Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-25 / 20. szám

1984. JANUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Számítástechnikai KFP Hol tartunk ma a számítástechnikában? Előző cikkünkben már szóltunk arról, hogy 1971-ben a számítástechnikai központi fejlesztési program elfogadá­sának idején mindössze 120 komputer alkotta az ország számítógépparkját, s még e 120 között is harmincféle — nagyobbrészt nyugati — tí­pust lehetett összeszámlálni. Ehhez képest igen nagy ered­mény, hogy 1982 végén már A fenti számok azt igazol­ják, hogy a számítógép-gyár­tásban nálunk sem volt gaz­dasági visszaesés, s — akár­csak a világ többi táján — ez az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág. Erre mutat egyébként az is. hogy kom­putereink 40 százaléka alig idősebb 3 évesnél. Bármilyen látványos is a 12 év alatti fejlődés, nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy például a szomszé­dos Ausztriának már több mint 3600 kis- és nagyszámí­tógépe volt 1982-ben. Vagyis nem ok nélkül állapította meg a számítástechnikai KFP teljesítését értékelő Ál­lami Tervbizottság. hogy még mindig kevés a kompu­Visszatérve az eredmé­nyekre, nagyon lényeges fej­leménynek kell tekintenünk, hogy a számítógépek elterje­désében csökkent a Budapest és az ország többi része kö­zötti nyomasztó különbség. Jellemző, hogy 1975-ben még négy és félszer annyi kompu­ter dolgozott a fővárosban mint hazánk többi táján, 1982 végére már 1,9-szeresé- re csökkent ez az arány. Megjegyezzük, hogy aligha érjük be ezzel a változással, hiszen Budapest részesedése például a magyar ipar ter­meléséből már csak mintegy 33 százalék. Egyébként, külö­nösen Borsod-Abaúj-Zemp­919 kis- és nagy számítógép üzemelt hazánkban (a mini- és mikroszámítógépekre majd külön kitérünk), s ha­zai gyártmányú a gépek fele. A tőkés országokból szárma­zó komputerek részaránya 27 százalékra csökkent, amit egyébként már nem akarunk tovább mérsékelni, hiszen szükségünk van e korszerű gépekre. terünk, s lemaradásunk több szocialista országhoz mérten is jelentős. Világszerte külön kategó­riának tekintik a mini- és mikroszámítógépek világát, így ezt tesszük mi is. Ebben a szférában jobban állunk, mint a kis- és nagyszámító­gépeknél, hiszen 1750 mini- és mikroszámítógépünk volt a múlt év végén, s napjaink­ra már mintegy 2500-ra nőtt a számuk. De hogy itt se ru­gaszkodjunk el a valóságtól, nem árt tudni, hogy Ausztri­ában már csaknem húszezer gép üzemelt, Franciaország­ban pedig 1981 végén 68 ezer. Vagyis megállapíthatjuk: a mini- és mikrószámítógépünk is kevés még. lén, Fejér, Hajdú-Bihar és Pest megyékben gyarapodott ugrásszerűen az alkalmazott­számítógépek száma. Ezzel már a számítógépek alkalmazásának témájára tértünk. Erről szólva, nem árt arra emlékeztetni, hogy még 5—6 esztendeje is, nem egy vállalatnál feltették a kérdést: kell-e nekünk egyál­talán komputer? Akadtak, akik úgy 1 vélekedtek, hogy egyes vállalatok csak státusz­szimbólumként vásárolnak ilyen gépet, sőt. volt aki meg­kérdezte: kell-e egy vidéki városban két számítógép? Ma már megmosolyognánk az ilyen kérdezőket, s ez nem kis eredmény. Mint ahogy az sem, hogy a hazai számító­géppark nagyobb része már a termelő szférában üzemel, hiszen 1975-ben még a szol­gáltató, közigazgatási, egész­ségügyi ágazatokban foglal­koztatták a nagyobb részü­ket. