárban Lapunk munkatársa a múlt szeptemberben, a répafeldolgozás megkezdése előtt, beszélgetett Malati nszki Syörgy- gyel, a Szolnoki Cukorgyár igazgatójával. A vállalat igazgatója akkor nem a leg— A Szolnoki Cukorgyárban 1983 elején úgy számoltak, hogy a feldolgozási szezonban 550 ezer tonna répából kell kinyerniük a cukrot. A vetésterület nagyságára alapozott elképzeléseiket az aszály miatt alaposan át kellett értékelni. Végül mennyi alapanyagot dolgozhattak fel? — A cukorgyártás megkezdése előtt a termésbecslések csupán 400—440 ezer tonna 'répát jeleztek). Legfeljebb abban reménykedhettünk, hogy a szokásosnál lényegesen nagyobb, a kampány elején 16 százalékos cukortartalom némileg pótolja a terméskiesést. Sókat segített rajtunk a szeptember 19-én és 20-án lehullott csapadék: nemcsak a növényt termesztő gazdaságok munkáját könnyítette meg és tette biztonságosabbá a betakarítást (korábban embertelenül nehéz volt a betonkemény földből a gyökereket felszedni), hanem a cukorrépa felődését vegetációját ismét megindította. Növekedett a betakarítható termés mennyisége, így a sarkadi gyár körzetéből jó áron tudtunk feldolgozásra répát venni. Szolnokon végül is 490 ezer tonna gyökérből vonhattuk ki a cukrot. — Miként alakult a répa cukortartalma? — Mint mondottam, kezdetben 16 százalékos volt, és — A gondos szervezés következtében tehát csökkentek a Veszteségeik ... — Korántsem csak emiatt. Bár 1983-ban 4946 tonnáról 5043 tonnára nőtt a napi répafeldolgozás, a legfontosabb az volt, hogy minél több cukrot készítsünk a meglevő répából. Az úgynevezett technológiai cukor- veszteség 1 százalékról 0,84 százalékra mérséklődött. A „veszteségmutatók” javulását nézve a magyar cukorgyárak között a szolnoki élen járt tavaly. — Sajnos, vállalatuk igen előkelő helyen van a megtermelt cukor önköltségét tebiztatóbb várakozásokról számolhatott be. Majdnem egy hónappal a „kampány” befejezése után azért kerestük fel ismét a gyárat, hogy megtudjuk, a tervekből mit sikerült ez rendkívül jó. A „mutató” értékét valamicskét — rontotta, hogy a csapadék és — a tárolás természetes következményeként — a digesszió folyamatosan csökkent a kampány előrehaladtával, de nem panaszkodhatunk: az 1982-ben 14,78 százalékos helyett tavaly 15,4 százalékos volft az átlagos cukortartalom. Ez persze nemcsak az aszályos nyárnak köszönhető. A veszteségek csökkentése érdekében rizikót vállaltunk: főleg a feldolgozás kezdetekor alig szedhettünk fel több répát, mint amit naponta feldolgozhattunk, a készlet 1,5— 2 napra volt elegendő. Ha az időjárás rosszra fordul, és az eső megállítja a betakarítást, akkor napokig nem lett volna miből dolgoznunk, de „szerencsénk” volt, a gyár munkáját csak egyszer kellett rövid időre lassítani. Kénytelenek voltunk kockáztatni: 1982-ben a folyamatos termelés biztonsága érdekében felhalmozott répakészletekben rengeteg cukor bomlott elment veszendőbe. Jórészt ezzel a veszteséggel magyarázható a cukorgyártás akkori önköltségének megnövekedése. Persze 1983-ban nemcsak izgulni kellett — „mi lesz velünk. ha esni kezd” —, igen nehéz feladat volt jó időben is a betakarítás, a szállítás és a termelés összhangjának megőrzése. kintve is. Pénzügyi szempontból hogyan minősítené az 1983-as évet? — Terveink készítésekor, — mert az 1982-ben gyártott, az árintézkedések és a nagy veszteségek miatt igen drága cukrot tavaly adtuk el — 120 millió forintos veszteséggel számoltunk. Javulásnak könyvelhető el, hogy ez a veszteség 110—115 millió forintos lesz. Én azonban azt tartom a legfontosabbnak, hogy a múlt évi cukor kilónkénti öníköltsége két forinttal kisebb, mint az előző évben volt: az idén a tavalyi „termés” értékesítéséből élünk. Ez a változás némi optimizmusra jogosít bennünket, már csak azért is, mert január elsejétől — ez a fogyasztói árakat nem érinti — központilag emelték a cukor termelői árát. — Röviden összefoglalná az önköltség csökkenésének okait? — Mint mondottam, csökkentek a répatárolás és a feldolgozás cukorveszteségei. Ezen kívül 30 százalékkal mérséklődtek a karbantartási költségek. Nemcsak azért, mert csak a legsürgősebb munkák elvégzését engedélyeztük : kevesebb feladatot bíztunk idegen kivitelezőkre, sokat segítettek példáúl a náluk olcsóbban dologzó vállalati munkaközösségek A takarékosságnak az idén is nagy szerep jut a gyár életében, de feltétlenül meg kell szigorítanunk pontosabban ésszerűbbé kell tennünk pénzgazdálkodásunkat is. Megkötött szerződések — A tavalyi veszteség azonban még sokáig érezteti ' hatását. Miként? — Ezt sajnos még nem tudom megmondani. A veszteség rendezésének módszerét központilag határozzák meg, a várható megoldásról még nem hallottunK. Valószínűleg nincs is egyszerű dolga azoknak, akik a legcélravezetőbb eljárást keresik, hiszen nem egyetlen vállalat adottságait, lehetőségeit kell felmérniük. A múlt évet ugyanis egy kivételével az ország valamennyi cukorgyára veszteséggel zárta. — Az idei célok elérése jórészt attól függ, sikerül-e elegendő répát felvásárolniuk. Hogyan halad a szerződéskötés, mire vállalkoznak a mezőgazdasági nagyüzemek? — Sikerült 1984-es terveink teljesítéséhez a szerződéseket megkötnünk. Nem volt köny- nyű megegyeznünk a gazdaságokkal, hiszen a felvásárlási ár emelkedése ellenére a répa termesztés — például a drága gépek miatt — továbbra is kockázatos tevékenység az elhasználódott betakarító maradt. Ráadásul korábban eszközök pótlása is gondot okozott a nagyüzemeknek. Ez a nehézség mára enyhülni látszik, saját körzetünkben például gazdasági társulás alakult a gépek közös használatára. V. Szász József valóra váltani. Kevesebb veszteség A tavalyiból élnek Üzletpolitikai változások a Hungaronektárnál Akácméz és felár — Értekezletet tartottak a méhészek Szolnokon Immár jónéhány évtizede, hogy a méhészet tevékenységével, támogatásával és fejlesztésével a fogyasztási szövetkezetek foglalkoznak. Az átfogó termelés és értékesítés szervezését az Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat, a Hungaronektár látja el, amelynek ez évi célkitűzéseiről és üzletpolitikájáról hallottak tájékoztatót a Szolnok megyei méhészek tegnap délelőtt. A Szolnok Étteremben megtartott értekezleten — a méhész szakcsoportok képviselőivel együtt —mintegy kétszázötvenen kaptak részletes információt a vállalat igazgatójától. Megyénkben a méz termeltetésével — áfész szak csoportok keretén belül — mintegy ezeregyszáz méhész foglalkozik. Az elmúlt esztendőben a Szolnok megyei Áfész nem kevesebb, mint ezer tonna mézet vásárolt fel tőlük. E mennyiség 80— 85 százalékát az országhatáron túlra szállították. A nagyarányú exportértékesítés részletei, a folyamatos eszközellátás. az elköve’t- kezendő időszak tervei, a várt támogatás kérdései vonzották az értekezlet résztvevőit. Szakmán János, a Hungaronektár igazgatója először is az elmúlt esztendő eredményeiről, az értékesítés helyzetéről, valamint a tavaly augusztusban hazánkban megrendezett Apimon- dia, vagyis a méhészeti világkongresszus elismerő visszhangjáról szólt Elmondotta. hogy a ’83-as esztendőt a szakemberek a magyar méhészet történetében különös évként fogják emlegetni. A méz világpiaci ára 13,5 százalékkal lett alacsonyabb a tavaly előttinél. Az elmúlt évi exportszállítások nagy része a negyedik negyedévre tolódott, ezért a Hungaronektár az év közbeni mézfelvásárlás korlátozására kényszerült. A korábban megtartott tájértekezleteken is megállapították: a vállalat alapvető és meghatározó feladatának tekinti a termelők biztonságát, amely szinkronban áll a vállalat gazdálkodásával. A szerződésekről szólva, a termelők által beírt mennyiségeket az elkövetkezendőkben a Hungaronektár szavatolt áron veszi át. Űj kategóriával, az úgynevezett fajtamézzel bővült az átvételi választék. Ezért a vállalat 43 forintot fizet kilónként Az akácméz 29, a viasz 195, a propolisz 2000 forintot ér az idén. A kedvezményeket említve, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy akácméz esetében 2 forintos felárral tá-. mogatják a méhcsaládok vándoroltatását, amit a szakcsoporttól kapott igazolás után fizetnek ki a méhészeknek. Végezetül Szakmár János a mézfelvásárlásról, az átvételre kerülő méz minőségi feltételeiről, az ipari háttér biztosításáról, valamint az idei 15 millió doTlár értékű exportfeladatokról szólt.
