Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
6 Finnország Koivisto két éve Helsinkiben eleinte kicsit nehéz dolga van az idegennek, ha az elnökről kérdezi a finneket. Nem, nem azért, mert nem akarnak beszélni róla. Ellenkezőleg, akkor is szóba hozzák a kérdést, ha addig említés sem tör-*1- tént a személyéről. A kezdeti nehézségeket az okozza, hogy olyan természetességgel beszélnek két emberről, mintha a kettő ugyanaz a személy volna. Aztán még egykét kérdés, s kiderül: ennek a látszólagos ellentmondásnak a tisztelet és a szeretet az oka. A finnek ma is nagy megbecsüléssel tekintenek az 1981 őszén visszavonult Urho Kaleva Kekko- nen negyedszázados elnöki tevékenységére, de elégedetKoivisto, az elnök utódja, Mauno Koivisto munkájával is, aki immár két esztendeje hivatalosan megválasztott államfője Suomi 4,7 millió lakójának. II legnépszerűbb politikus Amikor a nagy előd. Kek- konen — megromlott egészsége miatt — kénytelen volt visszavonulni, sokan kétkedéssel figyelték a még ügyvezető elnök Koivistót. Azt mondták, aligha állja majd az összehasonlítást Kekko- nennel. Hibájául rótták fel látszólagos határozatlanságát. azt, hogy nem ért a külpolitikához. Aztán a voksok 43 százalékával 1982 januárjában nyolc jelölt közül őt emelték az elnöki székbe a választók. A kétkedők azután sem csendesültek el: úgyis hamarosan kiábrándulnak belőle a finnek — jósolták. Nem ez történt. Két esztendő múltán biztosan állítható, hogy Koivisto ma a légnépszerűbb politikus Finnországban. Kezdettől fogva fő elve, hogy a változások mellett is meg kell őrizni az állandót, az értékeset Suo- miban. Népszerűségének, tekintélyének valószínűleg ez a titka. A finnek tisztelik őszinteségéért, egyszerűségéért. realitásérzékéért, gazdasági szakértelméért, azért, hogy az elnöki tradíciókhoz híven magabiztosan vette kézbe a külpolitika irányítását. Gazdasági gondok és remények Pedig kétéves elnöki tény- . kedése kézzelfogható és a hagyományokat tekintve nem kockázatmentes változásókat hozott a belpolitikai életben. Nagyobb szerep és persze, nagyobb felelősség hárul a parlamentre, a kormányra'és a szakminisztériumok sorára. A változásokhoz tartozik — és ezért bírálhatnák — az ország megnehezült helyzete. Ám az emberek még jól emlékeznek a jólétüket megszilárdító 70-es évekre, amikor a gazdaságpolitika formálásában Koivistónak már nagy szerepe volt. A tőkés világgazdasági válság szele elérte ugyan Finnországot, de hogy nem okozott túl komoly megrázkódtatásokat, azt részben a mostani elnök javára írják. A gazdasági gondok azonban letagadhatatlanok. SuoII szovjet A finnek azt is jól tudják, hogy a gazdasági sokkok elkerülésében komoly szerepe volt a szovjet kapcsolatnak, annak, hogy biztosan számíthatnak a szomszéd hatalmas piacára. Külkereskedelmük egynegyedét bonyolítják a Szovjetunióval, ott a legnehezebb időkben is vevőre találtak a fémipar, a hajógyártás és a fafeldolgozó ipar termékei. Óriási jelentősége van a szovjet olajszállítmányoknak, szükségletük 80 százalékát a Szovjetunióból fedezik. A szovjet kapcsolat fontosságát nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben felismerte Koivisto is. Azóta. hogy ellátja az ország elnöki teendőit, többször járt Moszkvában. A többi között azért, hogy a Szovjetunió és Finnország között 1948- ban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény jövőjéről tárgyaljon. Ez á megállapodás mindmáig az első és az egyetlen példája egy szocialista és egy tőkés mi 1981-ig a leggyorsabb fejlődéssel büszkélkedhetett a több mint két tucat fejlett tőkés államot tömörítő szervezet. az OECD tagjai közül; Európa Japánjaként emlegették az országot. 1982- ben a gazdaság gyakorlatilag stagnált, fél százalékos növekedést tudott felmutatni, 1983-ban pedig mintegy két százalékot. A finneket a legjobban a munkanélküliség aggasztja, itt skandináv viszonylatban szokatlanul magas az állást keresők száma. Ebben az évben a négypárti kormány négy százalékos gazdasági növekedést remél. s a munkanélküliséget hat százalékról 5,7 százalékra kívánja csökkenteni. Ha ez sikerül, 1984 akár már az újbóli gazdasági felien ülés éve lehet Finnországban. kapcsolat ország szorosabb együttműködésének, s hogy mindkét fél érdekelt ebben, azt jelzi: a szovjet—finn egyezményt jiz ősszel 2003-ig meghosz- szabbították. Koivisto a Szovjetunióval való különleges kapcsolatok ápolásán túl más téren is a Paasikivi—Kekkonen külpolitikai irányvonal megőrzésén munkálkodik. Finnország elnöksége idején is folytatja pozitív semleges politikáját. Síkraszáll az enyhülésért és a leszerelésért: a stockholmi bizalomerősítési és leszerelési konferencia előkészítő szakaszát Helsinkiben tartották. Koivisto választói nevében többször elítélte az Egyesült Államok nyugat-európai rakétatelepítését. sürgette az északi atomfegyver-mentes övezet megteremtését, újra és újra leszögezte: semmilyen körülmények között sem járulnak hozzá nukleáris fegyverek elhelyezéséhez hazájuk területén. Kocsi Margit Nemzetközi körkép 1984. JANUÁR 21. «Äita Craxi dilemmái Az amerikai fegyverkezés kulisszatitkai Marietta nem olcsó... Bendix szerette volna megszerezni magának Mariettát . . . Félreértés ne essék, nem holmi szerelmi história kezdete ez, hanem két amerikai nagyvállalat egész más irányú küzdelméé. A Ben- dix-konszern ugyanis le akarta nyelni a floridai Martin Marietta- társaságot, legalábbis fölvásárolni a részvénytöbbséget, de az utóbbi egymiliiárd dollár bedobásával visszaverte a támadást. Miért reménykedhetett Bendix? Hogy a másik fél jónéhány üzeme meglehetősen gyengén működik, ráfizetéses. S miből tudott hirtelen fizetni a megtámadott? Erről szólunk itt bővebben. Rosszul jövedelmezett Martin Mariettáéknál a cement, a köny- nyüfém, de mindent behozott és behoz az az ágazat, amelyet belső tolvajnyelven ürrészlegnek neveznek. Innen kerülnek ki — az amerikai hadügyminisztérium megrendelésére — az összeszerelt taktikai és stratégiai rakéták, az irányítórendszerek, a kilövőállomások, a távirányításos berendezések, az ellenséges célokat felderítő lokátorok. Szóval minden, ami a rakétatechnikához tartozik. ök szállítják Nyugat-Euró- pába a Pershingeket is. Az utóbbiakra 1.7 milliárd dollárt irányzott elő a Pentagon, de hozzáértők további egymilliárdos költségtöbbletre számítanak. Az az öt terv, amelynek megvalósításán a Marietta dolgozik — ötmilliárd dollárt hoz. Ezek után már nem kell kérdezni, honnan a milliárd, amelynek segítségével kitépte magát a konkurrencia ölelő karjaiból. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Pershing 2-esek tervezése elkezdődött, még csak kétmilliót engedélyezett e célra a kongresszus. Némi huzavona keletkezett a hadügyminisztérium, a kormány és a kongresszus között: mennyivel emelkedjen a jövő öt esztendőben az évi katonai kiadás: 12, 10 vagy csak 2 százalékkal? A honatyák büszkén vallják az utóbbi számot, de ezzel — tudják vagy sem? — még nem fogtak ki a hadügyön. Most jön ugyanis a nagy trükk! A miniszter ártatlan arccal panaszolja a nagy nyilvánosság előtt, hogy csúful megnyirbálták költségvetését, korlátozzák az oly szükséges fegyverek gyártását. Közben azonban — és ez már a kulisszák mögött játszódik — viszonylag kis induló összegekkel megkezdik egy sor fegyver, katonai berendezés, segédapparátus gyártását. így volt az idén, így lesz jövőre és azután. Mire a kongresszus spórolósabb emberei észbekapnak, már oly messze tart jónéhány fegyverfajta tervezése, kikísérletezése, prototípusának gyártása, hogy kénytelenek beadni derekukat. Marietta tehát most elégedett. Pershingjei elindultak Nyugat- Európába. Vajon a nagy konszernek profithajszája miatt tart a világméretű fegyverkezési verseny? Túlzottan leegyszerűsítenénk a helyzetet ezzel. Tény azonban, hogy közreműködő vállalatoknak a fegyvergyártás igen nagy hasznot hoz, s a Ben- dixnek, a Martin Mariettának nem csekély befolyása van az amerikai közéletre. Tatár Imre Lawrence Klein, Nobel-dí- jas amerikai közgazdász 1984-re sanyarú esztendőt helyezett kilátásba Itália számára. Szerinte Róma az idén sem képes lábraállni súlyos pénzügyi-gazdásági bajaiból,, s egyelőre sem az infláció, sem a munkanélküliség aggasztó mutatóit nem bírja számottevően befolyásolni. Rómában e baljós prognózis ellenére bizakodva néznek az idei esztendő elé. Bettino Craxi ötpárti koalícióját sok bírálat érte ugyan, de a legtöbb megfigyelő egyetért abban: a kabinetet nem fenyegeti a közeli bukás veszedelme. Ha pedig a Tiberis partján nem kell kormányválsággal számolni, ez már önmagában jó jel. s a politikai stabilitás közepette könnyebb szembenézni a vitathatatlan gondokkal. Nézzük a tényeket. Kétségtelen, hogy a pénzromlás mértéke 15 százalék körüli, noha Craxi kormányfő szerette volna a múlt év végére 13 százalék alá szorítani. De az is igaz, hogy 1982-től 16 százaléknál is magasabb inflációs rátával búcsúzott Itália. A munkanélküliség változatlanul a társadalmi feszültség egyik fő forrása. Egyes iparágakban azonban növekszik a termelés, az export kilátásai is kedvezőbbek a tavalyinál, tehát a távolabbi jövő némi javulást mutat. Márciustól május végéig rendezik az olasz pártok kongresszusait. Ez az időpont tehát aféle fegyverszünetnek minősül az Alpoktól délre. A koalíció berkeiben kedvező jelnek vélik, hogy Bettino Craxi és Ciriaco De Mita. a szocialisták és a kereszténydemokraták főtitkára a közelmúltban kölcsönösen szívélyesnek minősített hosszú eszmecserét folytatott, s ennek keretében a két párt hosszú távú stratégiájáról, de a kormányon belüli együttműködésükről is szó esett. Az utóbbira már csak azért is szükség mutatkozott, mert a szocialista párti miniszterelnök tevékenységét a júniusi választásokon súlyos kudarcot vallott .kereszténydemokrácia . berkeiben még mindig sokan fenntartással kísérik. Egyes keresz- ténydemókraták takarékosabb pénzügyi politikára szeretnék rábírni Craxit — tekintettel a vártnál is magasabb, a 100 ezer milliárd lírát meghaladó költségvetési deficitre —, aki viszont a szociális, az egészségügyi és a jóléti vívmányok további megnyirbálásától a szakszervezetek növekvő rosszallása miatt óvakodik. Ügy tűnik, a külpolitikában sem tökéletes az összhang a koalícióban, még kevésbé a Quirinale palota, vagyis a köztársasági elnök rezidenciája és a Palazzo Chigi, a miniszterelnökség hivatala között. Sandro Pertini államfő — nem csekély meglepetésre — többször is sürgette á Libanonban állomásozó 2100 főnyi olasz kontingens visszahívását. Ami még ennél is nagyobb feltűnést keltett, az Olasz Köztársaság elnöke nyíltan védelmébe vette a békéért, a nukleáris leszerelésért és a comisói rakétatelepítés ellen föllépő erőket. Olaszország törvényh zása megszavazta 112 am rikai robotrepülőgép szícil ai rendszerbe állítását, tömegpusztító fegyverek k< zül 16 már 1983 végén me. érkezett rendeltetési helyi re. Itália társadalmában a: óta is tart a vita: a rákét; telepítés ellenzői az orszá megnövekedett fenyegetett ségével. külpolitikai orient; dójának, elsősorban a szt cialista államokkal ápolt j kapcsolatai beszűküléséne veszélyeivel érvelnek, am: kor újra meg újra nagysza bású békemeneteket, tilta kozó gyűléseket rendeznék. Rómában tudni vélik, hog Giulio Andreotti külügymi niszter is osztja Pertini ál lamfő nézeteit, s a Libanon ban megváltozott belső hely Pertini elnök (jobbra) gratulál Craxinak kormánya eskütétele után — ma kapcsolatuk nem ilyen felhőtlen Több száz fiatal fekszik az olasz parlament épülete előtt Rómában, hogy így tiltakozzon a robotrepülőgépek szicíliai telepítése ellen Tábornokok a vádlottak padján „Nem a bosszú vezérel bennünket, hanem az, hogy igazságot szolgáltassunk a meghurcoltak, a megkínzottak és a meggyilkoltak ügyében. A bűnösök fele- lösségrevonásának a legteljesebb törvényesség jegyében kell lezaj- lania” — ezek Raul Alfonsinnak, Argentina decemberben hivatalba lépett polgári elnökének a szavai. Az elmúlt nyolc évben 30 ezer embert gyilkoltak meg, Uletve nyilvánítottak „eltűntnek” a dél- amerikai országban a hatalmat kezükben tartó katonai vezetők. Argentína „piszkos háborújának” hétköznapjait most ismeri meg részleteiben a világ. A polgári kormányzat hivatalba lépésével lehetőség nyílt arra, hogy a bűnösök bíróság előtt feleljenek tetteikért. Megkezdődött a felelősök — többek között — az 1976 óta hatalmat gyakorló kilenc vezető katonatiszt kihallgatása. Először hadbíróság elé állítják őket, majd — még esetleges felmentés esetén is — a vizsgálatot polgári bíróságok folytatják, ahol a szemtanúk és az áldozatok hozzátartozói elmondhatják tanúvallomásaikat. Az igazságszolgáltatás jogi lehetőségeinek rendezése bonyolult folyamat, s az argentin közvélemény egyre türelmetlenebb. Bár mindennapossá vált a katonai törvényszék épületébe kihallgatásra érkező tábornokok látványa. eddig csak Reynaldo Big- none tábornokot tartóztatták le. Raul Alfonsin helyzete nem könnyű, hiszen Argentína történetének eseményei arra figyelmeztetnek, hogy a hadsereg még akkor sincs hatalmi eszközei hiányában, ha látszólag nincs jelen a politikai életben. Argentínában 1975-ben jutottak először nyílt politikai szerephez a katonák, amikor megdöntötték Juan Domingo Perón válságba került rendszerét. Ettől kezdve — nyílt vagy burkolt formában — ők gyakorolják a politikai hatalmat, abban a meggyőződésben, hogy ehhez a hadseregnek joga van. Ezt a meggyőződést az Egyesült Államok alakította ki az argentin — és más latin-amerikai hadseregekben — a hidegháború éveiben. Fokozott támogatást nyújtva a nyugati félteke hadseregeinek fejlesztéséhez az Egyesült Államok azon volt, hogy átformálja a