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ez utóbbi te­rületeken nincs szükség kom­puterekre, (az élet minden területére benyomulnak, ez viflágjelenségK csupán tarral kívánunk rámutatni, hogy mindenekelőtt az anyagi ja­vak termelésében kell alkal­mazni a komputert. Híszezer szakember A Számítástechnikai KFP egyik leglátványosabb ered­ményének könyvelik el or­szágszerte, hogy napjainkban már több mint húszezer szakember dolgozik a gyár­tás és alkalmazás szférájá­ban. Visszavonhatatlanul a múlté lett az az idő, amikor még fizikusokból, villamos- mérnökökből, áőt jogászok­ból, zenészekből átképzett szakemberek alkották e gár­da többségét, napjaink prog­ramozóinak, rendszerszerve­zőinek, gépkezelőinek, adat­rögzítőinek többsége már fia­tal korában választotta ezt a szakmát, s a hivatásának te­kinti. E gárdának kiemelkedő része van abban, hogy a számítástechnikai beruházá­sok mindinkább kezdenek megtérülni. Ma már milliárd forintos tételekben mérik, fejezik ki a komputerek al­kalmazásának anyagi hasz­nát, kiemelve, hogy örvende­tesen növekszik a számítógé­pek felhasználásával elért tőkés szellemi export. Stuka Károly az Országos Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Következik: 3. Elektronizá- lási szint és versenyképesség. Még mindig kevés a komputer Nemcsak Budapesten Kistermelők és nagyüzemek kapcsolata Kölcsönös érdek A mezőgazdasági termékek egyhanmadát állítják elő évek óta a kistermelők, és mivel a nagyüzemek és a kisgazdaságok ésszerű mun­kamegosztása ezzel lényegé­ben ki is alakult, a részese- sedés arányaiban az idén sem várható lényeges válto­zás. Arra azonban számíta­ni lehet, hogy ha sikerül ja­vítani a nagyüzemek integ­ráló tevékenységét, úgy a kistermelők még hatéko­nyabban gazdálkodhatnak, és egy-egy területen javíthat- hatják a lakossági ellátást és több árut adhatnak az exportelőirányzatok teljesi- téséhez. A kapcsolatrend­szer korszerűsítése azért is lényeges, mert a kisterme­lők a nagyüzemekre vannak utalva; a mezőgazdasági te­rület hozzávetőleg 13 szá­zalékát hasznosítják, ám az általuk tartott állatállomány ellátása, takarmányozása a nagyüzemi terület 16—18 százalékát is leköti. A MÉM adatai szerint a tehénállománynak mintegy negyede, a kocáknak több mint fele a kistermelői por­tákon van. A nagyüzemek az elmúlt időszakban 68 ezer szarvasmarhát és 360 ezer sertést helyeztek ki a kister­melőkhöz tartásra, bérhiz­Űj, variálható fémzsalu- rendszert fejlesztettek ki a Dunai Vasműben; a gyárt­mány házipróbán, a vállalat kon ver tér es acélművének épí­tésénél bizonyított először: a fa zsaluzat helyetti alkal­lalásra. A portákon nagy­számú sertést tartanak jelen­leg is, ez az áru hozzájárul a színvonalas, zavartalan húsellátáshoz. Miután a kis­termelést is egyre határo­zottabban befolyásolják a piaci hatások, avval számol­nak a szakemberek, hogy a kistermelők kevesébb gabo­nát adnak majd — a növény- termesztésnek ez az ága in­kább a nagyüzemekre hárul — és visszaszorul a szarvasmarhatartás is. Nem változik viszont a sertés-, illetve a baromfitartás tel­jesítménye, és várhatóan fokozódik a kistermelők zöldség-, gyümölcs- és sző­lőkínálata. Az idén érvénye­sített új felvásárlási árak a kistermelők hú®, és tejter­melését annyiban érintik, hogy ellensúlyozzák a növek­vő termelési költségeket; ily. módon nem romlik az állat­tartás jövedelmezősége, to­vábbra is fennmarad az ága­zati érdekeltség. Az, hogy kevesebb gabonát termeszte­nek majd a háztáji területe­ken, azzal magyarázható, hogy a gabonatermelés ugyan kisebb munkaráfordí­tást kíván, ám a jövedelem­tömeg is lényegesen kisebb, mint amit például a zöldség- termelésnél el lehet érni. mazásával 60 százalékkal csökkentek a munka költsé­gei. Egy-egy zsalu elem mi­nimálisan kétszázszor hasz­nálható fel, zárt profil kere­te igen jól bírja az igénybe­vételt, nem deformálódik. Kétnapos tanácskozás Főiskolák együttműködése Január 25-én és 26-án a gazdasági főiskolák számvi­tel-matematika tanszékeinek oktatói találkoznak a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán. A találkozón a Külkereske­delmi Főiskola, a Pénzügyi égi Számviteli Főiskola buda­pesti, zalaegerszegi és salgó­tarjáni intézetének, a Keres­kedelmi és Vendéglótóipari Főiskola és a tagozatunk ok­tatói vesznek részt. A kétnapos tanácskozáson a negyven résztvevő szakmai és; módszertani kérdésekben egyezteti álláspontját. Az előadásokon a főiskolai ok­tatás didaktikai alapelveit, a a közös gondozásban megje­lenő jegyzeteket, a tananya­gok mélységét vitatják meg az oktatók. A gazdasági fő­iskolák közötti ilyen irányú együttműködés beleillik a felsőoktatás fejlesztésére ki­dolgozott elképzelésekbe. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1981. februári határozata nyo­mán ugyanis kidolgozásra került a felsőoktatás fejlesz­tésének koncepciója, amely kimondja, hogy a felsőokta­tásban széles szakmai alap­ismereteket nyújtó, tovább­építhető, átfogó szakképzési profilok kialakítására kell törekedni. A korszerűsítési terveket az azonos szakági intézmények között közpon­tilag kell koordinálni, de az intézmények feladata azok elfogadása és végrehajtása. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítását szolgálja a kétnapos tanácskozás. Üj fémzsalu-rendszer Kézfogás nélkül — Az a baj, hogy az egész­ségügyi dolgozók kikezdték egymást, — vélekedik Ba­logh Józsefné, a jászfelső- szentgyörgyi tanácsi kiren­deltség vezetője. — Nem téma ez a Néplap számára, — mondja kicsit megemelt hangvétellel Kiss László, a jászfényszarui kö­Dr. Salgó Endre budapesti nyugdíjas körzeti főorvost jaszfelsőszentgyörgyi helyet­tesítésre kérte fel a jászfény­szarui községi közös tanács. Dr. Lakatos Béla ügyvezető körzeti főorvos az 1983. de­cember 1-től 1984. április 30- ig szóló helyettesítést kilá­tásba helyező levélben töb­bek között ezt írta dr. Saj­gónak: ^Községi tanácsunk, jómagam, a felsőszientgyörgyi kirendeltségvezető mindent megtesz, hogy jól érezd ma­gad.” No, ez a kívánság nem vált valóra. Dr. Salgó Endre re- zignáltan mondja: — Konfliktus alakult ki köztem és a gyermekgondo­zási segélyen levő doktornő családja között. Ügy, mint a fák között az erdőben, hogy ki tud magasabbra nőni. Azt hitték, jön ide egy egész dél­előtt szundikáló bácsi, aki a délutánjait a szállásán tölti. A doktornő ugyanis magán­praxist folytat a gyes. ideje alatt is, ezért lett volna jó a jiiámára!, ha délutánonként szabad á lakása melletti or­vosi rendelő. Én viszont egész nap itt ülök, és ha jön vala­ki, ellátom. Engem ugyanis elsősorban a munka éltet. Gyanútlanul, jó szívvel jöt­tem ide. Előzőleg több pá­lyázatot adtam be, — de mindegyikre az a válasz ér­kezett, hogy én már hatvan­nyolc éves vagyok, nekife. Pe­dig hosszabb időre kell az orvos. Hiába, sokan vagyunk Balogh Józsefné, tanácsi kirendeltségvezetőt felzak­latta az eset. — Örömmel vettük, hogy dr.-Salgó itt lesz egész nap, mert amíg más helyettesített, sok panasz volt az orvosi el­látásra. Üton-útfélen érdek­lődtünk, de egyetlen panaszt sem hallottunk Salgó dok­torra.- A harminc kilométerrel odébb élő Kiss László, a kö­zös községi tanács elnöke másként ítéli meg a helyze­tet. — Mélységesen csalódtunk dr. Salgóban. Hogy ennyire összeférhetetlen legyen vala­ki, azt nem gondoltam. A jö­vő héten elmegy, végre visz- szaáll a rend. Dr. Lakatos Béla ügyvezető körzeti főorvos osztja a ta­nácselnök véleményét: — Ha dr. Salgó jól dolgo­zott volna, lett volna helye a járásban. zös községi tanács elnöke. — Salgó doktornak nem hosz- szabbítottuk meg a szerző­dését, kiveszi a szabadságát, és január 26-án visszamegy Budapestre. . A doktornő ugyanis visszamegy dolgoz­ni a gyesről. Ezzel az ügy le van zárva. Mi történt tulajdoniképpen? már ezen a pólyán. Manap­ság kőművest nehezebb kap­ni, mint orvost. Mivél a ter­hi elősző vetkezet biztosított számomra egy kis szobát, valahogy elterjedt a hír, hogy a szövetkezet üzemorvosa le­szek. Erre kezdett kitörni a vihar. Ki-kialudt a rendelő­ben a villany, a telefont — arra hivatkozva, hogy az az ő nevén van — délután a saját lakására kapcsolja a doktornő. Kezdtem kellemet­lenül érezni magam. Hozzá­járultak ehhez olyan esetek is, hogy az ápolónő azt mondta az egyik betegemnek: Ha úgy gondolja, menjen be a doktornőhöz is”, ő meg, kezében a recepttel, bement a doktornőhöz. Két szakor­vosi vizsgám van, érthető, hogy bosszant az ilyen eset. Január elején aztán odáig fajult a dolog, hogy a dok­tornő férje életveszélyesen megfenyegetett, javasolta, hogy tűnjek el a községből. Amikor feljelentettem, akkor meg az egyik rendőr előtt azt mondta: „Nem volt ma­ga színjátszó csoporttag; hogy mindezt kitalálta?” Neki is, a községi vezetőknek is azt mondtam, hogy visszavonom a feljelentésem, ha írásban bocsánatot kér tőlem. Azért írásban, hogy rágalmazásért ne jelentsen fel. — Meglehetősen súlyosak a vádjai... — Mindenhol kiállók azért, amit mondtam. — Mi volt vele á baj, hi­szen a felsőszentgyörgyi ta­nácsi kirendeltség vezetője szerint egyetlen panasz sem érkezett ellene — Nézze, én tartom magam ahhoz az orvosi állásponthoz, hogy „ha ne)m segíthetsz, legalább ne árts”. Annyit azért mondhatok, hogy a ta­nácselnökkel sokszor beszél­gettünk dr. Salgóval. Felhív­tuk például a figyelmét arra, hogy kétszer annyian vannak táppénzen, mint korábban. Mondtuk neki, hogy a táp­pénz nem olyan járandóság, mint a fizetés. — És mi a véleménye Sal­gó doktornak arról az állítá­sáról, hogy közte és a gyesen levő orvosnő között annak magánpraxisa miatt romlott meg a viszony? — A doktornő nem folytat magánpraxist. Ahol csak egy orvosi körzet van, ott nem is lehet. Abban persze semmi kivetnivaló nincs, hogy azok a betegek1, akiket az orvosnő éveken át kezelt, a gyes ide­je.alatt is őt keresik fel. Kü­lönben is, ha a kolléganő be­segít, csak Salgó doktornak könnyebbedifc a dolga. Sze­rintem a jó orvostól nem le­het elcsalogatni a beteget. Ezért ott, ahol több orvosi körzet van, híve vagyok a szabadversenynek. — Az állítólagos életveszé­lyes fenyegetésről mi a véle­ményük? — Beszélgettem erről az orvosnő férjével is, — mond­ja a tanácselnök. — Biztosan volt valami affér köztük, de az életveszélyes fenyegetést nem tudom feltételezni. — Azt javasoltam a kollé­gának, — válaszol dr. Laka­tos Béla, — hogy legyen nagyvonalú, ha volt is vala­mi, felejtse el, hiszen Krisz­tus is megbocsájtott. Salgó doktor így summáz­ta az esetet: — Nagyon csúnyán elbán­tak velem, a végén én lettem a vádlott. A napokban itt volt négy felettesem, még kezet sem fogtak velem, ami­kor elmentek. Lakatos doktor válasza erre: — Nem így van, 6 nem fo­gadta el a baráti jobbot, pe­dig ellene semmit, csak érte tett a vezetés. Például lakást szereztünk, szenet vittünk neki. Zárszó helyett Szerettünk volna szót érte­ni az orvosnő férjével is, de ő gyakran külföldön vän. Álláspontja így is világos: ő nem fenyegette meg Salgó doktort. Közöttük a további kötélhúzás — legalábbis úgy tűnik — az igazságügyi szervek feladata. Számunkra csak a tanulság marad: az egészségügyben dolgozok egymásközti torzsalkodása nemcsak a felettes szervek idejének rablása, hanem min­denekelőtt a betegek ellátá­sa és nyugalma miatt nem kívánatos. Hangsúlyoznunk kell ezt, hiszen az egészségügyi ellá­tás néhány településünkön gondokkal terhes. Dr. Salgó megjelenése előtt így volt ez Jászfelsőszentgyörgyön is. Igaz, a statisztikai adatok vi­szonylag megnyugtató képet mutatnak. Megyénk orvosi helyeinek (a fogorvosokat is ideszámítva) csak 4,6 százalé­ka nincs betöltve. Nem vi­gasztaló azonban ez azoknak, akikhez SZTK-alapon csak hetente egyszer-kétszer jár orvos. Azt a doktort, aki he­lyettesítésre vállalkozik, és munkáját a lakosság megelé­gedésére végzi, ezért kell megbecsülni. Dr. Salgó mun­káját most már hiába mérle­geljük. A tanácselnök szavai­val élve: „nem téma.” Kész. Vége. Simon Béla Kitört a vihar Legalább ne árts! A kisújszállási Kunsági Bőr- és Textilipari Szövetkezet textilrészlegében 30 ezer kétrészes bébi- és bakfisegyüttest készítenek március végéig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents