Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
10 Kulturális kilátó 1984. JANUÁR 21. Két kiállítás Benedek Jenő festményei az Ernst Múzeumban — Molnár C. Pál képei Szentesen ban állít ki, a Nemzeti Szalonban. Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon három festménye szerepel, mindhárommal sikert arat, a hivatalos kritika talán túl is exponálja e képek művészeti értékét. Később — közben 1952-ben Kossuthdíjjal tüntették ki a Parti- ä zánok című kompozíciójáért — éppen e képek miatt érték támadások. Hamarosan a fővárosba költözött, s az átmeneti meghasonlás után festészetének új reneszánsza bontakozott ki, amelyből a mostani Ernst Múzeum-beli kiállítása hű képet ad. Az Ernst Múzeum ad otthont id. Benedek Jenő Kossuth és Munkáesy-díjas festőművész gyűjteményes kiállításának. Benedek Jenő nemcsak doziki s elkészíti a közmunka megváltás nyilvántartására — az azóta unikumnak számító — bélyegék 11- nóleumducát. 1947-ben újra a főváxos-A szentesi emlékkiállításon közel félszáz műve szerepel, nagyrészük a batto- nyai emlékháza anyagából került közönség elé. A tárlat február 5-ig tart nyitva. művészetével ismerős a szolnokiak számára, hanem igé- nyes^ nagyszerű tanárát tisztelheti a Verseghy Ferenc Gimnázium számos volt növendéke. 1943-ban került a Tisza partjára — egyébként Kecskemét szülötte — első kiállítását a következő évben, 1944-ben — tehát negyven évvel ezelőtt — rendezték' meg ugyancsak az Ernst Múzeumiban. Az akkori tárlata sajnos egybe esett a német megszállás időpontjával, így — érthetően — nem kísérhette közönségsiker. Benedek Jenő: Művészek (A Damjanich Múzeum tulajdona A battonyai születésű Molnár C. Pál emlékkiállítását a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Ház kiállítási csarnokában 7 láthatják az érdeklődők. Az anyai részről francia származású fiatalember a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Lausanneban, Géniben és Párizsban tanult, első kiállításait is itt rendezte. 1928-ban Róma nagydíjat, 1935-ben a párizsi világkiállítás aranyérmét nyerte ©1. 1974-ben művészi munkásságát a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas állami kitüntetéssel jutalmazta. 1981-ben halt meg Budapesten. , 1945. tavaszán — végigélte a háború minden borzalmát —, már a Szolnoki Művésztelep újjáépítésén fáraMolnár C. Pál: Önarckép, 1959-ből (Magántulajdon) / Könyv a Szajna partjáról Baracs Dénes: Párizsból nem jelentettem Baracs Dénes — egyébként újságírói' pályáját lapunknál kezdte — a Magyar Távirati Iroda tudósítójaként öt évig — 1976—1981 — dolgozott Franciaországban, Párizs székhellyel. Hazatérte után eredeti ötlettel arra vállalkozott, hogy megírja mind azt, amit a dolgok természeténél fogva nem jelentett a Szajna-partjáról. Hozzá kell tennünk a külföldön dolgozó magyar újságírók a világsajtó színvonalán dolgoznak. itthoni publikációs lehetőségeik igen jók. de — maradjunk Baracs könyvénél — a tudósító mégiscsak a napi aktualitásokhoz kötött. Franciaországban ráadásul annyi minden történik, hogy az ottani rádió és tv-állomások arzenálja is alig győzi továbbítani az eseményeket. — no. meg a sok érdekes „ t ücsköt - boga - rat”, amelyek oly jellemzőek a francia élet sokszínűségére. Franciaországról — örömünkre — igen sok értékes, érdékes könyv jelent meg az utóbbi években. Baracs tekintélyes, félezer oldalas kötete mégis hézagpótló munka, mert míg pl. Bajomi Lázár Endre kitűnő könyvei is elsősorban a franciák szellemi, tárgyi kultúrájának hazánkbeli nagykövetei, a Párizsból nem jelentettem a mindennapokról. az utca emberéről ad hiteles jelentést. Baracs szerteágazó, óriási ismeret- anyag birtokosa. Sokkal többet tud a franciák életéről, mint amit leír, jól érződik, hogy a könyvben közöltek tudatos válogatás után kerültek az olvasó elé. A szerző érezhetően nem a felületesen szemlélődő túristáknak írta könyvét, de méltán gondolhatunk arra is, hogy aki figyelmesen, gondolkodva olvassa Baracs munkáját, sokkal többet lát, érez meg a Fény városából, a francia élet mindennapjaiból. A könyvet a francia viszonyok nagy ismerője, mondhatni élő „klasszikusa”. Hável József lektorálta, a Gondolat adta ki, a Világjárók sorozatban. — ti — Egy mondatban Gyarapodott a Jókai hagyaték A Magyar Televízió nemrégiben véget ért nagy sikerű Jókai műveltségi vetélkedője után új emlékekkel, relikviákkal gyarapodott a „nagy mesélő” hagyatéka. Blazsetics Ferencné szegedi lakos tette közzé, hogy nagyapja, a trencsénteplici Zemá- nyi János jó barátságban volt Jókaival. Ám nemcsak a családi emlékezet, hanem egykori újságcikkek is tanúsítják, hogy Zemányi, aki ügyesen festett, verselgetett, zenét szerzett, felkeltette az író érdeklődését. Ö kalauzolta Jókait 1879 augusztusában fölvidéki útja egy részén, Tren- csénteplicben, a Vág festői völgyében, s elkísérte az il- lavai fegyházba is. Az Akik kétszer halnak meg című regényében egyébként a híres fegyházban látott élmények tükröződnek vissza. Az utazás során fénykép is készült Jókairól, s ennek egy Zemányinak dedikált példányáról fényképfelvételt őriz Zlazsetics Ferencné. A dedikáció: Zemányi Jánosnak baráti emlékül Jókai Mór. S hogy ne feledjük romantikus kivoltát: az arckép alá még egy nemzetiszínű szalagot is ragasztott, amelyen préselt virágok őrzik a közös utazás emlékét. Irodalmi kávéházat nyitnak Szentendrén, a művelődési közipontban. * * * A kecskeméti Petőfi Nyomdában hosonmás kiadás készül Madách Az ember tragédiája 1861-es kiadásáról. * * * Papp Ferenc debreceni professzort választották meg az Orosz Nyelv és Irodalom tanárok magyarországi társasága elnökévé. * * * A szolnoki Szigligeti Színház február 13-án Vácott szerepéi a Figaró házasságával. * * * A Magyar Nemzeti Galériában Deák-Ébnér Lajos Hajóvontatók című festménye a hónap műtárgya. Egy zylwaghi költő a palócföldön A Palócföld könyvek sorozatban jelent meg Salgótarjánban Bódi Tóth Elemér A mesék kapujában című verses kötete. A kötetet végigolvasván, egy-egy költeményt többször is visszalapozva, értelmezve, először a címadó versciklus kínálja magát elemzésre. Nem akarom persze kiszakítani ezeket a költeményeket a kötet egészéből — ebben is vannak csúcsok és lankák — csupán arról van szó, hogy a szerző költői habitusa talán ezeknél a rácsodálkozásoknál mutatkozik legszemléletesebben. Bódi Tóth Elemér nem titkolja, szereti önmaga számára felfedezni a világot, benne a szépséget, a múltat, és így keresi saját helyét, az ember helyét. Csendes, szemlélődő költő, de nem szenvelgő típus. Együtt örül az életnek a széllel — Parti szél — a pávának — Pávamadár — és a tengerek megszámlálhatatlan hullámainak, a föveny homokjának csillogásával. Egy — ezúttal is sánta — hasonlatfélével élve a költő önmagát olyan műszerré képzeli, amely az emberi harmóniát méri, s talán iránytű is, merre az emberi boldogság? Gondolkodása mentes napjaink „paneljeitől”, kifejező eszközei tiszták, világosak, közérthetőek. Ügy is mondhatjuk, versei pontosan azt mutatják — megmaradván a hasonlat, botladozásai között — amelyet a „műszer” érzékel. Bódi Tóth Elemér nem abban az értelmezésben közéleti költő, amelynek olykor már pejoratív ízét is érezzük, mondanivalója annál sokkal általánosabb, hogy napi aktualitásokhoz, jelenségekhez kötődne. A mesék kapujában állva figyeli, élvezi a világot, logikailag erősen fogalmazott féltéssel — „Eső, csak el ne mosd a drága hazát...” — örömet akar láttatni, nyugalmat akar teremteni verseivel. Sűrűn hivatkozik önmagára, de nem egoista mód, hanem a meggyőzés kedvéért. („... értitek-e a költőt / aki nehéz terheket hord szívén. / És mégis olyan könnyű a szíve / szegénynek /”. Kifejező, szép megfogalmazása ez áj másokért gondolkodásnak is. Ez szoros összefüggésben van szülőföld szeretetével, amely szinte az egész köteten végigvonuló motiváció. Különösen erőteljes Vasszilvágyról, szülőfalujáról írt verse. Szívesen olvastuk, olvasgatjuk a Zylwaghban — faluja első írásos említését 1217- ben — született, de az elmúlt két évtizedben Salgótarjánban élő költő első kötetét. Segíti látni, örülni, emberséggel élni. Korunkban ez legtöbb, amit vers elérhet. Ratkai szobor Túrkevén Előzetes tájékoztatás alapján már hírül adtuk, hogy Ratkai Lajos Hollandiában élő szobrászművész köztéri szobrot készít Túrkevének, szülővárosának. Az elmúlt heteket a művész itthon töltötte. környezettanulmányokat folytatott, hogy leendő művét a miliő lehetőségeihez igazodva készítse el. Ratkai Lajost különben meghívták a nyári, túrkevei alkotótáborba. A művész a meghívást köszönettel elfogadta. Képünkön Ratkai Lajos Olvasók című szobra a vlaardingeni (Hollandia) kulturális központ bejárata előtt.