katonák tudatát Is: feladatuk nem nemzeti, hanem „nemzetközi méretű", mégpedig a „nemzetközi' kommunizmussal” való harc — odahaza. Kötelességük leszámolni a „kommunizmus behatolásának veszélyével fenyegető belső ellenséggel”. A hadsereg önálló fellépésében rejlő lehetőségeket a nem éppen a nemzet érdekeit szem előtt tartó helyi oligarchia is felfedezte: a katonák gazdasági érdekeltségének felkeltésével megnyerte magának a tisztikart. Megszületett Argentínában a „katonaüzletember” és a „katona-politikus” fogalma. A hazai nagyvállalatok előszeretettel akalmaz- zák a tisztikar nyugállományba vonult tagjait a vállalataikon belüli irányitó beosztásban. A nyugalmazott tisztből lett „katonapolitikus" pedig az államigazgatás területén tölt be vezető tisztséget. így nemcsak az oligarchia járt jól — hiszen a tisztikar kész volt ellenséget látni mindazokban, akik az oligarchia, következésképp a gazdasági éjeibe szervesen beépült katonák — érdekeit fenyegették, hanem a hadsereg is megkaparintotta a gazdasági és politikai hatalom gyakorlásának eszközeit. Ezeknek az eszközöknek ma is birtokában van, s nem kétséges, hogy akárcsak a múltban, most is csak arra vár — s nerp tétlenül — hogy a katonáktól maradt terhes örökség alatt összeroppanjon a polgári kormányzás. Raul Alfonsin előtt több olyan feladat is áll, amelyek megoldása hosszabb időt igényel. A gazdasági válság (400 százalékos infláció, 43 millió dolláros külföldi adósság), a vele járó szociális bajok orvoslása, az ország külpolitikai problémáinak rendezése (ilyen például a Chilével fennálló, s helyi háborúval mindig fenyegető határvita, a Malvin- (Falkland-)szigetek ügye évekig is eltarthat és rendezése nem képzelhető el a katonai puccs állandóan fenyegető árnyékában — ez csak nyugodt és stabil belső állapotok mellett valósítható meg. A legnehezebb feladat tehát olyan helyzetet teremteni Argentínában, amely a jövőben lehetetlenné teszi a hadsereg erőszakos beavatkozását, s ugyanakkor nem fordítja a polgári kormány ellen sem a helyi gazdasági és politikai hatalmasságokat, sem a változásokat türelmetlenül sürgető demokratikus közvéleményt. A hadsereg hatalmának megnyirbálása a fe- lelősségrevonásokkal megkezdődött. Am rendkívüli egyensúlyozó képességet kíván a mostani polgári kormánytól, hogy hosz- szú időre meghatározhassa, kié az elsőbbség Argentínában: a katonáké-e vagy pedig a polgári politikusoké? Összeállította: Majnár József zet miatt, valamint az arab országokkal fenntartott szükségszerű jóviszony érdekében a kontingens részleges csökkentését, majd teljes hazarendelését szorgalmazta. A L’Unitá. a kommunisták lapja vezércikkében az OKP egyetértéséről és támogatásáról biztosította az államfő álláspontját. Craxi taktikus hallgatásba burkolózott. Dilemmája nyilvánvaló ez volt: számára rendkívül kockázatos véleményt nyilvánítani ebben a kényes kérdésben. Ha ugyanis elkötelezi magát a kontingens hazarendelése mellett, azzal magára haragítja Washingtont, amely már a részleges csökkentés kilátásba helyezését is rosz- szallással fogadta. Ugyanakkor Itáliában kétségkívül ro- konszenvvel üdvözölnék ezt a lépését, s az arab világban Is növelné az olasz kormányzat tekintélyét. Márpedig mostanában, a comisói rakétatelepítés nyomán, nemcsak a Földközitenger térségében, hanem a kelet-nyugati kapcsolatok ápolásában is szükség mutatkozik Róma kezdeményezéseire. Gyapay Dénes
